Felszólalás adatai

Lamperth Mónika képviselőtársam egy focihasonlattal illusztrálta ezt, miszerint az ő véleménye szerint a bajnokság közben változtatták meg a szabályokat. Csak, tisztelt Lamperth képviselőtársam, ebbe a bajnokságba a Demokratikus Koalíció be sem nevezett. Egy olyan bajnokságról beszélünk (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.), ahova a Demokratikus Koalíció nem nevezett be. 2010-ben ők nem indultak a választáson, ilyen értelemben nem lehet visszamenőleges hatályú törvényalkotásról beszélni. Ez akkor lenne, hogyha a Demokratikus Koalíció már megalakította volna a saját frakcióját, utána létrehoztuk volna, elfogadta volna a Ház az országgyűlési törvényt, és ez alapján fel lenne oszlatva a Demokratikus Koalíció frakciója. De ez nem így történt, kedves képviselőtársam.

Érdemes kitérni Molnár Csabának, ennek a társaságnak a saját maga által kinevezett frakcióvezetőjének a véleményére, aki mindig a '98-as alkotmánybírósági határozatra hivatkozik, amely azonban két dolgot mond ki. Kimondja, hogy kik alakíthatnak frakciót, kiknek kell biztosítani az Országgyűlésnek a frakcióalakítás jogát. Az egyik egyértelmű: azon pártok, amelyek elindulnak a választásokon, és az 5 százalékot elérik. Ezt a Demokratikus Koalíció nem teljesítette. A másik feltétel, amit szó szerint szeretnék idézni ebből a határozatból: "Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy jelenleg a pártpolitikai alapon szervezett képviselői csoportoknak a frakciókéhoz való jogokkal való felruházására nincs az Országgyűlésnek alkotmányos kötelessége." Úgy gondolom, hogy ez az idézet egyértelműen kimondja, hogy jelen szabályozás szerint nem köteles a pártpolitikai alapon szerveződött képviselőcsoportoknak frakcióval hasonló jogot biztosítani az Országgyűlésnek.

Rátérve ezek után a negatívumokra. Szintén sok szó esett a háznagy szerepéről. Tényleg érdeklődve hallgattam Varga István, a fideszes vezérszónok felszólalását, hátha mond valami indokot amellett, hogy mi is indokolja a háznagy szerepének a bevezetését. Ő azonban indokot nem mondott; amit hangsúlyozott, az a hagyomány, miszerint már régen létezett, 1861 óta ez a tisztség az Országgyűlésben, s ez csak megszüntetésre került, de hogy miért is van erre szükség, arra nem kaptunk magyarázatot.

Gulyás Gergő vezérszónoklatában azt mondta el, hogy a házelnöknek nincs politikai helyettese. Ez tényszerűen nem igaz, ugyanis a házelnöknek ott vannak az alelnökei, köztük a Fidesz- és a KDNP-frakcióból delegált alelnökök, akik politikai helyettesnek is tekinthetők, bármilyen jogkört átruházhat rá a házelnök. Ez tehát nem igaz. Egyébként, hogy ha valaki belegondol itt az elmúlt 22 év országgyűlési működésébe, akkor nem is indokolt a háznagy szerepének az újragondolása, itt nem látunk továbbra se valós indokot. Ráadásul komoly problémákat vet fel és kérdéseket az a cikkely, miszerint nem csak országgyűlési képviselő lehetne háznagy a jelenlegi törvénytervezet szerint. Valljuk be őszintén, ez egy pártpolitikai tisztség lesz, egyértelműen ez alapján fogja megválasztani az Országgyűlésnek a mostani kétharmados többsége. Ebben az esetben viszont játsszunk tiszta lappal, és mi azt mondjuk, hogy csak országgyűlési képviselő lehessen háznagy, úgy gondoljuk, hogy ez így a korrekt. Az erre vonatkozó módosító javaslatunkat be is fogjuk nyújtani.

Térjünk át a fegyelmezési kérdésekre és az elnöki fegyelmi jogkörre.

Jómagam és a Jobbik-frakció álláspontja is az, amit már többen hangoztattak, hogy ez nem indokolt. Az elmúlt 22 évben nem történtek olyan kirívó esetek, amik indokolttá tennék ennek a szigorítását.

De hogy ne csak ellenzéki képviselőtársaim ezen véleményét vagy akár a saját magamét ismételjem, engedjék meg, hogy a saját soraikból a kormánypárti Turi-Kovács Béla képviselőnek az alkotmányügyi bizottsági ülésen tett megjegyzését idézzem, aki azt mondta, hogy mióta képviselő, se nagyobb, se kisebb rendetlenség nem volt a parlamentben, mint most. Ezért szerinte erre a megfontolásra olyan nagyon-nagyon nincs is szükség. Tette ezt a megjegyzését nagyon finoman, óvatosan, ahogy ez az önök részéről várható volt egy kormánypárti törvényjavaslat esetében. De ha már ilyen kritika egyáltalán fel mer merülni az önök fejében, akkor azért elgondolkodtató, hogy tényleg van-e szükség erre a szankcióra.

A konkrét fegyelmezési jogkörök: a szómegvonás, a kizárás és a kivezetés. Mind a hárommal az a legnagyobb probléma, hogy szubjektív ítéletre fog épülni, egyfajta gumiszabály. Alapvetően akármennyire is szeretné azt a házelnök kizárni, a mindenkori házelnök, itt bizony politikai indokok meg fognak jelenni, állandó vita tárgyát fogja képezni egyes szankciók alkalmazása.

Gondoljunk például csak a szómegvonás szankciójára. Itt olyan, jogilag nehezen értelmezhető kifejezések szerepelnek a törvényben, hogy feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli. Mi alapján fogjuk azt mondani vagy fogja azt mondani a házelnök, hogy valami felesleges? Honnan tudjuk, hogy azt nem nyomatékosításnak szánja az adott képviselő? Vagy gondoljunk vissza az alaptörvény vitájára, ahol a fideszes, KDNP-s képviselők szinte szóról szóra ugyanazokat a paneleket mondták el. Ebben az esetben, hogyha ez a szabály akkor már élt volna, akkor egy képviselőnek lett volna lehetősége a Fidesz padsoraiból elmondani az álláspontjukat, az összes többi fideszes képviselőtől meg kellett volna vonni a szót.

De az is egy gyakori eset, amikor éppen a kormánypárti előterjesztés expozéját ismétli meg a fideszes vezérszónok, sokszor saját gondolatok híján ugyanazt mondja el más szavakkal. Ilyen esetben is, ha egy következetes házelnökről van szó, akkor bizony meg kell vonni a fideszes képviselőtől a szót.

Úgy gondoljuk, hogy nem szabad megnyitni ezt a kaput, nem szabad itt alkalmazni ezeket a szabályokat, mert óhatatlanul vitákat fog generálni, és óhatatlanul politikai indítékok fognak megjelenni a döntéshozatalban.

Szintén ilyen gumiszabályként szerepel, hogy ha kirívóan sértő kifejezés fog elhangzani a Házban, akkor is a szómegvonást kell alkalmazni. Itt is felmerül a kérdés, hogy hol a határ. Egy "hazaáruló" kifejezés például idesorolható? Úgy gondoljuk, hogy ez sokszor helytálló, de lehet, hogy éppen akár az aktuális elnök, akár elnöklő levezető elnök másképp fogja ezt megítélni, attól függően, hogy éppen az MSZP vagy a Fidesz delegáltja.

Szintén nehezen értelmezhető a súlyos rendzavarás. Mi tartozik ide? Az, hogy zajonganak a képviselők, esetleg fütyülnek, mint ahogy volt már rá példa az MSZP padsoraiból nem olyan régen? Esetleg hangosan tapsolnak? Ezek rendzavarásnak számítanak vagy nem?

Szintén a kizárásnál, kizárás alkalmazásánál is felmerülnek ezek a nehezen mérlegelhető esetek, illetve az is felmerül, hogy itt az Országgyűlés majd kétharmaddal, illetve többséggel dönthet egyes képviselők kizárásáról. Mi a garancia, hogy nem fognak ezzel visszaélni az éppen aktuálisan többségben lévő képviselőpártok frakciói? Ez is egy komoly problémát vet fel.

A kivezetés szintén hasonlóan idesorolható, amely egyébként a gyakorlatban sem kivitelezhető. Mi van, ha éppen a padsorok közepén ül az adott képviselő, a képviselőtársai nem engedik oda a házőrség, az országgyűlési őrség katonáit? Ebben az esetben ez nem kivitelezhető. Ez csak még nagyobb problémát, káoszt fog okozni az adott ülésben, ahelyett, hogy hagynánk, hogy befejeződjön az adott, esetleg sértőnek tartott gyakorlat.

Az egész fegyelmezési jogkör tehát túlzott, felesleges, politikai vitákat fog generálni. Ráadásul azért is tartjuk feleslegesnek, mert az emberek így is, úgy is értesülnek az Országgyűlésben történt eseményekről, le tudják vonni enélkül is a konzekvenciákat, meg tudják ítélni a képviselő cselekedetének a helyességét, helytelenségét, ki tudják alakítani a saját véleményüket, és ez alapján a választásokon majd meghozzák a döntésüket.

Szükségtelennek érezzük ebbe egy politikailag elfogult házelnök beavatkozását, és például olyan abszurd eseteknek is a megvalósítását, hogy valakit jogtalanul vezetnek ki az Országgyűlésből, ország-világ előtt megalázzák, és a mostani törvényjavaslat szerint, ha kiderül egy hét múlva, hogy ez éppen jogtalan volt, akkor elrendelik annak jegyzőkönyvbe foglalását. Egy kicsit aránytalannak érezzük a két oldalt, hogy ország-világ előtt megaláznak egy képviselőt, emberek milliói fogják azt látni, hogy kiráncigálják a padsorok közül, majd pedig ellentételezésként, amikor kiderült, hogy ez jogtalan volt, akkor a jegyzőkönyvbe ezt belefoglalják, és ezzel érje be a sértett képviselő.

(12.30)

Szeretnék még nagyon röviden beszélni a bizottságokat érintő kérdésekről, ugyanis itt is nagyon nagy visszásságokat olvashatunk a törvényben. Egyrészt a 2. § így fogalmaz: összehangolja az országgyűlési bizottságok működését a házelnök. Kérdezem azt, hogy mivel hangolja össze, ugyanis a plenáris üléssel rendre nem sikerül. Nekem most például bizottsági ülésem lenne, de ezen törvény vitája miatt nem tudok ott lenni, és ez rendszeres. Hallhattuk már itt az alkotmányügyi bizottsági ülések tarthatatlan állapotát, és ez rendszeres, hogy a plenáris ülés és a bizottsági ülések egyszerre vannak, és egy képviselő, aki mindkét helyen szeretne jelen lenni, a munkában részt venni, ezt értelemszerűen nem tudja teljesíteni. Ez egy olyan dolog, amit sürgősen orvosolni kellene.

Szintén orvosolni kellene a bizottsági hiányzásokat is, konkrétan ezeknek az eltörlésére lenne szükség, ezeknek a tiltását kellene kimondani, amely ügyben egyébként Alkotmánybírósághoz is fordultunk, mert úgy érezzük, hogy ez sérti az adott képviselők és egyben a választópolgárok jogait. Ugyanis egy választópolgár annak a képviselőnek adott felhatalmazást az érdekeinek a képviseletére, akire szavazott, és itt meg sokszor a helyettesítés okán előfordul az, hogy akár más pártok képviselői szavaznak az adott hiányzó képviselő mellett, arról nem is beszélve, hogy az adott képviselő úgy ad felhatalmazást a bizottságban való helyettesítésére, hogy sokszor azt se tudja, hogy milyen témaköröket fog megtárgyalni, hogyan változik meg a napirend, milyen módosító javaslatokat fognak benyújtani.

Összességében az országgyűlési munka javítása szempontjából nagyon minimális és szerény előrelépés történik, annál több visszás, zavart okozó dolog kerül bele ebbe az új törvényjavaslatba, és nagyon sok mindennel nem foglalkozik ez a törvény, amivel viszont kellene, és amire néhány példát én már említettem, illetve még néhány példát fog majd az utánam következő Gaudi-Nagy Tamás is említeni. Összességében ezek miatt tehát nem tudjuk támogatni ezen törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)