Felszólalás adatai

Szeretném előrebocsátani, hogy az LMP számára nem azért rossz ez az igazságszolgáltatási rendszer, és nem azért hiányos ez a törvényjavaslat, mert éppen a Velencei Bizottság vagy az Európai Unió valamilyen testülete ezt mondja. Az a probléma a magyar igazságszolgáltatási rendszerrel, és azért hiányos ez a törvénymódosítási javaslat, mert nem garantálja az igazságszolgáltatás független, pártatlan, befolyásmentes működését.

Tisztelt Országgyűlés! A Velencei Bizottság álláspontját, ahogyan itt már egy kétperces hozzászólásomban jeleztem, a kormány kérte ki. A Velencei Bizottság összetételét illetően különböző politikai előítéleteket megfogalmazni, az eléggé nagymértékű tudatlanságra vallana, hogyha valaki erre ragadtatná magát nyíltan; burkoltan itt már megtették az elmúlt órákban. Külön örülök annak, hogy utolsó kétperces hozzászólásában Gaudi-Nagy Tamás sem akart már éppen kilépni az Európai Unióból.

Szeretném jelezni azt, hogy természetesen a helyes hozzáállás az, hogyha egy ország egy nemzetközi szervezetben a saját érdekeit kívánja érvényesíteni, éppen ezért nem tudok maradéktalanul azonosulni azzal az érveléssel sem, amelyik úgy szól, hogy hát mi jelentkeztünk az Európai Unióba. Tévedés! Az Európai Unió és egyáltalán egy nemzetközi integráció az érdekek egyezésétől függ, ez egyaránt volt érdeke Magyarországnak abban a történelmi pillanatban, illetve az Európai Unió többi részének, és természetesen azt sem kell elhallgatni, amire itt különböző képviselők már tettek utalást, hogy bizony az Európai Unión belül ettől függetlenül lehetnek érdekellentétek.

Ami a magyar igazságszolgáltatási rendszer európai megítélését illeti, nyilvánvalóan az Európai Unió álláspontja és egy későbbi kötelezettségszegési eljárás nagymértékben támaszkodhat a Velencei Bizottság véleményére. Feltételezem, hogy a magyar kormány azért kérte ki a Velencei Bizottság véleményét, és azért vette figyelembe a Velencei Bizottság véleményét, amikor elkészítette ezt a messzemenően nem elégséges törvénymódosítási javaslatot, mert talán meg kíván előzni egy kötelezettségszegési eljárást. Az más kérdés, hogy jó volna, ha ezekről a lépésekről a kormány tájékoztatná azt a pár százezer embert, akiket rendszeresen felutaztatnak Budapestre az Európai Unió ellen tüntetni.

Mielőtt a törvényjavaslat részletes kritikájába belefognék, valóban nem haszontalan felidézni azt, hogy hogyan működött a magyar igazságszolgáltatási szervezetrendszer 1997-et követően. Gaudi-Nagy Tamás hivatkozott a Jobbik programjára. El tudom mondani, hogy az LMP is a maga programjában kritizálta azt az igazságszolgáltatási rendszert, amely 1997-ben létrejött, sőt Dorosz Dávid képviselőtársammal előterjesztettünk nem is egy, azt hiszem, két törvénymódosító javaslatot az elmúlt két évben, ami az 1997-es igazságszolgáltatási szervezetrendszer korrekcióját célozta. Valóban, az a struktúra, ahol gyakorlatilag a megyei bírósági szint saját magát ellenőrizte, és nem volt hozzáférés ahhoz a klikkhez, amely kialakult az igazságszolgáltatási szervezetrendszeren belül a megyei bírósági vezetők között, ez a szervezeti modell szintén nagyon súlyos anomáliákat okozott, szintén gyengítette a bírósági szervezetrendszerbe vetett bizalmat, és ezért volt az, hogy az LMP támogatta azt a kormánypárti módosító javaslatot 2010 végén, amelyik azt szolgálta, hogy ne legyenek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba bebetonozva a megyei bírósági elnökök, egyáltalán azt a vezetői kart száműzni kellett a bírói irányításból, amelyiket egyébként egy ilyen bírói önigazgatási fórumnak ellenőriznie kell.

(18.20)

Éppen ezért javasoltuk magunk is azt, hogy a bírói önigazgatási szervezetben, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban ne lehessen valaki korlátlan ideig tag, döntéshozó.

Azt gondolom, a probléma mélyebb, mint önmagában az az igazságszolgáltatási szervezetrendszer, amit a Fidesz tavaly év végén föltálalt. A különbség köztünk, ha úgy tetszik, világnézeti különbség az LMP és a Fidesz-KDNP között, talán abban rejlik, ahogyan önök ezt már 2010 nyarán megfogalmazták, ahogyan önök egyáltalán a parlamentáris demokráciához viszonyulnak.

Önök, és most próbálok jóhiszeműen közelíteni, úgy gondolják, vagy az önök miniszterelnöke úgy gondolja, hogy ha kétharmados többséget nyertek 2010-ben a választóktól, ez egyben nem csak jogot, felelősséget is ró önökre például abban, hogy rendbe tegyék úgymond a bírósági eljárásokat.

Kétségtelen, hogy azon a területen, amire egyébként lehetősége van beavatkozni a parlamentnek, nyilvánvalóan egy kétharmados többségnek a bíróságok működését illetően is van felelőssége. De történetesen azokban az anomáliákban, amiket Gaudi-Nagy képviselőtársam előszeretettel hoz fel vagy hozott fel ebben a mai vitában is, itt 2006 őszére gondolok, vagy egyáltalán a különböző visszásságokra, amelyek mondjuk, egyes bíróságok működésében felmerülnek, vagy az elmúlt években különböző lapokban felmerült gazdálkodási visszásságok kapcsán, a parlamentnek a beavatkozási lehetősége korlátos.

A világnézeti különbség köztünk abban van, hogy önök abból indulnak ki, hogy egy hatalmas parlamenti többségnek, egy kétharmados parlamenti többségnek joga van beavatkozni a bírósági szervezetrendszerbe korlátlanul, és mintegy felelősséget visel a bírósági szervezetrendszer működésének az egészéért. Ez nem így van, mi ezt nem így fogjuk föl. Mi azt valljuk, és ezt mondjuk 2010 nyara óta, hogy bármekkora többsége van valakinek a parlamentben, nem egyszerűen a kétharmados többségnek van korlátja, a parlamenti hatalomnak van korlátja, tehát a parlament hatalma sem lehet korlátlan egy alkotmányos demokráciában.

Mi azt mondjuk, hogy a parlament egy bizonyos ponton túl nem visel felelősséget a bíróságok működéséért. Ha bizonyos ítéleteket rosszul hoznak meg, akár 2006 őszéről van szó, akár más ügyekről, egy ponton túl ebbe beavatkozási lehetősége a parlamentnek nincs, bármekkora parlamenti többség is van. Ha úgy tetszik, ez a demokratikus működésnek a természetes kockázata, hogy vannak anomáliák az ítélkezési gyakorlatban, vannak anomáliák a bíróságok működésében.

Nagyon messzire vezet az, hogyha a parlament, a törvényhozó hatalom magára húzza a bírói működéssel kapcsolatos teljes felelősséget. Nem visel teljes felelősséget a törvényhozó hatalom a bíróságok működéséért, éppen ezért tudomásul kell venni, hogy függetlenül attól, hogy az éppen kormányzó erő mekkora többséget birtokol egy parlamentben, nem korlátlan a felelőssége, és éppen ezért nem korlátlan a hatalma sem egy alkotmányos demokráciában.

Ami a decemberben létrejött szervezeti modellel az alapvető problémám, az nem pusztán az Országos Bírósági Hivatal elnökének a túlhatalmára vonatkozik, bár nyilván ez áll a problémák tengelyében. Tudniillik arról van szó, hogy egyetlen személynek, aki gyakorlatilag perpetuum mobileként működhet ott az Országos Bírósági Hivatal élén, hiszen ha nincs egy új kétharmados többség, akár élethossziglan betöltheti ezt a funkciót, van korlátlan hatalma, hanem ez a korlátlan egyszemélyi felelősség végighúzódik az egész szervezetrendszeren, és ezt ez a törvénymódosítás sem teszi helyre.

Előremutató az a javaslat, hogy az Országos Bírói Tanácsnak legyen egy kemény ellensúlya az Országos Bírósági Hivatal elnökével szemben, de arról már hallgat ez a törvényjavaslat, hogy az alsóbb vezetői szinteken is ez a korlátlan egyszemélyi hatalomgyakorlás, mondjuk, a megyei, fővárosi bíróságok elnökei tekintetében végighúzódik.

A másik ága a problémacsokornak pedig az, amiről itt már kétperces adok-kapokban szót váltottunk, az arra vonatkozik, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnökének és egyébként a legfőbb ügyésznek van egy diszkrecionális jogköre abban, hogy különböző ügyeket szabadon terelget azonos hatáskörű bíróságok között. Ez egész egyszerűen a törvényes bíróhoz való jognak egy súlyos sérelme.

Azt nem értik meg önök, hogy akkor, amikor ezt a kritikát megfogalmazzuk - nemcsak mi, egyébként a jobbikosok is megfogalmazták, hiába tapsol annyira most Gaudi-Nagy képviselőtársam ennek a törvényjavaslatnak, a szocialisták is megfogalmazták -, itt nem arról van szó, államtitkár úr, hogy konkrét bírákat vádolnánk meg politikai elfogultsággal. Egy jogállam és egy önkényuralom között történetesen pont az a különbség, hogy egy jogállamban vannak bizonyos intézményi garanciák. Teljesen indifferens az, hogy konkrét bírák egyébként milyen politikai hitvallással rendelkeznek, vagy rendelkeznek-e hitvallással. Én magyar állampolgárként akkor bízhatom abban, hogy az én ügyeimet egy pártatlan, független fórum bírálja el, hogyha vannak olyan beépített, intézményesített garanciák, amibe még véletlenül sem kerülhet bele egy olyan parancs, ami egyébként egy elfogult bíróhoz terel ügyet.

Itt szeretném fölhívni a figyelmet arra, és ez a szocialista felsorolásban is már szerepelt, hogy a kritizáló szervezetek között ott van a Transparency International, tehát egy olyan szervezet is kritizálja ezt a modellt, amelynek a legfőbb célja pontosan az, hogy a politikai korrupciót csökkentse. Azt mondja, hogy azért jelent egy megengedhetetlen kockázatot, hogy egy személy szabadon terelgethet ügyeket bíróságról bíróságra, mert adott esetben, amikor Budapestről terelnek egy büntető- vagy polgári ügyet Tolna megyébe vagy Nógrád megyébe, akkor nem pusztán arról van szó, hogy egy másik, azonos hatáskörű bíróság kapja meg azt az ügyet, hanem gyakorlatilag fejre pontosan meg lehet mondani, hogy ki az a bíró, aki egy ügyet le fog tárgyalni. Na most, ez az, ami megengedhetetlen!

Még egyszer, mielőtt államtitkár úr engem meggyanúsítana azzal, hogy én konkrét bírákat gyanúsítok azzal, hogy elfogultak, nem erről van szó. Arról van szó, hogy önök lényeges alkotmányos garanciákat vettek ki ebből a rendszerből. A másik oldalon pedig arról van szó, hogy úgy adnak túlhatalmat nemcsak az Országos Bírósági Hivatal elnökének, hanem az általa kinevezett személyeknek is, és ez az, ami most ebben a törvényjavaslatban nincs rendezve, hogy semmiféle ellensúly nincs.

Elmondtam azt is, és elmondtam a Velencei Bizottság előtt is, hogy adott esetben a külső igazgatási modellt is el lehet fogadni. A világnézeti különbség köztünk abban van, hogy önök nyilván miniszterelnöki utasításra felesküdtek az egyszemélyi felelősség totalitására, mi meg azt gondoljuk, hogy fontos az egyszemélyi felelősség, de legalább ilyen fontos, hogy minden egyszemélyi hatalomnak legyen kellő ellensúlya az egész demokratikus intézményrendszerben, felülről a legalsó szintig.

S ha már a Transparency International véleményét idéztem a mostani törvényjavaslattal kapcsolatban, akkor utalnék arra, hogy egy fontos antikorrupciós garancia lenne az igazságszolgáltatási szabályozáson belül, hogyha egyfelől a bírói pályázatok megismerhetőek, nyilvánosak lennének, másrészt pedig az Országos Bírósági Hivatal elnökének a határozatai nyilvánosak lennének. Tehát az már végképp abszurdum, hogy van egy korlátlan, elszámoltathatatlan, túlhatalommal rendelkező személy, akinek a határozatai nem megismerhetőek. Ez teljesen abszurd. Az egyetlen szereplő gyakorlatilag az egész közjogi rendszerben, aki úgy hozhat határozatot, hogy nincs arra alanyi jogom, hogy ennek a határozatnak a tartalmát megismerjem.

Ez a törvényjavaslat tesz előrelépést itt a bírói kinevezést illető OBH-elnöki jogkört illetően, de elfogadhatatlan az, hogy a pályázatok eredménytelennek nyilvánításával az OBH elnökének a túlsúlya a bírák kinevezésének esetében is fennmarad.

Tehát még egyszer megismétlem. Az egyik alapvető aggály a Velencei Bizottság részéről is, de egyébként az ellenzéki pártok részéről is, a 2011 végi igazságszolgáltatási modellel kapcsolatban az, hogy van egy túlhatalommal rendelkező személy. Ebben a túlhatalomban benne van az ügyek szabad mozgatásának a joga, benne van a bírák kinevezésének a joga és a bírósági vezetők kinevezésének joga. Jelenleg a bírák kinevezésével kapcsolatban ez a törvényjavaslat érdemben nem lép előre, hiszen a pályázatok szabad eredménytelenné nyilvánításával - gyakorlatilag indokolatlanul, vagy az indokolásnak kevés, hogy mondjam, eredménye van ebben a rendszerben - mégis érdemben tudja egyetlen személy befolyásolni a bíróvá válást ebben az országban. Ez egy olyan kiskapu, ami gyakorlatilag, hasonlóan ahhoz az információszabadság-törvénynovellához, amit a múlt héten tárgyaltunk, azt a bizonyítványt állítja ki erről a törvényjavaslatról, hogy ez valójában csak egy szépségtapasz, ennek a rendszernek a lényegéhez nem nyúl hozzá.

Szeretném végezetül jelezni azt, hogy ehhez az igazságszolgáltatási rendszerhez nem azért kell elsősorban hozzányúlni, mert a Velencei Bizottság ezt akarja vagy az Európai Unió ezt diktálja. Azért kell hozzányúlni, mert arra esküdtek föl önök, kormánypárti képviselők, amikor megnyerték ezt a választást, hogy helyreállítják a jogállamot, helyreállítják a jogállam becsületét, és nem arra esküdtek föl, hogy lebontják a jogállamot ebben az országban.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

(18.30)