Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A honvédelmi minisztériumi fejezetről szeretnék néhány gondolatot elmondani, de engedjék meg, hogy néhány mondatban reflektáljak a vita általam követett menetében néhány felvetésre. Hogy mindjárt Keresztes Lórántra reagáljak: rendkívül furcsa az az úgymond zöld- vagy környezetvédelmi álláspont, amely élesen ellenzi a bizonyíthatóan egyik legalacsonyabb emisszióval járó energiatermelési projektet, ez a Paks II. Nézzük már meg, mi történt azokban az országokban, ahol ez az egyébként meglehetősen furcsa álláspont érvényesült, például Németországban! Meghirdették a német atomerőművek bezárásának programját, és cserébe  miután áramra viszont szükség van, és világítani mégiscsak kell, mert azt még a zöldek se mondják, hogy mindenki ezentúl sötétben kuksoljon otthon, és állítsuk le azt az ipart, amely elektromos árammal megy  újraindították a borzalmasan rossz emissziós adatú szenes erőműveiket a németek. Tehát ezzel sokkal többet ártottak egyébként a környezetnek és a felmelegedés kapcsán az emisszió csökkentésének, mint bármi mással. Ennél már az is okosabb lett volna, ha visszaállnak az örvénykamrás dízelmotorokra, mert azoknak is alacsonyabb az emissziója, mint egyébként a barnaszenes erőműveiknek.

Itt világossá kell tenni Paks kapcsán, hogy az egyik legnagyobb, egyébként valóban emissziócsökkentő és a magas emissziójú energiatermelést kiváltani képes erőmű építéséről van szó. Szívesen építenénk nyilván hatalmas vizes erőműveket, de bizonyára ön is tudja, hogy ez Magyarországon a földrajzi adottságok miatt nem lehetséges. Szívesen építenénk árapályerőműveket, az se fog menni. Az atomerőmű a mostani ismeretek szerint a nem megújulók közül a legalacsonyabb terhelést jelenti a környezet számára.

Ennek az ellenzése az a program, amelynek semmi értelme nincsen, mert vagy akkor most ellene teszünk az emissziónak, és megpróbáljuk védeni a környezetünket, és a felmelegedés ellen valamit teszünk, vagy akkor nem teszünk, de a kettő nem fog menni, együtt a kettőt nem lehet képviselni, mert az az a program, hogy mindenki oltsa le a villanyt, lekapcsoljuk a szolgáltatást, és nézzük egymást a sötétben, ha látjuk, ennek pedig semmi értelme nincsen.

A másik, amit szeretnék mondani: őszintén szólva meghökkentem Hiszékeny képviselőtársam hozzászólásán, ugyanis évszám említése nélkül arról beszélt, hogy a 2020-as költségvetést tényadatok nélkül tervezzük meg. Na de miután a 2020-as költségvetésről van szó, és most 2019-et írunk, nemhogy a kormány, de senki az égegyadta világon nem ismeri a 2020-as adatokat. Ha viszont a 2019-es tényadatokra gondol  nyilván képtelenség, hogy valaki számonkéri a kormányon, hogy a 2020-as adatokat tényszerűen nem ismeri , a 2019-es adatokra, amióta államháztartás van a demokráciában, 1990 óta minden esetben úgy terveztük meg és tárgyaltuk a következő évi költségvetést, hogy egyébként az előző évi zárszámadást a parlament nem tudta megtárgyalni. Ez azokban az esetekben van közel egymáshoz, amikor ősszel tárgyaljuk a zárszámadást. Na de az egész gazdaságstatisztikai rendszer és tervezési rendszer szerint nemcsak mi, hanem mindenütt Európában a jövő évi költségvetést olyan becslések alapján tárgyaljuk, amelyek egyébként nem a tárgyév, tehát 2019 vagy 2018 tényszámaira tud támaszkodni, mert azok is mindig szükségszerűen becslések. Ezt az államháztartás belső logikája, bevételi oldalának az időbelisége magyarázza.

Lehetne azon gondolkodni, hogy ezen változtassunk, de csak egy példát mondok rá: teljesen nyilvánvaló, hogy nem minden államháztartási ágazat dolgozik ugyanabban a költségvetési időbeosztásban, amelyben a központi költségvetés. Például a központi költségvetés január 1. és december 31. logikában gondolkodik, a teljes oktatási rendszer pedig egy szeptember-júliusiban. Tehát ott a költségvetést ebből kifolyólag nem lehet megtervezni egy adott jövőre vonatkozóan a tárgyév tavaszán, mert nem tudjuk, az nem tény, hogy szeptemberben hány gyerek fog beiratkozni, mert azt nem lehet ilyenkor tudni.

Most arról nem beszélve, hogy akármennyire igyekszünk, azt senki nem tudja megmondani, hogy mondjuk, ha egy tárgyévet le is zárunk, azok a költségvetés számára nagyon jelentős tételek, amelyek egyébként szükségszerűen mozognak  mert a jelentkezés, az igény felmerülése kapcsán tervezhető meg. Egy példát mondok: a rendvédelmi szervezetek esetében a túlszolgálat kifizetésének az a szabálya van, hogy vagy szabadságban kérik az ott dolgozók, vagy pénzben, de azt nem tudjuk megmondani semmiképpen sem, hogy 2020-ban az esetleg elrendelt túlszolgálat kapcsán mit fognak mondani akkor az emberek, pénzben kérik vagy szabadságban, és ez nem kis tétel, de apróságnak tűnik.

Mondok egy teljesen más, egyébként mindenki számára nyilvánvaló dolgot. Az egész gazdaság és az adózás egyébként a mérlegbeszámolót, amely a tényeket rögzíti, májusban készíti el, tehát igazából akkor lehet visszakorrigálni is. Tehát ilyen értelemben, amit Hiszékeny Dezső számonkér rajtunk, akkor nem vette észre, hogy 1990 óta így dolgozunk.

Még egy dolgot szeretnék mondani, amin Hiszékeny Dezső megdöbbent: valóban nominálisan emelkedett a külső államadósság, és most olyan 29 000 milliárd forintnál jár. Csak emlékeztetném Hiszékeny urat arra, hogy nyolc év szocialista kormányzás után, 2002-ben 6000 milliárddal vették át, 2010-ben 21 500 milliárddal adták át, tehát önök ezt megduplázták (sic!) úgy egyébként, hogy közben több évben a gazdasági teljesítmény csökkent.

(10.50)

Nem véletlen, hogy nem nominálisan számolják az államadósságot sehol a világon, ez nagyon egyszerűen követhető. Ha vesszük azt, hogy van két ember, mind a kettő egymillió forinttal tartozik a bankjának; nem teljesen mindegy, hogy Csányi Sándor tartozik egymillió forinttal a bankjának, mert a havi jövedelme ennél magasabb, vagy egy átlagjövedelemmel rendelkező, mert neki nem egymillió forint a havi jövedelme. Tehát mindig valamilyen arányszámhoz nézzük az államadósságot, ez pedig értelemszerűen a GDP nagysága. Lehet azt is kifogásolni, hogy vajon a GDP nagyságához lehete ezt hasonlítani, hogy az mennyire megalapozott, mindenesetre mindenki ezt teszi a világon, és az egy érdekes elméleti vita, hogy megvitassuk, hogy vajon a GDP-hez, a GNI-hez vagy nem tudom, mihez kéne viszonyítani.

De egy kétségtelen, az önök kormányzása alatt az 50 százalékos arányról 80 százalékra növelték az államadósságot, mi pedig most folyamatosan csökkentjük, és reális célként lehet azt elérni, hogy az államadósság csökkenő tendenciáját ez a költségvetés is fenntartja. Lehetne azt mondani, hogy ezt nagyobb léptékben kellene, vagy nem elegendő az ütem, egy biztos, mi vagyunk, a Fidesz-KDNP az első kormányzat, amelyik egy olyan kétharmados törvényt fogadott el, ami saját magát is kötelezte arra, hogy minden évben csökkentse az államadósságot. Ilyenre az Egyesült Államokban volt egyébként példa, de ezt a kockázatot szinte semelyik kormányzat nem vállalta be, mi pedig pontosan azért, mert felelősséget érzünk a magyar emberek és a magyar állam iránt, ezt bevállaltuk.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! A honvédelmi költségvetés kapcsán a következő tényeket szeretném elmondani. Nominálisan 2010-ben 300 milliárd forint alatt volt a honvédelmi költségvetés, most 616 milliárd forint a honvédelmi kiadások összege, tehát az a helyzet, hogy kilenc év alatt ezt megdupláztuk. Ha százalékosan a GDP-hez viszonyítjuk, akkor 2010-ben 1,1 százaléka volt a GDP-nek a teljes honvédelmi büdzsé, ez most az 1,5 százalékot fogja közelíteni 2020-ban.

Azt még tegyük hozzá, Hiszékeny úr pontosan tudja, mire utalok:, költségvetési trükkök százai, amiről nektek nem kell tudni  mondta Gyurcsány Ferenc az ominózus őszödi frakcióülésen. Ez a honvédelmi költségvetés kapcsán azt jelentette, hogy a honvédelmi költségvetés tartalmazta a korengedménnyel nyugdíjba ment katonák nyugdíjkifizetését, mert azt oda könyvelték el. Nem kell mondjam, hogy trükknek trükk, de egyébként egy ország védelmi képességét nem befolyásolja az, hogy a honvédelmi költségvetésből egyébként még  hogy jók legyenek a számok  nagy összegű nyugdíjakat is folyósítanak, mert egyébként azt kell nézni, hogy érdemben a honvédelmi kiadásokra mennyit fordítanak. Ha ezzel korrigáljuk a számokat, akkor 2002-ben a honvédelmi kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya 1,9 százalék körül alakult, ami azt jelentette, hogy 1 százalék alatt.

2014-ben Magyarország kormánya vállalta azt a NATO-kötelezettséget, ami egyébként csak elvárás, és nem tartalmazza a NATO-szerződés az ominózus 2 százalékos kötelező arányszámot, nevezetesen, hogy a GDP arányában minden tagnak 2 százalékot kell védelmi költségvetésre fordítani, de miután ezt a többi NATO-tagállam is elhatározta, Magyarország sem akarja kivonni magát ez alól, és vállaltuk is, hogy a Zrínyi haderőfejlesztési program keretében 2026-ra a 2 százalékot el fogjuk érni. Ez nominálisan egyébként nagyon jelentős emelkedés a korábbi időszakhoz képest. Ha azt vesszük, hogy eközben Magyarországon a modern, tehát mondjuk, a rendszerváltás óta eltelt gazdaságtörténeti időszakban példátlanul alacsony, és most már tendenciaszerűen alacsony az infláció, ennek a növekménynek egy jelentős része reálértéken is igen jelentős.

És azt kell mondjam, hogy a Magyar Honvédség ilyen értelmű fejlesztése alátámasztja azt, amit mi mondunk Magyarország biztonságáról, arról, hogy Magyarországot meg kell védeni, arról, hogy Magyarország számára a magyar honvédelem egy kiemelkedően fontos terület. Mert hiába ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy egy igen hosszú békeperiódusban vagyunk, azt kell mondjam, hogy a rendszerváltás óta, tehát ’90 óta, ha valaki megnézi, akkor több év telt el úgy, hogy Magyarország valamelyik szomszédos országában vagy háború dúlt, vagy polgárháború dúlt, mint amikor ilyen nem fordult elő. Kezdődött a délszláv válsággal, illetőleg a román polgárháborúval a rendszerváltáshoz kapcsolódóan, és egyébként most pedig az ukrán-orosz vita, polgárháború, háború, befagyott konfliktus, mindegy, hogy hogy nevezzük, az mégiscsak azt jelenti, hogy effektív ott, az egyik szomszédunk keleti határán háború dúl.

Magyarország ráadásul, hiába élvezünk itt látszólag békeperiódust, az összes nemzetközi kötelezettségének eleget tett, tehát amióta a NATO tagjai vagyunk, azóta veszünk részt, és nem is kis erőfeszítésével az országnak, azokban a nemzetközi missziókban, amikre részben az ENSZ, részben az EU, részben pedig a NATO vállalása kapcsán ránk is jut felelősség és kötelezettség. Ebben a magyar katonák kitűnően helytálltak, és azt kell mondjam, hogy a Zrínyi haderőfejlesztési program a szolgáló katonák bérfejlesztési programjával együtt garantálja nem egyszerűen az ország védelmét, hanem az ország védelmi képességeinek a fokozását, a javítását, az erősítését. És mindezt úgy, hogy végre elkezdődött az is, amit ma rendszerváltás utáni rossz döntések kapcsán kell korrigálni, nevezetesen: Magyarország minden létező haditechnikai és fegyvergyártásáról lemondott, és ezt elengedte, miközben ez rendkívül kiszolgáltatottá tesz egy országot. És ma Magyarországon igen, megindult egyelőre a kézifegyvergyártás, de természetesen számos területen szeretnénk a hadsereg fejlesztésében a magyar iparra is támaszkodni, illetőleg ezzel a politikával erősíteni a V4-es országok és a magyar gazdaság együttműködését.

Összességében én azt szeretném kérni a képviselőtársaktól, hogy támogassák a magyar kormány által benyújtott költségvetést. Ez a költségvetés alapvetően a családok költségvetése. Ez a költségvetés megalapozza azt a felzárkózó politikát, amiben Magyarország el szeretné érni az európai uniós országok fejlettségi szintjének az átlagát. Összességében ez minden területre vonatkozik, és kiemelt fontosságot tulajdonítunk Magyarország védelmi képességeinek és a hadsereg fejlesztésének.

És végül szeretném azért megköszönni a magyar honvédek eddigi helytállását mind a déli határon, mind a nemzetközi missziókban. Amerre csak jártunk, ellenzéki képviselőtársaim meg tudják erősíteni, ők is részt vettek ezeknek a misszióknak a meglátogatásában, mindenütt azt hallottuk vissza, hogy a magyar katonák helytállása példás és példaértékű. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)