A felszólalás szövege:
ZATYKÓ JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 1998. november 11-én megvitatta a Magyar Köztársaság '99. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatát, figyelembe véve az Állami Számvevőszék véleményét is. A vita az általános vitára való ajánlásról szólt. Az általános vitára való alkalmasságot a bizottság 12 igen és 9 nem szavazattal biztosította. A nem szavazatok magas aránya bizonyítja, hogy a bizottságon belül a kisebbségnek markánsan más véleménye fogalmazódott meg a többségi csenddel szemben.
A vita a költségvetés egészéről, illetve a törvényjavaslat XII. fejezete mentén bontakozott ki. Nagyon röviden szeretném összefoglalni a bizottság kisebbségi véleményét.
Mi úgy gondoljuk, hogy a jövő évi költségvetés nem hazánk modernizációjáról és felzárkóztatásáról szól. Nem tartjuk megalapozottnak a költségvetés bevételi oldalát, s ebből adódóan erősen megkérdőjelezzük a törvény végrehajthatóságát.
Véleményünk a költségvetés XII. fejezetéről: megállapodás a fejezet irányszámaira a PM és az FVM között nem született - mondja az Állami Számvevőszék a helyszíni ellenőrzés tapasztalatairól. Felvetődött bennünk a kérdés: netán ez motiválhatta Torgyán miniszter urat arra, hogy a fejezeti indoklások esetében lemondott aláírási jogáról, és ezt a mindent felvállaló politikai államtitkárára bízta? (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Így van! - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.) Miniszter úr azt ígérte az "FM-irányelvek" című kiadványában, amely az agrárágazat pénzügyi szabályozórendszerének '99. évi továbbfejlesztéséről szól, hogy a piacra jutási támogatás 48,7 milliárd forint lesz, természetesen központi költségvetési forrásból. Ezzel szemben a törvényjavaslat csak 38,8 milliárd forintot tartalmaz. Eltűnt 10 milliárd forint! Az agrártermelés költségeit csökkentő támogatások esetében a torgyáni ígéret 58 milliárd forint, szintén központi költségvetési forrásból. A tényszám a költségvetési törvényben 48 milliárd forint. Ismét eltűnt 10 milliárd! Nem sok ez már egy kicsit?!
Már csak kuriózumként szeretném megemlíteni az alábbi tényt. Mint tudjuk, a '98-as évben 800 millió forint állt rendelkezésre a falugazdászi hálózat üzemeltetésére. És miről szól a közeljövő, az 1999-es év? Plusz 700 millió forintos támogatásról, és a mese hozzá a falugazdászi hálózat átalakítása és az ellátandó feladatok növekedése. Azt viszont nem értem, hogy mi történik 2000-ben, illetve 2001-ben, hisz a támogatás összege ismét 810, illetve 867 millió forintra csökken. Netán visszaalakítjuk a falugazdászi hálózatot, vagy csökkennek az ellátandó feladatok?
A felsorolt tények alapján összefoglalóan úgy tudom megfogalmazni a bizottságban kialakult kisebbségi véleményt, hogy az ígéretekről a lepel lehullott. Ez a költségvetési törvény nem az agrárválság megszüntetését célozta meg. Ez a költségvetési törvény az agrárválságban való bennragadás stratégiáját sugallja. Igaz, ennek is lehet üzenet értéke a mezőgazdaság szereplői felé, de ez az üzenet számunkra elfogadhatatlan.
(16.40)
Néhány perccel ezelőtt Szekeres Imre képviselőtársam elmondott egy idézetet, én is szeretnék ehhez kapcsolódni. Szeretném önöknek elmondani, hogy az a gondolatsor 1994 novemberében hangzott el itt, ebben a teremben. Ha valaha lehetett, lehet az akkori idézetnek aktualitása, akkor az most van, 1998 novemberében. Erre szeretném felhívni Szájer József frakcióvezető úr figyelmét.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy aki még e késői órán a képviselőtársaim közül a teremben jelen van, azok talán mindannyian tudják, hogy a T/257. számon benyújtott törvényjavaslat 5. §-a a kármegelőzésről szól. Azt hiszem, hogy az 5. § egy hiányt szeretne pótolni, méghozzá az 1996. évi LV. törvény 78. §-a esetében, nevezetesen: beemeli a vasutak viszonyát a vadgazdálkodás és az általa érintett területek esetében. Mint ahogy mondottam, egy hiányosságot próbál meg ez a paragrafus kezelni, és mi a képviselőtársammal e paragrafushoz nyújtottunk be módosító javaslatot.
Módosító javaslatunk lényege röviden az alábbiak szerint fogalmazható meg: az autópálya létesítője, fenntartója, valamint üzemeltetője köteles a védelmi berendezések elhelyezéséről saját költségén gondoskodni. E módosító javaslattal nekünk az a célunk, hogy az előttünk álló időszakban hazánkban autópálya ne épülhessen védelmi berendezés, illetve kerítés nélkül, illetve szeretnénk elfogadtatni azt az álláspontunkat, mely szerint mi azt gondoljuk, hogy az autópályán a védelmi berendezések megléte legalább annyira fontos, mint, mondjuk, a megfelelő, jó minőségű és biztonságos útburkolat létesítése.
Azt gondoljuk, hogy a védelmi berendezések megépítése nagymértékben javíthatná a már meglevő autópályákon a közlekedés biztonságát. E módosító javaslat támogatására kérem mind a kormánypárti képviselőket, mind pedig ellenzéki képviselőtársaimat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A komáromi önkormányzat a város szennyvíztisztító telepének építése miatt az Európai Unió Phare-programjával kötött szerződés értelmében a KKA kezelőszervezetén keresztül visszatérítendő támogatásban részesül. Jelenleg a fővállalkozói szerződés utolsó számlájának és a beszállítói szerződés számláinak kifizetése szenved jelentős késedelmet, annak ellenére, hogy a projekt minden, a Phare által megkövetelt előírásnak eleget tett, és tudomásunk szerint a Phare a számlakövetelést a Kincstárnak átutalta. A bennrekedt követelés összege mintegy 85 millió forint, ami a beruházás bekerülési költségének csaknem 20 százaléka. A folyamat megszakadását információim szerint a KKA mint kezelőszervezet működésének átalakítása, valamint az államháztartás működési rendjéről szóló, múlt év végén megjelent kormányrendelet hatálybalépése körüli bonyodalmak okozzák.
A komáromi önkormányzat számára létkérdés a beruházáshoz folyósított Phare-hitel hátralévő részéhez való azonnali hozzájutás, mert a projekt ütemterve nem tesz lehetővé ilyen mértékű csúszást. Tudni kell, hogy ehhez a pénzhez Komáromon kívül senkinek köze nincs, hiszen a vele járó terheket maximálisan a városnak kell viselnie. Megengedhetetlen az, hogy a minisztérium települések önkormányzatait lehetetleníti el azzal, hogy a jogszabályok értelmezésével van elfoglalva.
Tisztelt Miniszter Úr! Szintén e beruházás megvalósítására a KKA 1997. június 26-án 95 millió forintos támogatást ítélt meg. A szerződés az alapkezelő és az önkormányzat között elkészült, a város az összes szükséges mellékletet becsatolta. A megítélt támogatást a Kormányzati Ellenőrzési Iroda megvizsgálta, újabban viszont ismételt felülvizsgálat folyik. A szerződést mind a mai napig nem írták alá, holott a beruházás folytatásához ez elengedhetetlen. A hiányzó támogatás átmeneti pótlására az önkormányzat hitelt kényszerült felvenni, ennek kamatterhei azonban tovább drágítják a beruházást.
Mindezek miatt kérdezem önt, hogyan alakulhatott ki a jelenlegi visszás helyzet. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy Komárom városa és a többi hasonló helyzetben lévő önkormányzat mielőbb hozzájusson az őt jogosan megillető forrásokhoz? Mit kíván tenni annak érdekében, hogy hasonló esetek a jövőben ne forduljanak elő?
Miniszter Úr! Nagy tisztelettel várom és várják Komárom állampolgárai az ön válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Ön az interpellációmra adott válaszának az elején azt fogalmazta meg, hogy milyen problémák álltak elő a minisztériumánál, milyen kapcsolatrendszere alakult ki a Pénzügyminisztériummal. Azt hiszem, hogy ez Komárom városát kevésbé érdekli. Komárom városát az érdekli, hogy azt a támogatást, amelyre ő jogosan igényt tart, mikor fogja megkapni. Komárom város önkormányzatát, az ott élő állampolgárokat az érdekli, hogy leállítsák-e a beruházást, vagy pedig tovább tudják-e folytatni.
Miniszter Úr! Sem én, sem Komárom város önkormányzata, sem állampolgárai jelen pillanatban ezt a választ nem tudják elfogadni, viszont ígérem önnek, hogy amennyiben valóban napokon belül ez a pénzösszeg a város egyszámláján meg fog jelenni, akkor én levélben fogok önnek köszönetet mondani, de most nem fogadom el az interpellációját.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A mezőgazdasági bizottság 1999. február 24-ei ülésén tárgyalt a termőföldről szóló törvény módosításának tervezetéről. A felelősen gondolkodó ellenzéki pártok nem értenek egyet a földtörvény javasolt módosításával, azért nem szavazták meg az általános vitára való alkalmasságot. Az ülésen számtalan olyan aggály fogalmazódott meg az ellenzék részéről, amelyekkel a kormányzó pártok képviselői is egyetértettek.
Röviden a következő három témáról szólnék: először a zsebszerződések ügyéről, majd a földhasználati nyilvántartásról és végül az előhaszonbérletek, elővásárlási jogok kérdéséről. A zsebszerződések kapcsán ismét egy Torgyán-bombát kap a politika bugyraiba bele nem látó ember. A miniszter úr ugyanis azt a demagógiát hirdeti, hogy ez a törvénymódosítás kizárja a külföldiek nemkívánatos térhódítását. Hangsúlyozom: nem zárja ki, sőt, a korábbi zsebszerződéseket törvényesíti. Ha valaki azt gondolja, hogy az előhaszonbérletre, elővásárlásra vonatkozó tilalom ebben a kérdésben bármit megold, az nem ismeri sem a vidéket, sem a jogot. Az ellenzéki álláspont szerint a föld azé legyen, aki megműveli. A változatlan tartalommal fennmaradó eddigi szerződések nem ezt a célt szolgálják.
Néhány gondolat a földhaszonbérleti nyilvántartásról. 1997-ben elfogadta az Országgyűlés az ingatlan-nyilvántartásról szóló új, korszerű törvényt. Ebben szerepel, hogy a haszonbérleti jogot a közhiteles nyilvántartásba be kell jegyezni. (Gyimóthy Géza közbeszól.) - Majd később meghallgatom Gyimóthy urat is.
Az idei költségvetési törvényben a kormányzó pártok egy évvel, 2000. január 1-jére halasztották el az ingatlan-nyilvántartási törvény hatálybalépését. És láss csodát! Mit csinál most a kisebbik koalíciós partner? Előterjeszt egy olyan javaslatot, amelyben földhaszonbérleti nyilvántartást kíván párhuzamosan létrehozni. Ugye, kedves képviselőtársaim, önöknek nem kell hosszan ecsetelnem azt, hogy hogyan és milyen könnyen lehet eltűnni a kettős nyilvántartásban? Arra részletesen nem térek ki, hogy egyes gazdasági számítások szerint egy ilyen rendszer kiépítése közel 600 millió forintba kerül, működtetése pedig évente 100 millió forintba kerülne.
Vajon honnan kerül majd erre pénz? Feltehetném úgy is a kérdést, hogy kitől veszi el a tisztelt kormányzat ezt az összeget. Elmondható, hogy csak akkor lesz jól működő nyilvántartás, ha abban a gazda is érdekelt, ha a föld azé lesz, aki megműveli.
Végül néhány gondolat az elővásárlási, előhaszonbérleti joggal kapcsolatos szabályok tervezett változtatásáról.
(15.00)
A javaslat szerint a szerzési tilalom alatt álló számára a későbbiekben nem jegyeztethető be például az elővásárlási jog. Megítélésem szerint ez átgondolatlan.
Két alapvető kérdéssel mindenképpen foglalkozni kell. Az egyik: a javaslat a magyar gazdák indokolt és támogatott földcseréjét is kizárhatja. A tervezett szabályozás korlátja lehet az ésszerű birtokkoncentrációnak. A másik: kizárja annak a lehetőségét, hogy a szövetkezeti tagok földhöz jutását a szövetkezetek elősegíthessék. Egyik elképzelés sem segíti azt, hogy a föld azé legyen, aki megműveli.
Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan fontos nemzeti kérdésben, mint a termőföld ügye, az érintettek és az Agrárgazdasági Tanács véleménye nélkül dönteni több mint felelőtlenség. Ez bűn! 1997-ben a Nemzeti Agrárkerekasztal tanácskozásán a pártok és az érintettek egyetértettek abban, hogy a mezőgazdaság ügye nem lehet a mindenkori politikai hatalommegtartás eszköze. Valamennyi képviselőtársam nevében kérem, hogy tartsuk magunkat ehhez.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Ön az 1999. március 2-án "A komáromi szennyvíztisztító támogatásáról" címmel elmondott interpellációmra az alábbi választ adta, és válaszát szeretném idézni: "Továbbra is fenntartjuk, amely szerint minden szerződést és minden kifizetést csak alapos ellenőrzés után tudunk teljesíteni. Ettől függetlenül ígéretet teszek arra vonatkozólag, hogy Komárom városa vagy önkormányzata napokon belül ezt az összeget meg fogja kapni." Az én válaszom az alábbi volt: "Amennyiben valóban napokon belül ez a pénzösszeg a város egyszámláján meg fog jelenni, akkor én levélben fogok önnek köszönetet mondani, de most a válaszát nem tudom elfogadni."
Nézzük meg, mi történt az elmúlt időben, március 2-a óta! A várost jogosan megillető 180 millió forint teljes egészében a három hét elteltével sem érkezett meg. Ezért a városnak mintegy 110 millió forintos folyószámlahitelt kellett felvennie likviditási gondjainak enyhítésére. Ez a hitelállomány a város költségvetését naponta 60 ezer forinttal terheli. Hozzá kell tennem, hogy miniszter úr azért az összeg egy részét két hét elteltével átutalta a város egyszámlájára, ez 85 millió forintot jelentett. Ez viszont már a kamatterhet mintegy 30 ezer forintra csökkentette.
De változatlanul az a kérésem, miniszter úr, hogy a még hiányzó összeget Komárom városának, és most már valóban napokon belül, szíveskedjék átutalni.
Mindezek miatt kérdezem önt:
Miniszter úr, ugye nem kapott tőlem levelet? Mit jelent az a miniszteri válasz, hogy napokon belül? Várhatóan hány napig terheli még a minisztérium Komárom város költségvetését most már nem napi 60, hanem csak 30 ezer forinttal?
Miniszter úr, ismét várom biztató válaszát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Én azt hiszem, hogy ön tévedésben van. Egy ellenzéki képviselő nem interpellálható, tehát ön ne tegyen fel nekem kérdést. (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Arra viszont, hogy én az elmúlt - és a ciklusok nem ötévesek, miniszter úr, négyéves ciklusokban dolgozik a magyar parlament -, tehát hogy az elmúlt négy évben mit tettem: én nem teszem azt, mint a jelenlegi kormánypárti képviselők, hogy álinterpellációkkal álltam volna elő. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Én most azért interpellálok, mert úgy érzem, hogy a városnak most van szüksége a pénzre.
(15.10)
Hiányoltam az ön válaszából azt, ami március 2-án elhangzott; most nem kaptam öntől olyan ígéretet, hogy napokon belül meg fogja küldeni ezt az összeget. Én bízom önben, hogy azért egy-két-három héten belül ez a pénzösszeg meg fog érkezni. És én mindig megtartom az ígéretem, sőt mi több, überelni tudom: nem levelet fogok a pénz megérkezésekor önnek küldeni, hanem dísztáviratot, kedves miniszter úr. Köszönöm szépen.
A választ nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP soraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Választási körzetemben Nyergesújfalu városa az elmúlt nyolc-kilenc évben is egy dinamikusan fejlődő, szépülő, rendezett kisvárossá alakult, amelyben az ott élő állampolgárok egyre jobban érzik magukat. Kivételt talán csak az Eternit-lakótelepen élő lakosok közérzete jelent. Már több lakossági fórumon, illetve közmeghallgatáson egyre markánsabban fogalmazzák meg az ott élők, hogy a lakótelepnek gyakorlatilag nincsen gazdája.
Nézzük csak, mi a helyzet! Az egykori Eternit vállalatból 1996. január 1-jén megalakul az Etercem Kft. selypi központtal. A kft. jelenlegi egyszemélyes tulajdonosa az ÁPV Rt., vagyis a magyar állam. Selypen találhatók a társaság működő egységei, míg Nyergesújfalu városában az ÁPV Rt. számára is értéktelen közterületek.
Az egykori vállalat társasággá alakítását az Interber Kft. készítette elő, illetve végezte el. Ez a kft. kérte a város önkormányzati képviselő-testületét, hogy határozza meg, milyen módon kéri majd a társaság privatizációját követően a belterületi földek után járó juttatást. A város képviselő-testülete 1994. május 3-ai határozatában 9 millió 156 ezer forint értékben az Eternit-lakótelep közterületeit kérte tulajdonba, az esetlegesen fennmaradó részt pedig készpénzben. Ez a határozat már az 1994. évben is egy jól megfontolt, előremutató határozat volt, hiszen a város vezetése csak a közterületek tulajdonjogának megszerzése után kerülhet abba a helyzetbe, hogy elkezdhesse a teljesen elhanyagolt lakótelep rendbetételét, illetve felújítását.
(14.10)
A közterületek tulajdonjogának bejegyzése után várható csak el a város vezetésétől, hogy a város egyéb területeihez hasonlóan parkosítson, illetve a városképnek jobban megfelelő infrastrukturális beruházásokat végezhessen. (Zaj.) Azt gondolom, hogy az általam elmondottak megvalósítása addig reálisan nem képzelhető el, amíg a városnak ezekre a közterületekre csak használati joga van.
Államtitkár Úr! Várom, illetve az érintettek is várják, hogy ön és az ÁPV Rt. partner-e abban, hogy az Eternit-lakótelepen élő állampolgárok is hasonló körülmények között élhessenek, mint Nyergesújfalu városának többi állampolgára.
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Államtitkár Úr! Ez már egy hároméves téma, mióta a testület, az Etercem Kft., illetve az ÁPV Rt. között folyik az egymásra mutogatás. Általában ez az egymásra mutogatás arról szól, hogy a testület kezdeményez valamit az Etercem felé, az Etercem közli, hogy az ÁPV Rt. nem hagyja jóvá.
Még egy információval szeretnék szolgálni. Volt már egy közbeeső megoldási lehetőség, tehát én azzal nem igazán tudok egyetérteni, hogy feltétlen szükséges a privatizáció. Hiszen az ÁPV Rt. munkatársai tették azt az ajánlatot, hogy ha a város átveszi a meglévő 16 lakást, illetve 72 tüzelőtárolót, több mint 7 millió forint értékben, akkor át tudják adni a közterületeket. Tehát én úgy gondolom, hogy van az ÁPV Rt. kezében megfelelő megoldás. Én kérem, hogy a jövőben, az előttünk álló időszakban is próbáljanak egy konstruktív megoldást keresni annak érdekében, hogy a város ezt a lakótelepet is elfogadhatóbbá tudja tenni.
Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A 2000. év nemcsak a nagy ezer-, kétezer éves évfordulók éve. Csendesebb, de jelentős évforduló az is, amelyről szólni szeretnék.
A szülőváros, Komárom polgármestereként a legnépszerűbb magyar író, Jókai Mór születésének 175. évfordulóján közös emlékezésre hívom önöket. Az évfordulós rendezvények Jókai regényeiről, azok társadalmi meghatározottságáról és hatásáról szólnak. Jókai Mór azonban politikus volt, harminc éven keresztül országgyűlési képviselő, a képviselőház legszívesebben hallgatott szónoka. A folyosó elnéptelenedett, mikor ő felszólalt, és írói hírnevével, országos népszerűségével, nagyságának súlyával, élményszámba menő beszédeivel elmérgesedett helyzeteket tudott megoldani, oldhatatlannak látszó ellentéteket elsimítani, és országos nagy kérdéseket diadalra vinni.
Ami pártosságát illeti, politikai nézeteire mindig nagy befolyást gyakoroltak politikus, nálánál sokkal politikusabb barátai. A hatvanas években, amikor képviselői pályáját kezdte, az ellenzékhez csatlakozott. Legkiválóbb barátai és támogatói Nyáry Pál, Almássy Pál, Kazinczy Gábor voltak. A biztos igazodási pontot azonban Tisza Kálmán jelentette számára, tűzön-vízen át követte őt; akkor is, ha ez népszerűségét veszélyeztette, támadási felületet biztosított politikai ellenfeleinek, és következetlenséggel tette vádolhatóvá. Ahogy történt például a '75-ös pártfúziót követően, amikor a népszerű és elhíresült ellenzéki balközéppárti gerillaharcosból, a Deák-párttal történt fúzió után, szinte egyik napról a másikra kormánypárti lett, egy a mamelukok közül.
Amikor azzal vádolták, hogy következetlen - hiszen a kiegyezés ádáz ellenségéből lett kezes kormánypárti -, Jókai, aki minden felszólalásához okos, lelkiismeretes és szellemében igényes magyarázatot adott, így indokolta pálfordulását: "Nem a mi helyzetünk változott meg, hanem a világ rendje. A szélvitorla fordul a szél járásával, a napraforgó fordul a nap járása után, de a gondolkodó hazafi fordul saját hazája érdekében."
Az a józanság, már-már aggályoskodó óvatosság, mely magánéletében, írói alkotómunkájában jellemezte őt, képviselőként is sajátja maradt. Tiszta, türelmes humanizmusa képessé tette arra, hogy ma is érvényes, időtlen válaszokat adjon. Ahogy szinte példátlan népszerűségre jutott szépirodalmi műveiben, úgy politikusként parlamenti beszédeiben is a vélemény-, a gondolat- és a vallásszabadság egyik legnagyobb hatású szószólója volt. Ha regényeit olvassuk, romantikus hevülete, idealizmusa ragad magával bennünket.
Joggal hihetnénk hát, hogy politikai szabadelvűsége is érzelmi alapokra épült, a legfontosabb kérdésekben azonban makacs következetességet, tudatosságot mutatott egész élete folyamán.
Születésének századik évfordulóján a magyar nemzetgyűlés politikai beszédeinek kiadásáról döntött. Hetvenegy parlamenti felszólalása arról ad hiteles képet, hogy mi minden érdekelte és foglalkoztatta köztudottan sokoldalú, minden emberi dologra nyitott szellemét, s egyúttal arról is, hogy nem sok új van a nap alatt a törvényalkotói munkában sem. Említenék párat a legváltozatosabb témákból: szerzői jog, főrendi ház újjászervezése, '48-as honvédek segélyezése, zsidóautonómia. Interpellált a magyar bankügyi törvény alkotása tárgyában.
Az 1896-os képviselőválasztás során megbukott, és ez képviselői pályafutása végét jelentette. Bizonnyal kevesen tudják azonban róla, hogy élete utolsó évtizedében az európai békemozgalom jeles személyisége lett. Az Interparlamentáris Unió 1895-ben alakult nemzeti csoportja elnökeként számos nagy sikerű előadást tartott itthon és külföldön. Mint a béke idealistájának, legfontosabb és legnagyobb visszhangot kiváltott politikai szereplése az unió brüsszeli kongresszusán tartott francia nyelvű beszéde volt. Legjobb ismerője, barátja, kritikusa, Mikszáth Kálmán azt mondja róla: "Bár zsenijében nem volt politikai hivatás, de zsenijének hivatása volt a politikában."
Tisztelt Képviselőtársaim! Születésének 175. évfordulóján emlékezzünk rég volt képviselőtársunkra, Jókai Mórra, és az ő felelősségérzete, méltóságérzete, tiszteletre méltóan elszánt idealizmusa, elvhűsége, korrekt magatartása legyen előttünk példa képviselői munkánkban!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, a mostani két percben hozzászólók közül én vagyok az első, aki úgy kezdi, hogy egyetértek Lévai Tibor úrral.
Ő arról beszélt, hogy régóta várt törvénnyel találkozott a T/3010. törvény keretében. Arról beszélt, hogy ez a törvény több millió embert érinthet. De azt gondolom, ez a törvény, amelyet ő így ítél meg, messze nem erről szól. Azt gondolom, teljesen mindegy, hogy a képviselő a patkó melyik felében ül - egyetért azzal, hogy jó törvényre lenne szükség.
Ha Hajdú-Bihar megyében az ott lévő szövetkezeti tagok ettől a törvénytől, amelynek itt és most folyik a részletes vitája, valami pozitívat várnak, üzenem, képviselő úr: tévednek, csalódni fognak. Ez már nem törvény. Éppen ezért támogatni tudom Orosz Sándor, Pásztohy András és Solymosi József 1. számú javaslatát. Ők nem rendelkeztek látnoki képességgel ezelőtt 35-40-50 nappal, hanem tudták, hogy mi került a parlament asztalára. Tudták, hogy ez butaság, ez félrevezetés, mindazon szövetkezeti tagok becsapása, akik üzletrésztulajdonnal rendelkeznek.
Azt gondolom, az elmúlt napok történései arról szólnak, hogy erre a kormányzó pártok képviselői is rájöttek. Gondoljunk bele, egy héttel, 8-10 nappal ezelőtt ezt nem tárgyalta a mezőgazdasági bizottság. Gondoljunk a tegnapi napra, amikor fél egykor abba kellett hagyni a tárgyalást, mert egyszerűen nem ment ez az üzletrésztörvény. Utána össze kellett hívni tegnap este 7 órára a bizottságot. Ennyire rossz ez a törvény. Ennek a törvénynek a részletes vitájáról van itt és most szó. De ha kimennek a Kossuth térre, valóban ezzel a papírral van teleszórva a Kossuth tér. (Felmutatja a dokumentumot.) Erről szól az előttünk lévő törvénytervezet, és idáig értünk el.
Köszönöm szépen.
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1-es főút mellett fekvő települések - Tatabánya, Vértesszőlős, Tata, Almásfüzitő, Komárom - az M1-es autópálya díjasítása óta az ingyenes utat választó személygépkocsik, teherautók és kamionok árjával küzd. Az 1-es főút forgalma olyan mértékben megnőtt, hogy szinte lehetetlenné vált a helyi közlekedés, a mellékutakról a főútra való feljutás és a gyalogos közlekedés egyaránt. Az út menti házak repedeznek; ez az út nem ekkora terhelésre épült, és ez már látszik az út állagán is. Az október-novemberben mért adatok szerint például Komárom keleti bejáratánál napi 150 busz, 1200 tehergépkocsi és 8-9 ezer személygépkocsi halad át ezen az ellenőrző ponton. Vannak napok, mikor Komáromba 12 ezer jármű lép be, de a vértesszőlősi szakaszon nem ritka a 14 ezer jármű/napos forgalom sem.
Az autópályával párhuzamos utakon keletkező káros hatások kiküszöbölésére állítólag intézkedési terv készül, melynek összeállításáért az UKIG a felelős egy kormányhatározat értelmében. A káros hatások már erőteljesen érzékelhetőek, ám kevésbé érzékelhető az intézkedési terv készítése, hiszen az érintett önkormányzatokkal tervezett előzetes egyeztető tárgyalások akadoznak. Pedig mi egyszerre tudunk mérhető és mérhetetlen károkról számot adni. A mérhető károk kategóriájába a környezeti ártalmak tartoznak - zaj, repedések az épületeken, levegőszennyezettség -, valamint az utak burkolatának drámai módon felgyorsult romlása. A mérhetetlenen a települések és az itt lakó emberek életminőségében bekövetkezett változást értem. A belátható időtávon belüli megoldást a nehézteherjárművek autópályára való visszatérítésében látjuk, akár egy komoly díjcsökkentéssel, akár szankciókkal is.
Kíváncsian várom tehát államtitkár úr válaszát arra, hogy a helyzet kénytelen elviselésén túl milyen megoldási javaslata van a kormánynak a kialakult probléma kezelésére. Államtitkár úr, várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Parlament! Kedves Államtitkár Úr! A 3125 önkormányzat nyilván különbözőképpen éli meg és át az egyre nehezedő viszonyokat. Ám bizonnyal sokan vagyunk, akik osztozunk abban a nagyon kellemetlen élményben, hogy jól átgondolt, de igen álságos kormányzati taktika játszik velünk, erősen egyoldalúan alakított játékszabályok szerint.
A kormány dönt a pedagógusbér-emelésről, de nem ad hozzá pénzt, tegye azt meg az önkormányzat. Ilyen módon a béremelés Komáromban közel 22 millió forintos többlete az önkormányzatot terheli. Emelkedett ugyan például az óvodai és iskolai normatíva, de ezzel együtt is a feladat állami támogatása csupán a 61,7 százalékot éri el. Az önkormányzat gondoljon az idős, beteg polgárokra, a szociális dolgozók béremelését pedig oldja meg a semmire sem elég normatívából. Ezért nem marad pénz azokra a feladatokra, amelyek a komáromi polgárok jobb életkörülményeinek biztosításához szükségesek lennének. Ilyen például a szennyvíztisztító zavartalan működtetése vagy, mondjuk, a csatornák bekötése.
A mindig derűs és gondtalan fölénnyel, optimizmussal megkomponált kormányfői nyilatkozatok lényege érdekes módon mindig az, hogy mindenre van pénz.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
(15.00)
A kormányzati magatartás azt sugallja minden polgárnak: az ön kormányzata íme, ilyen bőkezű, tehetséges, az önkormányzata pedig ilyen tehetetlen, kicsinyes, és egyebet sem tud, mint adót emelni és szorongatni intézményeit.
Erőfitogtató, kirekesztő kormányzati politika alanyai vagyunk egy olyan országban, ahol érdekes módon egyre több a pénz, ám a legtöbb önkormányzat ahelyett, hogy élne, csak túlélni tud. Ezért kérdezem államtitkár urat, hogy nyugodt lelkiismerettel ki tudja-e jelenteni, hogy a kormány mindent megtett a Komáromban élő állampolgárokért.
Államtitkár úr, várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Én viszont azt hiszem, hogy sem a belügyminiszter úrnak, sem politikai államtitkárának nem lehet nyugodt a lelkiismerete, hisz akkor a választ tőlük kaptam volna. Azt gondolom, hogy sem a belügyminiszter úr, sem az államtitkára nem ismeri a kormány felelőtlen intézkedéseit és ígéreteit, így nem is tudja átélni, hogy milyen károkat okozhat Komárom polgárainak. Komáromban elmaradnak a járda-, az út-, a csatornaépítések, illetve az iskolák és óvodák romló állapota egyre fokozódik. Azt gondolom, hogy ezért a belügyminiszter úr teljes mértékben felelős, és meggyőződésem, hogy nem lehet nyugodt a lelkiismerete.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. A választ nem fogadom el. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Csalódott közalkalmazottak aláírásával érkezett hozzám a múlt héten egy panaszos levél. Utánajártam, és azt láttam, hogy az ország legtöbb településén megoldásra várnak azok a problémák, amelyekről a komáromi közalkalmazottak elkeseredésükben írtak. Méltánytalan, megalázó és igazságtalan helyzet alakult ki, át nem gondolt intézkedések következményeként a legtöbb közintézményben, bölcsődében, óvodában, az iskolák minden típusában.
A közalkalmazottak bérét előmeneteli tábla alapján számítják ki. Ebben a számok és a szorzók az iskolai végzettséget és a közszolgálatban eltöltött éveket jelölik. A közalkalmazottak háromévenként magasabb fokozatba léphetnek, tehát 84 lehetséges fokozatot járhatnak végig. A 40 ezer forintos minimálbér a technikai dolgozók által elérhető 84-ből 41 fokozatot magába mosott. A kormány által tervezett újabb minimálbér-emelés újabb 17-et tüntet majd el. Egy iskolatitkárnak, aki 27 év munkájával bruttó 34 700 forintot keresne, nem az előmeneteli tábla alapján, hanem csak a minimálbérnek köszönhetően emelkedett a bére.
Kérdezem miniszter urat, mennyire igazságos ez a rendszer, ahol a harminc éve dolgozó szakácsnő vagy gazdasági ügyintéző annyit keres, mint egy minden szakképesítés és elkötelezettség nélkül az utcáról kertésznek besodródott 19 éves fiatal. Kérdezem miniszter urat, mikor és milyen módon kívánja rendezni a tárca a nem szakdolgozó munkakörbe sorolt közalkalmazottak bérhelyzetét.
Kérem miniszter urat, becsüljük annyira egymást, hogy válaszát ne azzal a cinikus kitétellel kezdje, hogy az önkormányzatoknak lehetőségük van a technikai dolgozók bérének emelésére. Önnek tisztában kell lennie azzal, hogy a 3200 önkormányzatból 3 ezernek nincs lehetősége arra, hogy a kormány mulasztását saját bevételeiből pótolja. A kormánynak pedig igenis van lehetősége ezeknek a gondoknak az orvoslására, hiszen látható a gazdálkodásból, hogy ennél jóval kevesebb embert érintő területekre is meglehetős nagyvonalúsággal szórja a pénzt.
Bizonyára ön is járt óvodába, és emlékszik azokra a lelkes és szeretetteljes dadusokra, akik nap mint nap foglalkoztak a gyerekekkel. Nos, ezeknek a dadusoknak minden okuk megvan arra, hogy már ne legyenek olyan kedvesek. Hogy miért? Mert a kormány sem kedves velük.
De hogy lássa a tisztelt miniszter úr és kormány, hogy rajtunk nem múlhat a dolog, felajánlom Komárom városát egy kihelyezett kormányülés színhelyéül. Az ünnepi menüt szívesen szolgáltatja valamelyik iskolánk vagy óvodánk konyhája, és remélem, a kormány tagjainak is ízlik majd az óvodai, iskolai kvótából előállított menü.
Kérdezem még egyszer, hogyan kívánja a kormány rendezni a közel 150 ezer nem szakdolgozó közalkalmazott bérét.
Miniszter úr, várjuk, várom kedves válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Kedves nem szakdolgozó közalkalmazottak, segítek önöknek. A miniszter úr arról beszélt, hogy önök meg vannak fizetve, önöknek elég ez a fizetés, ami most van, várjanak 2003-ig, várjanak 2006-ig, és akkor talán történni fog valami. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mi volt, amikor kormányon voltatok? - Zaj.) Azt hiszem, ez a válasz sem számomra, sem a 150 ezer közalkalmazott számára nem elfogadható.
A válaszát, miniszter úr, sem én, sem a közalkalmazottak nem fogadják el. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! A 2002. évi városi költségvetés elfogadását megelőző közmeghallgatáson feldúlt közalkalmazottak képviseletében szólalt fel egy műszaki ügyintéző, és petíciót nyújtott át 163 aláírással. A komáromi közalkalmazottak azt kezdeményezik ebben a súlyos feliratban, hogy az önkormányzat foglalkozzon az oktatásban dolgozó technikai közalkalmazottak illetményrendszerével, érje el, hogy a közalkalmazottak illetményei igazodjanak a minimálbérekhez, az iskolai végzettséggel és beosztással arányos jövedelemhez való jog érvényesüljön.
Ez a követelés jogos, a kormány ugyanis már a kétéves költségvetés beterjesztése előtt tudta, figyelmeztetéseket kapott, hogy az új minimálbér bevezetése megszünteti az eddig is igen kevés előmenetelt nyújtó közalkalmazotti bértáblát, és igen nagy bérfeszültséget kelt. Január 1-jétől 551 ezer közalkalmazottból mintegy 360 ezren minimálbért kaptak, mindössze azért, mert a polgári kormány elmulasztotta a közalkalmazotti bértábla átalakítását a hatályos minimálbérnek megfelelően, tehát megsértette a közalkalmazotti törvény bér-előmeneteli rendszerének előírásait, és alkotmányellenes állapotot teremtett.
Eközben a petíciót aláíró közalkalmazottak 37 700 forint havi fix minimálbérért dolgoznak; teszik ezt, tenniük kell, mert magukat a kormány méltatlan mulasztása ellenére is közalkalmazottnak tekintik. Hazavihetnek 37 700 forintot, teljesen függetlenül attól, hogy főiskolát, egyetemet végzett fiatal emberek-e, nyugdíj előtt álló dadák, ügyintézők vagy nyolc általánossal udvart sepregetők, a polgári kormány ugyanis bevezette rájuk a "különböző munkáért egyenlő bért" elvét. Ez a magyar munkajog és bérrendszer mélypontja.
Várom tehát, hogy jöjjön a nagy megvilágosodás, lássák be végre, ha a közalkalmazotti illetménytábla legkisebb bérét nem igazítják a minimálbérhez, akkor ez az egész nem egyéb öncélú bűvészmutatványnál. Öncél alatt azt a garantált 24 milliárd adóforintot értem, amit a minimálbéren foglalkoztatott közalkalmazottak a nagy állami nyerőgépbe pengetnek, és az vidáman elnyeli, miközben a bérek terheit az önkormányzatok nyögik.
Ezt az országot a kormányzati zsenialitás mellett az működteti még, hogy a közszférában dolgozók a hihetetlenül alacsony bérek ellenére is lelkiismerettel, hittel, szakértelemmel teszik a dolgukat. Hitükkel, bizalmukkal játszani és azzal visszaélni egyetlen kormánynak, így ennek az állítólag polgári kormánynak sincs joga. Annál inkább nincsen, mert önök naponta bizonyítják, akkor, arra és annak tudnak adni súlyos milliárdokat könnyű kézzel, amikor, amire és akinek önök jónak látják.
Miniszter Úr! Mit tett ön, illetve a kormány a 360 ezer, minimálbérért dolgozó közalkalmazott érdekében?
Várom válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Kedves Miniszter Úr! Kérem önt, illetve a kormányt, hogy kezdjenek, kezdjünk foglalkozni a minimálbér okozta problémákkal, mert szorít az idő - persze elsősorban önöket. Mert - hogy a nagyon sikeres és ennek ellenére nagyon bölcs Abraham Lincoln elnököt idézzem - egy embert lehet hosszú időn át orránál fogva vezetni, és minden embert bolonddá lehet tenni egy rövid időre, ám minden embert örökké bolondnak nézni, azt nem lehet - még önnek, még a nagyon polgári kormánynak sem.
A válaszát sem én, sem a 360 ezer közalkalmazott, elfogadni nem tudjuk. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)