Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kérdésként tettem föl, de így kijelentő módban is másképpen hangzott. Az elmúlt hónapokban sokkolta a közvéleményt egy ápoló esete, aki elmondta, hogy soha nem jön ki a fizetéséből, egy intenzív osztályon dolgozik, és az ott ellátott, nagyon felelősségteljes munkája után másodállásban takarít. Az ő története nem egyetlen, csak ő volt az egyetlen, aki vállalta a nyilvánosságot.

A történet fő eleme, hogy hiába dolgozik a munkahelyén, hiába dolgozik többet a hivatásában, hiába áll helyt a túlmunkában, amit elrendelnek neki, nem tudják neki kifizetni a túlórákat, hiába mutatta meg a nyilvántartásokat, és ezek után, mondjuk, egy 28 órás műszak után még el kell neki menni másod-, harmadállásba is dolgozni. Bízom benne, hogy államtitkár úr sem gondolja, ahogy én sem, hogy túl magas életszínvonalat tűztek maguk elé célul, vagy esetleg nem gondolják azt, hogy ez valamifajta életforma.

Itt arról van szó valójában, hogy ők hiába dolgoznak, hiába vállalnak túlórát, akkor sem tudják eltartani a családjukat, a családjukat, akiket alig látnak. Pedig önök nem ezt ígérték. Önök életpályát, béremelést, bérprogramot ígértek ‑ bármit, csak szavazzanak önökre. Arra panaszkodnak az ápolók, hogy a túlórát, az elrendelt túlmunkát nem fizetik ki. Mert túlmunka nélkül bizony nem lehetne az ellátás biztonságát szavatolni, ezt kiemelném. Túlmunka nélkül nem lenne elegendő ápoló az egészségügyben.

Amikor ez az ügy kipattant, akkor írásbeli kérdéssel fordultam a miniszter úrhoz, hogy válaszoljon rá, hogy mennyi túlórát rendeltek el és fizettek ki az egészségügyben. Erre azt a választ kaptam a minisztertől, hogy nem tudja, nem tartja nyilván a minisztérium, nem kell hogy nyilvántartsa a minisztérium, és csak olyan kérdésre köteles válaszolni, amit nyilvántart.

Hát, nem csalódtam önökben, főleg nem kellemesen. Arra gondoltam, hogy egy ilyen elkeserítő, igazságtalanságokat feltáró, vagy ha úgy tetszik, akkor megejtő ügy önmagában is felkelti a minisztérium érdeklődését. De nem! Ha ez nem így volt, akkor gondoltam, egy képviselői kérdésre talán már úgy gondolják önök is, hogy utána fognak ennek nézni, készítenek egy kimutatást. Be is adtam ezt a kérdést, és önök pedig rendes hatalmi gőggel és a törvény betűjével válaszoltak nekem: nem kötelesek nyilvántartani, és ezért nem is tartják nyilván.

(16.00)

Most akkor arról kérdezem államtitkár urat, hogy jól van-e ez így. Jól van így, hogy önök ezt nem tartják nyilván, hogy az ápolók feketébe öltözve fognak egymással szolidaritást vállalni, egymásért, a betegekért, az ellátásért, az egészségügyért, folyamatosan, 28 órán keresztül dolgoznak, aztán utána elmennek valahova takarítani, lángost sütni vagy ki tudja még, hova azért, hogy meg tudjanak élni? Az egészségügyben, államtitkár úr, önök már mindenkinek tartoznak. Mindenkinek tartoznak, akinek lehet, beszállítónak, közműveknek, államnak, de saját maguknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) még egy szembenézéssel tartoznak.

Készül-e ilyen kimutatás? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha nem készül, miért nem készül, és kifizetik-e a túlórákat? Köszönöm a türelmet. (Taps az MSZP soraiban.)