Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Én is ott folytatnám, ahol Varga László képviselőtársam abbahagyta, hiszünk a hatalmi ágak elválasztásában, hiszünk abban, hogy a bíráskodás, törvényhozás, azok természetesen egymástól függetlenül működő olyan hatalmi ágak, amelyek azért mégiscsak kölcsönhatásban vannak egymással, tehát valamilyen felügyeleti szerepe van, hiszen most beszámol itt a Kúria, hiszen a Kúriának is, a bíráskodásnak, a bíróságnak is azokat a jogszabályokat kell alkalmaznia, amelyeket a jogalkotó megalkot. Folytatva Varga-Damm Andrea érvelését is, hogy igazság- vagy jogszolgáltatáse, hiszen a bíróság abban a helyzetben van, hogy azt a törvényt tudja alkalmazni, amit az Országgyűlés elfogad, viszont nem mindegy, hogy az Országgyűlés milyen körülmények között fogadott el bizonyos jogszabályokat, és majd rá is fogok térni egy bizonyos ügycsoportra, ami elnök úr beszámolójában talán méltatlanul kevés figyelmet kapott, ezzel együtt én megértem elnök urat, mert nincsen könnyű helyzetben.

Hallhattuk azt, hogy nyolc ügycsoportra alakult olyan bizottság, alakult olyan testület, amely a joggyakorlatot felügyelte, vizsgálta, viszont a devizahiteles ügyekben egy konzultációs testület alakult. Az a konzultációs testület, amelyik egyébként ma már nem is lehetne, mert tavaly decemberben hoztak egy olyan döntést, hogy inkább olyan közleményeket ne adjanak ki, amely befolyásolhatja a bírósági gyakorlatot. Igaz, hogy addig befolyásolta, de azóta nem lehet ilyen közleményeket kiadni, és az a konzultációs testület, amelyik, mondjuk így, hogy nem szerves része, tehát nem egy olyan attribútuma magának az igazságszolgáltatásnak vagy akár a Kúria rendszerének, amelyet akként tudunk felfogni, hogy akár a Kúria elnöke által, akár más bírósági fórumok által ellenőrizhető, számonkérhető.

(10.20)

Sajnos ma több figyelmet kapott akár még az éves gyakorlati program is, mint a devizahiteles ügyekben lefolytatott gyakorlat, annak a vizsgálata vagy az erről való vita. Azt szeretném, ha itt, a törvényhozásban erről kicsit többet beszélnénk. Azért itt, a törvényhozásban, mert ahogyan említettem, elnök úr nincs könnyű helyzetben, a Kúria és a bírák sincsenek könnyű helyzetben, hiszen azokat a törvényeket tudják csak alkalmazni, amelyeket az Országgyűlés megalkotott. Az is lényeges, hogy milyen körülmények között alkotta meg az Országgyűlés ezeket a jogszabályokat. Itt a dh-törvényekről, a devizahiteles törvényekről beszélek, amelyek az után születtek, hogy a kormány kötött egy megállapodást az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bankkal, az EBRD-vel 2015 februárjában, amelyben a magyar kormány vállalta, hogy a forintosítás egy fillérjébe nem kerülhet majd a bankoknak, a devizahiteles szerződések forintosítása nem kerülhet egy fillérjébe sem a bankoknak, és nem is került. A magyar kormány vállalta azt, hogy semmilyen akadályt nem fog a kilakoltatásokkal, az ingatlanok kiürítésével, a végrehajtókkal szemben támasztani.

Ebben a szellemben születtek meg ezek a jogszabályok, és nyilvánvalóan ezt tudja csak a Kúra alkalmazni, éppen ezért mondjuk azt, hogy nincs könnyű helyzetben a bíróság. Itt, a parlamentben viszont arra fel kell használni a lehetőséget, hogy elmondjuk, hogy azok a civil szervezetek, magánszemélyek, ügyvédek, akik másképpen látják ezt az ítélkezési gyakorlatot, azok a károsultak, akik hozzánk fordulnak  nagyon sokan vannak , több figyelmet érdemelnek. Most 117 ezer ingatlan van végrehajtás alatt, 1 700 000 szerződést kellene újraszámolni. Álláspontunk szerint nem intézhető el egy mondattal, egy sorral az, hogy az Európai Bíróság ítélete nem hozott olyan új tényt, amely alapján át kell tekinteni az ítélkezési gyakorlatot, hiszen akkor, elnök úr, a bíróság arra az álláspontra helyezkedik például az árfolyamkockázat tekintetében, hogy idecitáljam a C-51/17-es európai bírósági ítéletet, hogy az árfolyamkockázat és az árfolyamkockázatról való tájékoztatás tekintetében valójában az adós az, aki hibázott. Arra az álláspontra helyezkedik a bíróság, hogy az adósnak kellett volna tudni, hogy merrefelé indul és milyen mértékben indul el a devizaárfolyam, hiszen általában az adósokat marasztaló ítéletek születnek ezekben, és nem pedig a bankokat marasztaló ítéletek.

Az adós hibázott ezek alapján, ha nem változtatunk  mi nem tudunk, de nyilvánvalóan a Kúria tud változtatni  az ítélkezési gyakorlaton. Nem a banknak kellett volna előre látni az árfolyamkockázatot, sőt még a jegybanknak sem kellett volna előre látni, meg a kereskedelmi banknak sem, csak az adósnak. Az egyetlen olyannak, akinek nincs apparátusa, nincs szakmai felkészültsége, és egész egyszerűen nem ebből él, mint ahogy, mondjuk, a jegybank vagy éppen a kereskedelmi bankok, amelyek ezt megtehetnék. Az Európai Bíróság álláspontja az volt, hogy sokkal markánsabban kell vizsgálni, nemcsak azt, hogy hibát követette el, nem járt el helyesen, aki felvette ezt a hitelt, hanem azt is, aki folyósította. Biztos, hogy csak aze a hibás, aki felvette ezt a hitelt, és biztos, hogy mindent jól tett meg az, aki ezt folyósította, aki elbírálta az adós jövedelmi viszonyait, a vagyoni viszonyait, kockázatelemzésnek vetette alá, majd utána folyósította ezt az összeget? Bízzunk benne, hogy azzal a szándékkal, hogy azt az adós vissza tudja fizetni.

Abba bele sem merek gondolni, ha nem ez volt a szándék, hogy azt az adós vissza tudja fizetni, mert azt rablóhitelezésnek hívjuk, ha csak az ingatlan kellett. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy mélyebb elemzés érdemes ezekben az ügyekben, amikor elintézzük csak egy mondattal, hogy nem hozott semmilyen olyan új tényt az Európai Bíróság ítélete, amely alapján a gyakorlaton változtatni kell, mert ha nem hozott új tényt, akkor bizony, sem a jegybanknak, sem a kereskedelmi banknak nem kellett tudnia a devizaárfolyam mozgásának lehetőségeiről, de az adósnak igen, és neki most ezt fizetni is kell.

Aztán következett egy újabb ítélet. Ez már talán a 2019-es év, nyilvánvalóan annak is majd egyszer a tárgyalására sor kerülhet, de ha a mai napon elmondható, akkor talán még az ebből levonandó tanulságokat is lehet használni. Arról van szó a C-118/17-es ügyben, hogy meg kell osztani a felelősséget, pontosan azért, mert az Európai Bíróság felismerte, hogy nem lehet, hogy minden körülményt, a kamatparitástól elkezdve a devizaárfolyamok mozgásáig és az irányaiig, mindent csak az adósnak kell felismernie, megfelelőképpen értékelnie és ennek megfelelően döntést hoznia, hanem valószínűleg annak a banknak is, amely szakapparátussal rendelkezik, ezekre figyel és ez alapján folyósít az adósnak hitelt, bízunk benne  kiemelem még egyszer, aláhúzom , azzal a szándékkal, hogy azt az adós vissza is tudja fizetni. Ezért kármegosztást javasol.

Erre ez a konzultációs testület, amely azóta már nem adhat ki olyan közleményt, amely befolyásolhatta az ítélkezési gyakorlatot  igaz, addig befolyásolta az ítélkezési gyakorlatot , arra az álláspontra helyezkedett, hogy az a helyes ítélkezési gyakorlat, hogy ha az adós megnyeri a pert, abban az esetben átváltható a devizahitele egy olyan forinthitelre, amilyet egyébként soha nem igényelt, nem is kapott volna, ha ilyet igényelt volna, és azt követően pedig azt kell neki teljesíteni.

A mi álláspontunk az  és erről sokat beszéltünk, és talán itt a helye egy ilyen beszámoló vitájakor, hogy arról is beszéljünk és megosszuk az elnök úrral, illetve a tisztelt Házzal ezeket a gondolatokat, amelyek jogvédőktől, civilektől, ügyvédektől jönnek , hogy alapvetően egyébként a nemzetközi példák is mást mutatnak, alapvetően teljesen más utat követ a magyar joggyakorlat, mint a körülöttünk lévő országoké. Magyarországon a bankokat védve a szerződéseket meg akarják gyógyítani, azokat a szerződéseket, amelyeket nem lehet meggyógyítani anélkül, hogy az adósnak kegyelemdöfést ne adnának. Azt gondoljuk, hogy ezeket a szerződéseket más alapra kell helyezni, új banki elszámoltatás kell. Ez nyilvánvalóan nem a Kúria dolga, ez a törvényhozás dolga. Viszont a Kúriának az a gyakorlata, amely meggyógyítja a rossz szerződéseket akár úgy, és ezért említettem a tavalyi példát, hogy ha a devizahiteles megnyeri a pert, akkor átfordítják a devizahiteles szerződését egy olyan forintalapú hitelbe, amilyet nem is kért, de valószínűleg nem is kaphatott volna, ez is csak azt bizonyítja, hogy még az ítélkezési gyakorlatot is ez az EBRD-vel kötött megállapodás rászorítja arra, hogy meggyógyítsák a rossz szerződéseket.

A mi álláspontunk az, hogy a magyar társadalom egytizedét érintő ügyben új jogalkotásra van szükség, hogy ne legyen ilyen kellemetlen helyzetben elnök úr sem, a Kúria sem és a bíróság sem. Azt gondoljuk, hogy erről pedig nyíltan kell beszélni. Az a politikai befolyás, amelyet a kormány létrehozott 2015 februárjában, és amelyben vállalta, hogy a bankok érdekeit szolgálja, vállalta, hogy a magyar családokat nem védi meg, nem gördít semmilyen akadályt a kilakoltatásokkal szemben, vállalta, hogy a bankoknak egy fillérjébe nem kerülhet a forintosítás, ez ezt a jogi környezetet hozta. Ezért elsősorban ezt a megállapodást kell felbontani, arra hivatkozással, mert az nem szolgálja a magyarok érdekét, az a magyarok érdeke ellen való. Ezt követően lehet arról beszélni és lehet arra lehetőséget nyújtani, hogy új elszámoltatással olyan törvényeket hozzanak, amelyek a bíróságokat sem hozzák ilyen helyzetbe.

Egy utolsó felvetés. Az Európai Bíróság ítéletei, mindannyian tudjuk, kötelezőek a tagállamok bíróságaira, azoknak a szellemében kell eljárni.

(10.30)

És azt könnyű kimondani, hogy nem hozott új tényt, és ha jól látom, a Kúria, illetve a konzultációs testület alapvetően ezt az utat is választotta, hogy könnyű ezt kimondani; akkor mondjuk azt, hogy nem hozott semmilyen új tényt. Akkor fel kell tenni a kérdést, hogy ha nem hozott semmilyen új tényt, és minden rendben volt, elnök úr, miért kellett olyan rendelkezést hozni az elmúlt évben, hogy ha valaki eltér a Kúriának ezektől a gyakorlataitól, akkor nem lehet csak úgy általában megindokolni, pontosan meg kell indokolni, hogy hol tért el, és miért tért el a bíró.

Ez azt a látszatot keltheti, hogy bizony az eddig sem kicsi igazodási kényszert tovább erősíti; és azt látjuk, hogy ez a gyakorlat így folyik tovább. Bízunk abban, hogy a Győri Ítélőtábla által az Európai Bíróság előtt elindított eljárás, a C-932/19. megfelelően helyre fogja tenni ezt a kérdést, és bízunk abban, hogy akkor majd nemcsak egy nyúlfarknyi mondattal kerül ez majd elintézésre, amit nyilvánvalóan a kényszer szül és ez a kínos helyzet szül, hogy ilyen körülmények között születhettek a törvények, hanem megfelelő bírói gyakorlat is kialakulhat; esetleg olyan bírói gyakorlat is kialakulhat, ahol még adós is nyerhet pert. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)