Felszólalás adatai

Mindenre számítottam, államtitkár úr, arra nem, hogy miniszterelnök úr végtelen bölcsessége fogja körüllengeni a törvény előkészítését vagy az egyeztetést, és természetesen arra sem számítottam, hogy még a mai napon is a Fidesz-frakció ügyrendi javaslattal arra tesz indítványt, hogy még a nap végéig lehessen módosító javaslatot benyújtani. Ha ezt egy ellenzéki frakció tette volna, akkor még talán-talán egy utolsó próbálkozásként lehetne ezt érzékelni vagy értékelni, de az előkészítettség, a szakmai egyeztetés és ezek szerint akkor a politikai egyeztetés is olyan gyorsan, olyan rapid módon került lebonyolításra, hogy még az önök saját frakciójában sem sikerült teljes körű egyezségre jutni. Mi másért is kérnének ilyet a Fidesz-frakció képviseletében a záróvita közepén?

Államtitkár úr is visszatért a hulladéktörvény első felvonására. Emlékszik talán, fel tudjuk idézni, hogy akkor is az alapvető célokat illetően volt közöttünk egyetértés - egyébként ez most sincs másképp -, a megvalósítás módját illetően, természetesen az egyeztetés és az előkészítés részleteit illetően és a törvény hatásait illetően azonban nagyok a különbségek. Képviselőtársam is utalt rá, hogy az előző törvény is több hónapon keresztül, több felvonásban - mint egy királydráma - teljesedett végül is be. Azonban azt hozzá kell hogy tegyük, hogy az önök önkormányzati vezetői, akik valószínűleg a jólértesültség okán már előre tudtak gondolkodni, azért a központi árszabályozást megelőzően, amelyet önök jótékonyan és egyébként üdvözlendően is 4,2 százalékban gondoltak, az előző évben 20-40 százalékos áremeléseket hajtottak végre, de volt olyan kirívó eset is, ahol még a 80 százalékot is sikerült elérni egy kormánypárti koalíciónak. Ehhez képest persze az azt követő 4,2 százalék már kormányzati szándékként roppant szimpatikusnak tűnik, csak nem mindegy, hogy honnan emelem a 4,2 százalékot, és mik az előzmények. Azt gondolom, a tárgyilagossághoz és az igazságossághoz ezek az előtörténetek is hozzátartoznak.

Államtitkár úr úgy beszélt a lerakás tényéről az elmúlt évtizedekben, minthogyha az elmúlt kormányzati ciklusban nem indultak volna el olyan uniós projektek, fejlesztések, önkormányzati társulások - még egyszer mondom, önkormányzati társulások, szereplők - révén, amelyeknek pontosan ugyanaz a célja, e projektek megvalósításának eredményeképpen pontosan ugyanaz a helyzet jött volna létre, hogy minél kevesebb szemét kerüljön lerakásra. Az egy sajnálatos probléma, hogy ezeknek a projekteknek a menetében valóban a lerakók hamarabb épültek meg, nagyon sok helyen a hulladékudvarok, a válogatási rendszerek még nem működnek, de ezeknek a projekteknek is kifejezetten az volt a célja, hogy minél több szelektív hulladékgyűjtést követő nyersanyag-újrahasznosítás történjen meg, és a másodlagos nyersanyagok pedig minél hatékonyabban szolgálják a nemzetgazdaságot. Tehát nem most kezdődött el egy korszak, és nem most kezdődik el valami rendszerváltás a hulladékkezelésben, hanem ezt az EU irányelveinek megfelelően és az EU támogatásainak megfelelően már az előző kormányzat is megkezdte.

Beszéltem arról, hogy az előkészítettség hiánya tetten érhető volt. Eléggé meglepő volt számunkra, hogy a benyújtott javaslattal kapcsolatban a húsz éve működő, a legnagyobb hulladékátvevő-kereskedést kezelő ipar - több mint húsz éve működő, mondom - érdek-képviseleti szervezete nem kapta meg közvetlenül az egyeztetés lehetőségét és jogát. Ez nem csupán a környezetvédelem védelméről szóló 1995. évi törvény 98. § (82) bekezdése alapján megillető jog lett volna a részükről, de a szakmai igazgatással történő együttműködés és a partnerség kialakítása és megőrzése szempontjából is ez a fajta eljárás, azt gondolom, hogy elfogadhatatlan. Azt sem tartom szerencsés megoldásnak, hogy azok, akik viszont megkapták a lehetőséget, azok 2, azaz kettő munkanapot kaptak arra, hogy a véleményüket kifejthessék. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy megalapozottan, szakmailag jól előkészítetten kettő munkanap leforgása alatt egy jól megalapozott véleményt lehessen az önök számára visszaküldeni.

Nem értjük, hogy miért ellentétes a törvény tervezete azokkal a kormányzati törekvésekkel, amelyek a gazdasági társaságok adminisztrációs és anyagi terheinek a csökkentését irányozzák elő. Ebben főleg az adminisztrációs kérdések azok, amelyek közül kirí az a terület, ami arról szól, hogy ismételt eljárásban, papír alapú dokumentációban kell megfelelni az elvárásoknak. A közszolgáltatás végzésének feltétele egyrészt a hulladékgazdálkodási engedély, valamint a közszolgáltatói hulladékgazdálkodási engedély megléte, amelynek kérelmezésekor a környezetvédelmi hatósághoz be kell nyújtani számos tevékenység végzését, az ahhoz szükséges feltételeket igazoló dokumentumot, amelynek eredményeként a környezetvédelmi hatóság kiadja vagy kiadta az engedélyeket. Teljesen ésszerűtlen az igazoló dokumentumok újbóli és mint említettem, papír alapon történő újabb megkérése.

A javaslat indoklása tartalmazza a köztulajdon közvetlen vagy közvetett formái preferálásának elvét, amely közvetettség azonban a minősítési eljárás tekintetében nem jelenik meg. Kizárólag az önkormányzati vagy állami tulajdonban lévő eszközök, létesítmények igazolását kéri és fogadja el, azonban az nem derül ki, hogy mi a helyzet azokkal az eszközökkel, amelyek nem állnak a közszolgáltató tulajdonában, és nem az önkormányzat vagy az állam bocsátotta azokat rendelkezésre, hanem például egy vele tulajdonosi kapcsolatban álló másik gazdálkodó vállalat, szervezet, leánycég, ahol a közvetett önkormányzati tulajdonlás megvalósul.

A környezetirányítási célok ilyen konkrét meghatározása a gazdálkodó szervezetek saját környezetirányítási rendszerében olyan irányított beavatkozást eredményez, amely nincs arányban azzal, hogy egyes társaságok saját dologi és finanszírozási lehetőségei milyen mozgásteret engednek ehhez. Ezzel érvényét veszti az irányítási rendszerekről szóló szabványban meghatározott önkéntesség elve is. Az OHÜ, amely nonprofit gazdasági társaság, ebben az eljárásban közigazgatási hatóságként működik, azonban ezen működési garanciáit a jogszabály nem biztosítja. Ha már egyszer ez a döntés van, akkor erősítsék meg! Így például nincs indoklási kötelezettsége sem a kérelem elutasítása, sem a minősítés megadása esetén, és a közigazgatási úton való jogorvoslat lehetőségei is korlátozottak.

Az indoklás hiánya miatt egy elutasított közszolgáltató semmilyen támpontot nem kap arra nézve, hogy egy esetleges következő kérelmében milyen minősítési osztályra pályázzon, nem is engedi át egy másik kategóriába. Államtitkár úr bevezetőjében elhangzott, hogy van előzetes konzultációra lehetőség, azonban egy előzetes konzultáció és egy szabályozás, az nem ugyanaz a műfaj. Ebben a kérdésben egy striktebb szabályozás sokat segíthetne. Indokolatlan, hogy 2016-ig a minősítést csak egy évre vonatkozóan adja meg az OHÜ, különös tekintettel arra, hogy a közszolgáltató engedélye akár tíz évre is szólhat, a tevékenységét folyamatosan ellenőrzik, bírságolhatják, és minősítését visszavonhatják.

(10.50)

A tervezettel ellentétben ez jobban megoldható lenne hatósági ellenőrzéssel, amely akár egy helyszíni szemlét is könnyebben megvalósít, mint a kizárólag iratok alapján történő eljárás alapján. Ez nem jelent biztonságot a többségi tulajdonos, az önkormányzat számára a tekintetben, hogy azokat a terveket, amiket a fejlesztési szándékokról kell készítenie, meg tudja-e valósítani. Hogy tud tervezni 3-5-10 évre akkor, amikor egyéves engedélyek kiadásáról van szó? Nem tudni, hogy sikertelen újraminősítés esetén a vállalt kötelezettségek és a befektetés sorsa mi lesz. Ebben az esetben azt is figyelembe kell venni, hogy a szolgáltatást nem csak a lakosság felé kell biztosítani.

A javaslat a záró rendelkezések 25-80. §-aiban módosítja a 2013. január 1-jén hatályba lépett új hulladékgazdálkodási törvényt is. 25-től 80-ig, ez egy elég jelentős terjedelem. Bizottsági ülésen az hangzott el, hogy ezek csak ilyen fogalmi átvezetések. Azt hiszem, hogy ez a problémának egy nagyon leegyszerűsítő megközelítése. Az OHÜ-minősítéssel összefüggésben szükséges pontosító módosítások kivételével ekkora terjedelemben a változtatás nem megoldás, nem elfogadható, főleg, hogy a szakmai szervezetek számára kellő véleményezési lehetőség nem is került biztosításra.

Felmerül a kérdés, hogy a törvény módosítása kellően megalapozott és szükségszerű-e a 2013. január 1-jei hatálybalépés óta eltelt rövid idő tükrében, és figyelembe véve a tényt, hogy bizonyos végrehajtási rendeletek, így például az egyes hulladékgazdálkodási létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki szabályairól vagy a termelési hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendeletek a mai napig még nem jelentek meg.

Államtitkár úr arról szólt, hogy az év végéig ezek a rendeletek megjelennek, és egységes egészet fog alkotni a törvénykezési szándék. Kérdezem, nem lehetett volna-e először végiggondolni a rendeleti oldalt, hiszen ön is azt fogalmazta meg, hogy akkor kerek az egész, ha együtt láthatja egy képviselő, és amikor készen vannak a rendeletalkotás tervezeteivel, programjával, és egy év tapasztalata legalább rendelkezésre áll, akkor hozzányúlva egyben módosítani az egészet. A javaslat módosító rendelkezéseinek egységes szerkezetbe foglalása elengedhetetlen követelmény, mivel a módosítás módosításainak értelmezése nehezíti a jogalkalmazást és így a jogkövető magatartást is.

A társadalmi egyeztetés, a szakmai megalapozottság és az előkészítés hiányai miatt az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja a benyújtott törvényjavaslatot sajnálatos módon, de nem tudja támogatni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)