Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Magyarország 1993 és ’97 között pereskedett Szlovákiával a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt. Az ítélet azonban csak kis részben döntötte el a jogvitát, nagyobb részben a feleket kötelezte arra, hogy tárgyalásos úton megállapodjanak. A jelenlegi helyzet egyértelműen Magyarország számára kedvezőtlen, ugyanis a szigetközi régióban túlnyomó többségben Szlovákia hasznosítja a vizet. Ezért a kormánynak kötelessége, hogy minden olyan megoldást megvizsgáljon, ami javíthat a jelenlegi áldatlan állapotokon.

Mi a magyar nemzeti érdek ebben a helyzetben? Elsődleges célunk a Szigetköz természet- és árvízvédelmi helyzetének javítása. Ehhez egyrészt több vízre van szükségünk, ami azonban, ön is elmondta, önmagában nem elég. Szlovákiával közösen helyre kell állítanunk ugyanis a mellékágak és a főmeder kapcsolatát. Mivel itt egy jelentősen átalakított természeti környezetről beszélünk, ezért ehhez szükség lesz valamilyen műszaki beavatkozásra. Miről tárgyalunk jelenleg? A felek 2007-ben indítottak egy közös szakértői vizsgálatot, amelynek az volt a célja, hogy azonosítsák, hogyan tudják a Duna főmedrének és mellékágainak kapcsolatát helyreállítani.

Az idén nyáron lezárult szakértői vizsgálatok egyértelműen arra utalnak, hogy a Szigetköz vízpótlását jelenleg is biztosító fenékküszöböt indokolt további négy küszöbbel kiegészíteni. A fenékküszöb nem zárógát, hanem egy olyan keresztirányú kőszórás, ami megemeli a vízszintet, azonban azon átbukik a víz, és átjutnak rajta a halak is. A kormány maximálisan figyelembe veszi a Szigetköz népének akaratát is. 2012-ben a szigetköziek népi kezdeményezésben támogatták a Duna fenékküszöbökkel történő helyreállítását.

Sajnos a nemzetközi bíróság sosem mondta ki, hogy Magyarország a szigetközi régióban jogosult lenne a víz 50 százalékára. A bíróság csak azt mondta ki, hogy hazánk méltányos és észszerű vízmegosztásra jogosult. Ennek természetesen többnek kell lenni, mint a mostani 20 százalék, de hogy mennyi, annak meghatározására nincs semmiféle nemzetközi jogi zsinórmérték. A kormány természetesen arra törekszik, hogy maximálisan növelje a régióba jutó víz mennyiségét. Szlovákia még a vízmegosztásra nem tett ajánlatot, így ezek lesznek a legnehezebb tárgyalásaink.

Magyarország 1992-ben lemondott a bősi erőműben való részesedéséről, így a megtermelt áramról is. Magyarország a nemzetközi bíróság ítélete értelmében nem jogosult ingyen áramra. Ahhoz, hogy az áramtermelésből hazánk részesülhessen, több százmilliárd forint értékben meg kellene venni a bősi erőmű felét. Ez sem az adófizetőknek, sem a magyar energiapolitikának nem érdeke. Magyarország nem kíván vízierőművet építeni sem a Szigetközben, sem a Duna egyéb szakaszain. A sajtóban megjelent híresztelések teljes mértékben alaptalanok. Annak, hogy az 1989-ben elkészült és azóta is működő dunakiliti duzzasztómű üres turbinaházába kerül egy kis turbina, semmi köze nincs a bős-nagymarosi tárgyalásokhoz.

Mi a számunkra elfogadható végeredmény? Magyarország a hágai perben három fő célt tűzött ki: ne épüljön föl a nagymarosi duzzasztó, kapjunk több vizet az elterelt Duna-ágba, és rehabilitáljuk a természeti környezetet. Amennyiben sikerül Szlovákiával megállapodni a méltányos vízmegosztásban és a táj helyreállításában, akkor elmondhatjuk, hogy több évtizedes nemzeti konszenzusnak megfelelő eredményt értünk el. Mert el kell mondanom innen is, hogy Szigetköz élni akar, élt a múltban, volt nagyon szép történelme, van kiváló jelene. De nagyon reméljük azt, hogy a víz és az élet lehetővé teszi azt, hogy gyerekeink és unokáink is itt, a Szigetközben tudjanak majd élni a jövőben is. Köszönöm szépen a kérdését.