Felszólalás adatai

Jelenleg óriási problémák vannak ebben a szektorban, ugyanis miközben tudjuk, hogy a következő években, egy évtizedben száz megawattnyi erőművi kapacitás fog kiesni Magyarországon, aközben nem látunk hajlandóságot a beruházásra, a szabályozási környezet bizonytalansága miatt egyáltalán nem látjuk, hogy Magyarországon bárki is új kapacitások kiépítésére vállalkozna. Ennek oka, még egyszer mondom, a bizonytalan szabályozási környezet, és ezen nem javítanak az ilyen intézkedések sem, sőt tovább rontanak. Ezek hosszú távú beruházások lennének, de senki nem fogja bevállalni úgy, ha nem tudja biztosan hosszú távra tervezni a jövőjét. Ezek a beruházások szinte már teljesen le is álltak. A kormány már akkor meghirdette, amikor hatalomra került, hogy egy újfajta energiapolitikát fog folytatni az energiaszolgáltatással összefüggésben. Ami nagyon helyes, az a lakossági energiaárak kordában tartása, illetve az ezzel való próbálkozás, míg az állami szerepvállalás fokozása, ami a Jobbik részéről szintén támogatható elképzelés, hathat ugyan ebbe az irányba, azonban van ennek egy másik oldala is. Szeretném elmondani, hogy ez milyen hátulütőkkel járhat.

Amikor ezt az intézkedést bejelentették, akkor egyes energetikai szereplők részvényei meredeken zuhanni kezdtek, így reagáltak ezeknek a bejelentéseknek a hírére. Ha valóban az állami szerepvállalás erősítése és a lakossági energiaárak szinten tartása lenne a kormányzat célja az energiaszektorban, akkor az elmúlt két év alapján akár azt is mondhatnánk, hogy sikeres volt a kormány politikája, legalábbis rövid távon; hosszú távon viszont kiesnek erőművi kapacitások, és nem épülnek helyettük újak, ez viszont az ország ellátásbiztonságát veszélyezteti, ami hosszabb távon visszaüthet, és a pozitív kimenetel kétséges Magyarország számára.

A módosító javaslatokból, konkrétan az ajánlás 6. pontjából az látszik, hogy jobb volt a távközlési és hírközlési szektor lobbiereje, mint más szektoroké, hiszen itt sikerült elérni egy sávos adót, amit a többi szektornál nem. Ahogy az előterjesztésben is elhangzott, a bizottsági ülésen felmerült, hogy ezt miért nem lehet a többi szektorra is kiterjeszteni. Valóban, ez egy rendkívül érdekes kérdés, hogy miért csak a hírközlési és távközlési szektor esetében működhet ez.

A másik adónemnél, a Robin Hood-adónál, amely szintén az energetikai ágazatot sújtja, legalább azt sikerült elérni, hogy fennáll a jövedelemadó fele leírásának a lehetősége, ha azt beruházásokba forgatják vissza. Itt tehát már történt egyfajta intézkedés, mert nyilván a kormány is rájött arra, hogy ha így folytatja, akkor teljes egészében kivérezteti ezt a szektort. S bizony ebbe az irányba mutat a közművezetékek adójáról szóló törvény is, ami leginkább ezt az ágazatot fogja sújtani.

Egyértelműen az állami és az önkormányzati szerepvállalás irányába hat az is, amit a távfűtés területén visz véghez a kormány. A távfűtő műveknek, kapcsolt távfűtő műveknek szintén a kivéreztetése zajlott le, ami egyrészről megindokolható a gazdasági oldallal, másrészt viszont ugyancsak olyan problémákat vet fel, amik a közeljövőben meglehetősen súlyos kérdéseket jelenthetnek, hogy hogyan fogjuk az ott kieső áram- és hőkapacitásokat pótolni. Ez összefügg a jelen törvényjavaslattal is, hiszen ezek a cégek közművezetékeken keresztül juttatják el a fogyasztókhoz az energiát, legyen szó távhőről, áramról vagy bármilyen más energiáról. Ezen az ágazaton tehát egy héten belül lett hirtelen egy 70 milliárd forintnyi pluszteher, így lehetetlenség hosszú távon stratégiát tervezni, és megkérdőjeleződik az is, hogy a kormány által felvázolt energiastratégia egyáltalán tartható lesz-e, vagy pedig teljes egészében összeomlik, és újratervezésre szorul.

Lehet azt mondani, hogy a jövedelemkiáramlásokra is pozitív hatással lesz az, ha idefokozódik az állami szerepvállalás, hiszen nem áramlik ki az országból a multicégeken keresztül a pénz.

(23.50)

Ez mindenképpen pozitív, de ezek az intézkedések, amelyek így erodálják az energetikai szektort, hosszú távon - még egyszer mondom - vissza is üthetnek, hiszen lehet, hogy ha majd az állam állami tulajdonba akarja venni az energiaszektor egyes szereplőit, majd ezt egy olcsóbb áron tudja majd megtenni, de igazából ennek a helyzetnek hosszú távon senki nem lesz nyertese, leginkább a fogyasztók nem lesznek nyertesei. Hiszen ha közvetlenül nem is tudják áthárítani rájuk ezeket a költségeket, közvetetten ez nyilvánvalóan meg fog valósulni, akár úgy, hogy a kisfogyasztókra nem tudják áthárítani, akkor áthárítják majd a nagyfogyasztói szektorra, az ipari, vállalati szektorra, akik vagy nem fognak fejlesztéseket végrehajtani, vagy munkahelyek megszüntetését fogja eredményezni, végül szintén a fogyasztók fizetik majd meg akár a szolgáltatásaik árának az emelkedésén keresztül. Úgyhogy összességében elmondható, ahogy azt már Nyikos képviselőtársam is elmondta, hogy egy kapkodó és koncepciótlan adónem-bevezetés vagy jogalkotás példáját láthatjuk ismét, és semmiképpen nem támogatható.

Azt is látjuk, hogy kivételes sürgős eljárásban a Ház elé hozták, és már rögtön hat darab módosító van, amely közül három bizottsági módosító bekerült. Az adó mértékében sem tudnak igazából egyetérteni, hiszen 100 forintról indult az eredeti javaslat, most már 125 forint. Ki tudja, mire míg a zárószavazásig eljutunk, mi lesz a végső összeg. Tehát ez semmiképpen nem nevezhető egy jól elgondolt adóbevezetésnek, és nyilvánvalóan ennek még utólagos problémái is lehetnek.

Tehát mi - összességében elmondhatom - nem támogatjuk ennek a javaslatnak a megvalósítását, ennek az adónemnek a bevezetését a fentebb említett okok miatt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)