Felszólalás adatai

ELNÖK: Elnézést, egy kis türelmét kérem. Kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy a baráti beszélgetést, ha lehet, halkabban folytassák, hogy halljuk az államtitkár úr válaszát. Megadom a szót, és 20 másodperccel tovább öné akkor a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak annyit említenék meg, hogy nem feltétlenül lesz erősebb attól valakinek a nemzetpolitikai elkötelezettsége, hogyha hangosabban kiabál a parlamentben. Lehet, hogy egy államtitkár asszonynak a normál hangon elmondott válaszában több tartalom és több elköteleződés van olykor-olykor, mintsem hogyha valaki azzal igyekszik nemzetpolitikai elkötelezettségének hangot adni, hogy minél hangosabban ordít itt a parlamentben. Jó lenne, ha egymást előbb meghallgatnánk, és nem kiabálnánk ezen a téren.

Én úgy gondolom, hogy ez a kormány azért igencsak rászolgált arra, hogy a határon túli magyarok is bízzanak benne, hiszen kevés olyan kabinet volt, amely kettős állampolgársággal és más tekintetben ennyit tett a határon túli magyarokért. Mi más bizonyíthatná egy kormányzatnak az elkötelezettségét ezen a téren, ha nem a tények (Szávay István: Most melyik felszólalásra válaszolsz egyébként? - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Nyugi!), ha nem az előző két évnek az eredményei. Könnyű persze kiabálni, de nehezebb, úgy látszik, szembenézni azzal, hogy pontosan mi is történt két év alatt, hála istennek, mennyi jó dolog történt az önök támogatásával is az erdélyi magyarokkal kapcsolatban is.

Ahogy a képviselő úr is mondta, Erdélyben nagyon sok helyen nagyon nagy probléma van, olyan kérdésekkel, olyan problémákkal állunk szemben, amelyekre évek óta nem volt szerencsére példa. Leváltották a magyar prefektust Hargitában, Kovásznában, Szilágy, Hunyad megyékben, valamint a Kárpátokon túli Vaslui nagymegyében, alprefektusokat cseréltek, és leváltották az összes magyart Aradon, Brassóban, Marosban, Máramarosban, Szatmárban és Temesben, pedig ők a román jog szerint közigazgatási tisztségviselők - tehát párttagok sem lehetnek -, a közigazgatási rendszernek a tagjai. Ettől függetlenül az a gyakorlat vagy szokás, vagy elvárás, vagy az európai kulturális gyökér megszakadt, hogy a magyar többségű megyékben magyar prefektus vagy a jelentős magyar kisebbségben rendelkező megyékben magyar alprefektus legyen, tehát igencsak sok tekintetben sérült az erdélyi magyarok lehetősége ebben a tekintetben.

Ugyanakkor ez a kérdés Magyarország számára nem külügy, hiszen a határon túli magyarok nem a magyar külpolitika részei; azok az államok, amelyekben laknak, természetesen az, de maga az ügy már nemzetpolitikai ügy, sőt, több mint százezer honfitársunk tekintetében már állampolgársági ügy, tehát belügy, hiszen ők ugyanúgy állampolgári Magyarországnak, mint bárki más. És úgy érzem, hogy a sok eszköz közül, amelyet már említettem, mint például a kettős állampolgárság is, az európai területi társulásoknak, korábbi nevén EGTC-knek a kialakítása, ami pontosan a Partiumban, a határvidéken élő magyarok számára egyfajta közjogi kapcsolódást, egyfajta kulturális anyaországhoz tartozást is jelent, ezen a területen megvalósított nagyon sok eredményünk, úgy gondolom, hogy az ottani magyarok megmaradását is támogatni tudja, az ő helyzetüket is erősíti. Ugyanakkor az látható, hogy a szociálliberális unió és az új baloldali román kormány régóta nem látott magyarellenes intézkedéseket hozott, az első része volt ennek a magyarellenes hangnem, tehát szavakban nyilvánult meg, de pár hete az ócsárló kijelentéseket konkrét intézkedések is követték, amelyekre itt az orvostudományi egyetem és egyéb tekintetben még kitérnék a maradék két percemben.

A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának az ügyére mindannyiunknak és egész Európának is oda kell figyelnie. Ha csak a tényeket vesszük, és lecsupaszítjuk a naponta többször is elhangzó, időnként zavaros kommunikációtól, akkor láthatjuk, mi történt valójában. Még az előző román kormány kidolgozott és elfogadott egy tanügyi törvényt, amely három multikulturális felsőoktatási intézményt nevesít: a Babeş-Bolyai Egyetemet, a MOGYE-t és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet. A törvény értelmében ezekben az intézményekben létrehozhatók az önálló döntési jogkörrel felruházott magyar intézetek. A MOGYE román vezetősége megtagadta, hogy az egyetem chartáját a törvény szerint módosítsák. Március 27-én elfogadtak egy kormányhatározatot a MOGYE magyar-angol karának létrehozásáról, ezt követően a törvényt kidolgozó kormányt megbuktatták, és az új szociáldemokrata kormány első, demonstratív lépése az volt, hogy bejelentette: visszavonja az angol-magyar nyelvű kar létrehozásáról szóló kormányhatározatot, ezért a táblabíróság is felfüggesztette az eljárását. A MOGYE ügye szimbolikus, de stratégiai fontosságú is számunkra, nemzeti és szakmai szempontok alapján egyaránt kiemelendő. Mindannyian tudjuk, mennyire fontos, hogy egy közösségben legyenek olyan orvosok, olyan gyógyszerészek, akikhez anyanyelvükön tudnak fordulni a kezelésre várók.

De azt is meg kell említenünk, hogy nem ez az egyetlen kérdés, ami aggodalomra ad okot Romániában. Ismert, hogy május 7-én megállapodás született a szociáldemokrata kormányfő és a nem magyar kisebbségek képviselőcsoportja között, többek között arról (Az elnök csenget.), hogy támogatják egy olyan kisebbségi törvény elfogadását, amely nem tartalmazza a magyarok számára fontos kulturális autonómia lehetőségét (Az elnök csenget.), illetve a kisebbségek készek támogatni egy olyan választójogi módosítást, amely...

ELNÖK: Államtitkár úr, lejárt a felszólalási ideje. (Soltész Miklós: De később kezdte, elnök úr!)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Egy mondattal befejezem. Tisztelt képviselő úr, a magyar kormány ott lesz minden magyar mellett, akár magyar állampolgár, akár nem magyar állampolgár, a szerzett jogaikat nem érheti sérelem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)