Felszólalás adatai

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a Kádár-korszakban csak kisebb körökben, óvatosan lobbantak fel itt-ott a politikai ellenállás fényei, ritkán a politikai rendszer teljes elvetése, de inkább csak kritikája és korrekciója jegyében. A hetvenes évek második felétől az 1987-ig tartó időszakot egy lassú érlelődési folyamatnak tekintettük, és egyre többeket vezetett el a diktatúra teljes felszámolásához, a rendszerváltás követeléséhez. Sok társammal együtt meggyőződésem, hogy a lakiteleki első és második találkozó fordulópontja lett Magyarország '56 utáni történetének. Ezért és csak ezért, és nem az akkori kezdeményezők, szervezők és köztük a magam személyes érintettsége az, ami miatt kötelességemnek érzem, hogy a tisztelt Ház előtt röviden emlékezzek és emlékeztessek erről az eseményről.

Ülnek közöttünk e Házban képviselőként olyanok, akik azokban az években életkoruknál fogva nem lehettek a közélet szereplői, és személyes emlékeik is igen homályosak a nyolcvanas évekről. Miattuk tartom elsősorban fontosnak hangsúlyozni, hogy magyar történelmi vállalkozásként ők is bátran tekinthetik magukénak a lakiteleki sátort, mint ahogy mi is magunkénak tekintettük '87-ben a népi mozgalom 1943-as szárszói találkozóját, valamint '56-os forradalmunk és szabadságharcunk eszmei hozadékát. Mert a Magyar Demokrata Fórum Lakiteleken ennek a hagyatéknak, örökségnek a szellemében indult, nem függetlenül az akkori nemzetközi eseményektől és hatásokból, de önálló demokratikus és magyar nemzeti programmal.

Ha az elmúlt 25 esztendő nem is tölthet el bennünket büszkeséggel - mert sok keserűséggel és kudarccal kellett átélnünk ezt a negyed évszázadot -,s de azért tudnunk kell, hogy egy ember- és nemzetellenes diktatúra felszámolásában Magyarország Európában kezdeményező volt, és ezt nem tehette semmivé a rendszerváltó folyamat torzulása és számos kudarca. Igenis tisztelet és megbecsülés sok százezer honfitársunknak, akik a rendszerváltó évek kezdetén áldozatos helytállással próbáltak helyben és országosan a lakiteleki nyilatkozat szellemében politizálni.

Azt a lakiteleki sátrat ma már, egészen más történelmi viszonyok között nem lehet felállítani; egyszeri volt és megismételhetetlen. De hiszem, hogy az emlékezetünkben megőrizni érdemes. Az eredeti sátor egy részét a napokban darabokra vagdostuk, és ebből egy-egy kis darabkát adok mindazoknak, akik alatta egybegyűltek, akik hűségesek maradtak a lakiteleki nyilatkozathoz, és egy-egy kis sátordarabkát itt a parlamentben szétosztottam azok között, akik az elmúlt esztendő áprilisában megszavazták Magyarország alaptörvényét. Mert 1987-ben, 25 esztendővel ezelőtt ott a lakiteleki sátorban a magyarság esélyéről, jövőjéről fogalmaztunk meg politikai programot. A kétharmados parlamenti többségünkkel szentesített új alkotmányunk most új esélyt ad nemzetünknek, mindazon magyaroknak, akik a szabadság és tulajdon védelmében végre birtokba akarják venni a hazájukat.

(13.50)

Hiszem, hogy akiket ez a szándék késztet cselekvésre az országban, az Országgyűlésben, a kormányzatban, ők erőt meríthetnek a történelmi kezdetekből a történelmi folytatáshoz.

A nemzeti sikerélmény reményével, az országépítő nyugalom jegyében köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az MSZP soraiban.)