Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2009-2010. évi nemzeti éghajlat-változási programról szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a fenntartható fejlődés bizottsága által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A jelentést J/6926. számon, a határozati javaslatot pedig H/7619. számon megkapták.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kovács Pál úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

KOVÁCS PÁL nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jelentés a 2009-2010. évi nemzeti éghajlat-változási program 2011. évben esedékes felülvizsgálata céljából készült.

A kormány az 1005/2010. határozatával elfogadta az annak mellékletét képező éghajlat-változási programot, és elrendelte az abban foglalt feladatok végrehajtását. Elrendelte továbbá, hogy készüljön jelentés az Országgyűlés számára az éghajlat-változási programban foglalt feladatok végrehajtásáról és a végrehajtás során szerzett tapasztalatokról.

Az éghajlat-változási programban foglalt intézkedések megvalósulásáról rendelkezésre álló információkhoz a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatallal, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, az Építésügyi Minőség-ellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.-vel és a társtárcákkal együttműködve jutott hozzá. Az adatok minden esetben a 2011. évi májusi helyzetet tükrözik. A jelentés 2011 őszén elkészült, azonban az adatgyűjtés nehézségei, valamint a szükséges egyeztetések elhúzódása miatt a jelentést végül 2012 tavaszán nyújtotta be a kormányzat a parlament számára.

Összességében elmondható, hogy az éghajlat-változási programban foglalt intézkedésekre együttesen körülbelül 54 ezer darab pályázat került támogatásra, hozzávetőlegesen 2100 milliárd forint támogatási összeggel a vizsgált időszakban. Figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a kiírások nem minden esetben vonatkoztak kifejezetten kibocsátáscsökkentésre, az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásra vagy a horizontális intézkedésekre, ezért a megítélt támogatások összege sajnos jelentősen túlbecsüli a tényleges, valóban éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések körét. A figyelembe vett intézkedések túlnyomó részben az adott projekt velejárói, így kifejezetten éghajlatváltozással kapcsolatos hatásokról, eredményekről nem mindig lehet beszámolni.

A jelentés megállapítja, hogy az éghajlat-változási program kizárólag olyan intézkedéseket tartalmazott, amelyeknek a finanszírozási forrásai már az éghajlat-változási program készítésekor rendelkezésre álltak, és kapcsolatban álltak a kibocsátáscsökkentéssel, adaptációval vagy a társadalmi szemlélet formálásával.

Forráshiány miatt számos, hosszabb távon elengedhetetlen intézkedés nem is kerülhetett be az éghajlat-változási programba. Ebből fakadóan megállapítható, hogy ez a program nem töltött be katalizátor szerepet az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységek előmozdításában.

A jelentés tartalmaz egy kitekintést is, amelynek célja, hogy az éghajlat-változási program feladatainak végrehajtása során szerzett tapasztalatok tanulságait a megváltozott feltételek tükrében úgy összesítse, hogy azok egy előremutatóbb, naprakészebb és a 2050-es dekarbonizációs célértékkel, alkalmazkodási szükségletekkel, valamint horizontális kérdésekkel összhangban lévő és megfelelően ütemezett későbbi nemzeti éghajlat-változási stratégiát készítsenek elő, amelynek felülvizsgálata épp ebben az évben esedékes.

Az éghajlat-változási program összhangban van az Európai Unió üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére irányuló politikáival, ezen belül az EU emissziókereskedelmi rendszerével, az azt felállító irányelvvel és egyéb háttérszabályokkal, valamint a kibocsátáscsökkentést megalapozó stratégiákkal.

Az éghajlat-változási program finanszírozási forrása szorosan kapcsolódik a kiotói kvótaértékesítésből származó bevételek felhasználásához, az úgynevezett zöldberuházási rendszerhez, továbbá a korábban említett európai uniós források felhasználásához.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlés egyes bizottságai megvitatták, és egyhangúlag elfogadták a jelentést. Az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottsága a jelentés 2012. június 12-ei megvitatását követően a H/7619. számú határozati javaslatában annak elfogadását javasolja az Országgyűlésnek.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem önöket, hogy a J/6926. számú jelentést, valamint a H/7619. számú határozati javaslatot elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Schmidt Csaba úrnak, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

SCHMIDT CSABA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvényben foglaltak alapján az Országgyűlés 2008-ban fogadta el a 2008 és 2025 közötti időszakra vonatkozó nemzeti éghajlat-változási stratégiát.

(0.20)

Arra, hogy miért volt szükség egy éghajlat-változási stratégia megalkotására, maga a stratégia is választ ad, valamint a korábban a nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégia tárgyalása kapcsán lefolytatott általános vita során elhangzottak is alátámasztják a dokumentum összeállításának indokoltságát.

A stratégia kifejti, hogy az elemzések alapján az elkövetkező évtizedekben várhatóan jelentős mértékben megváltoznak a hőmérséklet- és csapadékviszonyok. Lehetséges az évszakok eltolódása, az egyes szélsőséges időjárási jelenségek erősödése, hazánkban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett a következő évtizedekre az éves csapadék átlagos mennyiségének csökkenése és a csapadékeloszlás átrendeződése várható - több csapadék télen, kevesebb nyáron -, továbbá a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a gondolatokat még a hétvégi események előtt írtam le. A mostani hétvége kifejezetten rávilágít arra, hogy milyen szélsőséges időjárási események várhatóak, és hogy a téli időszakra vonatkozóan valóban milyen jelentős csapadékátrendeződés várható az elmúlt évtizedek vagy évszázadok csapadékeloszlásához képest.

Az ENSZ kutatásai alapján a klímaváltozás az élővilág fajgazdagságára gyakorolt hatására szempontjából Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb országa. Mindezek következtében egyre jobban veszélybe kerülnek természeti értékeink, vizeink, erdőink, mezőgazdaságunk, építményeink, lakókörnyezetünk, a lakosság egészsége és életminősége.

Az elmúlt évtizedekben az éghajlat az elmúlt 650 ezer évben nem tapasztalt ütemben melegszik, amely összefügg az iparosodás következtében, közvetve az ember által szén-dioxid levegőbe juttatásával. Az általánosan elfogadott tudományos álláspont szerint az utolsó pillanatban vagyunk a veszélyes éghajlatváltozás elkerüléséhez, ahhoz, hogy a földi átlaghőmérséklet 2 fokot meghaladó emelkedését elkerülhessük.

Tudományos közösség megállapítása szerint a XX. század második felében végbement mintegy fél Celsius-fokos melegedés nagy valószínűség szerint emberi eredetű, és gyakorlatilag kizárható, hogy ezt a környezetünk állapotában végbement természeti eredetű ingadozás okozza. Tehát mi okozzuk, így mi tehetünk ellene.

A nemzeti éghajlat-változási stratégia Magyarország középtávú klímapolitikájának három fő cselekvési irányát jelöli ki. Az uniós és nemzetközi követelményeknek megfelelően intézkedéseket irányoz elő az éghajlatváltozást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentésére és növekedésének megelőzése érdekében. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését az összes energiafelhasználás csökkentésével együtt kell megvalósítani. A már elkerülhetetlen éghajlatváltozás kedvezőtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai elleni védekezésnek, az éghajlatváltozás követelményeihez való alkalmazkodóképesség javításának legfontosabb elemeit tartalmazza, valamint az éghajlatváltozás társadalmi tudatosítását és a klímatudatosság erősítését.

A nemzeti éghajlat-változási stratégiában foglalt célkitűzéseket a korábbi rendelkezések alapján a kétévenként kidolgozásra kerülő programok válnak hivatottak megvalósítani. A 2008-ban elfogadott program illeszkedik a kormány által 2007-ben elfogadott nemzeti fenntartható fejlődés stratégiához. Az első éghajlat-változási program a 2009-2010-es évekre vonatkozóan készült el, amelyet a kormány határozattal el is fogadott. 2012 tavaszán nyújtotta be a kormányzat a 2009-2010. évi nemzeti éghajlat-változási programról szóló jelentést, amelyet az oktatási, tudományos és kutatási bizottság, a gazdasági és informatikai bizottság, a mezőgazdasági bizottság és a fenntartható fejlődés bizottsága egyhangúlag általános vitára ajánlott. A nemzeti éghajlat-változási program végrehajtásáról szól tehát az Országgyűlés mind az öt illetékes bizottsága által 2012 nyarán elfogadott dokumentum.

Mindezek alapján nyújtotta be a fenntartható fejlődés bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság a 2009-2010. évi nemzeti éghajlat-változási programról szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslatot H/7619. számon, amelyben arra kérjük önöket, képviselőtársaim, hogy a jelentést az Országgyűlés bizottságaihoz hasonlóan fogadják el.

Bár a 2008-ban elfogadott stratégia úgy rendelkezik, hogy a konkrét intézkedéscsomagokat és tervezési és helyzetkezelési teendőket a nemzeti éghajlat-változási programok fogják tartalmazni, azóta a törvények változtattak ezen, és azt javasolják, hogy a miniszter az éghajlat-változási stratégiák elfogadását követően annak végrehajtásáról szükség szerint, de legalább háromévente számoljon be a kormánynak, valamint az Országgyűlés hatáskörrel rendelkező szakbizottságainak.

Ahogy a kormány véleményében elhangzott, az első időszakban megvalósuló programok vonatkozásában nagyon sok kritikát tudunk megfogalmazni, hiszen már korábban elindított programok valósultak meg, amelyek nem kifejezetten ehhez a stratégiához kötődtek, hanem inkább csak korábban, a stratégiakészítés után illesztették bele ezeket a programba.

A nemzeti éghajlat-változási stratégia a jövőre nézve segítségül kívánalmakat fogalmaz meg a végrehajtásról szóló beszámolóval kapcsolatban. Többek között felhívja a figyelmet, hogy célravezetőbb lenne, hogyha a feladatok végrehajtása során szerzett tapasztalatok tanulságai a megváltozott feltételek tükrében úgy kerülnének összesítésre, hogy azok előremutatóbb, naprakészebb módon a 2050-es dekarbonizációs célértékekkel, alkalmazkodási szükségletekkel, valamint az oktatás, képzés, nevelés, szemléletformálás, kutatás-fejlesztés területén felmerülő kérdésekkel összhangban lennének. Mindezen összesített adatok alapján pedig megfelelően ütemezett cselekvési terveket, programokat lehet majd a jövőben összeállítani.

A dokumentum a meglévő mérséklési és adaptációs válaszlépéseket egy mederbe terheli egy következetes és körültekintő, a regionális és helyi szempontokat egyaránt figyelembe vevő rendszerben, valamint fokozott hangsúlyt fektet a társadalmasítást célzó intézkedésekre mind az oktatás, képzés, nevelés és szemléletformálás, kutatás-fejlesztés területén. A programban és a jelentésben foglaltak tehát segítséget nyújtanak számunkra ahhoz, hogy a jövőre nézve hatékonyabban cselekedhessünk az éghajlatváltozás megelőzése érdekében.

A jelentés által megfogalmazott kritikák és iránymutatások szükségesek ahhoz, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégia ne csak elméleti síkon, hanem a gyakorlatban is minél hamarabb megvalósulhasson. Felhívja a figyelmet az eddigi gyakorlati megvalósítás során tapasztalt hiányosságokra, és kiemeli a pozitív, követendő példákat is, így mindenképpen hasznos országunk jövője szempontjából.

Az elhangzottak alapján a fenntartható fejlődés bizottságának előadójaként kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy fogadjuk el a beszámolót. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Tájékoztatom önöket, hogy eközben kétperces felszólalásra nincs lehetőség. Megadom a szót Schmidt Csaba képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

SCHMIDT CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottságának a tagjaként, illetve előadójaként tulajdonképpen a Fidesz frakciójának az álláspontját is képviseltem, amely azt tartalmazza, hogy a kormány javaslatával teljes mértékben egyetértünk abban, hogy az előző időszakban, 2009-10-ben elindított lépések ugyan jó irányba mutatnak, de kevesek ahhoz, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégiát végre lehessen hajtani.

A következő időszakban egy konkrétabb, a lépéseket jobban összefogó stratégiára van szükség, amely a következő időszak vonatkozásában lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak a korábban már 2007-2013-ra, a stratégia elkészítése előtt megfogalmazott források álljanak rendelkezésre, hanem adott esetben a klímavédelmi egyezmények alapján értékesített kvóták alapján befolyó bevételeket is a nemzeti éghajlat-változási stratégia megvalósítására lehessen fordítani. Ahhoz, hogy az ütemtervet tartani tudjuk, a következő időszakban fel kell gyorsítani a beruházásokat.

Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a stratégiát fogadja el, és támogassa a határozati javaslatok elfogadását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

(0.30)

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista frakció a J/6926. számú jelentést és az ennek elfogadását kezdeményező H/7619. számú országgyűlési határozat elfogadását támogatja. Tesszük ezt azért, mert egyetértek azzal - és ezért nem akarom húzni hosszan az időt, és nem akarom megismételni, amit előttem Schmidt képviselő úr elmondott -, hogy a mindennapjainkban egyre gyakrabban tapasztaljuk azt, hogy a klímaváltozásnak milyen következményei vannak. A dologban az az érdekes, hogy én a koromnál fogva azt mondom, hogy ha az utóbbi néhány tíz évre visszatekintünk és alaposan elemzünk, akkor kézzel tapintható, hogy a folyamat mintha felgyorsult volna. Erre hadd mondjak egy szem ilyet, hogy patakok száradnak ki, és egyszerűen nincs vízutánpótlás.

Abban is egyetértek, hogy Magyarország fokozottan sérülékeny, csak ami a gondot jelenti, hogy valahogy a társadalom többsége, amikor tapasztalja a saját életében a problémát, akkor ugyan háborog, de amikor tenni kell érte valamit, akkor kevésbé aktív. Ezért támogatom azt, amit Schmidt úr mondott, hogy bizony, hatékonyabb cselekvésre van szükség, és ehhez források is kellenek.

A mai napon más tárgykörökben is vitatkoztunk arról, és beszéltünk az energiahatékonyság kérdéséről, mert azt gondolom, hogy ez is nagyon szorosan kötődik ehhez a kérdéshez. Csak megismétlem azt, amit délelőtt mondtam, hogy például nekem meggyőződésem, hogy ha egy 50 milliárd forintos összeggel a kormány elindít egy energiahatékonysági akciót, akkor ahhoz pillanatok alatt lehet 150-160 milliárd másik forrást bevonni, és ezzel együtt egy olyan folyamatot elindítani, aminek már kézzelfogható eredményei vannak, és nem ragozom tovább. Szóval elfogadjuk mind a két javaslatot, tesszük ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy azt, amit örököltünk az ősöktől, kötelességünk megőrizni, és egy olyan élhető körülményt hagyni a gyerekeinknek, az unokáinknak, amiben ők is jól fogják érezni magukat.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Aradszki András képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő nemzeti éghajlat-változási programról az előttem szólók sok mindent elmondtak, én is csak annyit szeretnék mondani, hogy magának a programnak a tartalma tükrözi azt a sajátos és felemás helyzetet, amibe ez a program került az elmúlt időszak alatt.

Nevezetesen arról van szó, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégia elfogadását követően maga az Országgyűlés nemrég tárgyalta a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiáját, nemrég, azt hiszem, másfél éve fogadta el az energiastratégiát is, és ezek mind olyan dolgok, amelyek igazából befolyásolják, befolyásolniuk kellene a nemzeti éghajlat-változási program teljesítését, illetve annak tartalmát.

Azt lehet mondani ezzel kapcsolatban, hogy a múlt egyik nehéz helyzete, helyesebben nehezen értelmezhető helyzete az volt, hogy előbbre ment a kocsi a lóhoz képest. Nevezetesen arra gondolok, hogy ezt a nemzeti éghajlat-változási programot azt megelőzően fogadta el az Országgyűlés, és annak alapján hozta létre a stratégiát és az alapján az éghajlat-változási programot, hogy megalkotta volna a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiáját, amely igazából ennek az egész kérdésnek egy igen komoly "alkotmányos" kereteit adta volna meg, és ezt követően fogadta el az energiastratégiát is.

Azt látom, hogy ez a fajta kettősség, ez a fajta diszkrepanciára való hajlam igazából tükröződik magának a programnak a tartalmán is, ugyanis arról beszél, arra tesz kísérletet, hogy megpróbálja ábrázolni, megpróbálja bemutatni azokat az eredményeket, amit egy nemzeti éghajlat-változási programnak fel kell tudni mutatnia. Ezek az eredmények - ahogy elhangzott már korábban is - igazából nem célzottan egy éghajlat-változási programra vonatkozó pályáztatási, beruházási, fejlesztési lehetőségeknek az összegzései és az abból kijövő adatokat tartalmazzák, hanem ez sok egyéb más olyan fejlesztésnek, olyan beruházásnak a hozzáadott, hozzájáruló eredményeiből származó statisztikai adatok igen pontos összesítése, ami talán véleményem szerint nem biztos, hogy önmagában a nemzeti éghajlat-változási program megvalósításából származik.

Ezt nem a jelentés készítőjének a hibájaként kell felrónunk, félreértés ne essék, hanem az előbb elmondott, elég érdekes módon kialakult, az adott témakörben - fenntartható fejlődés stratégia, energiastratégia, nemzeti éghajlat-változási stratégia - eltérő időpontban történő, nem igazán egymásra épülő elfogadási rendszerében találhatóak ezek az okok.

Ettől függetlenül, ahogy előttem is többen elmondták, ez egy nagyon fontos dokumentum lesz és lehet a későbbiekben, amikor már az ismert fenntartható fejlődés stratégia, az ismert energiastratégia alapján és arra figyelemmel, az abban megfogalmazott célokra figyelemmel is újra kell gondolnunk a nemzeti éghajlat-változási stratégiánkat. Újra kell megerősítenünk, kimondanunk, azonosítanunk azokat az eszközöket, amelyekkel remélhetőleg sikerül elérnünk azokat a célokat, amelyek az éghajlatváltozás felgyorsulását egy kicsit csökkentik, és sikerül elérnünk azokat az európai uniós szervezetek által is és általunk is elfogadott célokat, mely szerint, mondjuk, 2020-ig sikerül az üvegházhatású gázok kibocsátását 20 százalékkal csökkenteni, illetőleg azt a nagy célt is tudjuk teljesíteni, hogy 2050-ig nem fog jobban növekedni az éghajlat átlaghőmérséklete 2 Celsius-foknál. Ehhez viszont az üvegházhatású gázok kibocsátásának olyan csökkentése kell, amelynek az alapjait szerintem a nemzeti fenntartható fejlődés stratégia, az energiastratégia és az átdolgozott nemzeti éghajlat-változási stratégia is majdan meg fogja adni, illetve biztosítani tudja.

Annyit még a programról, hogy mindezek mellett azt kell róla elmondanom, hogy figyelemmel van már arra is, kifejti azt, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégia felülvizsgálata szükséges és elengedhetetlen lesz a jövőben, mert ebben az új stratégiában már figyelembe kell venni azokat a követelményeket, amit az EU dekarbonizációs útiterve, az alkalmazkodási fehér könyve előír, tartalmaz. Felhívja a tagállamok figyelmét arra, hogy milyen módon tudnak a közös célhoz hozzájárulni, mert ezen dolgozik az Európai Unió és ezen kell hogy dolgozzunk mi is.

Mindenki látja, hogy a jelenlegi elképzelések nem alkalmasak arra, hogy 50 százalékkal csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását 2050-ig, amely időpontra, azért hozzá kell tennünk, hogy egy globális cél az 50 százalék. Az Európai Unió ezen belül az üvegházhatású gázok kibocsátásának 89 százalékos csökkentésére kell hogy kötelezettséget vállaljon, kell hogy ilyen eredményt elérjen, és úgy gondolom, hogy a magyar helyzetben is valahogy újra kell értékelnünk ezeket a célokat, mert az idő azért egy olyan dolog, amit nem lehet megvásárolni.

(0.40)

Az idő előbb-utóbb el fog múlni, és ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak, már most meg kell alapoznunk a szükséges intézkedésekkel a célok elérésének a lehetőségét. A stratégia egyébként nagyon szépen kitér arra az elhanyagolhatatlan tényre, hogy a 2050-es célhoz már most kell intézkedéseket tenni.

Mik azok az intézkedések, amiket a program is tartalmaz? Ha megnézzük az adatokat, azt láthatjuk, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása Magyarországon az elmúlt tíz évben folyamatos csökkenést mutat. De még mielőtt ennek nagyon örülnénk, hozzá kell tenni, hogy ennek a csökkenésnek az alapvető oka nézetem szerint elsősorban az, hogy a gazdasági életünkben erős visszaesés mutatkozik, azt lehet mondani, hogy az energiaimportunk növekedett, ab ovo következik ebből, hogy az energiaszektorból származó kibocsátás csökkenni fog. Tehát ha a jövőre nézve igazából azt gondoljuk, hogy egy prosperáló magyar gazdaság - ami a reményünk és a célunk - fog létrejönni a következő öt-hat-hét-nyolc-tíz évben, akkor azzal nem lehet számolni, hogy az úgynevezett ETS-szektorban levő ágazatokból származó üvegházhatású gázok kibocsátása továbbra is olyan arányban csökken, mint ahogy azt a program bemutatja. Igenis hozzá kell nyúlni az ETS-szektoron kívüli megoldásokhoz is, és olyan jogszabályi intézkedéseket is kell tennünk, amelyek hatékonyabbá tudják tenni a nem az ETS-szektorban lévő szereplőknek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében tett intézkedéseit.

Erre azt tudom mondani, el kell érnünk, hogy ne csak elméletben jelenjen meg az a gondolat, hogy a fel nem használt energiahordozó a legolcsóbb energiahordozó, ebből következik az, hogy a legkevesebb üvegházhatású gázt a fel nem használt energiahordozó tudja "kibocsátani". Tehát amit a program megfogalmazott, hogy törekednünk kell a magyar épületeknek, építményeknek, lakóházaknak, közösségi célú építményeknek egy olyan intenzív energiahatékonysági fejlesztésére, amely a következő évtizedekben egyrészt munkát tud adni, másrészt technológiát tud biztosítani, harmadrészt pedig a legfontosabb célt, az üvegházhatású gázok csökkentését tudja majd erősen biztosítani.

Azt is hozzá kell tennem, hogy jelen pillanatban az üvegházhatású gázok csökkentésének ezt a részét a mérési eredmények nyomon követésével nem nagyon tudjuk igazolni, viszont a kevesebb energia felhasználása kevesebb villamosáram-termelést és kevesebb földgázfelhasználást eredményez, és ezáltal az erőművi áramtermelők, energiatermelők kibocsátása tud csökkenni. De a jövő útja természetesen az, hogy ezekben a szegmensekben is megfelelő mérésekkel lehessen igazolni azt, hogy valóban eredményes az üvegházhatású gázok csökkentésére tett erőfeszítéseink sora.

Azt gondolom, hogy ezt a célt a program elég világosan megfogalmazza. Azt lehet látni, hogy szerintem más lehetőséget igazából - figyelembe véve a lehetséges és elvárt gazdasági fejlődés következményeit - nem nagyon tudunk választani. E tekintetben azt kell mondanom, hogy az előttünk lévő program a jövőbe is mutat. Mindezekre figyelemmel Magyarország számára nincs más választás, mint hogy az ilyen gondolatok mentén újrafogalmazni a nemzeti éghajlat-változási stratégiánkat, és talán elképzelhető az, hogy az ország gazdasági ereje biztosítani fogja annak a megvalósítását is a jövőben, mert más megoldásunk és más utunk az éghajlatváltozás elleni küzdelemben nincs, és miután ez a program jó irányt mutat fel ebben a kérdésben, a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni tudja a programnak és a határozati javaslatnak az elfogadását.

Erre figyelemmel kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák a programot a szavazás során. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Korondi Miklós képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

KORONDI MIKLÓS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2009-2010. évi nemzeti éghajlat-változási programról szóló J/6926. számú jelentés közlekedési fejezetéhez szeretnék egypár gondolatot hozzáfűzni, illetve a mesterséges befolyásolással kapcsolatban is egypár gondolatot elmondani.

Az időjárást talán úgy lehetne definiálni, hogy egy légköri állapotegyüttes és következmények sorozata. Alapesetben meghatározott változások jönnek létre, törvényszerűen az egymásra való hatásmechanizmusban. Ilyen például a légnyomás, a páratartalom, a hőmérséklet s a többi. Például ha a hideg talajfelszín fölé meleg, nedves légtömeg érkezik, hirtelen lehűl, kondenzáció jön létre és köd keletkezik. Természetesen a kialakulásának többféle formája van. Az időjárás kihat az evolúcióra, az életünkre, a hangulatunkra, a szervezetünkre, a gazdaságunkra és még számtalan területre, ahol az élet formája létezik.

Az időjárás befolyásolása lehet természeti és mesterséges. Természeti tényező, ha egy vulkán kitör, és teljesen más időjárási jelenségeket idéz elő. Mesterségesen viszont mi, emberek változtatjuk meg az időjárást, amely egy tudatos tevékenység. Vegyük az elmúlt évtized egyik legnagyobb időjárás-befolyásoló projektjét, a HAARP-ot, amelyről bizonyára sokan hallottak már. Az elmélet megalkotója Tesla, majd ezt a XXI. század derekán (sic!) leporolták, és megépítették a rendszert Alaszkában. A HAARP egy csillagháborús fegyver, melynek lényege, hogy egy antennarendszerrel nagy intenzitású sugárnyalábbal bombázzák a légkört, és ezzel befolyásolják az időjárást a Föld különféle pontjain. Célja az adott terület gazdaságának tönkretétele. Egyik legfőbb problémája, hogy a kibocsátójára is visszahat. Ezzel a beavatkozással árvizeket, földrengést, vulkánkitörést is elő lehet idézni. A kár szinte minden esetben óriási, de így tartható fenn a fogyasztói társadalom, mások gazdaságának leigázása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy mi vár a családunkra, gyermekeinkre, unokáinkra, dédunokáinkra az elkövetkezendő évtizedekben. Aki az általam elmondottakat nem hiszi el vagy netán kételkedik benne, az járjon utána az interneten, ahol körülbelül 200 ezer információ található erről a témakörről. Ha szkeptikus szeretnék lenni, akkor azt mondom, hogy beszélhetünk mi itt bármiről, a külső erők, a háttérhatalom bármikor megkérdezések nélkül döntéseket hozhat. Ezenfelül pedig mi magunk is romboljuk és befolyásoljuk a környezetünket, az éghajlatunkat a piaccal, a fogyasztói társadalom igényeinek sokszor erőn felül történő kielégítésével, a haszonszerzés és az adóbevételek növelése reményében.

Több évtizedes szaktudásomat felhasználva az egyik ilyen területről szeretnék egypár gondolatot kifejteni. 2012. december 8-án indították útnak a RoLa, azaz a Gördülő országút nevű vonatot Kiskundorozsma és az osztrák Wels állomások között. Ez a fuvarozási mód annyit takar, hogy speciális, alacsony építésű vasúti kocsin továbbítják a nyerges vontatókat, a vontatmányt, a kamiont, a csereszekrényt és a konténert.

(0.50)

A programban látható, hogy 2009-ben 26 435 darab, 2010-ben 30 742 darab kamiont szállítottak át hazánkon ezek a vonatok. Tehát a növekedés 4307 darab, a 2011-es és 2012-es évekről adatom nincs, de vélhetően e számok körül mozognak. Az ilyen kombinált fuvarozási mód előnye egy tranzitország tekintetében felbecsülhetetlen, ugyanis nem szennyezi a környezetet, kevesebb a baleseti kockázat a közutakon, nincs torlódás. Nem úgy, mint a napokban átélt nagy havazás idején, ahol ezerszám akadtak el a járművek, továbbá pihen a gépkocsivezető, és gyorsabb az átjutás hazánkon.

Az ilyen jellegű fuvarozási mód megszüntetésének az a következménye, hogy több tízezer kamion zúdul rá a már meglévő közúti forgalomra hazánkban. Megtépázott közútjainknak már csak ez hiányzik, mert senki ne higgye azt, hogy csak az autópályákon fognak haladni a kamionok. Például a 31-es úton kelet-déli irányban Füzesabony-Jászberény-Cegléden keresztül már 60 kilométer/óra sebességgel is alig lehet közlekedni, mert olyan nyomvonal van az aszfaltban kitaposva, hogy az útszakasz Tápiószőlős-Cegléd települések között már a kötött pályás közlekedés minősítést is megkaphatná.

Azt a fuvarozási ágazatot, amely a kombinált fuvarozás egy része, nem megszüntetni, hanem támogatni kellene. Bár ez a fuvarozási mód 2008. január 2-án az országkiárusítók által értékesített magyar vasúti árufuvarozás része volt, ezért 2008-ban még kapott 900 millió forint állami támogatást, 2009-ben pedig már csak 500 millió forintot. Például, ha működne egy Záhony-Soroksár-Rédics irányú RoLa-fuvarozás, akkor a 86-os út tehermentesítve lehetne. A Jobbik véleménye szerint nem megszüntetni, hanem fejleszteni kellene ezt a fuvarozási ágazatot, és minden lehetőséget meg kellene vizsgálni, hogy hol mely útjainkat lehetne mentesíteni a nagyszámú kamionforgalomtól.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi irány nem jó, helyette arra kellene törekedni, hogy a közútjainkon minél kevesebb alkalommal találkozzunk kamionnal, így nagyobb az esélye a halálos balesetek elkerülésének is. Jól látható, hogy az e-útdíj erőszakos bevezetése nem másról szól, mint a közúti lobbi akaratának érvényesüléséről, a költségvetési lyukak üzemanyag-adóbevételekkel történő betöméséről. Nem beszélve arról, hogy senki sem mérte fel ennek káros következményeit, a tönkretett közútjaink majdani csillagászati összegekből történő felújítását, a légúti daganatos betegségek megsokszorozódását, a közúti balesetek megszaporodását, a levegő és az éghajlat nagyfokú szennyezését. Amíg a döntéshozók a saját bőrükön ezt nem érzik, addig minden folyik a régi medrében, de lehet, hogy egy tragikus esemény után már késő lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy döntéseiket ne a pénzvilág ránk erőszakolt akarata befolyásolja. Minden döntésük előtt gondoljanak a jövőre, hogy vajon mit hagyunk itt gyermekeink, unokáink és dédunokáink számára. A Jobbik szakmai tervei készen állnak, melyeket bármikor készek vagyunk letenni a nemzet asztalára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Normál időkeretben kért szót Schiffer András független országgyűlési képviselő.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban csak azt szeretném kérni, hogy lássunk világosan, az összes ilyen program, az összes ilyen előttünk fekvő határozati javaslat pontosan annyit ér, amennyi megvalósul ezekből a konkrét törvényjavaslatok vitájában. Arra gondolok, hogy addig, amíg itt rezsicsökkentés címén rövid távú hatalmi választási érdekek mozgatják a vitát egy délelőtti órában, amíg - amiről az előbb képviselőtársam is beszélt - konkrét közlekedési vagy energiapolitikai lépéseknél lobbiérdekek azok, amelyek mozgatják a törvényalkotást, addig az ilyen típusú, bármilyen jó szándékú stratégiák nem sokat érnek.

Most, 2013 márciusában jutottunk el oda, hogy a 2009-10. évi nemzeti éghajlat-változási programról szóló jelentés elfogadásáról döntsön a Ház. Önmagában a jelentés létrejötte és annak elfogadása között eltelt idő jól mutatja, hogy a klímaváltozás kérdését, az éghajlatvédelmi politikát a kormány mennyire veszi komolyan. Amíg az előző, álbaloldali kormány alatt készült nemzeti éghajlat-változási program meglehetősen gyenge konstrukció, amelybe minden olyan pályázati forrást és kezdeményezést belevettek, amelyre rá lehetett fogni, hogy összefüggésben áll a klímavédelemmel, ez a tipikus technokrata tempó.

A Fidesz-KDNP már három éve van kormányon, de még mindig nincsen éghajlatvédelmi politikája, sem papíron, sem a gyakorlatban. Nem folyik követhető gazdálkodás a szén-dioxid-kvótákkal, nem tudjuk, hogy hova folynak be a kvótabevételek, teljesen átláthatatlan a pénzek felhasználása. Nincsen koherens és végrehajtható stratégia az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésére, és nem is csökken a kibocsátás, pontosabban csak abban az ütemben, ahogyan Matolcsy Györgynek köszönhetően a gazdaság is zsugorodik.

Mindenesetre, amikor a nemzeti éghajlat-változási programról esik szó, akkor a Lehet Más a Politika számára nem elsősorban Magyarország keretegyezményben vállalt kötelezettségeinek teljesítése a fő kérdés, hanem hogy a jövő generációk számára milyen világot hagyunk hátra. Mivel a klíma és a társadalom együtt változnak, rendszerszemléletre lenne szükség. Ennek megfelelően kellene kialakítani a klímaváltozás hosszú távú megelőzésére és elhárítására szolgáló szabályozó rendszereket, és nem csak a következő választásokig gondolkodni. Meggyőződésünk szerint a törvényhozás felelőssége, hogy mennyire lesz élhető ez az ország, a Kárpát-medence környezeti, gazdasági és emberi közösségeket tekintve húsz, ötven vagy akár nyolcvan év múlva.

Ennek fényében meglehetősen rossz helyzetben van Magyarország, és az előttünk fekvő jelentésből is hiányoznak azok a javaslatok, amelyek a kivezető utat mutatnák meg a jelenlegi helyzetből, nem látjuk, hogyan lehetne javítani az éghajlat-változási program végrehajtását. Ez az anyag nyilván a 2009-10-es évi tevékenységről szól, tehát nem azt várja az ember, hogy a 2011-es, '12-es vagy '13-as intézkedésekről legyen benne elemzés, de nem látható a 2009-10-es állapotokhoz képest semmi jelentős előrelépés, ami a klímavédelmet és az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentését illeti. Itt jegyzem meg, hogy a következő éghajlat-változási program még mindig nem készült el.

A jövőbeni uniós és hazai pályázatok szempontjából a 2013 utáni időszakra fontos lenne, hogy ezekbe bekerülhessen olyan indikátor adatszolgáltatási kötelezettség is, ami segíteni fogja a kibocsátáscsökkentés, illetve alkalmazkodási információk szolgáltatását. Ez hiányzik az előttünk fekvő jelentésből. A 2008 elején az Országgyűlés által akkor ötpárti konszenzussal elfogadott NÉS-ben az áll, hogy Magyarországot különösen érzékenyen érinti az éghajlatváltozás: ami világviszonylatban egyfokos emelkedés, az nálunk másfél-két fok lesz. Ennek következtében az éves csapadék átlagos mennyiségének csökkenése és a csapadékeloszlás átrendeződése, továbbá a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése várható.

Magyarországon az utóbbi három évtized során a napi maximum hőmérséklet drámai mértékben, 2-3 fokkal emelkedett. A vizsgálati eredményekből az éves csapadékmennyiség csökkenő tendenciája is egyértelmű. A klímamodellek szerint a jövőben minden évszakra egyértelmű melegedés várható, aminek mértéke nyáron a legnagyobb, tavasszal a legkisebb. A záporok miatt nőni fog a hirtelen árhullámok kockázata, ugyanakkor nyaranta a hazai folyók évtizedeken belül a jelenleg szokásos szint felére apadhatnak. A talajvíz szintje megfelelő utánpótlás híján süllyedni fog, főként a völgyekben és az alacsonyabb területeken, például az Alföldön, ami már most komoly károkat okoz a mezőgazdaságnak.

Magyarország számára a legnagyobb kárt a csapadék okozza, vagy sok van, vagy semmi, és mindkettő rossz. Ezt követi a hőmérséklet ingadozása, különösen a hőhullámok. A nagy meleg a vízhiányt is tovább fokozza, a légmozgás ugyanakkor nem jelent akkora problémát. Nagy szélviharok ettől persze még előfordulhatnak.

(1.00)

Összességében azzal kell számolni, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek intenzitása és gyakorisága is növekedni fog a következő évtizedekben. Megoldásként radikális kibocsátáscsökkentést és a zöldberuházások jelentős felpörgetését irányozza elő a nemzeti éghajlat-változási stratégia.

Megjegyzem, ma délelőtt már számon kértük azt, hogy önök javaslatot tettek 2009-ben ellenzékben a zöldberuházási alap létrehozására, az akkor beígért összegnek a 8 százaléka fordult az elmúlt két évben zöldberuházásokra. Jó hír ugyanakkor, hogy a kibocsátások mérséklése és az alkalmazkodás új munkahelyeket teremthet a környezeti iparban, az energetikában, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és az építőiparban. Ezért tett az LMP tavaly a költségvetési vita során javaslatot arra, hogy a progresszív adórendszerből az állam kezében maradó bevételek folytán hívjunk életre egy zöldberuházási alapot.

A különböző klímavédelmi tanulmányok arra mutatnak rá, hogy az egyik legnagyobb hazai szén-dioxid-megtakarítási potenciál az épületszektorban van, és a lakossági szektor adja az összes nemzeti szén-dioxid-kibocsátás 30 százalékát. Az LMP szerint a kormányoldal által a választási kampány részeként elfogadott 10 százalékos rezsicsökkentés csak rövid távú megoldást jelent, helyette a lakások energetikai felújításában kellene gondolkodni. A Fidesz rövid távú politikai haszon érdekében döntött a közműdíjak 10 százalékos csökkentése mellett. Az LMP ezzel ellentétben úgy látja, hogy a hosszú távú rezsicsökkentést a lakások energetikai felújításával kellene megoldani. Az ilyen típusú felújítások 3-4 év alatt megtérülnek, ráadásul a hanyatló építőipart is ki tudnák húzni a bajból. Az ilyen beruházások iránt nagy társadalmi igény is mutatkozik, példaként lehet megemlíteni, hogy az NFÜ mikro- és kisvállalkozások számára kiírt 11,5 milliárd forintos pályázati kerete egy nap alatt kimerült.

A sikeres zöldtetőprojekt lehet a nagyvárosokban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás egyik kulcsa, amely a panelházak tetején létrehozható. Fontos program Óbudán a faluházzal összeforrt külső épületszigetelés és napkollektoros melegvizes fűtésrásegítés. Az energetikai beruházásokkal, mint már említettem, sok új munkahely is teremthető, ahogy az már a 2010-es választási programunkban is szerepelt. A lakosság alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, a szemléletváltozást, a környezettudatosságot kormányzati programokkal kellene segíteni. Olyan éghajlat-változási programra van szükség, amely számol a globális folyamatokkal és a lakosság fogyasztási szokásainak kérdéseivel, és kimondja akkor is, ha ez nem hajt rövid távú választási hasznot, hogy a jelenlegi fogyasztási szokások milyen károkat okoznak. Az LMP által képviselt fenntarthatóság szerint a legfontosabb az energiafelhasználással való takarékosság, és hogy olyan termékeket fogyasszunk, amelyek viszonylag kevés fosszilis energiával lettek előállítva. Ebbe beletartozik például a gépkocsihasználat önkéntes csökkentése is. Az ilyen lépések mind hasznosak a klímavédelem és a fenntartható fejlődés szempontjából egyaránt. A klímaváltozással kapcsolatban olyan nemzeti programra van szükség, amely a háztartások szintjéig lebontva képes megmutatni, hogy mi mindent tehetünk a mindennapokban az alkalmazkodásért.

A klímaváltozás jelentős hatással lesz a hazai agráriumra. Itt számolni kell a kockázatok növekedésével. A mezőgazdaságban az alkalmazkodást a vízmegtartó talajműveléssel, megfelelő vízgazdálkodással és az adott térséghez legjobban alkalmazkodó művelési móddal tudjuk növelni. Sajnos a közös agrárpolitika támogatási rendszere rossz irányba ösztönzi a gazdálkodókat, amelynek következménye, hogy mindenütt a szántóföldi gabona-, kukorica-, napraforgó- és repcetermeléssel próbálkoznak. Az árvizek ellen elsősorban nem gátakkal, hanem - ahol lehet - fokgazdálkodással kell védekezni. Az elmúlt két aszályos év következtében tovább drágulhatnak az élelmiszerek, akár élelmiszerár-robbanás is bekövetkezhet. A monokultúrás nagygazdaságok helyett több lábon álló és kisebb gazdaságokat kellene kialakítani, ahol a környezet adottságaihoz igazodó, szárazságtűrő növényeket termesztenek. Az aszály rövid távon is problémákat vet fel, mert egyfelől nagy számban mehetnek tönkre a kistermelők, másfelől pedig az élelmiszerárak megugrása növelheti a legszegényebbek kiadásait.

A mezőgazdaságban tehát az egyik legfontosabb kérdés a vízkérdés, hiszen a felmelegedéssel a vízhiány is jobban előtérbe kerül. Azt lehet mondani, hogy a Dunától nyugatra sokkal kedvezőbbek a természetes csapadékviszonyok, mint keleten. Ezenkívül az ország keleti részében a talajok is rosszabbak, sok a könnyen kiszáradó szikes talaj. Az aszályok gyakorisága várhatóan növekedni fog, és ezzel párhuzamosan sajnos belvizek is kialakulhatnak. Az ország keleti részében ugyanazon a helyen tavasszal belvíz, nyáron súlyos aszály. Mégis összességében az a helyzet, hogy van elég víz az országban, a két nagy folyó nagyon sok vizet tud adni. A felszín alatti vizeket azonban nem szabad túlságosan kiaknázni, ez látszik többek között a Duna-Tisza-közi homokhátságon is, amelynek egyik gondja éppen az, hogy túl sok vizet vettek ki a talajból. A Duna-Tisza-közét a FAO hosszú távú előrejelzésében már félsivatagos övezetnek minősítette. A homokhátságon tehát csökken az élelmiszer termelésére alkalmas terület.

A vízi társulások helyzetében bekövetkezett tavalyi jogszabályváltozás nem javított a vízgazdálkodás helyzetén. Tavaly, amikor a szárazság miatt nem volt mi ellen védekezni, a társulások számára kiderült: az állam a fenntartási költségeiket nem állja. Bár a vízi társulások védekezési munkáit az állam fizeti, az üzemeltetési, karbantartási feladatokat már nem. Ezért újra csak a termelőikre vannak utalva, ha finanszírozni akarják tevékenységüket. Erre csak pályázhatnak a vízi társulások, és csak akkor, ha érdekeltségi hozzájárulásokat szereznek. A vízvédelem központosításával elmaradt az érdekeltségi hozzájárulás, az ország közel 80 vízi társulásából 65-en döntöttek úgy, hogy kivetik a hozzájárulást. A természetes csapadék jobb hasznosítása elengedhetetlen, ebben jelentős gazdasági tartalékok rejlenek, hiszen az éves átlagos csapadékmennyiség eléri a két nagy folyó teljes évi vízhozamának felét.

Az energiatakarékos öntözés kialakítását jelentősen növelni kell, ezzel párhuzamosan folytatni kell a szárazságtűrő növényfajták nemesítését. A magyar agrárium nagy tudósai már az előző század elejétől foglalkoznak ezzel. Ugyanakkor látni kell, hogy ennek is van határa, valamennyi vízre mindenképpen szükség van.

Azt szeretném összefoglalásul elmondani, a nemzeti éghajlat-változási program csak akkor lehet sikeres, bármilyen nemzeti éghajlat-változási program csak akkor lehet sikeres, ha a klímavédelem, a fenntarthatóság szempontjait érvényesítjük például a birtokpolitikában, ha nem táplálja tovább a kormányzati politika a nagyüzemet, a nagybirtokot. Akkor lehet sikeres, ha a fenntarthatósági szempontoknak rendeljük alá a közlekedési politikát, az energiarendszereket, a hosszú távú energiastratégiát, s nem pedig a rövid távú választási ígéreteknek. Arra lenne szükség, hogy a Fidesz komolyan vegye például azt, amiről még 2009 nyarán harsogott a zöld Széchenyi-terv kapcsán, arra lenne szükség, hogy az államháztartásban egy olyan zöldfordulat álljon be, amely egyfelől az adómixen belül az ökológiai adók részesedését növeli, szakít az egykulcsos adórendszerrel, és így maradnak olyan források az állam kezében, amiből egy tekintélyes mértékű, több százmilliárd forintos zöldberuházási alapot lehet már, akár a jövő évben életre hívni. Ez egyszerre teremtene munkahelyeket, és indítana be olyan programokat, amelyek az energiahatékonyságot szolgálják. És nem utolsósorban segítene egy ilyen zöldberuházási alap abban, hogy a magyar gazdaság szerkezetét egyszerre igazítsuk a magyar gazdaság természetes szükségleteihez, és készítsük fel az ökológiai válság kihívásaira is.

Ez a feladat áll előttünk, és ne gondoljuk azt, hogy ilyen programokkal, ilyen programok kipipálásával bármit is tettünk az éghajlatváltozás ellen. Ez a program csak akkor ér valamit, ha a napi pénzügyi lobbiérdekek és a napi hatalomtechnikai megfontolások a konkrét törvényjavaslatoknál a fenntarthatósági szempontokat nem írhatják felül.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Kovács Pál jelentkezik.) Megadom a szót Kovács Pál államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

KOVÁCS PÁL nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Nagyon hasznos volt számomra ez a mai vita. Úgy gondolom, és a tárcának is ez a véleménye, hogy az az eredmény, amit elértünk eddig az éghajlatváltozás területén, illetve a szén-dioxid-kibocsátások megtakarítása terén, nem teljes mértékben köszönhető az eddigi energiahatékonysági programoknak, illetve a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési programoknak. Azért szeretném kiemelni mindenképpen, és ezt európai viszonylatban is mindenképpen ki kell hogy emeljük, hogy Magyarországon az 1990 óta elért szén-dioxid-kibocsátásmegtakarítás olyan mértékű, hogy ebben Európában Magyarország az első helyen van.

(1.10)

Tehát az a kiotói vállalás, amit annak idején tettünk, 36 százalékos csökkentést eredményezett, függetlenül most az okoktól. Úgy gondolom, ez mindenképpen egy nagyon kedvező eredmény, és olyan kedvező pozíció, amelyből a továbblépés - egyetértek az előttem felszólalókkal - mindenképpen egy jobb helyzetet fog eredményezni Magyarország részére, és még igen jelentős tartalékok vannak. Úgy gondolom, ahogyan ezt eddig elemeztük, és ahogyan azt a Nemzetközi Energia Ügynökség is kifejtette az eddigi munkáiban, hogy nemcsak az energetika területén, nemcsak az épület-energiahatékonysági programoknál, de ma a közlekedés, pontosan, ahogyan az elhangzott, a közlekedés területe pontosan az az ágazat, az a terület, amelyre a legjobban oda kell figyelnünk, mert amikor az energetika területén már körvonalazódnak azok az intézkedések, amelyeket tehetünk, az épület-energiahatékonyságnál szintén adottak ezek az intézkedések, amelyeket meg lehet lépni, addig éppen a közlekedés területe az, ami a legintenzívebb, tehát a második legnagyobb szén-dioxid-termelő terület, a legintenzívebben fejlődő terület, tehát a leggyorsabban mind a légi közlekedés, mind pedig a közúti, vasúti közlekedés, a közúti és a vízi közlekedés területe a leggyorsabban - idézőjelben mondom - "fejlődő" ágazat, tehát rendkívüli figyelmet kell hogy erre is összpontosítsunk. Azt kell mondanom önöknek, hogy ebben a munkát és az együttműködést a közlekedési tárcával meg is kezdtük, és nagyon bízom benne, hogy ebben pontosan a vasúti forgalmazás területe lesz pont az egyik ilyen terület, ahol jelentős áttörést lehet majd elérni. Itt mindenképpen ki kell emelni, hogy ahhoz, hogy ez a lépés bekövetkezhessen, a vasúti fuvarozásnak versenyképesnek kell lennie. Tehát az, hogy egy szállítmány mennyi idő alatt tud átjutni, mennyi idő alatt képes átjutni az országon, annak rövidebb időnek kell lennie, mint hogyha ugyanez közúton történne, tehát ez a vasútnak egy eléggé komoly felkészítését kell hogy igényelje.

Igen, egyetértünk azzal a megállapítással, hogy az ETS szektoron kívül kell most keresni a jövőbeli lehetőségeket, a továbbfejlődési lehetőségeket. Meg kell azonban jegyeznünk azt is, hogy ebben viszont az Európai Unió és a Bizottság felé is kell feladatokat megfogalmaznunk, mert ahhoz, hogy a kvótakereskedelem terén egy globális rendszert lehessen kialakítani, úgy gondolom, ebben hathatósabb segítségre volna szükség ennek a rendszernek a kiterjesztésére ahhoz, hogy ez a mechanizmus rendesen és hatékonyan tudjon működni, mert ma ebben a jelenlegi kvótaárak mellett, azt kell mondanom, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy Európa nem egy sikertörténetet produkált.

Hadd említsem meg, úgy gondolom, hogy a kvótabevételek terén éppen a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium teremtette meg azt a transzparenciát, amely mentén tisztán, világosan és közérthetően látszik, pont a honlapunkról is leolvashatóan, hogy transzparens módon kereskedünk. A transzparenciát éppen a párizsi tőzsdén keresztüli kereskedés biztosítja, előre meghatározott napokon, tehát a szabályok teljesen lefektetettek, világosak, és az innen beérkezett információk a honlapunkon elérhetők bármikor, tehát a képviselő úrnak is nyugodtan ajánlom, javasolom, hogy tekintse át, és meg fogja látni, mikor, mennyit kereskedtünk, és abból milyen bevételek származtak, s ezenfelül a bevételek 50 százaléka az, ami ma klímapolitikai célokra felhasználható.

Az indikátorokkal kapcsolatban annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy igen, látszott a jelentésből is, hogy az indikátorok rendszerében gyakorlatilag egy teljes csőd alakult ki. Azok az indikátorok, amelyeket annak a programnak az alkalmazásához alkalmaztak, gyakorlatilag alkalmatlanok voltak arra, hogy bármilyen eredményesség is kimutatható legyen. Tehát egyetértek azzal, hogy igen, megfelelő indikátorokra van szükség, és ez az indikátor-adatszolgáltatás hiányzik.

Ami a jövőbeli kihívásokat illeti, szeretném önöket szintén tájékoztatni arról, hogy jelenleg készül az a nemzeti alkalmazkodási stratégia, amely stratégia pontosan felkészíti ezt a különösen érzékeny területet, Magyarországot a klímaváltozás várható hatásaira, és ennek a vitájában is a későbbiekben részt fognak tudni venni.

Úgy gondolom, nem az épületszektor a legnagyobb, ahol eredményt lehet elérni, ma ugyanis a szén-dioxid-kibocsátásokban az energetika pontosan az, ami még a vezető szerepet viszi, ez a tanulmányból is világosan kiderül, viszont a tanulmányból látszott, hogy például a közlekedésre vonatkozó adatok csak a légi közlekedéssel kapcsolatban álltak rendelkezésre.

Szeretném szintén jelezni, hogy a társadalom tudatosságának javítása érdekében most készül az a szemléletformálási cselekvési terv, amely éppen az energiastratégia mentén, annak a konkrét végrehajtásaként fog megjelenni, és pontosan ezeket a klímapolitikai célokat fogja szolgálni.

Szeretném azt is jelezni, hogy igen változó környezetben töltöttük el ezt az elmúlt időszakot, hiszen ahogyan a program futott, a program futása mellett gyakorlatilag a teljes jogszabályi környezet európai szinten megváltozott. Az alkalmazkodási Fehér könyvet említettük, a dekarbonizációs útitervet szintén említettük, a közlekedéspolitikai Fehér könyv is 2011-ben jelent meg, a biodiverzitási stratégia szintén 2011-ben jelent meg, az energiahatékonysági cselekvési tervnek európai szinten a felülvizsgálata szintén egy 2011-es termék, tehát rendkívül nehéz folyamat az, amikor egy ilyen folyamatosan változó környezetben, akkor még a fenntarthatósági stratégiáról ne is beszéljünk, amelynek 2013-ra várjuk az első olvasatát, az első tervezetet, tehát egy ilyen környezetben bármilyen stratégiával elkészülni, azt kell mondanom, egy rendkívüli kihívás a kormányzat részére, tekintettel arra, hogy az európai álláspont is folyamatosan változik ezekben a kérdésekben.

Úgy gondolom, rendkívüli fontosságú az, hogy az ezt követő intézkedéseknél Magyarország részben az épület-energiahatékonyságnál ne ragadjon be egy olyan pályán, amely kevesebb megtakarítást eredményez, ezért a jelenlegi támogatással az épület-energiahatékonysági támogatási programunkban a maximális hatást próbáljuk majd elérni. A pályázatokat eleve úgy írjuk ki, hogy itt kombináltan a hőszigeteléstől, az ablakcserétől kezdve az épület-energiahatékonyságig, tehát a kazánfelújításokon keresztül a megújuló energiaforrások használata egyszerre érvényesüljön. Tehát így nem részhatásokat akarunk elérni, mert bármilyen felújítás, részleges felújítás utána csak azt eredményezheti, hogy egy következő felújításra már vagy a forrás nem lesz meg, vagy a szándék, vagy az óhaj nem lesz meg. Tehát ahhoz, hogy a maximális hatást elérjük, ezért a most megjelenő pályázatok kiírását úgy fogjuk végrehajtani, hogy az az összes elem kombinációját, együttes alkalmazását fogja eredményezni, és rendkívül fontos az, hogy ezeknek a felújításoknak kapcsán a mérhetőség mindenképpen biztosított legyen.

Ezúton szeretném megköszönni a ma elhangzott véleményeket, a támogató javaslatokat. Én is köszönöm, hogy javaslatokkal támogatták az előterjesztés elfogadását.

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr válaszát. Kérdezem Schmidt Csaba képviselő urat, kíván-e szólni. (Schmidt Csaba jelzésére:) Igen.

Megadom a szót, képviselő úr.

SCHMIDT CSABA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A jelentés és az itt elhangzott vita is rávilágít arra, hogy sok teendőnk van még az éghajlat-változási stratégia vonatkozásában. Ahhoz, hogy ennek érdekében jelentős lépéseket tudjunk tenni, valóban össze kell fognunk azt a tudást, ami Magyarországon rendelkezésre áll, és erre a tudásra építve kell lépnünk annak érdekében, hogy a leghatékonyabban használjuk fel azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak arra, hogy a kibocsátást csökkenteni tudjuk. Azt gondolom, itt nagyon fontos az, hogy megfelelő technológiát és megfelelő időben válasszunk ki.

(1.20)

Ha csak a számítástechnikára gondolunk - hogy egy másik ágazatot figyeljünk -, akkor láthatjuk, hogy néha technológiai ugrásra is lehetőségünk van. Mert az, hogy egy-két évben a stratégiakészítéssel vagyunk elfoglalva, lehet, hogy lehetőséget biztosít nekünk, hogy egy újabb technológiát, egy újabb generációt tudjunk kiépíteni, és már hatékonyabban tudjunk fellépni. Azt gondolom, itt egy nagyon fontos szempont van, hogy kiérlelt technológiákat használjunk, amely valóban olyan megtakarításokat hoz, amire lehetőség van. Azt gondolom, hogy államtitkár úr nálam sokkal jobban ismeri a területet, és látja azt, hogy mely területeken vannak nagyobb tartalékok, és én is azt gondolom, hogy a közlekedés területén nagy tartalékok vannak, de azt látom, hogy itt még a kiérlelt megoldás európai szinten sem látszódik.

Azt tudjuk, hogy melyik irányba kell menni, hogy a közúti szállításról a kötöttpályás szállítás irányába kell elmozdulni, és azt gondolom, itt látszik az, hogy igenis ezek a stratégiák megjelennek a kormányzati gondolkodásban. Hiszen a vasúti szállítás hosszú távú versenyképességét megteremtő, Budapestet elkerülő vasúti gyűrűről a kormány döntést hozott, hogy erre vonatkozóan vagy európai uniós forrásból, vagy más hitelforrásból ezt a vasúti elkerülőt meg kívánja építeni, és ennek az előkészítése folyamatban van. Azt gondolom, ennél fontosabb lépés nincs a vasúti szállítás versenyképességének a megteremtése érdekében, hiszen ez egy 160 kilométer/órás sebességű vasúti szállítást tenne lehetővé. Egyébként Tatabánya és Cegléd között indulna ez a pálya, és azt gondolom, ez nagyon fontos hosszú távú beruházást jelent. Itt, a közlekedésben, ezenkívül a személyi közlekedésben, azt gondolom, a kiforrott technológiára még várni kell egy-két évet, hogy látható legyen, melyik irányban kell akár Európának, akár Magyarországnak elindulnia.

Épületenergetikában, azt gondolom, hogy mind a panelépületeknél, mind családi házaknál jelentős megtakarítási lehetőség van, és itt engedjék meg, hogy egy saját példát, egy városi példát mondjak. Mi saját programot is működtetünk, nincs lehetőségünk teljes korszerűsítést támogatni, de van lehetőségünk a mérhetőség és a szabályozhatóság támogatására. Ennek köszönhetően 30 százalékos megtakarítást tudunk elérni, ami abból adódik, hogy a túlfűtött lakásokban becsukják az ablakot, míg a másik lakásokban, ahol eddig hideg volt, elérik az átlaghőmérsékletet, és tömbszinten 30 százalékos megtakarítást érünk el, ami egyébként a szakembereket is meglepte, merthogy egyébként műszakilag és energetikai számítások alapján kevesebb megtakarításnak kellene lennie. Mégis az emberek úgy tudnak szabályozni, aminek köszönhetően 30 százalékos megtakarítást lehet elérni. Ha ezt szigeteléssel kombináljuk, akkor a mérések alapján 50 százalék feletti megtakarítást lehet elérni. Azt gondolom, hogy ez mutatja azt, hogy ha komplexen lépünk, még nagyobb megtakarításokat lehet elérni, és ez már most is látható, hatalmas megtakarítást jelent, és itt megvan a technológia is, amilyen irányba kell menni, úgyhogy én ezt egy kiemelt és fontos feladatnak tartom.

Végül engedjék meg, hogy kiemeljem a K+F-et, tehát a kutatást és fejlesztést, hiszen ha ebbe az ágazatba beruházunk, és új technológiákat fejlesztünk ki, akkor szintén lehetőségünk van arra, hogy saját ipart is tudjunk építeni arra, amit a következő évtizedekben el kell végeznünk a nemzeti éghajlat-változási stratégia megvalósítása érdekében. Azt gondolom, ez egy szintén nagyon fontos dolog, hogy olyan hatékony technológiát használjunk, ami egyébként Magyarországon kerül kialakításra, és ebbe az irányba is fontos lépéseket megvalósítani.

Azt gondolom, itt számtalan fejlesztés megy európai uniós támogatásból ma is az országban, itt szintén egy tatabányai fejlesztést tudnék kiemelni, ahol LED-lámpákat fejlesztenek, és a Szegedi Tudományegyetemmel és a Dunaújvárosi Főiskolával együtt történik ennek a LED-lámpának a fejlesztése, és a kísérleti lámpák már felszerelésre is kerültek. De itt is fontos, hogy mikor kezdjük majd el ezeket a LED-lámpákat a városokban felszerelni. Azt gondolom, hogy ahhoz a technológiának egy-két év alatt van lehetősége olyan mértékben kifejlődni, hogy már biztonsággal lehessen ezeket alkalmazni, és hozzák azt a megtakarítást, ami szintén nem 10-20, hanem inkább 50-60 százalékos megtakarítást jelent. Akkor már, azt gondolom, nagyon nagy lépéseket tudunk megtenni annak a célnak az érdekében, hogy ezt a 2050-re kitűzött 80 százalékos célt el tudjuk érni, amelyben fontos az, hogy utána, amit most kifejlesztünk, ne kelljen egy-két év múlva lecserélni.

Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem a javaslatok támogatását.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ismételten megköszönöm Kovács Pál úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának és Schmidt Csaba képviselő úrnak, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának a képviselői felszólalásokkal kapcsolatban adott válaszaikat, és az együttes általános vitát lezárom.

Mivel az országgyűlési határozati javaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. Következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk, most a napirend utáni felszólalás következik.

Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Korondi Miklós képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Megadom a szót ötperces időkeretben.

Öné a szó, képviselő úr.

Felszólalások:   509-561   561-579   579-580      Ülésnap adatai