Felszólalás adatai

ELNÖK: Egyeztetnem kell. Majd válaszolni fogok a kérésre.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor visszatérnék a felszólalás rendes menetére. A kétpercesekkel sikerült egy kicsit elvinni a vitát a valódi témáról.

Én úgy gondolom, hogy az elektronikus ügyintézés és a kormányablakok felállítása önmagában nem egy rossz irány. Nem egy rossz irány, persze lehet kritizálni ennek a megvalósítását. Ahogy az indokolásban láthattuk, számtalan ügykör fog belekerülni ebbe a rendszerbe. Nagyon kíváncsi leszek, hogy fog ez működni az egyre bővülő ügykörökkel. A puding próbája nyilván az evés, de az a szempontrendszer, hogy az állampolgárok szemszögéből próbáljuk nézni az elintézendő ügyeket, és őket próbáljuk segíteni, önmagában nem ördögtől való, sőt követendő. Aztán ha a megvalósítás során ez mégis kisiklana, akkor természetesen kritizálni kell és kritizálni is fogjuk, de én az elvvel egyet tudok érteni.

Az is elhangzott az előzőekben, hogy a jegyzőkre túl nagy ügykör hárult. Ez valóban igaz, és sok esetben még a nagyobb településeken vagy a fővárosi kerületekben is nehéz volt megszervezni, hogy a jegyző és rajta keresztül a hivatal szakszerűen el tudja látni a rájuk testált feladatokat. Ez embert próbáló feladat volt, és majdnem a lehetetlenség kívánalma volt a jegyzőkkel szemben. Ennek persze próbáltak megfelelni, a nagyobb településeken talán könnyebben ment a nagyobb apparátussal, viszont vidéken, a kisebb településeken minimális volt az esélye annak, hogy a jegyzők ennek meg tudjanak felelni, még a legjobb szándékuk ellenére is. Tehát önmagában az, hogy járási szinten próbálja a kormányzat ellátni ezeket a feladatokat és a jegyzőket tehermentesíti, ez sem egy ördögtől való gondolat.

Itt kiegészíteném egy korábbi meglátásunkat is. Lamperth képviselőtársam elmondta, az az önkormányzatiság ereje, ha minél több ügycsoport a jegyzőknél van. Sok helyen viszont ez a kiskirályok korát is jelentette, mert jól tudjuk, hogy amíg a jegyzőt a képviselő-testület nevezi ki, addig a mindenkori képviselő-testületi többség, amely általában a polgármestert is adja, a legtöbb esetben egyfajta hűségesküre kötelezte a jegyzőket, s bizony elhangzottak jegyzőktől olyan kijelentések - jómagam is hallottam, név nélkül mondom, amikor a jegyző szűkebb körben úgy nyilatkozott -, az, hogy ő a jogszabályokat bizonyos esetekben "nem ismeri" vagy úgy tesz, mintha nem ismerné, sokkal kényelmesebb, és lehet, hogy a további jegyzői megbízatását is lehetővé teszi. Ez bizony sokszor gyakorlat volt. A befolyásolási lehetőség pedig, ami a képviselő-testületen és a polgármesteren, illetve a munkáltatói jogok gyakorlásán keresztül fennállt, nagyon sok esetben elég nemtelen, és - hogy mondjam - néhol már a törvénysértő kategóriákat súrolta. Bár egy járási hivatal esetében is lehetnek visszaélések, de ha a jó államba vetett hitünk valamilyen minimális mértékben még megvan, akkor talán egy hierarchikusabb kontrollrendszer, illetve a belső kontroll nagyobb száma elméletben jobban kizárja az ilyen visszaéléseket. A cél az lenne, hogy minél kevesebb visszaélés és egyéniesített döntés szülessen.

Arról már nem is beszélek, hogy az önkormányzati hatáskör és az államigazgatási hatáskör elválasztása talán csak a jegyzők fejében történt meg; jobb esetben az ő fejükben.

(17.10)

De hogy ezt a polgármester már végképp nem értette vagy a polgármestereknek csak egy töredéke, hogy mi a különbség az államigazgatási hatáskör és az önkormányzati hatáskör között, és miben utasíthatja és miben nem a jegyzőt, ebben én egészen biztos vagyok, hogy tragikus számadatokat láthatnánk, ha valaha egy ilyen nyilvántartás készült volna. Tehát önmagában még ennek a rendszernek a felszámolása sem lenne ördögtől való.

Rátérek a konkrét javaslatra, amellyel kapcsolatban lesznek kritikai meglátásaim, és kiemelem a pozitív vagy az állampolgárok szempontjából könnyítő rendelkezéseket, amelyek támogathatóak. Hozzáteszem, ilyenkor kicsit mindig gondban vagyok olyan szempontból, mert sokszor kerül be olyan módosító csomag még a törvényjavaslathoz, ami teljesen átírja az adott törvény szellemét, illetve olyan törvényeket szabályoz akár egy bizottsági módosítóval vagy képviselői módosítóval, amiről itt az általános vitában nem lehetett beszélni; tehát nyilván én most arról a verzióról beszélek, amelyet a kormány mint előterjesztő idehozott elénk.

Apróság, de az, hogy a járási hivatalnál és a kormányablakoknál például elektronikus fizetési rendszeren keresztül is lehessen közigazgatási hatósági eljárási illetéket megfizetni, ez jó és előremutató megoldás. Itt lesz egyébként sok ilyen apró megoldás, de mint tudjuk, az állampolgárokat és jómagunkat is, ha ügyet intézünk, az apró dolgok tudják felbosszantani leginkább, amire azt mondjuk, hogy logikusan működnie kellene, de mégsem működik. Úgyhogy én nem becsülném le a kisebb lépéseknek tűnő előrelépéseket, és ha valaki ezt kiszúrta, átgondolta és szabályozás formájában az Országgyűlés elé kerül, akkor valóban megérdemli, hogy beszéljünk róla.

Bűncselekmény áldozata esetében logikus lépés, hogy ne terheljék őt további kötelezettségek a személyi igazolvány és a lakcímet igazoló hatósági bizonyítvány pótlásával. Ez az állam részéről lehet egy olyan gesztus, amellyel a bűncselekményt elszenvedett áldozatot tudja ebben a formában kárpótolni. Annak örülök, hogy gondoltak arra az előterjesztők, hogy az érvényességi idő csak az ellopott vagy más bűncselekmény útján a tulajdonos birtokából kikerült okmány érvényességi idejéig állhasson fenn, hiszen máskülönben visszaélésekre adna lehetőséget, hogy az utolsó pillanatban valaki tesz egy bejelentést, és akkor pótlásra kerül az igazolványa. Hozzáteszem, a rendszerben még benne van, hogy ha esetleg valaki elveszíti, és mondjuk, arra utal, hogy tőle ellopták, hogy azt ingyenesen tudja pótolni, ezt még nem rendezi a törvény, de ez majd a gyakorlatban derül ki, hogy mennyire kiszűrhető. Ez persze a hatóság félrevezetése lehet, vagyis szabályozva van ez az esetkör akár a büntető törvénykönyvben is, de reméljük, hogy ez nem így lesz; ezt a statisztikákban nyilván a kormány fogja majd látni, hogy voltak-e tömegesen visszaélések.

A költségmentesség engedélyezése a tulajdoni lapok kiváltása esetében: ez egy logikus korlátozás, hogy ha valaki ingyenesen teheti ezt meg, akkor ne kérhesse ki Magyarország összes tulajdoni lapját, hanem csak azokban az esetekben, ahol ő érintett vagy az érintettségét tudja igazolni; én ezt egy elfogadható dolognak tartom.

Az, hogy gyorsabbá válhatnak a nemzetközi jogsegélykérések, fő szabályként kerül beiktatásra a Ket.-be, hogy az EGT-tagországok vonatkozásában - ami tehát az Európai Unión is túlmutat - a jövőben vélelmezni kell majd a viszonosság fennállását, ameddig eltérő állásfoglalás az adott miniszter, miniszterek részéről nem kerül kiadásra. Önmagában ez is támogatható gyakorlat, és reméljük, az olyan esetekben is, amikor magyar érdek áll fönn, és a megkeresések gyorsítása, gyorsabbá tétele magyar állampolgárok érdekében áll, ezek valóban gyorsabban tudnak lezajlani.

Mint ahogy szintén apró módosítás, hogy az iratokat egy példányban elég benyújtani, amennyiben valaki a kormányablakon keresztül a közreműködő hatóság előtt kíván ügyeket intézni. Azt hiszem, ez is azt eredményezheti, hogy egy árnyalattal olcsóbbá váljon az eljárás, illetve az állampolgároknak ne kelljen fejben tartani, hogy mely eljáráshoz hány beadandót kell teljesíteni. Ez sok esetben még jogászoknak is nehéz, biztos, hogy ezzel sok embernek meg tudunk spórolni egy utat vagy egy kis bosszankodást, akkor miért ne vegyük be a törvénybe.

Amit viszont kritikaként szeretnék elmondani, az önmagában még rendben van, hogy a helyi önkormányzatok számára egyfajta limitet szabunk a képviselő-testület rendelete alapján kiszabható közigazgatási bírságok esetében, de a 200 ezer forintot a magánszemélyek és a 2 millió forintot jogi személyek esetében magasnak tartom. Magasnak tartom még így is, mert úgy gondolom, hogy ha jogszabályokat alkotunk, akkor az egyéb jogszabályokkal valamiféle koherenciára kellene törekedni, és ha a szabálysértésről szóló törvényt megnézzük, ott azt a rendelkezést találjuk, hogy 150 ezer forint a maximuma a pénzbírságnak alapesetben, illetve 300 ezer forint, ha elzárással is büntethető szabálysértésről van szó. Úgy gondolom, egy közigazgatási bírság általában azért mégiscsak kevésbé fajsúlyos, illetve ha a jogi hierarchiában elhelyezzük, akkor a szabálysértési törvény szankcionálására szolgáló pénzbírság alatt helyezkedik el, hiszen önkormányzati rendeletben kerül megállapításra, nem az Országgyűlés által szabálysértési törvényben. Azt tehát, hogy itt magasabb legyen a felső határ, nem tartom feltétlenül jónak, és majd módosító javaslatot fogok benyújtani, hogy ez 150 ezer forintos felső határral szerepeljen. Így még egyébként pont párhuzamban lenne a szabálysértési törvénnyel, tehát ha a bírságok maximumát nézzük, akkor a hierarchiában egy szintre kerülnének.

Egy másik kritika, ami viszont fajsúlyos, és szintén módosító javaslatot nyújtottunk be, ez az, hogy azt abszolút nem tudjuk támogatni, hogy a kiemelt jelentőségű beruházások esetében - amire, jól tudjuk, van egy külön törvény; sokat vitatkoztunk itt a Házban, most nincs itt Schiffer képviselőtársam, ádáz vitákat folytattunk le, hogy a mostani kormányzatnak vissza kellett volna vonnia vagy hatályon kívül kellett volna helyeznie ezt a törvényt, mert úgy gondoljuk, hogy ez alapvetően visszaélésekre is lehetőséget ad, és nem jó az, ha kiveszünk a Ket. eljárási rendszeréből bizonyos beruházásokat, aminek az elbírálása, hogy mi esik ilyen megítélés alá, a kormányon múlik - ez a kör most bővül, mégpedig úgy, hogy a Ket.-ben, tehát a közigazgatási hatósági eljárásokról szóló törvényben egy pluszlehetőség kerül megnyitásra. Ez arra vonatkozik, hogy felhatalmazást kap a kiemelt jelentőségű beruházásokról szóló törvény, hogy ő adjon egy további felhatalmazást az adott miniszter részére, hogy ő majd miniszteri rendeletben határozza meg - pontosan akarok fogalmazni - a közlések rendszerét. Nehéz ezt jogilag helyre tenni; itt a közlés nem a kézbesítésre vonatkozik, hanem a hatóságok egymás közti értesítésére, tájékoztatására, illetve hogy pontos legyek, a hatóságok, szakhatóságok és a kormánymegbízott, illetőleg a kormánymegbízott és a miniszter, illetőleg a kormány közötti értesítések rendszerére vonatkozik, és ennek a mélyebb szabályrendszerének a kidolgozására miniszteri rendeletben adunk lehetőséget. Ezt én nem tartom jónak, mert akkor tulajdonképpen egy miniszteri rendeletben lehet majd azt meghatározni, hogy egy adott hatóság... - mert az még hagyján, hogy a kormánymegbízott meg a kormány között, az ott még egy könnyebben belátható folyamat, de hogy az adott szakhatóságnak milyen jelentéstételi, közlési kötelezettségi részszabályai vannak, és ezt neki milyen formában kell teljesítenie, ez inkább törvényben szabályozandó, vagy ebben a kiemelt beruházásokról szóló törvényben, ha már ezt hatályban tartottuk, bár elmondtam, hogy ez sem egy jó megoldás.

(17.20)

De az meg végképp nem jó, hogy ezt továbbgörgetjük, és tulajdonképpen egy miniszteri rendeletben adunk arra lehetőséget, hogy tovább kibontsák ezeket a részletszabályokat.

Elnök Úr! Majd egy percet szeretnék kérni, hogy lezárjam a gondolataimat, és...

ELNÖK: Meghosszabbítom akkor egy perccel a felszólalást.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. És úgy gondolom - persze erre államtitkár asszony tudna válaszolni -, élek egy kicsit a doppinggyanúval, ha szabad így fogalmaznom, hogy talán akkor valami a jelentéstételi kötelezettségek körében nem működhetett kellően olajozottan, ha ezt mélyebben, egy részletesebb miniszteri rendeletben kell meghatározni. Nekem nincs részletes rálátásom, hogy milyen formában valósult meg ez az elmúlt időszakban, de úgy gondolom, hogy lehettek fennakadások, viszont mindenképpen indokolt lenne, ahogy mondtam, ezt legalább akkor már törvényben behozni, és akár itt az Országgyűlésben is megvitatni. Be lehetett volna ezt iktatni akár az előttünk fekvő javaslatba is. Ezt a részt nem tudjuk támogatni.

És az egész törvénynek a támogatásáról a módosító javaslatok, a saját, illetőleg esetleges kormányzati részről beérkezett vagy kormánypárti képviselőktől beérkezett módosító javaslatok tekintetében tudunk nyilatkozni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)