Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha a házszabályt most szó szerint értelmeznénk és komolyan vennénk, akkor nekem nem kellene válaszolni, miután a benyújtott interpellációból egyetlen szót lényegében nem mondott el. De azt nem csodálom, hiszen ebben az interpellációban, amit ön benyújtott írásban ‑ a házszabály szerint egyébként ‑, hat kérdést is feltett, és ha megengedi, én ezekre szeretnék válaszolni.

Az első: „Az elszámolást úgy ajánlott értelmezni, hogy a néhol duplájára duzzadt adósság törlesztő­részlete havi 10-20 százalékkal csökken?” ‑ ezt kérdezi ön. Én úgy gondolom, hogy az elszámolás értelmezése nyilván az adott ügyfél és a bank feladata. Ha bárkinek az elszámolással gondja és problémája van ‑ mert valóban egy elég bonyolult számítás ‑, és a forintosítással, akkor elsősorban a bankjához kell fordulni. Ezt 30 napon belül az elszámolás megérkezésétől számítva meg kell tennie, és 60 napja van a banknak, hogy ezt lezárja.

Nem kizárt, hogy az elszámolás kapcsán a bank hibázhatott, hiszen olyan mérvű munkát kellett elvégezniük, amely nem biztos, hogy nem tartalmaz hibákat, tehát az 1 millió 900 ezer értesítőből igenis lehet olyan bank is vagy a bankon belül a program vagy az ügyintéző, aki hibázott ez ügyben. Egy biztos: átlagosan 15-25 százalékkal kell hogy csökkenjenek a törlesztőrészletek.

A második kérdése: „Mi lesz az indokolatlanul átterhelt milliókkal?” Itt az ön által érintett árfolyamkockázatról beszél. Itt szeretném fölhívni a figyelmét, hogy a Kúria egyértelműen kimondta, hogy az árfolyamkockázatot nem tudja az ügyféltől átvállalni sem a bank, sem pedig az állam, és senki más. Az ebből adódó hátrányt, tehát többletfizetést sajnos az ügyfélnek kell fizetnie, nem úgy, mint az árfolyamátváltással és az egyoldalú kamatemeléssel okozott károkat, mert azt a bankok az ügyfelek számára ebben az elszámolásban megtérítik.

Ön többször elmondja, hogy megállapodott a kormányzat a Bankszövetséggel. Erre egyszerűen azt kell mondjam, újra meg kell hogy cáfoljam, ez teljes képtelenség, ez a Jobbiknak egy politikai mondása. Én nem tudom, hogy lehet úgy valakivel megállapodni, hogy bevezetjük nekik a bankadót, hogy a tranzakciós illeték jelentős részét ők fizetik, amely százmilliárdos többletterhet jelent nekik évente, majd a végén, mikor a devizahitel-elszámolás van, akkor még ezermilliárdot egyébként megtérítenek. Én köszönöm szépen az ilyen paktumot, én biztos nem lennék vele elégedett, ha a Bankszövetség oldalán lennék. Úgy gondolom, hogy ez teljes képtelenség. Nem is értem, hogy miért hozza ezt ide.

A magáncsőd intézményét a kormány megtárgyalta első olvasatban, és az Igazságügyi Minisztérium nemsokára az Országgyűlés elé terjeszti. Nyilván akkor kap értelmet ennek a b) kérdése, hogy „Valóban igaz, hogy a kezdeményező beleszólna még abba is, hogy juthat-e a gyermek tandíjára?”; ne haragudjon, erre most még nem tudok válaszolni, majd a törvény fog.

A károsultak helyzetéről: az elszámolás megkapása után először a bankhoz, majd ha további viták állnak fenn, a Magyar Nemzeti Bank békéltető testületéhez kell fordulnia. Ha még így sem rendeződött, akkor még mindig nyitva áll a bírósági út. Azt tudom önnek mondani, hogy mind a kormány, mind a Magyar Nemzeti Bank azon van, hogy ha a bankok vagy bármelyik érintett intézmény rosszul számolt el az ügyféllel, az derüljön ki, az ügyfél a törvényből eredően nem károsul. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát mind a kormány, mind a Magyar Nemzeti Bank továbbra is figyel az érintett ügyfelekre, és ha hiba történt, meg fogja őket védeni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)