Felszólalás adatai

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Kedves Munkatársaim! A bizottság megtárgyalta és elfogadásra ajánlja - az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság - a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolóját és határozatát.

Mindenekelőtt szeretném megköszönni Kaltenbach Jenő úrnak és munkatársainak azt a munkát, amit elvégeztek, azt a szakmai munkát, amit elvégeztek. A magam részéről az a közel 12 éves folyamat, amit láthatunk, azt gondolom, hogy mindenképpen minősíti Kaltenbach Jenő munkáját és munkatársait, mégpedig egy olyan irányban minősíti, hogy mindenképpen a magyarországi cigányság és a kisebbségek helyzetének pozitív elmozdulása valamilyen szinten realizálódott. Mint ahogy a beszámolóban is lehet látni, amiről éppen tárgyalunk, a 2005-ös beszámolóban lehet látni olyan számokat, amelyek már pozitív értékben jelennek meg, mégpedig úgy, hogy sokkal kevesebb ügy volt, nem sokkal, de 2 százaléknyi különbség van az előző évihez képest. Ezért én azt gondolom, hogy ez már mindenképpen egy olyan tendencia, amiről azt lehet mondani, hogy valami történt ebben a 12 évben, és hogy egy idézetet is mondjak ehhez, azt gondolom, talán időszerű, mert amikor arról beszéltünk az elmúlt közel öt órában, hogy a jogegyenlőség mennyire fontos akár a gyermekvédelmi jogoknál, akár pedig az etnikai kisebbségi jogoknál vagy éppen az egészségügyi jogok betartásánál, de sorolhatnánk bármilyen más emberi jogot, akkor azt gondolom, hogy most mindenképpen időszerű.

"Egyre többen gondolják úgy, hogy a jog szabályai szolgálhatnak olyan zsinórmértékül, amely mindenki számára egyformán kötelező, és vita esetén nem az ízlés, az erkölcs, a hatalmi helyzet, a származás, a társadalmi státus dönti el, hogy kinek van igaza." Ezt egyébként Aáry-Tamás Lajos írásából vettem. Én azt gondolom, hogy ez mindenképpen időszerű, mert nem az indulatok kell hogy eldöntsék, hogy a jogban kinek van igaza, hanem azt gondolom, a jog érvényesülése kell hogy mindenképpen szerepeljen.

Négy területet szeretnék kiemelni az ombudsmani jelentésből. Ez a négy terület: a foglalkoztatás, az oktatás, a lakhatás és az egészségügy. Azért teszem mindezt, mert ebben érzékelhetően lehet látni, és lehet kimutatni azokat a pontokat, amelyekben mindenképpen még mindig neuralgikus jelenségek vannak, és a foglalkoztatással kezdeném, amely, azt gondolom, mindenképpen azért időszerű, mert ha a négy területet említjük, mindig el szoktam mondani, és most is elmondom, hogy nem szeretném külön megemlíteni egyiket sem csupán csak azért, mert mind a négy terület komplexen egymáshoz tartozik, mert az egyik nélkül a másikat nem lehet jól kezelni, és nem lehet igazán versenyképes és fenntartható fejlődést elérni a hazai kisebbségek életében.

A '95-ös ombudsmani rendszer felállítása utáni időszakban érzékelhetően lehetett látni azokat a jelzéseket, amelyek a foglalkoztatásban megjelenő diszkrimináció tárgykörében szólaltak meg. Néhány konkrét esetet érintsek, mint például a munkaügyi központokban több esetben is előfordult, hogy a kirendeltségeken a munkaadó kikötötte, hogy roma származású személyt nem foglalkoztat. A rendszerváltás utáni időszakban ezzel a ténnyel nem lehetett semmit kezdeni, mivel nem voltak olyan jogi normák, amelyek rövid időn belül egy-egy ügyet megnyugtatóan lezártak volna. Az ombudsmani hivatalok felállítását követően már lehet érzékelhetően látni, hogy van kihez fordulnunk, és van, ki ezt a jogot, lehetőséget megadja a kisebbségek számára, így a cigányság számára is.

Más esetekben pedig akkor ért romákat diszkrimináció, amikor egy munkahelyi hirdetésre telefonon jelentkeztek be, a telefonos bejelentkezéskor még volt felvétel, majd amikor az illető roma származású személy a megbeszélt időben és helyen megjelent, és kiderült, hogy ő roma származású, a létszám betelt jelű mondat fogadta a roma honfitársunkat. Úgy érezzük, hogy mi magyarok, romák - sorolhatnám a jelzőket - a diszkrimináció minden egyes fokát vissza kell hogy utasítsuk, amelyek nap mint nap megjelennek és megjelenhetnek életünkben. De nem látom értelmét, jómagam és a politikustársak összehangolt tevékenysége vezethet oda? Ez a kérdés, vagy egyáltalán hogy lehet még mindig akkor arról beszélni a mai nap, hogy vannak ilyen előítéletek, mert '95 óta folyamatosan lehet ezt érzékelni, hogy ez a folyamat tendenciózusan a rendszerben megjelenik és megvan. Ezért azt gondolom, hogy akármennyire mondjuk azt, hogy a jog rendszere kiterjed minden egyes részére, még mindig azért vannak olyan jogi hézagok, jogi kiskapuk, amelyeket, én azt gondolom, mindenképpen be kell zárni annak érdekében, hogy a foglalkoztatás tárgykörében egy sokkal hathatósabb lehetőséget biztosítsunk a hazai cigányság érdekében.

Az oktatás jelenségéről már többen beszéltek, és az előző témában már felvetés volt. Én magam a szegregált oktatásra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mai nap is még lehet látni olyan szegregált oktatási típusokat, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban Mohácsi Viktória miniszteri biztos asszony nagyon sokat tett annak érdekében, hogy elsősorban azokat a gyerekeket, akik a speciális iskolába járó diákokat jelentik Magyarországon, ne különböztessék meg, és ne bőrszínük, faji hovatartozásuk alapján kerüljenek egy olyan helyzetbe, ahonnan nagyon nehéz visszakerülni; ez az a bizonyos speciális iskolai típus. Ennek harcában egyébként, azt gondolom, komoly szándék mutatkozott a szaktárca irányában, illetve természetesen a kormány irányából is, amelynek legfontosabb lépése az "Utolsó padból" című program. Ebben a programban lehet érzékelni, és lehet látni azt, hogy nem ugyanannyi gyerek kerül be egy-egy évben a speciális iskolai típusba, mint ahogy bekerültek az elmúlt időszakban. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy visszaszorulóban van az a tény, hogy a speciális iskolákban lévő gyerekek száma növekedjen.

Ez egy nagyon fontos szelete életünknek, mert azt gondolom, hogy az alapoknál kell igazán megfogni azt a lehetőséget, hogy minél hatékonyabb és versenyképesebb legyen egy-egy diák az iskolai rendszerben. Ezért én azt gondolom, hogy mindenképpen az oktatás a 0-6 éves korig fontos, hogy akkor figyeljünk oda a legjobban diákjainkra és gyerekeinkre, mert akkor a versenyképesség mindenképpen sokkal jobban kódolt.

A másik nagyon fontos intézkedés volt, és azt gondolom, a diszkrimináció egyik visszaszorítása is lehet, hogy 3 éves korban a térítésmentesség elindítása a rászorultaknak egy olyan helyzetet hozott, hogy közel 30 százalékkal több gyerek jár most az óvodai rendszerbe, hátrányos helyzetű gyerek, mint az elmúlt évtizedekben.

(14.50)

Tehát 2005-ben indult el ez a folyamat, és már lehet mérni ezt a 30 százalékos emelkedést. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy az oktatásban komoly esély van.

Én az oktatásból nem szeretnék többet kiemelni. Egyetlenegy biztos, hogy az ombudsman úrnak azok az ajánlásai, amelyeket megtett az oktatási intézmények irányában, a beszámolóból is kitűnik, az mindenképpen arra ad lehetőséget, hogy ő is nagyon sok esetben látja és érzékeli azokat a diszkriminációs jelenségeket, amelyeket tapasztalni lehet, és a jelzések alapján hozzá befutnak, viszont azt is lehet látni, hogy az ajánlások, amelyek megfogalmazódnak az ő részéről, nagyon sok esetben nem érik el azt a célt, hogy megváltoztassák egy-egy oktatási intézménynek a belső struktúráját, illetve megítéltetését a roma gyerekek irányában.

Az egészségügyről nagyon röviden: a beszámolóban, azt gondolom, hogy az elmúlt évek beszámolóiban is többször kijött az egészségügynek a problémás helyzete. Az egyik legfájóbb pont talán a magyarországi cigányság részéről az a bizonyos Heves megyei eset, amikor a kórházban történt atrocitás, hogy direkt azért külön kórterembe fektették a személyt, mert roma származású. Ez végigkísérte egyébként nagyon sokáig a magyarországi cigányság életét, mert nagyon sokszor, ha nem is volt olyan ellátás, amilyenre számítottak, tehát negatív ellátás, akkor is már úgy kezdték a kórházban a roma származású honfitársaink az életet, vagyis a betegségnek az első napjait, hogy már féltek bemenni is.

Ezért nagyon sokszor lehet tapasztalni, hogy nem az a jelenség a legnagyobb probléma, ami egyébként hatalmas probléma, hogy ilyen diszkriminációval találkozhatnak és találkoztak az elmúlt időszakban, hanem az a legnagyobb probléma, hogy az általános szűréseken, itt elsősorban a nőkre gondolok, a nők egyre kevesebben veszik igénybe a kórházi ellátást, illetve az alapszűréseket, azért, mert még mindig megvan az a félsz bennük, amellyel, azt gondolom, hogy mindenképpen kell valamit kezdeni és tenni, és azok az ajánlások, amelyek szintén e tárgykörben megfogalmazódtak, számomra mindenképpen nagyon fontos jelzés.

A lakásügyek: kiemelten foglalkozik a beszámoló a lakásügyekkel. Én kiemelten nem szeretnék ezzel foglalkozni. Nagyon sokban egyetértek Kaltenbach Jenő ombudsman úrral, amikor a lakásügyben akár az önkormányzatok irányában, akár pedig egyéb más hivatalok irányában tesz olyan megjegyzést, amellyel mindenképpen egy jobb, egy célszerűbb és egy fenntartható fejlődést a lakásügyben el lehessen érni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)