Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, a déjà vu-vel óvatosan bánnék, mert a szabályozás tekintetében valóban nagyon hasonló - ugye, ott földgázszolgáltatás és az azzal kapcsolatos jogszabály-módosítás, most itt a villamos energiáról szóló törvény módosítása között sok az összefüggés és hasonlóság -, de azt ne felejtsük el, hogy a gáztörvény módosítása kapcsán is jeleztem már, és most is szeretném jelezni, pláne, ha déjà vu-ről beszélünk, hogy eddig az energetikai szektor úgymond államosítására a tisztelt kormányzat több mint ezermilliárd forint közpénzt áldozott. Gondolok itt nyilván az E.ON Trade-vásárlásra, de ha ideszámítjuk a MOL-részvényvásárlást is, a földgáz megvásárlását, azért önök igen sok közpénzt költöttek el annak érdekében, hogy a földgázszektorban bekövetkezzen az, ami bekövetkezett.

És ezért olyan rendkívül érdekesek azok a kijelentések, amelyeket államtitkár úr itt megfogalmazott, hogy a vállalkozói szabadság és szabad akarat. Ugye, ha jól tudom, akkor olyan szabályozást és olyan jogi környezetet teremtettek, amely alapján nagyon más választása nem volt a földgázszolgáltató szektorban az egyetemes szolgáltatóknak, mint hogy visszaadják ezt a szolgáltatást, és az állami cég vegye ezt át.

Ahogy említettem a korábbi felszólalásaimban, most is szeretném rögzíteni, hogy természetesen nem ördögtől való az, hogy az állam szerepet vállal és megjelenik a közműszolgáltatási szektorban; az a módszer, amit önök alkalmaznak, hogy olyan jogi környezetet alakítanak ki, amikor akár külföldi tulajdonú cégek kiszorulnak a piacról, ugye ez a kiszorulás azért annyira nem veszteséges számukra, mert önök meg fizetnek azért, hogy ők kivonuljanak erről a piacról.

Ahogy Németh képviselőtársam is említette, 1062 milliárd forint profit, amit úgymond az önök szóhasználatában kihordtak Magyarországról ezek a cégek, önök plusz ezt még megfejelték ezermilliárd forinttal, tehát akkor már kétezer milliárd forintnál tartunk. Tehát azért önök annyira nincsenek ellenséges viszonyban ezekkel a multicégekkel, ahogy említettem, például az E.ON-nál is több mint 300 milliárd forintot tettek a német cég zsebébe. De amúgy, amikor pedig magyar offshore-lovagok állnak egy cég hátterében, gondolok itt a MET Zrt.-re, ott pedig ugye nem volt probléma, hogy az önök rezsicsökkentési harcában ők közel 150 milliárd forintot hordjanak ki Magyarországról. Tehát ugye azért ez a kettős mérce megvan; amikor az önök barátairól volt szó, akkor megengedték egy jogszabállyal, rendelettel, hogy kihordják a pénzt Magyarországról; ha multi­cégek, ahogy önök mondták, kihordták ezt a pénzt, és még fizettek is érte.

De hallottuk államtitkár úrtól, hogy 2015. május végén aláírtak egy szándéknyilatkozatot az ELMŰ-ÉMÁSZ-t tulajdonló német RWE-vel, bár államtitkár úr valahogy úgy mondta, hogy átvétel. Na most, ez az átvétel, nem tudjuk, hogy ingyenes átvétel lesz, de azt gondoljuk, hogy megint az adófizetői pénzekből kőkemény forintokat fogunk kifizetni. Tehát ez az átvétel az RWE számára sem lesz egy olyan nagy bukás, hiszen önök kivásárolják őket a magyar piacról.

Ami, azt gondolom, hogy probléma még, hogy ez a magasztalt Nemzeti Közműszolgáltató, egyelőre legalábbis, ahogy az ön kollégája, Németh Lászlóné fogalmazott, nem a profittermelésnek lesz a központja. Bár önök azt mondták, ennek nem is az a célja, hogy profitot termeljen, sőt belebegtették, hogy nonprofit társaság lesz majd a Nemzeti Közműszolgáltató, aztán erről letettek, nem lesz nonprofit, de nem az lesz az elsődleges célja, hogy profitot termeljen, miközben államtitkár asszony egy sajtó-háttér­beszélgetésen nemhogy profitról beszélt, hanem brutális veszteségről beszélt. Ezt azzal indokolta, hogy a kőolaj jelenlegi világpiaci ára és az abból származó európai és az orosz gázárcsökkenésből származó haszon azért nem kerül el a magyar fogyasztókhoz, és önök azért nem folytatják az energiaárak csökkentését, mert hát majd termelődik a veszteség a Nemzeti Közműszolgáltatónál, és azt majd valamiből finanszírozni kell.

És hadd erősítsem meg ezt az államtitkári kijelentést, bár hát furcsa, hogy miért a Miniszterelnökség terjeszti be ezt a jogszabályt, hiszen, ha jól tudom, akkor van energiapolitikáért felelős minisztérium is, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, de ezt a kutya-macska harcot önök jobban ismerik belülről a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Miniszterelnökséget vezető minisztérium között, ezekben önök jobban informáltak, de ettől függetlenül megerősíti államtitkár asszony szavait, hogy most jelent meg, hogy a Dél-dunántúli Regionális Vízmű vállalat vezérigazgatója lemondott, mert kezelhetetlen az a brutális veszteség, ami ott keletkezett. Sőt, egy mai hír, hogy már az iparűzési adót sem tudja fizetni ez az amúgy állami tulajdonban lévő vállalat, és a vezérigazgató úr, akinek fideszes kötődését nem kell ecsetelnem, egy alföldi városnak volt a helyi Fidesz-elnöke, úgy került utána a regionális vízmű élére; jelzem, a Tettye Forrásház, a pécsi vízműszolgáltató élén is szolgált egy ideig, tehát jó pártkatona, ennek ellenére már ő sem vállalta azt be, hogy ott kirúgjon embereket és leépítsen, jelzem: állami tulajdonú közműszolgáltatónál, a Dél-dunántúli Regionális Víz­­műnél.

Egy harmadik problémakörre hadd hívjam föl még a figyelmet. Ez a sokat magasztalt Nemzeti Közműszolgáltató a földgázszolgáltatás kapcsán az energiahivatalhoz nem adott be üzleti tervet. Ezzel kapcsolatban sem látjuk azt, hogy ha lebonyolódik ugyanez a folyamat - és megint a déjà vu-re szeretnék visszautalni -, ha lebonyolódik az áramszolgáltatásnál is ez a folyamat, akkor mi a garancia arra, hogy majd a Nemzeti Közműszolgáltató letesz végre egy üzleti tervet. Én nem is értem, hogy a magyar állam hogyan engedheti meg és a minisztérium is hogyan engedheti meg - bár most hogy ki lesz a tulajdonosa ennek a Nemzeti Közműszolgáltatónak, ez ugye keveredik itt, hogy Fejlesztési Bank, Nemzeti Vagyonkezelő, ugye, itt még nem tudjuk, hogy mi lesz a végső struktúra -, de hogyan engedheti meg a tulajdonos, hogy úgy működjön egy gazdasági társaság, ráadásul államtitkár úr is közérdeket említett, egy közérdekű gazdasági társaság, hogy nincsen üzleti terve. Önnek is van cége, ugye, ezt tudjuk, nyilván ön is az ügyvezetőn számon kéri, hogy a következő évben milyen üzleti terv alapján gazdálkodik, hiszen mint tulajdonosnak nem mindegy, hogy éppen mennyire és milyen mélyen kell belenyúlnia a zsebébe. Ráadásul itt állami vállalatról van szó, állami cégről és adófizetői pénzekről, vagy legalábbis arról a pénzről, aminek ott kéne lennie az embereknél abból a nyereségből, ami most már a nemzetközi piacon tapasztalható energiaár-csökkenésből származott.

Tehát nincs üzleti terv, nem látjuk a garanciát arra, hogy a Nemzeti Közműszolgáltató hogyan tudna magasabb színvonalú és akár olcsóbb energiát szolgáltatni a magyar fogyasztóknak. Teljes a homály ezzel kapcsolatban. Tehát én kérem itt is a parlamenti felszólalásomban államtitkár urat, hogy az államtitkári befolyásával éljen, és érje el mint tulajdonos, hogy a Nemzeti Közműszolgáltató mind a gázüzletágban, mind a villamosenergia-üzletágban tegye le azt az üzleti tervet, ami alapján a gazdálkodása látható. Azt gondolom, hogy ez is olyan közérdek, mint akár ez a jogszabály.

(12.20)

Mindezen bizonytalanságok miatt a Magyar Szocialista Párt frakciója nem tudja támogatni a törvényjavaslatot. S még egyszer hangsúlyozom, szabad akaratról, vállalkozási szabadságról beszélni egy ilyen környezetben nem illendő, az önök államosítási tevékenysége pedig az energiaszektorban súlyos tízmilliárdokba kerül, sőt százmilliárdokba, akár ezermilliárdokba, ami pedig elvonja a forrást sok-sok olyan céltól, mint például a szociális dolgozók béremelésétől, a közszférában dolgozók fizetésemelésétől vagy az egészségügyi ellátástól, ahol sokkal jobb helye lenne ennek a pénznek, ráadásul úgy, hogy a barátaik, az offshore-cégek mögé bújó üzletemberek pedig busás hasznot hajtanak az önök rezsicsökkentési háborújának nyerteseként. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)