Felszólalás adatai

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen. Hallatszik? (A mikrofonja nem működik.)

ELNÖK: Mindjárt, egy pillanat, a kijelzőn látszik. Tehát Nagy Andor, Kereszténydemokrata Néppárt. (Jelzésre:) A kártya nincs bedugva, képviselő úr! (Dr. Nagy Andor csipkártyáját az olvasóba helyezi.) Mindjárt visszaszámolunk és rögtön... Izgulunk, hogy nem fordítva dugta-e be esetleg a kártyát. (Derültség, zaj.)

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Jól van benne a kártya.

ELNÖK: Most, megvan, ismét győzött az ember!

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Tökéletes.

ELNÖK: Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm a lehetőséget, el kellett mennem bizottsági ülésre, elnézést kérek attól, aki sorra következett volna. A környezetvédelmi bizottság alelnökeként szeretném a környezetvédelmi bizottság kisebbségi álláspontját ismertetni a Kereszténydemokrata Néppárt nevében.

A 2005-ös költségvetési törvény végrehajtásának vizsgálata alkalmat ad arra is, hogy a tárca munkáját értékeljük. Feltenném a kérdést, hogy fontos ügy-e a környezetvédelem. Természetesen nem olyan fontos, mint az egészségügy, az oktatás, az államigazgatás átalakítása vagy éppen a nyugdíjak kérdése. A környezetvédelmet akkor tekintjük fontos ügynek, amikor valamilyen probléma van, esetleg egy természeti katasztrófa vagy ehhez hasonló ügy. Nem is tekinthető tehát ebben az értelemben fontos ügynek.

A képviselőtársamat szeretném megnyugtatni, hogy én be voltam jelentkezve írásban, csak nem voltam itt időben, és azt a lehetőséget kaptam meg, hogy ha megérkezem, akkor felszólalhassak.

A tárca munkájának értékelését szeretném három általános szempont alapján elvégezni, kitérve négy konkrét részterületre. A három általános szempont a következő. Úgy látjuk, hogy a környezetvédelmi tárca költségvetése átláthatatlan, ráadásul úgy ítéljük meg, hogy szándékos ez az átláthatatlanság, ráadásul a pénzhiány, a pénzszűke határozza meg a költségvetés összetételét, az alakítását, nem pedig szakmai és ágazati szempontok. A véleményemet később majd részletesebben is kifejteném.

A másik általános szempont, amely alapján a költségvetést vizsgálom, az úgynevezett maradványelv érvényesülése. A maradványelven azt értem, hogy gyakorlatilag a tárca igyekszik a költségvetésében megoldani azt, hogy működni tudjon, és a maradékot fordítja szakmai és ágazati szempontok érvényesítésére.

A harmadik általános szempont pedig az, hogy véleményem szerint az EU-elvárások túlságosan fontos helyet kapnak a költségvetés elveinek érvényesítésében, ezért a nemzeti környezetpolitika nem tud érvényesülni.

A négy konkrét részterület, amelyet pedig vizsgálnék, a következő: a nemzeti környezetvédelmi program II. érvényesülése, a második az intézményrendszer szervezetátalakítása, az úgynevezett reformok ügye, szeretnék kitérni a Vásárhelyi-tervre, és végül nagyon röviden az úgynevezett KÖVICE, a környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat megszüntetésére.

Nézzük az általános szempontokat! A költségvetés vizsgálatakor szembetűnő, hogy a 2004-es állapothoz képest 2005-ben mennyivel kevesebb pénz áll a tárca rendelkezésére; körülbelül egyharmadával kevesebb összeg, mint amennyit 2004-ben elkölthettek. Tehát jóval kevesebb a pénz, nem áll rendelkezésre elég pénzösszeg, ezért úgy kell a költségvetést véleményem szerint összeállítani, hogy ne nagyon lehessen a 2004-es állapotokkal összehasonlítani. Tudomásom szerint fogalmazódtak is meg ilyen elvárások, hiszen akkor nehezebb összevetni a 2004-es meg a 2005-ös adatokat.

Mivel 2004-ben 99 milliárd, 2005-ben pedig csak 69,3 milliárd forint állt a tárca rendelkezésére, a hiányzó összeget úgy próbálták megoldani, hogy mintegy 47 milliárd forintot a KIOP-ból, valamint a kohéziós alapból EU-társfinanszírozásként beraktak a tárca költségvetésébe úgy, hogy valójában a tárca ezt felhasználni önállóan igazából nem is nagyon tudta.

Mit jelent az átláthatatlanság véleményem szerint? Három dolgot; három ágazatnak a területi szerveit, intézményeit, azoknak a kiadásait teljesen összevonva szerepeltetik, és nem találtam meg a zárszámadási törvényjavaslatban sem azt, hogy ezeket kibontanák, tehát nem láthatóak át. A kaotikus évközi változásokkal pedig valójában arra hívják fel a figyelmet, hogy elvonások voltak, és ezt próbálják elleplezni.

A harmadik, ami miatt azt mondom, hogy ez a költségvetési törvény átláthatatlan, a következő. A költségvetésben számos olyan tétel van, amelyhez a tárca nem is nagyon szólhat hozzá. Említettem már az EU-társfinanszírozás átcsoportosítását, de itt szerepeltetik az úgynevezett termékdíj-visszaigénylést is, ami úgy történik, hogy valójában az APEH szedi be, a központi költségvetésbe folyik be, de a tárca költségvetéséből történik a visszaigénylés.

A második általános szempont az úgynevezett maradékelv, ahogy említettem, az tovább növeli a bizonytalanságot, hiszen a tárca csak arra koncentrál, hogy hogyan tud működni, és nagyon kevés pénze marad arra, hogy a tényleges ágazati és a szakmai feladatokat érvényesíteni tudja. Ez a vízügyben meglehetősen kritikus, maga az ÁSZ-jelentés is ír arról, hogy nincs elegendő pénz arra, hogy például a harmadfokú árvízvédelmi készültséget megoldják.

A harmadik általános szempont, amelyet szóba hoznék, az EU-s elvárások érvényesítése. Az ágazati célok finanszírozásánál az EU-s kötelezettségek kapnak elsősorban prioritást. Ezért a nemzeti programokat finanszírozó előirányzatok évről évre háttérbe szorulnak.

(15.50)

Valójában az uniós támogatások nem kiegészítik, hanem felváltják a hazai fejlesztéseket. Ezért mondtam azt már korábban is, hogy nem látszik, hogy lenne magyar környezetpolitika.

Most az általános szempontok után térjünk át az egyes konkrét részterületekre! A nemzeti környezetvédelmi program II-vel kezdeném, amely egy, a 2003 és 2008 közötti időszak középtávú környezetvédelmi stratégiai terve. Ez a környezetvédelmi program a középtávú gazdaságpolitikai tervvel összhangban készült, és mindösszesen 2100 milliárdos forrásigényt tartalmaz. Ezek a forrásigények azonban sajnos a költségvetésbe nem tudtak beépülni, 2005-ben mindösszesen 262 milliárd forintot tudtunk erre a célra fordítani. Ezért tehát azt lehet mondani, hogy a környezetvédelmi célok, amelyeket ebben a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmaztunk, nem tudnak érvényesülni.

Melyek ezek a célok? Például gazdasági növekedés és szociális jólét, úgy, hogy közben csökkenjenek a környezetterhek. Ilyen cél például akár a levegőtisztaság védelme, akár a vízminőség, a vízbázisok védelme, a hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése, a kármentesítés, a természeti értékek védelme. Mivel nincs elég pénz ezeknek a céloknak az elérésére, valójában ki lehet jelenteni, hogy a programban megfogalmazott célok jelentős része ezért nem is tud teljesülni. Mindössze a GDP 2,2 százalékát fordíthattuk közvetlen környezetvédelmi beruházásokra, úgy, hogy a nemzeti környezetvédelmi programnak a fejlesztési kiadásait valójában négyötöd részben EU-s kötelezettségvállalások alkották.

A másik részterület, amelyre szeretnék kitérni, az intézményrendszer, az ezzel kapcsolatos átszervezés, a reformok ügye. 2002 és 2006 között a tárcánál valójában három "reformot" is végrehajtottak. Az első még 2002-ben indult el, a Budapest Economics Kft. készített egy tanulmányt arról, hogy milyen módon lehetne a környezetvédelmi irányítást megreformálni. Túl azon, hogy ez a tanulmány elég sokba került, valójában a megállapításaiból nagyon keveset tudtak megvalósítani. Nagyon leegyszerűsítve azt szerették volna elérni, hogy egy kis minisztérium legyen, amely szabályozással foglalkozik, magukat az intézményeket pedig középirányító szervezetekhez tették volna be. Ez a reformfolyamat azonban valójában 2003-ben le is zárult.

A következő reform 2005-ben volt, tehát abban az évben, amelynek a költségvetését vizsgáljuk. Itt pozitívumként mindenképp ki lehet emelni azt, hogy létrejöttek a zöldhatóságok, és megvalósult az egyablakos rendszer. A reform következő lépése már idén történt meg, amikor közigazgatási szakemberek helyett politikai kinevezetteket vittek oda a minisztériumhoz. Megszűnt többek között a Környezetvédelmi Hivatal, a területi szerveknél pedig jelentős leépítések történtek.

Nincs szerencséje a szakmai igazgatásnak, ugyanis alig volt olyan év, amikor hagyták volna őket nyugodtan dolgozni. Vállalatvezetői tankönyvek írják, hogy ha egy szervezetet meg akarunk bénítani, annak két hatékony módja van: az egyik az átszervezés, a másik pedig a költöztetés - átszervezésben a minisztérium nagyon jól áll. Ez az egész intézményi reform, amely a tárcánál történt, valójában olyan egy kicsit, mint egy kirakós játék; kirakós játék abban az értelemben, hogy ide-oda rakosgatnak embereket meg szervezeteket, újabb és újabb neveket találnak ki szervezeteknek, és még mielőtt kiderülne egy új szervről, hogy nem működik, gyorsan meg is szüntetik, vagy éppen átszervezik. Legyen erre példa a 2002. év: akkor egy új középirányító szervet hoztak létre, az OKTVF-et, ez volt a központi eleme az akkori reformelképzeléseknek, majd 2005-ben meg is szüntették. A területi szervek munkatársai hat éve nem tudnak nyugodtan dolgozni, a személyi ellátottság valahogy mindig csökken. Ahogy említettem már, az ÁSZ különösen kritikusnak látja a harmadfokú árvízi védekezés helyzetét.

A harmadik részterület, amelyre szeretnék kitérni, a Vásárhelyi-terv. Még Medgyessy Péter mondta azt 2002-ben, hogy 2004-ben befejezzük a Tisza és mellékfolyóinak teljes körű árvízvédelmi rendszerét. Ez nemhogy nem történt meg, egyesek véleménye szerint lehet, hogy húsz évnek is el kell telnie ahhoz, hogy a Vásárhelyi-tervben figyelembe vett építmények elkészüljenek. 2005-ben 8 milliárd forint lett csak előirányozva a Vásárhelyi-terv végrehajtására, úgy, hogy 2004-ből 6,165 milliárd forintot maradványként figyelembe tudtak venni, de ebből 6 milliárd forintot nem használtak fel, mindösszesen tehát csak 8 milliárdot; a tárca tájékoztatása szerint azért, mert ezek olyan pénzösszegek, amelyeket szerződésekben lekötöttek, és jövőre, illetve az azt követő években fogják majd azokat kifizetni. Ha a Vásárhelyi-tervnek az első fázisa már elkészült volna, nem kellene helyreállításra és kártalanításra annyi pénzt költeni, amennyit költünk - csak a 2006. árvízi védekezés 20 milliárd forintba került -, ezért a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatos minden takarékosság elfogadhatatlan és egyben ésszerűtlen is.

Végezetül a KÖVICE megszüntetésére térnék ki. Itt egy 1,2 milliárdos fejezetről van szó - ez a rövidítés a környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzatot takarja. Ezt olyan célra használta a minisztérium, hogy gyakorlatilag a KÖVICE kapcsán rendelkezett olyan mobil pénzekkel, amelyeknek a segítségével be tudott avatkozni a gazdaságba, és olyan kedvező folyamatokat tudott indukálni, amelyek jót tettek Magyarország környezeti állapotának is. Ezt a KÖVICE-t 2005. január 1-jén megszüntették, jobban mondva: átcsoportosították területfejlesztésre, mert az európai uniós pénzek megnyeréséhez szükség volt önrészre.

Összegzésképpen tehát azt tudnám mondani, hogy a zárszámadási törvényt nem tudjuk elfogadni, mert továbbra is hiányzik egyrészt a költségvetési ráfordítások és az intézményi átalakítások szakmai megalapozása, ezért aztán valójában nem olcsóbb, hanem drágább környezetvédelmi igazgatás jön létre. Nem tudjuk elfogadni másodszor azért, mert az ÁSZ célvizsgálatának megállapításait nem építették be a zárszámadásba sem, harmadrészt pedig azért, mert hatékony reform helyett hosszú távon drága, megszorító csomag megalapozását elősegítő zárszámadást terjesztettek elénk, képviselők elé.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)