Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgattam Molnár Albert képviselő urat, aki saját magán is tapasztalja egy vállalkozás gondját-baját, hiszen nagyvállalkozó, és többször eszembe jutott: vajon most tényleg ez a vállalkozások legnagyobb problémája, képviselő úr? Tényleg azért vagyunk ma itt, hogy arról beszéljünk, a könyvvezetési kötelezettség milyen pontját hogyan kellene módosítani? Ez ma a hazai kis-, közepes, de akár a nagyvállalkozásoknak is a legnagyobb problémája?

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, aki egy picit is belenéz a gazdaság mindennapjaiba, aki egy picit is ismeri, hogy a vállalkozások milyen körülmények között működnek, az egyetérthet azzal, hogy ami ma a parlament asztalán fekszik, semmilyen lépéssel nem tudja megoldani azokat a problémákat, amelyek igazából a vállalkozásaink előtt tornyosulnak. Hiszen az alapvető kérdés nem ezek a tized- vagy huszadrangú jogszabály-módosítási pontok, tisztelt képviselő úr. Az alapvető kérdés az, hogy a gazdasági életben, a gazdasági helyzetben lesz-e érdemi változás, lesz-e adócsökkentés vagy sem. Márpedig ez a javaslat, ami az asztalunkon szerepel, erre semmilyen választ nem ad; azaz olyan választ ad, hogy ettől a vállalkozók helyzete jobb biztosan nem lesz.

Nézzük meg, milyen gazdasági helyzetben kell ma a magyar vállalkozásoknak működni! Az elmúlt években jelentős a versenyképességi romlás, a magyar gazdaság teljesítménye visszaesett a korábbi évekhez képest, tizenkét hellyel csúsztunk vissza a versenyképességi rangsorban. A növekedésünk kifejezetten gyengének számít, de sokszor halljuk kormánypárti politikusoktól, hogy de hát az egy vagy két évvel ezelőttihez képest ez mennyivel magasabb. Ez kétségkívül így van, csakhogy 2002-ben egy gyenge, 2,7-2,9 százalékos növekedéssel az első háromban voltunk a tíz csatlakozott ország között, most pedig ezzel a 3,5-4 százalék közötti növekedéssel az utolsó helyen vagyunk a most csatlakozott országok között. Megváltozott a helyzet körülöttünk is, megváltozott a gazdaság szereplőinek a helyzete, ez a fajta növekedés pedig nem ad lehetőséget arra, hogy a magyar gazdaság bajain változtatni tudjunk.

Elég, ha kiemelem a munkanélküliségi adatot. 6,7 százalék az idei első három hónap munkanélküliségi száma, 54 ezerrel több embernek nincs ma Magyarországon munkája, mint két évvel ezelőtt. De idézhetném itt Katona Tamás államtitkár urat, aki a parlament március 8-ai ülésén azt válaszolta egy napirend előtti hozzászólásra, hogy Magyarországon a munkanélküliség szintje elfogadható. Lehet, hogy a kormány számára ez elfogadható, államtitkár úr, lehet, hogy a kormány gazdaságpolitikusait megnyugtatja, hogy a munkanélküliek száma ennyi, viszont amíg egyetlenegy ember is munkát keres Magyarországon, addig ezzel senki nem lehet elégedett. Azt gondolom tehát, az önámítás, ha azt gondoljuk, hogy egy 6,7 százalékos magasabb munkanélküliség a magyar emberek számára elfogadható.

A tavalyi esztendőben - 1996 óta először - megértük a reálkeresetek csökkenését, ami azt jelentette, hogy az árak jobban növekedtek, mint egyébként a keresetek. Összességében tehát egyáltalán nem gondoljuk úgy, hogy ma olyan helyzet van, amikor a kormány gazdaságpolitikusainak elégedetten hátra lehet dőlniük.

Érzik ezt egyébként ők is. Érzik azt, hogy valamit tenni kellene. Nem véletlen, hogy januárban két olyan téma is a közbeszéd tárgya lett, amelyről ritkábban szoktunk beszélni. Az egyik az államháztartási reform, az államháztartás nagy elosztórendszerének az átalakítása, a másik pedig az adócsökkentés, az adó kérdése.

Nos, az államháztartás ügyei hamar lekerültek a napirendről. Az államadósság adatai elég drámaiak ahhoz, hogy ez valóban így történjen. Az első két hónapban 588 milliárd forinttal nőtt Magyarország államadóssága, ez azért elég súlyos szám ahhoz, hogy erről a kormány politikusai mélyen hallgassanak. Maradt hát helyette az adókérdés, azonban úgy tűnik, az adókérdésben eleve egy zsákutcás megoldást választott a kormány.

Hangzatos, szép nevű, nagy adóreform-bizottságok álltak föl, amelyek majd olyan javaslatokat tesznek le a parlament asztalára, amelyek adócsökkentést fognak megfogalmazni. Ehelyett elég hamar kiderült, hogy délibábot kerget mindenki, aki ezeket komolyan veszi. Amikor közelebb mentünk, és jobban megnéztük, mit is ígér a kormány adóátalakítás címén, hirtelen kiderült, itt szó sincs adócsökkentésről, szó sincs a terhek csökkentéséről, itt egyszerűen a lapok újraelosztásáról van szó. A kormány három hónapig beszélt, beszélt és beszélt az adólépésekről, adómódosításokról, ma pedig kiderül, ennek a javaslatnak a kapcsán is és az adóreform-bizottság javaslatai kapcsán is, hogy szó sincs itt semmiféle adóteher-csökkenésről. Ezt erősíti meg egyébként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének a nyilatkozata - olvassák el a mai lapokat -, aki arról beszél, hogy ezek a javaslatok semmilyen mértékben nem csökkentik az adóterheket. Ő különösen a vállalkozókra gondol, amikor ezt megfogalmazza, de nyugodtan mondhatta volna ezt a magánszemélyekre, az átlagemberekre is.

De továbbmegyek: nemcsak a bizottságon kívüli személyek fogalmazzák meg, hogy nincs szó adóteher-csökkenésről, hanem a bizottság tagjai is megfogalmazzák ezt. Hadd utaljak itt az Adótanácsadók Egyesülete elnökének a kijelentésére, aki azt mondja, hogy összességében nem csökken az adóteher, és félve nevezné ezeket a módosításokat bármiféle adóreformnak. Nos, ez őszinte beszéd, ez világos beszéd. Arról szól, hogy senki ne várjon a következő hetekben, hónapokban sem olyan kormányzati intézkedést, amely az adóteher szempontjából a vállalkozások és a magánszemélyek terheit mérsékelni tudná.

S hogy miért is jutottunk el ehhez a ponthoz, tisztelt képviselőtársaim? Három héttel ezelőtt a pénzügyminiszter úr - aki sajnos ma nem tudott részt venni a parlament ülésén ennek a vitának a tárgyalásán - azt fogalmazta meg, hogy csak olyan adómódosításokat hajlandó támogatni a kormány, amelyek érdemben nem veszélyeztetik a költségvetés bevételeit.

Mit is jelent ez a mondat, tisztelt képviselőtársaim? Ez a mondat azt jelenti, hogy csak olyan javaslatokat lehet a parlamentnek tárgyalnia, csak olyanokat fog a kormány is támogatni és benyújtani, amelyek egyébként változatlanul hagyják az adóteher mértékét. Tehát ugyanannyi pénzt fognak az emberek zsebéből, a mi zsebünkből elvenni, mint eddig, semmivel sem fog a vállalkozók adóterhe csökkenni a következő időszakban, csak a lapok leosztása változik meg. Ezt egyébként az előttünk szereplő javaslat is megfogalmazza.

Szeretnék még egy pillanatra visszatérni ennek az adóbizottságos anyagnak az ügyére, hiszen sokat vártunk ettől. A kormánypárti politikusoktól nagyon sokat hallhattuk, hogy ha majd ez a bizottság leteszi a javaslatait, akkor lesz olyan adóáttörés, amelyet mindenki meg fog érezni.

Mit látunk most ezekben a javaslatokban, tisztelt képviselőtársak? Azt látjuk, hogy a Sulinet-kedvezmény eltörlésre kerül. Kétségtelen tény, ennek a kedvezménynek voltak vadhajtásai, túl sok ember vette igénybe azokat az eszközöket, amelyek alapvetően nem szolgálták az információs technológia elterjedését; ezeket a kormány kigyomlálta. Most meg azt látjuk, hogy még a maradék kedvezmény is meg fog szűnni.

(11.10)

Aztán azt tapasztaljuk, hogy a bizottság javasolja, miszerint 3 százalékos mértékben növekedjen a vállalkozások számára a társasági adó. 16 százalék most ez az adókulcs, csökkentés helyett adóemelést fogalmaz meg a bizottsági javaslat. A vállalkozó számára teljesen mindegy, hogy az önkormányzathoz vagy a központi költségvetéshez folyik be az a befizetés, amit ő adóként befizet - most azt fogja tapasztalni, hogy 16 helyett 19 százalék lesz az adó mértéke. Számításokat is végeztek egyből a kutatók: 120 milliárd forinttal növekszik csak ennek a módosításnak a kapcsán a vállalkozók adóterhe.

Elhangzik az a javaslat, hogy emelkedjen a vállalkozók számára az építmény- és telekadó mértéke, a mostani 900 forintos határ növekedjen. Erre persze azt lehet mondani, majd az önkormányzatok eldöntik, hogy kivessék-e ezt az adót vagy sem, de amikor minden harmadik önkormányzat forráshiányosan működik, azaz a kötelezően ellátandó feladatára sincs elegendő forrása, akkor meg fogom nézni, hogy melyik önkormányzat lesz az, amelyik ezzel a további lehetőséggel nem kíván élni, és nem növeli, mondjuk, a vállalkozók építmény- és telekadóját.

Elhangzik az a javaslat, hogy a munkavállalók számára az egészségbiztosítási járulék mértéke növekedjen 4 százalékról 4,5 százalékra, majd 2008-tól 5,5 százalékra.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Most emelték fel ennek az elvonásnak a mértékét 3 százalékról 4 százalékra, jelentősen csökkentve ezzel a munkavállalók, tehát az átlagemberek fizetését, hiszen ezt a fizetésből vonják le! Most tovább kívánják ezeket a terheket növelni? Ez a javaslat hangzott el.

Elhangzik az a javaslat, hogy értékarányos ingatlanadó bevezetésére kerüljön sor. Jól értjük a javaslatot? Ingatlanadót szeretnének még bevezetni a következő két esztendőben?

Hát nem gondoljuk, hogy arra volna szükségük a magyar vállalkozóknak, hogy ezek a terhek tovább növekedjenek.

De menjünk tovább! A lakáshitelek adókedvezménye. Itt volt egy nagyon súlyos és drasztikus lépés 2004-ben: önök a felére csökkentették a lakáscélú hitelek adókedvezményét, 240 ezer forintról 120 ezer forintra. Mit is tettek ezzel a lépéssel? Havi 10 ezer forintot vettek ki több százezer magyar család zsebéből ezzel az adókedvezmény-szűkítéssel. Havi 10 ezer forintot.

Most mit fogalmaznak meg? Azt, hogy 2007-től ne járjon még ez a 120 ezer forintos kedvezmény sem, azaz semmilyen kedvezmény, támogatás a lakáshitelekhez, a lakásvásárláshoz ne járjon. Nem hisszük, hogy Magyarországnak, a magyar gazdaságnak most arra van szüksége, hogy egy egyébként is lanyha növekedési ütem mellett a lakásépítések visszaessenek.

Itt van az áfajavaslat is, az ember nem tudja, hogy komolyan vegye-e vagy sem; vajúdtak a hegyek, és úgy tűnik, hogy még egeret sem szültek. Hosszú ideig arról volt szó, hogy egykulcsos áfa lesz, zárkózzunk fel a szlovák példához, a javaslat majd erre fog vonatkozni. Most mit hallunk? Azt halljuk, hogy 20 százalékos lenne az egyik áfakulcs, 5 százalékos a másik áfakulcs. Egy szóval nem hallunk viszont arról, hogy mi történik a 15 százalékos kulcs körébe tartozó termékekkel. Itt azért nagyon komoly dolgok, az energia, az élelmiszerek tartoznak ebbe a körbe, vagy például mondjuk, az idegenforgalom, a vendéglátás területén úgy gondolják, hogy 5 százalékkal most tovább kell növelni az adókulcsokat? Ez a javaslat lényege? Fogalmazzunk világosan!

Miniszter úr azt fogalmazta meg tegnap egy sajtótájékoztatón, hogy még tavasszal a parlament asztalára kerülnek ezek a javaslatok. Jó lenne, ha előtte valami háttérszámítást is kaphatnánk arról, hogy ezek mögött a javaslatok mögött milyen költségvetési kifizetések és milyen költségvetési bevételek állnak.

Ebből a szempontból tehát azt gondoljuk, hogy ez az elmúlt három hónap sajnos elvesztegetett idő volt. Elvesztegetett idő, mert az adóterhek a javaslatok végén nem csökkennek, a vállalkozások számára kifejezett és drasztikus adóteher-növekedés valósul meg, ez pedig ahhoz a célhoz, amiből az egész januárban kiindult, hogy javítsuk a magyar gazdaság versenyképességét, legyen több munkahely az országban, legyen több beruházás, ehhez nem teremti meg a vállalkozások forrásait.

Mi szerepel akkor ebben a javaslatban? Azok az apró technikai, szépészeti pontok, amelyekről Molnár Albert beszélt. De van itt azért más is. Molnár Albert diszkréten hallgatott arról a 75 milliárd forintos állami kötelezettségvállalásról, amely a Magyar Televíziót érintené.

Tisztelt Képviselő Úr! Egy új székház építését sokféleképpen lehet finanszírozni, de hogy az adófizetők számára ez 20 milliárd forint helyett 75 milliárd forintba kerüljön, azt azért mégiscsak egy kicsit sokalljuk. Azt gondoljuk, hogy ennél azért biztosan van olcsóbb megoldás is, nem feltétlenül kellene egy adó-salátatörvényben elbújtatni ezt a pontot. Ezért teljes mértékben osztom Pető Ivánnak azt az álláspontját, hogy ha már erről a kérdésről tárgyalunk, akkor ezt a parlament önállóan tárgyalhassa meg. Itt azért olyan súlyú kérdésről van szó, amely indokolná azt, hogy ezt önálló témaként a parlament mindenképpen vitassa meg.

Megjegyzem egyébként, hogy a PPP-s programok terjedése - fordítsuk le a választók számára, hogy mit is jelent ez a PPP: “pazarló pénzpocsékolásö lassan a kormányzati szótárban - mégiscsak azt jelenti, autópálya-építés, börtönök építése, kórházépítés, kollégiumépítés, hogy egész egyszerűen a jövőbeni kifizetéseket hozzák előre. Magyarán: a jövőt éljük fel. Amikor önök húszéves időtávlatra kívánnak vállalni ilyen jellegű kifizetéseket, akkor bizony a következő generáció adóterheit fogják bebetonozni. A következő generációk adó- és járulékterhe, közterhe nem tud csökkenni amiatt, mert önök most ilyen jellegű javaslatokat fogadtatnak el a parlament többségével.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mit javasol mindehelyett a Fidesz? A Fidesz tényleges adócsökkentést javasol. Nem úgy, mint ahogy ez az elmúlt két évben történt, hogy több mint 33 alkalommal szavazott meg az MSZP-SZDSZ koalíciós többség adóemelést.

Csak egy rövid ízelítő: az egészségügyi járulék emelkedése 3 százalékról 4 százalékra, az áfakulcsok jelentős növelése, a cégbejegyzési illetékek jelentős és drasztikus növelése, a gépjárműadó, a súlyadó mértékének növekedése, a különböző céghasználati adók mértékének jelentős növelése, új adók bevezetése, innovációs járulék mértékének a növelése; energiaadó, levegőterhelési díj, vízterhelési díj, talajterhelési díj bevezetése, a vállalkozói igazolvány és az üzlet működési engedélyének a jelentős, duplájára történő emelése. 33 alkalommal emeltek adót az elmúlt két esztendőben. Itt volna az ideje annak, hogy ne csak beszéljenek tehercsökkenésről, hanem érdemi adócsökkentés induljon el.

A Fidesz egy új munkabarát adópolitika érdekében letette az asztalra a javaslatát. Javasoltuk, hogy csökkenjen a tb-járulék mértéke 29 százalékról 24 százalékos mértékre, az egészségügyi hozzájárulás szűnjön meg. Ezt még az előző MSZP-SZDSZ-koalíció vezette be, szép lenne, ha önök ezt meg is szüntetnék ebben a parlamenti ciklusban. Javasoltuk, hogy önkéntes legyen a vállalkozók számára a vállalkozói járulék és ne kötelező; január 1-jével kell ezt a fajta 4 százalékos adót fizetni. Javasoltuk, hogy csökkentse a kormányzat a cégbejegyzési illetékek és cégalapítás költségeit a felére, ezzel is könnyítve a vállalkozások elindítását. A forrásadó mértékénél javasoltuk, hogy ne emeljék az adót; január 1-jével 20 százalékról 25 százalékos mértékűre növelték ezt az adóelvonást. Mi azt javasoljuk, hogy ez csökkenjen 18 százalékos mértékűre, mert akkor már szinte mindegy egy vállalkozás számára, hogy szja-n keresztül vagy pedig a társasági adó rendszerén keresztül veszi ki a pénzét.

Javasoltuk azt is, hogy a hazai kis- és középvállalkozások érdekében az adókulcs mértéke 16 százalékról 8 százalékra csökkenjen, ezzel is segítve ezeknek a vállalkozásoknak a működését.

Az iparűzési adóról nem is szólnék most hosszabban. Ez egy középkori adó, egy olyan adó, amely teljes egészében független a vállalkozás teljesítményétől, és csak az árbevételhez van viszonyítva. Mi számolunk azzal a korláttal, amit az iparűzési adó kiesése most az önkormányzatok számára jelentene, ezért azt mondjuk, hogy első lépésben tegyük lehetővé, hogy teljes egészében levonható legyen az adóalapból, és egy következő lépés lehet a megszüntetése.

(11.20)

Önök most azt mondják, hogy szüntessük meg ezt az adót, de helyette vessünk ki a vállalkozásokra olyan adót, amellyel ezt vissza tudjuk venni. Hát nem ez a megoldás, tisztelt képviselőtársaim, hiszen így egy fillérrel sem csökken a vállalkozások terhe. Azt gondoljuk, hogy itt óvatosabb lépésre lenne szükség, és csak ezután lehet a teljes megszüntetést lehetővé tenni.

A családok és a nyugdíjasok érdekében javasoljuk, hogy az áfakulcsokat kulcsonként csökkentsük, azaz a két legmagasabb kulcsot, a 25 százalékost és a 15 százalékost 19, illetve 10 százalékosra csökkentse a parlament. Azért javasoljuk ezt, mert azt gondoljuk, hogy nagyon sok ember számára főleg a közüzemi díjak és az energiadíjak - tehát a villany- és a gázszámlák - 15 és 25 százalékos áfakulcsa nem vállalható.

Javasoljuk, hogy kerüljön sor a lakáshitelek adókedvezményeinek a visszaállítására, javasoljuk, hogy az általános és középiskolában tanuló diákok költségeinek 30 százalékát a szülők levonhassák az adójukból, gyermekenként maximum 50 ezer forintos mértékben. Nincs ingyen tankönyv, jelentős terhet ró a szülőkre és a családokra egy gyermek beiskolázása. Javasoljuk, hogy ezt adókedvezmény formájában segítse a költségvetés.

Persze nincsenek illúzióink: önök két héttel ezelőtt a Fidesz adócsökkentő javaslatait még napirendre sem voltak hajlandók venni. Leszavazták még azt is, hogy a parlamentben egyáltalán vitatkozzunk róluk. Mi ezt most mégis megtesszük, be fogjuk nyújtani ezeket módosító javaslatként, és kérjük, hogy a parlament a vitát legalább az adócsökkentések konkrét irányáról tartsa meg.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd zárjam azzal a hozzászólásom, hogy az előttünk fekvő javaslat egy látszatintézkedés, olyan látszatintézkedés, amelyből az látszik, hogy a kormánynak nincs gazdaságpolitikája, nincs egy olyan átfogó, koherens, világos, logikusan összerendezett gazdaságpolitika, amelyben mind a vállalkozók, a piac szereplői, mind a magánszemélyek a saját helyzetüket el tudnák helyezni. Ezért ezt a módosítást látszatintézkedésnek tartjuk, és nem is fogjuk támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)