A felszólalás szövege:

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem nagyon tudom, hogy hova jutottunk, tisztelt Domokos képviselő úr. Amennyire látom, odajutottunk, hogy a velünk együtt csatlakozott és velünk összemérhető állapotban lévő országok - a négy visegrádi és a három balti ország - közül, bár mindegyiket nagyon megviseli a válság, de talán Lengyelországgal együtt Magyarországot fogja a legkevésbé megviselni. Idejutottunk, képviselő úr. Lehet azt mondani, hogy az nem ment bennünket, hogy a többiek még rosszabbul jártak, de lehet, hogy mégiscsak van valami szerkezeti oka annak, hogy ezeket az országokat kicsit jobban sújtja ez a válság. Nem igaz az, hogy a többi kilenc ország előbbre jutott, mi meg vissza! Ez egy néhány évig így látszó folyamat volt, most pedig kiderül, hogy abszolút nem ez a helyzet.

Tisztelt Képviselő Úr! El kéne dönteni, hogy mi a baj ezzel a költségvetéssel, már azon kívül, hogy ez a kormány nyújtotta be, mert ezt önök nagyon utálják, ezt pontosan tudom. El kéne dönteni, hogy mi a baj. Az-e, hogy keveset ad, vagy az-e, hogy tovább növeli az adósságot? A kettő közül az egyiket tessék mondani, mert mind a kettő nem lehet baja!

Ha keveset ad, akkor nem növeli tovább az adósságot. Eddig főként ezt tetszettek mondani. Most ön azt mondja, hogy még így is túl sokat ad. Rendben van, tessék megmondani, hogy még honnan vegyünk el pénzt. Tisztelt Képviselő Úr! Parancsoljon, itt a lehetőség! Be lehet nyújtani 152 módosító indítványt, hogy csökkentsük a nyugdíjakat, vegyük el a kórházaktól, vegyük el az iskoláktól (Domokos László: Eldöntöttétek! - Bernáth Ildikó: Ezt csinálják!), ne 120, hanem 360 milliárdot vegyünk el az önkormányzatoktól, ez teljesen lehetséges! Tessék benyújtani a módosító indítványokat, meg fogjuk őket tárgyalni. (Domokos László: Meg is szavaztátok név szerint!)

Tisztelt Képviselő Úr! Az állam nem tud munkahelyet teremteni. Csak úgy tud munkahelyet teremteni, ami egyébként, egyetértünk benne, nem jó hatásfokú munkahelyteremtés, hogy közmunkákat hirdet. Egyébként munkahelyet a vállalkozói szféra tud teremteni, ha van neki piaca. Pillanatnyilag egy világgazdasági válság van, sehol nincs piac, a magyar árukat nem veszik meg. Más árut sem vesznek meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Visszaesés van, kevesebb a pénzük a német embereknek, ahova mi exportálunk. Akármennyire csökkenti az adót, a vállalkozó nem fog többet termelni, és nem fog több embert fölvenni azért, hogy ne tudja eladni a termékeit!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg célszerű egy költségvetésen vitatkozni, de nem célszerű egy költségvetés vitájában nem igaz tényeket - hogy finoman fejezzem ki magam - állítani. Magyarországot a válság nem kivéreztetett és legyengített állapotban találta el. Magyarország kivéreztetett és legyengített állapotban 2006-ban volt, amikor az előző négy évben - ezt be kell ismerni - a mi kormányunk folytatta az önök 2001-2002-ben elkezdett politikáját, és nyakló nélkül költekezett. Szeretném megjegyezni, hogy nem tudtunk akkora államháztartási hiányt összehozni, nem tudtunk akkora államadósságot felhalmozni, amelyet önök elégnek tartottak volna, és ne követeltek volna még sokkal többet. De ez valóban a mi felelősségünk. 2006-ban elindult a konvergenciaprogram, és Magyarország talpra állt. 2008-ra megindulhatott volna a kilábolás a korábbi helyzetből, de akkor talált minket derékba a válság. A válság azonban nem a magyar kormány találmánya volt, nem a németé, nem az amerikaié, nem a brité, ez egy világválság volt, ami bennünket sajnos elég súlyosan érintett, hozzáteszem, hogy versenytársainkkal együtt.

Ami a szociális kiadásokat illeti: tisztelt képviselő asszony, mindannyian el tudnánk költeni háromszor ennyi pénzt is - nem elszórva, hanem értelmesen - szociális kiadásokra. Csak azt szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy azok az országok, amelyek a mi versenytársaink, 10 százalékkal költenek kevesebbet a saját GDP-jükből szociális ellátásra, mint mi. Még Csehország sem költ annyit, amely pedig a gazdaság fejlettségét tekintve lényegesen előrébb áll nálunk. Tehát el kell dönteni, hogy irigyeljük őket azért, mert milyen gyorsan fejlődnek, vagy továbbra is a lehetőségek fölött 10 százalékkal magasabb szociális ellátást biztosítunk.

Köszönöm szépen.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs se jó költségvetés, se rossz költségvetés, csak elfogadott és el nem fogadott költségvetés van, mondta George Washington, az Egyesült Államok első elnöke. Ebben neki kétségkívül igaza volt, noha némileg árnyalja ezt az igazságot, hogy egy olyan alkotmányos berendezkedésű országban mondta ezt, ahol a végrehajtó hatalom nem felelős a törvényhozásnak, ennélfogva nincs automatikus többsége a törvényhozásban, tehát nincs automatikusan biztosítva a költségvetés elfogadása.

A parlamentáris demokráciákban, ahol a kormány egy manifeszt vagy hallgatólagos többség támogatására támaszkodva kormányoz, voltaképpen a költségvetés elfogadása majdhogynem automatikus, a kormányzók tudják, hogy mit akarnak, tudják, hogy erre milyen javaslatokat tesznek, esetleg néhány apróbb módosítást elfogadva a költségvetést rendszerint el szokták fogadni. Mire való akkor a költségvetési vita a parlamentben, miért koptatjuk itt harminc órán keresztül a szánkat? - kérdezhetik joggal, hogyha sem esély nincs rá, sem szükség nincs arra, hogy egymást megpróbáljuk meggyőzni.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, azért - és itt majd vitatkozom Puskás képviselőtársammal -, mert a kormány és ellenzék felelőssége korántsem úgy oszlik meg, hogy a kormány felelőssége a kormányzás, az ellenzéké pedig, hogy tegye szóvá, ha valamit nem lát helyesnek. Az ellenzék felelőssége ennél sokkal kiterjedtebb. A többpárti demokráciákban versengő politikai programok vannak, és az ellenzék felelősségéhez bizony hozzátartozik az, hogy elképzeléseit, azt, ahogyan ő csinálná, ha kormányon volna, nem a kormánytöbbség, hanem az ország nyilvánossága elé tárja. A költségvetési vita éppen arról szól, hogy összecsapjon kormány és ellenzék elképzelése arról, milyen kívánatos pénzügypolitika, milyen kívánatos fiskális politika folytatandó a következő egy évben az országban.

Ebben a vitában, tisztelt képviselőtársaim, az világossá vált, hogy a kormány mit képvisel. A kormány azt képviseli, hogy bármennyire sajnálatos és fájdalmas ez a válság, nincs belőle kiút azon módon, ahogyan esetleg a nagy, hatalmas belső piaccal és belső kereslettel rendelkező országok számára ez kiút. Az Egyesült Államok megteheti, hogy a belső fogyasztás fölpörgetésével próbálja kihúzni magát a gazdasági válságból, de Magyarország számára ez a lehetőség két okból sem nyitott.

(Egyrészt azért, mert a magyar gazdaságban a magyar termékek és a magyar szolgáltatások mintegy 50-60 százaléknyi tartalma import, ha más nem, a hozzá felhasznált energiát importálnunk kell.)

CsE/Lezsák-V. Németh/(Szabó Zoltán)bl

(17.50)

Egyrészt azért, mert a magyar gazdaságban a magyar termékek és magyar szolgáltatások mintegy 50-60 százaléknyi tartalma import, ha mást nem, hát a hozzá felhasznált energiát importálnunk kell. A belső fogyasztás felpörgetése tehát automatikusan az import felpörgetését is jelenti, márpedig a beszűkülő külső piacokon esélyünk sincs arra, hogy ezt az importot kellő mennyiségű exporttal ellentételezzük. Ennélfogva egy ilyen akció nem hozna mást, mint az ország további eladósítását.

A másik ok, amiért a kormány, a kormánytöbbség szerint ez az út nem járható, az az, hogy ha még el is szánnók magunkat, hogy egye fene, felpörgetjük a fogyasztást, ott egye meg a fene a külpiaci hiányt, az államháztartás megnövekvő hiányát, tisztelt képviselőtársaim, lehet többet költeni az embernek a bevételénél, de csak annyival költhet többet, amennyit különbözetként valaki hajlandó megfinanszírozni - annál többet semmiképpen. Magyarország előtt tehát egy nagyon kemény korlát áll, és ez nem az IMF akarata, nem a külföld, a nemzetközi pénzpiaci hiénák terrorja. Ez egész egyszerűen egy olyan, a világpiacon a pénz tulajdonosai által megszabott korlát, hogy meddig hajlandóak a magyar költekezést finanszírozni, és mi az a pont, ami fölött nem hajlandóak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk ezt a korlátot nem lehet - zárójelben teszem hozzá: szerencsére nem lehet - átlépni. Két dolgot tehetünk tehát, mondja a kormány, illetőleg a Magyar Szocialista Párt. Amíg a válság tart, igyekezhetünk tompítani a hatásait, erről szól egy csomó költségvetési intézkedés, és felkészülhetünk arra, hogy amikor a válság elmúlik, amikor a külpiacokon, ahova hagyományosan exportálni szoktunk, megnyílnak a lehetőségek, akkor Magyarország az elsők között tudja oda betenni a lábát; magyarán, jobb helyzetben jöjjön ki a válságból, mint amilyen helyzetben abba belement. Nemzetközi pénzpiaci elemzők egyöntetűen állítják, hogy Magyarország e tekintetben jó úton jár. Nem könnyebb ettől a mai helyzet. De biztatóbb az, hogy mi lesz akkor, egyes elemzők szerint fél év múlva, mások szerint talán csak egy év múlva, amikor ez a válság, ez a világpiaci bénultság elmúlik, újra kelendőek lesznek az áruk, köztük a magyar áruk is a világpiacon, ismét lehet exportálni. Akkor Magyarország lényegesen jobb helyzetben lesz abban a relatív rangsorban, versenyben, mint amilyen helyzetben akkor volt, amikor a válság kitört.

Ez tehát a kormány álláspontja. Ez világos, ezt lehet vitatni, lehet ellenezni, mindenesetre egy álláspont. Azt hiszem, ebben a vitában, legalábbis a kétharmad részét követően nem tudtuk meg, hogy mi az ellenzék álláspontja. Az ellenzék álláspontja körülbelül olyasmi volt, hogy mondjon le a kormány. Ez kétségkívül jól hangzó álláspont, legalábbis az ellenzék és annak szimpatizánsai fülében, de ez még a gazdaságpolitikai problémákat önmagában nem fogja megoldani. Hátat fordít az országnak, az embereknek, a mit tudom én, micsodának a költségvetés - ez nyilván benne volt a frázisbázisban, mert minden második képviselő ezt a "hátat fordít" kifejezést alkalmazta.

Munkahelyet kéne teremteni - mondták önök. De hát hogyan lehet munkahelyet teremteni? Az állam nem tud munkahelyet teremteni, illetve tud munkahelyet teremteni, de ezt önök nagyon kifogásolták. Ez az a közmunka, amelyre, nem emlékszem már rá, majd államtitkár úr kijavít, ha rosszul mondom, azt hiszem 117 milliárd forintot akar a költségvetés jövőre költeni, és amelyre önök azt mondták, hogy ez felesleges, ez ostobaság, ez úgysem segít senkin, ez csak elszórt pénz és így tovább. Ezen túlmenően munkahelyet csak a vállalkozók tudnak teremteni. És a vállalkozók, tisztelt képviselőtársaim, hiába mondják önök, hogy csökkenteni kell az adókat és a járulékokat, és akkor a vállalkozók egymás sarkát taposva fognak munkahelyet teremteni, nem fognak, mert amíg nincs piac, amíg nem tudják a termékeiket és szolgáltatásaikat eladni, addig hiába alacsonyabb az adó, hiába alacsonyabb a járulék, ezért még azért, hogy raktárra termeljenek, nem fognak munkahelyeket teremteni.

Aztán elmondták önök azt is, hogy költsünk mindenre sokkal többet, ugyanakkor csökkentsük az adókat, és ne adósítsuk el az országot. Ez egy aritmetikai képtelenség, ezt nyilván bárki, aki az általános iskola első osztályát elvégezte, és az összeadást megtanulta, az pontosan tudja. Meg hogy növeljük a hiányt, és ne törődjünk az IMF terrorjával - ezt is mondták önök, de mint az előbb kifejteni bátorkodtam volt, ez nem járható út. Önök tehát kormányra készülnek, ehhez persze majd a választóknak is lesz egy-két szavuk, mindenesetre önök kormányra készülnek, de nem lehet tudni, hogy önök mit akarnak csinálni a gazdaságban; illetve lehet tudni - lehet tudni egy véletlen folytán.

Engedjék meg, hogy ezt elmondjam. Varga Mihály képviselő úr a Klubrádió délutáni műsorában adott egy interjút. Bolgár György arról kérdezte, hogy mit ellenez a Fidesz a jelenlegi gazdaságpolitikában. És a hosszú, majdnem negyedórás interjú végén odakonkludált a dolog, hogy nem jó az, hogy egy kisebb tortából próbálunk szükségképpen kisebb szeleteket levágni, hanem nagyobb tortát kéne sütni. Igen, mondta Bolgár György, de ahhoz több liszt kell. Vagy, válaszolta rá Varga Mihály, és ez volt a beszélgetés slusszpoénja: több élesztő. Most tekintsünk el attól a képtelenségtől, hogy az ember tortába nem tesz élesztőt. Varga Mihályt tudtommal önök sem főcukrászként kívánják alkalmazni. Fordítsuk át a metaforát kenyérre, abba tényleg kell élesztő, azt is szeletelni szoktuk, ott is működik ez, hogy nem feltétlenül kisebb szeleteket kell vágni, hanem nagyobb kenyérből ugyanakkora szeleteket is lehetne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ez az, ami az önök gazdaságpolitikáját leginkább jellemzi. (Soltész Miklós: Csakis.) Tudniillik az élesztőtől a kenyér tényleg nagyobb lesz, de nem lesz ám benne több anyag, csak több levegő. Ugyanakkora szeleteket lehet belőle vágni, de aki megeszi, ugyanúgy éhes marad tőle, mint a kisebb szeletektől. (Soltész Miklós: Mi volt Őszödön? Arról beszélj! - Göndör István: Ti még Őszöd előtt vagytok.) Sőt, ha túlméretezzük az élesztőt, akkor ráadásul ez a kenyér még savanyú is lesz, nyúlós is lesz, úgy mondják ugye, hogy megpimpósodik. (Soltész Miklós: Őszödön mit csináltatok, arról beszélj! - Göndör István: Amikor nincs érv, akkor jön Őszöd.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az önök gazdaságpolitikája - Patyomkin-politika, látványpolitika. Hitessük el az emberekkel, hogy nagyobb kenyeret sütöttünk, lássák úgy, hogy ugyanakkora kenyeret esznek. Igaz, hogy egy kicsit rosszabb, meg nem is laknak jól tőle, de nem baj, legalább elhitték. (Soltész Miklós: Mi volt Őszöndön, arról beszélj!) Nyugodtan tessék ordítani, képviselő úr, már sokszor elmondtam, engem nem szokott zavarni, a tévénézők pedig, akik most már nincsenek is, úgysem hallják, majd bekerül a jegyzőkönyvbe, most már hallottuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az önök gazdaságpolitikája, a látvány. Azt kell mondjam sajnos, hogy önök ezt csinálták 1998 és 2002 között is. Csökkentették a munkanélküliséget? Hát hogyne! Letértek az ILO normáiról, másképp számolták a munkanélküliséget, beszűkítették a munkanélküliség feltételeit, mit ad isten, mindjárt kevesebb munkanélküli lett; legalábbis olyan, akit önök nyilvántartottak munkanélküliként.

Széchenyi-terv. A Széchenyi-terv a magyar gazdaság megmentésének zálogaként volt kikiáltva. A Széchenyi-tervben több pénz ment el annak reklámozására, mint amennyi a gazdaságba befolyt ebből. Adócsökkentés. Hogyan csökkentettek önök adót? Bevezették a családi adókedvezményeket, ennek mindenki nagyon örült, legalábbis akinek családja volt, cserébe viszont kétszer akkora adómennyiséget vontak el, amikor megszüntették vagy legalábbis jelentősen visszafogták az adójóváírást, vagyis az alkalmazotti adókedvezményt.

Az adóssággal pontosan ugyanez volt az helyzet. Önök azt mondták ma, hogy 55 százalék alatt volt a GDP-arányos adósság. Hát hogyne! Miközben az MFB-nek volt, nem tudom én, 110 milliárdos adóssága, a MÁV-nak volt 60 milliárdos adóssága, szanaszét az államháztartás tényleges célrendszerén kívül voltak elszórva az adósságok. Ezeket önök nem számolták bele. Amikor a 2002-es zárszámadási törvényben ezeket behoztuk a gazdaságba, akkor kiderült mindjárt, hogy hatvanvalahány százalék az ország GDP-arányos államadóssága, és ezt nem mi csináltuk, azt még önök csinálták.

(Tisztelt Képviselőtársaim! Lássuk be...)

éva/Lezsák-Podolák-V. Németh/ (Dr. Szabó Zoltán)/pa

(18.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! És lássuk be, ezt csinálják önök 2006 óta azokban az önkormányzatokban is, ahol hatalomra jutottak. Önök most meghirdetik, hogy az első dolga a Fidesz-kormánynak, amelyik ha majd hatalomra jut, első dolga az lesz, hogy rettenetesen csökkentik az adókat. Tessenek kedvesek lenni nekem mondani öt fideszes vezetésű önkormányzatot az országban, ahol a helyi adókat 2006 után, amikor a fideszes többség jutott hatalomra, csökkentették. Nem tudnak öt ilyet mondani. Én ezzel szemben tudok egy olyat mondani, Győrt, ahol 2006-ban lejárt az Audi adómentessége, ennek következtében egyik évről a másikra 7 milliárdról 16 milliárdra ugrott a város iparűzésiadó-bevétele. Ekkor a helyi szocialisták azt javasolták, hogy mérsékeljék az iparűzési adó mértékét, hiszen a 7 milliárdhoz képest, mondjuk, a 12 milliárd is elég szép összeg lenne, és akkor 2 százalék helyett 1,5 százalék lehetne Győrött az iparűzési adó. A fideszes többség ezt a javaslatot elvetette. Tisztelt képviselőtársaim, önök így csökkentenek adót.

És mit mondhatnék befejezésül? Én nagyon remélem, hogy nem úgy lesz, de ha netán önök jövőre mégis kormányra kerülnek, akkor bizony ez a Patyomkin-politika vár az egész országra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kelemen képviselőtársunknak két felvetése maradt rám. Kívülről finanszírozzák - tisztelt képviselő úr, nem az a lényeg, hogy kívülről vagy belülről finanszírozzák. A hiány, tehát amennyivel többet el akarunk költeni, mint amennyi pénzünk van, azt valahonnan meg kell szerezni. Ezt csak befektetőtől tudjuk megszerezni, dolgozótól nem, a dolgozó adózik, az a bevétel. Ami ezen fölül kell, azt befektetőtől tudjuk megszerezni, legyen az külföldi vagy belföldi, ugyanazon a logikán fog hitelezni a magyar államnak: ha hitelképesnek látja, ha úgy látja, hogy az általa beígért kamatokkal együtt a pénzét időre vissza fogja kapni, akkor boldogan ide fogja adni. Ha úgy látja, hogy nem, akkor nem fogja, és ezen nem tudunk változtatni.

Áramlik ki a pénz - ugyanez a helyzet, képviselő úr. Azt a 8 milliárd eurót teljesen mindegy, hogy ki viszi ki. Ha magyar vállalkozó úgy nyeri meg azt a 8 milliárd eurót, és úgy látja, hogy nem érdemes itt befektetni, ő is ki fogja vinni. És az Európai Unió tagja vagyunk, konvertibilis valutával, nem tudjuk megakadályozni, nincs mód arra, hogy megakadályozzuk, hogy kivigye. Egyetlen dolgot tehetünk: olyan környezetet teremtünk, hogy neki itt legyen érdemes befektetnie, és ne legyen érdemes hazavinnie vagy külföldre vinnie. Na, ez az a politika, amit a kormány politikájának vagy a kormánytöbbség politikájának vázoltam az imént. Ez megnyugtatja a befektetőt, és itt fogja hagyni a pénzét. Az biztosan nem fogja megnyugtatni a befektetőt, ha azt mondjuk, hogy elköltjük a pénzedet, öcsi, aztán csinálsz, amit akarsz, úgysem látod többet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Fidesz képviselőjét, Kelemen...)

cai/Lezsák-Podolák/pa

(18.10)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kovács képviselő úr szépen előadta az eddigi vita két napja során lejáratott összes lemezt, hogy csak néhányat említsek: a 40 milliárdos informatikai beszerzést.

Kovács képviselő úr is pontosan tudja, hogy a kormánynak esze ágában nincsen 40 milliárdot elkölteni. Ez egy olyan keret, aminek a terhére közbeszerzési eljárást meg lehet hirdetni, és amikor megvannak az ajánlatok, akkor az egész államigazgatás - ön is, képviselő úr, mint polgármester a polgármesteri hivatalának - ezen az áron rendelhet kedvező árú informatikai eszközöket, ha tönkremegy a számítógép a hivatalban, mert adott esetben például az okmányirodája nem működik ilyen számítógép nélkül. Ön is meg fogja rendelni ebből a 12 milliárdos keretből az irodabútort akkor, ha tönkremegy az ön karosszéke vagy a titkárnője karosszéke, de itt könnyű elmondani azt, hogy a kormány itt szórja a pénzt (Dr. Kovács Zoltán: Ez helyben másképp van.), 12 milliárdot akar kifizetni erre.

Az étkeztetést is el tetszett mondani, igen, képviselő úr. Azt hiszem, eddig csak hétszer mondtuk el itt, a Ház falai között, hogy ez egy hiba, ami ki lesz javítva, senki nem akarta elvenni a gyerekek étkeztetését, ellenkezőleg, ezt bővíteni fogjuk jövőre. (Derültség a Fidesz padsoraiban. - Dr. Kovács Zoltán: De elvettetek!) Ön még nem hallott sajtóhibáról, ugye? Jó, mindegy, képviselő úr.

Elmondta szépen a szemkilövést is, nagyon helyes, képviselő úr. Ez eddig ugyan a Jobbik eszköztárába tartozott, sokkal hitelesebben is csinálták, higgye el nekem, de hát összenő, ami összetartozik, teljesen rendben van ez. Nyilván megirigyelte a babérjaikat meg azt a 12 százalékot, amit kaptak az európai parlamenti választáson. (Dr. Kovács Zoltán: Nem 12 százalék volt! - Bebes István: Orvost!)

Az pedig, képviselő úr, hogy önök nem fenyegetőztek - dehogynem! Itt ma a parlamentben még csak önök fenyegettek minket. Majd amikor hazamegyünk, akkor az önök által felbujtott szélsőjobboldaliak - ahogy azt már eddig meg is tették - fogják fenyegetni a képviselőket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez a jogállam útja, képviselő úr. Önnek igaza van, tökéletes! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Irgum-burgum!)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. J'accuse - vádolom. Ezzel kezdte Zola híres cikkét Dreyfus kapitány védelmében. Én is ezzel kezdem, tisztelt képviselőtársaim (A Fidesz képviselői - Örvendi László József kivételével - elhagyják az üléstermet.), vádolom az ellenzék képviselőit.

Vádolom az ellenzék képviselőit az elmúlt három napban elhangzott ellenzéki hozzászólásokért. Vádolom őket népbutítással. Tisztelt Ház! Ha a nagycsaládban a szülők, annak reményében, hogy egy igazán emlékezetes karácsonyt rendezhetnek a gyerekeknek, hatalmas karácsonyfát állítanak, hatalmas ünnepi vacsorát rendeznek, minden gyerek megkapja azt, amire nagyon régen vágyik, de erre elmegy a család költségvetésének az a része, amiből a gázszámlát kellett volna kifizetni meg a lakbért, és januárban már a takaró alatt vacognak a gyerekek, februárban pedig hajléktalanok, akkor ezek a szülők, hiába szeretik a családjukat, felelőtlenek voltak. Önök folyamatosan a hatalmas karácsonyban reménykedő gyerekek védelmében léptek fel ez alatt a három nap alatt, csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, a választópolgárok nem gyerekek. A választópolgárokat önök folyamatosan gyereknek nézték, folyamatosan úgy tekintették őket, mintha ilyenekkel be lehetne őket csapni.

Vádolom önöket hazugsággal. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök három nap alatt újra és újra olyan tételekkel hozakodtak elő ebből a költségvetésből, amelyekről pontosan tudták, hogy már nem létezőek. A pénzügyminiszter arról a pulpitusról mondta be, hogy egy hiba történt a gyermekétkeztetésnél. Nyolcan - kormánypárti képviselők - álltunk fel és mondtuk, hogy hagyjuk már abba, tudjuk, hogy egyharmada volt beírva, nem annyi lesz, el lesz intézve. Önök abban a reményben, hogy hergelhetik a tévénézőket, a választópolgárokat, mégis egyetlen alkalmat nem mulasztottak el arra, hogy ezt a valóban létező tévedést, de csak tévedést, és semmi többet szóvá tegyék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vádolom önöket csalással. Önök csalnak, amikor azt mondják, hogy két vagy másfél évvel ezelőtt az akkori miniszterelnök azt mondta, hogy a válság nem fogja érinteni Magyarországot. Valóban ezt mondta, tisztelt képviselőtársaim, de az még nem ez a válság volt. Az a nemzetközi másodlagos pénzpiaci válság volt, amely a rossz jelzáloghitelek kihelyezésével kapcsolatban az angolszász világon söpört végig. Magyarországon befektetési bankok egyáltalán nem voltak, és a kontinensre ezekből a mérgezett papírokból csak kevés jutott. Teljes joggal mondta akkor nemcsak az akkori miniszterelnök, hanem minden szakértő, hogy ez Magyarországot nem fogja érinteni. Az nem is érintette. Az sajnos igen, hogy nemzetközi pénzpiaci pánik tört ki miatta, a bankok beszüntették a hitelezést, csökkent a kereslet, és ennek következtében csökkent a GDP. Ez már érintett minket sajnos, de ezt a két dolgot összekeverni, és azt mondani, hogy mi már előre megmondtuk!, tisztelt képviselőtársaim, ha Varga Mihály ezt előre megmondta volna, akkor neki nem a következő kormányban kellene pénzügyminiszternek lennie, ahogy önök szeretnék, hanem Obama elnöknek kellene ajánlani, hogy a Federal Reserve elnökévé kérje fel.

Vádolom önöket lopással. Igen, tisztelt képviselőtársaim, lopással. "Etiam ille est fur, qui fidutiam hominum rapit" - az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja. Ugye, emlékeznek? Ez volt az a mondat, amit Gyéres tanár úr lefordíttatott Nyilas Misivel a "Légy jó mindhalálig"-ban. Önök folyamatosan meglopták az emberek bizalmát. Ebben az országban emelkedik a bizalmi index, mind a befektetői, mind a fogyasztói. Ebben az országban a jövőre vonatkozó percepciók egyre kedvezőbbek. Erősödött az euró/forint árfolyam, csökkentek az állampapír-piaci hozamok, csökkent az országkockázat, az ország kilábalófélben van. Önök ez alatt a három nap alatt semmi mást nem csináltak, mint az emberek ebből adódó bizalomnövekedését, nagyon gyenge, nagyon zsenge bizalomnövekedését megpróbálták lerombolni.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, vádolom önöket hitehagyottsággal. Önök már nem hisznek abban, hogy megnyerik a jövő évi választást. Önök már nem hiszik azt, hogy jövőre önök fognak kormányozni, mert ha ezt hinnék, akkor örülnének annak, hogy a jelenlegi kormány és a jelenlegi baloldal még megteszi azokat a népszerűtlen lépéseket, amelyekről önök is pontosan tudják, hogy szükségesek, és ez nem szakad az önök nyakába. Önök ennek nem örülnek, önök már nem hiszik azt, hogy jövőre kormányozni fognak. Megjegyzem: én sem hiszem. Remélem, egyre kevesebb választó hiszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a három napnak a mérlege az ellenzéki hozzászólók részéről népbutítás, hazugság, lopás, csalás, hitehagyottság. Amit önök ez alatt a három nap alatt műveltek, tisztelt Ház, az a modern parlamentarizmus mélypontja volt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem... Több okból kértem szót. Az egyik, hogy Ékes képviselőtársunk hozzászólására válaszolva megerősítsem: én nem nyolc évért vádoltam a jelen lévő fideszes és KDNP-s országgyűlési képviselőket, pusztán az elmúlt három napért.

(16.30)

Az elmúlt három napért megfogalmazott vádjaimat pedig fenntartom, annak ellenére, hogy akkor még nem is tudtam, hogy Ékes képviselő úr azt fogja állítani, hogy jövőre 6 százalékos visszaesés várható, holott a legpesszimistább előrejelzés is csak - ez a kormányé, megjegyzem - 0,9 százalékos visszaesést jósol; és azt sem tudhattam, hogy egy másik fideszes képviselő lényegében azzal fogja vádolni a szocialistákat, hogy nem is tudom, elitták? vagy elmulatták? a 12 ezer milliárd forintot. Szóval nagyon jópofa volt. Ennek ellenére fenntartottam már akkor is a vádjaimat.

Tisztelt Ház! A másik, amiért szót kértem, hogy elmondjam azt, amit ugyan tegnap egyszer már elmondtam, de egyfelől szemlátomást nagyon tetszett önöknek, tehát nem kívánnám megfosztani önöket attól az élménytől, hogy ismét meghallgassák. Másfelől nem kívánnám a tévénézőket sem megfosztani attól, hogy ezt meghallgathassák, merthogy tegnap a késő estébe csúszva tudtam csak elmondani. Ez pedig, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz által képviselt vagy pontosabban a Fidesz által tervezett gazdaságpolitikára vonatkozik.

Mi azt mondtuk, hogy semmit nem lehet tudni az önök gazdaságpolitikájáról, arról, hogy milyen gazdaságpolitikát folytatnának, ha a választók akaratából jövőre tényleg kormányra kerülnének. Az elmúlt három nap fideszes, KDNP-s hozzászólásai alapján ez igaz is. Mégis lehet azonban erről tudni valamit, és azt, amit erről tudni lehet, azt Varga Mihály képviselő úrtól tudjuk, aki néhány héttel ezelőtt a Klubrádió délutáni betelefonálós műsorában interjút adott Bolgár Györgynek. Az interjú majdnem negyedórát tartott, de a lényege mindenesetre az volt, hogy használta azt a sokszor alkalmazott képet, miszerint nem az a cél, hogy egy kisebb tortát ugyanannyi szeletre vágva, kisebb szeleteket kapjunk, hanem nagyobb tortát kell sütni. Amire a műsorvezető azt válaszolta, hogy igen, csak ahhoz több liszt kell; amire érkezett Varga Mihály képviselőtársunk bonmot-nak szánt válasza: "vagy több élesztő".

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy tortába nem teszünk élesztőt, az nem baj; ugyanezt a képet kenyérrel is el lehet mondani, a kenyeret is szeletelni szoktuk; ha nagyobb a kenyér, akkor nagyobb szeleteket lehet belőle vágni, és ráadásul abba tényleg teszünk élesztőt. Nem ez a baj tehát azzal, amit Varga Mihály képviselő úr elmondott.

Az a baj vele, hogy ez a mondat a Fidesz-KDNP teljes gazdaságpolitikáját leleplezi. Az élesztőtől ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, csakugyan nagyobb lesz a kenyér, de nem lesz benne több anyag, csak több levegő. Nagyobbra kel, nagyobbra dagad, nagyobb szeleteket lehet belőle vágni, de attól a szelettől ugyanúgy éhes marad az ember, minthogyha a kevesebb élesztővel készült kenyérből kisebb szeletet vágtak volna. Csak az az illúziója keletkezik, hogy ő most nagyobb vagy legalább ugyanakkora szelet kenyeret kapott.

Ráadásul a több élesztőtől a kenyér megsavanyodik, megnyúlósodik, megpimpósodik, de ez sem baj, tisztelt képviselőtársaim. Ez az önök tervezett gazdaságpolitikája. Ezt csinálták önök '98 és 2002 között is. Ezt csinálták, amikor adócsökkentésről beszéltek, hiszen bevezették a gyermekek után járó adókedvezményt, és kétszer akkora adóösszeget vontak el az adófizetőktől az alkalmazotti kedvezmény, magyarán az adójóváírás megvonásával.

Ezt csinálták az adósságállománnyal, pontosabban a hiánnyal és az annak következtében bekövetkező adósságállománnyal. A hiányt kirakták az államháztartáson kívülre, a Magyar Fejlesztési Bankba, a MÁV-ba, tudom is én, hová; mit tesz Isten, persze nem volt akkora a hiány. Ezt csinálták a munkanélküliséggel, eltértek az ILO-szabványtól, attól, hogy milyen kritériumok alapján tekintünk valakit munkanélkülinek, lényegesen szűkítették ezek körét; mit ad Isten, egyik hónapról a másikra tényleg csak feleannyi munkanélküli volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! És ezt csinálják önök az önkormányzatokban is, ahol a választók akaratából most kormányoznak. Önök most azt mondják, hogy az első dolog, amit csinálnak, az egy hatalmas adócsökkentés lesz. Az önkormányzatokban, tessék megnézni, ahol fideszes vezetés került 2006-ban hatalomra, nem csökkentették az adót. A helyi adókat, iparűzési adókat nem csökkentették! Volt olyan város - ez Győr volt -, ahol a nemzetközi nagyvállalatoknak adott adókedvezmény lejárta miatt egyik évről a másikra, 2006-ban és 2007-ben 7 milliárdról 16 milliárdra ugrott az iparűzésiadó-bevétel. Ott a helyi szocialisták azt javasolták, hogy csökkentsük egy kicsit az iparűzési adó kulcsát, legyen csak 1,5 százalékos, még az is 12 milliárd forint, 5 milliárddal több, mint az előző évi 7 milliárd; nem, a fideszes többség leszavazta, nem volt adócsökkentés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Varga Mihály szavai, a több élesztő leleplezi az önök gazdaságpolitikáját, a Patyomkin-politikát, a látványpolitikát; azt a politikát, hogy nem csinálunk mást, de úgy teszünk, mintha egészen más volna.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Kovács Zoltán: Megvan a jövő évi Oscar-jelölt!)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a vita tulajdonképpen egy kötelező ujjgyakorlat, törvényjavaslathoz kötelező általános vitát tartani, és minthogy ez a törvényjavaslat csakugyan a költségvetés megalapozásáról szól, ezért nem sok választása van a szónokoknak, mint folytatni a tegnapi, tegnapelőtti vitát magáról a költségvetésről. Nem is kértem volna szót másért, csak Kóka képviselő úr bevezető mondataihoz szeretnék csatlakozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt már sajnos meg kellett szoknunk, hogy fideszes képviselők uszíthattak a melegek ellen. Sajnos azt is meg kellett szoknunk, hogy fideszes képviselők, politikusok uszíthattak romák ellen. Új dolog, hogy fideszes képviselő, fideszes politikus zsidózik, új dolog, hogy fideszes képviselő, fideszes politikus a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiből idéz, ebből a förtelmes hamisítványból, amit a cári Oroszország titkosrendőrsége rakott össze annak idején.

Tisztelt Ház! Ennyiben teljes mértékben igaza van Kóka képviselő úrnak. Én annyit tennék a dologhoz hozzá, hogy ilyen sajnos van, elképzelhető, hogy más pártokban is van, aki így gondolkodik. (Babák Mihály: Biztos!) A különbség csak annyi, hogy nem tűrik; a különbség csak annyi, hogy ha nyilvánosságra kerül, akkor elhatárolódnak tőle (Babák Mihály közbeszól.), ha nyilvánosságra kerül (Babák Mihály közbeszól.), akkor azt mondják, hogy ez a mi pártunkban többet nem fordulhat elő.

Tisztelt Ház! Mikor hallották önök Orbán Viktort az elmúlt néhány hét során ezektől elhatárolódni? Mikor mondta azt Orbán Viktor (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miről beszél? Nem ez a téma! - Az elnök csenget.), akinek a Fidesz alapszabálya teljhatalmat biztosít, hogy az edelényi polgármester, a melegfelvonulás betiltására uszító képviselő asszony mától nem a Fidesz országgyűlési képviselője, mától nem a Fidesz polgármestere? (Az elnök csenget.) Tisztelt képviselőtársaim, én leginkább ezt hiányolom.

Köszönöm szépen. (Kékkői Zoltán József: Aki káromkodik, az sem...! - Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Meglepő volt, amit Hoppál Péter úr mondott. Meglepő, hogy az egyházak számára diszkrimináció az, ha nem az állami költségvetésből, hanem a nekik intézményt átadó önkormányzat költségvetéséből kapják meg ugyanazt a pénzt, ami nekik jár. Nem tudom, hogy ez mennyiben diszkriminatív. (Babák Mihálynak közbeszólására:) Nyugodtan nyomja meg a gombot, képviselő úr, szerintem ön is szót fog kapni. Ahogy én Harrach alelnök urat ismerem, önnek is fog szót adni. Tehát nyugodtan nyomja meg a gombot.

Az önkormányzat átad intézményt az egyháznak, s ezzel az államnak, az állami költségvetésnek többletköltséget okoz. Ennek a többletköltségnek az első három-négy-öt évét, nem tudom, mennyit, az önkormányzatnak kell viselnie.

Az egyháznak tökéletesen mindegy, mert nincs ráírva arra a pénzre, amit ő kiegészítésként kap, hogy ezt az önkormányzattól vagy az államtól kapja. Ha az önkormányzat úgy kíván kievickélni a saját kötelezettségéből, hogy ezt átadja az egyháznak, akkor vállalja az ezzel járó költségeket, legalábbis egy ideig.

Köszönöm szépen.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy ma már egyszer megállapítottam, meg mások is: ez a vita értelemszerűen nem más, mint a tegnapi, tegnapelőtti meg azelőtti költségvetési vita folytatása.

Az viszont szomorú és feltűnő, hogy míg a kórházak, az egészségügyi intézmények megértették, hogy baj van, hogy valamit tenni kell, és ezért meg tudtak állapodni a kormánnyal; míg az egyházak meg tudtak állapodni a kormánnyal, nem örültek ennek az egy évre való felfüggesztésnek, de tudomásul vették; míg a fogyatékosszervezetek meg tudtak állapodni a kormánnyal, mert megértették, hogy baj van, addig úgy tűnik, a Magyar Köztársaságban egyetlen szerv vagy intézmény létezik, amelyik vagy amelyiknek egy része nem érti meg, hogy baj van és ezért takarékoskodni kell, és ez a Magyar Országgyűlés, annak is ellenzéki frakciói. Ez bizony szomorú, tisztelt képviselőtársaim. (Babák Mihály: Az önkormányzatok sem értették meg!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány ma itt felmerült néhány kérdésre nagyon röviden. Pettkó képviselő úr megszólított engem, már jó régen, az egyház-finanszírozás ügyében, hogy én mit mondtam, de aztán nem azt idézte, amit én mondtam, hanem valami egészen mást. Én azt mondtam, hogy az egyházak minden évben magasabb juttatást kaptak a személyi jövedelemadóból, mint amit a vatikáni szerződés tényleges előírt. Ez igaz, tisztelt képviselőtársaim, függetlenül attól, hogy egyébként valóban, idén kevesebbet kaptak, mint tavaly, és jövőre is kevesebbet fognak kapni, mint idén.

Azt, hogy a 35 milliárdot hogyan számoltuk ki, ezt el tudom árulni Balog képviselő úrnak: fogtunk egy kockás füzetet, felírtuk bele a számokat, vigyáztunk rá, hogy az azonos helyi értékűek egy oszlopba kerüljenek, és aztán összeadtuk őket. Ezt az általános iskolában tanítják. Nem olyan nagy művészet, de majd ezt négyszemközt elmagyarázom.

Ami pedig az egyházi rekonstrukció ügyeit illeti, a vatikáni szerződés úgy fogalmaz, hogy a magyar állam hozzájárul az egyházi műemlékek és kulturális javak megőrzéséhez, rekonstrukciójához, hasonló mértékben, mint ahogy ezt az államiakkal teszi. Tekintettel arra, hogy a jövő évi költségvetésben egyetlen árva fillér sincsen az állami műemlékek fenntartására és támogatására, ez a hasonló mérték sajnos itt is érvényesül - nem örülünk ennek sem.

Tisztelt Ház! Elhangzott itt még két javaslat Kóka képviselő úr részéről, amelyek egyébként megfontolandóak és értelmesek, csak az a probléma velük, hogy túl hosszú az időtávuk. Tehát amikor azt mondja Kóka képviselő úr, hogy kár a 18 százalékos távhőáfát levinni 5 százalékra, az így felszabaduló összegen inkább tegyük korszerűvé a távfűtési rendszert, akkor neki tökéletesen igaza van, elvileg. Tökéletesen igaza van, volna 180 milliárd tíz év alatt, tíz év alatt meg lehetne oldani a leszigetelt házakat, a napelemeket a házak tetején, az állítható fűtésberendezéseket és a leszigetelt csővezetékeket. Teljesen igaz! Csak az a probléma, hogy ez alatt a tíz év alatt annak a távhőnek a fogyasztói, amelynek elvileg a legolcsóbbnak kellene lennie és mégis a legdrágább, ennek a távhőnek a fogyasztói szépen lassan el fognak fogyni.

(13.20)

Lekapcsolódnak a távfűtési rendszerről, és a végén ott fogunk állni egy nagyon korszerű távfűtési rendszerrel, de nem lesz, aki használja. Tehát a közvetlen és azonnali segítség ezért nem úszható meg, még akkor is, ha Kóka képviselő úrnak egyébként elvileg igaza van, hogy hosszú távon nem ez volna az értelmes megoldás.

Ugyanez a helyzet azzal, amit Kóka képviselő úr mondott, hogy ne közmunkákra, hanem inkább a kis- és középvállalkozásoknak adjuk azt a 117 milliárdot, amit a költségvetés erre szán; persze, sokkal jobb lenne. Sokkal jobb lenne, ha ezeket a munkahelyeket a kis- és középvállalkozások teremtenék meg. Csakhogy nem teremtik meg, tisztelt képviselőtársaim, és támogatással sem fogják megteremteni, mert amíg nincs piacuk, addig teljesen felesleges újabb embereket felvenni, akkor is, ha egy fillér tb-t nem kell utána fizetniük, akkor sem, mert legalább a minimálbérüket ki kell fizetni, és a minimálbér is fölösleges pénzkidobás abban az esetben a vállalkozó szemszögéből, ha az, amit azért megtermelnek, nem adható el; márpedig jelen pillanatban nem adható el.

Végezetül még egy: ezt Ángyán képviselő úrnak mondom, akivel szintén van, amiben egyetértünk. Ő azt mondta, hogy a globális tőke uralmával szemben a helyi és lokális közösségek védelmében az államnak van dolga. Tulajdonképpen ebben neki igaza van. Az egyetlen probléma az, hogy ebben a vonatkozásban már az állam is egy lokális közösséggé vált. Az állam is lokálisan szerveződik meg, a tőke pedig, mint ön is mondta, globális. Vagyis magyarán: ha az állam megpróbál a tőkét megrendszabályozó, azt korlátozó intézkedéseket - nem bármilyet, de mondjuk, túl durva intézkedéseket - hozni, olyat, ami a tőkének nagyon nem felel meg, akkor a tőkének sajnos módjában áll, minthogy globálisan van megszervezve, odébbállni egy országgal vagy kettővel, az adott állam pedig, amelyik meg akarta rendszabályozni a tőkét, ott marad tőke nélkül.

Azt gondolom, hogy addig tehát, amíg az államok nem szánják el magukat arra, hogy ha nem is világkormányt, de legalábbis valami olyan államok fölötti vagy államközi egyezményt hozzanak létre, amely a tőke globális megregulázására képes és alkalmas, addig ez hiába volna dolga az államnak, az állam ugyanúgy nem tudja ellátni ezt a dolgát, mint sok minden egyebet ebben a helyzetben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elnézést kell kérnem a formabontásért, bizottsági elnök akkor szokott bizottsági véleményt előadni, ha az egyhangú vélemény. Jelen esetben nem ez volt a helyzet, nem is én voltam a bizottság kijelölt előadója, Tatai-Tóth András kollégám viszont nem tudta megvárni a törvényjavaslat vitájának megkezdését, ezért én helyettesítem őt. Nem egyhangú véleményt tolmácsolok tehát, hanem a bizottság többségi álláspontját.

Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság a törvényjavaslatnak azzal a pontjával foglalkozott, amelyet Keller László képviselőtársam is érintett, az oktatási normatívák január 1-jével történő változását. Az oktatási és tudományos bizottság tudomásul vette, hogy tekintettel arra, hogy - nem is emlékszem - talán a júniusban elfogadott törvények értelmében 2010. január 1-jétől 5 százalékponttal egyetemesen csökken a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási járulék, és eltörölte a törvény január 1-jétől a tételes egészségügyi hozzájárulást is, annak érdekében, hogy az így ki nem fizetendő összeg a normatívában ne szerepeljen, ez indokolja a 2009-es költségvetés módosítását.

(13.40)

Emlékezetes, hogy ha jól emlékszem, 2006-tól kezdődően az éves költségvetés a közoktatási normatív támogatásokat nem költségvetési évre, hanem tanévre állapítja meg, tehát júliustól júliusig vagy szeptembertől szeptemberig. Mindenesetre tehát a 2009-es költségvetésben rögzítettük a 2010. év első nyolc hónapjának költségvetési támogatását, normatíváit, ezért indokolt az, hogy a 2009-es költségvetési törvény megváltoztatásával szereljük ki belőle azokat a juttatásokat, amelyeket január 1-jétől az iskolának mint munkáltatónak nem kell megfizetnie.

Az oktatási bizottság tehát többségi állásponttal támogatja a törvény általános vitára való alkalmasságát és annak elfogadását ezekkel az indokokkal.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Néhány pontosítás csak a Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséből, illetőleg a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényekből. Az óvodai normatíva egységesen, minden megkülönböztetés nélkül 130 ezer forint volt 2002-ben, 2009-ben 171 450 volt az első nevelési évben, de a harmadik nevelési év nyolc órán túli foglalkozású óvodáiban 243 ezer forint volt. Az általános iskolai normatíva 2002-ben 135 ezer forint volt egységesen, osztályok szerinti megkülönböztetés nélkül; 2009-ben 145 ezer az első évfolyamra, 175 ezer az ötödik évfolyamra és 224 ezer a nyolcadik évfolyamra. A középiskolában 2002-ben 161 ezer forint volt a normatíva, megint csak egységesen, megkülönböztetés nélkül; 2009-ben viszont a gimnázium első osztályában 270 ezer forint volt. Ezeket az adatokat szerettem volna Tóth képviselőtársam bizottsági kisebbségi véleményt ismertető adataihoz képest pontosítani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hát azért sok mindent hallottak már ennek a Háznak a falai, el is bírják, de azért az ordas nagy hazugságokat nem kellene itt egymás arcába mondanunk.

Tisztelt Soltész Képviselő Úr! Ön azt állította, hogy ha önök nem hívják fel a figyelmet a gyermekétkeztetés támogatásának csökkenésére, akkor bizony mi nem tettünk volna semmit. Önöknek még semmire nem volt módjuk felhívni a figyelmet, hiszen a költségvetési vita azzal kezdődött, hogy a pénzügyminiszter felment arra a pulpitusra, és onnan tartotta meg az expozéját. Ennek keretében ő maga mondta el, hogy itt tévedés történt, és a kormánynak szándékában áll, hogy amennyiben erre módosító indítvány érkezik, akkor ezt támogatni fogja. (Tállai András közbeszól.) Tisztelt Képviselő Úr! Ön egész egyszerűen hazudott!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Harrach képviselőtársunk néhány órával ezelőtt a kötelező tiszteletre és alázatra figyelmeztetett, amit én tisztelettel elfogadok, bár azt hiszem, tisztelettel nyilván egymás iránt és alázattal azonban talán leginkább a hely szelleme iránt kellene viseltetnünk, a hely szelleme, a magyar parlamentarizmus iránt, és ez az alázat legalábbis megköveteli azt, hogy a tévékamerák jelenlétében ne mondjunk olyanokat, amelyekről tudjuk, hogy a tévénéző nem tudja ellenőrizni, ezért azután kisebb-nagyobb mértékben eltávolodhatunk az igazságtól.

Soltész képviselőtársunk ezt tette három ízben is a gyermekétkeztetéssel kapcsolatban: először, amikor azt állította, csak akkor kaptunk észbe, amikor ők figyelmeztettek minket, ezt én megcáfoltam; utána azt állította, hogy igen, de a bizottságokban a szocialisták egy szót sem szóltak, ezt Tukacs képviselőtársam cáfolta meg; azután még arra is vetemedett, hogy Arató államtitkár úr szájába próbál olyan mondatokat adni, amiket ő nem mondott.

Az sem teljesen úgy van, amit Harrach képviselő úr a nyugdíjakról mondott. Én attól tartok, hogy ebbe a 22,5 százalékba - most nincsenek előttem az adatok - már bele tetszett számolni az 1998. évit is, ami ugye, még a Horn-kormány intézkedésének következménye volt. De mindenesetre, amit önök a nyugdíjakkal tettek, az két dolog volt. Egyrészt megváltoztatták a svájci indexálás bevezetésének szabályait, amitől ötven-egynéhány milliárd forintos kár érte a nyugdíjasokat, majd a svájci indexálásra kétszer, 2001-ben és 2002-ben - ez vitathatatlan - rátettek 3-3 százalékot. Ez volt az önök hozzájárulása ahhoz a nyugdíjemeléshez, amihez képest egyébként a következő ciklusban a nyugdíjak reálértéke csaknem 40 százalékkal emelkedett.

Tisztelt Ház! Ennyit az itt elhangzott vitáról. Nekem megütötte a fülemet az, amit Pánczél képviselőtársunk mondott egy módosító indítvánnyal kapcsolatban, hogy az oktatás két szektorát játssza ki egymással. Ez a megjegyzés, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetési módosító indítványok teljes nem ismeretéről tanúskodik. Egy költségvetési módosító indítvány mindig valamit megnövel, és azt valahonnan el kell vennie, ha úgy tetszik, mindig összeugraszt egymással két olyan szereplőt, amelyek közül az egyiket fontosabbnak tartja, mint a másikat.

De akkor nézzük, önök kiket ugrasztottak egymásnak és mivel! Hoppál képviselőtársunk nagyon büszke volt az önök által benyújtott 1388 módosító indítványra. Azt kell mondanom, talán Hoppál képviselő urat kicsit túlzottan megragadta a mennyiség minőségbe való átcsapásának álmarxista tétele. (Soltész Miklós: Ezt kitől hallottad?) Hát, ez a mennyiség nem csapott át minőségbe, tisztelt képviselőtársaim.

Mindenekelőtt nézzük azt, honnan óhajtanak önök átcsoportosítani. Meglepő módon az 1388 módosító indítvány 90 százaléka ugyanazt a tizenöt-húsz tételt célozza meg, ahonnan el akar pénzt venni. Ezek között van néhány, amelyeket én megértek, ezeknek önök hangot is adtak, de az, hogy a "Legyen jobb a gyermekeknek" stratégia miért csípi az önök csőrét, azt valahogy nem tudom megérteni; hogy abban a helyzetben, amikor az önök minden második szava a szociális ellátás és a foglalkoztatás, miért pont a Szociális és Munkaügyi Minisztérium három intézménye az, amelyik kiemelt helyen szerepel az önök pénzelvonásai között, ezt sem értem. Nem tudom, mi bajuk van az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal, mi bajuk van a Nyugdíj-biztosítási Alappal, és nem tudom, mi bajuk van a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium EU-tagságból adódó feladataival; hogy a nemzeti és kiemelt ünnepekkel kapcsolatban mi bajuk van, azt sejtem, nyilván az, hogy nem a Happy End Kft. vagy az Ezüsthajó kapja a megbízásokat. (Babák Mihály: Az kispista volt ehhez képest!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Lássunk ezek után néhány módosító indítványt! Itt már szó volt az 1150. és 1151. számúról, ezt már a nap elején Szabó Lajos képviselőtársam is megemlítette. Ezzel semmi más baj nincsen, mint az, hogy ez az egyetlen olyan nagyobb léptékű módosító indítvány, amellyel önök a gazdaságot kívánják élénkíteni, az összes többi az osztogatás: normatívaemelés, az önkormányzatokat érintő feladatoknak adnának plusztámogatást. Én csak azt nem tudom, hogy ha ígéretükhöz híven jövőre netán hatalomra kerülve visszavonnák ezt a költségvetést, akkor mi lenne ezekkel az önkormányzatoknak nyújtott plusztámogatásokkal.

No de visszatérve az 1150. számúra, tisztelt képviselőtársaim: azon túl, hogy ez az egyetlen komolyan vehető gazdaságélénkítő módosító indítvány az 1388-ból, a fő baj az vele, hogy teljesen irreális az a forrás, amire épül. Azt feltételezi - ez nem az én véleményem, ez a Költségvetési Tanács véleménye -, hogy a majdan reményeik szerint hivatalba lépő kormány iránt úgy megnő a bizalom, hogy a kamatterhek radikálisan csökkenni fognak. Csak jelezni szeretném, hogy a hozamoknak olyan 1,5 százalék körüli szintre kellene esniük egyetlen év alatt a jelenlegi 6 százalék fölöttiről, ahhoz, hogy ez bekövetkezzék.

Azután lássuk a továbbiakat, tisztelt képviselőtársaim! Zsigó képviselőtársunk, ahogyan már említettem volt, pont a "Legyen jobb a gyermekeknek" nemzeti stratégiából kíván pénzt elvonni az egyébként nyilván fontos városi könyvtár rekonstrukciójára. Extrém sportpályát kíván kialakítani Kiskunfélegyházán Kerényi János képviselőtársunk. Ez nyilván fontos, legalábbis egy válságévben nyilván nagyon elengedhetetlen a válság kezeléséhez. Budapest IX. és XX. kerületi önkormányzati épületeinek nyílászárócseréje nagyon helyes program, magam is támogatnám, ha a forrása nem a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal lenne, mégpedig kétszeresen: ott összesen 400 millió forint van, erre a célra viszont onnan 800 milliót kíván Fónagy képviselő úr elvonni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lasztovicza képviselő úr a sümegi püspöki palota felújítására kíván 500 milliót elkülöníteni, mintha ő maga nem tudná, hogy 800 millió forint európai uniós támogatást erre a célra már megítéltek. A szarvasi városi könyvtár fejlesztésére Babák képviselő úr a Szociális és Munkaügyi Minisztérium terhességmegszakítási alapjából kíván pénzt elvenni. Ez látszólag nem olyan nagy probléma, senki nem örül a terhességmegszakításoknak, csak képviselő úr, ha ezt az alapot csökkentjük, akkor nem az abortuszok száma csökken, hanem a legális abortuszok száma, és azok fognak illegálisan, nagyon veszélyesen, a kórházi körülményektől távol abortuszhoz folyamodni, akik a legszegényebbek (Babák Mihály: Nézzünk más forrást!), és akik erre rászorultak volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pelczné Gáll Ildikó képviselőtársunk tizenkét módosító indítványt nyújtott be, összesen 6,5 milliárd forint értékben, mindezt a Pénzügyminisztérium informatikai nagyprojektjei terhére, amelyek összesen 2,4 milliárdot tesznek ki, ráadásul ezek között négy templomfelújítás is szerepel, ami ugyan csakugyan fontos, de nem hiszem, hogy akár a gazdasági válság enyhítéséhez, akár a növekedés beindításához hozzájárulna.

(13.10)

Sok polémia volt már erről a temetőbővítésről, és nem temetőfelújításról, képviselő úr. Hadd mondjam el, tisztelt képviselőtársam, hogy nem a temetőfelújítás vagy -bővítés nevetséges természetesen, hanem az, hogy ez a gazdasági növekedés beindításával vagy élénkítésével van összefüggésben.

Végezetül magam sem állom meg, tisztelt képviselőtársaim, amit Török Zsolt képviselő úr már elmondott. Az, hogy Meggyes képviselő úr a háza előtt épülő csónakázótó támogatására 500 milliót kért a költségvetéstől, ez engem arra az ötletre indított, hogy kezdeményezzek 1,5 milliárd forintot a Budapest VII. kerület, Dob utca 20. szám alatti társasház teljes rekonstrukciójára, én ugyanis itt lakom, tisztelt képviselőtársaim. Aztán lebeszéltek arról, hogy ezt a módosító indítványt benyújtsam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Komolyra fordítva a szót: tiszteletet, alázatot olyan módosító indítványok iránt és azok benyújtói iránt lehet tanúsítani, amelyek legalábbis komolyan vehetőek. Ezek egy banánköztársaságban sem mennének el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Országos ügyről kívánok szólni egy város példáján. Esztergom életében, mint cseppben a tenger, tükröződik, mivel jár az ellenőrizetlen hatalom, abból pedig, hogy egy párt hogyan kormányozza a rá bízott településeket, joggal következtethetünk arra, hogyan kormányozná az országot. Lássuk tehát, hogyan kormányozna a Fidesz, ha a választók csakugyan kezükbe adnák azt az ellenőrizetlen hatalmat, amire annyira vágynak!

Esztergom az önkény városa. Fideszes többségű testülete szó nélkül szavaz meg bármit, amit Meggyes Tamás polgármester eléjük tesz. Az ellenzéki képviselők érdemben hozzá sem szólhatnak az ügyekhez, az előterjesztéseket ugyanis az szmsz rendelkezései ellenére csak ott, a helyszínen kapják meg. A város gazdálkodása horrorszerzők tollára kívánkozik. Esztergom csaknem 2,5 milliárdért vásárolt parkolóhelyet mélygarázsokban, a legfeljebb másfél milliót érő garázshelyek darabját a város 4-5 millió forintért vette meg. A város gazdálkodását egy holding közbeiktatásával teljesen átláthatatlanná tették. Két bizottság húszmilliós értékhatárig saját hatáskörében dönthet kifizetésekről, az elmúlt időszakban mindkettő évi félmilliárd forintot költött el így.

Az esztelen költekezés miatt Esztergom hitelekre szorul. Ha a most tervezett hiteleket is fölveszik, a város 14 milliárdos, erősen túlbecsült éves bevételével szemben csaknem 15,5 milliárdos hitelállomány fog állni. A Fidesz a parlamentben nemzethalált vizionál, ha az ország adósságállománya 80 százalékhoz közelít, de a fideszes Esztergom esetében nem gond a 110 százalék sem.

Az adósságban úszó város nem fukarkodik viszont, ha a polgármesterről van szó. A vízelvezetés címén a polgármester búbánatvölgyi háza mellé építeni kezdett csónakázótó botránya bohózattá vált, amióta Meggyes Tamás a jövő évi büdzséhez módosító indítványt nyújtott be, 500 millió forinttal javasolva támogatni ugyanezt a búbánatvölgyi vízelvezetést, magyarán: a csónakozótavat.

Az önkormányzat kamatmentes munkáltatói hitelt nyújtott neki házépítésre, de a ház még nem készült el. Sokadik főiskolán próbálkozik már diplomát szerezni, ennek költségeit az önkormányzat fedezi. Az esztergomi választókerület olyan településeknek juttat célzott kistérségi támogatásokat, amelyek nem is tartoznak a kistérséghez; vélhetően már a tavaszi választásokra gondol.

A visszásságok nem csak gazdasági természetűek. A városnak évek óta két jegyzője is van, a jegyzőt ugyanis, minthogy a törvényt tartotta tiszteletben és nem a polgármester kívánságait, törvénytelenül elmozdították állásából, és újat neveztek ki. A bíróság jogerősen visszahelyezte a jegyzőt eredeti munkakörébe, de a döntést az önkormányzat figyelmen kívül hagyta, Esztergom jegyzője továbbra sem teheti be a lábát a polgármesteri hivatalba, a kinevezett jegyző viszont nem gördít jogi akadályokat a vezetés önkényes lépései elé.

A Szent István Gimnázium igazgatóját a testület botrányos körülmények között váltotta le, helyére olyan igazgatót nevezve ki, akit a tanárok, a diákok, a szülők és az iskolaszék egyhangúlag elleneztek. Egy tanuló öngyilkosságáért a polgármester önkényesen megpróbálta az új igazgató ellen tiltakozó tanárok nyakába varrni a felelősséget, fegyelmi indult csaknem a teljes tantestület ellen, hét pedagógust kirúgtak, öten már korábban felmondtak, az iskolát sikerült teljesen szétverni.

Eközben az új igazgató törvénytelenül óraadó tanárnak nevezte ki azt a pedagógiai képesítéssel nem rendelkező önkormányzati képviselőt, aki szeptemberben az esztergomi hídünnepen lövöldözési ügybe keveredett. A testület határozatot hozott, hogy feljelentenek egy ellenzéki képviselőt, mert az szóvá teszi a gyanús ügyeket, és ezzel úgymond árt Esztergomnak. Határoztak arról is, hogy amennyiben viszont őket jelenti föl valaki, akkor a perköltséget az önkormányzat viseli. Az önkormányzat elleni tüntetés után a polgármester azt nyilatkozta a helyi médiában, hogy megnézik a tüntetésről készült fotókon, kik is vettek rajta részt. Azon közalkalmazottakat, akik ott voltak, már kirúgták.

Tisztelt Ház! Esztergom önkényuralom, Meggyes Tamás egy két lábon járó önkényuralmi jelkép. Orbán Viktor, Esztergom díszpolgára pedig azt mondja erre az esztergomiaknak: forduljanak a kormányhoz. Az elnök úr persze jól tudja, hogy a kormánynak nincs joga föllépni, az egyetlen, aki pártjában élvezett hatalmánál fogva megállíthatná Meggyes Tamást, éppen ő. Ő azonban nem lép. Vajon miért?

A cigányozásáról, zsidózásáról, melegekkel szembeni minősíthetetlen kijelentéseiről elhírhedt Molnár Oszkár azt nyilatkozta, vele szemben nem akarnak vagy nem mernek eljárni. Ha nem mernek, akkor nyilván tud valami olyat, ami még annál is kínosabb pártjának, mint az ő közszereplése. Ezek után pedig bele sem merek gondolni: mit tudhat vajon Meggyes Tamás?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Három dolgot említett Pósán képviselő úr, mint amit ki kellene gyomlálni a közoktatási törvényből annak érdekében, hogy a pedagógusok tekintélye - nem is tudom, megbecsültsége - helyreálljon. Nézzük szépen őket sorban!

Tisztelt Képviselő Úr! A buktatás az első négy évfolyamon. Annyiszor elmondtuk már: első osztályban a tanulót meg kell tanítani olvasni. Nem az a feladat, hogy ha felismeri a betűket, de nem tudja összeolvasni őket, akkor visszaküldjük az első osztályba annak érdekében, hogy újra tanulja az o betűt, amit már nagyon jól felismer, hanem az a feladat, hogy tanítsuk meg összeolvasni őket.

Hasonló a helyzet az integrációval. A kisegítő iskola a gyógypedagógiai iskoláknak egy bizonyos szelete, az összes ilyen típusú intézmény megint csak arra szolgál, hogy a tanulót eltávolítsuk az intézményből, az osztályból.

A harmadik, amit mondott, az eltávolítás, tehát magyarán: hogy lehessen kicsapni azt a tanulót, ugyanez a helyzet.

Képviselő úr! Tessék nekem megmondani, az-e a feladat, hogy a pedagógus munkáját megkönnyítsük, az-e a feladat, hogy a pedagógus tekintélyét azáltal állítsuk helyre, hogy élet és halál ura az iskolában, vagy az a feladat, hogy neveljük a gyereket? A gyerek azzal nincs nevelve, hogyha visszaküldtem a másik osztályba, hogy kínlódjon vele a kolléga, nincs nevelve, hogyha elküldöm a kisegítő iskolába, hogy kínlódjék vele a másik iskola, vagy ha kicsapom az iskolából anélkül, hogy másik iskolába felvennék, és ezáltal arra kényszerítem, hogy a tankötelezettségének ne tegyen eleget.

Képviselő úr! El kellene dönteni, hogy a tankötelezettséget, mint már a XIX. században kivívott vívmányt meg akarjuk-e tartani vagy nem. Ha nem, akkor lehet azt csinálni, amit ön akar.

Köszönöm szépen.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Babák képviselő úr előrebocsátotta, hogy nem pedagógus, ezek után azután fegyelmezetten felmondta az összes olyan közkeletű előítéletet, amit ugyan a szakmai vizsgálatok nem támasztanak alá, de azért makacsul tartják magukat az oktatással kapcsolatban.

Képviselő Úr! Abban önnek tökéletesen igaza van, hogy a problémás gyerekkel, a tanulási nehézséggel küzdő gyerekekkel, a részképesség-zavaros gyerekekkel és így tovább külön kell foglalkozni, de úgy látom, az ön szótárában valahogyan összekeveredett két fogalom: a külön foglalkozás nem jelent leválasztást, nem feltétlenül jelent leválasztást. Az államtitkár úr szavait csak megismételni tudom: minden nemzetközi vizsgálat azt mutatja, hogy az együttoktatás, az integrált oktatás nemcsak a nehezen kezelhető, problémás, felzárkóztatandó gyerek, hanem az egyébként problémamentesen nevelhető gyerek számára is előnyös.

(13.50)

Nem arról van szó, hogy egy gyerek fölzárkóztatásának árát megfizettetjük többi 25-tel, aki emiatt nem tud haladni, ez nem így van, képviselő úr, akkor sem, ha ezt ön még 150-szer el fogja mondani.

Már bocsásson meg, képviselő úr, az, ha rejtett kamerával azt bizonyítják, hogy egy intézményben egy barna bőrű gyereket - hogy finoman fogalmazzak - elküldenek azzal, hogy sajnos az iskolában nincsen hely, majd még ugyanaznap egy szőke, kék szemű gyereket boldogan fölvesznek oda (Babák Mihály: Ezt nem tudták bizonyítani.), ez bizony egy törvénysértés bizonyítéka. Képviselő úr, ez nem provokáció. Ez nem provokáció, ez nem aljasság, ez nem sunyiság (Babák Mihály: Ez disznóság!), ez egy létező törvénysértő gyakorlat bizonyítása.

Köszönöm szépen.

DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja nem minden fenntartás nélkül, de alapvetően támogatja a benyújtott törvényjavaslatot.

Fenntartásaink nem a törvényjavaslat lényegének, nem a törvényjavaslat céljának szólnak, nem is ellentétesek azzal, inkább arról van szó, hogy a törvényjavaslat céljait magunkénak érezve úgy gondoljuk, hogy nem mindenben elég messzire menő és nem mindenben elég bátor a javaslat, és esetleg a későbbi tárgyalások eredményeként ilyen értelmű módosító indítványokat fogunk majd hozzájuk fűzni.

Nézzük, tulajdonképpen mik azok a rendelkezések, azok az új rendelkezések, amelyeket a törvényjavaslat bevezet vagy bevezetne. Kezdjük azzal a - legnagyobb vitát kiváltott, noha megítélésem szerint egyáltalán nem a törvényjavaslat lényegét tükröző - kérdéssel, ami a vállalkozói közintézeti besorolást illeti. Mielőtt a vállalkozói közintézeti besorolást nagyon erősen elkezdjük támadni, célszerű talán megvizsgálni, hogy mi is a vállalkozói közintézet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vállalkozói közintézet a költségvetésből gazdálkodó szervnek egy olyan formája, amely speciális tevékenységet folytató, költségvetésből gazdálkodó szervekre jött létre az úgynevezett státustörvény keretében. Arról van ugyanis szó, hogy számos, költségvetésből gazdálkodó szerv folytat olyan tevékenységet is - mégpedig nemcsak marginálisan, hanem tevékenysége jelentős részét kitevő olyan jelentőséget -, amelynek folytatása során piaci szereplőkkel kénytelen versenyezni. Ebben a versenyben pedig komoly versenyhátrányt okoz számára az, ha a költségvetési intézményekre vonatkozó merev gazdálkodási szabályokat kénytelen alkalmazni, vagyis a vállalkozói közintézet azért jött létre, azért találta ki a státustörvény, hogy az ilyen, költségvetésből gazdálkodó szervek részére lehetőséget biztosítson a költségvetési intézményeket gúzsba kötő szabályok egynémelyikétől való megszabadulásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az, amit egy vállalkozói közintézet nem tud a gazdasági társasághoz képest? Két ilyen dolog van: az egyik, hogy nem rendelkezik a tulajdonnal szabadon; a másik, hogy a munkavállalói nem a munka törvénykönyve, hanem a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartoznak.

(14.30)

Ez az a két dolog, amiben alapvetően különbözik egy vállalkozói közintézet egy gazdasági társaságtól. Tökéletesen érthetetlen tehát a törvényjavaslat ezen rendelkezésének olyan kritikája, ami arról szól, hogy nem támogatjuk, mert privatizációhoz vezet, nem támogatjuk, mert el fogják veszíteni a közalkalmazotti státusukat az ott dolgozó munkavállalók. Pontosan ez az a két dolog, amiről a vállalkozói közintézet nem szól, pontosan ez az a két dolog, amiben nem enged a költségvetési intézmény jogállásából, minden más dologban igen.

A vállalkozói közintézet tehát azért jött létre, hogy egy költségvetésből gazdálkodó szerv anélkül lehessen versenyképesebb a piacon, hogy gazdasági társasággá alakulna, és hatékonyan biztosítja azokat a korlátokat, hogy a gazdasági társaságra jellemző vonásokat ne lehessen itt alkalmazni, azokat, amelyek végső soron megszüntetnék ennek költségvetési intézmény voltát.

Így tehát, tisztelt képviselőtársaim... Pósán képviselő úr említette a térdszalagrendet; ismeretes módon a térdszalagrendnek a jelmondata az "Honi soit qui mal y pense", vagyis becstelen az, aki rosszra gondol. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem tudok jobbat mondani: aki ebből a törvényjavaslatból arra következtet, hogy itt a privatizáció veszélye forog fenn, aki ebből a törvényjavaslatból arra következtet, hogy itt az a hátsó szándék munkál, hogy a közalkalmazottakat munkavállalókká minősítsük át, az vagy meg akar téveszteni másokat, vagy nem tudja, hogy mit beszél.

Ami már most, tisztelt képviselőtársaim, megítélésem szerint a törvényjavaslat összehasonlíthatatlanul lényegesebb elemét jelenti, az a felsőoktatás minőségének védelme, azok a szabályok, amelyek a felsőoktatás minőségét próbálják javítani, azt próbálják védeni. Ha visszatekintünk, a rendszerváltás óta a felsőoktatásban talán az egyik legjellemzőbb, legmarkánsabb folyamat az expanzió. A felsőoktatás expanziójára, lássuk be, szükség volt. Azt, amit a Kádár-rendszer ránk hagyományozott, azt a rendkívül szűk körű, korlátozott felsőoktatást, mindenképpen nagyságrenddel kellett bővíteni. Ez megtörtént, ám az expanzió, most már talán inkább azt mondanám, burjánzás, azóta is folytatódik, és lássuk be, igen gyakran ez a mennyiségi burjánzás a minőség rovására megy. Eddig is az volt a helyzet, hogy a felsőoktatási törvény vagy más jogszabályok igyekeztek ezeknek a burjánzó jelenségeknek gátját állni. Amikor a hallgatói létszám túlzottan radikálisan növekedett, amikor egy intézmény a normatív finanszírozás érdekében annyi hallgatót vett fel, amennyit a lehetőségei, kapacitása okán már jó minőségben nem tudott képezni, akkor ennek a felsőoktatási törvény a képzési kapacitás, illetőleg a kapacitásakkreditáció bevezetésével igyekezett útját állni. Amikor a doktori programok száma hihetetlen mértékben megnőtt több mint ötszázra, akkor a felsőoktatási törvény a doktori iskolákat vezette be a doktori programok helyett, nagyobb és korlátozott számú doktori iskolát engedélyezett a felsőoktatási intézmények számára. Amikor az akkreditáció érdekében az úgynevezett intercity-professzorok, akik tehát nem a szóban forgó intézmény, hogy úgy mondjam, rendes tagjai, hanem hetente egyszer az intercityvel lemennek, tartanak egy előadást, vagy esetleg csak videókazettán leküldik az előadásukat - és egyébként egy másik intézményben, másik városban székhelyét tartó intézményben professzorok -, akkor a felsőoktatási törvény korlátot szabott az intercity-professzorok alkalmazásának, illetőleg annak, hogy őket az akkreditáció során figyelembe lehessen venni.

A szakok és szakirányok számának elburjánzása érdekében kormányrendelet szabott gátat az alapszakok számának. Az alacsony ponthatárok, különösen a fizetős, tehát a költségtérítéses oktatás területén alacsony pontszámmal felvett hallgatók elburjánzásakor emelte fel a kormányrendelet az alsó ponthatárt 160-ról 200-ra, és folytathatnám ezeket az intézkedéseket, amelyek a múltban törvénnyel, kormányrendelettel, netán az Akkreditációs Bizottság tevékenységével igyekeztek gátat szabni ennek a burjánzásnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a törvényjavaslatban is ilyen, tulajdonképpen a minőséget féltő, a minőség rovására menő mennyiségi növekedést gátolni kívánó szabályok találhatóak. Említette ezeket már az államtitkár úr is, hadd emlékezzem meg én is egyről-kettőről közülük.

Ilyen a kihelyezett képzések szabályozása, az tudniillik, hogy a székhelyén és telephelyén kívül nem folytathat képzést egy felsőoktatási intézmény. Értelemszerűen a kapacitásakkreditáció megkerülésének módja volt ez a fajta kihelyezett képzés. Ezt megítélésem szerint a törvényjavaslat nagyon helyesen korlátozza.

Ilyen a kutatóegyetemekről szóló szabályozás, illetőleg az, hogy kormányrendelet-tervezet van már készen arra nézve, hogy amennyiben a tisztelt Ház elfogadja ezt a törvényjavaslatot, akkor a kutatóegyetemekről szóló szabályozást részletezve pontosítsa. Én a magam részéről elfogadhatónak tartom Pósán képviselő úrnak azt az indítványát, hogy a kutatóegyetem ne csak cím legyen, hanem valóságos lehetőség az ilyen címmel felruházott intézmény számára, hogy a törvény írja elő azt, hogy a költségvetésben a kutatóegyetemek külön finanszírozását külön soron kell megtervezni, vagy valamilyen hasonló garanciális intézkedést. Én a magam részéről ezt nem tartom az ördögtől valónak.

Hasonlóképpen gondolkodom a tehetséggondozás, szakkollégiumi rendszer kérdéséről is, bár erről Kormos Dénes képviselőtársam nálam lényegesen avatottabban beszélt.

Tisztelt Ház! Nagyon fontos lépések azok, amelyeket a törvényjavaslat az akkreditáció és az akkreditációval kapcsolatos kérdések terén javasol, és egyúttal ez az a pont, ahol nem is mindig vagyunk elégedettek a törvényjavaslat - hogy úgy mondjam - radikalizmusával. Mindenképpen jó és mindenképpen célszerű, hogy az eddigi nyolcévenkénti ismétlést, az akkreditációban a nyolcévenkénti ciklust öt évre rövidíti a törvényjavaslat. Ezt mindenképpen üdvözlendőnek tartjuk. Ugyanakkor fontosnak tartanók nemcsak lehetővé tenni, hanem elő is írni az ötéves ciklus közbeni szúrópróbaszerű ellenőrzést, vagyis azt, hogy ne csak egy teljes akkreditációs folyamat, egy teljes akkreditációs eljárás keretében lehessen ellenőrizni, vajon a szóban forgó felsőoktatási intézmény eleget tesz-e azoknak a minőségi követelményeket, amelyeket tőle joggal elvárunk, hanem ezt az Akkreditációs Bizottság vagy annak valamilyen szerve szúrópróbaszerűen, az ötéves ciklustól eltérően, akár rendszertelenül, váratlanul is megtehesse.

Fontosnak tartjuk az akkreditáció nemzetközi vonatkozásainak beemelését a törvényjavaslatba, itt sem látjuk azonban, hogy a törvényjavaslat elég messzire menne. Azt, hogy az Akkreditációs Bizottság legalább egy tagjának a nemzetközi akkreditáció elismerését előírja, fontosnak tartjuk ugyan, de úgy gondoljuk, hogy ennél tovább is lehetne menni, és a tisztelt Ház asztalán pillanatnyilag van egy olyan törvényjavaslat, amely az akkreditáció folyamán eljáró háromtagú - nem emlékszem a pontos megnevezésére, de mindenesetre - szakértői bizottságokban írná elő kötelezően legalább egy ilyen, a nemzetközi akkreditáció jogosultságával felruházott szakértő bevonását.

(14.40)

Végezetül, erről is szólt Pósán képviselő úr, ez a Magyar Akkreditációs Bizottság összetétele. Úgy gondolom, a hallgatók szavazati joggal történő felruházása helyénvaló, a felsőoktatás végül is a hallgatókról szól, a hallgatók érdekében való. Én nem gondolnám, hogy abból a szervből, amely az őket diplomával ellátó, őket diplomához juttató intézmények minőségéről szól, ki kellene őket rekeszteni.

Azt az aggályt viszont osztom, hogy amennyiben az egyébként 19 tagúra csökkentett Akkreditációs Bizottságban egyértelmű többsége van a Rektori Konferenciának, magyarán magának a felsőoktatásnak, akkor lehetőséget adunk rá, de ha nem, a gyanút mindenképpen felébresztjük arra, hogy az Akkreditációs Bizottságon belül voltaképpen az folyik, hogy a felsőoktatási intézmények vezetői, rektorai, delegáltjai megállapodnak egymással: én akkreditállak téged, te akkreditálsz engem, ketten együtt pedig megakadályozzuk mindenki másnak az adott szakterületen történő akkreditációját. Ez mindenképpen a minőség, mindenképpen a verseny rovására megy. Nem akarok senkit sem vádolni, nem akarom azt állítani, hogy ez így van vagy így lesz, de azt, hogy ez a gyanú joggal vetődik fel egy ilyen esetben, mindenképpen állítom. Úgy gondolom, legalábbis tárgyalásokat kellene folytatni arra nézve, hogy a jelenleg javasolt 11 tag helyett 9 tagot delegáljon csak a Rektori Konferencia, ami azt jelentené, hogy döntő befolyása van az Akkreditációs Bizottságban, de nem tud egyedül, minden más szereplő közreműködése, egyetértése, együttműködése nélkül valamit elérni vagy valamit megakadályozni.

Tisztelt Ház! Ezeket a gondolatokat ajánlva a tisztelt képviselőtársak szíves figyelmébe, javasolom a törvényjavaslat alapos megtárgyalását, tárgyalást arról, hogy hogyan tudjuk az egyébként szerintem üdvözlendő célokat hatékonyabban elérni, az e tárgyalás eredményeként kirajzolódó módosító indítványok, majd ezt követően az egész törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Van Magyarországon egy hetente napvilágot látó nyomdai termék, amit a magam részéről haboznék hetilapnak nevezni. A Mein Kampfnak ez a hétről hétre megjelenő rövidített változata a Fidesz kulturális tagozatának tagja, Bencsik András neve alatt lát napvilágot. Megalapításához a Fidesz jelentős anyagi támogatást nyújtott, előfizetésére pedig személyesen a Fidesz elnöke szólította fel a jobboldal támogatóit. Arról a hecclapról van szó, amely nem átallja magát perverz módon Demokratának nevezni, és amely mára kétségbevonhatatlanul az újnyilas, kirekesztő eszmék egyik legfőbb orgánuma lett. Csak zárójelben jegyzem meg, felhívását Orbán Viktor azóta sem vonta vissza.

A lap tíz nappal ezelőtti számában megjelent egy rövidke cikk. Szerzőjét nem kívánom nevén nevezni, részint, mert nem tartom méltónak arra, hogy e Ház mégiscsak jobb napokat látott falai között elhangozzék a neve, az bekerüljön a jegyzőkönyvbe, részint mert érzésem szerint éppen ez a célja. Hérosztratosz példáját akarja követni, aki az ókori világ hét csodájának egyikét, az epheszoszi Artemision felgyújtásával gondoskodott arról, hogy nevére két és félezer év múlva is emlékezzék a civilizált világ. Nos, a szerző a cikkében kultúrrendőrség felállítását szorgalmazza, olyan 3-4 fős kis házi kommandókét, irodalmi szabadcsapatokét, amelyek átfésülnék a könyvtárakat, kilopkodnák, majd megsemmisítenék azokat a könyveket, amelyek nem simulnak bele világnézetükbe. A publicista példaként Konrád György, Esterházy Péter, Nádas Péter, Spiró György műveit említi.

Tisztelt Ház! Talán meglepő, amit mondok, de ennek a felhívásnak tulajdonképpen örülni is lehetne. A könyvek elpusztítása, aminek leggyakoribb módja a történelem folyamán a könyvek égetése volt, mindig megfutamodás azon gondolatok elől, amit a könyvek tartalmaztak. Az önkény rendszerint akkor éget el egy könyvet, ha képtelen megküzdeni azzal a szellemi kihívással, amit az abban foglaltak jelentenek, és tehetetlenségében folyamodik a fizikai megsemmisítéshez. Az említett cikket tehát úgy is tekinthetnők, mint szellemi fegyverletételt Esterházy, Konrád, Nádas vagy Spiró gondolatai előtt. Csakhogy Ray Bradbury azt írja: "Nagyobb bűn is van, mint a könyvek égetése. Ha nem olvassuk őket." Erős a gyanúm, hogy aki ilyen kijelentések, cikkek alá írja a nevét, és azok, akik ezt szívesen olvassák, soha egyetlen sorát nem olvasták az említett szerzőknek, csak égetni szeretnék őket.

Márpedig az üldözés, a szabad gondolat, az alkotás, végül pedig a szólásszabadság és a demokrácia korlátozása mindig ilyen egyszerű aktussal kezdődött; például a könyvek elégetésével. Heinrich Heine aforizmája szerint, akik könyvek égetésével kezdik, emberek égetésével fogják folytatni. Berlin, Bécs és Budapest egyaránt tanúja lehetett annak, hogyan igazolódott be a nagy német költő látomása egy évszázad múltán. Ez a hang pedig, tisztelt Ház, sajnos egyre gyakoribb. Ezen a kirekesztő, gyűlöletkeltő hangon szól a kórus a jobboldalon, Ékes Ilonától Wittner Márián át Molnár Oszkárig, a valaha jobb napokat látott Magyar Hírlaptól Bayer Zsolton át Bencsik Andrásig. Ez a cikk szervesen illeszkedik abba a logikai ívbe, amely a megkülönböztetésről, a kirekesztésről szól. Erről szólt a Bíró Zoltán nevéhez kötődő Spiró-botrány, erről a kurzívval szedett magyar írónévsor, és erről a kísérlet egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk kirekesztésére a magyar irodalomból.

Ideje tehát föltenni a kérdést: ilyenféle Magyarországra számíthatunk-e, ha a Fidesz netán hatalomra kerülne? Ideje megkérdezni: börtönbe zárnák-e a melegeket? Égetnék-e a könyveket az utcán? Lehetne-e a nyilvánosság előtt baloldali és liberális lapokat olvasni? Egyáltalán, maradnának-e ilyenek? Ideje feltenni a kérdést: miért hallgat Orbán Viktor? Azért-e, mert egyetért mindezzel, vagy azért, mert a hatalomért még ezzel is kész megalkudni?

Tisztelt Ház! Mi azt mondjuk, amit az előző miniszterelnök múlt pénteken: "Demokraták, ébresztő!" (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Azt mondjuk, el a kezekkel a magyar kultúrától. El a kezekkel a magyar irodalomtól! Azt mondjuk, nemcsak az állam és a politika feladata, hanem a társadalmi önvédelemé is, ezért kérjük az író-, újságíró és egyéb alkotó szövetségeket, kulturális közösségeket, szervezeteket és egyházakat, ne hagyják mindezt szó nélkül, ne engedjenek a szellem szabadságából, ne engedjék, hogy ezek a gondolatok ismét lábra kapjanak és pusztítsanak. Azt mondjuk, ebben az országban ebből egyszer elég volt. Sőt, ha rövidebbek akarunk lenni, azt mondjuk: elég volt!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Babák képviselő úr nem tagadta meg magát, de én, ha jól láttam, akkor itt nem a közoktatás finanszírozásáról van szó. Mindenesetre, ha már az elterelésről meg arról van szó, hogy egy-két esetre kívánunk-e törvényjavaslatot benyújtani, szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, talán nem tudja, hogy a Magyar Szocialista Párt választási programjában 1993-ban - nem tévedés, 1993-ban - szerepelt először az, hogy azt tartjuk helyesnek, ha a polgárok maguk választhatják meg a polgármesterüket - ez ugye, teljesült -, és a pedagógusok maguk választhatják meg iskolájuk igazgatóját.

(18.50)

Ez sajnos abban a legyengített, mondhatnám, lebutított formában sem teljesült, hogy a pedagógusok egyáltalán olyan véleményt mondhatnának a saját igazgatójukról, amelynek bármiféle következménye, konzekvenciája kötelezően volna. Ezt kívánjuk orvosolni, képviselő úr. Tizenöt éve fogalmaztuk meg a követelést először, úgy gondolom, hogy 15 év talán nem nagyon elkapkodott, és nem mondható, hogy az elmúlt néhány negatív tapasztalat alapján alkotnánk törvényt. Úgy gondoljuk, az lenne helyes, ha a pedagógusoknak és az iskola más szereplőinek lenne szavuk abban, hogy ki legyen az igazgató. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag nekik van szavuk. Abban, hogy kinek milyen mértékű szava legyen, azt gondolom, Hoffmann képviselő asszony módosító indítványáról tudunk tárgyalni, ha azt látjuk helyesnek, hogy a pedagógusoknak nagyobb szavuk legyen ebben, mint másnak. Erre is van lehetőség. De en bloc kidobni az egészet, hogy hát ezt így eltereli, képviselő úr, ne is haragudjon, ez önre vall.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha Pósán képviselő úr netán elfelejtette volna a múltkori oktatási bizottsági ülést, akkor tájékoztathatom, hogy a benyújtott törvényjavaslat szerint ennek hatálybalépése 2012 lenne, és a Fidesz egyes képviselői emeltek ez ellen kifogást, amit személy szerint magam is támogattam, hogy túlzottan rövid ez a határidő, és mondjuk, 2014-et volna indokolt megjelölni. Mindazonáltal, akár 2012, akár 2014, a 2010-es költségvetésből messzemenő következtetéseket ennek a rendszernek a finanszírozhatóságáról nehéz lenne levonni. Úgyhogy én inkább azt javasolnám tisztelt képviselő úr, abban állapodjunk meg, hogy akarjuk-e ezt vagy nem, és ha sikerült esetleg abban megállapodnunk, hogy akarjuk, netán abban is, hogy milyen határidővel, akkor teremtsük meg a finanszírozás forrásait.

Köszönöm szépen.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Babák képviselő úr figyelmét két dologra szeretném fölhívni nagyon röviden.

Egy. Az osztályzat nem volt és soha nem is lesz fegyelmezési eszköz, legalábbis olyanok szemében, akik értenek valamit a pedagógiához.

Kettő. Kampányolni általában olyan helyen szokás, ahol egy tisztségre több jelentkező van. Az, hogy az iskolában kampány folyik, de lassan nem lesz, aki jelentkezzék az igazgatói tisztségre, ez mintha önellentmondás lenne, képviselő úr. (Babák Mihály: Nem.)

Köszönöm szépen.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát szemmel látható, hogy Babák képviselő úr elhatározta, mindegy, miről van szó, ő most beül ide, és folytatja a költségvetés vitáját más eszközökkel. Ehhez természetesen joga van.

Mindazonáltal, ha már fölvetette ezt a kérdést, a vissza-visszatérő vádat, miszerint a pedagógus kezéből kivettük a fegyelmezés eszközét; képviselő úr, ez egész egyszerűen nem igaz. (Babák Mihály: Ki praktizál? Van iskolája?) Az iskolában az alsó tagozaton is... (Babák Mihály: Nincs!) lehet minősíteni - majd szót kér a képviselő úr, és fog adni önnek az elnök úr -, tehát az alsó tagozaton is minősítik a tanulókat, legfeljebb nem egy darab, egy és öt közé eső egész számmal (Babák Mihály: Keresztrejtvény! A szülő se tudja megfejteni.), hanem egy árnyaltabb, komplexebb szöveges értékeléssel, mint amit egy olyan szám, hogy három, ki tud fejezni. Csak szeretném önnek jelezni, képviselő úr, ha már elfelejtette volna saját iskolai tapasztalatából, hogy a pedagógusoknak maguknak sem elég ez az öt darab jegy arra, hogy értékeljenek, ezért találták ki a csillagos ötöst, az alát, a fölét, a háromnegyedet, meg a kétharmadot. Tisztelt Képviselő Úr! Egy ilyen értékelés árnyaltabb tud lenni.

Az igaz, hogy a buktatást megtiltottuk. Ez igaz. De a buktatás nem is fegyelmezési eszköz. A buktatás azt a célt szolgálja, hogy ha én nem tudok mit kezdeni a problémás tanulóval, akkor megbuktatom, osztályismétlésre utasítom, és majd a kolléga kínlódik vele. Erről szól a buktatás, képviselő úr. Igen, azt az eszközt a pedagógus kezéből kivettük, amivel el tudja távolítani a számára problémás gyereket, merthogy a problémás gyerekkel nem az a feladat, hogy távol tartsuk az osztálytól vagy az iskolától, hanem hogy neveljük és megtanítsuk.

Köszönöm szépen.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Az államtitkár úr tulajdonképpen már válaszolt Babák képviselő úrnak arra a meglehetősen faramuci állítására, amely szerint az iskolai színvonal csökkenése a 2005-ben bevezetett intézkedések következménye lenne. Ha mást nem, a mérés eredményeit lenne célszerű tiszteletben tartani, úgyhogy azt gondolom, a dolognak ezzel a részével nem is kellene túlzottan sokáig foglalkozni.

Az viszont, amit Pósán képviselő úr mondott, még egyszer mondom, úgy gondolom, megfontolásra érdemes, és meg is fogjuk fontolni. Kétségkívül, a létező, felmerülő problémákra ez a törvényjavaslat egy megoldást javasol. Lehet, hogy ennél a javasolt megoldásnál van jobb, finomítható, egyébként mind a két kérdésben, az emelt szintű érettségi megkövetelésében csakúgy, mint az igazgatókinevezésnél való támogatásnál. Lehetnek olyan szempontok, amelyeket mi, akik a törvényjavaslatot beterjesztettük, nem vettünk figyelembe. Azért mondom, ez az intézmény, ahol most itt sajnos meglehetősen kevesen ülünk, a parlament a parlare igéről kapta a nevét, vagyis arról, hogy meg lehet beszélni a dolgokat. Nosza, rajta, képviselő úr, hát beszéljük meg őket, és amennyiben meg tudunk állapodni, ám állapodjunk meg!

Köszönöm szépen.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem Rétvári Bence képviselőtársam nagyívű hozzászólása után, hogy Schmidt Mária főigazgató asszony aligha lesz hálás neki, hogy elkottyantotta az igazságot a Terror Házáról. Schmidt főigazgató asszony nyolc éve azt próbálja a köztudattal elhitetni, hogy az Andrássy út 60. mint szimbolikus helyszín és a kiállítás egyszerre ítéli el a fasiszta és a kommunista diktatúrát. (Pettkó András: Ez így van.) Aki látta a kiállítást, az persze pontosan tudja, hogy ez nem így van (Pettkó András: Meg kell nézni még egyszer, ez így van.), pontosan tudja, hogy mélységesen aránytalan a kiállítás felépítése, de hát Schmidt főigazgató asszony ezt állítja, és bizonyosan nem lesz önnek hálás azért, amiért akaratlanul bár, de az igazságot kimondva megcáfolta őt.

Tisztelt Ház! (Domokos László: Ez melyik módosító javaslat?) Ez a mai vita... Képviselő úr, engem nem zavar, a néző meg nem hallja.

ELNÖK: Képviselő úr, térjen a tárgyra! (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Ház! (Kovács Tibor: A másik oldalt is szólítsa fel, hogy térjen a tárgyra!) A mai vita - a részletes vita szabályait némileg megcsúfolva - eléggé általános vitával indult, és csak később fordult bele a részletes vitába. (Domokos László közbeszól.) Engedjék meg, hogy magam is ezt az utat kövessem.

Azt mondta ebben, még az általános vitához hasonló szakaszban Józsa István képviselőtársam, hogy a Fidesznek nincs gazdaságpolitikája. Én ezzel vitatkoznék, szerintem a Fidesznek van gazdaságpolitikája, csak azt igen gondosan titkolja. (Dr. Lamperth Mónika: Így van.) A titkolás két - hogy úgy mondjam - sávon történik. Orbán Viktor képviselő úr, elnök úr járja az országot, és felkészíti a választópolgárokat arra, hogy ha majd az ő reményei szerint a választók hatalomra juttatják a Fideszt, akkor milyen is lesz a Fidesz gazdaságpolitikája. Ezt már három hete műveli Orbán elnök úr, azzal, hogy itt a tavaszra gazdasági vészhelyzet fog kialakulni, amit nagyon nehéz lesz ugyan kezelni, de a Fidesz majd fogja tudni kezelni. Mi más ez, mint annak megjövendölése, hogy ha netán a választók minket hatalomra juttatnak, akkor további megszorítások fognak következni?

A tegnap, tegnapelőtt elmondott 7,5 százalékos államháztartási hiány, hogy tudniillik ebben a költségvetésben 7,5 százaléknyi államháztartási hiány van bekódolva, amint azt Kovács Tibor képviselőtársam elmondta, ugyancsak arról szól, hogy ha ebben 7,5 százaléknyi államháztartási hiány van bekódolva, akkor a reményei szerint hatalomra jutó Fidesznek nem lesz más választása, mint hogy újabb 1000 milliárdos megszorítással indítsa ezt a költségvetést.

Ez tehát az egyik vonal, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz gazdaságpolitikájának - hogy úgy mondjam - titkolása vagy legalábbis ködösítése terén. (Babák: Melyik módosító indítvány? - Az elnök csenget.)

A másik vonal az itt fölszólaló, itt ülő képviselőké, akik egyéni választókerületi újraválasztásuk érdekében kampányolnak, és nyújtanak be olyan módosító indítványokat, amelyeknek a világon semmi közük nincs a Fidesz gazdaságpolitikájához (Domokos László: Le sincs adva, elnök úr. Nincs rajta a névsoron.), hiszen az, ha ezeket az indítványokat elfogadnók, ha ezeket az indítványokat megvalósítanók, akkor az nemhogy 1000 milliárdos megszorítást, hanem újabb 2000 milliárdos kiadást jelentene.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csodálom, hogy önök nem félnek attól, hogy ha mégiscsak kormányra kerülnek, akkor az akkori ellenzék ezeket az indítványokat egytől egyig újra be fogja nyújtani azzal, hogy ő ugyan akkor sem értett egyet vele, meg most sem ért egyet vele, de önök ezt javasolták, most önök vannak többségben, ám valósítsák meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeknek a választókerületi indítványoknak eklatáns példája volt ez a bizonyos M44-es út, ami most már kezd egy kicsit békésebb hangnemben keletkezni, de hát eleinte arról volt szó, hogy ez föltétlenül kell Békés megyének, mert a gazdasági fejlődéshez ez elkerülhetetlen. Varga Mihály képviselő úr szerint ugyan a tiszafüredi temető bővítése elkerülhetetlen a gazdasági fejlődéshez, de hát ezen most ne nyissunk vitát. Elhiszem, hogy a 44-res tényleg kell Békés megyének. Mondtuk, hogy be van nyújtva. Igen, de már nyolc éve ígérték - mondták önök -, miért nem építették meg? 500 kilométer autópályát építettünk, mondta Józsa képviselő úr, amire az önök válasza az volt, hogy igen, de az én választókerületemben nem. (Babák Mihály: Megye, bocsánat.) Önöknek igazuk van, lehet, hogy én is benyújtok egy módosító indítványt, mert a 10. számú választókerületben Budapesten sincs még autópálya, tehát lehet, hogy én is fogok kérni oda egyet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mégiscsak az a helyzet, hogy ha az önök módosító indítványait, csak egyet mondok, pontosabban egy képviselőjük módosító indítványát mondanám, ha csak Nagy Gábor Tamás képviselő úr módosító indítványait egyszer egy Fidesz-kormány idején benyújtaná valaki, a Károly Róbert Főiskola 200 milliójának, amit önök tökéletesen feleslegesnek tartanak - lelkük rajta, tartsák annak - a terhére Nagy Gábor Tamás képviselő úr egészen pontosan 637 millió forintot akart elkölteni, tehát ebből a 200 millióból 637 millió Ft-ot akart elkölteni. Ha tehát ezeket az indítványokat mind megszavaznók és megvalósítanók, akkor az államháztartási hiány képtelenül nagyra nőne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az önök módosító indítványaival szemben én néhány olyan módosító indítvány mellett érveljek, amik a jövő évi költségvetés keretébe beilleszthetőek és megvalósíthatóak. Benyújtottunk, tisztelt Ház, egy sor olyan indítványt, amely a hátrányos helyzetű tanulók iskolai előmenetelének segítésére szólt. Ilyen az Útravaló-ösztöndíjprogram, ilyen a hátrányos helyzetű tanulók Arany János kollégiumi programjának támogatása, és ilyen az alapfokú művészetoktatás támogatásánál a pályázati kiírási lehetőség.

Benyújtottunk ezenkívül olyan módosító indítványt, amely a köz-, illetve felsőoktatás - hogy úgy mondjam - irányítását szolgálná. A közoktatás hatékonyságát javító mérésértékelésre javasolunk az OKM fejezetében 300 milliót elkülöníteni, illetőleg a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságnak, amelynek most a Ház előtt lévő felsőoktatási törvény értelmében megnövekednének a feladatai, ennek további 25 milliót javasolnánk, hogy az elvonás csak azt az átlagos 8-10 százalékot valósítsa meg, amit a többi fejezetben is.

(11.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyban-egészben ezek azok a módosító indítványok, amelyeket én támogatni javasolok. Illetve még egy, amely még nincs benyújtva, de amely, nagyon remélem, még a mai nap folyamán benyújtásra tud kerülni, ez pedig annak a bizonyos, az "Új tudás" programhoz kapcsolódó teljesítménymotivációs pályázati alapnak a támogatása, amely nagy siker volt a pedagógusok körében, amely a minőségi pedagógusmunkát jelentősen segítette, és amelyre egyelőre nem látni, hogy honnan lesz pénz a jövő esztendőben, de remélem, hogy a nap végéig, a részletes vita lezárásáig sikerül olyan megoldást találni, hogy ezt is meg lehessen valósítani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg igaza van Pettkó képviselő úrnak: elég felháborító, ami itt folyik. Szóval, csak úgy emlékeztetni szeretném Kontur Pál képviselőtársamat, mert úgy látszik, kicsit kurta az emlékezete (Kontur Pál: Megint?), hogy ki volt az, aki Dunaújvárosban mindent megtett azért, hogy az 1500 munkahelyet adó Apollo gumiabroncsgyár ne épülhessen fel (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Gyöngyös! - Babák Mihály: Jajaj!) - bocsánat, a Hancook gumigyár ne épülhessen fel. Ki akadályozta meg Gyöngyösön, hogy az ezer munkahelyet létesítő Apollo gumigyár felépülhessen? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Kóka elvtárs! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: A Fidesz!) Önök voltak, tisztelt képviselőtársaim! (Az elnök csenget.)

Önök véletlenül Kecskeméten, ahol fideszes polgármester van, nem tettek meg mindent azért, hogy a Mercedes se jöjjön oda, de ha történetesen Kecskemét 2006-ban szocialista (Babák Mihály: Mibe került nekünk, az államnak?) polgármestert választott volna, akkor bizonyára ott is megtettek volna mindent (Babák Mihály: Hogy tud hazudni!), hogy elüldözzék onnan a befektetőt. Így teremtenek önök munkahelyet, vagy így járulnak önök hozzá a munkahelyteremtéshez, Kontur képviselő úr! (Kontur Pál: Dunaújvárosban ki zsűrizett? Kinek az üzlete?) És ezek után önnek van bőr az arcán felállni, és bennünket okolni azért, hogy a Tungsram vagy most már General Electric néhány dolgozót, sok dolgozót el fog bocsátani egy európai uniós direktíva miatt. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: A telekmutyiról beszéljünk! - Kontur Pál: Soha nem voltál munkás, ezért nem tudod, milyen munkanélkülinek lenni.)

Tisztelt Képviselőtársam! Ez az, ami arcátlanság, ez az, ami felháborító. Önök mindent megtettek annak érdekében, ennek a kormánynak nehogy valami sikere legyen; a munkahelyek teremtését megakadályozzák, itt meg követelik, hogy teremtsünk munkahelyeket, és védjük meg őket.

Köszönöm. (Kontur Pál: Ezt vállaltátok! - Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én elhiszem, hogy Domokos képviselő úrnak kellemetlen hallani az igazságot Kovács Tibor szájából, de hát mit tegyünk.

Szóval, tudja, képviselő úr, az van, hogy persze Puskás Tivadar képviselő úrnak igaza van, az ország jövőre szegényebb lesz, mint tavaly volt. Valóban, 8 százalékkal lesz szegényebb, ennyivel fog csökkenni két év alatt a GDP. Ha ön azt meg tudja oldani, hogy tízmillió magyar lakos mindegyikének növekedjék a reáljövedelme, miközben az ország GDP-je 8 százalékkal csökken, akkor gratulálok önnek. Az ország egy olyan közösség, ahol együtt sírunk és együtt nevetünk. Ha az országnak rosszabbul megy, sajnos rosszabbul megy a polgárainak is. Ha jobban megy, akkor jobban megy a polgárainak is.

Tisztelt Képviselő Urak! Önök azt követelik, hogy ne vegyünk el ezt, azt, amazt, háromszázhuszonnyolcféle dolgot az emberektől, miközben Babák képviselő úr itt a szemünkbe mondja, hogy a jövő évben a bevételek túl vannak tervezve, tehát nem fognak teljesülni, a kiadási oldalon ezzel szemben rengeteg akna van. Tehát sokkal több lesz a kiadás.

A képviselő úr azt mondja - ezt mondja egyébként az ön pártelnöke is az országos haknija folytán -, hogy lényegesen nagyobb lesz a hiány. Mi következik ebből? Hogy még ezermilliárdot el kéne venni. Ezt az önök elnöke az országos haknija folyamán, nagyon alaposan becsomagolva, hogy azért ne lehessen azonnal megérteni, de el is mondja az embereknek, hogy majd, ha önök hatalomra kerülnek, akkor majd önök még ezermilliárdot elvonnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ettől hiteltelen az, amit önök csinálnak, hogy külön-külön mindenki azt kiabálja, hogy Jézust, és az egész mégis úgy hangzik, hogy Barabbást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én készséggel elhiszem, hogy önök nagyon szeretnék romokban látni ezt az országot, bizonyítékául annak, hogy hogyan kormányzott a Szocialista Párt két cikluson keresztül, de az önök legnagyobb sajnálatára az ország nem hever romokban. 8 százaléknyi gazdasági visszaesés két év alatt kétségkívül volt, de Mádi képviselő úrnak abszolút nincsen igaza, nem Magyarország esett vissza legjobban: Szlovákia jobban visszaesett, Románia jobban visszaesett, a balti térségről ne is beszéljünk; Írországban a közszolgálatban állók jövedelmét 20 százalékkal kellett megkurtítani a válság miatt, Izlandról pedig már a McDonald's is kivonult.

(14.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondja Babák képviselő úr, hogy ne vegyünk már el többet a nyugdíjasoktól, mert elvettük a 13. havit, meg sújtja őket az infláció, meg sújtja őket az áfaemelés.

Képviselő Úr! Ugye, az áfaemelés meg az infláció nem két külön kategória, szeretném jelezni, mert az áfaemelés hatása is az, hogy növekednek az árak, ezt nevezzük inflációnak. Az infláció pedig a nyugdíjasokat nem sújtja, tekintettel arra, hogy legalább az inflációval lépést tart a nyugdíjak emelkedése. Egyébként annál gyorsabban fog emelkedni, ahogy államtitkár úr mondta. (Kontur Pál: És gazdagok a nyugdíjasok! Igazad van! - Babák Mihály a karzaton ülőkre mutatva: Kérdezd meg őket, majd ők megmondják! - Az elnök csenget.)

Mindenesetre pillanatnyilag az igaz, hogy a 13. havi nyugdíjat kénytelenek voltunk elvenni tőlük, valóban, azt a 13. havi nyugdíjat, amire mi 2001-ben javaslatot tettünk, és önök leszavazták. Aztán 2002-ben, amikor hatalomra kerültünk, akkor megvalósítottuk, és most, amikor nem tudjuk folyósítani, átmenetileg felfüggesztjük, de nem töröltük el. (Babák Mihály: 2009-ben nem fizették ki! - Az elnök csenget.) Azt mondtuk, hogy átmenetileg nem tudjuk fizetni. Mindenesetre, képviselő úr, akik el akarnak még venni a nyugdíjasoktól, azok nem mi vagyunk, hanem önök; jégpályára, dísztérre, kétszintes útkereszteződésre a Nyugdíj-biztosítási Alaptól óhajtanak elvenni.

Tisztelt Képviselő Úr! Erről tessék talán beszélni! (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Így van!)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy beszélek én ebben a házban éppen eleget, teljesen felesleges olyanokat mondani, olyanokat nekem tulajdonítani, amiket én nem mondtam. Az én számat az, hogy többet adunk a nyugdíjasoknak, nem hagyta el, képviselő úr, ezt ön óhajtotta az én számba beleadni. (Babák Mihály: Önök mondták.) Nem igaz. Azt mondtam, hogy valóban, a 13. havi nyugdíjat - amit mi megadtunk, önök nem akartak megadni - átmenetileg el kellett venni, mert a folyósítására nincs pénz. (Kontur Pál közbeszól.) Igen, van nyugdíjkorrekciós program, egy évre el kellett halasztani. Önöknek igazuk van. Önök bevezettek nyugdíjkorrekciós programot a négyéves kormányzásuk alatt? (Domokos László, Babák Mihály: Igen.) Egy ördögöt vezettek be! Nem igaz! (Az elnök csenget.) Ivanics képviselő úr, nem igaz, kétszer, 2001-ben és 2002-ben a törvényben foglalt kötelezőnél 3 százalékponttal többel emelték a nyugdíjat, ez volt az önök, nyugdíjasokat érintő összes intézkedése. Megjegyzem, ennél a nyugdíjasoknak többet ártott az, amivel kezdték a kormányzásukat, a fejenkénti 19 ezer forint elvétele.

Tisztelt Képviselő Úr! Mi bevezettünk egy olyan nyugdíjkorrekciós programot, amire egy évben nincs pénz, tehát idén nincs, jövőre megint lesz. Ez igaz. (Kontur Pál: Akkor se lesz, nincs benne.) De ettől még, tisztelt képviselő úr, nem vettünk el a nyugdíjasoktól semmit; aki el akar venni, mint Török képviselő úr mondta volt az önök módosító indítványaival, azok önök, akik a Nyugdíj-biztosítási Alapot tekintik a legjobb forrásnak arra nézve, hogy különböző választókerületi fejlesztéseket megpróbáljanak megvalósítani, amiktől önök a választókerületben való újraválasztásukat remélik. A nyugdíjasoktól mi a 13. havi nyugdíjat voltunk kénytelenek átmenetileg elvenni, ez igaz, még egyszer mondom, önök nem szavazták meg, mi megszavaztuk, ezt most átmenetileg el kellett venni, mást nem vettünk el tőlük. (Domokos László: Elvettetek.) Aki el akar venni tőlük, azok önök! (Kontur Pál: Nézzél föl, kérdezd meg, hogy milyen gazdagok!)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Két győri önkormányzati támogatási ügyben kívánnám kérdezni önt. Az egyik 2007-re datálható, amikor az önkormányzat gazdasági bizottsága Szijjártó Péter képviselőtársunk elnökletével támogatási pályázatokról döntött. Az elbírálás szempontrendszerét a bizottság Fidesz által delegált két külsős tagja dolgozta ki, mindketten érintettek voltak egy-egy pályázat során. Ezt a szavazáskor be is jelentették, és az ügy szavazásában nem vettek részt. Egyikük azonban érintett volt egy másik cég, a Kézimosó Kft. pályázatában is, ezt viszont nem jelentette be, és az ügy elbírálásánál szavazott is.

Kérdezem a miniszter urat, nem összeférhetetlen-e, hogy egy támogatási pályázat elbírálási szempontrendszerét olyanok dolgozzák ki, akik maguk is érintettek, illetve nem összeférhetetlen-e, hogy egy pályázat elbírálása során szavazzanak olyan személyek, akik a pályázatban érintettek.

A másik ügy 2005-ig nyúlik vissza, amikor Szijjártó képviselőtársunk, akinek tudtommal egyedül van papírja arról a bíróságtól, hogy mutyizott és panamázott, az idegenforgalmi bizottság elnökeként hozta Győrbe a Seat-Lavi Véd Győr nevű kosárlabdaklubot.

(15.30)

Ennek közelmúltig társadalmi elnöke is volt. A tulajdonosok ezt 2003-ban vásárolták meg, ám a vételárból 3 millió forintot többszöri felszólítás ellenére a mai napig sem fizettek ki, annak ellenére sem, hogy az önkormányzattól 125 milliós támogatásban részesültek - ezt Szijjártó úr is megszavazta -, annak ellenére, hogy Szijjártó úrnak egy Audit bocsátottak rendelkezésére, aminek bérleti díjából bizonyára futotta volna, és annak ellenére, hogy azt állították, ezt már megfizették.

Kérdezem: nem összeférhetetlen-e, hogy valaki támogatást szavazzon meg egy olyan cégnek, amelyben nagy értékű természetbeni juttatás címén maga is érdekelt?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Én magam nem lévén jogvégzett, nyilván nem vállalkozhatom a dolog jogi vonatkozásának megítélésére (Közbeszólás jobbról: Helyes!), és azt gondolom, ezt ön amúgy is megtette. Egyébként pedig az ügyet politikai és morális szempontból tekintve, ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, nekem az a véleményem: egy ilyen ügy, egy ilyen ügyben való részvétel körülbelül olyan, mintha a futballpályán a bíró maga is játszana az egyik csapatban. Aligha gondolnám, hogy ez tisztességes. (Közbeszólás jobbról: Hunvald!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Négy parlamenti párt ifjúsági szervezete a közelmúltban azt kezdeményezte a Rektori Konferenciánál, hogy engedélyezzék a pártok ifjúsági szervezeteinek szervezetszerű működését az egyetemeken. A Rektori Konferencia elnöksége október 20-án, majd később november 17-én is foglalkozott az üggyel, mindkétszer elutasítva azt. Most arról hallunk, hogy ilyen értelmű törvénymódosítást kezdeményeznének a hallgatók.

Az egyik ok, amire hivatkoznak ezzel kapcsolatban, az a tapasztalatszerzés, és azt gondolom, hogy ez teljesen jogos, mindazonáltal ebben az értelemben a felsőoktatásban ma sem tilos politizálni, lehet politizálni hallgatónak, oktatónak, lehet politikai pártnak tagja, tisztségviselője, sőt képviselhet is politikai pártot egyetemi oktató vagy hallgató.

A másik érv, amely megállni látszik a helyét, az egyetemi autonómia érve. Az egyetem egy autonóm önkormányzati intézmény, ebben az értelemben pedig a politika nem más, mint a polisz ügyeinek intézésében való részvétel, vagyis - hangzik az érvelés - ebben az értelemben a politikát nem kellene távol tartani az egyetemtől; de ebben az értelemben sincs távol, tekintettel arra, hogy a felsőoktatási törvény a különféle egyetemi döntéshozó testületek választását írja elő, ezen belül pedig a hallgatói önkormányzatok számára bizonyos feltételek esetén az egyharmados részvételt biztosítja.

Kérdezem ezért az államtitkár urat, támogatna-e a tárca egy ezen túlmenő, egy olyan törvénymódosítást, amely ezen túlmenő lehetőséget biztosítana politikai ifjúsági szervezeteknek az egyetem területén való szervezetszerű működésére.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Meg kell mondjam, hogy én magam a rendszerváltás húszéves vívmányai közül fontosnak tartom azt a rendelkezést, amely a pártpolitikát és a pártpolitikai jellegű küzdelmeket távol kívánja tartani a munkahelyektől. Ennek megfelelően én sem gondolnám azt, hogy ilyen törvénymódosításra, amely a törvény erejénél fogva ezek visszacsempészésére lehetőséget ad, ilyen törvénymódosításra szükség volna.

Szükség volna viszont arra, hogy a törvényi rendelkezéseket az egyetemek is, és amennyire az egyetemi autonómia engedi, a tárca is betartassa. Gondolok arra, hogy egyetemeken nyílt politikai propaganda folyik egyetemi előadásoknak álcázva. Legutóbb éppen az Antall-kormány volt pénzügyminiszteri államtitkárának, Botos Katalinnak a botrányáról értesülhettünk. Én azt gondolom, hogy ezeknek sem kellene helyet adnia (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy egyetemi foglalkozásnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Szűcs Lajos képviselőtársunk, a Pest megyei önkormányzat fideszes elnöke 10 milliós végkielégítést fizetett ki távozó kabinetfőnökének, aki másnaptól aztán a szintén Pest megyei önkormányzat fenntartásában működő budapesti Szent Rókus Kórház gazdasági igazgatói székébe ült át. A törvény értelmében így végkielégítést egyáltalán nem kaphatott volna. Az önkormányzat főjegyzője úgy nyilatkozott, hogy a hölgy nem is végkielégítést, hanem jutalmat kapott.

Ugyanakkor az ügyben az elnök úr azt állította, hogy részint ez év június 1-jétől 21 fő távozott a hivatalból, nekik összesen 47,5 millió forintot fizettek ki, és az önkormányzat pályázatot nyújtott be a leépítések támogatására, másrészt, hogy a 21 fő közül senkit nem neveztek ki a megye által fenntartott intézményhez, de egy fő a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyt létesített ilyen intézményben.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy mondani szokás: itt valami nagyon nem gömbölyű. Ha a végkielégítés tilalma csak közszolgálati jogviszony létesítésére vonatkozik, munkaviszonyéra nem, akkor miért kellett a 10 milliós végkielégítést jutalomnak álcázni? Ha viszont vonatkozik, és a lelépési pénzt nem végkielégítésként, hanem jutalomként fizették ki, akkor a kifizetett jutalom vajon visszaigényelhető-e leépítési támogatásként? Valaki itt ködösít, vagy ha kevésbé finoman akarunk fogalmazni, hazudik.

Ezen túlmenően is, erkölcsösnek tartja-e ön, hogy Szűcs Lajos megyei elnök, miközben a parlament előtt tüntet az önkormányzatok sanyarú anyagi helyzete miatt, 10 milliós juttatást ad annak a közvetlen munkatársának, akiről tudja, hogy másnaptól egy másik önkormányzati állásban folytatja? Etikusnak tartja-e, hogy miközben a Fidesz az állami alkalmazottak végkielégítése ellen tiltakozik, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke 48 millióval jutalmazza távozó embereit? Vajon nem kellene-e a Fidesznek kiállnia a választók elé, és elmondania (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy az önkormányzatok anyagi helyzete sokszor éppen az ő politikusaik gátlástalan pazarlásának köszönhetően rossz?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök, hogy az ön jogi és erkölcsi érzékét is sérti az, ami a Pest megyei önkormányzatnál történt. Szűcs elnök úr telenyilatkozza a sajtót, hogy a kormány elvonásai lehetetlen anyagi helyzetbe hozzák az önkormányzatokat, hivatala sorra rúgja ki az embereket arra hivatkozva, hogy takarékoskodni kell, eközben a megyei önkormányzat vezetői hatalmas anyagi juttatásokat zsebelnek be, természetesen közpénzekből.

Tartok tőle azonban, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. A sajtó már cikkezett az önkormányzat balatoni ingatlanának kétes eladásáról, és közszájon forognak a Kínában és Toscanában tett luxusutazások is, amelyeket Szűcs úr hivatalos kiküldetésnek álcázott. Gondolom persze, az elnök úrnak ezekre is lenne magyarázata. Azt azonban remélhetőleg egyeztetné előzőleg a főjegyzőjével, hogy legalább egymásnak ne mondjanak ellent.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Fidesz elnöke, az a politikus, aki még sohasem hazudott az embereknek, az elmúlt napokban ismét átlépett egy határt: névre szóló kampányleveleivel közintézményekbe és otthonokba vitte el a politikát, nem érdekelte, hogy ezzel megfosztja a polgárokat attól a joguktól, hogy munkahelyükön és otthonaikban távol tarthassák magukat a politikától, ha akarják. Nem érdekelte, hogy a névre szóló levelével polgárok ezreit félemlíti meg. Nem érdekelték a törvények, amelyeknek legalább fél tucat rendelkezését szegte meg. Nem érdekelte semmi, csak a saját, sikertelenségtől fűtött hatalomvágya. Azt a politikust, aki öt parlamenti választás egyikén sem tudta pártja számára megszerezni a szavazatok többségét, nem lehet másnak tekinteni, mint sikertelennek. Attól azonban, hogy elkeseredettségében hazugságokkal teleírt leveleket küldözget szét, még nem lesz sikeres.

Merthogy ezek a levelek, tisztelt Ház, hazugságról szólnak: egy ereje végét járó országról, amely az utolsókat rúgja, és amelyet csakis a nemzet örökös miniszterelnöke támaszthat fel. A politikus ugyanis, aki még sohasem hazudott az embereknek, jól tudja, hogy az ambícióira leselkedő legfőbb veszély a polgárok újra megerősödő önbizalma, ezért a levelek kétségbeesést és kilátástalanságot sugallnak: nincs felemelkedés önerőből, nincs szívós munka és kitartó erőfeszítés árán elért siker, csak megváltás van, és ezt a megváltást csak ő hozhatja el.

Ma kevesebb pénz jut egy iskolás gyerekre, mint hét évvel ezelőtt, írja az iskolaigazgatóknak a politikus, aki még sohasem hazudott az embereknek, pedig 2001-ben nem egészen 173 ezer, 2008-ban viszont több mint 310 ezer forint jutott egy iskolásra. A pedagógusok, folytatja a politikus, aki még sohasem hazudott az embereknek, egyre kevesebb fizetésért kell hogy tanítsanak, holott az oktatásban dolgozók átlagkeresete 2001-ben 97 600, 2008-ban viszont 203 500 forint volt. A magyar gazdáknak jóformán csak az uniós csatlakozás hátrányaiból jut, írja a gazdálkodóknak a politikus, aki még sohasem hazudott az embereknek, miközben 2002 és 2008 között négyszeresére, hektáronként 8-12 ezer forintról 40 ezer forintra nőtt a területalapú mezőgazdasági támogatás. (Jakab István: Ne tessék már viccelni!)

A rendőrkapitányoknak is írt a politikus, aki még sohasem hazudott az embereknek. Az embereket törvénytiszteletre ösztönözni mérhetetlenül nehéz feladat, írja ő, aki 2007. február 2-án részt vett a rendőrség által fölállított Kossuth téri kordon törvénytelen elbontásában. A rendőrök hivatásuk gyakorlásához nem kapják meg a kellő erkölcsi támogatást, folytatja a politikus, aki még sohasem hazudott az embereknek, mintha nem az ő pártja folytatna három éve lejárató kampányt a hivatásukat gyakorló rendőrök ellen.

A kórházigazgatóknak szóló levelében az egészségügyi megelőző tevékenység ellehetetlenülése miatt aggódik a politikus, aki még sohasem hazudott az embereknek. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Pártja eközben hetek óta mindent megtesz, hogy az új típusú influenza elleni oltóanyag iránt aláássa a bizalmat, az embereket a megelőzés szükségessége felől elbizonytalanítsa. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Szégyen!) Ki kell mondani: a H1N1 minden olyan áldozatának halálában, aki e miatt az elbizonytalanító kampány miatt nem oltatta be magát, bűnrészesek azok a politikusok, akik e kampányban szerepet vállaltak (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Meg a kormány!), és bűnrészes az is, aki ezt leállíthatta volna, de politikai haszonlesésből nem tette, inkább szemforgató módon a megelőző tevékenység ellehetetlenüléséért aggódik.

Mindezeknél félelmetesebb azonban, ha belegondolunk: vajon hogyan kerültek a névre szóló levelek a postaládákba? Hozzájárultak-e vajon a címzettek, hogy adataikat a Fidesz nyilvántartsa? Hiszen a 2006-os választás óta tudjuk, hogy a Fidesz illegálisan gyűjt és kezel adatokat, helyenként kistérségi társulások vezetőinek segítségével - mint tette ezt Sarkadon 2006-ban -, helyenként pedig olyan titkosszolgálati múlttal rendelkező cégek bevonásával, mint amilyen az UD Zrt. Joggal tartunk attól, hogy a Fidesz adatbázisaiban mind a tízmillió magyar lakosról szerepelnek feljegyzések. Az előző rendszerben ezt III/III-asnak hívják, ma úgy hívják, Fidesz elnöki kabinet.

Tisztelt Ház! A politikus, aki még sohasem hazudott az embereknek, Szűröstől és Pozsgaytól kér tanácsokat, visszaállamosítást akar, amelyek főpróbáját Pécsett már meg is tartotta (Font Sándor: Kérdezzük meg az embereket, tetszik-e nekik!), agitprop hálózatot tart fenn, és az állampolgároktól adatokat gyűjtő titkosszolgálatot; egypártrendszerről, ellenzék nélkül működő parlamentről álmodik, és visszahozza a politikát a munkahelyekre. Ez pedig így együtt nem más, mint az elmúlt rendszer, amellyel neki, úgy tűnik, nem volt más baja, mint hogy nem ő volt hatalmon.

Ébresztő, Magyarország!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az interpelláció ellenzéki műfaj, úgyhogy igyekszem ebbe az interpellációba minél több, az ellenzéktől sokat hallott szlogent belegyömöszölni. (Mozgás, zaj.) Nyolcévi szocialista kormányzás eredményeként az ország romokban hever. Gazdaságunk összeroppant, éllovasból sereghajtóvá lettünk. Tájékoztassa a miniszter úr a tisztelt Házat, hogyan alakult az infláció, a külkereskedelmi és fizetési mérleg, az ország külső finanszírozási igénye az Orbán-kormány utolsó esztendejével összehasonlítva.

(14.20)

Hol állunk a fejlett világ rangsorában államháztartási hiányunkkal és államadósságunkkal?

A kormány tudatosan tönkretette az agrárgazdaságot. Halljuk, miniszter úr: mennyivel alacsonyabbak ma az agrártámogatások, mint az Orbán-kormány utolsó teljes évében, illetve az Unió hasonló helyzetű országaiban?

A gazdaság fuldoklik a magas adók miatt. Ismertesse, miniszter úr, mennyit nőtt a jövedelmek adó- és járulékterhelése nyolc esztendő alatt!

Rosszabbul élünk, mint nyolc éve, a lakosság egyharmada létminimum alatt tengődik. Valljon színt, miniszter úr! Mennyivel csökkent a keresetek és nyugdíjak vásárlóértéke az elmúlt nyolc évben? Mennyire szakadtak le a nyugdíjak a keresetektől? Mennyivel csökkentek a főbb jóléti kiadások a GDP arányában, hogyan alakultak a család- és gyermeknevelési támogatások? Mennyivel kevesebb az autó, mennyivel kevesebb az internet- és a mobiltelefon-előfizetés?

Elszabadult az állami pazarlás. A kormány az adófizetők pénzét fölösleges gépkocsi-, irodabútor- és mobiltelefon-vásárlásokra fordítja. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiból: Így van!) Vallja csak be, miniszter úr: mennyivel költ ma többet az állam saját működésére, mint nyolc esztendeje?

Szétverték az Orbán-kormány sikeres lakástámogatási rendszerét. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiból: Úgy van!) Hajlandó-e itt, a nyilvánosság előtt szembesülni, miniszter úr, azzal, mennyit csökkent az egy év alatt épített lakások száma és az államilag támogatott lakáshitel-állomány az Orbán-kormány idejéhez képest?

Az állandó forráskivonás miatt összeomlott az egészségügy. Tájékoztasson bennünket, miniszter úr: mennyivel költünk ma kevesebbet az egészségügyre, mint nyolc éve, mennyivel romlott emiatt az egészségügyi szolgáltatások színvonala, és hogyan mutatkozott ez meg a lakosság egészségi állapotát kifejező olyan mutatókban, mint a csecsemőhalandóság, a halálozási ráta vagy a születéskor várható élettartam?

Hasonló a helyzet az oktatásban. A kormány évről évre több pénzt von ki az oktatásból, megnyomorítja a pedagógusokat (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiból: Így van!), hagyja lepusztulni az oktatási intézményeket, elkallódni a tehetségeket és lezülleni a felsőoktatást. Kérem, miniszter úr, ismertesse az ezt tükröző adatokat!

Várom válaszát, miniszter úr, hadd szembesüljünk mindnyájan azzal, hová juttatta ez a kormány nyolc év alatt az országot! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Minthogy miniszter úr eljuttatta hozzám azokat az adatokat, amelyeket most válaszában idézett, módomban állt utánanézni, hogy ezek az adatok az Európai Bizottságtól, az Eurostattól, az IMF-től, nemzetközi hitelminősítőktől, pénzügyi elemzőktől és a Központi Statisztikai Hivataltól származnak. Mégis úgy gondolom, hiba lehet ezek körül az adatok körül, tekintettel arra, hogy az ellenzék vezére ennek pont az ellenkezőjét állította, márpedig róla tudjuk - éppen tőle magától -, hogy még sohasem hazudott. (Derültség az MSZP soraiban.) Úgy vélem tehát, miniszter úr, hogy itt valami nagy nemzetközi összeesküvés lehet kibontakozóban.

Azzal fogadom el a válaszát, hogy kérem a kormányt, nézzen utána, kik és milyen céllal esküsznek össze Magyarország és a magyar ellenzék vezérének szavahihetősége ellen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony, a hat ügy közül csak egyhez kívánok szólni, és ahhoz is csak nagyon röviden.

Tisztelt Ház! Meggyes Tamás képviselőtársunk egyik ellenem irányuló feljelentése arról szól, hogy egy napirend előtti hozzászólásomban mit mondtam róla, illetőleg Esztergom városáról. Én megértem azt, hogy miután Meggyes Tamás képviselőtársunk polgármesterként sikeresen hallgattatta el az őt bíráló hangokat az esztergomi képviselő-testületben, most ugyanezt a parlamentben is szeretné megtenni. Sajnálatos módon azonban mind az alkotmány, mind a képviselők jogállásáról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy ez a feljelentése az öt közül teljesen alaptalan, képviselőt képviselői munkája során kimondott véleményéért, leadott szavazatáért felelősségre vonni nem lehet. Képviselő úrnak először az alkotmányt, aztán később a képviselők jogállásáról szóló törvényt kellene ahhoz módosítania, hogy ebben az ügyben engem följelenthessen, a többi négy természetesen a bíróság, illetőleg a tisztelt Ház kezében van.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)