Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! A bűnömről hadd mondjam el önnek azt a praktikumot, hogy mivel a föld árverezésével kapcsolatos vita zajlott a parlamentben, és ennek az egyik államtitkára jómagam voltam, akinek végig kellett követni ezt a vitát, ezért az volt a praktikus, hogy a vita végét megvárva én tiszteljem meg önöket a kérdéseik meghallgatásával, és próbáljak meg válaszolni.

Nagyon érzékenyen érint engem az, amit ön felvetett, hiszen szigetközi vagyok, nekünk az életterünket jelenti az, amiről ön beszél. Amikor ’92-ben elvették tőlünk a Dunát, azokat a napokat nem irigylem senkitől. Az a döbbenet, rémület az emberek arcán, amikor azokban a medrekben, ahol víz folyt korábban, ott egy megcserepesedett talajt láttunk, és csak a víz hűlt helyét, az egy szörnyű élmény volt. És szörnyű élmény volt azt tapasztalni, hogy mi zajlik közben az Országgyűlésben. Szörnyű élmény volt azt hallgatni, hogy a papírtigris majd úgyse valósul meg, összeomlik és hasonlók, és közben mi láttuk, hogy az épül, és tudtuk, hogy meg fog valósulni, csak nem hitték el, és nem hallatszott föl a szigetközi emberek hangja idáig a parlamentig.

Én arról szeretném önt biztosítani és azt az élményemet szeretném önnel megosztani, hogy a Szigetközben, politikai pártérdekektől függetlenül, mindenki egységes ebben a kérdésben. Azt szeretnénk, hogy legyen végre megállapodás, hogy tudjunk élni nyugodtan, mert Damoklész kardja mindig a fejünk fölött van.

Vitatkozunk a vízmennyiségről. Egyetértünk, több vízre van szükség ebben a térségben. De azt is el kell mondjam önnek ‑ és ez az igazsághoz teljességgel hozzátartozik -, hogy az ökológiai folyamatok azt eredményezték, a Duna vízmosása olyan mértékű volt, hogy ha a 100 százalékos vizet is visszakapnánk, akkor sem volna elég, mert körülbelül 2 méter 20 centi, 2 méter 40 centi az, amivel alatta van a főmeder az oldalági folyásoknak a bejárati nyílásánál. Mindenképpen megoldás szükséges ahhoz, hogy a vízszintet kormányozni, a vízszintet megemelni tudjuk.

Természetesen az egy stratégiai cél, egy stratégiai pont, hogy minél többet visszakaphassunk. És én azt nagyon remélem, hogy ahogy a szigetköziek tudtak ebben egységesek lenni, tudtunk ebben összefogni minden pártpolitikai érdek felett, tudunk itt a parlamentben is felülemelkedni a napi csatározásainkon, és meg tudjuk érteni ‑ és itt ebben valóban a szigetközi képviselőkre és az emberekre is számítunk, hogy sikerüljön megértetni mindenkivel -, hogy messziről egész más problémának látszik ez, de ott ezt megélve nekünk egy nagyon fontos élettérkérdés, hogy legyen elég vizünk. Nekünk a víz az életet jelenti. Hallgattuk már, megkaptuk már azt, hogy a Hortobágyon sincs víz, mégis van ott élet, költözzünk oda. Ezt mi határozottan szeretnénk visszautasítani.

Mi azt szeretnénk, hogy ott békében, nyugalomban tudjunk élni. Tudjuk végre lezárni Európa leghosszabb perlekedési folyamatát, tudjunk olyan megegyezésre jutni, amely mindenki számára megfelelő. Én ezért remélem azt, hogy képviselőknek itt a parlamentben és az Országgyűlésben pártpolitikai hovatartozás nélkül, a napi politikai győzelmet nem levadászva sikerül egy olyan kompromisszumos, józan megoldást kialakítani, amellyel úgy tud odamenni a magyar kormány képviselője erre a tárgyalásra, hogy meg tudja kötni azt a megállapodást, amellyel hazajőve azt lehet mondani, hogy igen, lezártuk, és meghoztuk azt a döntést, amely a legészszerűbb, legcélravezetőbb volt ebben az időszakban.

Engedje meg, hogy ebben én is hadd kérjem az önök segítségét, felelősségét mint bizottsági elnök ebben a kérdésben, hogy ne üljenek föl azoknak a hangoknak, amelyek mindenképpen húsz évvel ezelőtti történésük igazolását szeretnék bizonyítani ebben a kérdésben, hanem jöjjenek el, ahányszor csak tudnak, és győződjenek meg arról, hogy mi van a Szigetközben, mivel küzdünk a Szigetközben, és ne vitatkozásra, hanem megegyezésre törekedjünk, arra, hogy életlehetőség legyen, életterünk legyen a XXI. században is ott a Szigetközben gyermekeinknek, unokáinknak együtt. Ebben kérem az ön együttműködését és nagyon fontos, segítő támogatását mint bizottsági elnök. Köszönöm szépen. (Kepli Lajos tapsol. ‑ Sallai R. Benedek közbeszól. ‑ Derültség.)