Felszólalás adatai

Végtelenül egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik alapvetésként veszik, hogy az emberi méltósághoz nem méltó, az emberi méltósággal ellentétes, a humanizmussal ellentétes, hogy emberek utcán élnek. De felteszem a kérdést, hogy ugyanezek a jogvédő szervezetek, amikor például a kitiltás intézményét szabályozzák, vagy a kitiltás intézménye mellett szólalnak föl, akkor miért nem gondolnak arra, hogy ha ráadásul normatív módon a kitiltáshoz nem társul hozzá, hogy hová tiltom ki, nem mást csinálnak, mint növelik a hajléktalanok számát.

Felteszem a kérdést, hogy ez a liberális válási gyakorlat, ami Magyarországon sajnálatos módon gyökeret vert, az nem más, mint a családot szétverni szándékozó, a család létét megkérdőjelező jogvédő szervezetek... - vajon nem azt szolgálják-e, hogy növekszik a hajléktalanok száma? Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Bátorkodtam elmenni egy hajléktalanszállóba, ahol 10 férfi közül 8-nak a története úgy kezdődött, hogy amikor elváltam. Ezért senki nem felelős?

Most úgy beszélünk a hajléktalankérdésről, mintha a rossz jogalkotással, a végig nem gondolt jogalkotással, a család meg nem védésével, a család szétverésével - amikor egyáltalán az a kérdés a magyar parlamentben, hogy mi a család, akkor - önök kérik számon azt, hogy a hajléktalanellátás megfelelő minősége miatt felmerülnek olyan feszültségek és olyan problémák, amik elkerülhetők lennének átgondolt, végiggondolt - és nem egy jogszabályban, hanem a - jogrendben való gondolkodásban.

Tisztelt Ház! Beszélni kell az elvi alapvetésnél az emberi jogok korlátozhatóságának kérdéséről. Itt megint szembe kell szállnom és normatív módon is bizonyítanom szükséges, hogy vannak emberi jogok, amik abszolútnak tekinthetők, viszont vannak emberi jogok, amik korlátozhatók, és az emberi jogi egyezmény meghatározza azokat a feltételeket, amely feltételek szerint korlátozható egy adott emberi jog. Mik ezek a feltételek? Az emberi jogi egyezményben meghatározott kritérium, ok alapján, közrend, közbiztonság és a többi - végig kell nézni az emberi jogi egyezményt, amikor a 2. §-ban a korlátozás lehetőségét meghatározza normatív módon. Ez a jogszabály tökéletes másolata az emberi jogi egyezménynek, hogy milyen szempontból lehet korlátozni az emberi jogot. Csak törvényben meghatározott módon és csak olyan módon, ami egy demokratikus jogállamban megengedhető.

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy először erről a kérdésről kellene beszélni, mert az emberi jogok ebben az esetben, például a hajléktalanság esetében konkuráló jogok. Más emberek emberi jogainak tiszteletben tartása mellett arról kell beszélnünk, hogy ez a jogszabály vagy ez a törvényalkotás... - mi az, ami védett érték, mi az, amit meg akar védeni. Azt akarja megvédeni, hogy olyan élethelyzet ne forduljon elő, amikor a gyermekemmel vagy unokámmal a játszótérre kívánok menni, és nem tudok leülni a padra, vagy nagyon nagy kockázatokkal ülhetek le a padra; nemkívánatos jelenség, nemkívánatos dolog. De azoknak is vannak emberi jogaik, akik rendeltetésszerűen kívánják a játszóteret használni.

(13.30)

És itt, azt gondolom, hogy ez a jogszabály nem általában... - és itt azért hadd vitatkozzak részben Lendvai Ildikóval, részben Schiffer képviselőtársammal, hogy én is elolvastam az alkotmánybírósági határozatot; de az alkotmánybírósági határozat abból a felvetésből indul ki, hogy az 1997-ben még Janus-arcú szabályozás, ahol részben közigazgatási jellegű, részben szabálysértési jellegű volt ennek a kérdésnek a szabályozása, megváltozott olyan módon, és úgy tekintették, hogy ez nem közigazgatási jellegű, ergo alkalmazni kell azt a büntetőjogi vagy alkotmányossági alapelvet, hogy csak ultima ratio lehet a büntetőjog.

Tisztelt Ház! Örülök neki, hogy erről a kérdésről ma itt, ebben a Házban felelősséggel lehet vitatkozni és felelősséggel lehet beszélni, de amikor felelősséggel kívánunk beszélni, vegyük elő a szociális igazgatási 1993-as törvény jelenleg hatályos szövegét, és vegyük elő a büntető törvénykönyv kitiltásról szóló rendelkezéseit, vegyük elő azokat a rendelkezéseket, amikor külső társadalmi nyomásra vagy más csoportok nyomására a családon belüli, hozzátartozókon belüli erőszakról szóló törvényt megalkotjuk, úgy alkotjuk meg a törvényeket, hogy nem gondolunk arra, hogy megoldunk egy problémát, amivel egy másik problémát idézünk elő, és akkor most csodálkozva állunk, hogy itt van a hajléktalanság kérdése.

Ha végigtekintjük az európai uniós szabályozást, nem találunk egyforma szabályozást, viszont engedtessék meg, hogy az angol szabályozásból kiemeljem, hogy az önhibáján kívül hajléktalanná vált embereket külön kezelik. Elsődleges és másodlagos hajléktalanokról beszélnek egy jogállamban, a demokrácia egyik őshazájában, és Magyarországon, ha most ezt a szót itt kiejtem a parlament előtt, hogy önhibáján kívül, akkor valószínűleg a megkövezés elé kell hogy álljak. Vállalom, tudniillik minden emberi tettnek, ha nem a felelősség rendszerében kezeljük, akkor erkölcsi tartalma nem lehet, és hadd mondjam, hogy ne legyen nyugodt a lelkiismeretünk, meggyőződésem, hogy a hajléktalanság kérdése és annak szabályozása csak akkor lehet jó, társadalmilag elfogadható és hasznos, ha arra törekszünk, hogy minél kevesebb hajléktalan legyen. Pedig csak akkor tudjuk megoldani, ha ezt a válási gyakorlatot és ezt a családpolitikát alapvetően változtatjuk meg, amire kísérletet tettünk. Csak akkor tudjuk megoldani, hogyha komolyabban vesszük például az állami gondozottak helyzetét, amely állami gondozottak, ha a nagykorúságukat elérik: körülbelül 2-4 millió forint gyűlik össze számukra, ami egy életkezdéshez, úgy gondolom, hogy kevés, ahhoz viszont nagyon sok, hogy nagykorúságuk esetén a kábítószer-maffiák ott várják őket.

Tisztelt Ház! Szeretném leszögezni, hogy erről a kérdésről, amelyről itt ma beszélünk, erről a szabályozásról, amelyről itt beszélünk, nem lehet a jogrendszer egésze nélkül, nem lehet úgy beszélni róla, hogy egyidejűleg ugyanazok a liberális jogvédő szervezetek - amelyeket egyébként külföldről pénzelnek - olyan szakvéleményeket adnak, hogy milyen jó a családon belüli erőszakban a kitiltás, és megoldásokat ezekre a kérdésekre nem adnak, ugyanakkor most a hajléktalankérdésben azt mondják, hogy mit akar ez a parlament csinálni, mert hogy kezeli, és hogyan próbálja, és a büntetőjog kategóriába tolja. Tisztelettel, nem! Nem csak abban van különbség, hogy azáltal, hogy megváltozott az alaptörvény - és akkor beszéljünk a demokrácia nyelvén, az Alkotmánybíróságnak az a dolga, hogy a normákat értelmezze, a parlamentnek pedig az a dolga, hogy normákat alkosson. Az Alkotmánybíróság a 2012-es határozatával dodonai módon felállított egy premisszát, hogy ez nem közigazgatás jellegű, tehát miután kisebb súlyú büntetőjogi jellegű, ezért a büntetőjog alkotmányos kategóriáját alkalmazza rá, de semmit nem oldott meg. Nem érdekli az Alkotmánybíróságot, hogy hány ember él az utcán, nem érdekli az Alkotmánybíróságot, hogy ez mit jelent a közrend, közbiztonság szempontjából, ő úgy gondolja, hogy ez nem az ő dolga. Ez helyes, a mi dolgunk viszont az, hogy ezekre a kérdésekre választ adjunk.

Én azt készséggel elismerem, hogy a jelenleg előttünk lévő törvény - és ezt meggyőződéssel mondom - mindenben megfelel az emberi jogi egyezmény emberi jogok korlátozására vonatkozó rendelkezéseinek, és ezért annak elfogadását javaslom. És azt gondolom, hogy mint konkuráló jogok, azoknak a jogainak a védelme érdekében, akik az utcát rendeltetésszerűen kívánják használni, akik a közrend és közbiztonság, közegészségügy szabályait be kívánják tartani, igenis várják és elvárják tőlünk, hogy legyen egy ilyen szabályozás. Azt is elismerem készséggel, hogy ezzel még nem oldottuk meg a kérdést, mert ahogy az előbb említettem volt, ha az erkölcsi alapállásunkon nem változtatunk, és az önhibáján kívül ilyen élethelyzetbe került és az önhibájából ilyen élethelyzetbe került között nem teszünk különbséget, és nem ajánljuk föl azt, hogy van visszaút, és nem próbáljuk emberek tömegét normatív módon hajléktalanszállókon vegetáción tartani, akkor ebben társadalmilag bármilyen jogszabályt alkotunk, bármilyen jóindulatúan próbálunk jogszabályt alkotni, megoldást nem fogunk találni. Ezért kérem önöket, hogy próbáljuk az egészet a jogrend egészében tekinteni, és úgy tekinteni erre a ma előttünk fekvő jogszabályra, mint egy olyan jogszabály, amely adott esetben a közterület rendeltetésszerű használatában azoknak a jogainak a megvédése érdekében született, akik rendeltetésszerűen kívánják használni.

Tehát önmagában ezt a szabálysértési megoldást nem tekinthetjük a hajléktalanság kérdése megoldásának. Meggyőződésem, hogy az államnak szükségképpen és erkölcsi kötelessége végiggondolni és továbbfejleszteni az állami gondozottak helyzetét. Meggyőződésem, hogy az államnak és nekünk szükségképpen meg kell tudnunk erősíteni a családokat, mert akkor kevesebb hajléktalan lesz, és meggyőződésem, hogy az államnak, a parlamentnek és a törvényhozásnak, az önkormányzatoknak és mindenkinek, a karitatív szervezeteknek, civil szervezeteknek közös érdeke az, hogy lehetőség szerint a mentálisan leépült vagy akármilyen módon az utcára került emberek visszavezetésére kellene koncentrálni, nem pedig... - és akkor engedjék meg, hogy befejezésként azt mondjam, hogy tisztelt Ház, amikor törvényt alkotunk, és például használjuk a kitiltás intézményét, most nem a focihuligánokra gondolok, arra a kitiltásra, hanem, amikor kitiltják, a saját családjától eltiltják, ami egyébként teljesen jogos és teljesen életszerű, akkor arról is gondoskodni kell, hogy hova tiltom ki. Akkor arról is gondoskodnom kell, hogy annak az embernek a méltósága a saját személyében, mert minden ember egyszeri és megismételhetetlen... - arra az egyszeri és megismételhetetlen embernek az életútjáról valamifajta gondoskodás kell, tudom, hogy hova tiltom ki, tudom, hogy egy hajléktalanszállót föl tudok neki ajánlani, tudom, hogy valamifajta, akár eseti munkalehetőséget föl tudok neki ajánlani.

Tudom, hogy csak akkor lehetünk eredményesek ebben a dologban, ha nem azt próbálgatjuk, amit egyes jogvédő szervezetek, hogy egyik oldalról termelik a hajléktalanokat, másik oldalról pedig kiáltanak mellettük. Ez nem megoldás, a megoldást csak közös összefogással, szembenézve és úgy, hogy minél kevesebb hajléktalan legyen Magyarországon, és mindent ebbe az irányba kell vinni, és úgy, hogy megvédeni azoknak az embereknek az emberi jogait, akik rendeltetésszerűen kívánják az utcát használni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)