A felszólalás szövege:
BOTKA LAJOSNÉ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság 2002. június 12-én megtárgyalta a közoktatásról szóló '93. évi LXXIX. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság döntése szerint 11 igen, 10 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartja a benyújtott törvénymódosítást. A bizottsági ülésen több mint két és fél órás vitában igen nagy aktivitással tárgyalta az előttünk levő törvénymódosításról szóló javaslatot.
A módosítás időszerűségét az ellenzéki képviselőtársaink sem vitatták. A többségi véleményalkotók a módosítást indokoltnak, mértéktartónak, szükségesnek és szakmailag megalapozottnak tartották. A módosításban megjelenő változtatások a kormány programjával összhangban négy területen jelennek meg, a kerettantervvel összefüggő, a tanév kezdésével és befejezésével kapcsolatos, az Országos Köznevelési Tanács további jogállásával, valamint a pedagógusok alkalmazásával összefüggő területeken fogalmaz meg módosításokat.
A bizottság kormánypárti többsége támogatta, hogy a kerettantervre vonatkozó szabályok olyan módon változzanak meg, hogy a kerettanterv kötelezettsége szűnjön meg. Nem módosul a kerettanterv, ugyanakkor továbbra is változatlanul érvényes az iskolatípusonként eltérő kerettanterv. Nem módosul a kerettantervi követelmény sem.
Akkor mi a változás lényege? A változtatás lényege, hogy míg a jelenlegi hatályos szabályok és rendelkezések alapján a kerettantervtől való iskolai intézményi eltérésre egyetlenegy lehetőség van, mégpedig a miniszter egyedi engedélye, addig a jövőben az eltérés lehetőségét az iskola, az adott iskola és az adott iskola fenntartójának hatáskörébe utaljuk.
A kormányprogramban a jogbiztonságot, kiszámíthatóságot, stabilitást és szakszerűséget is megfogalmaztuk.
(17.40)
Ennek az elvárásnak felel meg a bizottság többségi véleménye szerint a tanév kezdésének és a szorgalmi időszak befejezésének törvényi megfogalmazása. A többségi vélemény támogatta, hogy ezentúl törvényi garanciával minden tanévkezdést szeptember első munkanapjához kössük, a szorgalmi időszak befejezését pedig június második hetének utolsó munkanapjához. Úgy ítéljük meg, ez kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi a jövőben a törvényi garanciával együtt a tanév szervezését.
Különösen fontosnak és támogatásra érdemesnek tartjuk az Országos Köznevelési Tanács jogállásának módosítását, mégpedig a tekintetben, hogy minden olyan kérdésben, amely az oktatás stratégiai változását jelenti, immár szakmai garanciaként az Országos Köznevelési Tanács egyetértését, azaz vétójogát a törvény biztosítsa. Ezzel a szakmaiság garanciáját is szeretnénk törvényi szintre emelni. Ezen a ponton jelentős volt a többségi és a kisebbségi vélemények közötti eltérés.
A pedagógusok foglalkoztatásával összefüggő módosítások váltották ki a legkevesebb vitát. Fontos és támogatandó módosításnak tartottuk az idegen nyelven és az idegen nyelvet tanító pedagógusok alkalmazására tett módosító javaslatot, miszerint 2006. szeptember 1-jéig lehetőség van e területen nyelvvizsgával tanítani. Nem örülünk a módosításnak, de szükségesnek tartjuk, ha az iskolák törvényszerű működését szeretnénk garantálni. Nem örülünk, mert továbbra sincsenek nyelvtanárok, akik a mai pedagógusbérekkel és alkalmazási feltételekkel inkább az iskolát választanák munkahelyül.
Különösen támogatjuk a kötelező óra eltörlését, márminthogy a 2000. szeptember 1-jei 20 százalékos béremeléshez kötött 10 százalékos kötelező óra eltörlését, annál is inkább, mert ez a bevezetett kötelező óraemelés valóságos feladatot nem jelentett és a bevezetést is elodázta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgy gondoljuk, hogy ezzel a módosítással és az 50 százalékos alapbéremeléssel együtt a pedagógusok szakmaisága, a közoktatás minőségének a fejlesztését valóban szolgálja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szolnok alig száz kilométerre van Budapestről és 80 kilométerre Ferihegytől. Ez a távolság - de ha időben mérem az utat, az bizony kiszámíthatatlan - gyakran több mint két órát is igénybe vesz. Szolnok megyei jogú város lakóinak évtizedes vágya tehát, hogy a 4-es út négysávossá váljon Budapestig, illetve Debrecenig. Ezen az úton, ha valaki megpróbálta már, azt tapasztalja, hogy a gépkocsiforgalom, a kamionos áruszállítás igen gyakran okoz közlekedési dugókat, nagyon gyakran baleseteket és környezeti károkat is.
Főútvonalunk Budapest-Szolnok között, de Szolnok-Debrecen között is több lakott területen áthalad. A 4-es úton közelíthető meg térségünkről a Ferihegyi repülőtér is. A kiszámíthatatlan utazási idő nagyon gyakran problémát okoz a repülőtérre utazóknak. Úgy ítéljük meg, Szolnok és vonzáskörzete gazdasági fejlődésének is egyik alapvető feltétele, hogy a 4-es út gyorsforgalmi úttá váljon, és ezáltal megközelíthetőségünk javuljon.
1998-ban már önkormányzati képviselőként rendkívül nagy örömmel láttam az akkori Fidesz-kampányt, és ebben azt a számunkra nagyon fontosan és minket komolyan érintő ígéretet, ami e főút korszerűsítését jelentette. Majd a kezembe került az Orbán-kormány által elkészített 2001-es kormányrendelet, amiből megtudtam, hogy jó esetben 2008-2012 között történik valami a megígért korszerűsítésből; majd 2002-ben az országgyűlési kampányban nem messze Szolnok városától az akkor egyébként rendkívül divatos kampányfogásnak lehettünk a tanúi, ugyanis a 4-es út alapkőletétele megtörtént, csakúgy, mint ahogyan megtörtént a táblaelhelyezés.
Államtitkár Úr! Kérdezem, mikor kezdődik el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a 4-es út építése, mikor fejeződik be a négysávosítás, mire számíthatnak a térség lakói.
Köszönöm, és várom válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! A válasza korrekt és objektív volt, nem állítom, hogy felhőtlen boldogság volt egyébként hallani, hiszen azonnal szeretnénk az egészet Szolnoktól Budapestig; de természetesen nem vagyok ennyire idealista.
Köszönöm tehát a választ, annyiban mindenképpen elfogadom, hogy konkrét, objektív, reális és valójában minden ott élő ember számára kiszámítható. Remélem, így ítélik meg a gazdasági befektetők is, akik e térség gazdasági fejlődésében érdekeltek lesznek, hiszen bízhatnak abban, hogy a városunk megközelítése, Nyugat és Kelet kapuja... - végre Szolnok történelmi és helyi adottságainak megfelelő közúti, vasúti, vízi és légi csomóponti szerepe erősödik, és az ott élő emberek boldogulását szolgálja.
Azt is tudnám mondani képviselőként, hogy szemem rajta, hogy a 4-es út hogyan épül. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Harmincöt évvel ezelőtt, 1967-ben került átadásra a szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet, melynek létrehozásához az állam, a Vasutas Dolgozók Szakszervezete, a Vasutas Biztosítási Alap és sok ezer vasutas dolgozó egyéni adománnyal járult hozzá.
Ez a kórház és rendelőintézet ma is több mint 300 ággyal működik, több mint 400 magasan kvalifikált egészségügyi dolgozónak ad munkahelyet. Tevékenységével nemcsak a Tiszántúl vasutas dolgozói, hanem Szolnok és térsége lakosai számára is, elismert gyógyító intézmény.
2001-ben az akkori kormány a kórház gazdasági átvilágításáról döntött, és az átvilágítás eredményeit 2002 februárjában a kormány asztalára letette. Intézkedés azóta nem történt, viszont tény, hogy a kórház eladósodott. Az eddig a Szolnok városban és környékén nyilvánosságra került ismeretek vagy féligazságok nagyon-nagyon sok ember számára aggodalmat jelentenek.
A lakosság aggódik, mert a számukra kedvelt egészségügyi intézmény kerül veszélybe. Több kórházi osztály megszüntetéséről lehet tudni, több főorvos, kórházi dolgozó elbocsátásáról szólnak a hírek. A tulajdonostól a mai napig nem kaptunk egyértelmű véleményt és tájékoztatást az ügyben, mi lesz a MÁV Kórház sorsa Szolnokon? Sajnos, a közelgő önkormányzati választásokra tekintettel mint Szolnok város országgyűlési képviselője, attól félek, nehogy ez kampánycélokat szolgáljon. Kérdezem, miniszter úr, mit tervez a Gazdasági Minisztérium mint tulajdonos, mi lesz a szolnoki MÁV Kórház sorsa. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagy-nagy örömmel hallgattam miniszter úrnak a rendkívül objektív és tényeken alapuló, nagy-nagy tájékozottságról tanúbizonyságot adó válaszát. Nagyon remélem, hogy a szolnoki kórházért aggódók hasonló módon minősítik ezt. Örülök annak, hogy a tulajdonos Gazdasági Minisztérium a szolnoki MÁV Kórházzal úgy számol, mint a vasútegészségügy korszerűsítésének egy lehetséges modelljével és színhelyével.
Én mint szolnoki képviselő természetesen abban vagyok érdekelt, hogy a térség egészségügyi ellátásában a MÁV Kórház és a megyei Hetényi Géza Kórház együttesen szolgálja a legmagasabb szintű ellátást, és ebben a MÁV kórház vitathatatlan értéket képvisel. Nagyon köszönöm, és segítséget ajánlok ez ügyben.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltást követő időszakban, a kilencvenes évek elején rendkívül nagy ütemben történtek a lakosság igényének megfelelően a földgázprogram kiépítési munkálatai. Ezek egészen a kilencvenes évek közepéig tartottak, akkor körülbelül ötven olyan település volt az országban, amely földrajzi adottságai vagy éppen a földgázrendszertől mért távolsága okán azt a megoldást választotta, amit ma falugázprogramnak hívunk.
Ez az ötven település és az itt élő emberek ezt a döntést azóta is bánják, hiszen mára az a helyzet alakult ki számukra, hogy a földgáz, illetve a PB-gáz díja, ami a '98 óta kétfelé vált díjszabályozás következménye, számukra három-három és félszeres ártöbbletet, fizetési kötelezettséget jelent, mint azon szerencsés embertársaik számára, akik földgázt tudnak használni. 35 olyan település van jelenleg az országban, ahol egyre több ember arra kényszerül, bár kiépítette háztartásának teljes ellátórendszerét, hogy lezárja a gáztűzhelyeket, és hagyományos fűtésre kényszerül. Ezek sajnos elmaradott települések, elöregedett lakossággal, és nagyon sokszor forráshiányos önkormányzattal.
Ezt a problémát ismertük már az elmúlt években is. Szeretném megmutatni azt a tájékoztató anyagot, amelyet az előző kormány egyébként megoldás helyett hagyott ránk, amivel felmérte ezt a helyzetet, de megoldási alternatívákat nem vállalt, illetve nem tárt fel.
Ezért mint a térség egyik országgyűlési képviselője, kérdezem az államtitkár urat, tervezi-e kormányunk, hogy segítséget nyújt e hátrányos helyzetben lévő családok és önkormányzatok számára a falugáz ára miatti helyzet orvoslására, és ez a segítség és támogatás milyen tartalmú.
Erre a kérdésre várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nagy horderejű törvénymódosítás van előttünk önálló napirendi pontként, a szakképzési törvény módosítása. Mindannyian, akik e törvényhez javító szándékkal hozzászólunk, tudjuk, hogy a közoktatásnak egyéb törvényi szabályozói is vannak.
Most azonban a részletes vita kapcsán - elsősorban elnök úr figyelmeztetésére tekintettel - jelzem, hogy a 12. számú módosító indítványhoz szólnék hozzá, amely a törvényjavaslat 5. §-ában, a szakképzési törvény 4. § (3) bekezdés b) pontjában az oktatási bizottság módosító javaslatát erősíti meg, amely részben képviselőtársaim aggályaira is választ ad. Miről is van szó? Arról, hogy a munka világában oly érzékenyen megjelenő szakképzés tartalmi változásait törvényi garanciával, háromévenkénti felülvizsgálattal biztosítani tudjuk, vagyis azt, hogy a kérdés tartalma megfeleljen azoknak az újszerű elvárásoknak, amelyeket a szakképzés feladatrendszerében hivatott szolgálni.
Tehát azokkal az aggályokkal szemben, amelyek az OKJ-ben adott esetben mereven szabályoznának, vagy a szabályozással cölöpöket vernének le a szakképzés tartalmi elemei közé, szembeállítva elmélet és gyakorlat fontosságát - amely egyébként szakmánként eltérő színvonalú és tartalmú kell hogy legyen -, ez a módosítás kellő garanciát jelent arra, hogy a tartalmi elemzésekkel, háromévenkénti felülvizsgálattal hozzá tudjuk igazítani a képzést a munkaerőigény valódi szükségleteihez azzal, hogy helyzetelemzésen alapuló változtatást fogunk végrehajtani. Ez mindenképpen szakszerűbb válasz, mint az általános és egységes eljárás minden szakmát illetően.
Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják meg e módosító indítványnak a pozitív következményeit.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 29., 30., 31. sorszámú módosító, illetve kiegészítő javaslatokkal kapcsolatosan, úgy gondolom, egyértelművé lehet tenni, hogy az álláspontunk azonos.
Aki a tanulói jogok és elemi jogok sérelmére pénzbeli vagy egyéb hozzájárulást kér, csupán azért, hogy a tanulási feltételeket biztosítsa számukra, függetlenül attól, hogy ez a tanműhely vagy gyakorlati hely milyen gazdasági szervezet, nyilvánvaló, hogy törvénytelenséget követ el. Itt az a kérdés, hogy milyen garanciákat tudunk beépíteni ilyen esetekre, és én úgy gondolom, hogy a 29., 30. és 31. sorszámú módosítások a garancia tekintetében a szándékunknak megfelelően teljes körűek.
(19.30)
A 29. sorszámon önök által, illetve Stolár Mihály képviselőtársunk által benyújtott módosító indítványban egyetlenegy tartalmi probléma van, amit az oktatási bizottság bölcsen kezelt, az OKÉV ugyanis Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont.
Az OKÉV feladatköre és hatásköre egészen másféle tevékenységre terjed ki, mint az ilyen típusú úgymond érdekvédelemre. Ezért gondoljuk, hogy a szakképzési törvényben nem helyes az OKÉV feladatrendszerét olyannal bővíteni, ami nem tartozik a feladatkörébe, miközben kellő garanciát fogunk adni a gazdasági kamaráknál, az iskoláknál és nyilván minden olyan szervezetnél, amit itt fölsoroltunk, hogy e törvénysértés esetében zártkörűen intézkedjen, az információáramlás a gyermekek és a tanulók védelmében zártkörű legyen. Sőt, a szankció is egyértelmű, hiszen elég komoly ez a szankció, hogy öt évre eltilthatja a gyakorlati képzéstől, ez is változatlan maradt.
Nagy tisztelettel kérem, hogy az OKÉV ilyen funkcióbővítéséhez ne ragaszkodjanak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a módosításnak a tartalmával elvileg egyet is lehetne érteni, és természetesen bizonyos esetekben ez így is fog működni, a felvételi államilag finanszírozott képzésekre emelt szintű érettségivel történhet.
A probléma az, hogy ez a módosító indítvány kizárólagossá teszi az összes felsőoktatási intézménybe való bejutást. Képviselőtársam bizonyára ismeri, hogy a mai felvételi rendszer nem úgy működik, mint ahogy ön ezt általánosságban megfogalmazta. Hiszen ma a középiskolás diákok jelentős hányada nem ír felvételi dolgozatot, nem megy el felvételi vizsgára, hanem a középiskolás osztályzatok, ne adj' isten, középszintű érettségi eredményei számításai alapján is bejut egyetemre és főiskolára, mégpedig nem a törvény erejénél fogva, hanem a felsőoktatási intézmények saját döntései alapján.
Így fog ez működni a jövőben is, hiszen ebben a tanévben a felsőoktatási intézmények megfelelő egyeztetés után úgy döntöttek, hogy egyetlenegy szakmacsoport, a bölcsész 2-es szakcsoport kivételével minden más helyen elégségesnek tartják az érettségi középszintű vizsgán tett teljesítményt. Kivétel ez alól természetesen az az idegen nyelv, ahol már tudjuk, hogy a felvételi eljárás ma sem csupán egy érettségi nyelvtudást feltételez.
Tehát azt tudom önnek mondani, hogy ez a módosító javaslat elvenné a felsőoktatási intézményeknek azt a szakmai autonómiáját, hogy a bekerülés követelményeiben a saját képzési programjukhoz megfelelően rögzítsék a bekerülés feltételeit, és ezáltal ez az emelt szintű bekerülés, emelt szintű érettségi olyan túlzó követelményt terítene szét az összes középiskolás diákra, ami szándékaink szerint ellentétes azzal a folyamattal, amelyet egyébként a közoktatási törvény módosításában szándékozunk végrehajtani.
Köszönöm szépen, elnök úr.
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Nagy figyelemmel követtem az ön válaszát, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a magyar tudomány, a magyar kutatás rendkívül nagy értéke hazánknak, és úgy gondolom, hogy a tehetséggondozás pontosan az a garancia, amely a kutatás és a tudomány utánpótlását jelenti a közoktatási rendszerben. A közoktatási törvény módosításának időszakában nagyon sokan felvetik azt a kérdést, vajon milyen prioritások mentén tervezzük a törvénymódosítást.
Örömmel hallottam az ön válaszában, hogy semmiképpen nem szembeállításról van szó, ha a “tehetséggondozásö, a “hátránykompenzációö vagy éppen a “képességfejlesztésö szavakat használjuk. Minden gyermeket a képességei szerinti pedagógiai ellátásban kell részesíteni, és ez a közoktatási törvénymódosítás egyik üzenete a tehetséggondozásban. Örömmel hallottam azokat a garanciákat, amelyek az elit gimnáziumok számára a speciális képzés törvényi garanciái lesznek.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli izgalommal készültem a mai napra, hiszen pontosan szerettem volna tudni, hogy a “több pénzt az embereknek és az üres zsebö című jelige mögött milyen tartalmak húzódnak.
Nagyon örülök, hallgatva önöket, a közös aggódás okán, hiszen ebben közösséget tudunk vállalni. Több pénzt szeretnénk az embereknek, élhetőbb életet. Én, amikor erre a napirendre készültem, és erre a vitára, leginkább arra gondoltam, hogy a “több pénzt az embereknekö szlogen mögött az állami gondoskodás hogyan segíti a családokat és az önkormányzatokat. Mert valljuk be, mindkét szféra, mind az állam, mind az önkormányzat, akkor teszi jól a dolgát, ha ebből az emberek látják a hasznot, és ők élnek jobban. E megközelítésből, úgy gondolom, az üres zseb tartalmát érdemes azért végigvenni; már csak azért is, hogy a következmények közös felelősségét mindkét oldal tudja vállalni.
Amikor hallgattam képviselőtársaimat, és nyomtam a gombot, leginkább arra gondoltam, hogy az a program, amelyet mi az “esély a gyermekeknekö című programként meghirdettünk, és benne a tudáshoz való jog egyenlő esélyét próbáltuk biztosítani... - valójában mit tettünk ez ügyben. Ön beszélt az étkezésről és a tankönyvről, ami természetesen nagyon fontos. Én beszélek arról a programról, amelyet továbbfolytattunk az esélyek okán, az Arany János tehetséggondozó program, kis falusi gyermekek, tehetséges gyermekek felzárkóztatását segíti állami pénzzel.
Beszélhetek a nulladik évfolyamról, amely az idegen nyelvi és informatikai képzés megszerzését szolgálja állami támogatással, az önkormányzatok döntésének megfelelően.
(11.10)
Kell-e ecsetelnem ezen programok esélynövelő hatását, amikor a gyermekeink jövője nem azon múlik, hogy milyen családba született, milyen önkormányzat látja el a fenntartói feladatokat, hanem az állami gondoskodás számára a szorgalma és a képessége alapján biztosítja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az egyéni boldogulás lehetőségét.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2003. június 23-án a közoktatási törvény módosításáról döntött az Országgyűlés. A törvénymódosítás kapcsán az intézményfenntartó önkormányzatok új feladatot kaptak - új feladatot, a fenntartói feladatellátásuk keretében. Interpellációm oka, hogy az elmúlt hetekben számos önkormányzati szakember, polgármester keresett fel azzal a kéréssel, hogy országgyűlési képviselőként tolmácsoljam a fenntartói gondjukat, kérésüket az ágazati vezetőnkhöz.
A közoktatási törvény módosítása az önkormányzatok számára minőségirányítási program megfogalmazását írta elő, 2004. január 31-ei dátummal. Mint bizonyára mindannyian tudjuk, az önkormányzatok számára a közoktatási feladat ellátása kötelező, s hogy ezt milyen körben, milyen keretben látják el, helyi döntésen múlik. A legtöbb önkormányzat óvodát és iskolát tart fenn, alapító okiratról dönt, pedagógiai programokat fogad el, szervezeti és működési szabályzatok elfogadásával garantálja a jogszerű működést. Úgy is mondhatnánk, hogy a fenntartói felelősségből adódó kötelmeiket az önkormányzatok szakszerűen, évek óta jó minőségben végzik.
A törvénymódosításból következő feladatellátás azonban újszerű partneri kapcsolatot és újszerű fenntartói felelősséget jelent a számukra. Hiszen miről is döntöttünk? Arról döntöttünk, hogy az önkormányzatok a minőségirányítási programban a település és az egyes intézmények számára célokat, minőségügyi elvárásokat fogalmaznak meg: mitől lesz jó egy óvoda, mitől lesz jó egy iskola, és e döntéseiket nyilvánosságra hozzák.
A minőségirányítási programban azonban nemcsak egyszerűen arról kell dönteniük, hogy ezeket a minőségeket az intézmények hogyan teljesítsék, hanem arról is dönteniük kell, hogyan ellenőrzik az ágazatban, az intézményben a feladatok teljesítését. Az ellenőrzés és az értékelés funkciói nem ismeretlenek az önkormányzatok számára, hiszen törvényességi, gazdasági ellenőrzést végeztek. Most azonban szakmai ellenőrzésről is dönteniük kell, ráadásul a minőségirányítási programban össze kell szervezni mindazokat a szereplőket, akik a közoktatásban régóta partnerek: óvodákat, iskolákat, ifjúsági és gyermekvédelmi intézeteket, az egészségügyben dolgozókat, a munkaerőpiac szereplőit. Kérdezem: miben tud segíteni az oktatási kormányzat, hogy e programot jó színvonalon teljesítsék az önkormányzatok? Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(14.30)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az ön felsorolása tényszerű volt, az én kérdésem pedig abból a helyzetből is megfogalmazódott, hogy bizony ilyen erőfeszítések ellenére is a fenntartó önkormányzatok joggal várják el, hogy szakmai kérdésben szakmai segítséget kapjanak. Örülök ennek a felsorolásnak, és kérem, hogy különös tekintettel kövessék, ezen programok hogyan segítik a fenntartókat. Nem egyszerűen öncélú feladatról van szó, mindannyian tudjuk, képviselőtársaim, amikor a fenntartó önkormányzat egy intézmény működéséről dönt, felelősséggel dönt; de még nagyobb felelősséggel kell lennie, hogy az adott iskola vagy óvoda, az oda járó gyermekek okán olyan minőséget produkáljon, ami a helyben lakó szülők, családok számára is elfogadható. Ehhez nyújt lehetőséget ez a program.
Köszönöm, válaszát elfogadom. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Szolnok városban és környékén élők, akik figyelemmel kísérték az ön válaszát, egész biztos, hogy hozzám hasonlóan azt mondják, hogy az őszinte, konkrét, tiszta beszéd a legfőbb érték. (Derültség a Fidesz soraiban.)
Miniszter Úr! Meg kell értenünk, hogy mindannyian, akik a döntéshozatalban részt veszünk, nemcsak a döntés előkészítése során élvezzük a lakosok különös érdeklődését, hanem a döntések végrehajtásában is. Kérdésünkben az motivált, hogy az emberek folyamatosan érdeklődnek, és figyelemmel kísérik, mi történik a megvalósítás során.
Az ön válasza rendkívül konkrét volt, határidőket, szakaszokat jelentett, ez a térségünk számára, a gazdasági fejlesztők, befektetők számára rendkívül fontos. Képviselőként pedig az a feladatunk, hogy ezt újból és újból megtegyük, a választópolgárok aggodalmát kötelességünk közvetíteni.
Köszönöm szépen a válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BOTKA LAJOSNÉ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság március 10-én tárgyalta meg az Állami Számvevőszék 2003. évi tevékenységéről szóló jelentést. A bizottsági döntést ismertetem, amely egyhangú döntéssel általános vitára alkalmasnak tartotta a jelentést.
Ugyanakkor a bizottság, amikor a napirendi pont tárgyalását végezte, igen nagy aktivitással, természetesen elsősorban a tevékenységi körébe illő területeket vizsgálta, és mint bizottsági előadó, különös feladatot is kaptam a tekintetben, hogy a jelentésből következő, területünkhöz tartozó témákhoz a kisebbségi képviselői véleményeket is fogalmazzam meg itt, a bizottsági jelentésben. Ennek is eleget kívánok tenni.
A bizottság a jelentésből különösen a helyi önkormányzatok cél-, címzett, valamint normatív támogatásával, ezek mértékével foglalkozott, különös tekintettel vizsgálta a felsőoktatás helyzetét, a szakképzés és a szakképzési hozzájárulás mértékét, helyzetét. Ellenzéki képviselőtársaim a felsőoktatási integráció helyzetét elemezték. A jelentéssel összefüggésben, illetve annak a gazdasági szervezetekre vonatkozó megállapításait vitatva azt fogalmazták meg, hogy a felsőoktatási integráció jelenlegi állapotában mind szervezeti, mind szakmai, mind gazdasági tevékenysége elmarad attól a mértéktől, amelyet az integráció alapcéljaként fogalmaztunk meg. Szintén a felsőoktatásban megfogalmazott kritikai észrevételek közül az oktatói létszám, hallgatói létszám szimmetriájából következő kritikai észrevételt fogalmaztak meg, valamint a hallgatói kollégiumi ellátás mértékének az elégtelenségét fogalmazták meg.
A bizottsági vitában az oktatási és nevelési alapfeladatok ellátásában és ellátásáért felelős önkormányzati finanszírozás mértékéről tárgyaltunk. Úgy gondoljuk, úgy gondoltuk, és a jelentéssel összhangban erősítjük azt a felvetést, hogy az önkormányzatok feladatellátásának az áttekintése időszerű feladat. Mindenképpen fontosnak tartjuk azt a megállapítást, hogy az önkormányzati törvény ilyen típusú átvizsgálása is rendkívül fontos és időszerű.
Szintén fölvetődött az önkormányzatok témakörében az önkormányzati hitelfelvétel korlátjának a felülvizsgálata. A gyermeklétszám csökkenéséből adódó problémaként fogalmazta meg a bizottság azt a szinte kritikus helyzetet, hogy nagyon sok intézményfenntartó önkormányzat a normatíva igénylésekor, részben a statisztikai adatok bizonytalansága okán, részben pénzügyi kényszerből normatíva-túligénylővé válik, ugyanakkor a zárszámadásnál, az elszámolásnál adott esetben a parlament különös felelőssége, hogy törvény szerint, konzekvensen dönt-e, vagy eseti kivételeknek ad lehetőséget. Úgy gondolom, hogy ez a problémafelvetés mindannyiunk számára fontos üzenet.
Végezetül summázatként, hangsúlyozottan fogalmazódott meg az oktatási és tudományos bizottság ülésén, hogy a rendkívül tartalmas, szakszerű jelentésben megfogalmazott felvetések kormányzati hasznosítását a törvény-előkészítésben, a különböző szakmai anyagok elkészítésében rendkívül fontosnak tartjuk, ezért is nagyon fontos, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta az általános vitát, és nagyon bízunk abban, hogy a vita során a megfogalmazott, feltárt anomáliák további pontosításával a kormányzati munka hatékonyságát is tudjuk segíteni.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban mindannyian egyetértünk, hogy közös érdekünk, hogy a kérdésfeltevésre, miszerint “Megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozásra?ö, a válasz minél szakszerűbb és minél inkább teljes körű legyen.
Ebben a teljes körű válaszkeresésben, úgy gondolom, semmiképpen nem kerülhető meg az a kérdés, hogy vajon az önkormányzati felkészülés megfelel-e az európai uniós csatlakozás elvárt szintjének. Ha azt a kérdést tesszük fel tehát, hogy felkészültek-e az önkormányzatok az európai uniós csatlakozásra, a válaszkeresésben egész biztos, hogy vissza kell térnünk, vissza kell nyúlnunk a rendszerváltást követő demokratikus átalakulásokhoz, amikor az önkormányzatok megalakultak.
Hiszen, tisztelt képviselőtársaim, mit is jelent az önkormányzatiság? Az emberek számára mindenképpen azt, hogy a helyi ügyeket, a helyi ügyek kezelését, a helyi ügyek megoldásában való aktív részvételt immár egy törvény, egy rendszer biztosítja a számukra. Az önkormányzatiság lényege tehát az emberek aktív részvétele a közügyek intézésében, ott, ahol élnek. Ez egy valódi részvétel, amely a rendszerváltást követő négy választási ciklusban nemcsak abban jelent meg, hogy az emberek közvetlenül választhatták a képviselőiket, és '94 óta immár a polgármestereiket is, hanem a feladatmeghatározásban és a számonkérésben, az értékelésben is aktív szerepet kaptak. Úgy gondolom tehát, hogy ez az alapfeltétel mindenképpen megfelel a közösségi normáknak.
Ebben az alapfeltételben az is megjelent, hogy az állam egyre több feladatot és funkciót, hatáskört ruházott át az önkormányzatokra, olyan feladatokat, amelyek végrehajtására egy sajátos alkalmazotti kört, a közalkalmazottak mellett a köztisztviselői réteget is létrehozta.
(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ebben a fejlesztésben kulcskérdés, hogy vajon a köztisztviselők, akik a hivatalokban a szakemberek szintjén, a rendelet-előkészítő munkában, a partnerekkel a lakossági tájékoztatásban, adott esetben a közvetlen kapcsolataikban jelenítenek meg elvárt európai normákat, vajon felkészültek-e erre a feladatra. Tisztelt Képviselőtársaim! A válaszadást persze mindenki szubjektív módon is megtehetné, én azonban nagyon szeretem azokat a kutatási eredményeket, amelyek nem a szubjektum, hanem a kutatás objektív válaszkeresésén alapulnak, és szíves figyelmükbe ajánlom azt a tájékoztató kötetet, amiből megismerhetjük, hogy 2003-ban a köztisztviselők Európai Unióval kapcsolatos eddigi felkészülését és attitűdjét vizsgáló kutatók milyen választ kaptak. Nem fogom felolvasni, csak a summázatát. “A köztisztviselők akarják az Európai Uniótö - ez az első summa. “Ismerik az Európai Uniót. A köztisztviselők dolgoznak az Európai Unióval a tevékenységük során, próbálnak és tudnak kommunikálni.ö
Azt gondolom tehát, hogy a '92-ben megszületett köztisztviselői törvény elemei és értéküzenetei EU-konformitását senki nem vitathatja. Hiszen mit is tartalmaz ez a törvény? Megfogalmazza a közszolgálati felelősség és alkalmazás feltételeit, a számonkérhetőséget, a pályáztatást a vezetői posztokra, a közélet tisztaságát, a képzés-továbbképzés rendszerét. Két év óta az önkormányzatoknál működnek az egyéni teljesítményértékelési rendszerek, amelyek egyébként a szolgáltató és ügyfélközpontú önkormányzatiságot szolgálják; amelyek az állampolgári elvárásoknak való megfelelést vizsgálják; amelyek a döntések és a folyamatok nyilvánosságáról szólnak, egyszerűen szólva a partnerségre, a nyitottságra, a szakmaiságra helyezik a hangsúlyt.
Mindezek természetesen megjelennek szervezeti formában is, egyre több önkormányzat a minőségelvűségét minőségbiztosítási rendszerek kidolgozásával is biztosítja. Ennek EU-konform rendszere, a CAF-rendszer kidolgozása pedig elindult jó néhány önkormányzatnál.
A következő nagy terület: a jogharmonizáció önkormányzati szintje. A jogharmonizáció egyik lényeges feltételrendszere, hogy az állami törvények megfelelnek-e az európai jogrendnek - ez egy állami szintje az értékelésnek. Az önkormányzati rendeletek módosítására 1998-ban egy kormányhatározatot jelenített meg az akkori kormány, amelyhez a Belügyminisztérium módszertani füzetet jelenített meg. Ez segítette és a mai napig segíti, hogy az önkormányzati rendeletek felülvizsgálata határidőre és szakszerűen elkészüljön.
(13.10)
Ez a munka az önkormányzatok számára tényleg komoly feladatot jelentett, ezért nem lebecsülendő az a sokféle konferencia, továbbképzés, sok esetben segédanyag, mintarendelet, amelyek ezt a munkát támogatták és segítették. Úgy gondolom, ezen a területen az európai jogharmonizációnak az önkormányzatok jelentős része megfelel.
A következő lényeges dolog, amit az önkormányzatokkal kapcsolatban szeretnék megemlíteni, hogy a helyi fejlesztések forrásbővülését a pályázati források ma már kiegészítik. Erről többen is szóltak. Elmondhatjuk, hogy az önkormányzatok felismerték, a pályázatok írása nem egyszerűen eszköz, hanem stratégiai kérdés egy-egy település fejlesztése során. Egyre több önkormányzati szakember ismeri ma már ezt az eljárást. Fiatal diplomásokat közpénzen képezünk ki és alkalmazunk, segítve a kisebb települések pályázatírásait. Úgy hiszem, ezen a forrásmegszerző kultúrán nagy lépéseket tettünk meg az elmúlt évben.
Engedjék meg, hogy még két dologra felhívjam a figyelmet. Az egyik az európai normákból következően az elszámoltatás, a nyilvánosság, az úgynevezett monitoringrendszer, az ellenőrzési rendszer megjelenése. Az önkormányzatok számára ez egyben új és régi feladat is, hiszen a közpénzek felhasználását, a törvényes működést eddig is garantálniuk kellett, és ezt különböző állami szervezetek ellenőrizték. Ez most kiegészül egy új normarendszerrel, amely az európai uniós normarendszer harmonizációját is jelenti.
A következő ilyen közösségi értékrend a partneri kapcsolatok, amely az önkormányzatok számára eddig is munkamódszer volt, hiszen testvérvárosi kapcsolataik jelentős része nemzetközi összefogást gerjesztett, illetve tanulták az önkormányzatok az ezekben az összefogásokban rejlő fejlesztési lehetőségeket. Közös projekteket dolgoznak ki, gondoljunk a hulladékgazdálkodás új projektjeire. Az együttműködés és a partnerség konkrét példái ezek.
Végezetül, ha az önkormányzatokra gondolunk, akkor előbb-utóbb arra kell a választ megtalálni, hogy a helyben élő emberek a saját ügyeik intézésében észreveszik-e, látják-e, hogy az uniós csatlakozásból következően sokkal szakszerűbb, pontosabb, emberhez közelibb ügyintézésben van részük, és a településük fejlődik.
Remélem, hogy ezt a vitát egyéb okok kapcsán még tudjuk folytatni, és az önkormányzatok munkájának a fejlesztését fogja szolgálni minden további vitanap. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy a felelőssége annak, aki ugyanazt a dokumentumot olvassa, és a szövegértés a közoktatás egyik alapkészsége. (Derültség az MSZP soraiban.) Pánczél képviselőtársam azt mondta, hogy nincs a gyerekről szó. 22. oldal: “A gyermek az első. A köztársaság kormánya eltökélt abban, hogy a gyermekeknek egyenlő esélyt biztosítson későbbi boldogulásuk érdekében.ö - és folytathatnám.
Képviselőtársaim! Rendkívül nagy erénye ennek a programnak a közoktatást illetően, hogy felelősséget sugall, mert az iskoláknak nyugalmat, stabilitást, kiszámíthatóságot s az elindított programok folytatását ígéri. Nem azt mondja, hogy a két évvel ezelőtt elkezdett programokat leállítjuk s újrakezdjük.
Nagyon-nagyon régi igazság, hogy aki iskolába íratja a gyermekét hatévesen, szeretné tudni, hogy mi lesz vele jövőre és azután. Nem lehet évente rángatni az oktatáspolitikai célokat. Elkezdünk egy folyamatot, s folytatni fogjuk. Közös felelősségünk, hogy ne riogassuk erről a helyről sem a gyerekeket, sem a szülőket, sem a pedagógusokat. A közoktatásban tehát a folytonosság, a stabilitás minden értéke együtt van jelen, s ez szövegszerűen elolvasható a 22. oldalon. Szíves figyelmükbe ajánlom. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kormányprogramunk központi értékként az esélyteremtést fogalmazta meg, és az esélyteremtés érdekében ötödik éve folytatjuk a Bursa Hungarica néven ismert felsőoktatási önkormányzati ösztöndíjrendszert. Ebben az évben az önkormányzatoknak az ösztöndíj eljárási szabályai szerint szeptember 30-áig kellett nyilatkozniuk, hogy csatlakoznak-e az ösztöndíjformához.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy olyan ösztöndíjrendszer, amely az egyetemeken, főiskolákon tanuló hallgatók számára, illetve az utolsó éves középiskolások számára a helyi önkormányzat, a megyei önkormányzat és az állam, azaz három forrásból tevődik össze mint támogatási forma. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, a szándék dicséretes, hiszen ebben az ösztöndíjeljárásban a fiatalok a helyi önkormányzathoz pályáznak, és oda, ahol a legjobban meg tudják ítélni a szociális rászorultságot, ahol a legjobban meg tudják ítélni, hogy a támogatás jó helyre megy-e.
A Bursa Hungarica ösztöndíjrendszerben tehát eljárási rend van, és az önkormányzatoknak 2004. szeptember 30-áig kellett az álláspontjukat kialakítani, és bejelentkezni az ösztöndíjrendszerbe. Ezt követően írhatják ki a pályázatokat, és november 24-éig dönthetnek arról, hogy a településükön az egyetemisták, a főiskolai hallgatók, illetve a végzős középiskolások számíthatnak-e erre a támogatásra. Megjegyzem, hogy ez a támogatás maximálja egyébként az állami forrást havi ötezer forintban, ami nem kis pénz, ha hozzátesszük, hogy mindez a települési önkormányzatok támogatásához adódik hozzá.
Az önkormányzati tapasztalatok birtokában érdeklődöm, hogy az elmúlt öt év tapasztalatait elemezve vajon az eljárásrenden a célnak megfelelően tudunk-e változtatni, hiszen a települési önkormányzatoknak ebben az évben szeptember 30-áig úgy kellett dönteni a csatlakozás szándékáról, a pályázat kiírásáról, a pályázat döntéséről, hogy arra a forrást a jövő évi, a 2005. évi költségvetésben kell biztosítani.
Érdeklődöm tehát, hogy a minisztérium tervez-e ebben az eljárásban változtatást. (Taps az MSZP soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Nagyon örülök annak, hogy a problémafelvetés ide a Ház elé kerülhetett, hiszen két üzenete van. Egy jó kezdeményezés, amely 2000-ben indult, nagyon-nagyon sok tapasztalattal bír öt év után. Örülök a válaszban annak a vállalásnak, hogy áttekintjük az ötéves tapasztalatot, és annak is, hogy az azokon a településeken, amelyek esetleg önhibájukon kívül nem tudnak csatlakozni ehhez a rendszerhez, az ott élő fiatalokat egyéb más formában próbáljuk támogatni. Az esélyteremtést így lehet egységesen értelmezni, és úgy gondolom, így is igazságos.
Köszönöm, elfogadom a válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint tíz hónapja immár, hogy hazánk tagja az Európa Uniónak. (Zaj.) Az előkészítést segítő Európa uniós (Moraj az ellenzéki oldalon.) támogatási források felhasználását megtanultuk, 2004. május 1-je óta az Európa uniós források rendelkezésre állnak. (Taps, derültség a Fidesz padsoraiban.)
(15.00)
Az elmúlt években ezekből a pályázati forrásokból az oktatás fejlesztésére is fordíthattunk.
A humánerőforrás-fejlesztés operatív programja jól tükrözi azokat a kormányzati törekvéseket, amelyek az esélyegyenlőség, esélyteremtés és a versenyképesség fejlesztését szolgálják.
Ezen nemzeti fejlesztési tervekben megfogalmazott célok keretében kerestük az oktatás támogatási lehetőségeit. Államtitkár úr, a humánerőforrás-fejlesztési operatív program keretében 2004 és 2006 között mintegy 70 milliárd forint fordítható a közoktatás fejlesztésére, a felsőoktatás fejlesztésére és az oktatási intézmények infrastrukturális fejlesztésére. Úgy gondolom, hogy az elmúlt hónapok tapasztalatai igazolják, hogy a pályázók, önkormányzatok, intézményfenntartók, civil szervezetek, szakmai szervezetek felismerték a forrás megszerzéséből a lehetőségeket, és jó pályázatokat tudtak írni, amelyek reményeink szerint a kitűzött célt fogják szolgálni.
Az elmúlt napokban a humán erőforrás operatív program pályázatok sorában tizenhat területi integrált szakképző központ sikeres pályázatáról szerezhettünk tudomást. Ez a térségi integrált szakképző központ jól modellezi, hogy a humán erőforrás operatív programon belül a szakképzés fejlesztése nem öncélú, hanem a hátránykompenzáció, az esélyteremtés és a versenyképesség egyik eszköze.
Ismerve ezt a listát, ismerve a bírálat végeredményét, azt kell mondjam, hogy bár örülünk annak, hogy a térségi integrált szakképző központok létrejöhetnek európai uniós támogatással segítve, ugyanakkor tudjuk és látjuk, hogy nem állhatunk meg a tizenöt központ létrehozásával, hiszen további fejlesztésekre van ezen a területen is lehetőség.
Az interpellációm célja az, hogy több hónapos működő rendszer tapasztalatait kérdezzem öntől, államtitkár úr, az oktatás területén, annak érdekében, hogy jobb pályázatokkal, szakértőbb döntésekkel segítsük ezt a területet. Kérdezem tehát, milyen elvek alapján, milyen pályázati programok keretében osztja fel a rendelkezésre álló forrásokat az Oktatási Minisztérium. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Idő! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Eddig hány pályázaton nyertünk? Mekkora önerő szükséges ezekhez a pályázatokhoz?
Kérem válaszát. (Taps az MSZP és a Fidesz soraiból.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Köszönöm, államtitkár úr. Mint a kérdésemből is kiderült, rendkívül összetett tartalmú fejlesztési lehetőségeket hordoz a humánerőforrás-fejlesztési operatív program mint az Európai Unió egyik támogatási lehetősége.
Köszönöm a tájékoztatását. A tények és a számok önmagukért beszélnek. Ugyanakkor kitérek arra, amit a térségi integrált szakképző központ kapcsán ön megfogalmazott: nagyon várjuk, hogy a szakképzésnek e munkaerőpiachoz közeli fejlesztése hogyan és milyen módon bővülhet a jövőben.
Köszönöm, államtitkár úr, a válaszát elfogadom. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A tárgyalásnak ebben a szakaszában a törvény mellékletére szeretnék utalni bevezető gondolataimban, hiszen a melléklet a felsőoktatási intézményeket állami és nem állami intézményekként jeleníti meg, egyetemi és főiskolai szinten egyaránt.
Módosító indítványaim, amelyeket benyújtottam, 40. és 107. számon szerepelnek. Mindkettő ehhez a mereven szétválasztott két rendszerhez kapcsolódik, mégpedig egy sajátos felsőoktatási intézmény okán. Vannak olyan felsőoktatási intézmények, amelyeket a fenntartó személyét illetően nem csak állami és nem állami intézményként lehet besorolni; ezek azok a speciális intézmények, amelyeket a kormány, az Országgyűlés vagy a helyi önkormányzat alapít, és közalapítványi fenntartásban működnek. A közalapítványi fenntartásban működő intézmények esetében például a közvagyonnal való gazdálkodás speciális jogszabályai érvényesülnek, a közbeszerzésekről szóló törvény hatálya alá esnek ezek az intézmények, és közpénzekből gazdálkodnak.
Éppen ezért - látva a módosító javaslatom fogadtatását - a problémára ezúton is szeretném felhívni a figyelmet. Ezen intézmények kezdeményezésére azt fogalmaztam meg, hogy ezeknek az intézményeknek az esetében a törvényben meghatározott fenntartói jogosítványok gyakorlását az állami intézményekhez hasonlóan az irányító testületre kellene bízni. A módosító indítványban az irányító testületnek azokat a funkcióit javasoltam megfogalmazni, amelyek az állami fenntartású intézmények esetében is megjelennek. Még egyszer mondom, ezt a módosítást a speciális fenntartói szerepből levezetve analóg módon próbáltam megfogalmazni, és azt remélem, hogy képviselőtársaim a részletes vitában esetleg tovább tudják finomítani az általam felvetetteket, és e speciális intézmények esetében a legjobb megoldást fogjuk megtalálni.
Köszönöm szépen.
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Június első vasárnapja több mint fél évszázada pedagógusnap. Talán több mint jelkép, hogy a gyermeknap után azokat köszönthetjük, akik gyermekeink oktatását és nevelését hivatásul választották. Tudom, hogy itt a teremben - hasonlóan hozzám - mindannyiunknak van óvó nénije, tanító nénije (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg minisztere!), tanára vagy professzora, akire ezen a napon úgy emlékezik, hogy ő volt a tanárom. (Zaj. - Az elnök csenget.) Ő volt az a pedagógus, aki személyiségével, magatartásával, elvárásaival, értékítéletével, figyelmességével, biztatásával vagy csupán azzal, ahogyan tanítani tudott, életre szóló útravalót adott, mintát mutatott, és felfedezte bennünk a titkolt, rejtett tehetséget; vagy csak azt érte el, hogy a “csak azért is megmutatom, hogy képes vagyok ráö eltökélt szándékát csiholta elő belőlünk; egyszóval, köze van életünkhöz, ma is bennünk él.
Képviselőtársaim, a pedagógusnap ünnep, és ünnep kell hogy legyen mindazok számára, akik hisznek az ember nevelhetőségében, gyermekeink testi, szellemi, lelki fejlesztésében. Ma a különböző közoktatási intézményeinkben közel 170 ezer pedagógus dolgozik, 8700 intézményben 1 millió 890 ezer gyermeket nevelnek, és ehhez társulnak még a felsőoktatási intézmények hallgatói és oktatói is.
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a pedagógusnap lehetne akár a társadalom közös ünnepe is. De valójában így van-e manapság? Van-e felelőssége a politikának abban, hogy ez így legyen? A válasz egyértelmű: igen. A pedagógusnap évről évre alkalmat ad arra nekünk, politikusoknak, hogy tudatosítsuk: ha az oktatás a jövőbe való befektetés, akkor a befektetés sikerének egyik fő letéteményesei a pedagógusok. A törvényhozás, amely a közoktatás és felsőoktatás feladatait és működési rendjét, irányítási mechanizmusát, jogok és kötelezettségek rendszerét szabályozza, szerepet szán a pedagógusnak.
Az elmúlt három évben kormányunk visszaállította a kötelező óraszámot a ’98 előtti mértékre, egyszeri 50 százalékos béremelést, majd ez évben újabb 12 százalékos béremelést adott, amely az értelmiségi pályák között is megbecsülésünket igazolja. Az informatikai eszközök megszerzését és használatát segítő programot is elindítottuk. Deklaráltuk a pedagógusok szakmai önállóságát, autonómiáját; mindez a pálya elismertségét kell hogy erősítse.
Kedves Képviselőtársaim! Sorolhatnám az intézkedéseket és a kérdéseket, mely az ünnep kapcsán megfogalmazódott bennem. Most azonban kérem, csatlakozzanak szavamhoz: köszönjük pedagógusainknak ezúton, hogy partnereink az ingyenes iskolatej-akcióban, hogy segítenek felmérni, igazságosabb rendszert kiépíteni az étkeztetésben, az ingyenes tankönyvbiztosításban, részt vállalnak gyermekek üdültetésében.
(13.30)
Köszönet, hogy az elmúlt tanévben elindított felzárkóztató nyelvi előkészítő középiskolai programot vállalták, az először érettségiző Arany János tehetséggondozó programban dolgoztak, új tanterveket alakítottak ki, a szakképzés új rendszerét dolgozták ki. Folytathatnám a sort az új típusú érettségivel, de itt meg kell állnom. (Zaj.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A pedagógusnap alkalmából elmondott köszönetem hitelét rontaná (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), ha nem állnék a középiskolai tanárok követelése mellé. Az érettségi vizsga ez évi lebonyolítását hasonló felelősségteljes munkával végezte pedagógusaink, iskoláink, igazgatóink döntő többsége. Tudni akarják, kik azok, akik felelőtlen tetteikkel a tanévet, a korosztályt akarták megfosztani az érettségi vizsga minden minőségétől, és elvették azt a jogos büszkeséget, amelyet gyermekeink megérdemelnek. Nem akarnak a pedagógusok osztozni a felelőtlenek meggondolatlan és megbocsáthatatlan tettében, azért, mert a pedagógus még őrzi hitében az igazságosság, a becsületesség és a tisztesség erkölcsi parancsát. Kérem, ez ünnepen a hitet adjuk vissza nekik, hátha mi is részesülhetünk belőle!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs annál szomorúbb, amikor képviselőként a vidéket járva olyan családdal találkozik az ember, ahol esetleg a minimálbéren élő családfő egy tehetséges, ambiciózus gyermeket nevel, és a gyermek jövőjének tervezésekor az anyagi körülményeket mérlegelik. Nincs annál szomorúbb tény, mint amikor a nemzetközi összehasonlító elemzések arról szólnak, hogy rendkívül nagy különbségek vannak gyermekek között aszerint, hogy hol élnek, kis faluban vagy tanyán.
Ezek a társadalmi különbségek azt eredményezik, hogy a gyermekek a jövőjüket nem a szorgalmuk, a tehetségük, hanem sok esetben a családi körülmények alapján tervezhetik. Nem véletlen tehát, hogy az Arany János tehetséggondozó program létrejöttét dicsérni lehet; öt évvel ezelőtt kezdődött, ebben az évben érettségizett az első Arany János tehetséggondozó évfolyam.
Azt kérdezem az államtitkár úrtól, ennek a programnak az elmúlt öt évét az Oktatási Minisztérium szakmai innovációként kezelve milyen változásokat hajtott végre, melyek azok a legfontosabb értékek, amelyek a célnak megfelelően… - az esélyteremtés, a szorgalmas, tehetséges gyermekek támogatását állami eszközökkel próbáltuk segíteni. Milyen eredménnyel zárult ez a program, és az érettségi évében mit tudunk, mit remélhetünk ennek a programnak a folytatásától? Hiszen ebben a programban az ország felvételi előkészítésben legeredményesebb gimnáziumai és kollégiumai vettek részt.
Azért is szóltam, mert úgy gondolom, a számvetésnek eljött az ideje. Kérdezem önt, államtitkár úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú, de tény, hogy ma a magyar lakosság mindössze 30 százaléka, tíz emberből mindössze három beszél legalább egy idegen nyelvet, és alig 25 százaléka, ötből legfeljebb egy beszéli az öt legelterjedtebb nyugati nyelv egyikét. Ezzel a mutatóval az Európai Unióhoz csatlakozó országok versenyében sajnos a legutolsó helyre szorultunk.
Unalomig ismételt axióma, de ki kell többször és többször mondjuk, hogy nyelvtudás nélkül sem tanulni, sem munkát vállalni, sem vállalkozni nem tudunk az Unióban. Unalomig ismételt közhely, mégsem történt lényeges változás, mint ahogy a tények mutatják, az elmúlt másfél évtizedben.
A munkaerő-piaci elvárások, fokozódó követelmények minden aktív korú állampolgár számára fontossá teszik legalább egy idegen nyelv tanulását. Igen nagy a felelőssége az oktatási kormányzatnak. Nem véletlen tehát, hogy az interpellációmban kérdéseket fogalmaztam meg, amelyekben az idegennyelv-tudás jövőbeli fejlesztéséről szeretnék hallani.
Kérdezem államtitkár urat: milyen a világ-nyelv program egyes intézkedéseinek fogadtatása. Megoldást jelent-e a fenti problémára a tavaly meghirdetett világ-nyelv program? Hogyan változott a középiskolákban meghirdetett nyelvi előkészítő évfolyamok száma? Mekkora az érdeklődés e képzési forma iránt? És hogyan gondoskodik a tárca arról, hogy a nyelvtanulás és annak eredményessége nem múlhasson a szülők teherbíró képességén, ne legyen a család anyagi helyzetének függvénye? Hiszen elvárásaink, értékrendünk szerint minden gyermek egyforma számunkra, és az esélyeket és lehetőségeket az oktatási rendszeren belül elsősorban számukra kell biztosítani.
Várom államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Ha tudjuk a problémát, kötelességünk megoldást keresni. A világ-nyelv program jó néhány eleme erről tanúskodik. Ugyanakkor a beváltat is őriznünk kell: két tanítási nyelvű program, Arany János tehetséggondozó program, nyelvi felkészítés kiemelt lehetősége.
(15.00)
De szeretném folytatni a szakképzésben elindult és főleg a munkaerő-piaci igényekre közvetlenül reagáló képzési formákkal is. Tehát van mire építeni az új programokkal.
Amire még szeretném felhívni a figyelmet, mindannyiunk figyelmét: a felnőttek át- és továbbképzési programjaiban, a munkaerő-piaci versenyben a nyelvi képzési programokat meg kell jelenítenünk, tehát tovább kell folytatnunk az idegennyelv-tudás iránti programok kidolgozását közös munkával, az ország és az emberek boldogulását célozva.
Köszönöm, elfogadom a válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal, hogy a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény szabályozási tárgykörébe vonta az ingatlanok beszerzéseit, nehéz és ellentmondásos helyzetbe hozta az ingatlant eladni, illetve venni és cserélni szándékozó, az államháztartás alrendszereihez tartozó szervezeteket, így többek között az önkormányzatokat is. A közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. törvény előírásai alapján kötelező a közbeszerzési eljárás lefolytatása az ingatlanok beszerzése esetén.
A közbeszerzés alanyaira, így természetesen az önkormányzatokra is vonatkozóan a hatályban lévő közbeszerzési törvény azonban, a tapasztalat azt mutatja, nincs összhangban az önkormányzatokra nézve is kötelező, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Mindkét törvény azonos erősségű, úgy is mondhatnám, mindkét törvény mint egy végtelenbe futó párhuzamos, szabályozza az önkormányzatokat e tekintetben.
Az államháztartási törvény általam idézett bekezdése szó szerint a következőképpen szól: “A helyi önkormányzatoknál a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti vagyont értékesíteni, az állami tulajdonban lévő vagyon feletti vagyonkezelés jogát, a vagyon használatát, illetve a hasznosítás jogát átengedni, ha a törvény vagy a törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály kivételt nem tesz, csak nyilvános, indokolt esetben zárt körű versenytárgyalás útján a legjobb ajánlatot tevő részére lehet.ö
Ha két önkormányzat beszerzéseire, valamint értékesítéseire, beleértve az államháztartás alrendszereihez tartozó szervezeteket is, ezt a két jogszabályt értelmezzük, akkor a két jogszabály egymásnak ellentmondó szabályozást tartalmaz. Bár mind a két jogszabály alapvető célja a tulajdonos érdekeinek védelme, a közpénz felhasználásának ellenőrzése, az eltérő szabályozás azonban azzal járhat, hogy az értékesítés, illetve a vétel és a csere csak nagyon-nagyon bonyolult és hosszú eljárásba torkollik, vagy egyszerűen nem lehet végrehajtani, meghiúsul.
Az államháztartás alrendszereihez tartozó szervezetek esetében az általam idézett '92. évi XXXVIII. törvény 108. §-a ingatlanértékesítés esetén a nyilvános versenytárgyalás kiírását fogalmazta meg. Amennyiben a lehetséges vevő szintén ebbe az alanyi körbe tartozik, mondjuk, egy másik önkormányzat, az ő számára az ingatlan megszerzése érdekében a közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. törvény előírásait is alkalmazni kell egyidejűleg. Az eladói oldalon előírt versenytárgyalás, míg a vevői oldalon előírt közbeszerzési eljárás kötelezettségei egymással nem összeegyeztethetők, egyidejűleg a gyakorlatban nem alkalmazhatók, nem jön létre az ügylet. A hivatkozott két törvény eltérő előírásai megakadályozzák tehát a két önkormányzat között az önkormányzati tulajdonú ingatlanok megszerzését.
További problémát jelent a két, a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szervezet közötti ingatlancsere lebonyolítása is, ekkor ugyanis a szabályozás szerint a Közbeszerzések Tanácsa döntőbizottságával egyeztetett jogértelmezés szerint mindkét szervnek egy-egy közbeszerzést kell kiírni a másik ingatlanra, annak megszerzésére.
(21.10)
Az egyébként a gyakorlatban megjelenő problémát oldaná fel az a nem túl hosszú törvénymódosítás, amelyet képviselőtársammal együtt fogalmaztunk meg egy valódi életszerű helyzetre, de természetesen sok hasonló eset előfordulhat az önkormányzatok között. Javaslatunk feloldaná a két törvény szabályai közötti eltérést, valamint a közbeszerzési törvény ingatlancserét érintő belső ellentmondását is megoldaná, lehetővé tenné az önkormányzatok egymás közötti, a közszolgáltatások biztosítását is szolgáló ingatlanforgalmat az Áht. előírásai szerint, illetve egyszerűsítené az önkormányzatok egyéb ingatlanszerzését is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Száraznak tűnő, de valóságos problémát takar ez a törvénymódosítás, amelyet megfogalmaztunk. Tudom, hogy a közbeszerzési törvénnyel kapcsolatban sokféle tapasztalat összegyűlt az elmúlt időszakban. Hogy mégis ezt a speciális területet ragadtuk ki, annak nemcsak a közbeszerzési törvény az oka, hanem az általam már említett másik hivatkozott törvény is. Úgy láttuk, hogy az anomália megoldásában egyszerűbb megoldás, ha a közbeszerzési törvény módosítását kezdeményezzük.
Biztos vagyok benne, hogy a vita során - egyébként három bizottság tárgyalja - több olyan észrevétel is megfogalmazódhat-megfogalmazódik, amelyekkel javítható-jobbítható ez a módosítási javaslat, és azt kérem önöktől - július 14-én érkezett ez a törvénymódosítás -, hogy az általános vita keretében jobbítsák, módosító javaslatokkal tegyék teljesebbé, a kormánytól pedig azt, hogy értsék meg ezt a problémát, és a jogszerű megoldásban legyenek társaink.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy elöljáróban, bár rendkívül érdekes szituáció következett be ma a határozathozatal után a második esetben, amikor azt kell mondanom, hogy természetesen a kormány álláspontját megértem, ugyanakkor képviselőtársaim megerősítettek abban a szándékban, hogy a probléma, amely kikényszerítette ezt a módosító javaslatot, nem egyedi, hanem az önkormányzatok többségét érinti.
Így tehát van alapja, és a jogharmonizációt európai uniós dimenzióban is mindenképpen meghatározhatjuk. Az külön öröm, ha képviselőtársaim egyéb szakértelmét is megismerhetjük, mint közbeszerzési szakértő képviselőtársam is hasonló módon szólt erről a témáról.
Megismerve a kormány álláspontját, azt képviselem előterjesztőtársammal egyeztetett módon, hasonlóan az előző napirendhez, hogy amennyiben a közbeszerzési törvény módosítása idekerül a parlament elé, és természetesen ezt az anomáliát a megfelelő szinten kezeli, tudni fogjuk a dolgunkat. Nem fogunk kitartani egy szűkebb módosítás mellett, miközben esetleg egy indokolt, tágabb módosításról tárgyalhat a parlament.
Én megköszönöm a vitában elhangzottakat is. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)