Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében pénteken, az ülés berekesztésének hatályával lezárom. A részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a mai napon a szakmai kamarákról szóló előterjesztés tárgyalása során fel kívánok szólalni, ugyanakkor az Országgyűlés elnöke az ülés vezetésére is felkért. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy az előterjesztés tárgyalása során, a képviselői felszólalásom után is, a vita és a szavazás lezárásig vezethessem az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége úgy határozott, hogy az Országgyűlés ülését az előterjesztés tárgyalása során vezethetem.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a tervező- és szakértő mérnökök, valamint az építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/1757. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1757/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Szabadi Béla államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.

DR. SZABADI BÉLA földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény alapján - közel ötven év kényszerű szünet után - a mérnöki és építészkamarák megalakultak, s csaknem három éve tevékenykednek mint hatósági hatáskörrel felruházott köztestületek. Az új kamaráknak a személyi jogosultsághoz kötött sajátos, egyéni felelősségvállaláson alapuló, hagyományos szakmai-etikai követelményeknek is megfelelő építész és mérnök szakmát folytatók a tagjai, azaz a tervezők és a szakértők.

Az új törvény a korábbi jogszabályok alapján a tervezői és szakértői jogosultsággal rendelkezők körét végzettségük és szakmai tevékenységük alapján szűkítette, így egyes, kamarai tagságra nem jogosult személyek - elsősorban a középfokú végzettségűek, technikusok - korábbi engedélyük alapján legfeljebb a jövő év január 6-áig folytathatják mérnöki, illetve építészeti tevékenységüket. Az elmúlt három év tapasztalatai nyomán bebizonyosodott, hogy a nagy gyakorlatú és tevékenységüket közmegelégedésre végző technikusok korábban szerzett jogainak fenntartása nem csupán szakmai vagy jogi kérdés, hanem humanitárius és politikai kérdés is egyben. Ez alapvetően indokolja a kamarai törvény módosítását.

A technikusok jogosultságának végleges és megnyugtató rendezésével egyidejűleg a törvényjavaslat más olyan módosításokat is kezdeményez, amely a kamarák működési feltételeinek javítását, illetve az egyértelműbb és áttekinthetőbb jogalkalmazást szolgálja. Így például egyértelművé kell tenni, hogy a törvényességi felügyeletet az illetékes minisztériumok nemcsak az országos kamarák, hanem a területi kamarák felett is gyakorolják. A kamarák mint szakmai önkormányzatok belső működésének javítását elsősorban a kamarák igényei, illetve a velük való részletes egyeztetés alapján javasolja a törvénymódosítás: a választás szabályai, a közgyűlés hatásköre s a többi tekintetében.

További fontos előírásként a javaslat megteremti a kamarák közhasznú szervezetté válásának lehetőségét, erre a kamarák széles körű közhasznú tevékenységének eredményesebb folytatása érdekében van szükség. A törvénymódosítás tervezetének kidolgozása során a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium folyamatosan és teljes összhangban működött együtt a társelőterjesztő Igazságügyi Minisztériummal. Így többek között egyetértés volt abban, hogy a mérnöki és építészkamarák működésének eddigi tapasztalatai nem indokolják a törvény eredeti céljának és struktúrájának megváltoztatását, például a kamarai tagsághoz kötött tevékenységek körének kibővítését, a kötelező kamarai tagságnak a jelenlegi taglétszámnál lényegesen szélesebb személyi körre való kiterjesztését. Ez sem a szakmai kamarák létrehozásának eredeti céljával, sem a kormány ez év áprilisában hozott, ezzel kapcsolatos 1037/1999.(IV.21.) számú kormányhatározatával nem lenne összeegyeztethető.

Az előző Országgyűlés 1996 júliusában egyhangúlag fogadta el a mérnöki és építészkamarai törvényt. Az azóta eltelt három év bizonyította a szakmai kamarák létjogosultságát, ugyanakkor az is indokolt, hogy a tapasztalatok alapján az időközben felmerült problémák tartós megoldást nyerjenek.

A törvénymódosítás legszélesebb társadalmi hatása a tervezési és szakértői jogosultságok területén korábban jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok további fenntartásánál mutatkozik meg, elsősorban az érintett réteg évek óta húzódó, bizonytalan státuszának a megoldásával. Ugyanakkor ezen intézkedésnek jelentős és megalapozott szakmai indokai is vannak: azon a területen és abban a körben, ahol ezen személyek tevékenységüket végzik, munkájukat általában szakmai megelégedettség övezi, és adott esetben szakirányú felsőfokú végzettségű tervező, szakértő csak viszonylag nagyobb távolságban található.

Alapvető társadalmi hatás az is, hogy a kamaráknak mint a szakmai önszerveződés meghatározó szervezeteinek tevékenysége az állampolgárok által is átlátható legyen, és a társadalom bizalma e szervezetek irányában növekedjék.

A törvényjavaslat jelentőségét mutatja, hogy azt a gazdasági bizottság mint kijelölt bizottság tárgyalta, ezen túlmenően a környezetvédelmi, a mezőgazdasági, a területfejlesztési, valamint az alkotmányügyi bizottság is napirendjére tűzte.

A javaslatot nem támogatta a környezetvédelmi és a mezőgazdasági bizottság, ugyanakkor általános vitára alkalmasnak találta a gazdasági, a területfejlesztési és az alkotmányügyi bizottság.

Mindezekre tekintettel kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előterjesztést támogatni szíveskedjenek.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az díszpáholyban helyet foglaló Birgitta Dahl őexcellenciáját, a svéd parlament elnökét és az általa vezetett delegáció tagjait. Magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánok. (A delegáció tagjai felállva köszönik meg a tapsot.)

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy átadjam az elnöklést alelnöktársamnak, Wekler Ferencnek.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vélemények ismertetésével folytatja munkáját az Országgyűlés. A gazdasági bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Az elfogadott napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeret áll a bizottsági előadók rendelkezésére a bizottsági vélemények ismertetésére.

(15.50)

Elsőként a gazdasági bizottság felszólalói következnek. Rigler Zoltánnak, a bizottság előadójának adom meg a szót.

RIGLER ZOLTÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés gazdasági bizottsága november 2-án megtárgyalta a T/1757. számú, a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló, 1996. évi LVIII. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A bizottsági vita jól érezhetően négy téma köré csoportosult, amelyek visszatérőek voltak. Vegyük sorra ezeket!

Egyetértés mutatkozott abban, hogy még ebben az évben meg kell oldani a mérnöki és építészeti tevékenységet végző, de szakirányú felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők kérdését. A törvényjavaslat korrekt módon rendezi a zömében technikusokból állók jogi helyzetét, azaz elismeri a korábban szerzett jogosultságot, és a továbbiakban megfelelő színvonalú tevékenység esetén folyamatosan biztosítja azt.

Nem mutatkozott egyetértés viszont abban, hogy a törvény kit tekintsen a kamara tagjának. A bizottsági ülésen jelen lévő Magyar Mérnöki Kamara képviselője szót emelt különösen a műszaki ellenőrök kamarai tagsága mellett. Vita bontakozott ki a tekintetben, hogy ez valóban 4-5000 fővel csökkenti-e a kamarai tagságot.

Több képviselőtársam tért ki a műszaki felsőoktatás helyzetére, a gyakorlati időre, valamint arra, hogy e tekintetben milyen a kapcsolódásunk az EU-normatívákhoz.

A vita során mind a kamarák képviselői, mind a képviselők foglalkoztak a kamarák közhasznú társasággá alakulásának lehetőségével. Általában szükségesnek ítéltek egy közhasznúsági törvényt.

Ezen fő témacsoportok mellett felmerült a közszolgálatban álló, hatósági feladatokat végző építészek munkavégzésével, tervezési jogosultságával kapcsolatos probléma, ami számos esetben korrupció lehetőségét veti fel.

Képviselői vélemény hangzott el az építőipar ágazati irányításával kapcsolatban annak okán, hogy a törvényjavaslat a felügyeletet a mérnöki kamara esetén a gazdasági miniszter, az építészkamara esetén a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter kezébe adja. A javaslattevő szerint az építőipar megérdemelne egy önálló minisztériumot.

Szembetűnő volt egyébként, hogy a törvényjavaslatról mennyire eltérően vélekedett a két kamara képviselője. Az építészkamara képviselője szerint a módosítások megkönnyítik a működésüket és az elképzelésük szerintiek, míg a mérnöki kamara képviselője visszatérően a kamara létszámának csökkentését fájlalta.

Összefoglalva azt mondhatom, hogy a bizottság a vitában elhangzottak, valamint a kérdésekre adott válaszok alapján az előterjesztést 14 igen, 9 nem és 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Fritz Péter úr ismerteti. Megadom a szót.

FRITZ PÉTER, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. A bizottságban a kisebbségi vélemény a körül alakult ki, hogy ez a törvénytervezet egyes kamarai jogköröket visszaállamosít és csorbít. Ezek közül négyet említenék.

Az első: a Magyar Mérnöki Kamara jelenlegi listáján szerepel 300 környezetvédelmi szakértő, 300 környezetvédelmi felülvizsgáló és 4600 építési műszaki ellenőr. Az ő kivételük a mérnöki kamara taglétszámából mindenképpen csorbítja a lehetőségeiket, és mint említettem, az általános indokolásból nem tűnik ki, hogy ez miért történik.

Szeretném elmondani, mivel vita alakult ki erről: az Alkotmánybíróság teljesen egyértelművé tette, hogy az ugyanazon hivatást gyakorlók önkormányzati jellegű kamarát hozhatnak létre, ez az ugyanolyan hivatást gyakorlók köre pedig a "mérnöki tevékenység, tanácsadás" címszó alatt található meg, és ez egyezik az Európai Unió direktíváival. Ezekben az országokban ugyanilyen módon általános követelmény a kötelező kamarai tagság ezen mérnöki tevékenységi körbe tartozók számára.

A második a képviselőtársam által már említett nagy gyakorlatú technikusok mérnöki tevékenysége: nagyon helyesen úgy dönt a törvény, hogy továbbra is megadja a számukra a működési lehetőséget. Akkor viszont, ha a működési lehetőség a számukra adott, hogy konzisztens legyen a mérnöki kamara tevékenysége, lehetővé kellene tenni azt is, hogy ők a mérnöki kamarának is tagjai lehessenek. Hiszen nagyon nehezen képzelhető el, hogy a kamara nem kamarai tagokkal szemben gyakorol etikai és szakmai jellegű felügyeletet.

A harmadik, amit az előző napirendi pontnál már részleteztem, most nem akarok rá kitérni, de egyértelmű: mivel egy törvény szabályozza a mérnöki és az építészkamara tevékenységét, akkor a szakképzettségben és az ehhez kapcsolódó kamarai feltételekben nem szabad különbséget tenni a két mérnöki tevékenység között.

És végül a negyedik, ami szintén valamifajta jogosítvány kérdése, az, hogy a mérnöki kamara végig egyeztetett a törvény előkészítése során a minisztériummal, de ennek gyakorlatilag semmi hatása nem volt, mert az általuk leegyeztetett, talán meg is egyezett szöveggel ellentétben pontosan ellentétes szöveg került a törvénytervezetbe. Szeretném elmondani, hogy ha nem formálisnak tekintjük a kamarák egyeztetési jogát, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy valamilyen mértékben, nagyobb mértékben kellett volna támaszkodni a kamara véleményére és azt elfogadni.

Mindezek alapján a gazdasági bizottság 46 százaléka úgy vélte, hogy ez a törvény nem alkalmas az általános vizsgálatra, hiszen olyan jogosítványokat csorbít, amelyek mentén nehezen képzelhető el, hogy javítható lenne ez a törvény. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót T. Asztalos Ildikónak, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

T. ASZTALOS ILDIKÓ, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel tájékoztatnám önöket a mezőgazdasági bizottságban elhangzott vitáról, de ilyen ott nem volt.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a mezőgazdasági bizottság elutasította a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát. El kell mondjam, hogy az ellenzéki képviselők - személyemben - kérdést tettünk fel az előterjesztőnek, amely két dologra vonatkozott. Egyrészt megkérdeztem az előterjesztőt, milyen egyeztetési folyamat zajlott le a törvénymódosítás előkészítése során a mérnöki kamara és az építészkamara szerveivel - nyilván az országos szervre gondoltam -, ez volt az első kérdésem. A második kérdésem pedig az volt, hogy mi indokolja a műszaki ellenőrök kivételét a szakmai kamarákból, mi indokolja az építési műszaki ellenőrök közigazgatási rendszerbe való utalását.

Az előterjesztő elmondta, hogy a kamarákkal egyeztettek, ez az egyeztetés többszöri volt. Az építészkamara, illetve a mérnökkamara nem mindig értett egyet bizonyos tekintetekben, a műszaki ellenőrök kérdéskörében is ellentétes volt a két kamara véleménye.

A műszaki ellenőröket tekintve az előterjesztő elmondta, nem tartja jogszabályszerűnek, sem megfelelőnek a műszaki ellenőrök szakmai kamarába való betagolódását, kimondottan csak a tervező- és a szakértő mérnökökre vonatkozik az a szakmai kamarai lehetőség, amit a törvény előír. Éppen ezért ők elutasították a mérnökkamara az irányú felvetését, hogy az építési műszaki ellenőrök és a környezetvédelmi szakértők közül a kamara hatálya alá tartozók tagok lehessenek.

Mindezek után következett a szavazás. Kormánypárti képviselőtársaim nem mondták el a véleményüket, de szavazatukkal vélhetőleg támogatták azt a kérdéscsoportot, amit felvetettem, illetve amit mint ellenzéki képviselő megfogalmaztam. Éppen ezért tételesen és jogszerűen csak azt az álláspontot tudom elmondani önöknek, amit a bizottsági beszélgetés során az előterjesztővel folytattam.

(16.00)

Mindenesetre tény, hogy a mezőgazdasági bizottság általános vitára nem tartotta alkalmasnak ezt a törvénytervezetet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót.

Elsőként Rigler Zoltán, a Fidesz képviselője jelentkezett szólásra.

A képviselő urat illeti a szó.

RIGLER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mérnökök és építészek szakmai kamarái harmadik éve működnek mint szakmai önkormányzatok és hatósági jogkörrel felruházott köztestületek. Ez az idő még kevés ahhoz, hogy a kamarák szerepe, működésük előnye a társadalomban határozott, illetve széles körű visszhangra, elismerése találjon.

A jelenlegi törvénymódosítást mégis alapvetően társadalmi igény teszi szükségessé. Az év végén telik le az a hároméves átmeneti időszak, amelynek tartama alatt a kamarai tagságra nem jogosult tervezők és szakértők - főleg technikusok - korábban szerzett jogosultságaikat még gyakorolhatják. Ezt követően számukra a törvénymódosítás hiányában végleg megszűnne a mérnöki, illetve építészeti tevékenység gyakorlásának lehetősége.

A mérnök- és építészkamarai törvény hatásaként az 1997. évi törvénymódosítással biztosított jogfenntartás lehetőségét az érintetteknek csak kisebb hányada használta ki. Akik viszont éltek a jogfenntartás lehetőségével, azok számára a korábbi tevékenység folytatása a legtöbbször létkérdés, emellett lakóhelyük, illetve környékük lakossága is igényli szolgáltatásaikat.

Mindezek miatt feltétlenül indokolt az érintett személyi kör további lehetőségeinek végleges, határozatlan ideig tartó rendezése, az átmeneti állapot lezárása. A jogvesztő határidők közelsége miatt a döntés ez ügyben nem tűr halasztást.

A törvénymódosítás ezen elsődleges indoka mellett lehetőség nyílik olyan fontos további módosítások kezdeményezésére is, amelyek egyrészt a kamarák működési feltételeinek javítását, másrészt a jogalkalmazás egységességét és következetességét szolgálják.

A működési feltételek javításához tartozik, hogy a jövőben a kamarák közhasznú szervezetté minősíthetők. A mérnök és építész szakmai kamarák társadalmi rendeltetésükkel, szakmai jogosítványaikkal szoros összhangban jelentős közhasznú tevékenységet fejthetnek ki például a természet-, a környezet- és műemlékvédelem, az oktatás és az európai integráció területén. Hathatósan segíthetik a természeti katasztrófák megelőzésére irányuló társadalmi felkészülést, illetve a rendkívüli események következményének felszámolását, amint erre a közelmúltban is számos példa volt már.

A kamarák pontosító javaslatait is figyelembe véve több választási és hatásköri szabály pontosítására kerül most sor. Bővülnek a felügyeleti, az intézkedési, illetve a mérlegelési jogkörök. Fontos követelmény az egyenlő, illetve azonos elbánás feltételének biztosítása érdekében, hogy az országos kamaráknak mindazon ügykörben eljárási szabályzatot kell alkotniuk, amelyben mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. A törvény üdvözlendő javaslata szerint a jövőben a kamarai tagsággal nem, de megfelelő végzettséggel rendelkezők saját maguk, illetve közeli hozzátartozójuk részére építészeti, műszaki tervet készíthetnek.

A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy a törvényességi felügyeletet gyakorló minisztériumok hatásköre az országos kamarák mellett a területi kamarákra is kiterjed. Tudomásunk van arról, hogy az érintett kamarák jogosítványaikkal összhangban kezdeményezően vettek részt a módosítási javaslat kidolgozásában és egyeztetésein, több javaslatuk a módosításokba beépült. Ugyanakkor a két országos kamara több fontos kérdésben ellentétes álláspontot képvisel.

A Magyar Mérnöki Kamara például azzal az igénnyel lép fel, hogy a kamarai tagság kötelezettségét ki kell terjeszteni valamennyi jogosultsághoz kötött mérnöki tevékenységre, különösen a műszaki ellenőri tevékenységre is. Ezzel kapcsolatban több szempontot is célszerű mérlegelni. A jelenlegi szakmai kamarák úgynevezett tevékenységi kamarák, amelyek nem teljes szakmák átfogó képviseletére, hanem csupán egyes sajátos szakterületekre korlátozva jöttek létre. Ilyenek például az ügyvédi kamara, gyógyszerészkamara, építészkamara, mérnöki kamara. A Magyar Mérnöki Kamara javaslata nem egyeztethető össze sem a szakmai kamarák létrehozásának eredeti céljaival, sem a kamarákra vonatkozó kormányzati elképzelésekkel.

Hamis illúzió az, hogy egy minden mérnökök kamarája hatékonyabban képviselhetné a szakma érdekeit, mint a tervező- és szakértő mérnökök kamarája a saját szakterületén. További szempont, hogy érdek-képviseleti joga elsősorban nem a kamaráknak, hanem a szakmai, társadalmi egyesületeknek van, ezért kizárólagosságra a kamara nem törekedhet.

Nem vitatva a mérnök- és építészkamarák létjogosultságát és eddigi eredményét, azt is meg kell jegyezni, hogy tevékenységükben van még javítanivaló, akár az önkormányzatiság, akár a hatósági jellegű tevékenység ellátásának oldaláról vizsgáljuk azt. A törvénymódosítás jól szolgálja a kamarák fokozatos fejlődését, egyben megmarad a törvény eredeti céljai és keretei között. A többször említett hároméves tapasztalat ehhez elegendő alapul szolgál, az eredeti célok és keretek mérlegelése meghaladásához azonban kevés.

Mindezek alapján a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója támogatja a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Fritz Péter úrnak, az MSZP képviselőjének.

FRITZ PÉTER (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szégyellem bevallani, hogy a mérnöki kamarával személy szerint elfogult vagyok, hiszen alapító tagja vagyok. El lehet képzelni, hogy ebből a szempontból kicsit szubjektív a véleményem, és ezt mindenki bocsássa meg nekem. De szeretném elmondani, hogy ezt a köztestületet én az egész magyar műszaki értelmiség és az egész magyar műszaki szakma szempontjából rendkívül jól sikerült testületnek tartom. Úgy érzem, hogy szakmai szempontból és a szakma önmegbecsülése szempontjából egyaránt rendkívül fontos szerepet tölt be.

Én mindenképpen jónak tartom, hogy külön van az építész- és a mérnökkamara, hiszen már az egyetemi képzés során is ez a két terület állandóan rivalizál egymással, és valóban nagyon sok szempontból különbözik egymástól. Talán jobb lett volna eredetileg nem egy törvényben szabályozni a két kamarát, de ha már így alakult, akkor legalább a törvényhozási, törvényalkotási szinten a különbségeket mérsékelni kellene a kettő között.

Én mindössze két dolgot szeretnék említeni, mert nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni.

Az egyik. Valóban új gondolat a közhasznúság és a közhasznú tevékenység, és ezt a tevékenységet a mérnökkamara és az építészkamara is gyakorolja. Eddig is gyakorolta, csak nem ismertük el, hogy ilyen tevékenységet végeztek. Ha egy kamara tagjai közhasznú tevékenységet végeznek, akkor ez egészen más színben tünteti fel a kamara tevékenységét. Ez innentől kezdve nemcsak egy szakmai, sajátos és öncélú testület, hiszen ennek a társadalmi hasznossága lényegesen magasabb. Éppen ezért úgy gondolom, hogy bár a véletlen hozta így, de nem rossz az, hogy szinte egyszerre tárgyaljuk a gazdasági kamarák kérdését és a mérnök- és építészkamarák ügyét, hiszen számtalan ponton e kamarák tevékenysége összefügg egymással, még akkor is, ha egy percig sem tévesztem össze ezeket a kamarákat.

Rigler képviselőtársamhoz hasonlóan én is megemlítem, hogy számtalan kísérlet van, szinte konjunktúráját éljük annak, hogy különböző szakmai kamarák jönnek létre és kívánnak létrejönni, de én azt hiszem, hogy mind a mérnöki, mind az építészkamara két kimagasló és reprezentáns szakmai kamara és köztestület, tehát akárhány, akár több tucatnyi szakmai kamara alakul ebben az országban, ennek a két kamarának egyfajta szempontból az egész műszaki élet kérdésében valamilyenfajta prioritást biztosítani kell. Ezt ebben a törvényben túlzottan nem látom, ebből következően azt hiszem, a későbbi törvényalkotásnál a többi kamaránál kellene éreztetni, hogy azok ugyanolyan jogosítványt ne kaphassanak, mint amilyet ez a két kamara kapott.

Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy vannak az életnek olyan területei, ahol olyan kamarák működnek, amelyek egyetlen kamarai körbe sem tartoznak, tehát se a gazdasági jellegű kamarába, se a műszaki szakmai jellegű kamarába, és nagyon jól megvannak, mert egyesületi formában működnek, és egyesületi formában teljesen más törvények hatálya alá tartoznak. Ők még arra is kértek minket, hogy meg ne változtassuk a státuszukat, hiszen ez nekik nagyon jó így.

De akkor miért nevezik magukat kamarának? Azért nevezik magukat kamarának, mert akik ennek a kamarának tagjai, például külföldi vállalatok, megszokták, hogy kamarának nevezik őket.

(16.10)

Ha ez igaz, hogy névlegesen kamaraként kell hogy működjenek, de valójában nem szeretnének kamaraként működni, akkor ez felhívja a figyelmet arra, hogy ma Magyarországon kamarának lenni nem is olyan nagyon jó. Ez azt jelenti, hogy nem volna baj, ha egyszer elkészítenénk egy globális, átfogó és együttes szabályozását ennek az egész kamarai körnek. Ezt csak szerettem volna fölvetni.

Egy konkrét kérésem van az előterjesztőhöz. A törvény tartalmaz egy olyan pontot, amelyben a taggyűlésekre vonatkozó korábbi előírásokat szigorítja. Kérem, ne tegyék ezt! Egyszerűen az életnek ezen a területén működők részéről a jelenlétet így megszigorítani talán indokolatlan és bizalmatlanságot fejez ki; a legjobb volna, ha a kormány az ezzel kapcsolatos paragrafust visszavonná, és nem nekünk kellene ezt elérnünk és elfogadnunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót T. Asztalos Ildikó képviselő asszonynak, az SZDSZ képviselőjének.

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A most tárgyalandó törvényjavaslat több mint két év óta él, és valóban azt lehet mondani, hogy az önigazgatás hatékonyságát bizonyította ez a törvény.

Ha belegondolnak, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon hány épület van, ezeket az épületeket infrastruktúrák szolgálják ki, ezeken az infrastrukturális rendszereken műtárgyak, berendezések sora van jelen: ezt a mérnökök, az építészek hozták létre, ez a nemzeti vagyon jelentős része.

Amikor az előző kormány megalkotta ezt a törvényt, akkor az én olvasatomban tulajdonképpen fölemelte azt a mérnök-, azt az építésztársadalmat, amit bizony az elmúlt tíz év nagyon megtaposott. Nézzék el nekem, hogy ilyen sarkosan fogalmazok, de magam is mérnök lévén, nagyon sok mindent megtapasztaltam, habár én nem voltam túlságosan a bajok elszenvedője.

Szeretném jelezni önöknek, hogy a törvénymódosítás vizsgálata során egy alapvetést tartottunk fontosnak figyelni. Mégpedig ez arról szól, ahogyan azt az eredeti törvény megalkotói a beterjesztéskor elmondták, hogy mi volt az eredeti törvény megalkotásának célja. Idézném abból az expozéból azt a mondatot, amely akkor elhangzott: "... amelyik az egyes hivatások gyakorlása feltételeinek szabályozását a piacgazdaság követelményeihez igazította, és a szakmai önkormányzatoknak, a szakmai önigazgatási szerveknek a korábbinál lényegesebb, fontosabb szerepet szán." Tehát ez az az akarat, ami megtestesül abban a törvényben, amit több mint két évvel ezelőtt ez a Ház megalkotott. Azaz azt mondhatjuk, hogy a nem feltétlenül állami keretek között elvégzendő közigazgatási feladatok közül a szakszerűségre, a kompetenciára, az etikus magatartásra vonatkozó feladatokat bízta a szakmai kamarákra.

Meggyőződésünk, hogy ezeknek az elveknek a módosításkor sem szabad sérülniük. A mérnök szakma egy részének önkormányzatáról van itt szó, és hozzáteszem, olyan önkormányzatról, amely alulról építkezett több éven keresztül, és végül is létrehozta azt a szakmai kamarát, amely ma mérnökkamaraként, illetve építészkamaraként működött.

Engedjék meg, hogy volt képviselőtársam, dr. Barsiné Pataky Etelka akkor elmondott mondataiból idézhessek önöknek, mert ez a pár gondolat azt az erőt próbálja önöknek megmutatni, amely a mérnökökben, az építészekben megvolt, amely tulajdonképpen alulról építkezően létrehozta ezt a két kamarát. "Az építész- és mérnöktársadalom azonban kilépett abból a szerepből, amelyet a rendszerváltoztatás előtti ideológia szánt neki, azaz hogy öntevékenyen megszervezte saját sorait és létrehozta a Mérnökegyletet hét évvel ezelőtt, és ennek feladatául tűzte ki, hogy szorgalmazza a mérnök- és építészkamarai törvényt. Úgy gondoljuk, ez a törvény lehet az alapja annak, hogy az építési és mérnök-vállalkozó is alkotó szakember lehessen."

Úgy gondolom, hogy ezek a mondatok ma is aktuálisak és ma is mértékadók a tekintetben, hogy hogyan vélekedjünk a törvénytervezetről, amely a törvénymódosítást mutatja be nekünk. Ha tehát azt kérdezzük, hogy mi is ennek a törvénynek a lényeges módosítása, természetesen számos olyan gondolatot takar, amit Fritz képviselőtársam elmondott, de ezt most nem szeretném elemezni.

Azt a különbséget szeretném megvilágítani, ami miatt úgy gondoljuk, hogy a mérnökkamara, illetve az építészkamara tagsági köréhez tartozik az az építési műszaki ellenőr is, akiket ez a törvénymódosítás kivesz a mérnökkamarák köréből, és egy közigazgatási rendszerbe próbálja betenni.

Ez a módosítás természetesen ellentétes azzal az elvvel, amit az előbb elmondtam és úgy fogalmaztam meg, hogy a közigazgatási feladatok közül a szakszerűségre, kompetenciára s a többi vonatkozó feladatokat szakmai kamarákra kell bízni. De fel szeretném hívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy nagyon fontos már ma is és az elkövetkezendő időben még inkább fontos lesz a minőségvédelem, a minőségbiztosítás. Fontos tehát, hogy a minőség ellenőrzésével foglalkozó műszaki ellenőrök - akik nagyrészt mérnökként látják el ezt a feladatot, esetleg tervezési jogosultsággal is rendelkeznek, és egyébként is ilyen jogosultságukat tekintve a mérnök-, illetve az építészkamara tagjai - ezen szakmai kamarában tagok legyenek. Hiszen az építési műszaki ellenőr tulajdonképpen az építészi, illetve a mérnökök által létrehozott tervek megvalósításában működik közre, mégpedig nem is akármilyen közreműködője ezeknek a kérdéseknek, hiszen a több esetben 100 milliós nagyságrendű beruházásokban műszaki ellenőrzést végző emberek tudása, képzettsége, felkészültsége nem mindegy, hogy milyen, de természetesen a kamarai tagság bizonyos átláthatóságot is segít és a verseny tisztaságát is támogathatja.

Természetesen nagyon fontos, ha a kamarában működő műszaki ellenőrök tevékenységének minőségét is szabályozzák, és nem utolsósorban lényeges, hogy ezen kamarai tagok, a műszaki ellenőrök érdekérvényesítő képessége valószínűleg a kamarában nagyobb eredménnyel jár majd. Ráadásul úgy is gondolom, hogy nagyon lényeges etikai normák betartását egy államigazgatási rendszer nem tudja garantálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy azt szeretnénk, hogy a mérnöktársadalom visszakapja azt az elveszett presztízsét, amely a világháború előtt a magyar mérnökök sajátja volt, de még mondhatnám, hogy a világháború után is pár évig. Az elmúlt tíz év nyilván korrigált bizonyos dolgokat, de messze nincsenek értékükön mérve - ma még - a magyar mérnökök, pedig tudásuk, képzettségük mindenképpen a presztízs megszerzését mondatja velem.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy ennek a szakmai presztízsnek a megtartása, megszerzése fontos lehet a szakmai kamarák kiterjesztésénél is. Szeretném önöknek egy másik képviselőtársam '96-ban elmondott gondolatát felidézni.

(16.20)

És ezt most azért kerestem ki közben, míg az előttem szólók szóltak, mert ez a képviselőtársam Balsay István, aki azt mondta - erre szeretném fideszes képviselőtársaim figyelmét felhívni -, hogy szükség van a minőség-ellenőrzéssel foglalkozók bátorítására, biztatására ahhoz, hogy természetesen ezen a két kamarán belül - értve a mérnökkamarát és az építészkamarát - megteremtsék önálló szakmai kamarájukat, mert ez a magyar műszaki fejlődésnek, tervező-, szakértőmérnökök és építészek előrelépésének az egyetlen kitörési pontja. A törvény megalkotásánál elmondott gondolatokat én ma is érvényesnek tartom.

Szeretném aláhúzni a műszaki ellenőrökkel kapcsolatban még azt az egyszerűen jelen lévő tényt, hogy a műszaki ellenőrök, akik több ezren vannak jelen a két kamarában, saját elhatározásukból léptek be ezekbe a kamarákba, és saját elhatározásukból vannak regisztráltan jelen. Tehát nyilvántartottak, átláthatóak, minőségi munkájuk ellenőrzött, illetve saját szakmai presztízsüknél fogva ők is igényt tartanak erre a minőségi munkára.

Szeretném elmondani, hogy a további észrevételekkel kapcsolatban, amelyeket képviselőtársaim elmondtak, többek között a nagy gyakorlatú technikusok mérnöki tevékenységéről, tulajdonképpen egyetértek, illetve az építészkamarai tagság feltételéül szabott azonos feltétellel, mint a mérnökkamarai tagság, szintén egyetértek. Hiszen nem lehet nem egyértelmű megfogalmazás egy törvénytervezetben, azaz nem lehet azt mondani, hogy szakirányú egyetemi vagy külön jogszabályban meghatározott főiskolai végzettséghez kötik az építészkamarai tagságot. Ezt egyértelműen kell megmondani, és előre kell megmondani, azért, hogy a szakirányú főiskolát végzett hallgatók megfelelően tudhassák, hogy mit várhatnak az elkövetkezendő időkben.

A Szabad Demokraták Szövetsége abból az állásból, hogy nem kívánjuk támogatni azt a közigazgatási rendszerbe való bevonást, amelyet most megpróbál ez a törvénymódosítás, nem tartjuk általános vitára alkalmasnak ezt a törvénytervezetet. De természetesen, ha a Ház tovább folytatja a vitát - márpedig gondolom, ez így lesz -, mi is beadjuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek arra irányulnak, hogy ez az elvi ellentét, amely a törvénymódosítás beterjesztésekor megtalálható, eltűnjön, és a mérnöktársadalom valóban alulról építkezően, megfelelő szakmai színvonalon, presztízsét visszaszerezve létrehozhassa ezeket a kamarákat, akár több ilyen szakmai kamarát is, nemcsak ezt a kettőt. De természetesen amíg lehetőség van erre, addig a két nagy kamarával egyeztetetten kell ezeket a kérdéseket elintézni.

Én nagyon sajnálom, hogy a minisztérium ezt az egyeztetést, ha el is végezte, érdemben nem végezte el, mert mindenképpen azt érzem ebben, hogy a mérnökkamara - az építészkamaráról most azért nem akarok nyilatkozni, mert többen elmondták, hogy az építészkamarának ellentétes az álláspontja ezzel a kérdéskörrel, nekem vannak más információim, de nyilván az nem hivatalos - nem volt kellően megbecsült az egyeztetések során, mert azokat az indoklásokat, illetve azokat a formákat, amelyeket véleményem szerint be kellett volna tartani, nem tudta elérni a saját maga számára.

Én ebben is azt érzem, hogy a mérnöktársadalom érdekérvényesítő képességének erősödni kell, elismertségének, presztízsének növekedni kell. Hiszen az az ország, amely a mérnökeit nem tudja megbecsülni, mert hiszen a kreativitásnak az egyik legfontosabb mutatója, hogy a mérnökök mit tudnak létrehozni egy országban, az bizony a fejlődést nem tudja olyan fokon produkálni, mint amilyen módon tehetné.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Gyimóthy Géza úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon fontos a társadalom szempontjából is, hiszen nagyon sok építésztechnikus keresett meg bennünket, képviselőket pár éve ezzel a problémával, hogy a kormányzat végre benyújtotta a T/1757. számú törvényjavaslatot, a tervező- és szakértőmérnökök, valamint az építészek szakmai kamaráiról szóló törvénymódosításról.

Eredetileg '96-ban, amikor a törvény elkészült, a kamarák lényegében csak a saját tagjaik tevékenységével kapcsolatban gyakoroltak hatósági jogköröket. Ez a helyzet megváltozott a '97. évi LXIV. törvénnyel, amely további két évvel meghosszabbította a korábban mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező, de a kamarai tagságra nem jogosult személyek számára is a jogosultságokat.

Szeretném idézni az 1997. június 23-án, az Alkotmánybíróságon ebben a témakörben történt különvéleményt, Zlinszky János alkotmánybíró különvéleményét, aki a következőt mondta el: "A jogbiztonság többek között megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. Az építéstervezési jogosultság korábbi jogszabályok szerinti feltételei jelenleg is hatályosak, az indítvánnyal támadott kamarai törvény azokat nem helyezte hatályon kívül, és meg sem változtatta."

Véleményem szerint - mondja Zlinszky János - azok, akik a korábbi jogszabályok alapján a szakmai tapasztalatukra és gyakorlatukra tekintettel egyetemi vagy főiskolai végzettség nélkül voltak jogosultak tervezésre vagy szakértői tevékenységre, a törvény által adott 180 napos határidő alatt a felsőfokú végzettséget megszerezni képtelenek - gondolom, ezt mindenki belátja -, esetenként életkoruk mellett tőlük el sem várható, hogy a jelenleginél magasabb fokú oklevél megszerzésére vállalkozzanak. Azzal, hogy a kamarai tagság kötelező, egyetértek, ezt helyesnek tartom. Ha azonban ez kialakult életpályák tönkretételét eredményezi, akkor a szabályozás nem elvileg és általában, hanem részletkérdésekben diszkriminatív. - És sorolhatnám az indokokat.

Ezért köszönet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, hogy beterjesztette ezt a törvényjavaslatot. Itt nemcsak pár ezer embernek a jogosultságáról van szó, hanem társadalmi igény van arra, hogy általában azok az emberek, akik adott lakóhelyükön, a környezetükben nagyon kevés pénzért egy egyszerű átalakítást megterveznek, levezényelnek, ellátják a művezetői feladatkört, továbbra is végezhessék munkájukat.

Ez nemcsak a munkát vállalók szempontjából, hanem a munkaadók, az egyszerű emberek, az állampolgárok szempontjából is nagyon kívánatos, hiszen nagyon szegény a társadalom, és ma nyilván a helyben lévő emberek, akik ezt a munkát évtizedek óta teljes szakmai hozzáértéssel végzik - hatalmas középületeket is építettek ezek az emberek -, ezt a feladatot, az említett úgymond lakossági szolgáltatást kell, hogy a továbbiakban is végezhessék. Tehát teljesen jogos, hogy akik eddig, hosszú évtizedekig, életpályájuk során megfeleltek ennek a szakmai elvárásnak, tovább is folytathassák ezt a tevékenységüket.

Én is mérnökember vagyok, nagyon sokan ülünk itt, mondjuk, nem tervezőmérnökként, hanem agrármérnökként, vagy egyéb szakterületen szerzett mérnöki diplomával, de nagyon jól tudjuk a gyakorlatunkból is, hogy azokat a technikus vagy felsőfokú technikumot végzett embereket, akik hosszú évtizedekig a gyakorlatban megszerzett tudásukkal egy adott szakterületen kiváló munkát végeztek, igenis, nem lehet kizárni ebből. Az, hogy a kamara őket névjegyzékbe veszi és díjat fizetnek, de rájuk a kamarai tagság nem kötelező, és nem is létezik a kamarai tagság számukra, egy közbülső megoldás.

(16.30)

Hogy nem gyakorolhatnak felettük etikai fegyelmi felügyeletet - szerintem maga az élet gyakorol ezekkel az emberekkel szemben felügyelet. Nyilván azok a technikusok, akik nem tudják elvégezni, nem fognak munkát kapni, de eddig is lakossági szolgáltatást végeztek, vagy akár a középületeknél dolgoztak a tervezésben, vagy építészként, ezek az emberek helytálltak, és nagyon is jogosultak arra, hogy továbbra is elvégezhessék ezt a munkát.

Ezért a törvényjavaslat új 52/A. §-sal megoldja a technikusoknak ezt a problémáját. Üdvözlendő az, hogy a saját családi célra történő tervezést a mérnököknek is lehetővé teszi, akik korábban erre nem voltak jogosultak. Ezzel még jobban segíti bizonyos feszültségek megoldását az országban. Ez a törvény az én részemről azért örvendetes és azért üdvözlendő, mert olyan gyakorlati kérdésre adott végre választ ez a T/1757. számú törvényjavaslat, amellyel fogadóórákon a képviselők lakókörnyezetükben találkoztak. Végre egyértelműen egy gyakorlati probléma megoldását célozta meg az adott tárca, és ezt a magam részéről üdvözlendőnek tartom. A Független Kisgazdapárt támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Kiss Andor képviselő úrnak, a MIÉP képviselőjének.

KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tervező- és szakértőmérnökök, valamint építészek szakmai kamarájáról szóló törvénymódosításhoz röviden szeretnék hozzászólni, lévén, hogy már sok minden elhangzott itt, a tisztelt Házban. Fritz Péter úr, képviselőtársam ismertette a kamara véleményét, de egy dolgot nem tett hozzá: a kamara általános vitára nem tartotta alkalmasnak ezt a törvénymódosítást.

A mérnöki kamarának jómagam is alapító tagja vagyok. Annak idején, amikor a kötelező kamarai tagságot előírták mindenki számára, mélységesen felháborított, hogy mérnökember létemre holmiféle kereskedelmi és iparkamarába akarnak bekényszeríteni, és kell is tagnak lennem mindamellett, hogy természetesen mérnök létemre nekem a mérnöki kamarában van a helyem.

Tulajdonképpen ezen a témakörön belül a jogosultságok szabályozásáról szeretnék néhány gondolatot szólni, de nem annyira a technikusokéról - azzal én is egyetértek, amiről előttem Gyimóthy Géza képviselő úr szólt -, hanem az egyéb jogosultságok rendezéséről. Sajnos, ahogy a háború után különböző történelmi viharok kis hazánkon végigsöpörtek, a különböző képesítések, iskolák és képzési típusok is a pártunk és a kormányunk által különböző időpontokban különbözőképpen voltak favorizálva.

Amikor én a '70-es évek végén jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetemre, gyakorlatilag minket lenéztek azzal, hogy minek akarunk mi egyetemre menni, elmehetnénk nyugodtan a főiskolára is, a hároméves gyorstalpalón majdnem ugyanazt a képesítést vagy ugyanazt a képesítést megszerezhetjük, amiért esetleg a műszaki egyetemen öt évig kell küzdeni. Aztán most mit látunk? Azt a generációt, amelyik az akkori pártállami sugallatnak "bedőlt", most valamilyen hátrányba próbálják hozni azzal, hogy a főiskolát végzettek szakmai jogosultságát bizonyos mértékben korlátozni próbálják. Természetesen egyetértek azzal az elvvel, hogy a legfőbb tervezési, kivitelezési és egyéb jogosultságai az egyetemet végzetteknek legyenek, de nem tartom helyesnek azt, hogy bizonyos politikai okok miatt, kényszerűségből hátrányba hozottak valamilyen kárt szenvedjenek ezen jogosultságok révén.

Mint az előző törvényjavaslat vitájában is említettem, a magam részéről ezeket a jogosultsági kérdéseket komplex egységként szeretném kezelve látni. Ennek kapcsán a hármas egységet hangsúlyoztam, ami itt szintén érvényes: tervezői, kivitelezői vagy megvalósítási jogosultságok - nem csak az építőiparról szól már ez a bizonyos törvény -, illetve valamilyen ellenőrzési, konkrétabban a műszaki ellenőrzési jogosultságok.

A jelenlegi szabályozás mindenütt valamilyen képesítést plusz szakmai gyakorlatot ír elő. Mind a kettőt nagyon fontosnak tartom, de emellett ki kellene emelni egy harmadik tényezőt, a referencia tényezőt, aminek Nyugat-Európában igen nagy jelentősége van. Ha Józsi bácsi valamelyik faluhelyen elmegy egy építész tervezőhöz, és meg akar rendelni tőle valamilyen tervezési munkát, akkor Józsi bácsi nem azt fogja megkérdezni, hogy ugyan már, kedves mérnök úr - ha esetleg véletlenül így szólítja - ön milyen képesítéssel rendelkezik, hanem azt kérdezi meg, hogy a faluban már melyik házakat tervezte. A tervező elmondja, hogy ezt, ezt és ezt a házat tervezte, Józsi bácsi ezeket a létesítményeket valószínűleg ismeri, és ez alapján eldönti, hogy ehhez tervezőhöz megy-e munkát végeztetni. Ez hétköznapi példa volt, de valahogy a jogosultságoknál a referenciákat sokkal nagyobb szerephez kellene juttatni.

Például én is szakmai gyakorlatom és képesítésem alapján nyugodtan tagja lehetnék az építészkamarának is - bár erről mindig vita folyik, hogy a szerkezetépítő mérnökök jogosultak-e építészeti tervezésre vagy nem, de elméletileg jogosult lennék -, de mivel ehhez a szakterülethez nem értek, nincs is referenciám benne, bár szakmailag jogosult lennék erre, nem is jelentkezek az építészkamarába. Hasonló lehet például az a helyzet, hogy akinek kivitelezői jogosultsága lehet valamilyen szakmai képesítés vagy esetleg szakmai gyakorlat alapján, de soha életében családi házon vagy kutyaólon, garázson kívül mást még ki nem vitelezett, természetesen ilyen alapon jogosult lehet akár metróépítésre vagy - nem szívesen mondom - akár egy nagy bevásárlóközpont építésvezetői munkájára is. Itt lehetne a kamarának egy kicsit - ez a törvénymódosítás sem nagyon tükrözi - nagyobb szerepe abban, hogy ne csak a szakmai gyakorlatot, illetve ne csak az elvégzett iskolákat vizsgálja, hanem nézze meg egy kicsit a referenciákat is, hogy ki milyen referenciákat tud felmutatni.

Tavaly a földművelésügyi miniszterhez kérdést intéztem a kivitelezői jogosultságok rendezéséről, lévén, hogy ez a terület ismereteim szerint még mind a mai napig rendezetlen. Tavaly azt az ígéretet kaptuk a földművelésügyi minisztertől, hogy az idéz ez rendezésre kerül. Nagyon oda kell figyelni erre a területre, mint ahogy az építési törvénynél is erről már szó esett, bizony, itt olyan jogosultságokat kellene megadni kategóriánként, mint a tervezői jogosultságoknál, valamilyen lépcsőkben kellene felépíteni, hogy ki, milyen végzettséggel, milyen szakmai gyakorlattal és - amit hangsúlyoznék - referenciával legyen képes különböző épületek kivitelezésére, megvalósítására.

Ide kapcsolódik természetesen a harmadik témakör, a műszaki ellenőr témaköre, ez beletartozik ebbe a hármas egységbe. Az első kettőnél, de különösen a tervezőknél a kamarai tagság is kötelező. Természetesen a hármas egység miatt mindenképpen célszerűnek tartom a műszaki ellenőrök kamarai tagságának, illetve kamarai felügyeletének, mondjuk úgy, további fenntartását, de semmiképpen sem egy építési hatósági körbe való utalását.

Kicsit ellentmondásosnak látom - amint itt már megfogalmazták -, hogy a mérnöki kamara a Gazdasági Minisztériumhoz, az építészkamara a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozik. Van benne logika, elismerem, lévén, hogy a mérnöki kamarában nemcsak a területfejlesztés vagy az építészet, építőipar reprezentálódik, hanem sok minden más is, de valahogyan mégis egy kicsit ellentmondásosnak látom, hogy az egy törvény alá tartozó két kamara két-két felügyeleti szervhez tartozik.

Végezetül zárszóként elmondanám, hogy miért tartom fontosnak a mérnöki jellegű kamarák létét. Én ebben láttam a mérnöki társadalom tekintélye visszaszerzésének lehetőségét, amit sajnos három év eltelte után nem nagyon tapasztalunk.

(16.40)

Én három évig Németországban dolgoztam, ott a megszólításhoz valahogy hozzátartozott az, hogy mérnök úr, és utána mondták az ember nevét. Magyarországon majdnem hogy szégyellnie kell valakinek azt, hogy mérnök. Vannak bizony olyan szakmák, amelyek elvárják maguknak a doktor úr vagy egyéb hasonló megszólítást, és nagyon lenézik vagy leszólják azt az embert, aki ezt véletlenül nem teszi meg.

Vissza kellene állítani ennek a szakmának is azon becsületét, ami a háború előtt volt, vagy ami Nyugat-Európában van. Igenis a mérnöktársadalom valamikor a társadalom mozgatója és krémje volt; ők hozták létre azokat a létesítményeket, alkotásokat, például ez a tisztelt Házat, ahol most megvitathatjuk ezt a törvényjavaslatot. (Közbeszólás: A tisztelt Házat nem, csak a Házat.) Tehát üzenem innen a mérnöki kamarának, hogy ezt az oldalát a munkájuknak egy kicsit próbálják erősíteni, a mérnöktársadalom részéről elvárás volt az alapításkor, hogy szerezzék vissza a mérnökök becsületét a szakmában.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Felszólalások:  Előző   222-254  Előző      Ülésnap adatai