Felszólalás adatai

Az ENSZ 1992-ben március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította. Köztudott tény, hogy Magyarország egyik legnagyobb természeti kincse vízkészlete, azon belül is kiváló minőségben és bőségesen rendelkezésre álló ivóvízkincse. Különösen fontos ez annak tudatában, hogy előrejelzések szerint ennek az évszázadnak a kulcsszereplője lehet az emberi fogyasztásra alkalmas édesvíz, amelynek birtoklásáért évtizedeken belül háborúk dúlhatnak majd. Hazánk ebben a tekintetben a gazdag országok közé tartozik. Egyes becslések szerint a lábunk alatt fekvő vízbázisok képesek lennének a jelenlegi lakosságszám sokszorosát is ellátni egészséges ivóvízzel.

Az alaptörvény kimondja, hogy a vízkészletünk a nemzet közös örökségének része. Ahhoz, hogy ez ne csak a megszokott üres szavakat jelentse, hanem tartalmat is adjunk neki, több tényezővel is fel kell vennünk a küzdelmet. Megálljt kell parancsolnunk a vizünkre ácsingózóknak; aki erővel vagy furfanggal akarja elorozni azt tőlünk, az egy pohárnyival sem kaphat belőle. Zéró toleranciát kell hirdetni a vizek szennyezőivel, tönkretevőivel és pazarlóival szemben. Unokáink létfeltételeinek veszélyeztetői a legszigorúbb büntetésben kell hogy részesüljenek.

A tudomány eszközeivel, a pártpolitikai érdekek teljes háttérbe szorításával kell felvennünk a küzdelmet az éghajlatváltozás és az ennek hatására egyre szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás következményeivel szemben. Vissza kell adni a vízügyes szakma becsületét, akiket a rendszerváltás óta egyfajta kommunista csökevényként kezelnek a mai napig, amiért szakmai alapon próbáltak állást foglalni a politika által kisajátított vízlépcsőügyben.

Amíg Magyarországon az emberek néhol ezer forint feletti köbméteráron jutnak csak ivóvízhez a vízközművet privatizáló üzemeltető gátlástalan profitéhsége következtében, máshol arzéntartalmú, egészségre káros ivóvizet kell fogyasszanak, miközben az ide települt multicégek millió literszámra palackozzák és adják el legféltettebb kincsünket busás haszonra szert téve, addig van mit tennünk. Amíg a kormány a vízügyi ágazat szétverésén dolgozik nagy hévvel, ahelyett, hogy mindent megtenne az árvízi és belvízi védekezés szakmai szempontból is indokolt egy szervezeten belül tartásáért és annak fejlesztéséért, addig nem ületünk ölbe tett kézzel. Amíg a Szigetköz és a Mosoni-Duna-ág a hágai vízlépcsőperben hozott ítélet után tizenöt évvel sem kap elegendő vizet az egymást követő kormányok - elnézést a kifejezésért - impotens és megállapodásra képtelen magatartása miatt, addig nem nyughat lelkiismeretünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A mi felelősségünk, hogy unokáinknak is legyen elegendő és jó minőségű ivóvize, hogy gyönyörködhessenek a páratlan vizes élőhelyeink szépségében, hogy megfelelően öntözött területen termett, kiváló minőségű magyar élelmiszert fogyaszthassanak.

Mindezek miatt a Jobbik Magyarországért Mozgalom kezdeményezi itt a Magyar Országgyűlésben egy szakemberekből és politikusokból álló vízkincsvédelmi eseti bizottság felállítását a sürgős teendők számbavétele és intézkedési terv kidolgozása céljából. Kérem a frakciókat, hogy a napi pártpolitikai csatározáson felülemelkedve, közös nemzeti ügyként támogassák kezdeményezésünket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)