Felszólalás adatai

Az akkori ellenzéki kritikák ilyen hamar valóságossá váltak, azaz bebizonyosodott, hogy az akkori kritikák alapja teljes mértékben megteremtődött már akkor, amikor a benyújtásra sor került, illetve hogy a vitában nem vették figyelembe az ellenzékiek által benyújtott módosító indítványokat, illetve az ellenzék által elmondott kritikát semmilyen módon nem akceptálták a kormánypárti képviselők. Ennek eredményeképpen született egy - nyugodtan mondhatom - használhatatlan államháztartási törvény, egy olyan törvény, amelynek számos hiányosságára már ennyire gyorsan felhívták a figyelmet hozzáértő szakemberek. Elkészült - úgy fogalmazok - az első módosítási javaslatsor, amely e törvény január 1-jétől hatályba lépett változatát immáron módosítja. Mi természetesen most is azt mondjuk, hogy ez nem az utolsó módosítás, hanem sok fogja még követni akár ebben az évben is. Több olyan pontja van a törvénynek, amely ma is homályos, bizonytalan, és nem megfelelő szabályozást biztosít az államháztartási gazdálkodásban, éppen ezért ilyen módon, ahogyan azt ez a törvény előírná, bizonyosan nem lehet korrekt államháztartási gazdálkodást folytatni.

Ebből következően meg vagyunk győződve róla, hogy a következő időszakban még számos más indítvány is fog a Ház elé kerülni. Mi egyébként azt mondjuk, hogy célszerű lenne erről a kérdésről érdemben szakmai eszmecserét folytatni. Mindenkit emlékeztetek arra, hogy az eredeti államháztartási törvény előkészítése éveket vett igénybe, az akkori előkészítésben szerepet játszó szakemberek gondolatai több éven keresztül kerültek megfogalmazásra különböző szakmai konferenciákon, szakmai közösségekben megmérésre, a szakmai közönség által megfogalmazott kritikákat a szakemberek képesek voltak figyelembe venni, és ilyen módon megfogalmazni - még egyszer mondom - évek múltával ezt a bizonyos törvényt, amely aztán közel húsz évig működőképesnek bizonyult Magyarországon, jóllehet nagyon sok módosítás volt abban a törvényben is, bármely kormány időszakát is vesszük figyelembe.

De visszatérve az eredeti gondolathoz: bizonyosan sok ponton kell még módosítani a most hatályban lévő törvényt, a mostani módosításokon túlmenően is. Egy pontra kifejezetten utalnék, ami láthatóan zavart okoz a fideszes képviselők, valamint a kormány képviselőinek a gondolkodásában: nevezetesen, ez a mostani törvény azt tartalmazza, hogy a felvett hiteleket vagy kibocsátott értékpapírokat a kibocsátáskori árfolyamukon kell figyelembe venni. Ez szembemegy minden más, a magyar számviteli jogrendben és az Európai Unió gyakorlatában is követett elszámolási renddel. Ez ilyen módon nyilvánvalóan nem tartható, mert ellentétes az Eurostat megfelelő ajánlásával, és ellentétes az Európai Bizottság számításainak alapját képező figyelembevételi, értékelési elvekkel is.

Ezért azt gondoljuk, szükségszerű, hogy ennek a módosítására is gyorsan sor kerüljön, különben még elhiszik azt a butaságot, amit mondani szoktak, hogy az államadósság csökkent az elmúlt időszakban. Az államadósság nőtt az elmúlt időszakban, ez a szabály sem tudta biztosítani, hogy ne a növekvő államadósságot kelljen kimutatnia az Államadósság Kezelőnek, illetve a Kincstárnak akkor, amikor államháztartási beszámolókat készítenek. Azaz ennek a pontnak a módosítása is indokolt, hogy ez a bizonyos, immáron törvényben foglalt félrevezetés megszűnjön a magyar elszámolási gyakorlatban, és az államháztartás valóságos folyamatai kerüljenek bemutatásra Magyarországon.

A benyújtott javaslat kapcsán ugyanakkor érdemes néhány problémára, néhány anomáliára is felhívni a figyelmet.

(18.30)

Azon túl, hogy szükségszerű a költségvetési maradvány számításával kapcsolatos kérdéseket szabályozni, és helyes, hogy ennek szabályozásával foglalkozik az indítvány, annak a módja, ahogyan ezt teszi, nem biztos, hogy szakmailag korrekt, és szakmailag teljes mértékben elfogadható. Erre nézve majd képviselőtársaim egyéb hozzászólásokban is ki fognak térni a későbbiek során.

Semmiképpen nem tartjuk helyesnek azt, ahogy a javaslat szabályozni kívánja a polgármester költségvetési előirányzat-módosítási jogkörét. Azzal, hogy bevezeti a polgármester esetében felhatalmazhatóságát a költségvetési bevételek, kiadások saját hatáskörben történő módosítására és a kiadási előirányzatok közötti átcsoportosításokra, egy nagyon fontos demokratikus elvet sért meg. Azt az elvet sérti meg, hogy ezekben a kérdésekben a testületnek van döntési jogköre, és a testületnek kellene ezeket a döntéseket meghoznia, nem pedig egy személyben a polgármesternek. Úgy gondolom, az is helytelen, hogy ha a polgármester él ezzel a jogával, amit a törvény biztosít számára, akkor ezt követően a korábban hasonló esetben szereplő 30 napos határidős beszámolási kötelezettséggel szemben immáron a következő ülésen történő tájékoztatási kötelezettséget írja elő a javaslat, ami szerintünk elfogadhatatlan, nem megfelelő, és nem teremt kellő garanciát arra, hogy a megfelelő döntési szint gyakorolja a döntési jogkört a költségvetési kérdésekben.

Nagy valószínűséggel helytelen az a megközelítése is a javaslatnak, amely egyes kincstári nyilvántartások összekapcsolhatóságának megteremtéséről szól, és valószínűleg az is helytelen elgondolás, ami a kincstári adatkezelés nagyon széles értelemben vett kibővítésére vonatkozó javaslatként fogalmazódik meg a benyújtott módosító indítványban. Úgy gondoljuk, hogy ez egy eléggé furcsa helyzetet fog majd eredményezni a későbbiek során. Én most nem akarok abszurd megállapításokat tenni, de bizonyosan módosítani kell ezt a fajta logikát is a későbbiek során.

Az, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekkel történő szerződéskötés esetében ez a javaslat most megfogalmazza az államháztartásért felelős miniszter feladatkörében ezt a feladatkört, eléggé furcsa anomáliát teremt a jelenlegi kormányzati felállásban, ha mi jól értelmezzük a dolgot. Hiszen a jelenleg hatályos és érvényes jogszabályok kimondják a tárca nélküli miniszter ebben a körben történő tárgyalási felhatalmazását. Ugyanakkor e törvény elfogadásával pedig el fogják azt érni, hogy olyan emberré teszik a tárgyalót, akiről biztosan fogja tudni a tárgyalópartner, hogy nem írhat alá semmit sem a velük való megállapodás eredményeképpen, hiszen immáron egy másik miniszter feladatkörébe teszi, nagy valószínűséggel egyébként helyénvalóan ezt a feladatkört, nevezetesen: az államháztartásért felelős miniszter feladatkörébe teszi a nemzetközi pénzügyi intézményekkel történő szerződéskötést. Akkor persze vitatni lehet azt, hogy miért van most az államháztartásért nem felelős tárca nélküli miniszter feladatkörébe sorolva a tárgyalás maga. Ez is láthatóan arra irányítja rá a figyelmet, hogy ez a gyakorlat, amit önök ezzel a mostani struktúrával kialakítottak, racionálisan nem tartható gyakorlatot jelent.

Nem nagyon értünk egyet azzal a gondolkodással sem, ami a benyújtott javaslatban a polgármester beszámolási kötelezettségét csökkenti vagy tompítja, a költségvetési rendelet hiányában folytatott átmeneti gazdálkodási időszakban hozott gazdálkodási döntésekkel kapcsolatban. Ezért azt gondoljuk, nem valószínű, hogy ennek így kellene történnie, illetve ez a javaslat helyes irányba vinné el, még egyszer mondom, a demokratikus döntéshozás korlátozását a testületektől.

Teljesen abszurdnak, elfogadhatatlannak és torznak tartjuk azt a megközelítést, amit itt Dancsó képviselő úr nagyon pozitívnak állított be, a Fidesz szónokai rendkívüli mértékben támogattak; nevezetesen, hogy ilyen módon fogják a továbbiakban az önkormányzatok eladósodását korlátozó rendelkezéseket puhítani. A rendelkezések puhítása nyilvánvalóan szükségszerű volt, hiszen nem volt jól megfogalmazva decemberben az, ahogyan bekerült a törvénybe, azonban ahogyan most ezt puhítják, ez azt jelenti, hogy az önkormányzati gazdálkodásnak adnak még egy pofont. Az önkormányzati önállóságnak adnak még egy pofont.

Hiszen semmi más nem fog történni, mint az, hogy csak és kizárólag kormányzati engedéllyel rendelkező önkormányzatok adósodhatnak el még jobban. Azaz egy szubjektív és nem objektív kritérium fog érvényesülni. Aki jóban van a kormánnyal, az megszerzi ezt az engedélyt, aki nincs jóban a kormánnyal, az nem tudja megszerezni ezt az engedélyt. Ez azért is elfogadhatatlan, mert azt gondoljuk, hogy itt objektív mércével kellene rendelkezni, az objektív mércét a törvény nem mondja ki. Ez a javaslat csak és kizárólag azt szabályozza, hogy kiknek lehetséges majd a kormány engedélyével az adósságkorlátot túllépni. Azaz egy kifejezetten szubjektív, urambátyámos megoldást próbál törvénybe iktatni. Vélhetőleg, ha megszavazza a többség, akkor törvénybe is fogják iktatni, nem nagy dicsőségére a mostani kormánytöbbségnek, ha ez fog megvalósulni.

Éppen ezért azt gondoljuk, hogy ez egy kifejezetten rossz megoldás, ami ebben szerepel, kifejezetten elfogadhatatlan, és normatív szabályozást kell alkalmazni, azaz a független vagy adott esetben ellenzéki vezetésű településeknek is ugyanolyan lehetőségük legyen a felelős költségvetési gazdálkodás keretein belül gazdálkodni, mint adott esetben a kormánypárti többséggel bíró vagy kormánypárti polgármesterrel bíró településeknek. Ez olyan szerencsétlen és elfogadhatatlan megkülönböztetés, amelyet semmiképpen nem lehet támogatni. Javasoljuk, hogy a vita tapasztalatai alapján az erre vonatkozó módosításokat fogadják is el.

Két kérdésben, két részkérdésben ugyanakkor, amit mi már a decemberi vitában is szóvá tettünk, azt gondoljuk, hogy indokolt egy megfelelő, méltányos, de normatív szabályozás alkalmazása, nevezetesen: az uniós pénzek felhasználásánál, illetve a nemzetközi szervezetek által nyújtott támogatások előfinanszírozásával kapcsolatos pénzügyi kérdések rendezésénél. Itt valóban lehetőség kell hogy teremtődjön az önkormányzatok számára ahhoz, hogy átmeneti időszakban egy magasabb követelésállomány, magasabb adósság is lehessen az önkormányzatoknál, de hangsúlyozom, hogy normatív alapon és átmeneti időszakban.

A benyújtott javaslat ugyanakkor, ahogyan azt már a bizottsági kisebbségi vélemény előadójaként Nyikos László elnök úr elmondta, és ez a bizottságban is komoly vitát váltott ki, egy olyan furcsa kiegészítéssel került megfogalmazásra, ami nem az államháztartási törvény módosítását tartalmazza, nem is a közpénzügyi törvények és az államháztartás önkormányzati alrendszerét érintő módosítást tartalmaz, hanem a 4. §-ban a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény módosítását tartalmazza. Ennek van egy olyan pontja, amely szakmainak tűnik, a további pontjai pedig kifejezetten szubjektívnek ítélhetők. Szakmainak tűnik az a pontja, amikor a 10. § (11) bekezdésének helyére fogalmaz meg új szabályokat. Azért tűnik ez szakmainak, ahogyan most megfogalmazásra kerül, mert egy valóságos problémára próbál valamilyen megoldást találni.

A megoldás valószínűleg nem a legszerencsésebb, és, megint csak mondom, nem a legobjektívebb megoldást tudja erre a bizonyos kérdésre, amikor úgy fogalmaz, hogy "a megállapítandó fizetési kötelezettség mértékébe nem számítandó bele a likvid hitelből az európai uniós vagy nemzetközi szervezettől elnyert támogatás előfinanszírozásának biztosítására szolgáló, adósságot keletkeztető ügyletből, a víziközmű-társulattól annak megszűnése miatt átvett hitelből és az adósságrendezési eljárás során a hitelezői egyezség megkötéséhez igénybe vett reorganizációs hitelből származó fizetési kötelezettségek összege, de beleszámítandó a kezesség-, illetve garanciavállalásból eredő, jogosult által érvényesített fizetési kötelezettség összege."

Tehát amikor ezt a kérdéskört érinti, akkor nagy valószínűséggel egy valós problémát próbál meg orvosolni. Megint csak szeretnék emlékeztetni a decemberi vitára, a decemberi vitában az itt érintett kérdéskörből legalább négy az ellenzék által fölvetve, érintve volt. Elmondtuk, hogy meggyőződésünk szerint ezt nem az eddigi szabályozásnak megfelelően kellene tenni. Azért örülünk annak, hogy szerepel. Hogy ez így célszerű-e, ahogyan most szerepel, ugyanakkor vitatjuk, mert meggyőződésünk szerint nem teljes körű az a problémakör, amit ennek a paragrafusnak a fölsorolásában immáron fölsorolnak. Hiányzik belőle több más olyan kérdés is, amit érinteni kellene.

(18.40)

Ugyanakkor, ha már a stabilitási törvény módosításának a többi részét nézzük, akkor az viszont egyáltalán nem illeszkedik ehhez a bizonyos törvényjavaslathoz, amiről beszélünk. Ugyanis mit tesz ezt követően a stabilitási törvény a 18. § (5)-(8) bekezdése kiegészítéseként? Úgy látszik ez most a mi információink - ami eljutott hozzánk a nyilvánosságon keresztül - alapján, hogy nem tesz mást, mint megint személyre szab egy törvényt. Azaz megint személyre szóló törvényalkotásra kerül sor az Országgyűlésben, és ez egy roppant szerencsétlen és általunk nyilvánvalóan nem támogatható gyakorlat.

Nem tesz mást, mint alkalmazkodik ahhoz a helyzethez, hogy decemberben megváltozott a Költségvetési Tanács elnökének a személye. A Költségvetési Tanács eddigi elnökével kapcsolatban a nyilvánosságban, a parlamentben is többször felmerült kérdésként és vitaként, hogy Járai Zsigmond esetében személyi juttatásokra nem került sor, hiszen Járai Zsigmond más pozíciója kapcsán immáron megkapta azt a 2 millió forintos juttatást, amelyet önök méltányosnak tekintenek az ő esetében, és ebbéli ténykedéséért, mármint költségvetési tanácsi elnöki ténykedéséért nem kívántak neki adni semmit, mert látszólag úgy tűnt, hogy ezzel Járai Zsigmond a 2 millió forintos havi juttatási korlátot átlépné, és ilyen értelemben akkor ezért a tevékenységéért immáron ne kapjon összeget. Így szólt akkor az érvelés az önök részéről.

Az is vitatható volt, az ellenzék részéről többször vitattuk is, hogy vajon lehet-e úgy elvárni egy ilyen felelősségteljes beosztásban bárkitől tevékenységet, hogy ezért juttatásban ne részesüljön. A másik két esetben, mármint a bankelnök, illetve a Számvevőszék elnöke esetében nyilvánvalóan fő tevékenységért kapott jövedelmük esetén azt lehet mondani, hogy ezért a tevékenységükért nem kell újabb juttatási összeget kapniuk, de a Tanács elnökeként Járai Zsigmondnál nem lehetett volna figyelembe venni a bank felügyelőbizottsági elnökeként húzott jövedelmét, ebből következően ez egy furcsa ellentmondás volt már akkor is, amikor az alapszabályt elfogadták.

Most megváltozik a Költségvetési Tanács elnökének a személye, és ezt követően nagyon furcsa, hogy egy új szabályozás kerül megfogalmazásra, immáron törvényi szinten, a tanács elnökének a javadalmazására vonatkozóan. Ez a javadalmazás nem egy kicsi összeg. Azt mondja a mostani javaslat, hogy milyen tevékenységeket nem folytathat, ugyanakkor pedig azt mondja, hogy a tanács elnökének a tárgyév március 1-jétől a következő év február utolsó napjáig terjedő időszakra megállapított havi illetménye a KSH által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset kilencszerese. Egyebekben a tanács elnöke a minisztert megillető juttatásokra jogosult.

Ez azt jelenti, hogy ezzel a törvényi megfogalmazással önök létrehoznak egy olyan újabb köztisztséget Magyarországon, nyilvánvalóan a takarékosság jegyében, amelynek az ellátója minisztert megillető juttatásokra jogosult, továbbá meghatározzák azt a díjazást, amely immáron semmilyen más, az államháztartásban követett gyakorlattal nem illeszkedik, de inflációváltozás-függővé teszi valaki jövedelmének meghatározását. Csak hangsúlyoznám, hogy ilyen jellegű jövedelemmeghatározásra sehol másutt korábban nem került sor, önök sem értettek egyet ezzel, korábbi kormányok sem értettek egyet azzal, hogy inflációhoz kössük bárkinek a jövedelmét az államháztartásban. De önök ennek ellenére lényegében megállapítják ilyen módon, ami teljes mértékben elfogadhatatlan, az illető beosztáshoz kötődő jövedelmet. Nyilván azért kilencszeres, azért nem hétszeres vagy tízszeres, mert megint a 2 millió forintot tekintik olyan bűvös korlátnak, amelyet ha a vezér kimondott, attól nem lehet eltérni, azt meg lehet adni valakinek, sőt meg is kell adni valakinek, mert láthatóan most az alku arról szólt, hogy akkor viszont ilyen jövedelemmel kell rendelkeznie a tanács új elnökének. Persze, a másik pontban azt is biztosítják, hogy a tanács elnöke ugyanakkor mondjon le más felügyelőbizottságban vagy igazgatóságban kifejtett tevékenységéről, ebből származó jövedelméről, és értelemszerűen már csak a tudományos, oktatói, művészeti, lektori és szerzői jogi védelem alá eső, valamint szerkesztői tevékenységből származó jövedelemforrást, jövedelemszerzést adják meg.

Az egésznek a tetejébe egy olyan csodálatos javaslatot írnak be e paragrafus (8) bekezdésébe, hogy az Országgyűlés Hivatalának költségvetésében kell megtervezni a tanács elnöke illetményének és juttatásainak fedezetét. Év közben, most nyújtják be ezt a javaslatot, akkor, amikor nyilvánvalóan már elfogadott költségvetése van az Országgyűlés Hivatalának.

Ugye, önök sem gondolják komolyan, hogy egy ilyen javaslatot az Országgyűlésben támogatni lehetne? Mi nem fogjuk támogatni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)