Felszólalás adatai

Először is kezdjük azzal, hogy a fegyelmi jog bevezetése jelent-e bármit a képviselői jogok gyakorlásában vagy a képviselői véleménynyilvánítás szabadságának területén. Szeretném egyértelműen és világosan mondani, hogy semmit nem jelent. Az elmúlt két évben önök által tanúsított, szerintem egyébként nem mindig helyes magatartás véleményem szerint egyetlenegyszer sem merítette ki azt a határt, amelyért a képviselői jogok felfüggesztése például indokolt lenne. Tehát egy ilyen szabályozás léte annak számára kell hogy zavaró legyen, aki itt, az Országgyűlés üléstermében erőszakos magatartásra hív fel, vagy maga akar ilyen magatartást tanúsítani. Úgy gondolom, hogy ezt egységesen ítélhetjük el. És miután ilyen kezdeményezés eddig nem volt, reméljük, hogy ezt követően sem lesz, ezért ennek a szabályozásnak kellő visszatartó ereje lehet, ugyanakkor nem hiszem, hogy egy gyakran alkalmazott szabálya lenne az új országgyűlési törvénynek.

(1.20)

Arról nem is beszélve, hogy a javaslat többszörös garanciát tartalmaz az ellenőrzés tekintetében, úgyhogy a házelnök, aki egyébként valóban - és ez pontosításra szorul - a mindenkori levezető elnök, ezt a jogosultságot visszaélésszerűen nem tudja gyakorolni.

A javadalmazással kapcsolatosan is elhangzott számtalan javaslat. Ezt köszönjük, meg fogjuk őket fontolni. Ebben a kérdésben teljesen nyitott viták is vannak még. Kétségkívül a bizottság tagság is egy olyan kérdés, amivel érdemes foglalkozni, hogy mennyiben jelent a képviselő számára leterheltséget az egy vagy több bizottsági tagság. Bizottság és bizottság között a munkateher tekintetében tudjuk, hogy van különbség. S nyilván ugyanide tartozik az is, hogy a képviselők különböző távolságra laknak az Országgyűléstől, illetve hogy a saját választókerületük mérete sem egyforma. Erre figyelemmel érdemes a javaslatot kiegészíteni. S még talán a hatálybalépés is megfontolandó a javadalmazás tekintetében. Ezek nyitott kérdések. Mind a két területen várjuk a javaslatokat.

Ami még az országgyűlési törvény fontos kérdése, és itt többször fölmerült, de talán nem mindig megfelelő formában, az az összeférhetetlenség kérdése. Amikor 1994-ben az a véleményem szerint nagyon helytelen döntés megszületett, hogy a Szocialista Párt önkényesen és korábbi választási ígéret hiányában is feloldotta az addig fennálló összeférhetetlenséget, akkor valamennyi képviselő számára ez a lehetőség megnyílt, és teljesen természetes, hogy úgy gondolták a választópolgárok, és úgy gondolták a képviselők is, hogy a saját közösségüknek, a saját településüknek akkor tesznek jót, ha az Országgyűlésben is tudnak lobbizni az adott településért és közösségért. Ezért mindaddig, amíg ez a lehetőség fennáll, nem lehet egy képviselőt kárhoztatni azért, hogy jó esetben maximális megerőltetéssel képviselői munkát és polgármesteri munkát egyaránt végez.

Ha az összeférhetetlenségi szabályozás változik, akkor ez általánosságban válik mindenki számára lehetetlenné, de ettől még igaz az, hogy ha az összeférhetetlenséget nem mondanánk ki, akkor teljesen természetes, hogy egy képviselő bizonyos szempontból még előnyben is van akkor, amikor az általa polgármesterként vezetett közösséget az Országgyűlésben akarja képviselni. Joggal hihetik ezt a választók, s talán alappal is hihetik, hogy több lehetősége van annak, aki képviselőként költségvetésről, önkormányzati ügyekről a törvényhozásban is dönteni tud. Ez a lehetőség meg fog szűnni. Azért is indokolt, hogy megszűnjön, hiszen a kétszáz fős Országgyűlés mellett nehéz lenne elképzelni azt, hogy hasonló számban vagy arányban legyenek polgármesterek. Örülök, hogy a javaslatnak ezt a részét talán a szokásosnál is nagyobb egyetértés kísérte. S azt remélem, hogy a többi szabályozási területen is kialakítható ilyen.

Végül még egy kérdést szeretnék érinteni, ez pedig a frakcióalakítás szabályozása. Elmondtam kétperces felszólalásban, ezért nem térek vissza rá, hogy a frakcióalakítás szabályai a mi álláspontunk szerint ma sem teszik lehetővé a kizárt vagy kilépett képviselők számára új frakció megalakítását, csupán azt, hogy bármely más frakcióhoz csatlakozhassanak. Ez a lehetőség természetesen a mai függetlenek számára is adott. Úgy gondoljuk, méltánytalan lenne az Országgyűlésbe bejutott bármely párttal szemben az, ha olyan új párt alakíthatna frakciót, amely az előző választáskor még nem is létezett, mert függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti frakciói minőségben van jelen a Kereszténydemokrata Néppárt vagy a Fidesz, akik közös listán 10 százalékos küszöböt kellett hogy elérjenek, vagy az ellenzéki pártok közül a Jobbik, az LMP és az MSZP, mindannyian saját erejükből érték el azt az eredményt, ami őket a frakcióalakításra feljogosítja. Ehhez képest nem vitásan még az is nagy előny, hogy ma egy új pártnak itt független képviselői lehetnek, független képviselőként éppen egy korábbi alkotmánybírósági döntés következtében jelentős jogokat gyakorolhatnak. Úgy gondoljuk, ha méltánytalanságról beszélhetünk, akkor bármely más új párttal szemben áll fenn a méltánytalanság, nem pedig arról kellene beszélni, hogy a szabályok változása akadályozza meg a Demokratikus Koalíció frakciójának a létrejöttét, hiszen ez tényszerűen nem igaz.

Minden képviselőtársamat arra biztatom, hogy a javaslatot valóban jobbító módosító indítványokat terjesszenek elő, és az előterjesztők nevében azt ígérhetem, hogy mi a módosító indítványokra, ha azok valóban ilyen szándékkal születnek, és alkalmasak is a cél kiváltására, akkor ezen a szemüvegen keresztül fogjuk megvizsgálni és lehetőség szerint támogatni.

Köszönöm szépen.