Felszólalás adatai

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, szociális, családügyi és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Én is ott folytatnám, ahol abbahagytam, hiszen nem tudtam mindent elmondani. Bár Hargitai úr előttem elmondott számos olyan érvet, ami az én papíromon is szerepel, eggyel kiegészítem. Tehát például ugyanez az európai uniós állampolgár jelenleg Magyarországon a szabályok szerint a másik önkormányzatba kisebbségi jelöltként bekerülhet ma is. Ha azt megengedi jelenleg a törvény, hogy egy németországi állampolgár, egy német állampolgár bekerülhet a magyar közigazgatásba, önkormányzatba kisebbségi jelöltként, mi annak a racionalitása, vagy mi emögött az a szakmai érv, ami miatt a kisebbségi önkormányzatba ugyanazon a településen ne kerülhessen be, és ne szavazhasson? Ha nem lennének ezek a háttérszabályok, akkor még azt is mondhatnám, hogy lehet róla beszélni, és van értelme róla beszélni, amit képviselő úr mondott, csak már most vannak olyan szabályok, amelyek szerintem ezt a vitát annullálják, és talán értelmetlenné teszik. De természetesen beszéljünk róla.

A másik, valóban igaz ez, csak én is szeretném aláhúzni, hogy az Európai Uniónak számos olyan területe van, amivel kapcsolatban nem rendelkezik közösségi politikával. Ilyen az ifjúság, ilyen az oktatás, ilyen a sport, és ilyenek a kisebbségi ügyek. Nincs olyan egységes álláspontja vagy harmonizációs javaslata az Európai Uniónak, hanem tagállami szinten, tehát nemzetállami jogkörben hagyja, és azt mondja, hogy tiszteletben tartom azokat a kialakult szokásokat, amik az adott országban kialakultak, és elfogadom azokat a jogszabályokat, amiket az adott ország, nemzetállam kialakít a maga számára, vagy kialakított az elmúlt időszakban. Nem példa nélküli, sportban ugyanezt teszi az Európai Unió ebben a témakörben.

Felmerült, és valóban ez egy óriási vívmány egyébként; éppen nemrég, talán pont a mai napon jártak nálam Belgiumból diplomaták, akik nagyra értékelték azt a magyar törekvést, hogy bekerült az Európai Unió alkotmányába a kisebbségi védelemről szóló passzus, mert ezzel hivatkozási alapot teremtünk arra, hogy elindulhasson az a folyamat, amire a képviselő urak is joggal hivatkoznának, hogy egyáltalán építhessük ezt a közösségi joganyagot is ebbe az irányba az Európai Unión belül.

Felmerült a kérdés, hogy miért tárgyaljuk együtt ezt a két törvényt, a kisebbségi törvényt és a választójogról szóló törvényt. Nagyon egyszerű jogtechnikai oka van, és nem kormányzati szándéktól függő kérdés. Egyszerűen koherenciazavarokat és jogbiztonsági zavarokat okozott volna, ha külön tárgyalnánk. Ugyanis a kisebbségi törvénynek jelentős része szól a választójogi törvényről. Tehát nem lehet kettéválasztani. Ez olyan, mintha sziámi ikreket akarnánk kettéválasztani anélkül, hogy megoperálnánk. Egyszerűen belehalna mind a két gyermek. Ezért fontos volt a jelen állapotában, hogy ezt a két törvényt együtt hozzuk be a Házba, mert jogtechnikailag nem lehetett másként megoldani ezt a kérdést, mert így alakult ki ez a jogszabály, és éppen a módosítás egy része is erre vonatkozik, hogy ezt tisztázzuk. Tehát koherenciazavar lett volna.

Garamvölgyi képviselő úr felvetett kulturális intézményekkel kapcsolatosan számos kérdést. Azt gondolom, hogy nagyon hasznos észrevételek, mindenféleképpen erről kell beszélni, és meg kell nézni, hogy ezzel mit tudunk tenni, és valóban, a részletes vitában érdemes erre visszatérni. Örülök, hogy Farkas Flórián válaszolt a kérdésre. Ha jól értettem, magyarul: nem jó ez az elektori rendszer a roma kisebbség számára. Vagy ha nem akarok nagyon egyszerűen fogalmazni, ha jól értettem, azt mondta a képviselő úr, hogy van mit tenni még ezzel a rendszerrel, és ezzel kapcsolatban készítettek is egy javaslatot. Ez jó, mert akkor ez nem egyezik a Fidesz-frakció álláspontjával, mert ők határozottan azt mondták, hogy ez jó. Csak szeretném, hogy pontosítsuk az álláspontokat. Ez azért fontos, hogy a Házon belül is lehessen rendezni azt, hogy pontosan mi az álláspont, és majd a frakció ebben a kérdésben hogyan foglal állást.

Ha jól értettem, azt mondta képviselő úr, hogy a megyei szint szerepe nincs tisztázva, és azt kellene pontosítani. Akkor viszont ebből az következik, hogy nem vonja kétségbe a képviselő úr sem, hogy van értelme a megyei szintnek, csak esetleg pontosítani kell, hogy mihez, hogyan, milyen viszonya van. Így már más a gyerek fekvése, így teljesen másról beszélünk. Itt arról beszélünk, hogy van egy jó kezdeményezés, csináljunk lehetőségként egy megyei szintet, csak azzal nincs megelégedve a képviselő úr, hogy ezt hogyan ágyaztuk be a törvénybe. Ez viszont csak pontosítási kérdés, nem pedig lényegi, tartalmi kérdés. Akkor ebben is egészen biztosan hamar egységre fogunk jutni.

Nem hiszem, Teleki államtitkár úr, hogy én azt mondtam volna, hogy minden kisebbség támogatja ezt a törvénytervezetet. Hiszen én, azt hiszem, majdnem minden kisebbségi vezetővel személyesen is találkoztam, tehát pontosan tudom, hogy kinek mi a véleménye erről a kérdéskörről, és azt is pontosan ismerem, hogy milyen érvek alapján mondják a véleményüket. Hozzáteszem, saját szempontjukból minden egyes kisebbségnek külön-külön igaza van, amikor elmondja aggályait és felvetéseit. Pusztán azt kell nekünk itt megoldani, amit Csapody úr is mondott, hogy sajnos nem lesz egy mindenki számára egységesen elfogadható és tökéletes törvény, tehát meg kell próbálnunk a legjobb optimumot kihozni ebből a kérdésből.

Nem azt mondtam, hogy nincs alkotmányos aggály, és ebben Kaltenbach úr is megerősített a felszólalásában. Pusztán azt mondtam, hogy senki nem riogatott azzal, hogy nem lehet megszervezni a kisebbségi választásokat 2006-ban. Azt mondom, hogy van alkotmányossági aggályunk, és ebből fakad később esetleg egy-két probléma. Pont ezt akarjuk elkerülni ezzel a módosítással.

Gruber úr mondta, hogy majd itt özönlenek hozzánk a határon túli magyarok azért, mert szavazhatnak a kisebbségi önkormányzati választásokon. Szerintem nincs ekkora csábító ereje annak, hogy Magyarországon valaki szavazhat a kisebbségi önkormányzati választásokon, nem is ez a célja ennek. De azért példaként említeném azt, hogy ez jelenleg is így működik, hiszen a román közösségnél számos olyan határon túli magyar van, aki Magyarországra költözött, és román kisebbségi közösséghez tartozóként kisebbségi önkormányzatban vesz részt. Azt gondolom, nem a mi dolgunk, hogy meghatározzuk, hogy ez helyes, vagy nem, ez a kisebbség dolga, hogy ebben állást foglaljon.

Schmidt Ferenc esetében azt gondolom, hogy nem szorul Csapody úr védelemre. Lehet, hogy talán leegyszerűsítve fogalmazott, de pontosan értem, talán mondhatom ezt, fiatal vagyok, azt nem mondhatom, hogy át is éltem, és pontosan tudom, hogy mi az, amiről képviselő úr beszélt, és azt mondom, hála istennek, nem tudtam ezt átélni, hiszen ezt azt jelenti, hogy elmúltak ezek a történelmi idők, és nem jönnek vissza soha többé.

(16.50)

Tehát azt mondom, pontosan értem ezeket a történelmi félelmeket, nagyon sok kisebbségi vezető is megfogalmazta ezeket a félelmeket, és egészen biztos, hogy aki élt abban a korban, másképpen éli meg ezeket a kérdéseket.

Azt gondolom, hogy egyrészt nem szabad felejteni. Tehát pontosan tudnia kell minden fiatalnak azt, hogy miről szólt az a történelmi kor, és mi az, amelynek soha többet nem szabad visszajönnie. De múltbeli félelmek alapján nem mondhatjuk pusztán azt, hogy akkor a jelenünket és a jövőnket is az határozza meg, hogy a múltban mi történt, és ezt a félelmünket állandóan projektáljuk a jövőbe. Számos dologban nem tudtunk volna az elmúlt tizenöt évben sem előrehaladni akkor, hogyha mindig a múltbeli félelmeinkhez képest határoztuk volna meg a jövőbeli lépéseinket. Ezért azt mondom - abszolút megértve a képviselő úr felvetését és elfogadva azt -, azt gondolom, mégis van igazság abban, amit Csapody úr mondott; ezen túl kell lépnünk, meg kell jegyeznünk a kollektív emlékezetünkben, de ezen túl kell lépnünk, és egy olyan rendszer irányába kell túllépnünk, amely a modernizációt és a fejlődést jelenti. Ha ebben egyet tudunk érteni, akkor azt gondolom, ez jó dolog lesz.

Ha jól értettem, Schmidt úr is azt mondta, igazából már jelenleg is működik - hiszen ez valóban tényszerűen így van - a különböző helyi kisebbségi önkormányzatok között együttműködés. Tehát mi most pusztán azt mondjuk, tegyük ezt legitimmé, ne nekik kelljen ilyen egyesületi vagy szövetségi formában ezt a dolgot megszervezniük, hanem mondjuk azt, hogy erre neked van jogod, van finanszírozás hozzá, vannak jogosultságaid - ha akarod. Ha nem akarod, nem kell, továbbra is ugyanúgy csinálhatod, ahogyan eddig gondoltad. Ezt pontosítani kell egy kicsit, hogy akkor hol, milyen jogosítványok legyenek. Azt gondolom, több mint boldogok leszünk ebben a kérdéskörben, hogyha ezt az ügyet pontosítani tudjuk. Az a lényeg, hogy működőképes és hatékony rendszer jöjjön létre.

Köszönöm szépen, elnök úr.