Felszólalás adatai

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitaszakaszban három, általam benyújtott módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni, a 93-ashoz, a 112-eshez és a 117-eshez.

A 93. számú ajánlásban azt javaslom, hogy a tengeri hajón a révkalauz a hajó vezetésére ne legyen feljogosítható. Ez a törvényjavaslat 50. § (9) bekezdéséhez fűzött kiegészítésem összecseng az előterjesztett törvényjavaslat 36. § (2) bekezdésében írtakkal, ahol a törvényjavaslatból javaslom elhagyni azt, hogy a hajó vezetőjét a bekezdésben foglalt kötelezettség alól nem mentesíti, ha a hajón a révkalauz tartózkodik, kivéve - ezt javaslom elhagyni, hogy kivéve -, ha a kötelezően igénybe vett révkalauzt az illetékes hajózási hatóság jelölte ki.

Tehát annak kapcsán, hogy a tengeri hajón a révkalauz ne legyen a hajó vezetésére jogosítható, indoklásként tudom mondani, hogy a tengeri hajón a nemzetközi szabályok értelmében a révkalauz csak tanácsadó, nem jogosult a hajó vezetésére. Jelenlétének teljes tartama alatt sem szünetel a hajó parancsnokának egyetemleges felelőssége. Erre is azt tudom indoklásként vagy meggyőzésként mondani, hogy tényleg ebben sincs semmiféle pártpolitikai érdek, de legalább azon a kevés számú magyar hajón ne okozzunk legalább jogi zűrzavart a hajóparancsnok és a révkalauz viszonylatában. Javaslom az előterjesztőnek, hogy gondolja végig e módosító indítványomat, hiszen jogi nonszensz, ha ez így marad a törvényjavaslatban, mint ahogy szerepel.

Érdekességképpen: az előterjesztő nyilván mérlegelte a javaslatom tartalmát, mert a rendelkezésünkre bocsátott ajánlási kötet tanúsága szerint a 93. sorszámon jelzett indítványomat az előterjesztő képviselője a gazdasági bizottság ülésén még támogatta, egyetértett vele, majd az alkotmányügyi bizottság ülésén már nem értett vele egyet. Felmerül a kérdés, hogy mi ennek az oka, mi ennek az indoka. Ahogy egyetértett, vagy nem értett vele egyet az előterjesztő, ennek megfelelően a gazdasági bizottság ezt az indítványomat támogatta, az alkotmányügyi bizottság nem támogatta, egyharmada sem értett vele egyet. Nem tudom, hogy milyen pálfordulás történt révkalauz ügyben a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium háza táján. Tehát újfent javasolnám ezt a 93. számú indítványomat ismételten megfontolni.

A továbbiakban a 112. módosító indítványomhoz szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. A 112. ajánlás a törvényjavaslat 61. § (3) bekezdésével foglalkozik, kiegészítést javasol, mégpedig annak tekintetében, hogy ha a magyar úszó létesítményt külföldön vízi közlekedési baleset éri, és ennek kapcsán az úszó létesítmény üzemben tartójának milyen kötelmei vannak, illetve a hajó parancsnokának. Én kiegészítésképpen arra teszek javaslatot, hogy a külföldön bekövetkezett hajózási balesetek kivizsgálásában a magyar hajózási hatóság a nemzetközi szabályoknak megfelelően részt venni legyen köteles.

Indoklásként tudom megemlíteni a nemzetközi tengerészeti szervezetek A/63716., illetve A/84720. számú közgyűlési határozatát, valamint a vonatkozó nemzetközi szabályokat. Például a Marpol-egyezmény a lobogó szerinti állam hatóságának bevonását egy hajóbaleset kivizsgálásában kötelezővé teszik. A hatóságok között ilyen esetben megegyezés szerint különféle együttműködési kapcsolat lehetséges. Tehát összefoglalva a 112. indítványt, a hivatkozott nemzetközi szerződések teszik szükségessé, indokolttá, hogy a törvényjavaslatnak ez az általam indítványozott formája kerüljön be a törvény végleges szövegébe. Tehát az előterjesztőtől szintén azt kérném, hogy a 112. szám alatt jelzett indítványom befogadását újfent mérlegelje.

A 117. számú indítvány is a segítségnyújtás tárgykörével foglalkozik. A törvényjavaslat 66. § (3) bekezdésének egy kiegészítését javaslom, mert az előterjesztett törvényjavaslatban utalás történik arra, hogy a 66. § szerinti segítségnyújtás esetén a segítséget nyújtó úszó létesítmény üzemben tartója a mentési díjból a segítségnyújtásban részt vevő személyeknek közreműködésük arányában jutalmat köteles fizetni. Ehhez az előterjesztő által megfogalmazott kitételhez javasolnám azt a szöveget, hogy ennek mértékére a vonatkozó 1910. évi brüsszeli - amely az 1913. évi I. számú törvénynek megfelelő -, valamint az ezt korszerűsítő IMO Salvage '89. évi nemzetközi szabály az irányadó.

Indoklásként felhozható, hogy a tengeri segítségnyújtásra, mentésre vonatkozó 1910. évi brüsszeli, valamint a '13. évi I. törvény és az ezt korszerűsítő IMO Salvage 1989. évi nemzetközi egyezmény egyértelmű utalást tesz. Tehát célszerű volna az ország európai uniós integrációjára tekintettel is legalább a nemzetközi szervezetek jogszabályi ajánlásait egy 2000-ben születendő törvényben akceptálni, beépíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)