Felszólalás adatai

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Talán nem okozok meglepetést (Közbekiáltás az ellenzéki padsorokból: Nem!), ha azt mondom, hogy egyetértek Tabajdi Csaba képviselő úrral abban (Egy hang a Fidesz soraiból: Lassan mondd!) - én egyetértek abban, a túloldalban nem vagyok biztos -, hogy Trianonra emlékezni kell (Dr. Áder János: A Kempinskiben!), és azzal is egyetértek, hogy Trianont meghaladni kell. Nem elég az emlékezés, nem elég mindig a múltba nézni, nem elég mindig a sebeket vájkálni, sózni, hanem érdemes előretekinteni, mert most van reális lehetőség Trianon meghaladására. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Pezsgővel!)

Van lehetőség, hiszen a térségre kiterjedő európai uniós bővítés megszünteti, eltünteti Magyarország határait mindazon országok irányában, amelyek velünk együtt csatlakoznak az Unióhoz, illetve a magyar-osztrák határ is megszűnik; Ausztria már régebben tagja. És ez azt jelenti, hogy többé nem választja el államhatár a különböző magyar nemzetrészeket. Nem választja el az itthon élő több mint 10 millió magyar állampolgárt a felvidéki magyaroktól országhatár. És nem választja el többé országhatár az itt élő több mint 10 millió magyar állampolgárt a szlovéniai magyaroktól sem. És ha minden az elhatározott menetrend szerint történik, akkor 2007 után nem fogja elválasztani többé államhatár Magyarországot az erdélyi magyaroktól, talán a horvátországi magyaroktól sem, és reméljük, hogy továbbmegy ez a folyamat. Mi ezen dolgozunk, hogy mielőbb ne legyen határ az itthon élő magyarság és a vajdasági, sőt - talán merésznek tűnik a kijelentés - a kárpátaljai magyarság között se húzódjon államhatár. Ez az, ami Magyarország érdeke, ez az, ami az ott élő magyar közösségek érdeke, ez az, ami a térség egészének érdeke.

Ez az érdekünk, és nem mások, szomszédaink, egyes szomszédaink vagy egyetlen szomszédunk csatlakozásának nehezítése, akadályozása. Ugyanis aki különböző módon igyekszik fékezni, késleltetni Románia 2007-es csatlakozását, az árt Magyarország érdekeinek, de ennél jobban árt, kétszeresen árt az erdélyi magyarság érdekeinek. (Kiss Péter: Így van.)

Árt azért, mert ha késik a csatlakozás, akkor később alakulnak ki azok a viszonyok, amelyek az erdélyi magyarság számára is kedvezőek. És ha késlelteti Magyarország a csatlakozást, ezzel behoz ismét egy feszültséget a magyar-román viszonyba, képletesen Budapest és Bukarest viszonyába, és nagyon sok példa bizonyítja, ha Budapest és Bukarest között feszültség van, az elsősorban az erdélyi magyarságnak hátrányos: nekik árt, ők vannak akkor kitéve különböző, akár hétköznapi atrocitásoknak is, ők nem tudnak élni a jogaikkal, és ez semmiképpen nem lehet egyetlen magyarországi párt érdeke sem. Azé sem, amelyik egyébként nagyon szereti kampánytémaként, választási jelszóként használni a kisebbségek támogatásának ügyét.

S példák bizonyítják, hogy ha Budapest és Bukarest viszonya rendezett, akkor sokkal többet lehet elérni az erdélyi magyarság számára. Akkor el lehet érni az alkotmány módosítását is, mégpedig olyan kedvező módosítását, amely történt, amely az anyanyelvhasználat feltételeit sokkal kedvezőbbé tette, mint korábban; és szerencsére nem kapott támogatást az a radikális irányzat, amely azt mondta, hogy menjenek el és szavazzanak nemmel a román alkotmány módosítására. Az aradi szabadságszobor helyreállítása is azt mutatja, hogy normális viszonnyal többet lehet elérni, mint asztalcsapkodással, asztalveréssel, mint ökölbe szorított kézzel hadonászva. Érdemes lenne ezt a tanulságot már végre egyszer levonni.

S abban is igaza van Tabajdi Csabának, hogy akik eddig félszívvel támogatták a csatlakozást, most megpróbálnak valamiféle katasztrófát sejtetni a csatlakozás mögött. Én azt gondolom, hogy önöknek igazából egy bajuk van Magyarország európai uniós csatlakozásával: az, hogy nem önök írták alá a csatlakozási megállapodást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)