Készült: 2024.09.22.05:42:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

247. ülésnap (2001.12.11.),  1-2. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 5:35


Felszólalások:   1   1-2   3-4      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm valamennyi képviselőtársamat, mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés őszi ülésszakának 28. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Németh Zsolt és Kapronczi Mihály jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a bizottsági elnöki értekezlet javaslata alapján az Országgyűlés elnöke tárgysorozatba-vételre és ajánlás készítésére kijelölte a bizottságokat. Érdeklődő képviselőtársaim a szokásos módon tájékozódhatnak erről.

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Isépy Tamás frakcióvezető-helyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, "Barankovics hazatér" címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr, ötperces időkeretben.

 

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A szegények New York-i, városszéli temetőjéből tegnap hazaérkeztek Barankovics István hamvai, és csütörtökön a magyar föld véglegesen magába zárja hűséges fiát. Szeretném remélni, hogy nemcsak számunkra, kereszténydemokrata képviselők, hanem a némi történelmi emlékezettel rendelkező minden magyar állampolgár számára fontos és indokolt, hogy ezekben a napokban legalább néhány méltató szó hangozzék el ezek között a falak között arról a politikusról, aki a kibontakozó terror nyomasztó hajnalán innen merte hangos szóval hirdetni, hogy a demokráciát nem lehet antidemokratikus eszközökkel megvalósítani. (Dr. Takács Imre: Így van!) Milyen lekicsinylő ajkbiggyesztéssel fogadhatták a másik oldalon annak idején az ilyen megfogalmazásokat: "a mi ideológiánk a kereszténység nagy gondolkodóinak szellemi befolyása alatt áll; ragaszkodunk az emberi személy szabadságához, elutasítjuk a totalizmust, valljuk a pártok szabadságát, saját pártunkban annak belső szabadságát is; hívei vagyunk minden vonalon a törvény uralmának".

1947 augusztusában bátorság kellett annak a megfogalmazásához, hogy: "Programunk a legbiztosabb és a legszélesebb emberi jog, a legteljesebb szociális igazságosság és a legnagyobb szabadság a természetfelettiség többletében, és célunk a szabad magyarok független országa." Vagy túl a világháborún, az ország szovjet megszállásának viszonyai között bátorság kellett a külpolitikai prioritások olyan megjelöléséhez, hogy először a puszta létezés érdeke, másodszor a független államiság biztosítása, harmadszor - '47-ben! - a határokon túl élő magyarság emberi és nemzeti jogainak biztosítása, és negyedszer pedig a belső jobb lét külső feltételeinek megkeresése.

Nyilván lesznek olyanok, akik fanyalogva beszélnek majd valamifajta újratemetésről. Lelkük rajta, hiszen Barankovics Istvánt nem Keletre kergették ki vagy hurcolták el, a hamvakat nem kellett az idegen földben összekaparni, mint Bethlen Istvánét, nem kellett a váci rabtemető nyomtalan sírjai között rábukkanni, mint az éhen halasztott Hóman Bálintra, nem kellett az arccal lefelé eltemetettek közül a sírgödörből kiásni, mint az 1956-os áldozatokat; az ő eltemetett hamvai csendesen pihentek idegen földben, és várták a hazatérés emelkedett pillanatát.

"Emigrációba nem megy az ember, hanem kényszerítik." - írja a naplójában. Rákosi fenyegetésére egyértelmű választ ad: "Tudom, hogy csak a lét és a becsület között van választásom, de a becsületet választom." És a becsületet választó döntés miatt 1949. február 2-án az ország elhagyására kényszerült.

A barát Szőnyi Zsuzsához intézett levelében említi, hogy már 1945 után megfogalmazta egy politikustársa: "Aki ebben a korban politizál, annak tisztában kell lennie azzal, hogy azt az akasztófa árnyékában teszi." A szó valódi értelmében nem volt politikusalkat, az akasztófa árnyékában mégis vállalta a lehetetlennek látszó feladatot, és egy hihetetlenül rövid választási kampány eredményeként valójában az ő irányításával zajlott le, a várható kommunista terror fenyegető mennydörgései között a magyar polgárság és a megvalósulni vágyó magyar demokrácia utolsó látványos lázadása. Az 1947. augusztus 31-ei választást ugyan a kékcédulák segítségével a Magyar Kommunista Párt nyerte meg, de a választás igazi nyertese a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt volt, a tisztán szerzett 16,4 százalékkal.

A mai napon itt, az ország Házában őszinte tisztelettel adózunk Barankovics István emlékének, és az ő példája nyomán hisszük és valljuk, hogy a kereszténydemokrácia hatékonyan jelen van, és a jövőben is jelen lesz a magyar közéletben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok, az MSZP- és a MIÉP-frakció soraiban.)

 




Felszólalások:   1   1-2   3-4      Ülésnap adatai