Felszólalás adatai

Másodsorban szeretnék gratulálni az előterjesztő nyelvi leleményéhez, felolvasom, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi a cím: "Törvényjavaslat az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról." (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Fogadják forró gratulációimat, hogy az elbaltázott költségvetést megalapozó törvények helyett ilyen zavaros címmel kellett behozni a valóságos megalapozó törvényeket. Úgy, hogy a költségvetés elfogadása után módosító indítványokat kell hozzá idehozni. Azért ez nem semmi, tisztelt képviselőtársaim!

Összességében, hogy ne raboljam drága idejüket - bár nem értem a méltatlankodásukat, hogy mi a probléma azzal, hogy valakik hozzá akarnak szólni, hiszen ezt a tárgyalási rendet önök találták ki, nem mi, ezért tehát legyenek szívesek, ne legyenek sem meglepődve, és ne méltatlankodjanak azon, hogy valaki a vitában részt akar venni. Önök találták ki, hogy vita folyik még fél 11-kor, viseljék ezt türelemmel! (Nagy zaj.)

ELNÖK: Képviselő úr! Megvan a lehetősége a hozzászólásra, kérem, tegye! Maradjon a tárgynál! Parancsoljon, öné a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Két elemhez szeretnék hozzászólni. Az egyik a nyugdíjazás kérdése, a másik pedig a Puskás képviselőtársam által már említett felsőoktatási finanszírozás kérdése.

Az első ügyben szeretném világossá tenni, hogy a közalkalmazottak és köztisztviselők nyugdíjazása kapcsán önök becsapták mindazokat, akik számítottak arra, hogy méltányos elbírálásban lesz részük. Ők a pedagógusok és az orvosok. Azok, akik szükségből, azért, mert nincs szakember, dolgoznak nyugdíj mellett, önök most méltatlan helyzetbe hozzák őket azzal, hogy ígéretük ellenére vagy a nyugdíjukat, vagy a fizetésüket kell választaniuk.

Az ország északkeleti részében az alapellátásban, járóbeteg-ellátásban nagyon sok orvos dolgozik. Ezek közül a vállalkozó háziorvosokra amennyiben nem vonatkozik ez a törvényjavaslat, akkor is vonatkozni fog az intézményeknél dolgozókra, és ez nemcsak méltatlan helyzetet, hanem ellátási gondokat fog okozni.

A második elem, amit szeretnék elővenni és véleményemmel ellátni, az a bizonyos felsőoktatás kérdése, melyről többször szóltak már ma a Házban. Mindenki joggal mondta el, hogy önök megváltoztatták a véleményüket, megváltoztatták azt a véleményüket, hogy önfinanszírozó felsőoktatást és szűkített állami finanszírozású helyeket kell a felsőoktatásban hagyni. A probléma azonban az, hogy nem tudjuk, hogy mire változtatták meg a véleményüket, mert csupáncsak egy lehetőséget említenek: azt, hogy majd valaki szabályozni fogja a férőhelyeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit önök elhisznek ezzel kapcsolatban, mármint hogy egy bizonyos ponthatár fölött csak és kizárólag - csak és kizárólag! - ingyenes felsőoktatás lesz, ezt önök nem fogják végigcsinálni, és szégyellni fogják ezért magukat. Ezért azt gondolom, hogy a felsőoktatás ügyében ideje lenne a finanszírozásnál tiszta szavakat és tiszta mondatokat mondani (Babák Mihály: Volt rá nyolc évetek!), legalábbis tisztességeseket, ha már első közelítésben önök megrettentek attól a tiltakozástól, amely a diákok és a szakma részéről önök felé áramlott.

Elnök úr, ennyit szerettem volna elmondani, és abban a biztos tudatban, hogy a további mondataim bizonyára még nagyobb érdektelenségbe fulladnának, mint Puskás képviselőtársamé, most abbahagyom felszólalásomat, és megköszönöm a türelmüket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(22.30)