Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Már a tegnapi napon és a mai napon is több ízben, többször szóltam a törvényjavaslattal kapcsolatban. Nyilvánvalóan azokat nem ismétlem meg, de Hadházy képviselőtársam is említette a 36. §-t, amikor a teljesítményértékelést elemezte. Jó az, ha valóban a teljesítményértékelést összekapcsolják a teljesítmény díjazásával. A 36. § ezzel kapcsolatban szó szerint ezt is mondja: "Ezt a vezetők számára új, időigényes és felelősségteljes feladatot a miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia titkárságvezetője és a KSH elnöke azzal segítik, hogy évente megfogalmazzák a teljesítménykövetelmények alapjául szolgáló ágazati célokat." Itt a gondot az okozhatja, hogy ezt jó előre kell tudni a vezető köztisztviselőknek, azt, hogy milyen célokat fogalmaznak meg az illetékesek, hiszen a változó célokhoz esetleg változó képességű szakemberekre lehet szükség a jövőben. Így ez esetleg új munkatársakat is igényelhet. Tudniillik alapvető dolog az, hogy egy-egy munkahely betöltésénél nem az egyént kell elhelyezni, hanem a munkakört kell betölteni. Tehát ha a célok változnak a köztisztviselői kar körében, akkor esetleg más típusú, más tudású szakemberekre lehet szükség.

A vezető köztisztviselő olyan döntéseket hoz, ami jelentős hatással van a szervezet eredményeire, ezért a teljesítményértékelés alapja a szervezet munkájának értékelése is. Magyarul: ha én egy vezető köztisztviselő munkáját értékelem, akkor elsősorban a szervezet munkáját kell értékelnem. Már korábban szóltam arról, hogy a jó vezetőnek mi a sajátossága, és ismét idézem az egyik híres acélipari óriáscég vezetőjének gondolatát, aki még életében felírta sírkövére a következőket: "Itt nyugszik az az ember, aki képes volt irányítani önmagánál is jobbakat." Magyarul, ebből az következik, hogy a vezető köztisztviselőnek igen jó szervező-irányító képességgel kell rendelkezni, és ezeknek a követelményeknek megfelelni nem könnyű dolog. Nem kívánok erről a lélektani kérdésről szólni az idő előrehaladása miatt, de érdemes ezt meggondolni, mert egészen más egy vezető köztisztviselővel szembeni követelmény, mint egy részmunkát végző köztisztviselővel szembeni.

A továbbiakban a jegyzők és a polgármesteri hivatalok kapcsán szeretnék egy-két dolgot megemlíteni a törvényjavaslattal kapcsolatban. Megjegyzem, hogy az a vélemény, amit most elmondok, nemcsak saját véleményem, hanem elsősorban azon jegyzők véleménye, akiket megkérdeztem a törvényjavaslat kapcsán. Nem szokásom, de hadd mondjak köszönetet Hajdúszoboszló jegyzőjének, dr. Vincze Ferencnek, aki nagyon sokat segített ebben a témában.

A jegyzők és a polgármesteri hivatalok kettős, az államszervezet részeként országos államigazgatási, másrészt önkormányzati, helyi feladatokat látnak el. Állami és önkormányzati érdek, hogy a teendőket felkészült, tapasztalt, a helyi körülményeket, a települést is jól ismerő köztisztviselők hatékonyan és eredményesen, megelégedésre végezzék. Az államigazgatási hatósági feladatokat országos szintű jogszabályok alapján minden településen egységesen kell végezni, az állam felelőssége és kötelessége elsősorban a feltételek közvetett biztosítása. A helyi önkormányzati feladatok egy része a törvény szerint kötelező, más része a település képviselő-testülete által önként vállalt.

Ez utóbbi jelentős különbséget eredményez a települések közötti hivatali munka mennyiségében és minőségében is. Mindezek miatt szinte nincs két egyforma polgármesteri hivatal, egy kaptafára húzásuk alkotmányos jogaikat is sérti: feladatvállalás, szervezetalakítás szabadsága. Az sem valószínű, hogy a dunántúli képviselő-testületek jegyző- és hivatalpártibbak, mint a Dunán inneniek. Inkább arról van szó, hogy fejlettebb gazdasági környezetben működnek, önként kell vállalniuk egyrészt másokhoz képest pluszfeladatok ellátását - közszolgáltatás, gazdaságszervezés, befektetések előkészítése, vállalkozások segítése, idegenforgalom s a többi -, és ebben szakértelemmel bíró köztisztviselők foglalkoztatását, másrészt a köztisztviselőiket az átlagnál jobban meg kell fizetniük, mert azok másként nem vállalják, illetve más szférába mennek el dolgozni.

Mindezek miatt elfogadhatatlan és súlyos károkat okozó az a kormányzati szándék - mondják a jegyzők -, amely nem engedné meg az országosan megállapított, a gazdaság más területeihez méltánytalanul alacsony illetményalapnál magasabb megállapítását az önkormányzatoknak. A célravezető és állami pénzbe sem kerülő, emellett alkotmányos megoldás a maximálásnak épp a fordítottja, a mindenre kötelező minimum meghatározása.

A törvényjavaslat köztisztviselői életpályát is megcéloz, jelentős illetményemelést hirdetve és ígérve. A kérdés csak az, mihez képest és milyen szintről indul. A jelenleg hatályos köztisztviselői törvény nómenklatúrája és az állami költségvetésben meghatározott illetményalap a kiindulópont, amelynél az önkormányzatok köztisztviselői jelentős részének illetménye lényegesen magasabb. Másik kérdés, hogy mikorra biztosítja a magasabb illetményt? 2004-re? Ám nem garantálja az állami illetményalap legalább inflációval történő emelését, csak a szorzószámokat emeli. A ma jónak tűnő köztisztviselői fizetések mit érnek majd 2004-ben, akkor is megfelelőnek minősülnek-e?

A szegénység egyenlőségének érvényesülésére törekvést jól példázza az állami és önkormányzati közigazgatás kulcsemberének minősülő jegyzők törvényjavaslat szerinti illetménye. Az előterjesztő megvizsgálta-e a mai tényleges jegyzői illetményeket? Ez a hatályos törvény és illetményalap alapján ma egy középvárosban 130 ezer forint lenne, ám ezen, de még kisebb helyeken is alig van ténylegesen 200 ezer forint alatt. A törvényjavaslat szerinti pótlékkal közel 300 ezer forint csak napjainkban megvalósulva jelentene tényleges illetményemelkedést, 2004-re már nem, az addigi kisebb lépésekkel sem. Egyébként a jegyzők az eltelt tíz év alatt egyszer már ugyanígy jártak, mikor a településnagyság szerinti szorzószám bevezetése nem eredményezett számukra illetményemelkedést. A polgármesterekhez hasonlóan ők is megérdemlik a nemcsak hirdetett, hanem a valós, a polgármesterét el nem érő emelt illetményt.

A jegyzők esetében más probléma is van. A javaslat szerint a pályakezdő jegyző ugyanannyit keresne, mint az ugyanolyan nagyságú településen már nem akármilyen évtizedet jegyzőként eltöltött társa, aki korban is már előbbre jár. Persze kaphat címzetes főjegyzői címet, és évente egyszer, nettó összegben már nem magas címadományozási juttatást. Juttatás helyett célszerűbb lenne a jegyzői illetményt e forrás felhasználásával tovább differenciálni, a közigazgatási pályán töltött időt is honorálni, az ügyintézői besorolás szerint képzett kiegészítő szorzószám, illetve a polgármesterhez hasonló tól-ig szorzó alkalmazásával.

(20.20)

Például jegyzői alapilletmény 1-10 ezer lakosú településeken az illetményalap 6-8-szorosa. Ha pedig mégis a címadományozás marad, akkor ez ne lehetőség, hanem jogosultság legyen a nem körzetközponti jegyzők esetében is. Az ilyen erkölcsi elismerés is nagyban hozzájárul az igazgatási rendszer jobb működéséhez.

Még egyszer hadd köszönjem meg azoknak a jegyzőknek a véleményét, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy ezt a gondolatsort elmondhassam. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)