Felszólalás adatai

Igaz, aznap kaptuk meg ezt a 160 oldalas könyvet (Felmutatja.), amit akkor tárgyaltunk. Kivéve Mandur Lászlót, ő már a kezében tartotta, és állítólag megkapta hetekkel-hónapokkal korábban. Pont ő, aki két nappal ezelőtt, mint itt az Országgyűlésben láthattuk, még a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának nevét sem tudta kimondani, annak a kuratóriumnak a nevét, amelynek tagjává vált, pedig illetékes szakpolitikusként, azt gondolom, ezt illett volna. Ilyen értelemben az esküje is érvénytelenné vált és a legitimitása is finoman szólva megkérdőjelezhető, amíg mondjuk, az amerikai elnökhöz hasonlóan nem teszi le újból az esküjét, immár érvényesen kimondva végre a kuratórium nevét. Ő tehát megkapta ezt a könyvet, ennek ellenére nem szólt hozzá. Már akkor is elmondtam a tisztelt hatóságnak, hogy talán hálásabb lenne, ha nekünk, a Jobbiknak küldenék el korábban ezt a 160 oldalas könyvet, hiszen mi egyébként így is, azt gondolom, komoly észrevételeket fűztünk hozzá. Egyébként a törvényes határidőig, május végéig benyújtotta a hatóság természetesen, és pdf-es formátumban, interneten olvasható volt. De ha már ilyen könyv formátumban megjelent, azt gondolom, jó, ha a képviselők ezt hamarabb is megkapják.

Annál is inkább, hiszen L. Simon László, a bizottság elnöke is, mint kiderült a bizottsági ülésen, csak addig jutott, hogy a gerincfeliratot tudta hiányolni a könyvről, illetve - bocsánat - nem csak kritikát fogalmazott meg, pozitívumot is, azt mondta, hogy szép a beszámoló. Tehát ennyi volt a megjegyzése a sajtóbizottság elnökének, L. Simon Lászlónak, hogy köszönik ezt a szép beszámolót, ránézett és a gerincfeliratot hiányolta. Ő eddig jutott, én azonban a mélyére ástam; engedjék meg, hogy ezek alapján néhány konkrét kritikai észrevételt is tegyek.

Elsőként azonban magára a tárgyalás menetére vonatkozóan tennék megjegyzést. Az, hogy rekordszámú államtitkára van a jelenlegi kormánynak, ennek ellenére demonstratíve távol marad ettől a kérdéstől és a Médiatanács mindenkori beszámolójától is, egy nagyon ügyes politikai taktika; mossa kezeit, mintha ő nem is felelne ezért a kérdésért, mintha nem is lenne hatásköre, pedig tudjuk jól, hogy valójában kézi vezérelten működik, és például a Médiatanács is csak fideszes tagokból állhat.

Fájó az is számunkra, hogy úgy tárgyaljuk most - tulajdonképpen már eső után köpönyeg - ezt a javaslatot, hogy az NMHH múlt évre vonatkozó pénzügyi beszámolóját, vagyis a zárszámadását az Országgyűlés már sajnos elfogadta, megadva az erről szóló törvénnyel a felmentést a 2012. évi gazdálkodás felelőssége alól. Sőt, tetézte ezt azzal, hogy az ez évi, tehát a 2013-as és a jövő évi, a 2014-es média-költségvetésről is törvényt alkotott anélkül, hogy megismerte volna a szakmai tevékenységről szóló, most napirendre vett beszámolót. Tételezzük fel, hogy most az Országgyűlés nem fogadná el az előttünk fekvő szakmai jelentést - hiszen nyilvánvalóan nem lehet borítékolni az Országgyűlés döntését, amikor még az érveinket sem mondtuk el -, de már elfogadta a pénzügyi beszámolót, és megfinanszírozta még a jövő évi tevékenységet is, mivelhogy minden rendben találtatott. Ezért javasolta Nyikos László, a költségvetési bizottság jobbikos elnöke különböző plénumok előtt, hogy együtt kellene tárgyalni a pénzügyi beszámolót az érdemi, tartalmi beszámolóval. Hiszen akkor tudjuk azt mondani, hogy a pénz jól került felhasználásra, ha azt látjuk, hogy mögötte van valós teljesítés is, nem pedig adott esetben csak számlák, amelyeknek az érdemi tartalmát nem vizsgálhatjuk; nem vizsgálhatjuk, hogy mondjuk, egy adott tanulmánynak volt-e értelme vagy egy adott osztálynak volt-e haszna és érdemi munkavégzése.

Ez mutatja, hogy egy színjáték sajnos ez az egész napirend, miközben a jövő évi központi költségvetés még elfogadásra vár, elvileg annak részét kellene hogy képezze a média-költségvetés, de azt már jóváhagyta az Országgyűlés megsértve egyébként megint az egység és a teljesség költségvetési axiómáját, áthágva egyúttal az elemi logika szabályain is. Először ugyanis meg kellett volna nézni, hogy mit csinált, hogyan csinálta, elszámolt-e tisztességesen, független auditor által ellenőrzötten például a Médiatanács, és csak azután lehetett volna finanszírozni - 70 milliárd forintról beszélünk -, ennyi támogatást odaítélni, miután mind szakmai, mind pénzügyi szempontból rendben találtattak az ügyei. Sajnos ez nem így történt, és így, azt gondolom, nem tudjuk koherensen tárgyalni a javaslatot.

Az érdemi beszámolóra térve sajnos sok kritikát meg tudok fogalmazni. Nem látunk sajnos megoldási javaslatokat sem a hatóság részéről, még a sorok között sem tudjuk kiolvasni, hogy mi a szándéka, nem látunk cselekvési tervet, ilyen értelemben nem tudjuk elfogadni ezt a beszámolót sem. Például a 29. oldalon láthatjuk, hogy a helyhez kötött hírközlési piac 76 százalékát három cég birtokolja, közel 40 százalékot a T-Home. Mind külföldi multi.

Azt gondolom, ez felvet nemzetstratégiai, akár nemzetbiztonsági kérdéseket is, de ezzel kapcsolatban lépéseket sajnálatosan nem látunk.

A 31. oldalon láthatjuk, hogy a hangpiac közel felét a T-csoport uralja, a piacon nincs is releváns magyar vállalat. Ezzel kapcsolatban sem láthatunk mégsem kritikai észrevételt vagy valamiféle cselekvési tervet.

Olvashatjuk azt is a későbbiekben, hogy az internetpiac 40 százalékát ugyancsak a T-csoport uralja, és a magyar vállalkozások aránya 10 százalék alatti egy ilyen fontos kérdésben. Tegyük hozzá, hogy az internet az, ahol például a kiegyensúlyozott tájékoztatás egyedül megvalósul Magyarországon. Ez a sokat emlegetett demokrácia alapja is, hogy például tisztességes információkhoz jussunk, és ennek ellenére 10 százalék alatti a magyar vállalkozások aránya.

Persze láthatjuk, hogy állami eszközökkel nyilvánvalóan a külföldi multicégeket is tudják irányítani, ha mondjuk, internetcenzúráról vagy más, önök számára, a kormánypártiak számára fontos dologról van szó. De például a tekintetben, hogy az internetárakat lejjebb nyomják, a tekintetben, hogy mondjuk, az elmaradottabb vidéki területeken is legyen megfelelő szélessávú internetellátottság és akár verseny is, ne pedig monopolhelyzetben csak egyetlen szolgáltató, ezzel kapcsolatban nem látunk, egyáltalán nem látunk lépéseket. Sőt, amiben leginkább indokolt lenne, a mobilinternettel kapcsolatban, hiszen a 46. oldalon olvashatjuk, hogy az Európai Unión belül Magyarországon a harmadik legalacsonyabb a mobilszélessáv-penetráció. Tehát az Európai Unió sereghajtóinak része vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a szélessávú mobilnetet legalább havonta, tehát rendszeresen használók aránya az Európai Unión belül a harmadik legalacsonyabb Magyarországon. Pedig pont a vidéki települések életben tartása végett szükséges lenne ezeket, azt gondolom, fejleszteni, még akkor is, ha az adott mobilcégeknek nem is éri meg technikailag ezeket a fejlesztéseket lebonyolítani. De ezért kellene, hogy a hatóság akár kényszerítse, akár pályázati úton támogassa, hogy élhető maradhasson a vidék is, és szélessávú mobilinternettel, 3G-s, 4G-s hálózatokkal kellően ellássák a vidékieket, akár tanyavidékeket is.

Másrészt az internet árai! A rezsicsökkentésről oly sokat beszélnek, de nem véletlenül nem beszélnek az internetről, hiszen rendkívül magas, és nem is kívántak eddig sajnos ezzel kapcsolatban semmilyen lépést tenni, hogy ezt csökkentsék. Magyarországon a hozzáférés bruttó mediánára, nézzünk tehát, mondjuk, egy középszolgáltatást, 54 euró, ami a hatodik legmagasabb az Unióban, a régi nyugati tagállamok mediánárának több mint kétszerese. Dániában az átlagos díja mindössze 19,7 euró, miközben a nettó átlagbér ott 4000 euró fölött van, nálunk 475 euró. Tehát ha még a béreket is figyelembe vesszük, akkor több mint huszonháromszorosa a magyar átlagár a dánnak. Nyilván ez a legszélsőségesebb példa, amit találtunk, de jól mutatja, hogy van hová fejlődni. Tehát nemzetközi összehasonlításban sokkal drágább az internet, pedig mára legalább annyira a mindennapi megélhetés része, mint a többi rezsielem, az információhoz való hozzáférés a XXI. századi társadalomnak legalább annyira alapvető fontosságú kelléke, mint akár a fűtés vagy a fürdővíz. Ennek ellenére nem látjuk, hogy ezzel kapcsolatban valamiféle rezsicsökkentésre szándékot mutatnának.

Másrészt nagyon fájó, ezt már a 135. oldalon olvashatjuk, hogy 3,7 milliárd forinttal csökkentek a frekvenciadíjak. Azt az NMHH 2012-es költségvetésének végrehajtásáról szóló, sajnos már lezajlott vitában is kifogásoltam, hogy nagyon szomorú, hogy a nagykereskedelmi adók befizetési kötelezettségét egymilliárd forintról az NMHH gyakorlatilag lenullázta. Ezt itt is látjuk visszaköszönni a frekvenciadíjaknál. A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezzel szemben a kereskedelmi adók sorozatos törvénysértései és társadalomromboló hatásuk miatt is azt kompenzálandóan arra fog törekedni kormányra kerülése esetén, hogy csökkentse a költségvetésnek a médiával kapcsolatos kiadásait, azt a 70 milliárd forintot, amelyet ma is kritika tárgyává tettem, hogy ilyen felelőtlenül, a beszámoló megvizsgálása nélkül is odaítélnek még az állami költségvetés elfogadása előtt.

(10.30)

Ezeket kellene tehát csökkenteni, az állami költségvetés médiával kapcsolatos kiadásait kellene megspórolni. Méghozzá honnan? A kereskedelmi médiumok befizetéseiből. Azonban nem erre törekednek, inkább paktumot kötnek, hogy még kormánybarátabbak legyenek ezek a médiumok, és még inkább jövedelmező vállalkozásokként vigyék ki a hasznot az országból az anyacégeken keresztül.

És gyakorlatilag nem olvashatunk a jelenlegi javaslatban a székházvásárlás körüli ügyekről. Pedig ugye, még a költségvetés végrehajtása kapcsán azt láttuk, hogy legkevesebb 50 milliárd forint kárt okozott, de ez még csak a 2012-es összeg. Nyilvánvalóan ennél jóval nagyobb volt, hogy összességében mennyibe került a székház, nem tudjuk, ez az összeg csak a vásárlás volt. De előtte évekig bérleti díjat fizetett a Magyar Televízió, és sok egyéb költség is felmerült. Érdemes lenne erről egy átfogó kimutatást végezni, hogy egyrészt többé soha ne sodródjon az állam hasonló kalandokba, másrészt azért egyelőre egyetlen szocialista politikust sem zártak börtönbe ennek az óriási botránynak a keretében, és sajnos nem látunk ezzel kapcsolatban sem érdemi előrelépést.

Az is döbbenetes, hogy a Hírközlési Hatóság 2012-ben 20 milliárd forinton ült úgy, hogy azt nem használta föl a törvényben előírt feladataira. Azt gondolom, ennyi pénzt még a szektoron belül is le lehetett volna költeni érdemi fejlesztésekre. Említettem akár csak az internettel kapcsolatos szélesebb hozzáférési lehetőségeket, ami mondjuk, a mobilcégeknek nem kifizetődő, ezért akár állami támogatásra, akár szabályozásra szorul. Ezt el kell dönteni, hogy rákényszerítjük őket, és lehet őket jobban terhelni, szerintünk egyébként igen, vagy akár állami támogatással kell ösztönözni őket, hogy olyan berendezésekkel tegyék lehetővé a tanyasi vagy sokszor a falusi régiókban is, hogy például a mobil szélessávú internet elérhető legyen. Azért azt gondolom, hogy 20 milliárd forinton ülni, nem akarok itt bibliai hasonlatokat mondani, de aki elássa ezeket a tálentumokat, lehetőségeket, nem pedig befekteti a magyarság sorsának előremozdítása érdekében, az semmiképp sem elfogadható.

De már az is felelőtlenség, hogy tulajdonképpen a közmédiumok 70 milliárd forintját egy az egyben rábízták egy III/III-as ügynökre, Böröcz Istvánra, akinek a 6-os kartonja legalábbis kiszivárgott. Ugye, Nádasdi fedőnéven a beszervezés alapja anyagi érdekeltség. Így lett III/III-as ügynök. Ez az, ami önöket nem zavarja. Hát persze, 2060-ig titkosítva van az állambiztonsági múlt döntő része, így nem tudhatjuk, hogy mondjuk, milyen munkatársairól, kollégáiról tett besúgásokat. De azért, azt gondolom, egy egykori spiclit mégis ilyen magas szinten megtűrni?! Sőt, tulajdonképpen most, az idén októberben Böröcz István az NMHH vagyongazdálkodási stratégiai és struktúrafejlesztési vezetője lett, érdemei elismerése végett. Tehát azt gondolom, hogy nagyon fájó, hogy mind a kormányzat, mind a hatóság azonosulni tud, és állami szervek ilyen magas tisztségét betölthetik például egykori III/III-as ügynökök a mai napig.

Ha már ügynököknél tartunk, van itt egy megválaszolatlan kérdés, hogy volt egy nő, aki az egész NMHH-t tulajdonképpen megpuccsolta. Csak találgatások vannak a mai napig ezzel kapcsolatban. A beszámolójukból sem lettünk okosabbak, ki sem tértek erre a kérdésre. Ezért én választ várnék erre, hogy mi volt az ő szerepe. Érdemes lenne egyébként akár egy, az NMHH-tól független vizsgálat is, de első körben, azt gondolom, nekik kellene válaszolniuk néhány kérdésre, például, hogy milyen alapon avatkozik be a titkosszolgálat a médiahatóság munkájába. Ezzel kapcsolatban, mondjuk, a titkosszolgálatot is meg lehetne kérdezni, de talán az NMHH is kikérhetné magának. Hiszen egy szigorúan titkos minősítésű vizsgálat szálai érték el a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot, emiatt vitték el irodájából a teljes fegyverzetben érkező rohamrendőrök a médiahatóság főtanácsadóját. Bár az idén, de azért van ennek 2012-es vonatkozása is, hiszen Péceli Edit az NMHH-s kollégái előtt többször is félreérthetetlenül célzott arra, hogy ő a nemzetbiztonsági szolgálat embereként került a médiahatósághoz, még Szalai Annamária elnöksége idején.

Tehát joggal várnánk ebben a beszámolóban erre a kérdésre magyarázatot. Hivatalosan elnöki tanácsadói munkakörben tevékenykedett Péceli Edit. De Szalai Annamária súlyos betegsége idején elkezdte, majd a halálát követő időszakban szinte teljesen átvette a médiahatóság informális irányítását - a hírek szerint. Ezt a beszámolójukban sajnos nem láthatjuk. De egy, a Szalai Annamária halála után keletkezett nyilvános irat például azt tanúsítja, hogy Péceli Edit részt vett a Médiatanács április 25-ei ülésén, pedig hát nem tagja a Médiatanácsnak, ahol az MTVA ügyeit tárgyalták. Na most, például az Index az NMHH-tól szerette volna megtudni, hogy Péceli milyen minőségében kapott helyet a tárgyaláson, erre azonban nem kaptak választ, legalábbis a cikk megjelenéséig, és én azóta sem olvastam ezzel kapcsolatos válaszukat. Tehát ezúton is feltenném most, ismételten az Index által megfogalmazott kérdést, hogyan vehetett részt ezen a tárgyaláson, milyen minőségében.

Mint ahogy arra a kérdésre sem válaszoltak az Indexnek, a cikk megjelenéséig legalábbis, hogy Péceli még az NMHH alkalmazásában áll-e. Engem egyébként érdekel, hogy akár még most is az NMHH alkalmazásában áll-e, illetve ha nem, akkor milyen indokkal váltak meg tőle a rajtaütés után. Annál is inkább fel kell tegyem itt ezt a kérdést, mert a kormány, ugye, úgy mossa kezeit a médiaügyekben, hogy közben mi nemhogy nem interpellálhatunk, már a legfőbb ügyészt sem lehet ettől a ciklustól, de még kérdést sem intézhetünk az Országgyűlésben a hatósághoz vagy a Médiatanács elnökéhez. Tehát érdekelne, milyen indokkal váltak meg tőle, ha megváltak egyáltalán. Vagy esetleg előrebuktatták, mint ahogy tették azt az egykori III/III-as ügynök Böröcz Istvánnal? Tehát ez mindenképpen érdekelne.

Az is érdekelne, igaz-e, hogy Szalai Annamária kórházi kezelése idején és halála után Péceli Edit használta-e az elnök névpecsétjét, mert vannak ilyen információk. Lehet, hogy csak mendemondák, de amennyiben ez így történt, szeretnénk megtudni, hogy milyen típusú iratokra kerülhetett rá ilyen módon Szalai Annamária aláírása, akár a halálát követően is, ami miatt tehát rohamrendőrök vitték el az NMHH főtanácsadóját. Ezzel kapcsolatban, mivel ennek van 2012-es vetülete, legalábbis a beépülésének, örömmel vettem volna, ha erről a beépülésről néhány szót olvashatunk.

Ami a szigorúan vett és önök által is taglalt szakmai részleteket és azok kritikáját illeti, azt gondolom, mivel a következő napirendben majd részletesen is fogjuk tárgyalni, hogy milyen komoly, súlyos problémákat okoz Magyarországon a kiegyensúlyozott tájékoztatás hiánya, annak ellenére, hogy ez elvileg törvényi előírás, de hát a Médiatanács a füle botját sem mozgatja ebben az ügyben, nem szankcionálja ezeket a törvénysértéseket, tehát ha már ilyen súlyos probléma van, akkor meg kellene becsülnünk az internetet, ahol megvalósulhat a kiegyensúlyozott tájékoztatás, ahol még, internetcenzúra ide vagy oda, egyelőre alulmaradtak ebben a kérdésben szerencsére, és lehet még egyelőre hiteles információkhoz jutni, legalább az interneten.

Persze, ennek fényében megértem, hogy önök nem szeretnék, hogy az internet terjedjen, de mégsem normális az, hogy az Európai Unió listájának végén kullogunk, akár az internet árai tekintetében, akár, különösen a mobilinternet elterjedése ügyében. Amikor látjuk, hogy hogyan lehetetlenítik el a vidéket az iskolabezárásokkal, a vasúti vonalak felszámolásával, és sorolhatnánk, ugye, ezeket a pontokat, akkor ki kell emelni, hogy bizony az, hogy vidéken nem lehet megfelelő szélessávú internethez jutni vagy csak rendkívül magas áron, mert sokszor monopolhelyzetben egyetlen szolgáltató van, akkor ezzel bizony ellehetetlenítik a vidéki életformát. Ezért a hatóságnak rendkívüli felelőssége volna, mint ahogy egyéb nemzetgazdasági, akár nemzetbiztonsági szempontok indokolhatják azt is, hogy ne legyenek ilyen monopolhelyzetben akár a helyhez kötött hírközlési piacon, a hangpiacon vagy úgy általában az internetpiacon ezek a médiumok.

Ugye, a tévépiacon talán még a legjobb a helyzet, ha lehet ezt mondani. Itt a három nagy piaci részesedése közel azonos, és itt a legmagasabb a kisebb, feltételezhetően magyar tulajdonú vállalkozások aránya. De itt is lenne tennivaló bőven; persze elsődlegesen a Médiatanácsnak, de ez már a következő napirendi ponthoz fog tartozni, ott kívánom ezért bővebben kifejteni.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)