Felszólalás adatai

Kolbe atyának mennyivel nehezebb volt kereszténynek, katolikusnak lennie, amikor ott volt a hitleri gázkamrák szomszédságában a koncentrációs táborban, de mégis merte vállalni, hogy egy kétgyerekes családapa helyett ő megy abba a félig földbeásott bunkerbe, amelyben tíz embert halálra éheztettek egy rab megszökése miatt. S utána ő tudta ennek a tíz embernek az utolsó két hetét énekkel és imádsággal valamelyest elviselhetőbbé tenni, és ő volt az, aki a legtovább életben is maradt.

Serédi Jusztinián - akinek a jelmondatát az előbb idéztem - XII. Pius pápa álláspontját teljesen átvéve igyekezett ellenállni mindenféle akár vallásellenes, akár emberellenes küzdelemnek, hiszen jól láthattuk, hogy akik a katolikus egyház ellen küzdenek, azok előbb-utóbb az emberi jogokat is lebontják. Éppen itt, ennek az épületnek a túloldalán, a Felsőházi teremben mondta el álláspontját, amelyben elítélte azokat a zsidók elleni lépéseket, amit az akkori kormány itt, a parlamentben elfogadott, és nagyon sok mindenkinek nyújtott menedéket a saját körében, a saját püspökségén is.

Apor Vilmos is kezdetben csak a hittanórák megőrzéséért küzdött még 1919-ben, amikor az akkori kommunista hatalom próbálta azokat betiltani, és bebörtönözni az akkor hittanórákat tartókat, de nyilván később, amikor ez a szovjet-orosz gondolkodás másodszor is visszatért Magyarországra - 133 nap után, 40 évre -, már nemcsak a hittanórákért, de az emberéletekért is kellett küzdenie. Ő maga is így lelte halálát, miközben asszonyokat védett a saját egyházi épületének pincéjében. Ő volt az, aki korábban megalapította a Magyar Szent Kereszt Egyesületet, a Szent Keresztet, amelyben a már katolikus hitre tért, de zsidó származású embereknek az életét mentette; hiszen ahol a kereszt felbukkant a XX. században, ott életeket mentettek.

Ma is így történik ez nyilvánvalóan. A keresztény gondolkodás az, amelyik az emberi életet a fogantatástól a természetes halálig igyekszik védelemben részesíteni.

Ugyanakkor szinte felfoghatatlan, hogy aki demokrata vagy demokratának vallja magát, az miként képes az egyház támadására. Azt sokan tudják, hogy Észak-Afrikában vagy a Közel-Keleten százszámra és ezerszámra szenvednek most is mártírhalált a hitük miatt keresztények. Hogy ötpercenként hal meg egy keresztény ma, 2013-ban a világban a hite miatt, hogy az ezredforduló óta több mint egymillió keresztényt öltek meg a hite miatt, azt távoli országokban elképzelhetőnek tartjuk, bár ott is nyilvánvalóan küzdeni kell ez ellen, legyen szó akár Egyiptomról, Szíriáról vagy Irakról, ahol most is tömegesen lépnek fel a keresztények ellen, és tömeges halált lelnek akár kivégzések, akár különböző merényletek során.

(9.20)

De ugyanígy fontos, hogy ahol gúny tárgyává teszik a kereszténységet, ugyanezeket az értékeket teszik gúny tárgyává.

Az egyház mindig is a XX. század történelmében valamiféleképpen az emberi jogoknak a legfőbb hordozója volt. Az egyház teológiája szerint nem is emberi jogoknak, hanem emberi méltóságnak nevezzük, és abból fakad, hogy mindannyian a Jóisten teremtett képmásai vagyunk, és éppen ezért ugyanolyan méltósággal rendelkezünk mindannyian, lehet akár - ahogy a Szentírás írja - zsidó vagy római, szabad vagy rabszolga, mindenki számára ugyanaz az emberi méltóság jár. Az egyházak ellen való fellépés éppen ezért valamelyest mindig, ha valaki kitartó volt az egyházak üldözésében, előbb vagy utóbb az emberek üldözését vagy tömeges deportálását is jelentette.

Ezért fontos az új alaptörvény szelleme, amely leszögezi, hogy különváltan működik az egyház és az állam, de a közösségi célok elérése érdekében együttműködnek. Hiszen egy embert nem lehet kettévágni, nem kettévágni katolikus, református, evangélikus hívőre és emellett magyar állampolgárra, ez a kettő nyilván egyszerre jelenik meg. Ezért fontos, hogy ha belépünk egy templomba, akkor ott legtöbbször, mondjuk egy katolikus templomban nemcsak a vatikáni zászlót, de a magyar nemzeti zászlót is látjuk, nemcsak a vatikáni színeket, de a magyar nemzeti színeket is szinte minden templomban megtaláljuk, hiszen aki katolikus, aki közösségi vagy református, aki közösségi, az igyekszik jobb magyarrá is válni. És ugyanígy az államnak is büszkének kell lenni az ezeréves keresztény hagyományokra, hiszen ahogy az alaptörvényünk is fogalmaz, hogyha nem lett volna kereszténység, ma nem lenne itt magyar állam.

Köszönöm a felszólalását, képviselő úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)