Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 299. számú módosító indítványunkat szeretném indokolni, amely a törvényjavaslat 103. §-ához fűződik, és amely egy új ponttal egészítené ki a hatályukat vesztő rendelkezéseket, ez pedig az s) pont alatt a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 115. §-ának (4) bekezdése, valamint a 2. § 47/b pontja lenne. Ugyanis piaci liberalizáció a vezetékes műsorelosztó szolgáltatók vonatkozásában mindaddig nem valósul meg, ameddig a médiatörvénynek a műsorelosztásra vonatkozó infrastrukturális korlátozása, szabályozása meg nem szűnik.

Tekintettel arra, hogy a vételkörzeti korlátozó rendelkezés egyszerű parlamenti többséggel került elfogadásra, tehát nem kétharmados, ezért a megváltoztatásának nincsen jogtechnikai akadálya. E korlátozás nemcsak a jövőbeli szabályozással, annak céljával és szellemével ellentétes, de a jelenlegi szabályozási és piaci környezetben is túlhaladott, hiszen egyre inkább látható, hogy a kábelhálózatok egyre nagyobb szerepet játszanak az információs társadalom infrastrukturális megalapozásában.

A piackorlátozó rendelkezés összeegyeztethetetlen az EU-szabályozással, amely a horizontális szabályozás elve alapján egymástól teljes mértékben elkülönítetten rendeli szabályozni a hírközlési szolgáltatások infrastrukturális, illetve tartalmi elemeit. Az 1990/388. számú EGK-irányelv alapján a tagállamok kötelesek megszüntetni minden olyan korlátozást, amely a jelek közcélú hálózat útján történő továbbítása előtti vagy annak vétele utáni feldolgozásra vonatkozik.

Az Európai Unió parlamentjének 1993. április 20-ai határozata a tagállamokban létező kábeltelevíziós hálózatokon keresztül nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó korlátozások késedelem nélküli megszüntetésére hívott fel. Míg az 1995/51/EC számú irányelv alapján a tagállamoknak hazai joguk megfelelő eszközeivel ösztönözniük, támogatniuk kell a kábeltelevíziós hálózatokon keresztül nyújtott szolgáltatások fajtáinak bővülését és fejlesztését, a médiatörvény a korlátozáson túlmenően nemcsak hogy nem ösztönöz, hanem 2003. január 1-jei határidővel kötelezettséget teremt a műsorelosztó hálózatok integrált távközlési szolgáltatások nyújtására történő alkalmassá tételére.

Az egységes hírközlési szabályozás hatálya alá tartozó valamennyi szolgáltatás egységes, korlátozásmentes és differenciálatlan szabályozását kell biztosítani, így fel kell vállalni a feladatot a hatálya alá tartozó műsorelosztási szolgáltatásokra nézve más jogszabályban megállapított korlátozás megszüntetésére.

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos és a versenynek és a modern technikának megfelelő módosító javaslat, kérem ennek a támogatását.

A 315. szám alatt jegyzett módosító javaslatunk látszólag csak egy kis, három betűből álló szócska betoldását jelenti. Valójában fontos javaslat ez is. Arról szól a törvényjavaslat 107. § (3) bekezdése n) pontja, hogy felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg az egyes berendezésosztályok alapvető követelményeit, és a többi. Úgy gondoljuk, hogy ez túl tág, túl széles kategória, és csak a végberendezésekre kell az alapvető követelményeket megállapítani. Az EU a fogyasztók védelme érdekében alkalmazza a végberendezésekre vonatkozó alapvető követelményeket. Ezek kiterjesztése minden berendezésre megalapozatlan, mert indokolatlan terhek viselését írná elő a hálózatokat használó szolgáltatókra, és műszakilag teljesen indokolatlan.

A törvényjavaslat 7-8. §-ához fűzött részletes indoklás a választható megfelelőségértékelési eljárások forrásaként az EU-szabályozáson alapuló 3/2001. (I.31.) MeHVM-rendeletet nevezi meg. A 111. §-ban szereplő fogalmakból egyértelműen kitűnik, hogy a fogyasztó kizárólag a rádió, illetve a távközlő végberendezéssel kerülhet kapcsolatba, más, a szolgáltatók által hálózatban alkalmazott hálózati berendezés pedig nem tárgya az említett miniszteri rendeletnek sem, tehát az ezzel a rendelettel való harmonizálás érdekében is ezt a módosítást támogatni célszerű.

A 324. pontban felvett javaslatunk azt célozza, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 52. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: a sajátos építményfajták a távközlési építmények kivételével... - és a többi - ...esetében szakhatóságként működik közre. Mi a "távközlési építmények kivételével" mondatrész helyett a következőt javasoljuk: "a négy méter magasságot külön-külön vagy együttesen meghaladó antennák, antennatartó szerkezetek, valamint a rádió-, távközlő hálózatok műtárgyai kivételével."

A törvényjavaslat a sajátos építményfajták - amelyek körébe tartoznak a távközlési építményeken kívül például a közlekedési, közmű-, energiaellátási, vízellátási műtárgyak és építmények - létesítésének engedélyezése tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a rájuk vonatkozó külön jogszabályban meghatározott államigazgatási szervekre ruházza. Ezt a megoldást kétségtelenül alátámasztja az, hogy ezen sajátos építményfajták engedélyezésénél egyrészt speciális szakmai ismeretek szükségeltetnek, továbbá e sajátos építményfajták jellege miatt az esetek jelentős részében egynél több, esetenként akár több tucat önkormányzat illetékességi területét is érinthetik, például hálózatos létesítmények esetében.

(19.50)

Ezért a módosító indítvány az előzőek figyelembevételével arra irányul, hogy a távközlési építményeket érintő építésügyi hatósági eljárásokat ott folytassák le, ahol az adott építményt egy eljárásban - a kellő szakismeret birtokában - engedélyezni lehet, ezzel is biztosítva, hogy a távközlési infrastruktúra megfelelő ütemű fejlesztésének lehetőségét, valamint a távközlő hálózatok és a szolgáltatók együttműködéséhez nélkülözhetetlen egységességét biztosítsuk.

Kérem ennek a javaslatnak a támogatását.