Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szándékosan szerettem volna végighallgatni az összes vezérszónoki felszólalást, és szeretnék néhány félreértést tisztázni, pedig jogszabályokhoz értő képviselőtársaim vesznek részt a vitában. Ezért szeretnék néhány dolgot tisztázni, mert azt gondolom, hogy így teljesen félrevezető a vita.

Először is, azt közösen tudjuk, hogy nem általában a határ illegális átlépése a bűncselekmény, hanem a határzár átlépése, a határzár megrongálása, átlépése vagy megkerülése a bűncselekmény. Tehát mindazok a spekulációk, amelyek arra vonatkoznak, hogy hol nem fog tudni érvényesülni ez a jogszabály, abból a téves feltevésből indulnak ki, hogy azokon a határszakaszokon is határzár fog születni.

A szlovén-magyar határ schengeni belső határ, ezért kizárt, hogy arra határzárat lehessen építeni. (Dr. Schiffer András közbeszól.) A horvát, a szerb és a román, ezek mind nem schengeni belső határok, különösen a szerb, ami nem is az Európai Unió határa, tehát a határzár itt felépíthető, és a határzárral kapcsolatos bűncselekmények így csak a horvát, a szerb és a román határszakaszon (Dr. Staudt Gábor: Ukrán!) - esetleg az ukrán határszakaszon, valóban - követhetők el. De ahogyan mondtam, ez a határzár építésével függ össze, a határzár fizikai elhelyezkedésével függ össze.

Másodszor: a kizárólagos illetékesség, az tudniillik, hogy ez a törvény kizárólagos illetékességet teremt meg ezekre a büntetőeljárásokra, az egyébként egy bevett gyakorlat. Most az, hogy kizárólagos illetékességet eddig csak Budapest székhelyű bíróságoknak rendeltünk el, tehát a törvények Budapest székhelyű bíróságokat jelöltek ki kizárólagosan illetékes bíróságoknak, az nem azt jelenti egyébként, hogy más bíróságokat ne lehetne kizárólagos illetékességgel felruházni. Tehát ez a megoldás bevett illetékességi szabály, a kizárólagos illetékesség, a büntetőeljárásban és más eljárásokban, akár közigazgatási eljárásban vagy polgári perben is van ilyen illetékesség.

Tehát ebben sem értem, hogy miért gondolják azt, hogy itt valamifajta rendkívüli szabály alkalmazására kerül sor. Való igaz, hogy ezek a bíróságok a várható bűncselekmények elkövetésének a helyéhez legközelebb eső bíróságok, de hát ez a lényege az egész kizárólagos illetékességnek, hogy azt a bíróságot kell kijelölni, amelyhez a legkönnyebben odavihető, az elé állítható az elkövető, ott biztosítható nyilván a vád és a védelem minden szempontból.

Végezetül egy nagyon fontos kérdés, kedves képviselőtársaim. Azt kell mondjam, hogy sajnosebben az ülésteremben, és ráadásul Bárándy Gergelytől, akiről én sosem vontam kétségbe, hogy a büntetőeljárási szakmához ért, hiszen ezt tanítja is, ezért az anyanyelv használatával kapcsolatos teljes tévedés az, amit itt előadott, és egyébként a Klubrádiótól sajnos az Országgyűlés ülésterméig mindenki azt a hazugságot hangoztatja, hogy ezekben az eljárásokban nem lehet használni a saját anyanyelvet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A büntetőeljárási törvény 9. §-a, ami az általános szabályokat állapítja meg, anyanyelv használata címén, azt mondja: „A büntetőeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. A büntetőeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben regionális vagy nemzetiségi nyelvét, vagy ha a magyar nyelvet nem ismeri, az általa ismertként megjelölt más nyelvet használhatja. Annak a határozatnak és más hivatalos iratnak a lefordításáról, amelyet e törvény szerint kézbesíteni kell, az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a határozatot meghozta, illetőleg a hivatalos iratot kibocsátotta. Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a kézbesítendő iratot nem kell lefordítani, ha erről az érintett kifejezetten lemond.”

Tehát ezt az általános szabályt kell alkalmazni a határzár megsértésével kapcsolatos összes büntetőeljárásban is. Tehát semmiféle olyan jogsérelem nem éri a terhelteket ezekben az eljárásokban, ami egyébként egy általános büntetőeljárásban velük szemben elvárható lenne. Azaz, ha ő lemond arról, hogy számára az általa értett nyelven kézbesítsék az iratot, abban az esetben lehet mellőzni csak az irat lefordítását.

Tehát még egyszer, nagyon határozottan szeretném elmondani az összes ügyvédnek, aki mindenféle petíciókat ír alá, hogy minimum téves állítás az, hogy ezekben az eljárásokban az anyanyelv használatának az alapelve sérül. Nem sérül, a büntetőeljárásban végig ragaszkodhatnak az anyanyelvükhöz. És ha ott vannak az ügyvédek - ugyanis ezekben az eljárásokban ráadásul előírja a büntetőeljárási törvény, hogy ezekben az eljárásokban kötelező a védelem, tehát az a védő, aki ott jelen van, nyilván felvilágosítja a terheltet arról, hogy ő ragaszkodhat az anyanyelvéhez. Feltételezem, hogy megteszi. Gondolom, ha ez eddig nem sikerült, akkor az ügyvédi kamara majd ezt megfelelő továbbképzéssel az ügyvédek tudomására hozza.

Tehát tisztelt képviselőtársaim, kérem, hogy itt azok, akik értenek a büntetőeljárási törvényhez, legalább ők ne használják már ezt az érvet. Sok szempontból eltér ez az eljárás az általános szabályoktól, ezt nem vitatom, ez egy különleges eljárás, de ebben a tekintetben, a büntetőeljárás alapelvei tekintetében nincs semmilyen eltérés. Szükség esetén nyilván egy strasbourgi eljárásban, ha odajut egy ilyen ügy, akkor majd a fair eljárás szabályait be kell mutatnunk. Magyarországnak be kell mutatnia azt, hogy milyen szabályokat tart be Magyarország. Így például az anyanyelv használatának a feltételei, az anyanyelvhez való ragaszkodás ebben a büntetőeljárásban végig érvényesülnek. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)