Felszólalás adatai

ELNÖK: Mivel több jelentkező nincs, és a miniszter úr sincs a teremben, államtitkár úr sem, ezért a vitában elhangzottakra sem fogunk választ kapni. Az általános vitát lezárom.

Az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett. A részletes vitára bocsátásra és magára a vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik az állami vagyonról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/3087. számon, a bizottságok ajánlásait T/3087/2., 3., 4. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Tátrai Miklós államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány a közpénzügyek valamennyi területét átfogóan kívánja újraszabályozni a következő hetekben, hónapokban, nemcsak a költségvetési tervezést, a költségvetési ellenőrzést, a költségvetési szervek működését és gazdálkodását, hanem az állami vagyon kérdéseit, az állami vagyongazdálkodás, vagyonkezelés kérdéseit is.

A rendszerváltás óta eltelt közel két évtized alatt az állami tulajdon lebontása, a túlzott állami tulajdon lebontása lényegében megtörtént. Az intézményes és tömeges privatizáció lezárult, megteremtődtek a feltételei annak, hogy kidolgozásra kerüljön az állami vagyonnal való gazdálkodás tartós törvényi szabályozása, kialakításra kerüljön az állami vagyongazdálkodás egységes szervezeti és működési rendszere, a hosszú távon állami tulajdonban maradó vagyon kezelésére, hasznosítására, intézményrendszerére korszerű, a jelenleginél koherensebb szabályozás szülessen. Ezzel egyébként az elmúlt évtized valamennyi kormánya megpróbálkozott, készültek javaslatok a Pénzügyminisztériumban az éppen aktuális pénzügyminiszter vezetésével. Az Állami Számvevőszék minden kormányzati ciklusban megfogalmazta az ilyen tárgyú javaslatait, a parlamenti tárgyalásig azonban az eddigiekben nem jutott el egy ilyen tartalmú törvényjavaslat.

A vagyontörvénnyel a kormány azt kívánja elérni, hogy javuljon az állami vagyonnal való gazdálkodás átláthatósága és hatékonysága, megteremtődjenek a feltételei az állami vagyon hosszú távú hasznosítása terén olyan új, a jelenleginél hatékonyabb és költségtakarékosabb megoldások alkalmazásának, amelyek a jogi szabályozás egyértelműbbé tételével, áttekinthetőbben a vagyongazdálkodásért felelős egyetlen szervezeten keresztül az állami vagyon teljes körére irányadó jogszabály alapján, valamint egységes elvek és követelmények szerint a jelenlegi rendszernél következetesebben működjön, illetve tudja szabályozni az állami vagyon kérdésköreit. Természetesen a törvény hatálya nem terjed ki például a területi, helyi, települési, kisebbségi önkormányzati tulajdonra és az államtól független közjogi személyek tulajdonára, nem terjed ki az állam pénzvagyonára, az államadósságra, a társadalombiztosítási rendszer vagyonára, valamint az elkülönített állami pénzalapok vagyonára.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt tizen-egynéhány évben különböző időpontokban, különböző kormányzati szándékoknak megfelelően létrehozott szervezetek működnek a mai napig, kezelik az állami vagyont, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt., a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet és számos költségvetési szerv, döntően a minisztériumok, valamennyi különböző jogszabályi háttérrel, eltérő számviteli szabályozással, eltérő pályáztatási rendszerrel. Ez már önmagában is gátja a hatékony vagyongazdálkodásnak. Nem létezik ma olyan egységes állami vagyonkataszter, amely alapján meg tudnánk mondani azt, hogy pontosan mi az állam vagyona, az adott költségvetési évben lezajlott gazdasági események, illetve a költségvetési törvény végrehajtása következtében milyen módon változott az állam vagyona.

A törvény elfogadása esetén lehetővé válik az egységesülő szabályrendszer alapján egy egységes, minden tekintetben egységes és koherens vagyonkataszter elkészítése, és ez alapján meghatározható lesz az állam vagyona. Ehhez a vagyoni körhöz egy érték lesz rendelhető, és rendszeresen be lehet majd számolni az Országgyűlés előtt, nyilván a Számvevőszék is ellenőrizni tudja majd azt, hogy milyen mértékben és milyen módon változik az állam vagyona.

A törvényjavaslat egyik legfontosabb intézkedésének tartom azt, amely megszünteti a jelenleg leginkább alkalmazott ingyenes vagyonkezelést, amelynek köszönhető az, nem lévén ára az állam tulajdonának, az állami tulajdon használatának, hogy számos közfeladat esetén nem ismerjük e közfeladat ellátásának a tényleges költségeit, hiszen a vagyonnal kapcsolatos következményei a közfeladat ellátásának egy irodaépület használata - hogy csak a legegyszerűbb esetet említsem -, ezek nem részei a költségvetésnek, nincsen transzparens elszámolás, nincsenek érdemi felelőségi viszonyok sem, nincsen felelőse a vagyon minőségi vagy mennyiségi változásának az ingyenes vagyonkezelési szerződések miatt.

Azzal, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén minden ingyenes vagyonkezelői szerződés egy éven belül megszűnik, és bérleti jogviszonnyá alakul át, vagy véglegesen megszűnik mint jogviszony, árat teremtünk az állami vagyon használatának, transzparensebbé válik a költségvetési szervek működése és gazdálkodása, és transzparensebbé válik a közfeladatok költségeinek a meghatározása is.

Jelenleg az említett szervezeti rendszerben rettentő különböző döntési mechanizmusok és felelősségi viszonyok érvényesülnek. A földművelésügyi miniszternek és a pénzügyminiszternek, a három szervezet vezérigazgatójának és a kormánynak, az ÁPV Rt. igazgatóságának mint testületnek vannak meglehetősen eltérő előkészítési mechanizmusok alapján és eltérő felelősségi rendszerben döntési jogosítványai. Ebben is világos és egyértelmű helyzetet szeretnénk teremteni. Egy testületi döntéshozatal a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti felelősségi rendben jellemezné az állami tulajdonnal való gazdálkodást. Nem kétséges az, hogy a döntéseket kinek kell meghozni, és nem kétséges az, hogy milyen következményekkel működik a tanács, a gazdasági társaságokról szóló szabályok szerinti igazgatóságként a tagok személyes vagyonával való felelősség érvényesítése mellett.

Jelenleg mindhárom vagyonkezelő szervezetnél a másfél évtizede érvényes jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy a szervezetek működése ne vagy ne csak költségvetési támogatásból, hanem részben vagy egészben a hozzá rendelt vagyon, az állami vagyon kezelésének, hasznosításának a bevételéből legyen finanszírozva. Azt gondolom, hogy ez nem jól van. Világosan ketté kell választani az állami, ha tetszik, igazgatási jellegű feladatok ellátásának a költségeit és az állam vagyonát.

(22.10)

A törvényjavaslat elfogadása esetén ebben is rendet teszünk. A szervezet működési költségei világosan egy költségvetési előirányzatból lennének finanszírozva, és a vagyon kezelése, értékesítése, hasznosítása révén elért bevételt kizárólag a vagyon értékének megőrzésére és gyarapítására lehet fordítani, nem közfeladatok ellátására, szervezetek működtetésére.

A törvényjavaslat alapján létrejönne a nemzeti vagyongazdálkodási tanács, amely a döntéshozó testület lenne minden, az állam vagyonával kapcsolatos érdemi kérdésben. Természetesen figyelemmel arra, hogy mely tárcáknak van jelenleg is és a jövőben is a miniszterek feladat- és hatásköréről szóló rendeletek alapján a többiekénél nagyobb felelőssége az állami vagyon, az állami vagyonnal való gazdálkodás tekintetében, a tanács tagjainak jelölési rendje szerint a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős, jelenleg gazdasági és közlekedési miniszter, illetve az állami vagyonért felelős pénzügyminiszter jelöli azokat a tagokat, akiket a miniszterelnök nevezne ki.

A törvényjavaslat elfogadása esetén lényegesen erősödnek a parlamenti frakciók - és így a parlamenti ellenzék - ellenőrzési jogosítványai is, hiszen amíg jelenleg kizárólag az ÁPV Zrt. felügyelőbizottságába és az állam vállalkozói vagyona tekintetében van lehetőség felügyelőbizottsági tagok delegálására, a törvényjavaslat alapján az állam teljes vagyonát kezelő szervezet, illetve a tanács tevékenységét, gazdálkodását ellenőrző ellenőrzőbizottság lépne a jelenlegi rendszer helyébe. Vagyis az ellenzéki frakciók - csakúgy, mint a kormánypárti frakciók - közvetlen ellenőrzési jogosítványai, beleértve ebbe az igazgatósági üléseken való részvételt, tehát minden olyan jogosítvány, amelyet a gazdasági társaságokról szóló törvény egy felügyelőbizottságra tartalmaz, a jelenlegi Nemzeti Földalaphoz, illetve a jelenlegi KVI-hez tartozó vagyoni körre is kiterjed. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi három szervezet közül mindössze az egyiknek, az ÁPV Zrt.-nek az ellenőrző testületébe delegál elnököt az Állami Számvevőszék, ha a vagyont összerakjuk, akkor nyilván ez a vagyon összességére fog vonatkozni, a törvény elfogadását követően a Számvevőszék ellenőrzési lehetőségei is kibővülnek.

A törvényjavaslat bizottsági vitái kapcsán engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig a Nemzeti Földalappal kapcsolatos kérdéskörre részletesebben is kitérjek. Van néhány, azt gondolom, félreértés a törvényjavaslattal kapcsolatban. Szó nincs arról, hogy a Nemzeti Földalap megszűnne. Éppen ellenkezőleg: a Nemzeti Földalap jelentős mértékben bővülni fog, hiszen a Nemzeti Földalapba fognak kerülni mindazok az állami tulajdonú földterületek, mezőgazdasági művelés alatt álló területek, amelyek jelenleg nem tartoznak a földalapba, ezek a védett, illetve a védelemre tervezett területek.

Az új vagyonkezelő szervezet létrehozása esetén természetesen a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet megváltozik, nem egy külön költségvetési szerv, hanem az egységes vagyonkezelő szervezet látja majd el mindazokat a feladatokat, amelyeket a változatlan Nemzeti Földalapról szóló törvény a mindenkori földalapkezelő szervezetnek meghatároz, és természetesen megmarad az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága által delegált földalap ellenőrző bizottsága is.

A mezőgazdasági bizottságban lefolytatott vita alapján a kormány kész minden olyan módosító javaslatot érdemben megvitatni, és szeretne módosító javaslatokat támogatni, amelyek egyértelművé teszik, hogy a földalap feladatainak az ellátása - ebben az agrárpolitikáért felelős miniszter, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, és minden jelenlegi szereplő jogosítványai - nem csorbul, sőt erősödik. A magyar agrárium számára borzasztó nagy hozadéka van annak, hogy valamennyi állami tulajdonú földterület - tehát a jelenleg a földalapban levő nem védett területek, a KVI-ben levő védett területek és a részben ezeken a földterületeken gazdálkodó állami tulajdonú erdőgazdaságok, illetve mezőgazdasági társaságok - egységes irányítás alá tud kerülni a törvényjavaslat elfogadása esetén.

A törvényjavaslat melléklete a kormány szándékai szerint tartalmazni fogja mindazt a vagyoni kört, amelyet az Országgyűlés olyannak ítél, amelyet tartósan állami tulajdonban kell tartani. Tekintettel arra, hogy ma nincs egységes vagyonkataszter, nincsen arra lehetőség, hogy ez a lista teljes legyen. Az Országgyűlés elé terjesztett javaslat azokat a társasági tulajdonrészeket tartalmazza, amelyekről a jelenleg hatályos privatizációs törvény melléklete alapján egyértelműen rendelkezni lehet. A törvény normaszövegében szerepel egy olyan kitétel, amely a vagyongazdálkodási tanácsot kötelezné arra, hogy egy éven belül az Országgyűlés elé lehessen terjeszteni egy olyan listát, amely földterületekkel, ingatlanokkal, akár további társasági tulajdonrészekkel - tehát az egységes kataszter elkészülte után -, most azt mondom, tetszőleges tartalmú, hiszen nyilván ez egy komoly szakmai vita lesz. Tehát ennek a listának a kibővítési javaslatát tegye meg, és az Országgyűlés fogadja majd el a lista kibővítését.

Ma néhány területen szaktörvények tartalmaznak ilyen típusú kötelmeket, a műemlékvédelmi törvény 200 körüli ingatlan tekintetében tartalmaz értékesítési tilalmat, illetve állami tulajdoni körben tartási kötelezettséget, de nem valószínű, hogy ez a lista teljes lenne. Mondjuk, a közgyűjtemények esetében nincs ilyen átfogó szabályozás, amely tartalmazná, hogy melyek azok a képzőművészeti alkotások, műtárgyak, amelyeket tartós állami tulajdonban kell tartani. Szóval ezekről a következő egy év szorgos, aprólékos munkájával, az egységes vagyonnyilvántartás elkészülte után lehet a végleges döntést meghozni. Ennek érdekében nyilvánvalóan a vagyongazdálkodási tanács mindent el fog követni.

Összességében tehát a törvényjavaslatról elmondható, hogy kerettörvényként megteremti a feltételeit annak, hogy a jelenleg mind vagyonkezelésében, mind jogszabályi hátterében széttagolt állami vagyon egységes jogszabályi háttérrel, egységes szempontrendszer mentén, egységes szervezetben legyen kezelve, ezáltal átláthatóbb, hatékonyabb és eredményesebb legyen az állami vagyonnal való gazdálkodás, és lehetővé válik a vagyon értékének megőrzése, és reményeim szerint annak gyarapítása is.

Mindezek alapján azt kérem, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Ügyrendi hozzászólásra jelentkezett Latorcai János képviselő úr.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A villamosenergia-törvény vitája során nyert tapasztalat alapján terjesztek a tisztelt Ház elé egy ügyrendi javaslatot, amelyben azt kezdeményezem, hogy a kétperces hozzászólásokra csak az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalását követően kerüljön sor, ha azt szeretnénk elérni, hogy még ezen a napon ennek a törvényjavaslatnak a vitáját befejezzük.

Köszönöm szépen, és kérem a támogatásukat.

ELNÖK: Kérdezem, van-e valakinek ez ellen kifogása. (Nincs jelzés.) Tehát erre az egy napirendre vonatkozóan ezt a tisztelt Ház elfogadta. (Jelzésre.) Molnár Oszkáré a szó, szintén ügyrendi kérdésben jelentkezett.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, annyira fontos törvényjavaslat fekszik az Országgyűlés előtt, hogy kérem a teremben jelen lévő tisztelt képviselőtársaimat, annak ellenére, hogy nagy tisztelője vagyok Latorcai János képviselő úrnak, hogy ezt az ügyrendi javaslatot most ne támogassuk. (Göndör István: Szavazzunk!)

ELNÖK: Göndör István is ügyrendi kérdésben jelentkezett.

(22.20)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mivel megállapítható a forgatókönyvből, hogy minden frakciónak egy-egy tagja van írásban előre bejelentve, tehát én a frakciónk nevében támogatom, és amennyiben a szavazáshoz valaki ragaszkodna, mi önmagunkra nézve ezt a korlátozást ettől függetlenül is elfogadjuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A főtitkár úrral történt megbeszélés alapján azt kell mondanom, hogy önmérsékleti alapon működik ez a dolog, hiszen nem lehet megtiltani egy képviselőnek azt, hogy a Házszabályban biztosított jogával éljen, de úgy látom, a frakciók többsége, illetve a jelen levő képviselők jelentős része ezt az önmérsékletet gyakorolni fogja.

Herényi Károly is szót kért.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm. Én a magam részéről elfogadom ezt a javaslatot, tehát az önmérsékletet, viszont egy másik javaslatot szeretnék tenni. Előzetes egyeztetés alapján mód van arra, hogy a módosító javaslatok benyújtási határideje a holnapi napra térjen át. Csak szerettem volna a jegyzőkönyv számára ezt rögzíteni. Ezt kérem, tegye lehetővé, elnök úr. (Közbeszólás: Tegnap így fogadtuk el a napirendet!) Ó, bocsánat.

ELNÖK: Ezt a házbizottság lehetővé teszi, és erről már szó volt a napirend megszavazásánál.

Tehát Podolák Györgyé a szó először.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én annyira komolyan vettem Latorcai képviselő úr javaslatát, hogy az eredeti hozzászólásomat félre is tettem, mert az hosszú lenne, ezért sokkal rövidebben kívánom elmondani a frakció véleményét. A rendszerváltás óta... (Dr. Kékesi Tibor: A bizottsági álláspontok következnének.) Ja, bocsánat. Bizottsági?

ELNÖK: Igen, elnézést kérek. Úgy látszik, ez egy freudi elszólás volt, mert itt átugrottam a bizottságok álláspontját. Ne haragudjon, elnézést kérek, de annyira benne voltunk már az írásban előre jelentkezettekben.

Tehát a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Először a költségvetési bizottság előadójáé, Kékesi Tibor képviselő úré a szó.

DR. KÉKESI TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy gyors történeti és éppen ebből adódóan egy kicsit felületes történeti áttekintéssel kezdve 1989-ben a XIII. számú törvényt, az átalakulási törvényt alkotta meg a parlament akkor, amely segítette az akkori viszonyok között az állami vállalatok gazdasági társasággá történő átváltozását. 1995-ben a XXXIX. törvénnyel, a privatizációs törvénnyel a parlament a már korábban is zajló tömeges privatizációban kívánt egyfajta nagyobb szabályozottságot elérni. Most, 2007-ben az állami vagyonról kívánunk törvényt hozni; már a címmel is, de a tartalommal aztán különösen azt jelezzük, hogy lezárult, véget ért ennek a bizonyos tömeges privatizációnak az ideje. Igaz, az állami vagyon természetes változásába továbbra is beletartozik az értékesítés, de elérkezett az állami vagyon kezelésének az időszaka. Erről kíván szólni ez a jogszabálytervezet.

Egységes állami vagyon jön létre, mert mindaz a jószág, dolog, portfólió, jog, erőforrás bele fog kerülni ebbe az egységes állami vagyonba, egy egységes nyilvántartás jön létre, és remélhetőleg csak ez a törvény fogja az állami vagyon kezelésével kapcsolatos szabályokat tartalmazni, tehát egységes lesz a szabályozás is.

Egységes lesz az állami vagyonkezelés maga is, hallottuk államtitkár úr felvezetőjében, a számtalan vagyonkezelő szervezetből - majd később visszatérek rá, hogy miért mondok én többet - egy marad a végén, ezzel megint csak olyan lehetőségeket biztosítva a parlament és a kormányzat számára is, ami korábban a széttagolt, esetenként nem kellően transzparens tevékenységből egy ennél sokkal jobb, ebből eredően hatékonyabb, biztonságosabb tevékenységet biztosít.

Átláthatóbb lesz jogilag a tevékenység, mert a sokszor konkuráló, az üzleti titok és a közérdekből nyilvános közérdekű adatok között önmaga igazságot fog tenni, biztosítva teljes mértékben a már végleges döntések és végleges szerződések tekintetében, tehát szinte a teljes körű nyilvánosságot.

Átlátható lesz gazdaságilag, hiszen a hasznosításban lényegében megszüntetésre kerül az állami vagyon ingyenes használata, ezért tudni fogjuk, hogy mely költségvetési szervek vagy más vagyonkezelő szervezetek mennyit fizetnek az állami vagyon használatáért, mennyit hoz maga az állami vagyon, és külön fog jelentkezni az ehhez szükséges ráfordítások kérdése, valamint a vagyonkezelésnek mint tevékenységnek a költsége.

Takarékosabb lesz az állami vagyonkezelés. Mint említettem, számtalan szervezet csökkenő vagy megszűnő formában integrálódik ebbe az egységes vagyonkezelésbe, hiszen ma három vagyonkezelő szervezet van, amiről általában így beszélünk, de valamennyi központi államigazgatási szerv, minisztérium, de az országos hatáskörű szervek és maguk a költségvetési intézmények, szervek is rendelkeznek ilyen vagyonkezelő szervvel, ahol csökkenhet az e tevékenység végzésének az ellátásához szükséges létszám, apparátus, hely, tehát nyilván ennek a költsége is.

Úttörő ez a munka, hiszen most először, bár már régóta igényelt módon, egységes szerkezetbe foglalásra kerülhetnek ezek a szabályok, ezért eltérően a korábban tárgyalt törvényektől, nem véletlenül, hanem szükségszerűen számos módosító indítvány fog majd csatlakozni ehhez a jogszabályhoz, amely azokban a még bejáratlan, kidolgozatlan mechanizmusokban kívánja segíteni a kormány előterjesztését. Ezzel együtt a költségvetési bizottság többsége tárgyalásra alkalmasnak tartotta, elfogadásra célszerűnek javasolta a törvényjavaslatot.

Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Varga Mihály ismerteti.

VARGA MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Előzetesen Domokos László lett volna a kisebbségi vélemény előadója, de sajnos itt a parlamenti menetrend csúszása miatt neki már el kellett menni, úgyhogy én kívánom ismertetni a Házzal a kisebbségi álláspontot.

A költségvetési bizottság kisebbségben maradt képviselői nem támogatták ennek a törvényjavaslatnak a parlamenti vitáját. Egyrészt a vitában az merült föl, hogy általában a kormány, de az MSZP sem tudja pontosan, hogy mit is akar a vagyonnal. Az elmúlt öt esztendőben elborzasztóbbnál elborzasztóbb példákat láttunk arra, hogy hogyan nem szabad az állami vagyonnal gazdálkodni. Föl kell idéznem, hogy azok az értékesítések, amelyek megtörténtek - Dunaferr Rt., Postabank, Mahart, Bóly Rt., Szerencsi Mezőgazdasági Rt., Enyingi Agrár Rt., Hód-Mezőgazda, Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt., Hungexpo Rt., Nemzeti Tankönyvkiadó, Antenna Hungária Rt. és így tovább -, a privatizáció legrosszabb példáinak bizonyultak, és az a privatizációellenesség, ami a magyar társadalomban van, részben ezek miatt a rossz privatizációk miatt alakult ki.

Másrészt a bizottság kisebbségben maradt tagjai felidézték azt is, hogy korábban az MSZP mást ígért nekünk. Itt van előttem, idézem Hiller István akkor még MSZP-elnök álláspontját 2005. szeptember 14-éről, aki azt mondja, hogy nem leállítani, hanem lezárni kell a privatizáció, a magánosítás folyamatát. Itt kiemeli a tudósítás azt, hogy Hiller úr egy ilyen nyelvi értelmezésbe is belement akkor, amikor azt mondta, hogy nem leállítani, lezárni kell a privatizációt.

(22.30)

Mindez történt 2005 szeptemberében, és Hiller úr azt is hozzátette, hogy 2005 végéig törvénycsomagot nyújt be majd az MSZP arról, hogyan zárja le a privatizációt. Nos, hát tudjuk jól, hogy azóta a privatizáció nem lezárult, hanem folytatódott. Ebből a szempontból nehezen értelmezhető Hiller István egyik tanítványának, Podolák képviselő úrnak az a mondata, hogy a privatizáció mára lezárult Magyarországon. Képviselő úr, éppen most készülnek még arra, hogy egy nagyarányú privatizációs rohamot indítsanak, egy padlássöprést: ami még a kezük ügyébe kerül az állami vagyonból, azt megpróbálják értékesíteni. Nos, azt gondolom, hogy ebbe a Fidesznek, az ellenzéki képviselőknek nem lehet belemenni, ehhez nem lehet a támogatásukat adni. Itt van, képviselő úr, idézem, látom, mosolyog ezen, "Podolák szerint nem mumus a privatizáció". És itt arról beszél, hogy ez lezárult, de azt gondolom, hogy volt már több olyan ígéret, ami nem teljesült az elmúlt években, ezen már nem fogunk fennakadni.

Ami még a lényeghez tartozik. Teljesen átgondolatlannak tartjuk a benyújtott törvényjavaslatot is, úgy érezzük, hogy olyan alapvető kérdésekre nincs válasz, amelyek egyébként valóban megérdemelnének egy korrekt, tisztességes parlamenti vitát. Itt lehetne beszélni arról, hogy ha mondjuk, az 1987-ben megindított spontán privatizációtól számítom, az elmúlt húsz év különböző privatizációs lépései mögött milyen logika volt, azok vezettek-e eredményre vagy nem vezettek eredményre, mi is történt az állami vagyon értékesített vagy eltűnt részeivel, azok hogyan, milyen módon hasznosultak vagy éppen nem hasznosultak. Szóval, lehetne erről értelmes vitát is folytatni.

De önök most nem erre készülnek. Önök a beterjesztett törvényjavaslat alapján részben arra készülnek, hogy amit még el lehet adni, azt eladják, a "végeladás, nincs maradás" elv alapján, másrészt pedig arra készülnek, hogy amit lehet, azt az állami vagyon kezelésében, irányításában a maguk számára bebetonozzák. Az a bizonyos tanács, amiről itt az államtitkár úr beszélt, ennek alapját szolgálja. Itt megint lehetne azon morfondírozni, hogy vajon egy hatéves időtávra kinevezett tanácstag, csak a miniszterelnök által, vagy éppen a miniszterek által delegált képviselők útján vajon megfelelően képes-e betölteni azt a szerepet, amit egyébként ma az ÁPV Rt. betölt. Hiszen a bizottsági ülésen erről is volt szó, hogy mi az, ami indokolttá teszi ezeket az összevonásokat, vagy mi az, ami indokolttá teszi ennek a szervezeti egységnek a módosulását.

Kétségkívül van igazság abban, amit a többségi álláspont képviseletében Kékesi Tibor elmondott, de önök lehetetlenné teszik azt, és ez a mai, fél 11-kor meginduló vita is azt jelzi, hogy erről normális körülmények között, egy valóban szakmai és valóban az állami vagyon további hasznosítására vagy kezelésére vonatkozó érdemi vitát folytassunk le. Úgyhogy mi ezt a törvényjavaslatot kisebbségben maradva nem támogattuk.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: A mezőgazdasági bizottság előadója Járvás István képviselő úr.

JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság is megtárgyalta a T/3087. számú, az állami vagyonról szóló törvényjavaslatot, és elöljáróban meg kell előlegeznem, hogy a mezőgazdasági bizottság 3 igen, 10 nem szavazattal és 9 tartózkodással nem tartotta általános vitára alkalmasnak ezt a törvényt.

Azt is meg kell mondani, hogy e törvény vitája kapcsán azért egyfajta egység, egyfajta azonos vélemény alakult ki a mezőgazdasági bizottság tagjai részéről a tekintetben, hogy a föld, az állami tulajdonú föld, legyen az erdő vagy védett természeti terület, vagy agrárgazdálkodásra alkalmas szántóföldek, külön elbírálás alá kell hogy essenek. Nem jó, ha más jellegű portfóliókkal, vagyontárgyakkal közös vagyongazdálkodási tanács szabályai alá esnek, mégpedig olyan szabályok alá, amelyekről nem tudjuk, hogy hogyan akar gazdálkodni ezzel a vagyonnal. Annyit mond a törvényjavaslat, hogy jobban szeretne gazdálkodni. Vélhetően eddig nem volt megelégedve, bár, hogy mikkel nem volt megelégedve, erről keveset lehetett hallani az elmúlt ötévben.

A bizottság aggályosnak tartotta tehát azt a tényt, hogy az ÁPV Rt.-t, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot és a Nemzeti Földalapot egy közös szervezet alá vonja a törvényjavaslat. Aggályosnak tartotta a mezőgazdasági bizottság a héttagú tanács kinevezését is, függetlenül attól, hogy a miniszterelnök vagy a miniszter delegál-e oda személyeket. Az a tény, hogy az elnököt és három főt a Pénzügyminisztérium delegál, két főt a gazdasági miniszter vagy minisztérium, egy főt pedig az agrártárca, ez egyértelműen gyengíti azt a különös vagyontárggyal szembeni tisztességet, amit a föld jelent. Az is beszédes, ami később derült ki, hogy ennek a törvénynek a sürgős tárgyalását nem támogatta a tisztelt Ház, kivéve a pénzügyminisztert és néhány képviselőt.

Megdöbbentő vélemények hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy mintegy 10 ezer milliárd forint vagyonról van szó e három igazgatóság összevonásával, és a technikai feladatokat gyakorlatilag a Nemzeti Vagyongazdálkodási Zrt. végezné, és ezen a zrt.-n belül az igazgatónak rendkívül nagy jogosítványai lesznek. Ezek a jogosítványok már azt engedik megelőlegezni, hogy ennek a zrt.-nek az igazgatója az "őfelsége igazgató" címet nyugodtan használhatja, hiszen ilyen jogai, amilyenek ennek az igazgatónak lesznek, utoljára valamikor a királyság idején voltak a királynak, aki ugyan nemcsak osztott jogokat és lehetőségeket, hanem gyarapította is az országot. Itt a gyarapításról nincs szó semmilyen tekintetben, különös tekintettel arra, amit Tátrai államtitkár úr elmondott, hogy minden bevétel, ami ebből a vagyongazdálkodásból majd származni fog, az közcélra nem lesz használható, hanem a meglévő vagyontárgyak állagának megóvására lesz fordítva.

Nem tudjuk, hogy mennyi a bevétel. Gondoljuk el, hogy ha ennek a vagyonnak jelentős részét még privatizálják, az abból befolyó összeget a kisebb rész állagmegóvására kívánják fordítani. Nem tudom, hogy ez mit fog jelenteni. A bizottság véleménye szerint egyébként feszültség forrása lehet, hogy a minisztériumok által végzett vagyongazdálkodás, a vagyontárgyak is bekerülnek ide, vélhetően egészen nagy vagyonértékkel bíró cégek is, mint mondjuk, a MÁV Rt. összes tulajdona is bekerül ide. Kíváncsian várjuk, hogy ezzel kapcsolatban még mi fog kialakulni, hiszen semmi sem tisztázott e törvény kapcsán.

Végezetül a legsommásabb vélemény, ami elhangzott ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban: ez nem más törvény egyébként, mint az MSZP-SZDSZ végkielégítési törvénye, amelyet ők cinikus módon az állami vagyonról szóló törvénymódosításnak neveznek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: A turisztikai és sportbizottság előadója Hadházy Sándor képviselő úr.

HADHÁZY SÁNDOR, a sport- és turisztikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A turisztikai és sportbizottság a mai napon tárgyalta az állami vagyonról szóló törvényjavaslatot, és a bizottság támogatta az általános vitára való alkalmasságot.

A bizottságban éles vita nem alakult ki, ez pontosan azt jelenti, hogy a kormány képviselőjén kívül hozzászólás nem hangzott el. (Derültség és közbeszólások.) Ezért a bizottságban kialakult álláspontot elég szűkszavúan tudom csupán ismertetni, tehát vélemény nem hangzott el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Most már valóban az írásban előre jelentkezett képviselők következnek. Podolák Györgyé először a szó.

(22.40)

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Azóta sem változott a véleményem. Figyelembe véve a Latorcai képviselőtársam felszólalásakor elmondottakat, önmegtartóztató módon egy rendkívül szikár véleményt kívánok elmondani, a szocialista frakció véleményét. (Varga Mihály: És igen vagy nem?) Nagyon helyes a kérdés, a végén meg fogom mondani Varga képviselő úrnak is az igent vagy a nemet.

Frakciónknak az a véleménye, hogy elérkezett az az időpont, amikor a privatizációt, ami ekként került megfogalmazásra, szükséges befejezni, zárni, végelszámolni ezzel a tétellel, hiszen ez az ÁPV Rt. tulajdonába került vagyon, kezelésére bízott vagyon, mely az Antall-kormány döntése alapján került oda, több mint 1700 vállalat, az elmúlt 18 év alatt jelentős mértékben lecsökkent a számuk, amely mostanra a 100-as nagyságrendet sem éri el. Ez mindenkor transzparens vagyon volt, ami fölött itt a Házban, a Házon kívül a politika folyamatosan vitatkozott. Ez a kisebbik rész volt az állam vagyonában, amiről úgy fogalmazhatunk, hogy az állam vállalkozói vagyona. Az állami igazi vagyona fölött a Kincstár rendelkezett, és erről a vagyonról az elmúlt 20 évben a Ház egyetlenegy képviselője sem volt kellőképpen tájékozott, épp az ügy bonyolultságára való tekintettel.

Járvás képviselő úr jól fogalmazott, valóban, ha névértéken számítjuk ezt a vagyont, amit e törvény most lefed, akkor az tényleg tízezer milliárd. De ha valós értékén nézzük meg, hogy a Kincstárban mekkora ez a vagyon, ahol jelenleg nyolcezer milliárdos nagyságrendben van nyilvántartva, akkor természetesen ennek a sokkal többszöröse, hiszen nagy épületek, nagy vagyontárgyak nyilvántartási értéke 1 forinton, 100 forinton és ilyen nagyságrendeken van. Tehát épp ez magyarázza azt, hogy rendkívül fontos most már, hogy az állam vagyonának a kezelése egy egységes szervezetben történjen meg, tiszta, átlátható, transzparens módon lehessen a parlament előtt tárgyalni róla, vagy az ország bármely fórumán. Én úgy gondolom, pontosabban úgy gondoljuk, szükséges, hogy ehhez egy törvény, az állami vagyonról szóló törvény megtárgyalásra kerüljön, és remélhetőleg a parlamentben elfogadásra.

Maga a törvényjavaslat célja, ami megfogalmazásra kerül, és ezért mondom, hogy szikár véleményt mondok: a túlméretezett állami vagyon csökkenjen, hosszabb távon, tartósan az állam tulajdonában csak azok a vagyonelemek maradjanak, amelyek tekintetében a vagyon értékének megőrzése vagy a vagyon természete, vagy nyomós gazdaságpolitikai érdek, szempont az állami tulajdonban tartást indokolja. A törvény céljai között kidolgozásra került az állami vagyonnal való gazdálkodás tartós törvényi szabályozása, és ebben már útmutatás van a végrehajtási rendeletekre.

A törvényjavaslat célja, hogy kialakításra kerüljön az állami vagyongazdálkodás egységes szervezeti és működési rendje; erről kellőképpen rögzített formában rendelkezik a törvény. S a legfontosabb egyik elv, hogy javuljon az állami vagyonnal való gazdálkodás átláthatósága, hatékonysága, és a vagyongazdálkodásért egyetlen szervezet a jelenlegi rendszernél lényegesen hatékonyabban működjön.

Ami a tartalmi elemeket jelenti a törvényen belül, ezekben egyetértünk a frakció részéről, és erősítjük, amelyet természetesen tovább kell kimunkálni, mégpedig azt, hogy az állam tulajdona egységes, a központi költségvetési szervek önálló tulajdonjoggal nem rendelkeznek. Az állami vagyont, főszabályként ilyen vagyont használatba, bérbe vagy vagyonkezelésbe adni csak ellenérték fejében lehet. Az államot mint tulajdonost a nemzeti vagyongazdálkodási tanács, illetve az irányítása alatt álló vagyonkezelő szervezet személyesíti meg. Az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét a tanács az állami vagyonkezelő szervezet útján gyakorolja. Az új vagyonkezelő szervezet zártkörű részvénytársasági formában működik. Tehát ezekben a főbb elemekben egyetértünk, és támogatjuk.

A tanács a vagyonkezelő szervezet feladatainak meghatározásakor a vagyontörvény legfontosabb keretszabályait tartalmazza, alapvetően arra törekedve, hogy meghatározza a nemzeti vagyongazdálkodási tanács, illetve az állami vagyonkezelő szervezet kizárólagos hatáskörét, ami vonatkozik a hasznosításra, pályáztatásra, stratégiák kialakítására és egyebekre, sorolhatnám még. A nemzeti vagyonkezelő zrt. vonatkozásában az állam nevében a részvényes jogait a pénzügyminiszter gyakorolja. A tanács évente beszámol az Országgyűlésnek a tevékenységéről, és gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Magát a tanács összetételét, annak működési rendjét, arányait, tehát hogy hány tagú, milyen a delegáció, kik kerülnek delegálásra, ezt támogatni tudjuk.

Mindenféleképpen rendkívül fontos a mezőgazdaságban dolgozó és hozzáértő képviselőknek az a felelősségteljes javaslata, hogy a Nemzeti Földalappal kapcsolatosan azokat a feltételeket, amelyek jelenleg rendelkezésre állnak, a jövőben is biztosítani kell a jelenlegi szervezetükkel, önállóságukkal, de mindenféleképpen ebbe az alapba be kell integrálni őket. Tehát az önállóság jelentős mértékben ebben a kérdésben megmarad.

A 11 tagú ellenőrző bizottság, amely tulajdonképpen az ÁPV Rt. elvei alapján működik, melybe minden parlamenti párt delegálhat, ez mindenféleképpen biztosítja azt az ellenőrzési kontrollt a parlament részéről, amely idáig is az ÁPV Rt.-ben megvolt. Fontosnak tartjuk, hogy a tagok között megtaláljuk az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldalát, hogy a társadalomnak szinte teljes keresztmetszete megfelelő tájékoztatást kapjon, és ellenőrzési jogosítványt az ott folyó munkáról.

Fontosnak tartjuk, hogy rögzítésre került az az alapelv, hogy tartósan állami tulajdonban tartandó társaságok esetében az állam tulajdonosi részesedése csak kivételesen indokolt esetben lehet kevesebb 50 százaléknál. Tisztában vagyunk azzal, hogy a törvény egyik legvitatottabb oldala a melléklet, amely nyilvánvalóan a legtöbb módosító javaslatot fogja megfogalmaztatni képviselőtársaink részéről. Ehhez a melléklethez a mi részünkről és a frakció részéről jó néhány módosító javaslat kerül beadásra.

Összegezve azt tudom megfogalmazni a frakciónk nevében, hogy szükség van erre a törvényre, szükség van az állami vagyon egységes kezeléséről szóló törvényre.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Varga Mihályé a szó.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Idézettel hadd kezdjem: "A kapitalizmus kialakult magyarországi rendszere tévút és zsákutca. Magyarországon a rendszerváltás mélyreható társadalmi megosztottságot idézett elő. A tőkeérdek minden más érdeket maga alá gyűrt, a társadalmi javak és esélyek eloszlása szélsőségesen egyenlőtlen. Jóllehet a rendszerváltás a társadalom középosztályosodását ígérte, az új világban sokak számára még az elemi létfeltételek sem biztosítottak. A gyenge és atomizált nemzeti tőke, a közösségi szervezetek hiánya, az állami tulajdon megszüntetése kiszolgáltatottá tette a magyar gazdaságot és bizonytalanná eltartóképességét. A foglalkoztatásból kiesett nagy tömegeknek nemcsak általában nincs esélyegyenlőségük, hanem még arra sincs esélyük, hogy a gazdasági folyamatokba bekapcsolódjanak. Az állam jelenleg nemhogy túl nagy, de éppenséggel funkcionálisan túl kicsi és főként túl gyenge." És így tovább, eddig talán az idézet, Podolák képviselő úr már tudja, hogy honnan idéztem, igen, az MSZP társadalompolitikai tagozatának 2007. február 17-i ülésének a dokumentumát idéztem. Ezt az állásfoglalást fogadta el nemcsak az MSZP ott jelen lévő jó néhány képviselője, hanem a szociális kerekasztal, a Húsipari Dolgozók Szakszervezete, a Vasút-egészségügyi Dolgozók Szakszervezete és így tovább, és így tovább, nem mondom el, elég sok társadalmi szervezet.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azért idéztem ezt a dokumentumot, mert itt valóban alapkérdésekről van szó. És ahhoz képest, hogy alapkérdésekről van szó, meg kell mondanom, hogy teljesen méltatlan körülmények között kerül sor erre a parlamenti vitára. A Fidesz frakciója kérte, hogy lehetőség szerint a nyilvánosság előtt folytassuk le ezt a vitát. Önök biztosítják a nyilvánosságot, este, éjjel 3/4 11-kor lehetőség van arra, hogy körülbelül - nem tudom, hogy a rádió hallgatói vagy az interneten hányan követik a parlamenti vitát - olyan ezres nagyságban tudjunk ezekről a kérdésekről eszmét cserélni.

(22.50)

Persze azt kell mondanom, hogy a kormányoldal elmúlt ötéves gyakorlatát ismerve erre önöknek minden alapjuk megvan, hogy minél inkább eldugják ezt a vitát. Nyilván a rossz lelkiismeret, a bűntudat diktálja azt, hogy erről a kérdésről nem szabad széles tömegek előtt beszélni, még akkor sem, ha egyébként saját képviselőik - mondom, az MSZP társadalompolitikai vagy nem tudom, milyen tagozata - is egyébként ezekben a kérdésekben (Göndör István közbeszól.) eléggé sarkos álláspontot fogalmaz meg.

Mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy a privatizáció elmúlt húszéves folyamata nehezen lett volna elkerülhető. Nyilván a rendszerváltozás egyik nagy stratégiai célkitűzése volt, hogy piacgazdaság jöjjön létre, és piacgazdaság nem működhet úgy, hogy domináns az állami tulajdon, és mellette marginális a magántulajdon. Szükség volt arra, hogy ezek a tulajdonviszonyok megváltozzanak, megforduljanak.

Más kérdés persze az, hogy lehetett-e volna más úton elindulni, és lehetett-e volna más eredményeket elérni. Egyre inkább úgy látom én magam is, hogy igen, valószínűleg Magyarország talán részben egy zsákutcás fejlődés miatt, részben pedig kényszerpályákon haladva nem tudott más utat bejárni a privatizáció tekintetében, ellentétben, mondjuk, Szlovákiával vagy Csehországgal vagy más országokkal, és ennek persze megvan a maga társadalmi következménye is. Nézzük meg, a kuponos privatizáció, ahol mindenki valamilyen tulajdonhoz azért hozzá tudott jutni, mondjuk, Csehországban, az vajon politikai-társadalmi szempontból nem legitimálta-e jobban az ottani rendszerváltozást, mint Magyarországon, ahol az emberek nagy része úgy érezte, hogy a privatizáció csak arra volt jó, hogy őt kisemmizzék, és csak arra volt jó, hogy egyébként politika-, hatalomfüggő korrupció valósuljon meg, főleg '87-90 között, amikor az úgynevezett spontán privatizáció az MSZP elődpártjánál, az MSZMP-nél megtörtént.

Tehát ebből a szempontból ezek a kérdések messzire vezetnének. Nyilván a rendelkezésemre álló tíz perc alatt örülök, ha a törvényről el tudom mondani a véleményem. De csak azért szerettem volna ezt megjegyezni, hogy legalább jegyzőkönyvi nyoma maradjon annak, hogy az állami vagyon, a privatizáció kérdéséről lehetne egyszer egyébként normálisan a Parlament falai között is vitatkozni, ha a tisztelt kormánypártok ehhez partnerek lennének.

Rá is térnék inkább a törvényjavaslatra, hiszen itt is van épp elég gond, és itt is van épp elég megváltoztatnivaló. Először is hadd kezdjem azzal, hogy a törvényjavaslat alapján világosan látszik, hogy még mindig nem döntötték el, hogy miért is akarnak privatizálni, tehát miért is van erre szükség. Nem ért még véget a '87-ben, '90-ben megkezdett folyamat - én most megint azt hallom Podolák képviselő úrtól is, hogy ez már véget ért, már le kell zárni, de már két évvel ezelőtt is ezt hallottam Hiller elnök úrtól. Tehát, hogy azért kell privatizálni még, mert még mindig túl sok az állami tulajdon, vagy pedig csak azért kell privatizálni, mert az önök klasszikus mondatai szerint az állam rossz tulajdonos, a magántulajdonos meg jó tulajdonos.

Ezek az állítások szerintem az elmúlt évszázadban, mármint a XX. évszázadban számtalan alkalommal megdőltek. Ha az önök logikája mentén haladnánk, akkor azt tudnám mondani, hogy akkor a rendőrséget is tessék privatizálni. Van épp elég őrző-védő cég, ki kell írni pályázatot, aztán el lehet adni. Majd a magántulajdon jó tulajdon lesz, a közösségi tulajdon meg rossz tulajdon lesz. Ez szerintem egy teljesen téves felfogás, ez nem lehet magyarázat arra, hogy miért akarnak még mindig állami tulajdont eladni. Arról most nem beszélek, hogy Magyarország a privatizációt tekintve és az állami magántulajdon arányát tekintve jó néhány korábban már európai uniós taggá vált országot megelőz.

Lehet szempont a bevétel. Azt kell mondanom, hogy persze látjuk, hogy az államkassza milyen állapotban van, de bocsánat, az elmúlt négy esztendőben 1400 milliárd forintnyi privatizációs bevételre tettek szert. Segített ez abban, hogy a magyar gazdaság jobb pályán haladjon? Katasztrofális állapotok vannak, azt kell mondanom. Az államadósságot megduplázták öt év alatt: 8200 milliárd forintról most már 15 200 milliárd forintnál tart az államadósság aránya. Ha még nem adták volna el ezt az állami vagyont, amiről az előbb beszéltem a kisebbségi véleményben, még magasabb lenne ez az összeg. Jobb lett ettől a gazdaságunk? Jobb lett ettől a gazdasági teljesítményünk? Dehogy lett jobb! Éltanulóból sereghajtóvá váltunk, és azt látom, hogy miközben Szlovéniában, mondjuk, az ottani Matávot, telefontársaságot nem adták el, továbbra is állami tulajdonban van, Szlovénia már euróval fizet január 1-jével. 2002-ben még ott tartottunk, hogy Szlovéniánál jobb eredményeink és jobb mutatóink voltak. Most, 2007-ben ott tartunk, hogy Magyarországon már reménytelen megmondani az időpontját is az euró bevezetésének, Szlovéniában meg azzal fizetnek. Tehát az kell mondanom, hogy még mindig nem mondták meg világosan, hogy miért is akarnak még privatizálni.

Itt van egy elég impozáns lista, ami most újra csökkenti a tartósan állami tulajdonban lévő vagyontárgyak számát. 78 ilyen volt, most ebből teljesen önkényesen 37-et kivesznek, és 41-re csökkentik ezt a számot: Szerencsejáték Rt., Regionális Fejlesztési Holding Zrt., Állami Autópálya Kezelő Zrt., a Budapest Airport Zrt. negyede, a Villamos Művek negyede, a Posta negyede, Sportlétesítmények Vállalat Zrt. háromnegyede, Tokaj Kereskedőház, Nemzeti Tankönyvkiadó negyede, Herendi Porcelánmanufaktúra és így tovább, és így tovább. Ezeket nyilván azért veszik ki ebből a körből, mert el szeretnék adni. Különben miért vennék ki? Kedves Podolák képviselő úr, azért ismerjék el, megint arra készülnek, hogy még valamit el tudjanak adni.

Megjegyzem egyébként, hogy miközben korábban azzal érveltek, például a Nemzeti Tankönyvkiadónál, aminél az a példátlan helyzet állt elő - ilyet nem is ismert talán a történelem sem -, hogy a legkevesebbet ajánló vitte el végül a céget, mert a többit kizárták; korábban azt mondták, hogy azért kell a 25 százalékot megtartani, mert az államnak ott kell lennie ebben a stratégiai dologban, a tankönyvkiadás egy fontos nemzeti ügy. Akkor most miért akarják eladni?

Vagy miért akarják, mondjuk, értékesíteni az Eximbank, a Mehib meg az ITD Hungary a tulajdonrészeit? Bocsánat, de hát valamilyen közösségi fejlesztési célra jöttek létre ezek a cégek, ezek valamilyen állami gazdaságpolitikai stratégiát kéne hogy megvalósítsanak. Önök most ezeket eladják? Hát bocsánat, de ezek a cégek nem profitkörülmények között működnek. Ezeknek nem az volt a feladata, ezek teljesen más szempont alapján jöttek létre. Ha ezeket önök értékesíteni akarják, akkor azt tudom mondani, hogy itt nincs gazdaságpolitikai stratégia, itt nincs koncepcionális gondolkodás.

Ugyanezt tapasztalom a többi cégnél is, nyilván ezekre majd még két percben ki fogok térni, de egy mondat még talán a tanácsra, mert arra hátha lesz időm. A gazdasági miniszter, ha jól emlékszem, a kancelláriaminiszter... (Jelzésre:) Nem? (Podolák György: Három! - Tátrai Miklós: Pénzügyminiszter!) Bocsánat, három miniszter, igen, elnézést. De nem is ez a mondandóm lényege, hanem vannak olyan vagyontárgyak, amelyek egyik miniszterhez sem delegálhatók, mondjuk, a honvédségi ingatlanok vagy a sportingatlanok. Ezekről ki fog dönteni? Valóban azt gondolják, hogy ez a tanács ezekkel a delegált személyekkel képes majd ezt a teljes vagyonportfóoliót kezelni és döntéseket meghozni?

Sajnos, lejárt az időm, de két percben majd még folytatni fogom, elnök úr. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Gegesy Ferenc a következő.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Amikor végigolvastam ezt a törvényt, néztem, hogy ez 32 oldal törvényszöveg és egy oldal táblázat, és biztos voltam benne, hogy a hozzászólások fordított arányt fognak bemutatni. Ez úgy nagyjából kezd kialakulni. Én ezért az egy oldalhoz nem kívánok semmilyen dolgot hozzátenni. A 32 oldalhoz is, ami úgy gondolom, az érdemibb része, viszonylag keveset tudok hozzátenni, hiszen az államtitkár úr az előterjesztésében elég alaposan összefoglalta a törvénytervezet lényegét. Én csak néhány dolgot emelnék ki ebből.

Nevezetesen, nagyon gyakran használta a takarékosság, az átláthatóság kifejezéseket. Én ehhez hozzátenném még a stabilitást. Azért a stabilitást, mert az állami vagyonkezelő szervezetre éppen ez volt az elmúlt tizenvalahány év alatt a legkevésbé jellemző. Emlékezetem szerint a vagyonértékesítőből is három volt, a vagyonnal gazdálkodó szervezetből is három volt azokon a szervezeteken kívül, amelyek minisztériumok, tehát egyéb kisebb szervezetként a mai napig is vagyongazdálkodókként működnek.

(23.00)

Reményeink szerint az ezen szervezetekből most, a törvénytervezet alapján kialakuló vagyonkezelő egy hosszú távon stabilan működő szervezet lesz. Azért lehet ez, hiszen míg a rendszerváltás kezdetekor az állami vagyon, annak a mértéke sem volt igazából ismert, most legalább ilyen nagyságrendű számokat, az értékben nagyságrendi számokat tudunk mondani, de akkoriban még ilyen értékszám sem szerepelt, és akkor jóval látványosabb volt a különböző kisebb, nagyobb, közepes vállalatoknak a privatizációja. Ma már a hangsúly mindenképpen a meglévő vagyonnal való gazdálkodásra csúszott át, nyilvánvalóan erre kell felépíteni egy ilyen hosszú távon működő gazdálkodó szervezetet.

Itt elhangzottak ezek a tízmilliárd forintos számok, meg hogy ez milyen értelemben valós vagy nem valós. Elhangzott, hogy még ebben teljes mértékű vagyonkataszter nincs, illetve a vagyonkataszter sok eleme is biztos, hogy csak könyv szerinti értéket tartalmaz, tehát a reális értéke ennél még több is lehet. Én hozzáteszek egy másik irányú torzító dolgot, mert ha a vagyonkataszterben szerepel például a Parlament épülete nem tudom, hány milliárd forinttal, ez olyan értelemben nem jelent vagyont, hogy ebből valamifajta - hogy is mondjam - haszon, pénzügyi haszon származzon. Tehát ezzel a nagy számmal, ennek a nagy számnak az értékelésével vigyázni kell. Nyilván ha olyan értelemben használjuk, hogy ezt a vagyont fenntartani kell, akkor igen, akkor a Parlamentnek a fenntartása egy fontos kiadási tétel, tehát akkor erre jó ez a kifejezés vagy jó ez az értékelés.

Elhangzott az államtitkár úrtól elég sűrűn a takarékosság szó. Nyilván az első azzal összefüggésben, hogy ezáltal létrejön egy egységes szervezet, ami nyilván kisebb létszámú, egy egységes jogi környezet alakul ki, tehát nem több jogszabály vagy az eddiginél kevesebb jogszabály lesz, és nyilvánvalóan összehangoltabb módon fog a vagyongazdálkodásra hatni. Tehát ez önmagában jelent takarékosságot.

De takarékos lesz reményeink szerint ez a rendszer abban is, hogy ki van mondva, hogy a költségvetési szervek nem tulajdonosai az általuk használt ingatlanoknak. Ez eddig is így volt, papíron egyetlen minisztérium vagy egyetlen országos hatáskörű szerv nevén sem volt egyetlen ingatlan bejegyezve. De egész addig, amíg bérleti díjat nem fizet az általa használt ingatlanért, addig ez egy papír vagy papirosízű kijelentés, hogy nem volt gazdája, nem volt tulajdonosa a szervezetnek. Hiszen ha egy akármilyen igazgatási szervezet a saját maga számára az adott évi költségvetésből teljesen mindegy, hogy mekkora, hol elhelyezkedő, milyen méretű ingatlant használ, ez az ő gazdálkodásában se előnyt, se hátrányt nem jelent, tehát nem jelent előnyt, ha takarékosan gazdálkodik, akkor eddig nyugodtan úgy érezhette, hogy ezek az ingatlanok az ő tulajdonát képezik.

Ebben ez a változás, ami egy éven belül bekövetkezik, reméljük, hogy ezt tényleg egy év alatt ki lehet alakítani, a rendkívül különböző minőségű, elhelyezkedésű, méretű ingatlanoknak egy reális bérleti díja lesz, és ezt a költségvetésen átvezetni, mert nyilvánvalóan a megfelelő ágazati vagy minisztériumi előirányzatokat ezzel korrigálni kell. Tehát reméljük, hogy ezen módosítás átvezetése nagyon hamar érdemi változást fog jelenteni.

Felhívnám még egy részre a figyelmet: a kisebbségi tulajdonnak az értékesítési kötelezettségére. Erre nem emlékszem, hogy a korábbiakban ez kifejezetten ki volt-e mondva, tehát én úgy vélem, hogy ez egy új előírás. Én úgy gondolom, hogy az állam - az előttem hozzászóló egyik véleményével szemben - általában nem jó tulajdonos, de abban egészen biztos vagyok, hogy különösen nem jó tulajdonos akkor, amikor kisebbségben van; tehát hogy általában ne legyen. Van a törvényben egy kivételes szabály, hogy ha ajándékozás vagy örökösödés útján jut egy kisebbségi tulajdonhoz, szerintem ehhez is hozzá kell majd tenni, és módosító javaslattal nyilván meg lehet majd tenni, hogy ebben az esetben is próbálja meg értékesíteni a kisebbségi tulajdont.

Átláthatóság: nyilván itt elhangzott ennek több eleme, hogy a vagyontömegre, a teljes tízezer milliárdos vagyontömegre most az összes parlamenti pártnak lesz rátekintése, nem csak annak egy részére, igaz, izgalmasabb részére, de mégis, most már a volumenét tekintve mindenképpen az eddigiekben a kisebb részére. Hasonló módon az Állami Számvevőszéknek a megnövekvő hatásköre is, reméljük, hogy növeli az átláthatóságot.

Én úgy gondolom, hogy az átláthatóságot a törvény szövegének még némi módosításával is fokozni lehetne, tehát például a tanács és az ellenőrző bizottság feladatainak, felelősségi viszonyainak a közelítésével. De úgy gondolom, hogy ezek a módosító javaslatok... - már valaki jelezte, hogy szintén írt javaslatokat, én is megtettem, azzal a szándékkal, hogy egy olyan stabil környezet alakuljon ki, ami könnyen áttekinthető. Végül is 32 oldal, nem okoz nagy nehézséget annak, aki a gazdálkodási szabályokat tanulmányozni akarja.

Végül még az előttem szólókhoz azért néhány dolgot hadd fűzzek hozzá, mert nagyon markáns kijelentések hangzottak el, hogy ennek a szervezetnek az igazgatója király vagy igazgatókirály, vagy milyen lenne. Én azért nem tudom, milyen királyokat szoktak utasítani, márpedig ezt a királyt a törvény szövege szerint igencsak lehet utasítani.

Nem tudjuk, hogy mire fordítja a vagyongazdálkodás bevételeit. Lehet, hogy eddig nem tudtuk, de pont ezt reméljük, hogy az így kialakuló szervezetben az összes parlamenti párt, illetve az Állami Számvevőszék minden eddiginél részletesebb rátekintést kaphat. És akkor mégiscsak utolsóként erre a listára, erre az egy oldalra: úgy tudom, hogy a Mehib, annak a 75 százaléka az ÁFB tulajdonában van, ergo ez egy kis félreértést jelent.

A másik pedig: felmerül, hogy ha a kuponos privatizációnál nagyon jó dolog volt, akkor lehet, hogy mégis igaza volt az SZDSZ-nek akkor, amikor '91-ben azt a 20 ezer forintos ötletet bedobta, de mindenki lehurrogta, kinevette, és őszintén szólva én is azokkal értettem egyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akik akkor ezt a javaslatot elutasították.

Én az SZDSZ-frakció nevében a törvénytervezetet elfogadásra javasolom. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Herényi Károlyé a szó.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény ennek a parlamenti ülésszaknak az egyik legfontosabb törvénye, és a frakcióm nevében kénytelen vagyok elmondani, hogy méltatlan, hogy erre 11 óra vagy 23 óra után 8 perccel kerülhet sor, mondjuk, az MDF hozzászólására. Ez egy tarthatatlan állapot.

Ennek a törvényjavaslatnak a célja az, hogy az Országgyűlés az intézményes privatizáció lezárása után az állami vagyonnal való gazdálkodás új, korszerű rendjét alakítsa ki; hatékonyabb, eredményesebb, költségtakarékosabb, továbbá a nemzet számára tartós értékként megőrzendő vagyon védelmét és egyebeket határoz meg nagyon helyesen a törvény a bevezetőjében.

Ezekkel a célokkal tulajdonképpen egyet lehet érteni, ezekkel egy a baj: ha én jól emlékszem, akkor a Horn-kormány legutolsó időszakát is figyelembe véve ez a negyedik kísérlet, ami ugyanezt a célt fogalmazza meg. Idáig nem sikerült a dolog, kicsi az esélye annak, hogy ez most fog; mert ez a törvényjavaslat valójában a privatizáció gyors ütemű továbbfolytatását célozza meg egyrészt azzal, hogy a tartós állami tulajdonban maradó vállalkozások körét tizenkilenc különféle zrt.-re és az erdőgazdaságok körére szűkíti le.

(23.10)

Több esetben az eddigi százszázalékos állami tulajdonrésznek 75, illetve 50 százalékra történő csökkentését írja elő, illetve úgy rendelkezik, hogy az 50 százalék alatti állami tulajdonrészű vállalkozásokat az indokolt kivételektől eltekintve - bár nem tudjuk, hogy ez mit jelent - privatizálni kell. A dolog lényege, hogy az elkövetkezendő években további 1000-2000 milliárdos állami vagyon vár magánosításra. Hogy ez hány milliárd, sajnos az előterjesztésből nem lehet látni, ehhez ugyanis nem készült semmilyen olyan háttéranyag, amely bemutatná, hogy az ÁPV Zrt.-nél, a központi költségvetési szerveknél, a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóságnál, illetve a Nemzeti Földalapnál ma mennyi a meglévő állami vagyon nagysága. Az ingatlanvagyonról a törvényjavaslatban egy mondatot sem találunk. Nem készült olyan melléklet, amely felsorolná az állami vagyonnak azt a részét - s itt elsősorban a vállalkozásokra gondolok -, amelyeket a közeljövőben el kell adni. Nehéz tehát az előterjesztés során arról tájékozódni, hogy miről is lesz szó a következő években, de mint mondottam, a privatizáció várhatóan folytatódik.

A Demokrata Fórum az ésszerű privatizáció folytatásával egyetért, hiszen a nemzetgazdaság fejlődését és a középosztály erősítését szolgáló 13 pontunk közül a 6. pontban kifejezetten hangsúlyoztuk, hogy a középosztálynak lehetőséget teremtve kell folytatni a privatizációt. De nem látszik ebből a javaslatból, hogy a privatizációnak az általunk javasolt módját, a tőzsdére vitelt választaná az előterjesztő, enélkül pedig a privatizáció számunkra kevéssé elfogadható.

A törvényjavaslat 1. §-a definiálja az állami vagyont és a vagyonnak azt a körét, amely a törvény által létrehozandó nemzeti vagyongazdálkodási tanács, illetve az ennek operatív feladatait ellátó nemzeti vagyonkezelő zrt. tulajdonába kerül. Az NVT, illetve az NVK Zrt. a tulajdonjogokat a magyar állam nevében fogja gyakorolni, az ezekre a szervezetekre kidolgozott modell nagyjából megegyezik az ÁPV Zrt. modelljével, ami tulajdonképpen nem rossz választás. Az új szervezettel az állami vagyon jelentős koncentrációja jön létre, az NVT tulajdonosi joga és kötelezettségei ki fognak terjedni az ÁPV Zrt. által kezelt állami vagyonra, a kincstári vagyonkezelő által kezelt kincstári vagyonra, a központi költségvetési szervek által kezelt minden ingatlan- és vállalkozási vagyonra és a Nemzeti Földalap vagyonára. A javaslat értelmében a központi költségvetési szerv - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - önálló tulajdonjoggal nem rendelkezik, bármely dolog tulajdonjogát, gazdálkodó szerv részesedését vagy valamely vagyonértékű jogot a magyar állam értelemszerűen az NVT, illetve az NVK Zrt. javára szerez meg.

A centralizációval az MDF részben egyetért, különösen akkor, ha ésszerű, és nincsenek benne kisszerű megalkuvások. De nem elfogadható számunkra az állami földalap beintegrálása ebbe a nagy vagyonkezelő szervezetbe. A földalapnál egészen speciális feladatokról van szó, szinkronban a mindenkori birtokpolitikai irányelvekkel. A földalap helyben adódó feladatait a megyei földművelésügyi hivatalok és a földhivatali szervezet közreműködésével látja el. Nem részletezem, a nemzeti földalap jó helyen van az agrártárcánál, ott kell maradnia.

Érthetetlen ugyanakkor, hogy a Magyar Fejlesztési Bank száz százaléka és az ehhez kapcsolódó Mehib Zrt. és az Eximbank Zrt. 75 százaléka fölötti tulajdonosi jogokat a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium gyakorolja, akinek egyébként ugyanúgy, mint a többi tárcának, állami tulajdona nem lehet. Ezt a tulajdonosi jogot nagyon nehéz indokolni a tárca gazdaságpolitikát irányító feladataival, ezért ezt a kompromisszumot nem fogadjuk el.

Különösen értelmetlen megoldásnak tűnik, hogy az állami tulajdonú lakások értékesítése, bérletezése a kormányhoz kerül. Véleményünk szerint ez a legkevésbé értelmes megoldás.

A nemzeti vagyonnal való gazdálkodást az állam nevében a tanács gyakorolja. A tanácsra és az NVK Zrt.-re néhány kivételtől eltekintve a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályai vonatkoznak. Lényegében a tanács és az ellenőrző bizottság az ÁPV Zrt. igazgatóságának és felügyelőbizottságának, valamint munkaszervének megfelelő rendszert képez. Végül is az előírások az összeférhetetlenséggel, a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatban ugyanúgy a korábbi ÁPV Zrt.-s szabályoknak felelnek meg, úgyhogy ezekkel nem érdemes külön foglalkozni, hiszen ezek működőképesek.

Ami kimaradt: az ÁPV Zrt. ugyanúgy, mint a tanács éves működéséről és az állami vagyonnal való gazdálkodásról évente volt köteles beszámolót készíteni az Országgyűlésnek, illetve ezt meg kellett küldenie az ÁSZ-nak. Most ez utóbbi kimaradt. Ugyanúgy a korábbi felügyelőbizottság sem csak az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter, hanem az ÁSZ számára is készített éves működési jelentést, ez most a törvényben "szükség szerint" címszó alatt szerepel. Az ÁSZ itt is kimarad. Hozzáteszem, hogy az ÁPV Zrt. felügyelőbizottsága az igazgatósággal történt egyeztetés után jelentését az ÁSZ-nak is megküldte. Szükségesnek tartjuk az állami vagyongazdálkodás feletti fokozott ÁSZ-ellenőrzés fenntartását, ezért a mostani modell fenntartását javasoljuk.

Ugyanígy elfogadhatatlan a 13. § (7) bekezdése, ami szerint az ellenőrző bizottságnak évente jelentést kell készítenie az ellenőrzők, vagyis a tanács számára. Ez egy teljesen fejre állított logikát tükröz.

Egyetértünk a 15. § (1) bekezdésének a) pontjával, amely szerint országgyűlési képviselő, önkormányzati képviselő, polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke nem lehet a tanács, illetve az ellenőrző bizottság tagja, de javasoljuk, hogy ebbe a miniszterek és az államtitkárok is kerüljenek bele. Be is adtunk ilyen módosító javaslatot.

A 15. § (4) bekezdése azt mondja ki - ez fontos dolog -, hogy az állami vagyon tőkepiaci intézményrendszeren keresztül történő értékesítése során a tanács és az ellenőrző bizottság tagjai részesedést szerezhetnek. Szerintünk ez a lehetőség nem reális, ezt törölni kell, hiszen a társaságok további privatizációjában jelentős tőzsdei értékesítésre számítunk, ez pedig egyben azt jelenti, hogy a tervezett akciókról a tanács és az ellenőrző bizottság tagjai bennfentes információkkal rendelkezhetnek, ez pedig törvényt sért.

A munkaszervezetről és a területi szervezeti egységekről szól a 21. §, és körülbelül annyit mond el, mint amit én elmondtam most erről. A törvényjavaslat nagyjából ennyit mond: Magyarország vagyonkezelői, egyesüljetek! Ezzel a kérdéssel, a vagyonelemek csoportosításával és másokkal a törvényjavaslatban sokkal bővebben kellett volna foglalkozni, mert az itt leírtak alapján érdemi vitában ezt nem lehet kezelni. Egyetlen előírás szerepel itt, és ha már így történik a dolog, mindenképpen helyes az, hogy a szervezeti és működési szabályzatban önálló szervezeti egységet kell létrehozni az állami tulajdonú termőföldekből álló Nemzeti Földalap feletti tulajdonosi joggyakorlással összefüggő feladatokra. A jogalkotó is érzi, hogy a földalap rendszeridegen ebben a nagy szervezetben. Igaz, hogy nyilvánvalóan egy sereg kormányrendelet születik ahhoz, hogy az új állami vagyonszervezet működni tudjon, de ezek készültségéről információink nincsenek, és összességében az a benyomásunk, hogy ismét félkész törvényjavaslatot nyújtott be a kormány.

Roppant érdekes és egyáltalán nem értelmezhető, hogy miért kell az állami szerveknek ezentúl az általuk használt épületekért bérleti díjat fizetni. Különösen érdekes ez, amikor az új kormányzati negyed megépítéséről gondolkodunk és beszél a kormány. Érdekes szélsőséges eset lehet, ha például a Pénzügyminisztérium azt mondja, hogy miután költséget akar spórolni, inkább egy városszéli kis ingatlant bérel ki, mert sokkal olcsóbb lesz, mint a kormányzati negyedben egy megfelelő épület bérleti díjának a kifizetése. Ezt feltétlenül újra kell gondolni, mert szerintünk ez teljesen illogikus lépés.

Összefoglalva, miután az időm lejár: úgy tűnik, hogy ez a törvény a koalíció egyetértését sem bírja, hiszen a sürgősségi tárgyalás során alig támogatták kormánypárti képviselők. Lehet, hogy rosszul nyomtak gombot, de nagy valószínűséggel nem így volt. Úgy látszik, hogy a koalíción belüli feszültségektől terhelt törvény elfogadása kétséges a parlament számára. Szerintünk ez így jól van. A Magyar Demokrata Fórum ebben a formában ezt a törvényjavaslatot bizonyosan nem fogja támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Latorcai Jánosé a szó.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat preambulumában úgy fogalmaz, hogy az Országgyűlés az intézményes privatizáció lezárása után az állami vagyonnal való gazdálkodás új, korszerű rendjének kialakítása, a hatékonyabb, eredményesebb, költségtakarékosabb, a nemzet számára tartós értékként megőrzendő vagyon védelmét, értékmegőrzését szolgáló vagyongazdálkodás érdekében alkotja ezt a törvényt. Ugyanakkor már Herényi Károly képviselőtársam is jelezte, mégis a szakértők nagy többsége úgy fogalmaz, hogy az állami vagyon felügyeletét átalakító vagyontörvény tervezetében a kormány ismét megpróbál szabad utat nyitni több állami cég privatizációja előtt.

(23.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! A téma nem előzmény nélküli. Nem előzmény nélküli, hiszen erről a kérdésről tavaly szeptemberben egyszer már vita alakult ki a kormánypártok között, miután Kóka János a Liberális Gazdasági Tanács egyik ülése után az MVM, a Posta, a Volán-társaságok és a Szerencsejáték Zrt. magánkézbe adását sürgette, hogy a befolyt pénzt az államadósság csökkentésére fordíthassák.

Az akkor kialakult vitában az MSZP részéről nagyon sokan azt mondották, hogy nem támogatják ezt a magánosítást. Idézni szeretném az Állami Számvevőszék egyik magas rangú vezetőjének véleményét is: a "pusztán könyvelői szemléletű privatizációtól" óvta a kormánypártok tagjait. A szervezet elnöke, Kovács Árpád úr most azt mondta, hogy: "a törvény elfogadása önmagában csak technikai kérdés - az elfogadás -, az érdemi döntéseket az határozza majd meg, hogy az állami vagyon kezelésére létrehozandó új testület, a nemzeti vagyongazdálkodási tanács tagjai milyen szellemben kezelik majd a társaságokat." Kérem szépen, itt van az a bizonyos eb elhantolva, mert hiszen a törvényjavaslat szerint azzal, hogy kikerül a mellékletből, és valóban úgy van, ahogy képviselőtársam előttem már említette, hogy a 32 oldal mellett csak 1 oldal az a taxatív felsorolású melléklet, de tudjuk, hogy ennek a törvénynek pontosan ez a lényege, mert pillanatnyilag amennyiben a Kincstár kezelésében lévő vagyontárgyak nem kerülnek be a tartósan állami tulajdonban maradó körbe, azaz nem kerülnek be a mellékletbe, akkor minden további nélkül szabadon értékesíthetők.

Ugyanis ez az egyetlen egy táblázat, amelyik meghatározza azt, hogy mi az, ami tartós állami tulajdonban marad, és mi az, ami értékesíthető. És ebből a szempontból mind a Szerencsejáték Zrt., az Állami Autópálya Kezelő Zrt., sorolhatnám sorba, és most eltekintek attól, hogy mindazokat a társaságokat felsorolhassam, amelyek most belekerülnek abba a körbe, amelyek szabadon értékesíthetők - az ITDH-tól a Hitelgarancia Zrt.-n át, a Mehiben, az Eximbankon keresztül a Herendi Porcelán Manufaktúráig, de tisztelt képviselőtársaim, vajon hányan gondolták már azt végig, hogy a tartós állami tulajdon köréből kikerülnek a regionális vízművek, a foglalkoztatási célú közhasznú társaságok, ugyanis nincsenek benne a táblázatban, a különböző kutatóintézetek, a hadiipari cégek, megszűnik az állami tulajdon a Geodéziai és Térképészeti Zrt.-ben, a Kopint-Datorgban, az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodában és a Sportlétesítmények Vállalat Zrt.-ben is. Tehát ezek mind szabadon privatizálhatók.

És a villamosenergia-törvény kapcsán már említettük, hogy 2005-ben érdekes módon szinte konszenzussal, 99 százalékos többséggel tudtuk megtenni, ugyanis akkor már nem lehetett 100 százalékos állami tulajdoni körbe visszaemelni az MVM-et. Most az MVM is lekerült a 75 százalék plusz 1 tulajdoni hányadra, azaz 25 százaléka valamilyen formában gyakorlatilag privatizálható. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Középosztály!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat az egyik legnagyobb sebet a magyar termőföldön ejti, hallhattuk a mezőgazdasági bizottság véleményében is. Ez a bizottság mértékadóan tud dönteni arról, hogy itt milyen lehetőségek vannak.

Ne tessenek elfelejteni egy bagatellnek tűnő dolgot: számos olyan jogosítvány van, amelyik már ma is csökkenti a tulajdonos értékét és érdekeit. Hogy a vagyonkezelői jogosítványok milyen nehézségeket jelentenek, ezekről egy szó nem esik.

Én azt hiszem, el kell fogadnunk mindazt, amit a mezőgazdasági bizottság a véleményében megfogalmazott, hogy a Nemzeti Földalapnak nem szabad ebbe beleolvadnia. Én tisztelettel vitatkoznék az államtitkár úrral, mert azt mondta, hogy nem szűnik meg a földalap. A törvény tételesen kimondja, hogy megszűnik (Jakab István felé:), de megkérem képviselőtársamat, adja már ide a törvényt (Megtörténik.), hogy az államtitkár úrnak fel tudjam olvasni.

Az államtitkár úr által is szerkesztett 57. § (3) bekezdése szó szerint úgy szól: "A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet 2007. december 31-ei hatállyal megszűnik." (Tátrai Miklós: A szervezet, nem a földalap!) A szervezet, természetesen! Maga az intézmény pedig beolvad, de itt a szervezet az, amelyik igazán garanciát jelent a mezőgazdaság, a földterületek vonatkozásában.

És ahogy Herényi Károly képviselőtársamtól hallhattuk, ami igazán nagy probléma, hogy ez a szervezet lényegében kikerül az Országgyűlés felügyelete alól. Kikerül, hiszen az Országgyűlés áttételeken keresztül, és nagyon hosszú áttételeken keresztül bármilyen formában hatással tud lenni rájuk. Az ÁSZ direktben nem vizsgálja őket, hallhattuk, már egyeztettünk ebben a témában az államtitkár úrral is. És utána még csak az a kötelezettség sincs meg, hogy éves jelentést kelljen készíteni az Országgyűlés számára, amelyet az Országgyűlés majd vita során elemez, és annak alapján bizonyos fokú olyan döntéseket hozhat, amelyek erre az új intézményre is vonatkoznak.

Azaz egy kicsit exlex állapot alakult itt ki, és egy ilyen exlex állapotban, amikor a rövid távú célok és a hosszabb távú célok érdekében is ezen szervezet vezérigazgatójának, tehát a részvénytársaság vezérigazgatójának igen komoly jogosítványai lesznek, amelyekben dönthet, mi a garancia arra, hogy ezek a döntések az ország, a nemzet érdekeit szolgálják, és nem egy szűk társaság, mondhatnám úgy is, hogy adott esetben egy szűk klikk pillanatnyi privatizációs érdekeit? Ugyanis mit lehet tenni, milyen jogorvoslati lehetőség van? Vissza fogja vásárolni az állam, hogyha véletlenül olyan dolgot ad el, amihez elvileg törvény adta joga van, mert nincs tiltva, de igazából nincs hozzá felhatalmazása.

Mit fog tenni akkor a Pénzügyminisztérium az ezer sebből végző költségvetésével egyetemben? Vissza fogja vásárolni? Nem, lovat cserélnek, ahogy mondani szokták: le fogják váltani a vezetőt, vagy éppenséggel előléptetik, mert erre is volt példa az elmúlt időszakban.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt nem támogatja ezt a törvényjavaslatot, és minden eszközt megragadunk annak érdekében, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét ennek az ellentmondásosságára, és pontosan arra, hogy nem a privatizáció lezárásáról van itt szó, hanem éppenséggel egy utolsó nagy privatizációs folyamat beindításáról.

Itt valahol az egyik sajtócikkben olvastam, hogy: "Az utolsó nagy privatizációs söprés" - ilyen címmel jelent meg cikk, mégpedig szakértő tollából. Kérem képviselőtársaimat, gondolkozzanak el ezen!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Varga Mihály: Gyanús!)

ELNÖK: Az írásban előre jelentkezett képviselők sora ezzel véget ért. Van egy kétperces jelentkezésünk - kettő is -, Molnár Oszkáré először a szó.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az első kétperces hozzászólásomban arról kell nekem is szólnom, hogy elfogadhatatlan és felháborító, hogy a kormánypártok az éjszakai órákra tették ennek a törvénytervezetnek a vitáját.

Az is elég érdekes és furcsa, hogy sok-sok ezer milliárd forintos nemzeti vagyon elkótyavetyéléséről fog dönteni. Gondolom, nincs kétségünk afelől, hogy a parlament többsége a végén el fogja fogadni ezt a törvényt.

Az is elég érdekes a kormány részéről, nem lebecsülve az államtitkár urat, hogy a miniszteri expozét az államtitkár úrra bízta a pénzügyminiszter úr.

Hogy a kétperces hozzászólások fél tizenkettőkor kezdődhetnek, azt gondolom, önmagáért beszél. Ennek a törvénytervezetnek egyébként már önmagában a címe is rossz és nem helytálló, ugyanis nem állami vagyonról beszélünk, hanem nemzeti vagyonról van szó, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.

A nemzet vagyona az, amelyről önök nemsokára itt, a parlament falai között egy gombnyomással vagy néhány gombnyomással dönteni fognak. És azt is szeretném elmondani önöknek, hogy ez az egész törvénytervezet, úgy, ahogy van, alkotmányellenes, úgyhogy nem lenne szabad nekünk egy ilyen előterjesztésről a Ház falai között vitáznunk. Tisztelt képviselőtársaimnak először be kellene tartania az alkotmány 10. § (1) bekezdését, amelyet ez a törvénytervezet teljes mértékben figyelmen kívül hagy. Még csak meg sem említi azokat, akiké ez az egész vagyon: a magyar nemzetet.

(23.30)

ELNÖK: Kékesi Tiboré a szó.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Néhány reakció, ami két percbe belefér: Varga elnök úr említette példaként számunkra a cseh kuponos privatizációt. Nos, erről a módszerről azt kell tudni, hogy itt az állampolgárok ugyan valóban kaptak egy darab papírt arról, hogy nekik milyen jogosultságuk van az állami vagyonból való részesedésre, ám ezeket - mivel a privatizációt csak bizonyos szervezeteken keresztül lehetett lebonyolítani - később befektetési alapok szerezték meg, amelyek mögött bankok, biztosítók álltak. Fillérekért szerezték meg ezeket a bonokat, és ennek megfelelően ki is estek ebből a lehetőségből. Hasonlóan zajlott egyébként Lengyelországban is. Ennél rosszabb már csak Romániában volt, ahol lényegében meg sem szerezték, mert elértéktelenedtek ezek a kuponok. A szlovák privatizációval kapcsolatban pedig inkább nem is értem meg, hogy mire vonatkozott a megjegyzése.

Azt már néhány hozzászólás érintette, hogy az Eximbank és a Mehib csak azért van kisebbségi tulajdonosi mértékkel a mellékletbe foglalva, bár őszintén szólva én a mellékletről nem akartam hosszan beszélni most sem és máskor sem, mert az MFB, ami egyébként száz százalékban van, birtokolja a másik 75-75 százalékot e két intézmény tekintetében.

Latorcai képviselő úr ugyan elment, de ő pedig a jelentést, illetve a tanács, illetve az ellenőrző bizottság beszámolóját hiányolta, illetve annak a módját, illetve az ÁSZ-szal való ellenőrzését hiányolta. Úgy gondolom, hogy a két szervezet esetén a jelentés a beszámolás, a zárszámadás részeként fog megtörténni. Így kerül majd a parlament elé, és mint ilyen dokumentum, törvény, természetesen az ÁSZ teljes körű ellenőrzésének a tárgya lesz. Tehát ki fogja elégíteni ebben a tekintetben is a jogi és a gazdasági átláthatóság kritériumát.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Járvás Istváné a szó.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Én Podolák képviselőtársam hozzászólását figyeltem. Elgondolkoztató az a tény, amikor arról beszélünk, hogy a kincstári vagyon 8000 milliárd forint, és ez valójában többet is érhet valamivel. Jó lett volna egyébként, ha valamilyen háttéranyag valamilyen utalást tenne, hogy mennyivel érhet többet. Kétszer-háromszor többet? Lehet ez 20 ezer milliárd is egyébként, ha forgalmi értéken nézzük? De milyen értéken nézzük? Forgalmi értéken nézzük? Megvalósíthatósági értéken nézzük? Használati érték alapján nézzük? Sokfajta érték van. Ezek mind értékek, kifejezik valamilyen tárgyiasult eszköz, épületállomány, műtárgy értékét. Jó lenne ezt hallani.

Egy kicsit arról is szólnék, hogy biztos, hogy van háttérszámítás vagy háttéradat arra vonatkozóan, hogy az ekkora értékből mekkora az a bevétel, amire számíthatunk, csak úgy százalékosan. Egy százalék, fél százalék összességében? Mert hát azért épített műtárgyakról lévén szó, azt szoktuk számolni, hogy legalább egy százalék, hogy mondjam, bevételnek lenni kell utána, hogy az a fenntartására vagy valamire elég legyen. Akkor az jelentős összeg egyébként, ha a több tízezer milliárd értékű kincstári vagyon értékének megfelelően csak egyszázalékos bevétele van; illetve azt is jó lenne tudni, és erről sem szól semmilyen előterjesztés, hogy ennek a kincstári vagyonnak egyáltalán hány százaléka az, amiből arra lehet következtetni, ami után bevételt remélhet egyébként a nemzeti vagyongazdálkodási tanács, illetve a zártkörű részvénytársaság.

Az is elgondolkoztató és mindenféleképpen figyelemre méltó, hogy vajon minden vagyontárgy átkerül-e, amire most gondolunk, vagy úgy közben a nagy átszervezésben esetleg eltűnik a szervezés alatt, vagy pedig amikor egyáltalán tudomást szerez erről az új testület. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Én azt hiszem, nagy meglepetések lesznek még e tekintetben is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Varga Mihály következik.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak egy rövid reakciót szeretnék tenni Kékesi képviselő úr felvetésére. Teljes egészében megértem, hogy szívesebben beszél ön is a cseh privatizációról, mint a magyarról, mert ha most jól belegondolok, hogy az a gyakorlat, amikor a MOL-részvényeket úgy adták el, hogy Londonban zárt körben intézményvezetőknek értékesítették, nem magyaroknak, hanem külföldieknek, az ugye mégiscsak mutatja, hogy a magyar kormány mennyire tekintette fontosnak, hogy a hazai tulajdonosi réteg kialakuljon. Erre az MSZP társadalompolitikai tagozata elég világos és elég egyértelmű állásfoglalást tartalmazott.

De ha már ezt említette, azt azért nem árt tudni, hogy ott legalább megpróbálkoztak azzal, hogy valamilyen formában a közösség, a nemzet, a cseh nemzet minden tagja jusson hozzá ahhoz a vagyonhoz, amely egyébként addig a kommunizmus vagy a szocializmus időszaka, negyven esztendeje alatt felhalmozódott. Magyarországon erre kísérlet sem volt. Én erre kívántam utalni ezzel a mondattal. Ha most megnézem, hogy mondjuk, a cseh gazdaság teljesítménye és a magyar gazdaság teljesítménye között milyen különbség van, akkor azt látom, hogy a nominális GDP-t vagy az egy főre eső GDP-t tekintve jobban áll Csehország, az egy főre számított vásárlói paritáson jobban áll Csehország. Minden mutató tekintetében gazdaságilag jobban áll Csehország. Hát akkor azt gondolom, mégiscsak talán volt valami köze a cseh gazdaság teljesítményéhez annak, hogy a kilencvenes évek elején ők ezt a kuponos megoldást választották. Ha most megnézem Romániát, nem akarok vészmadár lenni, képviselő úr, de ha így folytatják a gazdaságpolitikában, akkor néhány éven belül, ugye most már a nominális GDP-t tekintve megelőz bennünket Románia, de sajnos eljöhet az időszak, amikor majd az egy főre esőt tekintve is meg fog bennünket előzni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Kékesi Tibor következik.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Hát, nem én hoztam szóba a Közép-Európa más tagországaira vonatkozó privatizációs technikát, én csak bemutattam a jelenlévőknek, hogy milyen is volt ez a privatizációs technika. Azt gondolom, nem valódi tulajdonosok szerezték meg azokban az országokban a lehetőséget a privatizálásra. Ugyanúgy, mint Magyarországon a kárpótlási jegyekkel, gyakorlatilag mások jártak jól azokkal a lehetőségekkel, amelyeket esetleg a parlament igazságosan megpróbált valakikre kiróni. A GDP tekintetében Románia összevetése megint nem túl frappáns, ha nem haragszik meg, elnök úr, mert azért ők mégiscsak 23 millióan próbálják megtermelni azt a GDP-t. (Varga Mihály: Tudjuk azt...) Akkor köszönöm szépen, akkor nem mondok idegen adatot. Mi feleannyian sem vagyunk, és éppen csak most értek utol a nominális GDP tekintetében.

Azt gondolom, hogy természetesen beszélhetünk a magyar privatizációról is. Itt egy megjegyzést tennék is, hogy az értékesítési bevétel természetesen az államadósság csökkentésére fordítható, már csak azért is, mert abban a bizonyos konvergenciaprogramban, amit szoktunk emlegetni, kötelezettséget vállalt Magyarország, hogy minden többletbevételt, amire szert tesz, az államadósság csökkentésére fordítja. E tekintetben tehát azt tudom mondani, hogy a privatizáció ilyen módon történő elkezdése, folytatása '90 és '94 között abban a bizonyos első ciklusban dőlt el, akkor számtalan megoldás, az SZDSZ által elmondott, talán vicces megoldás, a reprivatizáció és a privatizációnak számos más megoldása is elhangzott; az akkori parlament döntött így, és választotta ezt a technikát.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Molnár Oszkáré a szó.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előbb már céloztam arra, hogy alkotmányellenes ez a törvénytervezet, ugyanis ez a törvénytervezet tartalmazza azt az alkotmány 10. § (1) bekezdésébe ütköző megoldást, amely szerint a tulajdonosi jogot gyakorló szervezet a kormány közvetett irányítása alatt áll. Az alkotmány 10. § (1) bekezdése szerint a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon. A rendelkezés miniszteri indoklása szerint a nemzet vagyonával csak olyan szervezetek rendelkezhetnek, amelyek az egész népet képviselik. Az új tulajdonosijog-gyakorló nem képes ennek az alkotmányos elvárásnak megfelelni, mert a kormány irányítása, befolyása és kinevezési jogköre alatt áll, ezért nem képes az egész népet képviselni. A nép képviseletére az alkotmány szerint kizárólag az Országgyűlés jogosult, és egy olyan túlpolitizált parlamentben, mint a miénk, csak akkor lehet a népképviseletet igazán megvalósítani, ha a parlament kétharmados többséggel hozza meg ezt a törvényt, amely előttünk fekszik.

(23.40)

A kormány az állam végrehajtó szervezete, és mint ilyennek, nincs semmiféle jogi alapja a nép vagyonnal kapcsolatos képviseletére. Ennek kizárólag az a megoldása alkotmányos, amely kétharmados törvényben, kizárólag az Országgyűlésnek alárendelt autonóm szervezetre bízza a nemzet vagyonával való rendelkezést, az elidegenítés és a vagyon megterhelése körében a tulajdonosi joggyakorló testület kétharmados szótöbbségi döntésével.

Tekintettel arra, hogy a javaslat preambuluma maga is deklarálja, hogy befejeződött a privatizáció, ezért a mostani hatályos szabályozásra eddig okot adó folyamat lezárásával együtt eljött az a történelmi pillanat, amikor a nemzeti vagyon feletti tulajdonosi joggyakorló személyét függetleníteni szükséges a kormánytól.

ELNÖK: Ékes József felszólalása következik.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Amit Herényi Károly elmondott, hogy talán a középosztály, csak sajnos én tartok tőle, hogy ami a listán nincs rajta, azt nem a középosztály fogja megkapni, és nem a magyar középosztály. Nekem az aggályaim és félelmeim itt vannak. Ha körülnézünk Európában, azok az országok szerencsések és járnak jól, amelyek a stratégiai ágazataikat legalább nemzeti szinten meg tudják tartani, és azt megfelelőképpen tudják működtetni - Gaz de France -, vagy lehetne nyugodtan sorolni Németországban a különböző szolgáltatási szektorok tartományi szintű tulajdoni hányadának a kérdését.

Furcsának tartom, hogy beszélünk 8000 milliárdról, és ennek az értékesítési folyamatából nem tudjuk pontosan, hogy mennyit kíván a kormány értékesíteni. Különböző csatornákon, információkon keresztül megjelentek már bizonyos hírek, így a Szerencsejáték Rt. kérdése is, és azért döbbenetes, hogy a Magyar Televíziót is hogyan használják fel annak érdekében, hogy az állampolgárokat félrevezessék. A Szerencsejáték Rt.-vel kapcsolatosan ezelőtt pár héttel volt egy tévéadás, amelyben bemutatták, hogy a Szerencsejáték Rt. tulajdonképpen évente csak egymilliárdot fizet be az államkasszába, ha viszont eladnák, akkor magántulajdonba kerülne, adózna, és nyereség esetében esetleg többet fizetne be. Elnézést, idáig is adózott. Tehát az államnak többszörös bevétele van abból, hogy a Szerencsejáték Rt. olyan hatékonyan tud működni, hogy az adózott eredmény után is tulajdonképpen egymilliárddal hozzá tud járulni a magyar állam költségvetéséhez. Tehát megindul a félrevezetés folyamata.

Ami nagyon súlyos, pontosan a stratégiai ágazatok kérdésében, hogy más országokban tudják úgy működtetni, hogy az tulajdonképpen nem termel veszteséget. Ha veszem a víz kérdését, itt van a különböző regionális vízművek kérdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyet higgyenek el nekem! Abban a pillanatban, amikor a regionális vízműveket a magyar állam értékesíteni kívánja, a franciák abban a pillanatban fel fogják vásárolni. Tudják miért mondom ezt? Mert körülbelül pár tíz év múlva a víz ugyanolyan értéken fog megjelenni, mint adott esetben jelen pillanatban a különböző energiahordozók. Magyarország Európa második legtöbb vízkészletével rendelkező országa, rá fogják tenni mások a kezüket.

Itt jön be az, hogy minden megyei csatorna- és vízmű - fogalmazzunk így -, amelyeket önkormányzatok hoztak létre, önkormányzati tulajdonban van, mindegyik nyereségesen működik. Miért nem lehet akkor azt megtenni, hogy a regionális vízműveket megfelelően szétosztjuk, és rábízzuk a megyei víz- és csatornaművekre? Miért nem lehet ezt megcsinálni? Lehet ezt másképp is működtetni. Nem biztos, hogy az a szerencsés, hogy mindent eladok, és utána abba a problémába kerülök, hogy adott esetben teljesen kiszolgáltatottá válik az ország.

Itt van a Herendi Porcelán kérdése. Szegény Horváth Balázs, aki ugyan már nincs közöttünk, de ő volt az egyik élharcosa annak, hogy maradjon tartós állami tulajdonban a 25 plusz 1 százalék. Képviselőtársaim, felmerült-e valakiben az a kérdés, hogy annak idején, amikor privatizálva lett, és a dolgozók részére biztosítottak többségi tulajdont annak idején, azt a szerződést ezzel hogyan fogják felrúgni? Belegondolt-e egyáltalán valaki, hogyan fogják kisemmizni az ott dolgozó embereket, annak ellenére, hogy a Herendi Porcelán talán soha nem volt veszteséges? Mindig - fogalmazzunk úgy - nagymértékben hozzájárult a költségvetéshez. Tehát ezeket vizsgálja-e egyáltalán valaki? Felmerült-e egyáltalán valakiben az, hogyan fogjuk kisemmizni a Herendi Porcelán Manufaktúrából a dolgozókat? Mert egészen biztos, hogy volt olyan törekvés. Itt sem a középosztály, képviselőtársaim, nem az fog hozzájutni a 25 plusz 1 százalékhoz. Tehát az eddigi dolgozói részvényből is már jócskán lett kivásárolva. Ha az a tulajdonosi kör megkapja vagy megvásárolja a 25 plusz 1 százalékot, abban a pillanatban lehet, hogy Pesten fogják gyártani majd a herendi porcelánt, mint ahogyan az elmúlt időszakban volt rá példa, hogy feketén próbálták meg több száz millió értékben piacra dobni a herendi porcelánt.

Tehát vannak stratégiai ágazatok, vannak hungarikumok, amelyekre az országnak igenis vigyáznia kellene. Ha egyszer - Gegesy képviselőtársam mondta - az állam nem jó tulajdonos, én azt mondom, hogy azt az államot, amely nem jó tulajdonos, el kell zavarni! Az én véleményem ez. Mert egy Gaz de France - minden további nélkül azt lehet mondani - Európa legnagyobb szolgáltatói közé tartozik, állami tulajdonban. Miért ne lehetne megcsinálni? Meg kell találni a módját, hogyan tud nyereségesen működni. Adott esetben Magyarország hogyan tudná a gazdasági határait úgy kitolni, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy a működés kapcsán tulajdonképpen más országokban is teret nyerjen? Vannak erre példák, miért ne lehetne megcsinálni?

Nem akarom Debrecen példáját felhozni, de nézzük meg, Debrecen városa - fogalmazzunk úgy - saját maga úgy próbál vagyont szerezni, hogy más településeken is működtet, szolgáltat. Miért nem tudja az állam is ugyanezeket a dolgokat megcsinálni, megszervezni, kidolgozni, kialakítani, és ehhez a megfelelő forrásokat úgy biztosítani, hogy Magyarország állami tulajdonban, stratégiai ágazatokban a gazdasági határait ki tudja tolni? Tehát nekem itt vannak félelmeim, hogy megint megindul egy vadprivatizáció, nem tudjuk, mekkora összegről van szó, csak azt tudjuk, hogy mindenáron kormányzati, költségvetési bevételt akarunk belőle eredményezni, és onnantól fogva, hogy azzal egyáltalán majd mi lesz, vagy adott esetben azon keresztül milyen kiszolgáltatottá válik a társadalom, az már kevésbé merül fel a gondolatban. Egy van, lebeg a 8000 vagy a 12 000 milliárd, ettől szabadulunk, átmenetileg van bevétel, de utána - elnézést - nincs tartós bevétel belőle - mert nincs tartós bevétel belőle.

Amit Gegesy képviselőtársam mondott, hogy bérleti viszonyokat; elnézést, ha magántulajdonba kerül, ott is lesz, aki nagyon rosszul működteti a bérleti dolgokat, a tulajdonokat, és van, aki nagyon jól működteti. Meg kell találni a formáját, hogy ha bérbe adok valamit állami tulajdonból, annak nyereségtartalma is legyen. Nem mutyizni kell - azt hiszem, érti, képviselőtársam, hogy mire akarok kitérni -, hanem valóban a piaci viszonyok szerinti bérbeadási rendszert kell, mondjuk, állami tulajdon esetében is kialakítani.

Furcsának tartom, és ugyan Horváth Balázs tényleg nincs már közöttünk, de mindenképpen szeretném, ha a Herendi Porcelán kérdését, államtitkár úr, nagyon komolyan megvizsgálnák. Kilencvenvalahányban lett privatizálva, és ott egy állami szerződéssel lett garantálva a dolgozói többségi tulajdon. Tessék megvizsgálni, mert több száz vagy ezer ember kérdése vagy tulajdoni része forog kockán. Nem lehet játszani az állampolgárokkal! Lehet, hogy a 25 plusz 1 százalék valamennyit hoz az államkasszába, de mellette padlóra küldenek adott esetben másfél ezer vagy kétezer embert, tulajdoni hányadában is. Szeretném mindenképpen, ha ezt nagyon komolyan átgondolnák.

Nézzük meg Írországot! Annak idején ők is a tömegközlekedésből a vasúti részleget privatizálták, most vásárolják vissza. Az Európai Unión belül 30 éves vasúti fejlesztési projektek vannak és indulnak meg, kezdik visszavásárolni. Nagyon sok országban, ott, ahol tényleg a stratégiai ágazatot privatizálták, sorra megpróbálják stratégiai állami formában működtetni; mert különböző olyan lépések történtek, amelyek veszélyessé tették az üzemmódját, mert magántulajdonban volt.

Köszönöm a figyelmüket, ennyit akartam elmondani. Még egyszer arra kérek mindenkit, hogy talán érdemes lenne azt a rendes listát, amelyre Podolák képviselőtársam is pár évvel ezelőtt azt mondta, hogy ezzel befejeződik a privatizáció, ide belerakni. Talán meg kell keresni annak a módját, hogyan lehet egy-egy dolgot másképp működtetni, akár a Szerencsejáték Rt.-t.

(23.50)

Én azt mondom, hogy aranytojást tojó tyúkot is eladunk, mert eladunk, és azt lehet mondani, hogy teljesen kiárusítjuk az országot. Nincs ennek értelme. Keressük meg a módját a jobb működési feltételek megteremtésének.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Szabó Lajosé a szó.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, érdemes egy kicsit megvizsgálni, hogy milyen környezetben tárgyalunk erről a törvénytervezetről. Most nem a sokak által említett éjfélt gondolom ebbe a környezetbe, hanem azt, ami volt itt néhány héttel ezelőtt, amikor az Állami Számvevőszék jelentését tárgyaltuk, és azzal kapcsolatban a közpénzügyi törvényekről szó esett. Egy nagyon kivételes alkalom volt annak a törvénynek a tárgyalása kapcsán, amikor ellenzéki kezdeményezésre a költségvetési bizottságban egyhangú szavazással fogadtunk el egy módosító indítványt, ami arról szólt, hogy hogyan lehet ezeknek a közpénzügyi téziseknek az átültetését a magyar jogrendbe megoldani, és hogyan tudjuk a közpénzeinket rendbe rakni.

Az akkori vitában is előjött az, hogy több eleme van a közpénzügyek rendezésének. Itt van most az egyik eleme, a vagyontörvény, amelyről tárgyalni kell. A másik eleme a státustörvény, ami úgy tudom, kormányzati szinten már nagyon jó előkészítettségben van, hamarosan a parlament elé fog kerülni. A harmadik eleme ez a költségvetés-tervezés, költségvetés-elfogadás, költségvetés-végrehajtás, költségvetés-ellenőrzés procedúrájának a törvényi rendezése.

Azért tértem ki itt az elején ezekre a kérdésekre, mert nagyon jó lenne, ha ezekben a kérdésekben egy magasabb szintű konszenzussal tudnánk dönteni, hiszen ezek a kérdések, ha jól fogadjuk el, akkor hosszabb időre ezt a nagyon fontos területet, a közpénzügyek területét talán ki tudnák vonni ebből, a Molnár Oszkár képviselőtársam által is emlegetett, túlzottan átpolitizált magyar belpolitikai életből, a mindennapi politizálás színteréből. Ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy ezen a területen tényleg normális munka tudjon folyni.

A törvényről. Én négy területét érinteném a törvénynek: az első a szervezeti felépítés és a működés kérdései; a második az állami vagyonnal való gazdálkodás, az abban érintett kör és ennek módja; a harmadik az átmenet kérdései, amit meg kell oldani, amennyiben ez a törvény elfogadásra kerül; a negyedik az itt már sokat emlegetett melléklet kérdései.

A felépítés. Úgy gondolom, hogy ez a törvény egy viszonylag tiszta, átlátható szervezeti felépítést és működési modellt fogalmaz meg, amely a tanácsból, az ellenőrző bizottságból és az NVK Zrt.-ből áll össze egy megfelelően körülírt összeférhetetlenségi körrel, amit természetszerűleg lehet még javítani. Úgy tudom, hogy Kékesi Tibor képviselő úrnak is van már benn módosító indítványa ezzel kapcsolatban, illetve amit itt Herényi Károly képviselő úr a hozzászólásában mondott, ez mind javíthatja még ezeket az összeférhetetlenségi viszonyokat, ami a működéshez szükséges.

A második kérdés az érintett kör. Mi azzal az elhatározással vágtunk ennek a törvénynek neki, hogy minden állami vagyon kerüljön ide bele, és minden állami vagyon egységesen legyen kezelve itt, az NVK keretein belül. Hát ahogy jó szemű képviselőtársunk már észrevette, azért egy kivétel van benne, a Magyar Fejlesztési Bank Rt., amely a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozik; talán ez az egy, ami kivételként megjelenik.

Az érintett kör meghatározásánál természetszerűleg vannak hiányosságok, hiszen többen elmondták, hogy nincsen egységes vagyonkataszter, és államtitkár úr is az expozéjában ezt elismerte, de a törvény előír kötelezettséget arra, hogy milyen módon és milyen határidőben kell ezt az egységes vagyonkatasztert megállapítani, ami, úgy gondolom, mindenképpen jó lett volna, ha most megvan, de talán egy fokozatosan fölálló ilyen vagyonkataszterrel is el lehet érni azt a célt, amit el szeretnénk érni az állami vagyon kezelésével kapcsolatban. Minőségileg más működtetési módot hoz az állami vagyon kezelésénél ez a törvénytervezet, és egy érdekes dolog, amiről itt már több képviselőtársam is beszélt, hogy megszűnik az ingyenes vagyonhasználat. Igen, ez okozhat döntési pontokat bizonyos állami szervezetek életében; valószínű, hogy le fogja tisztítani azt a kört, amit állami célok érdekében használni kell, és megteremti azt az érdekeltségi rendszert, hogy valóban csak azokat az ingatlanokat használjuk állami célokra, amelyek elengedhetetlenül szükségesek.

Magában a szervezet finanszírozásában is én a magam részéről jó elemnek tartom, hogy közvetlen költségvetési forrásból van finanszírozva az NVK működése, így elválik maga a szervezet működtetésének finanszírozása a vagyon hozamától, és tiszta képet kapunk arról, hogy a szervezet működtetésére mit kell fordítanunk, és mit hoz a vagyon működtetése, és ezt, a vagyon működtetéséből keletkező bevételet lehet a vagyon értékmegőrzésére fordítani.

A Nemzeti Földalap kérdésénél én akceptálom azt az álláspontot, amely a mezőgazdasági bizottság ülésén kialakult, hogy ezt speciálisan kell kezelni. Folynak már a tárgyalások a kormányzattal, hogy milyen rendszerben lehet egy speciális kezelését a Nemzeti Földalapnak megteremteni az egységes szervezeten belül, hogyan lehet azt biztosítani, hogy annak a bevételei azoknak a kiadását szolgálja, ne legyen arról a területről forrásátcsoportosítás, és hogyan lehet azt megoldani, hogy azok az emberek foglalkozzanak ezen szervezeten belül ezekkel a kérdésekkel, akik a tapasztalatokat megszerezték, és akiknek a szaktudása ehhez szükséges, tehát itt partnerek vagyunk a módosításban.

A mellékletek kérdése. Hát most félretenném azt, hogy akik ma nagyon kényesek arra, hogy ki mit, hogyan akar privatizálni, azok néhány évvel ezelőtt 19 állami gazdaság privatizálását végezték el elég kurta-furcsa módon. De hát tegyük ezt félre, ez a múlt része. Úgy gondolom, a mellékletek kérdése az, ahol szintén együttműködésre készek vagyunk, hogy közösen állapítsuk meg azt a kört, hogy mi az, ami tartós állami tulajdonban maradjon, mert ez tudja talán biztosítani azt, hogy valóban hosszú távon ezek tudnak tartós állami tulajdonban maradni. Itt sincs fekete meg fehér, mert a Szerencsejáték Rt.-nél is meg lehet közelíteni a kérdést racionális üzleti alapon, meg lehet közelíteni érzelmi alapon, meg lehet közelíteni úgy, hogy mit lehet ma az embereknek eladni, mit tudnak elfogadni az emberek, mikor kell egy vagyont eladni.

Amikor a piacon a legjobb árat tudjuk kapni érte, vagy tartani kell még olyan körülmények között is, amikor még bevételt hoz, de látszik, hogy az értékesítési ára csökkenni fog, mert a gazdaság körülményei úgy fognak változni, ahogy már most előre látjuk a Szerencsejáték Rt. esetében egy liberalizációval, illetve a posta esetében egy nyitással, amikor a szolgáltatás ki fog nyílni és bárki végezni tudja?

A szocialista frakció álláspontja most ahhoz áll közelebb, hogy ezeket a cégeket százszázalékos tulajdonban meg kell tartani, de a vita folyamán egyéb más, akár a Herendi Porcelán kérdéseiről, akár ezekről a kérdésekről a vitát folytassuk le.

(0.00)

Visszatérve oda, ahol kezdtem, ez egy nagyon fontos törvénycsomag része. A jó az lenne, ha a szokottnál magasabb szintű konszenzussal tudnánk ezen a törvényen is túl lenni, és tudnánk nekiállni a közpénzügyi törvények következő etapjának, az őszi ülésszakban már egy viszonylag, a lehetőségekhez képest legjobban megcsinált vagyontörvénnyel.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Molnár Oszkáré a szó.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szabó Lajos képviselő úr hozzászólásából néhány dolgot feljegyeztem. Többször említette a beszéde elején és a végén, hogy nagyon reméli, illetve kívánja, hogy itt egy magasabb szintű konszenzussal szülessék meg ez a törvény. Az előbbi hozzászólásomban javasoltam, hogy a parlament kétharmaddal fogadja el a törvényt, ebben legyenek partnerek tisztelt szocialista és szabad demokrata képviselőtársaink. Az még magasabb szintű konszenzus lenne, és a nemzeti vagyon igazi védelmét szolgálná, ha a parlament kétharmados törvényalkotása mellett a tanács elnökének és tagjainak kinevezését, mondjuk, a köztársasági elnök úrra bíznánk, és nem három miniszterre.

Hadd kérdezzem meg önöket, hogy miért pont három miniszter. Miért nem két miniszter, vagy miért nem hat miniszter nevez ki egy-egy tagot ebbe a tanácsba? Milyen alapon hozták önök össze pontosan ezt a három minisztert? Varga Mihály képviselő úr az előbb már említette, hogy vannak olyan területek ebben a vagyonban, amelyeket ez a három minisztérium nem fed le. Azt hogyan óhajtják majd megoldani, hogy minden részterületnek legyen egy-egy képviselője?

Említette Szabó Lajos képviselő úr azt, hogy egyetért azzal, hogy szűnjön meg az ingyenes vagyonhasználat. Kérem szépen, tudják mit fognak ezzel elérni? Néhány példát említek. Vannak olyan kórházak, amelyek állami kezelésben, állami tulajdonban vannak. Ha önök megszüntetik az ingyenes vagyonhasználatot, és bérleti díjat fognak kérni a kórházaktól, akkor ezzel azt fogják elérni, hogy ezt a bérleti díjat természetesen a lakossággal fogják megfizettetni; gondolom, már megvan az, hogy miképpen, valószínűleg egy megemelt vizitdíjjal vagy kórházi napidíjjal.

ELNÖK: Ékes József következik.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem kívánom még a két percet sem kihasználni. Szabó képviselőtársam, ugye, nem 12 állami gazdaság volt ebben az országban? Ugye, nem 12? Körülbelül 230 volt. Azért lenne célszerűbb inkább előrenézni, nagyon jól tudjuk, hogy milyen hibákat követtünk el, akkor talán azokból a hibákból tanulni kellene, és pontosan megvizsgálni annak lehetőségét, hogy most mit csinálhatnánk jobban. Szeretném arra a figyelmet felhívni, hogy a 12-vel szemben a 218 mikor került értékesítésre. Talán itt lehetne egy önvizsgálatot tartani, és nem visszahivatkozni egy olyan lépésre, ami a 218-cal szemben mégiscsak mást jelent és mutat.

ELNÖK: Varga Mihály következik.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Ékes József elmondta hozzászólásom egyik részét. Kedves Szabó Lajos! Örültem a józan, higgadt hangnak, de a Horn-kormány ciklusának végére önök már 123 állami gazdaságot értékesítettek, aztán még a következő MSZP-kormány időszakában másik 9-et.

De kérdésekre szeretnék visszatérni, mert itt van még néhány zavaró tényező. Itt van a három szervezet összevonása. Van három intézmény, amelyik ma az állami vagyonkört működteti, irányítja, önök most ezeket összevonják egy negyedikbe. Mitől gondolják azt, hogy ha ez a három rosszul működött, akkor ez az új, negyedik majd jól fog működni? Mi az oka annak, hogy egy olyan plusz új intézmény jön létre, ami korábban nem volt? Miért nem oldották meg úgy, ha már ezt a megoldást akarták választani, hogy vagy a KVI-be, vagy az ÁPV Rt.-be vonják össze a vagyonkezelést? Miből gondolják azt, hogy ez a negyedik majd jobb lesz? Más szakemberek fognak ott ülni? Más lesz az intézmény működtetésének állami támogatása? Vagy mi fog ott történni?

A másik kérdésem a Szerencsejáték Rt.-re vonatkozik, mert valami titkos vágyat éreznek folyton, hogy a Szerencsejáték Rt. értékesítésére sor kerüljön, és kikerüljön a tartós állami vagyonkörből. De ha már értékesíteni akarják, akkor hogyan akarják értékesíteni? Az állami monopóliummal együtt akarják ezt eladni, vagy monopólium nélkül akarják eladni? Esetleg részleges privatizáció lesz tőzsdén keresztüli privatizáció lesz, vagy milyen privatizáció lesz? Mert erről sem tudunk semmit.

A harmadik kérdésem pedig az MVM-re vonatkozna. Az MVM-nél is tudjuk jól, hogy az árszabályozás, reményeink szerint, továbbra is állami körben marad. Hogyan fog akkor a tőzsdére bekerülni? Azt olvasom itt az MVM stratégiai vezérigazgató-helyettesének, Karl Imrének, volt MSZP-s képviselőtársunknak egy nyilatkozatában, hogy tőzsdére kerül majd az egynegyed rész. Bocsánat, de még a törvényt sem fogadtuk el! Hogyhogy ilyen jól értesült ennek a cégnek a korábbi MSZP-s képviselője, hogy ő már arról beszél, hogy hogyan kell ezt a tőzsdére bevezetni?

Úgyhogy ezek a kérdések továbbra is kérdések maradtak, ezekre az államtitkár úrtól sem kaptunk eddig választ.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Jakab István felszólalása következik.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoltam, hogy még a tegnapi nap folyamán jutok szóhoz. Nem panaszkodom a méltatlan körülményekre, szerettem volna még a tegnapi napon szólni, nem jött össze.

Nos, engedjék meg, hogy államtitkár úr szavaihoz hadd csatlakozzam: hatékonyabb, eredményesebb, költségtakarékosabb. Remek! Nagyon jól hangzik, nagyon kiváló. Biztosan így működik majd ez az új szervezet. Hiszen egy részvénytársaság így működik, mert ott egyszerűbbek a döntések, gyorsabbak, praktikusabbak, és egy-egy vezető hamar el tudja dönteni, hogy melyik a leginkább célravezető módszer. Csak a baj az, hogy az előbb említett, könyv szerinti értéken közel tízezer milliárdról, de ennek a többszörösét jelentő nemzeti vagyonról van szó, és az agráriusok szemszögéből nézve ez így, ahogy a tervezetben szerepel, elfogadhatatlan.

Nem véletlen az, hogy a mezőgazdasági bizottság nem fogadta el a törvényjavaslatot, elutasította azért, mert ez egyetlenegy agrárius számára sem lehet igazán elfogadható. Miért? Azért, mert ez azon túl, hogy a jelentős nemzeti vagyont kitevő termőföldről szól, 1 millió 470 ezer hektár termőföldről szól többek között, számunkra nagyon meglepő, hogy itt mindenki az értékesítésre gondolt. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Itt nem csupán az értékesítésről van szó. Az nagyon szomorú lenne, ha a törvényjavaslat, legalábbis a jogalkotó elsősorban arra gondolt volna, hogy hogyan lehet ezt a földet nagyon gyorsan értékesíteni, és ebből jelentős árbevételre szert tenni. Erre mi még gondolni sem akarunk, habár megvan a veszélye.

Szeretném felhívni a figyelmüket azon apró tényre, hogy önök mondják folyamatosan, hogy a versenyképesség mennyire fontos számunkra. Ha megnézik ma a magyar birtokszerkezetet, mit látnak? Szétaprózott. Nem az egyes gazda kezében lévő termőföld nagyságával van baj, mert az esetenként jelentős mértékben meghaladja az Európai Unió átlagát. A parcellaméretekkel van baj, tisztelt képviselőtársaim, ezeket pedig össze kell rendezni, hogy hatékonyabb, eredményesebben művelhető birtoktestek alakuljanak ki. Nos, ha ezeket a ma még az állam tulajdonában lévő termőföldeket értékesítik, akkor mégis honnan gondolják, hogy a birtokrendezéshez lesz majd cserealap?

(0.10)

Honnan gondolják, hogy esetleg az adott településeken lesz lehetősége a gazdáknak, hisz ebben a teremben tegnap reggel Font Sándor úrtól hallottuk, ugye, hogy birtokrendezéshez szükség van csereföldre, csereföldalapra, és ha azt mondjuk, hogy a nagyüzemekben, nagygazdaságokban van 150 ezer alkalmazott, akkor van 200 ezer önfoglalkoztató gazdálkodó, akinek esetleg még vannak alkalmazottai. Tehát számunkra fontos, hogy működőképes, hatékony gazdaságok jöjjenek létre. Ha a Nemzeti Földalapot beolvasztják a Nemzeti Vagyongazdálkodási Rt.-be, és az a szabályrendszer, amit terveznek, működni kezd, akkor reményünk sem lehet, hogy itt az agráriusoknak beleszólási lehetősége van.

Ez a törvény nem szól másról, mint arról, hogy az agrárminisztert, akit egyébként nagyon tisztelek, gyámság alá helyezik. A héttagú testületben egyetlenegy képviselőt delegálhat az agrárminiszter, egyet. Azt gondolom, hogy az agráriusok ettől talán többet érdemelnek, és talán fontosabb az a vagyonérték, annak hatékony működtetése, mint az, hogy az agárminiszter ebbe bele sem szólhat. De ha az agrárminisztert gyámság alá helyezik, akkor tulajdonképpen a birtokpolitikát ki alakítja, kik alakítják? Egy részvénytársaság vezérigazgatója, akinek olyan jogosítványokat adnak, hogy 500 millió forintig dönthet? Egyszerűen ledöbbentő, és bizony ezekre a kérdésekre nem kaptunk sem a bizottságban választ, sem azóta az egyeztetések során.

Van egy másik apró kérdés: tulajdonképpen, ha nagyon szigorúan vesszük, a hiteles, hatályos nyilvántartási adatokat biztosítani kell. A tulajdonosi jog gyakorlója innentől kezdve a Nemzeti Vagyongazdálkodási Rt. lesz. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet nevére kiállított tulajdoni lapok majd átírásra kerülnek? Nagyon jól tudjuk, hogyan működnek, mekkora ügyhátralékban vannak a földhivatalok. Tessék mondani, ha annak idején nem volt a másfél millió hektár osztatlan közös tulajdonban lévő termőföld esetében arra lehetőség, hogy a megfelelő forrást - pedig ennek a törvényi alapja megvan - biztosítsák, akkor most milyen alapon gondolják, hogy erre lesz megfelelő forrás? Azt gondolom, hogy sem szabad kapacitás, sem megfelelő forrás erre nem lesz.

Visszatérve a döntésekre, a földügyekre, az NFA-val kapcsolatos dilemmákra: nos, mi úgy ítéljük meg, valamennyi agrárius, hogy a Nemzeti Földalap ott maradjon, ahol eddig volt, és azt a transzparenciát biztosítsák, ami eddig megvolt, ugyanis eddig is elég sok indulatot váltott ki egy-egy földrészlet értékesítése. Most, ha ezt ezen rendszer keretében határozzák meg, hogy milyen formában legyen a földértékesítés, innentől kezdve, azt gondolom, hogy a gyanakvás még inkább érzékelhető lesz minden szektor részéről.

Tehát önállóan a Nemzeti Földalap eddig is tudott működni, ezután is tud működni. A termőföld egy speciális tulajdon, sem irodaházakkal, sem egyéb állami vagyontárgyakkal ezt összevetni nem lehet. Az pedig, hogy most kap egy látszatönállóságot, és a későbbiek során a döntési mechanizmus kapcsán majd lehet, hogy látszatra úgy tűnik, hogy az agráriusok befolyásolják a döntéseket, nem hisszük el, nem fogadjuk el, mert az agráriusoknak ebbe beleszólási lehetősége, ha ez a törvény hatályba lép, nem lesz. Nem véletlen a tiltakozás, nem véletlen a szembenállás.

Egyébként meg kell jegyezzem, hogy már most ismertek azok a földértékesítési trükkök, amikről azt gondolom, célszerű lesz érdemben a későbbiek során is beszélni, hogy hogyan lehet nyilvános pályázatokat követően, majd zárt, meghívásos pályázatok kapcsán a termőföldet értékesíteni.

Szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni, hogy azon túl, hogy a föld egy különleges vagyontárgy, azon túl az a 150-200 ezer család, aki ebből akar megélni és a földbirtokait kiegészíteni, és azt hatékonyan működtetni, neki nincs más lehetősége, neki nincs hova hátrálnia, tehát ők mindent elkövetnek azért, hogy ezt a földet meg tudják tartani.

Még egyszer ismételten kérjük, hogy a Nemzeti Földalapot ne akarják ebbe a rendszerbe bevonni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Ehhez a napirendi ponthoz normál felszólalásra más már nem jelentkezett, viszont van két kétperces hozzászólónk. Varga Mihályé a szó.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Szeretném folytatni a kérdések sorát, hogy államtitkár úrnak vagy majd miniszter úrnak legyen a zárszóra is mondandója. Az egyik ilyen kérdés, hogy miért nem költségvetési szerv, miért részvénytársaság a dolog, amire nem kaptunk eddig semmilyen kielégítő magyarázatot. A részvénytársaságok a fenntartásukat üzletszerű gazdasági tevékenységgel biztosítják. Szeretném idézni, hogy az Alkotmánybíróság több ízben kimondta, hogy az állam, mint magánjogi jogalany, nem élvezhet semmilyen pozitív előjogot más magánjogi alanyokkal szemben, mert azokkal egyenlő. Most ez csak azért fontos, mert ebben a javaslatban az is szerepel, hogy az új részvénytársaság szervezetének működéséhez szükséges forrást a központi költségvetés biztosítja, tehát elvileg itt egy alkotmányossági probléma is lehet.

További kérdésem, hogy mi is van pontosan a Nemzeti Színházzal? Mert ugye, először arról volt szó, hogy ez már szintén nincs benne abban a körben, amit az állam tulajdonosként birtokolni kíván. Aztán némi idő után fölébredtek a kultusztárcánál is, és a szakállamtitkár úr úgy nyilatkozott, hogy az nem lehet, hogy a Nemzeti Színház ne állami tulajdonban maradjon, és szeretnék, ha részvénytársaságból költségvetési szervezetté alakulna át a Nemzeti. Itt úgy tűnik, hogy jó a költségvetési szerv, ott pedig, ahol egyébként ez a nemzeti vagyonkezelő működne, ott meg nem jó a költségvetési szerv.

És ha már itt tartok, arra sem kaptunk eddig világos magyarázatot, hogy a Magyar Fejlesztési Bank miért is kerül ki ebből az egységes tulajdoni körből. Mi az oka annak, hogy ezt ki kell venni ebből a körből, és a gazdasági miniszterhez kell delegálni? Talán csak nem az, tisztelt államtitkár úr, hogy a koalíciós partnernek is adni kellett valamit, ami miatt majd megszavazza ezt az állami vagyonról szóló törvényt?

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Molnár Oszkáré a szó.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképpen Varga Mihály képviselő úr azt az alkotmányossági aggályt ismertette, amit én is szerettem volna a részvénytársaságok működésével kapcsolatban elmondani. Hozzátéve talán annyit, hogy abban az esetben, ha egy olyan példa fog bekövetkezni, ami, azt gondolom, példátlan, hogy a magyar állami költségvetésből fog működni egy zártkörű részvénytársaság, akkor egész nyugodtan jelentkezhet majd a 2., a 3., a 4. és a 8. zártkörű részvénytársaság is az állami költségvetésbe, hogy tessenek szívesek lenni nekem is költségvetési forrást biztosítani, hiszen egyenlőség van, nem lehet ilyen diszkriminációt tenni, hiszen a felek akár százszázalékos állami tulajdon, de részvénytársaság, a polgári törvénykönyv szerint ugyanolyan minősítésben kell hogy részesüljenek.

(0.20)

Nagyon sok... - nagyon sok?! -, összesen három szocialista képviselő van jelen a teremben. Többek felszólalásában elhangzott az, hogy szeretnék, ha módosító indítványokat nyújtanánk be mi, ellenzéki képviselők is ehhez a törvénytervezethez.

Számtalan módosító indítványt lehetne benyújtani. Azt gondolom, hogy legalábbis én a magam részéről ezzel biztos nem fogok élni, hiszen biztos vagyok abban, hogy az Alkotmánybíróság ezt a törvényt, amennyiben önök ilyen módon fogják elfogadni, meg fogja semmisíteni, meg kell hogy semmisítse az Alkotmánybíróság, mert több ponton ütközik a magyar alkotmánnyal. Igaz, hogy van példa arra az önök működésében, például Kóka miniszter úr is megsértette az alkotmányt, amikor néhány napra magához vonta az egészségügyi tárca irányítását, ugyanis az alkotmány kimondja, párt közvetlenül nem irányíthat állami szervet.

Ez csak egy példa volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bocsánat, elnök úr, egyetlenegy mondat, és befejezem; önre is tekintettel vagyok és mindenkire. A részletes vitában majd még több ponton fogjuk elemezni az önök törvényjavaslatát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Varga Mihályé a szó.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is úgy látom, hogy válasz nemigen érkezik a másik oldalról, úgyhogy így már nincs értelme ezt a vitát folytatni. Magunkra tudunk reagálni kétpercesekben, de szerintem itt érdemes pontot tenni.

Az utolsó hozzászólásban azt szeretném még fölvetni, hogy még mindig nem kaptunk választ arra, hogy mi is ennek a privatizációnak az elvi alapja - bevételkényszer, állam. S ha már az államot említem, látom, még Gegesy képviselőtársam itt van. Képviselő úr, ha az állam rossz tulajdonos, a magán pedig mindig jó tulajdonos, akkor mondjuk, az önkormányzatot ön hova sorolja be? Az önkormányzat jó tulajdonosi körbe tartozik vagy rossz tulajdonosi körbe tartozik? Vagy ott esetleg van valami differenciálási alap attól függően, hogy ki az önkormányzat vezetője?

Továbbra sem kaptunk arra választ, hogy az ITD Hungary Kht.-nél, a Hitelgarancia Rt.-nél, a Mehibnél, az Eximbanknál mi az értékesítés alapja, mi az, ami a kormányzatot arra kényszeríti, hogy ezeket a privatizációs körbe vonja be. Az államtitkár úr mosolyog ezen, de én abból tudok kiindulni, amit elénk tettek a törvényjavaslatban (Tátrai Miklós: Csak el kellene olvasni!), és ott bizony az szerepel, hogy ezek nem a tartós, százszázalékos állami vagyonkörben maradnának, de biztos van erre is egy magyarázat, valószínű, hogy valamikor majd megosztja velünk ezt a választ.

S végül, de nem utolsósorban: mi lesz a bevétellel? Mert a Postabank értékesítése után abban már nem nagyon lehet reménykedni, hogy önök valóban az államadósság törlesztésére fogják ezt fordítani, erről már lemondtunk. De akkor mi fog történni a bevétellel? A Budapest Airportnál is azt ígérték nekünk, hogy majd az államadósságot törlesztik ebből, aztán folyó kiadásokra ment el a 460 milliárd forint döntő többsége.

Tehát jó lenne erre is valami megnyugtató választ kapni. A kérdésekből tehát van épp elég. Sajnálom, hogy ezt éjjel fél egykor kell parlamenti képviselőként elmondani, de ha a kormány ilyen méltatlan körülményeket teremt, akkor sajnos ekkor kell ezt megtennünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Még vannak, akik kedvet kaptak a késői órán. Gegesy Ferencé a szó.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Távol álljon tőlem, hogy kedvet kaptam volna hozzászóláshoz, csak már másodszor szólítanak meg, és úgy gondoltam... - tudok válaszolni, eddig nem azért nem jelentkeztem szólásra.

Ékes képviselő úr olyasmit mondott, amit én nem mondtam, illetve olyasmit adott az én számba, hogy a magántulajdonba adott ingatlant bérlik, és akkor miért jobb ez a mutyizásnál. Én pusztán azt mondtam önnek, a költségvetési intézmények is fizessenek bérleti díjat, és ez Molnár Oszkár úr kérdésére is válasz, hogy a költségvetésében, tehát a költségvetési bevételeiben jelenjen meg a fizetendő bérleti díj, de utána az intézmény eldöntheti - most kifejezetten igazgatási szervekre gondoltam, természetesen nem a kórházakra -, hogy mennyi helyiséget, mennyi épületet használ, és eldönti, hogy neki az a fontosabb, hogy szélesebb területet biztosít az ott dolgozóknak, vagy esetleg jobb bútort, felszerelést és egyebeket.

Varga képviselő úrnak csak azt tudom mondani, amit már itt egyszer elmondtam ugyancsak egy ilyen késő esti órában, hogy én is ismerek jól működő önkormányzatot, de az a baj, hogy ennél több rosszul működő önkormányzatot ismerek. Ezért én nem azt mondom, hogy az állam rossz, és a magán a jó, hanem többnyire, és ehhez viszont ragaszkodom.

És amíg még van 20 másodpercem: a cseh példát nagyon látványos volt felemlíteni. Úgy gondolom, Csehország az elmúlt 150 évben magasabb egy főre jutó GDP-t és egyéb mutatókat produkált. '90 körül, ha jól tudom, nulla külföldi adóssággal fordult - nem biztos, hogy pont nullával, de nagyon kevéssel -, és azt lehet mondani, hogy a folytatott kuponos privatizációs politika ellenére is ma még jobban áll.

Köszönöm.

ELNÖK: Kékesi Tibor következik.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Három kérdésre próbálnék reflektálni, lehet, hogy részben elveszem az államtitkár úr kenyerét.

A Fejlesztési Bank miért kerül külön? Nem kerül külön, tehát ugyanúgy állami tulajdon marad, ugyanúgy az egységes állami vagyonkezelés része. A vonatkozó szabályozás fölött ott van, hogy a tulajdonosi jogokat a Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörű Részvénytársaság vagyonkezelési szerződéssel átruházhatja. Itt csak annyi történik, hogy ez a lépcső most kimarad, közvetlenül rögtön a törvény megmondja, hogy itt a gazdaságpolitikáért felelős miniszter ennek a tulajdonosi jognak a gyakorlója. Tehát egyáltalán nem került ki az állami tulajdoni körből.

A birtokpolitikai problémára szintén Jakab képviselő úrnak - nem tudom, megoldom-e ezzel a kérdést - a 26. §-t ajánlanám a figyelmébe, ahol kifejezetten hivatkozik a jogszabály arra, hogy külön jogszabályban meghatározott, szabályozott birtokpolitikai irányelvek figyelembevételével, betartásával kell ezt a tevékenységet folytatni.

Varga képviselő úr még egy korábbi, hogy úgy mondjam, kérdésfeltevésében megkérdezte, hogy a három helyett most miért jobb az egy. Még egyszer jelezném, hogy nem három helyett lesz egy, hanem számos funkció a központi költségvetési szervek vagyonkezeléséből, az önálló országos hatáskörű szervek vagyonkezeléséből, de más költségvetési szervek, intézmények kezeléséből is ide fog kerülni, és ha most az úgyis csak hitbéli kérdés, hogy jobb lesz vagy nem lesz jobb, akkor nem is ezt az érvet mondanám: olcsóbb lesz. Kevesebben, kisebb helyen, nyilván takarékosabban fogják elvégezni ezt a munkát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért már megéri egy új szervezetet csinálni.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Államtitkár úr jelezte, hogy röviden kíván szólni az elhangzottakra válaszként, mivel több jelentkezőt már nem látok.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem valóban röviden válaszolni a vitában elhangzottakra.

Úgy látom, hogy az ellenzéki hozzászólók jelentős része a hozzászólásában nemcsak a törvényjavaslat egyes részeit hagyta figyelmen kívül, de a jelenlegi helyzetet is. A mai szabályozás alapján ugyanis, a ma hatályos, részben az önök által alkotott törvények alapján minden olyan állami vagyonelem, ami nincs a privatizációs törvény mellékletében mint tartósan állami tulajdonban tartandó tételesen felsorolva, az bármikor értékesíthető. A KVI-hez tartozó teljes ingatlanvagyon, a földalap teljes vagyona és a privatizációs törvény hatálya alá tartozó, a mellékletben nem felsorolt vagyonelemek.

Ehhez képest mi most azt mondjuk, hogy épületek tekintetében is, például közgyűjtemények tekintetében is és termőföldek tekintetében is legyen az Országgyűlésnek lehetősége arra, hogy ebben a törvényben mondja azt, hogy bizonyos vagyonelemeket nem lehet értékesíteni.

Ki dönt ma értékesítésről és hasznosításról, tisztelt Országgyűlés? Dönt egy személy: a KVI vezérigazgatója. Hol van ez a döntés az Országgyűléstől? Borzasztóan messze: KVI, pénzügyminiszter, kormány, Országgyűlés.

(0.30)

Dönt ma az NFA elnöke, a sor ugyanez: elnök, FVM-miniszter, kormány, Országgyűlés. Dönt az ÁPV igazgatósága, ott egy fokkal rövidebb a sor, mert kormány és Országgyűlés. Ehhez képest most azt mondjuk, hogy az összes ilyen döntés egy helyre kerül, amire az ellenőrző bizottságon keresztül közvetlen rálátása, az üléseken való részvételi lehetősége és az összes dokumentumba való betekintési lehetősége az országgyűlési képviselőcsoportok delegáltjainak lesz. Ugyanez vonatkozik a számvevőszéki ellenőrzésre is, amely ma esetleges és közvetett, ugyanezen a logikán, mint amit az imént említettem, közvetlen lesz, részben az ellenőrző bizottság elnökén, részben a fokozatok kiiktatásán keresztül, illetve ennek köszönhetően.

Mire lehet fordítani ma, és mire lehetne fordítani a törvényjavaslat elfogadása után a vagyon értékesítéséből vagy hasznosításából származó bevételt? Én az expozéban is elmondtam, hogy a ma hatályos jogszabályok szerint mindhárom vagyonkezelő szervezethez és az összes többi, több száz vagyonkezelőhöz a költségvetési szervekhez tartozó vagyonelemek esetében lehetőség van költségvetési intézményi működési kiadásokra fordítani a bevételeket, és ez rosszul van, tisztelt képviselő urak.

Ezért a kormány javaslata arról szól, hogy ne lehessen költségvetési intézmények működési kiadásaira fordítani a vagyonkezelésből, a vagyongazdálkodásból, a vagyonhasznosításból származó bevételt, kizárólag a vagyon értékének megőrzésére, növelésére, beleértve ebbe persze az államadósság-csökkentést is, lehessen a hasznosításból befolyó bevételeket fordítani. Ez egyértelmű előrelépés, pont azok mentén az érvek mentén, amelyeket önök a vitában megfogalmaztak.

Semmi konkrét értékesítési szándék a törvényjavaslattal önmagában nem hozható összefüggésbe. Van egy olyan elvi megközelítés - és azt gondolom, hogy ez egy nagyon helyes megközelítés -, hogy nem általában konkrét vagyonelemeknek a birtoklása, hanem a kormány politikáját, a mindenkori kormány politikáját, illetve a nemzetgazdaság stratégiai érdekeit, mindenkori stratégiai érdekeit figyelembe vevő vagyonkezelés és vagyontulajdonlás az, amely az országnak a valós érdeke.

Ahogy, Varga képviselő úr, önkormányzatok megcsinálták azt, amikor mondjuk, fejlesztési forrásra volt szükségük, a polgáraik jólétének javítása érdekében, hogy az államtól kapott, a belterületi földek... Mi volt ez? A szolgáltató cégek értékesítésénél a belterületi földek ellenértékeként kapott részvénycsomagokat értékesítették, amikor pénzre volt szükségük, csatornát építettek belőle, utat építettek belőle, közszolgáltató cégeket fejlesztettek ebből, tőkésítettek föl - erről szól ez a javaslat is.

Nem az az érdekes, hogy egy bizonyos cégben - néhány speciális esettől eltekintve - tulajdona legyen az államnak vagy konkrét ingatlanokhoz az állam ragaszkodjon, arra van szükség, hogy az a vagyontömeg, amivel rendelkezik, az az ország fejlődését a lehető leghatékonyabb módon segítse, és eladjuk azokat a vagyonelemeket, amelyek közvetlenül nem hasznosulnak vagy kevésbé hasznosulnak, és az ellenértékből utat építsünk, autópályát építsünk, feltőkésítsük mondjuk azt az Eximbankot, amelyet senki nem akar eladni, képviselő úr, csak el kellett volna olvasni a törvényjavaslat mellékletét vagy akár csak a hatályos jogszabályokat, és kiderülne, hogy száz százalékban állami tulajdonú marad az Eximbank és a Mehib; tehát hogy lehetősége legyen a mindenkori kormánynak és a mindenkori Országgyűlésnek a gazdaságpolitika, illetve a nemzetgazdasági érdekek szolgálatában a leghatékonyabban felhasználni a nem csökkenő vagyontömeget.

Járvás képviselő úr forszírozott számokat, és ezzel az igénnyel őneki teljesen igaza van. A probléma éppen az - és ennek a megoldását is szolgálja a törvényjavaslat -, hogy ma nem rendelkezünk ilyen számokkal. Azok az autópályák, amelyek '90 után épültek, azok a reális értéken szerepelnek a jelenlegi vagyonnyilvántartásban, amelyek '90 előtt, azok a bekerüléskori könyv szerinti értéken szerepelnek, mint ahogy az ingatlanok túlnyomó többsége ily módon szerepel.

Semmilyen azonos értékelési rendszeren alapuló, összehasonlításokra vagy bármilyen következtetések levonására alkalmas vagyonkataszter, vagyonnyilvántartás ma nincsen, ezért nem lehet korrekt számokat mondani, nem lehet korrekten hasznosítási követelményeket, illetve eredményességi követelményeket megfogalmazni az állami vagyon kezelésével kapcsolatban. Kellene, hogy tudjunk ilyet - nem tudunk, mert az elmúlt tizenhét évben a szabályok ezt nem tették lehetővé; most az a szándék, hogy erre lehetőség legyen, teremtsük meg ennek nem is csak a lehetőségét, hanem a kötelezettségét.

Jakab képviselő úrnak a felvetéseivel tulajdonképpen én teljes mértékben egyetértek, a következtetéseivel nem. Miért?

Tisztelt Képviselő Úr! Mindazokat a célokat, amelyekért önök - nagyon helyesen - a Nemzeti Földalapot létrehozták 2001-ben, ha jól emlékszem, azokat a Nemzeti Földalap mindenkori kezelő szervezete, a mindenkori kormány csak korlátozottan tudja megvalósítani, többek között azért, mert jelenleg sem egységes, hanem mind a három vagyonkezelő szervezetnél széttagolt az állami tulajdonú termőföldek tulajdonosi jogainak a gyakorlása.

Az a szántóföld, amely több helyrajzi számra tagolódik, és az egyik része védett, mert mondjuk, a túzok ott fészkel, a másik sarka nem védett, mert nem fészkel ott a túzok, az jelenleg két vagyonkezelő szervezetnél van, miközben ugyanaz a haszonbérlő kellene hogy művelje ezt a földet. De ma borzasztó nehéz, ha nem lehetetlen ezt elérni, mert a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Nemzeti Földalap, miután más jogszabályi háttérrel működnek, külön hasznosítási és értékesítési szabályzattal működnek, nem tudnak azonos eredményre jutni egy-egy kérdésben.

Ma számos esetben előfordul az, 2001 óta bármikor, hogy a földalap lefolytat egy eljárást, mondjuk, egy földterületnek a hasznosítására, és közben kiderül az, akár már a vevő is megvan vagy a haszonbérlő is megvan, kifüggesztésre kerül, hogy hoppá, ez egy védelemre tervezett terület, ezért mégsem lehet a földalapnak az eljárást eredményesen befejezni, mindenki rosszul jár ezzel. Azért van ez, mert széttagolt a vagyonkezelés, és a szervezetek nem azonos célrendszer és nem azonos feltételrendszer alapján dolgoznak. Mint ahogy annak sincs meg ma a lehetősége, hogy egy normális eljárásban adjunk haszonbérbe vagy értékesítsünk egy olyan földalaphoz tartozó területet, amihez mondjuk az ÁPV portfóliójába tartozó kerítés, istálló, víztorony, teljesen mindegy, hogy micsoda tartozik. Egy értékesítési eljárás, másik értékesítési eljárás, a kettőnek csak együtt lenne értelme. Nem lehet ezekben a kérdésekben a mai jogszabályi keretek között értelmes, a földet valóban használók érdekét szolgáló megoldásokat találni, csak akkor, hogyha ezt a jogszabályi hátteret egységesítjük, és egy olyan szervezet lesz, amelyik értelemszerűen egy irányba megy.

Én az expozémban utaltam arra, Szabó képviselő úr is kitért erre, hogy készülnek olyan módosító javaslatok, és azt kérem, miután tényleg azt gondolom, hogy a nézőpontunk nagyon közel áll egymáshoz, hogy ezeket majd figyelmesen tanulmányozzák. Azt tudom ígérni, hogy az önök által benyújtottakat mi is fogjuk tanulmányozni.

Ezek a módosító javaslatok azt teszik egyértelművé, nem azt mondom, hogy a benyújtott törvényjavaslattal szemben, hanem az abban foglaltakat megerősítve, hogy a mindenkori földbirtok-politika alakítása az irányelvek keretében az Országgyűlés, ennek megvalósítása az agrárminiszter feladat- és hatáskörébe tartozik. Az agrárminiszter számára a földdel kapcsolatos döntések tekintetében előzetes egyetértési jogot kívánunk biztosítani az egységes szervezet keretén belül is, és azokat a szabályokat, képviselő úr, amelyek ma az értékesítés és hasznosítás szempontrendszerét kormányrendeletben tartalmazzák, az őstermelőket, családi gazdákat és egyebeket nevesítve, a törvénybe be kívánjuk emelni, hogy ezzel is komolyabb garanciát teremtsünk, nemhogy az önök most megfogalmazott aggodalmaihoz képest, de a mai tényleges helyzethez képest is.

(0.40)

Még néhány további konkrét felvetésre is kitérnék. Varga képviselő úr megfogalmazta az aggodalmait például a regionális fejlesztési holding kapcsán, ami benne van a mellékletben, csak az utolsó soráig is el kellett volna jutni a mellékletnek, képviselő úr, az Eximbank és a Mehib kapcsán, ami az indoklásban szerepel, hogy miért marad száz százalék állami tulajdonban, még ha ez a törvényjavaslat normaszövegében nem is található meg feltétlenül egyértelműen. Ami pedig a honvédségi ingatlanokat, műemlékeket, egyebeket illeti: ezek ma is a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz tartozó ingatlanok, a KVI vezérigazgatója dönt ezek hasznosításáról és értékesítéséről ugyanúgy, ahogy a védett területek esetében a szakminisztereknek a szaktörvények szerint speciális jogosítványaik vannak, lényegében vétójoguk van. Ez megmarad továbbra is, nem érinti az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat.

Herényi képviselő úrnak a tőzsdei értékesítések kapcsán tett felvetésével, amelyeket Ékes képviselő úr is megerősített, egyetértek. A kormánynak az a szándéka, hogy amikor lehet, amikor a kormány értékesíteni szeretne, és amikor ez a tőzsdén megvalósítható, akkor ezt a formát preferáljuk, de azt, hogy milyen értékesítés valósulhat meg a tőzsdén, leginkább a tőzsde szabályzatai befolyásolják, egyáltalán hogy milyen cégeket engednek be a tőzsdére. Ebben azért korlátos a kormány mozgástere, de a szándék azonos. Ebben boldogan egyértelműsítjük a törvényjavaslat szövegét. A bennfentes információkkal összefüggő probléma felvetésében is igaza van Herényi frakcióvezető úrnak. Ezt a módosítást is bizonyosan át fogjuk vezetni.

Jakab képviselő úr felvetéseire már válaszoltam. A tulajdoni lapok tekintetében, képviselő úr, jó hírem van. A tulajdoni lapokon ma az van, hogy Földalapkezelő Szervezet. A törvényben szándékozzuk kimondani, hogy január 1-jétől, amikor a teljes integráció megvalósul, a tulajdoni lapon szereplő Földalapkezelő Szervezet az új szervezet, vagyis a tulajdoni lapokhoz egyáltalán nem kell hozzányúlni. Abszolút jogos a felvetés, nagyon sok adminisztrációs problémát jelentene, de mi is gondoltunk erre, és van megoldás a problémára, ha ezt a törvényben rendezzük.

Végezetül köszönöm szépen mindenkinek a vitában való részvételt. Azt gondolom, a törvényjavaslatnak egy picit részletesebb tanulmányozása a vitában felvetettek jó részének az elhangzását elkerülhetővé tette volna. Semmilyen konkrét értékesítési szándék a törvényjavaslat kapcsán nincs, hiába vannak olyan felszólalások, amelyek ezt már most előrevetítik, és még az eredményét is tudják ezeknek az értékesítéseknek. Ha valaki a teremben, akkor Varga képviselő úr mint volt miniszter kell hogy tudja, ha ma úgy döntene bárki, hogy egy állami tulajdonú társaságot értékesíteni kell, akkor ennek minimum másfél év a kifutási ideje, nem lehet előbb megcsinálni. De ma nincs olyan szándék kimondva, képviselő úr, hogy bármilyen, a törvényjavaslattal érintett kérdésben konkrét értékesítési eljárás induljon meg.

A MÁV Cargóra, képviselő úr, ma sem vonatkozik semelyik állami vagyonról szóló törvény, és ezután sem vonatkozna, mert a MÁV Cargo nem az állam tulajdona, hanem a MÁV Zrt.-é, és a MÁV Zrt. részvénye az állam tulajdona. (Varga Mihály: Paksot is el lehet adni!) Képviselő úr, a jelenlegi törvényi szabályozás és az új törvényi szabályozás sem tud kiterjedni műfajilag sem, csak a közvetlen állami tulajdonra, a közvetett állami tulajdonra nem terjed ki ma sem, és nem is tud kiterjedni.

Azt javaslom tehát, hogy a vita következő szakaszáig a törvényjavaslat részletesebb tanulmányozására tegyenek kísérletet. S természetesen sok olyan kérdés van, amelyekre most részben én is kitértem, részben pedig idő hiányában, elnök úr instrukcióinak megfelelve nem, amelyekben módosító javaslatok fogalmazhatók meg, olyan módosító javaslatok, amelyek a kormány támogatását is el fogják tudni nyerni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Emlékeztetem önöket, hogy az előterjesztett napirendi ajánlás szerint az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében holnap 16 órakor kerül sor.

Az általános vitát elnapolom, lezárására tehát holnap délután lesz időnk.

Soron következik az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/3096. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/3096/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Kondorosi Ferenc államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.