Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A rendszerváltással befejeztük '56 követeléseinek teljesülését, közös akarattal 1989. október 23-án kikiáltottuk a Harmadik Köztársaságot, a magyar történelem első demokratikus, teljes értékűen modern jogállamát; alkotmányba foglaltuk az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát; megszületett az Alkotmánybíróság, amelynek létrehozását éppen 30 évvel ezelőtt egyedüliként követeltem. Beindult a tényleges parlamenti politizálás, kiléptünk a KGST-ből, kivonultak a szovjet csapatok, felbomlott a Szovjetunió, felbomlottak az első világháború után létrehozott mesterséges államok, hazánk mintaállam lett a térségben.

Az első parlamenti tanulóciklus kitöltése után a választók regulárisan leváltották a kormányt, és megindult a parlamenti váltógazdálkodás, ami példátlan újkori történelmünkben. Nyitottá vált az ország, szabad lett az utazás, a külföldi munkavállalás, a vállalkozás, az önálló tevékenység. Megnőtt a bizalom országunk iránt, a legtöbb külföldi beruházási tőke fajlagosan hozzánk áramlott, a szabadon választott kormányok szinte valamennyi szomszédunkkal rendezték régóta vajúdó viszonyunkat, alapszerződések születtek; segítettük a határon túl élő magyarok sorsát; jelöltjei, majd tagjai lettünk a világ leghatékonyabb védelmi szervezetének, majd a dinamikus, formálódó Európai Uniónak, sőt az Európai Unió legbensőbb schengeni integratív magjába is bekerültünk. Képviselőket küldtünk az Európai Parlamentbe, kezdtünk beilleszkedni a hatalmasra duzzadt közösségbe. Eljött az ideje, hogy meghaladjuk Trianont, mégpedig jogfosztások nélkül, az emberi jogok érvényesülésének nagyságrendi követelésével.

Dörzsölöm a szemem, szinte mindent elértünk, amire valamikor '56-ban vágytunk, célul tűztünk ki, álmodoztunk a börtönben, ébren tartottuk a megtorlás után is, a kádári tocsogóban, a quisling-rendszer ellenségeiként, a rendszerváltás előkészítőiként. Miért elkeseredettek az emberek? Miért nem élünk lehetőségeinkkel? Miben tévedtünk?

Az első: azt hittük, több elitünk is van, amelyek majd élesztőként gerjesztik a társadalom fejlődését. Kiderült, hogy egy sincs, csak egy komprádori értelmiségi massza, amely túlzottan idomult az állampárti diktatúrához, silányságaihoz.

A második a társadalom szétvertsége, tudatos atomizáltsága, az öntudatos polgárság szinte teljes hiánya. A társadalom még nem tudta felismerni helyzetét, megszervezni önmagát, kontúrokat alkotni, így történhetett, hogy önjelölt, gyökértelen pártok próbálnak hatni a társadalomra, holott fordítva kellene. Nincs igazi nemes konzervativizmus és modern közösségi mentalitás, vagyis baloldal. Hiányzik az értelmesen politizáló közösségek hálója. A rendszereken keresztül évszázadok óta szétvert, eredetileg is gyenge lábakon álló erkölcs hatástalanná vált, polgárjogot nyert a tolvajlás, az erőszak, a köztulajdon szemérmetlen fosztogatása, lenyúlása. "S hazája feldúlt védfalából / Rak palotát heverőhelyének" - dübörögte, dörögte Berzsenyi; ma is aktuális idézni.

(20.20)

Manapság az erkölcsös ember a hülye szinonimája. De nem néztünk szembe múltunkkal sem. A XX. század eleje óta nem volt igazi önvizsgálat. Erős közösség tanul az elődök hibáiból, és nem próbálja a felelősséget külső okokra és ellenségképekre hárítani. Ez a gyengékre jellemző.

Minden téren meg kell újulnunk. Szinte nincs olyan, Nyugaton bevált intézmény, szokás, eljárás, jogszabály, ami nálunk bevezetve ne az ellentett hatást eredményezné. Magyar átok? Nem, az önismeret, az akarat, az elszántság hiánya.

Vissza kell térni a tiszta forráshoz, '56-hoz, amikor jellemző volt a hihetetlen aktivitás, a közösségteremtés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a mély erkölcs megnyilvánulása. Szinte senki sem azt nézte, mi haszna lesz, hanem azt, hogy mit adhat a közösségnek, a hazának. Tegyük tisztába múltunkat, szedjük rendbe jelenünket (Az elnök ismét csenget.), és akkor lesz tisztes jövőnk!

Bibó István szellemében fejezem be: "Isten segítse Magyarországot!" (Taps.)