Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének éves jelentése 2010-ről címet viselő beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a gazdasági és informatikai bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/3302. számon, a határozati javaslatot pedig H/4413. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozék következnek. Engedjék meg, hogy nagy tisztelettel köszöntsem Szász Károly urat, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét és a páholyban helyet foglaló munkatársait, akik jelenlétükkel megtisztelik mai ülésünket.

Most pedig tisztelettel felkérem elnök urat, hogy fáradjon ide az emelvényre, innen mondja el majd felszólalását, és amikor fölért az elnöki emelvényre, akkor meg is adom neki a szót, mint a napirendi pont előadójának, 30 perces időkeretben. Parancsoljon, elnök úr!

SZÁSZ KÁROLY, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2010. évi éves jelentése kapcsán szót kapok az Országgyűlésben.

A felügyelet az Országgyűlés döntésének köszönthetően alkotmányos szerv, és ekként az Országgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Tekintettel arra, hogy elődöm a 2009-es évről tartott beszámolója kapcsán kitért a 2010-es év első felének eseményeire is, illetve hogy engem 2010. július 1-jével nevezett ki a köztársasági elnök a felügyelet elnökévé, elsősorban a hivatali működésemre eső időszak fontosabb fejleményeivel kívánok foglalkozni.

Amikor önöket a felügyelet működésével kapcsolatban tájékoztatom, akkor úgy gondolom, elsősorban nem önmagunkról, saját teljesítményünkről kell számot adnom, hanem annak a környezetnek, annak az intézményrendszernek az állapotáról és összefüggéseiről kell szólnom, amelyet elemzünk, szabályozunk, ellenőrzünk, amelynek a biztonságos, stabil, kiszámítható működéséért felelősséget viselünk.

Természetes ugyanakkor, hogy a két tényező nem választható el mereven egymástól, hiszen a pénzügyi közvetítőrendszerrel kapcsolatos elemzői, szabályozói, ellenőrzési munkánk egyben a saját tevékenységünkről alkotott értékítélet alapját is jelenti. A már több éve tartó, és egyre újabb fordulatokat vevő globális gazdasági-pénzügyi válság ostromait a magyar pénzügyi szektor egészében hárítani tudta, de a küzdelem nyomai egyre kevésbé takarhatók el. Miközben a szektor egészében még stabil, az egyre nyilvánvalóbbá váló problémák és feszültségek a rendszer működőképességével kapcsolatos alapkérdéseket vetnek fel.

A hitelintézeti szektor működésének alapja, hogy kockázati és lejárati transzformáció biztosításával segíti a gazdaságban képződő megtakarítások közvetítését a hiteligénnyel rendelkező gazdasági szereplők számára. A rendszerben lévő tőke ennek a kettős transzformációs feladatnak megfeleltethető kockázatfelfogó képességét testesíti meg. Amennyiben nem képződik a szektor működése során kielégítő jövedelem, akkor a kockázatfelfogó tőke létjogosultsága kérdőjeleződik meg. A jövedelemképződés tehát nem egy ágazat belügye, hanem az egész gazdaság finanszírozásának kulcskérdése. A jövedelemképződés döntő tényezője a rendszer tőkegyarapodásának, megteremtve a feltételeket a tőke bővüléséhez, ezáltal az alaptevékenység kockázatkezelő képességének a fejlesztéséhez.

Ez egy nagyon fontos tényező, amit biztosítanunk kell abban az értelemben, hogy a közvetítőrendszer jövedelmezően működhessen, a képződő jövedelem pedig tőkeként a rendszerben maradhasson. Nem a magas jövedelmezőséget kell tehát támadni, hanem mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a szektor tőkéjével szolgálja és betöltse társadalmi és gazdasági közszolgáltatási funkcióját. A pénzügyi közvetítőrendszer végső soron olyan éltető infrastruktúra a modern piacgazdaság számára, amely nélkül az nem képes hatékonyan és versenyképesen működni, amely nélkül nincs növekedés és jólét.

Elemzésem most következő részében részletesen, intézményenként keresem erre a választ, a minősítési szempontok értékelésén keresztül arra próbálok választ ad, hogyan tölti be a közvetítőrendszer eme feladatát. Az üzenet, amit szeretnék önöknek megfogalmazni jelen előadásomban, az, hogy a közvetítőrendszer egészében véve stabil és hatékonyan működik. Ugyanakkor az alkalmazkodóképesség szélére sodródott az elmúlt években, és ennek következtében feladatait csak akkor tudja betölteni, ha további terheket nem rakunk rá, mert ezáltal csak az aktivitása fog csökkenni, ami korlátozza az alaptevékenység ellátásában ezt a rendszert.

Mi jellemzi tehát a pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek helyzetét a válság mai szakaszában a fenti megjegyzések előrebocsátása mellett? Nézzük először a hitelintézeteket! A hitelintézetek a hitelezési portfólió szerkezetének alakulásával leképezik a válság hatásait. Mind a vállalati, mind a lakossági szegmensben folyamatos romlás tapasztalható az elmúlt években. A vállalati szegmensben a hitelportfólió minőségének romlása egyértelműen a gazdasági visszaesés, a vállalati csődhelyzet kedvezőtlen alakulásának a következménye. A lakossági hitelezési portfólió alakulása is hasonló képet mutat. A gazdasági létbizonytalanság, a munkanélküliségi helyzet változása visszatükröződik a hitelállományok minőségében, a devizában nyilvántartott eszközök minősítésében pedig fajsúlyos szerepet játszik az árfolyamok példa nélküli erősödése az ebben rögzített hitelek vonatkozásában.

A bankrendszer a hitelállomány minősítése során értékvesztés és céltartalék képzése érdekében a 2010. évben mintegy 400 milliárd forinttal rontotta eredményességét. Mindezek mellett a jövedelemképzésre alapvető hatást gyakorolt a válság közvetett terheihez való hozzájárulást kifejező bankadó mértéke is, amely a fent jelzett közvetlen veszteségviselés mintegy harmadát képezte le.

A válság irányította rá a figyelmet a likviditás jelentőségére. Hitelintézeteink likviditása stabil, fizetési kötelezettségeiknek mind forintban, mind devizában eleget tudnak tenni. A stabil helyzet megemlítése mellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a hitelezési tevékenység visszaszorulása során felszabaduló likvid források, elsősorban a likvid devizaforrások az anyabankok által visszavonásra kerülnek. A likviditás szempontjából ugyancsak kedvezőtlen jelenség, hogy hiányoznak a gazdaság finanszírozásához szükséges hosszú lejáratú források mind forint-, mind devizaalapon. Mindezek miatt a közeljövőben bevezetésre kerülő likviditásszabályozási eszköztár fokozott figyelemben kell hogy részesítse az intézményi szintű forint- és devizalikviditást mind rövid, mind középtávon.

A hitelintézetek tőkehelyezte is stabil. A tőkemegfelelési mutatók magasak, és a rendelkezésre álló tőke nagy része a legjobb minőségű, bármikor hozzáférhető tőkeelemekből áll. Ezt jól demonstrálja az európai bankhatóság által 2011 első félévében végzett európai szintű stresszteszt, amely vizsgálat során a 91 részt vevő bank közül a legnagyobb magyar bank eredményével dobogós helyezést ért el. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül itt sem azt a tényt, hogy a válságot követő szabályozási elképzelések a bankrendszer tőkehelyzetének radikális megerősítésére irányulnak, ezért ma még létező relatív előnyünk a tőkestruktúrában a jövőben várhatóan csökkenni fog.

A jövedelmezőség alacsony szintje melletti korlátozott belső tőkeképződés különösen sebezhetővé teheti a hitelintézetek helyzetét a szabályozási kihívások keltette tőkeszükségletért folyó harcban. Mindezek mellett a meglévő tőketartalékok a válságban gyorsabban olvadnak el, ezért kulcskérdés hitelintézeteink számára, hogy milyen hatékonyan képesek ledolgozni a korábban említett portfólió-minőséggel kapcsolatos kihívásokat.

Nem tekinthetünk el a magyarországi hitelintézetek tulajdonosi helyzetének az elemzésétől sem.

(10.00)

Bár egyértelműen kimondható, hogy a hitelintézetek tulajdonosi körei mindvégig kiálltak, sőt támogatták hazánkban működő érdekeltségeiket, ez a támogatási képesség és akarat függvénye saját lehetőségeiknek és üzleti elképzeléseiknek. Mivel hitelintézeteink tulajdonosai is egyre erősödő nemzetközi kockázatoknak vannak kitéve, másrészt a korábban saját kormányaiktól kapott mentő tőkeinjekciók visszafizetését is meg kell kezdeniük, megnehezül külföldi leányvállalataik tőkéhez juttatása, anyavállalat általi támogatásuk, ami a magyarországi üzleti aktivitás részleges csökkentését is előrevetítheti.

A hitelintézeti szektor összesített helyzete tehát még stabil, de úgy tűnik, hogy a rendszer terhelhetősége a végső határoknál van. A rendszer alkalmazkodóképessége gyors és hatékony, de ez a fenti tényezők mellett talán egy visszafogottabb, kevésbé kockázatvállaló, alacsonyabb tőkefelhasználó állapot felé való elmozdulást válthat ki.

Alapvető gond, hogy a már ma is alacsonyabb szintű hitelezési aktivitás a továbbiakban is jellemző marad, és a hitelintézet nem végzi el a szerepéből adódó kockázat- és likviditástranszformációs feladatát. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy célunk kell legyen, hogy az állam által kívánt és meglépett gazdaságszerkezeti átalakítás, gazdaságmegújítás és gazdaságélénkítés a hitelintézeti üzleti aktivitás kiegészítésével, támogatásával, a hitelintézetek aktív szerepvállalásával valósuljon meg.

A hitelintézeteken belül sajátos szerepet töltenek be a szövetkezeti hitelintézetek. A válság látszólag kevésbé érintette őket, devizakitettségük alacsony, tőkehelyzetük, jövedelemtermelő képességük a bankokhoz képest kissé magasabb, ennek ellenére üzleti aktivitásuk mind a betétgyűjtő, mind a kihelyezési oldalon érdemben nem nőtt. A szövetkezeti hitelintézetek szerepe ugyanakkor megkerülhetetlen, különösen a vidéki Magyarország életében, a kisebb térségek gazdasági kapcsolataiban, munkahelyteremtésben, a vidékfejlesztésben, a kisvállalkozások, köztük a családi vállalkozások finanszírozásában. Sokkal jobban ki kellene tudnunk használni a bennük rejlő üzleti potenciált, a szövetkezeti formában rejlő előnyöket, a helyi közösségek egymást ismerő, egymást ellenőrző, egymásban bízó és támogató, akár üzleti alapon is hatékonyan működtethető intézményeit.

A szövetkezeti forma megtartása ugyanakkor összhangba kell hogy kerüljön az e szektort szintén érintő tőke- és likviditásszabályozási rezsimmel. Ezért elkerülhetetlen, hogy elinduljon az e körbe tartozó intézmények sokkal szorosabb integrációja, amely lényegét tekintve így az egész szektor számára koordinált és egységes tőke-, likviditás-, kockázatkezelési, termékfejlesztési és informatikai rendszer kiépülése felé kell hogy mutasson. Tehát a szövetkezeti hitelintézetek egész helyzetét át kell tekintenünk, és ebben a vonatkozásban a felügyelet is jogszabály-módosítási javaslatokkal szeretné elérni azt, hogy a rendszer megerősödjön, a szövetkezeti forma megmaradjon, és egy sokkal koordináltabb együttműködés valósuljon meg az intézetek között.

A pénzügyi vállalkozások - akár az egyes hitelintézeti csoportokhoz kapcsolódóan, akár azoktól függetlenül - különleges szerepet vállaltak a válság előtti hitelexpanziós időszakban. Bár rendszerkockázati elemeket működésük nem hordoz, fokozott odafigyelést követel meg a válság terheinek kezelése, elsősorban tőkehelyzetük romlása következtében. Feladatunk a pénzügyi vállalkozások helyzetének folyamatos nyomon követése és a szükséges felügyeleti intézkedések időben való meglépése.

Hasonlóan ellentmondásos a biztosítási szektor helyzete is. A biztosítótársaságok üzleti aktivitása a díjbevétel elemzése alapján gyakorlatilag stagnált az elmúlt években. A díjbevételt megvizsgálva látható, hogy nem életágban a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás adja az állomány nagy részét. Életágon a biztosítási termékek döntő része a befektetési egységekhez kapcsolt, úgynevezett unit-linked típusú biztosításokhoz köthető, amelyek inkább tekinthetők befektetési jellegű termékeknek, mint kockázati biztosításoknak.

Több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy a mi biztosítási piacunk nemzetközi összehasonlításban vajon alul- vagy túlbiztosítottnak tekinthető, illetve hogy milyen lépéseket lehetne tenni a biztosítók üzleti szerepvállalásának növelése érdekében. Bár összességében valószínűleg a magyarországi biztosítottság szintje mind élet-, mind nem életágban a környező országok fejlettségi szintjéhez viszonyítva hasonló szintet tükröz, vannak teendőink a biztosítási termékek transzparenciáját, megérthetőségét tekintve, valamint a szolgáltatások ügynöki, közvetítői hálózatának működését illetően.

Itt is megállnék egy pillanatra; a közvetítői iparág teljes átgondolására is szükség van. Nagyon fontos lenne, hogy a közvetítők piacra lépésének feltételei egységesüljenek, a különböző szakmai követelmények, végzettségi, képzettségi követelmények úgyszintén, hogy egyértelmű legyen a piac számára, hogy a közvetítők kiknek a megbízásából, kiknek a felelősségével vállalnak közvetítést, és mindezt egy transzparens javadalmazási jutalékrendszer is alátámassza.

A biztosítási szektor tőkehelyzete tehát stabil, szolvenciamutatói nemzetközi összehasonlításban is jók. A biztosítókra vonatkozó szabályozási változások azonban a bankrendszerhez hasonlóan át fogják rendezni a társaságok tőkekövetelményét, ami várhatóan a rendszer tőkeszükségletének kismértékű emelkedését eredményezi. Egyes biztosítóknál a korábbi évek során megképződött tőketartalékok várhatóan osztalékágon el fogják hagyni az országot. Az osztaléktranszferben szerepet játszik a meghatározó biztosítók tulajdonosainak érdeke, hogy a válság során saját államuktól kapott támogatást visszafizessék. A biztosítók likviditása is rendben van, hagyományosan a hosszabb lejáratú forrásaikat helyezik ki hasonló vagy rövidebb lejáratokra.

A biztosítók nagyon fontos finanszírozói az államháztartásnak és a gazdaságnak. A szuverén adósságválság okozta bizonytalanság, az államok adósságpapírjainak átminősítése, illetve az eszközök értékelésének megváltozása strukturális átrendeződést eredményezhet a biztosítók befektetéseinek kockázati és lejárati szerkezetében, ami kedvezőtlen következményekkel járhat hagyományos finanszírozói magatartásuk szempontjából.

A magyar tőkepiac mérete kicsi, az értékpapírok keresleti, kínálati viszonyainak alakításában meghatározó szerepet játszanak a nemzetközi tendenciák. Bár a részvénypiac kibocsátói szereplői a magyar gazdaság nemzetközileg is jegyzett csúcsszereplői, a piac egészére mégsem a gazdaság belső fundamentumai gyakorolnak alapvető hatást, tekintettel arra, hogy a rendszerváltást követő privatizáció nem pénzügyi, hanem szakmai, stratégiai befektető bevonásával történt. A tőkepiac jelentősége mindvégig háttérben maradt a hitelintézeti közvetítéshez képest.

A magyar tőkepiacon működő befektetési szolgáltatók helyzete összességében kedvező képet mutat. A piac szolgáltatói alapvetően nem saját számlára, hanem bizományosi megbízás formájában dolgoznak, ezért saját kockázatot csak korlátozott mértékben vállalnak. Tőkehelyzetük ezért többnyire stabil, és a válság során sem romlott jelentősen.

A szolgáltatás bizományosi formájához kapcsolódóan az értékpapír-elszámolási rendszer is biztonságot hordoz, partnerkockázatot nem vállalnak, ügyfélhitelezést is csak nagyon ritkán végeznek. Jövedelmezőségük a forgalomarányos jutalékbevételek függvényében alakul. A befektetési szolgáltatók viszonylag kedvező pozíciója azonban nagyon ingatag talajon nyugszik. A tőkepiacon lejátszódó globalizációs tendenciák különösen érzékenyen érintik a nemzetközi tulajdonosi vagy nemzetközi stabil partnerkapcsolatokkal nem rendelkező társaságokat.

Feltételezhető, hogy a szabályozott piacok közötti szorosabb együttműködés, a kereskedési és elszámolási rendszerek globális sztenderdizálódása további átrendeződésekhez fog vezetni a szektor szereplői között. A befektetési szolgáltatóknál fogyasztóvédelmi szempontból különösen az internetes kereskedési platformokat működtető befektetési szolgáltatók jelentenek most különleges figyelmet, amelyekre nekünk is jobban oda kell figyelni.

A felügyelet vezetésének az új kihívásokra adott egyik lényeges válasza a napi felügyelési gyakorlatban, illetve a szervezetben végrehajtott jelentős változtatások, amelyek közül kiemelem: a felügyelésnek újfent fontos eszközévé váltak a helyszíni vizsgálati szakaszokat is tartalmazó átfogó vizsgálatok, az országhatárokon átnyúló tevékenységet folytató pénzügyi intézmények felügyelését ellátni hivatott felügyeleti kollégiumban való részvételünk, a felügyeleti vizsgálati és jogérvényesítési folyamatok teljes szétválasztása, a fogyasztóvédelmi vizsgálatok elindítása, és a pénzügyi stabilitási tanács keretei között szorosabbra fogtuk együttműködésünket a pénzügyi politikáért felelős Nemzetgazdasági Minisztériummal, valamint a monetáris politikáért és a rendszer egészének stabilitásáért felelősséget viselő jegybankkal.

Tisztelt Országgyűlés! Mi okozza a legnagyobb sérülékenységet a magyar pénzügyi közvetítőrendszer számára? A korábban kifejtett és alapvetően a prudenciális szempontok köré csoportosítható problémák mellett, nem elhanyagolhatóan a válság hatásainak kivédésére irányuló törekvés miatt a közvetítőrendszer fogyasztókkal való kapcsolata a legérzékenyebb sérülékenységet hordozó elem.

A pénzügyi szektor legfontosabb tőkéje a beléhelyezett bizalom. Amennyiben a fogyasztók jelentős része csalódottá válik a kínált termékek, a nyújtott tájékoztatás, a biztosítási kötvény apró betűi között elrejtett és csak később felfedezett korlátozó feltételek miatt, akkor az oly fontos fogyasztói bizalom elkezd megrendülni.

(10.10)

A fogyasztói bizalom erodálása egy idő után a pénzügyi rendszer stabilitását is veszélyeztető tényezővé válhat, amelyet az állam nem engedhet meg. A csalódott fogyasztók ugyanis elkerülik a pénzügyi szektort, amely így viszont nem lesz képes gazdasági rendeltetésének ellátására, a gazdaság fejlődésének finanszírozására, a szükségletek kielégítésének segítésére, biztonság nyújtására, az öngondoskodás támogatására. Az erős, kikezdhetetlen bizalom a pénzügyi szektor számára az éltető oxigén, ha az nincs vagy kevés van belőle, akkor a szektor - és vele együtt a gazdaság - nem tud megfelelően működni.

A pénzügyi intézmények és a fogyasztók között komoly egyensúlytalanság áll fönn erőviszonyokban, jogi és pénzügyi felkészültségben, sokszor a kockázatok megértéséhez szükséges matematikai készségekben, a fogyasztónak tehát egyfajta állami segítő kézre van szüksége, hogy ezt az aszimmetriát ellensúlyozni lehessen. Az állam a fogyasztóvédelmi hatósága révén részletes, pontos és a kockázatokra is kiterjedő tájékoztatást követelhet meg, a pénzügyi termékek árainak, díjainak átláthatóságát, más termékekkel való összehasonlíthatóságát írhatja elő, méltányos és érdemi panaszkezelést kényszeríthet ki a szolgáltatóktól, egyben megteremtheti a bíróságon kívüli gyors és költségmentes, pártatlan vitarendezés kereteit is.

Így jutunk el ahhoz a megváltozott paradigmához, amelyben a prudenciális szempontok és a pénzügyi fogyasztóvédelem sokkal inkább egymást kiegészítő, komplementer funkcióként fogható fel, ellentétben a prudenciális felügyelést és annak célját, az erős jövedelemteremtő képességet a hatékony fogyasztóvédelemmel szembeállító korábbi felfogással. Az erős, jól működő, fogyasztóbarát szektor hosszú távon az iparág és a nemzetgazdaság érdeke is. Nincs tehát ellentmondás a felügyelet prudenciális és fogyasztóvédelmi funkciói között: a jövedelmezőség és a fogyasztóvédelem nem egymást kizáró okok. A felügyelet ebben a felfogásban őrködik a fogyasztók érdekeinek védelme fölött, így számos jogszabályi kezdeményezéssel élt: a deviza-középárfolyam alkalmazása; az ügyfél számára hátrányos egyoldalú szerződésmódosítás korlátozása; késedelmes törlesztések esetén a bank által felszámítható késedelmi kamatok korlátozása; fogyasztóvédelmi felelős kötelezővé tétele az intézményeknél.

A felügyelet általános, a pénzügyi fogyasztókat érintő ajánlásokat fogalmazott meg, vezetői körlevelekben hívta fel a jó és kívánatos, fogyasztóbarát gyakorlatok alkalmazására az intézményeket. Honlapján a világon egyedülálló hitel- és betétválasztó programot helyezett el, amelyek ma már nemcsak a felügyelet honlapján, de több mint száz pénzügyi szolgáltató honlapjáról egyetlen kattintással elérhetők. Az árfolyamgátról szóló törvény életbelépését megelőzően olyan kalkulátort dolgozott ki és tett mindenki számára hozzáférhetővé, amelyet az elmúlt 8 hétben több mint 100 ezren kerestek fel, hogy kiszámolják, mit jelentene számukra a 3 éven keresztül rögzített árfolyamon való törlesztés.

Megteremtettük vidéki jelenlétünk alapjait is: 8 megyeszékhelyen fogyasztóvédelmi tanácsadó irodákat működtetünk civil szervezetekkel, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal és a megyei kormányhivatalokkal közösen a pénzügyi fogyasztóknak. Ezzel a Budapesten működő felügyelet és a Pénzügyi Békéltető Testület mellett az intézményes pénzügyi fogyasztóvédelem országos hálózattá szélesedik ki Magyarországon, reményeink szerint egyre több nagyvárosban. A pénzügyi fogyasztóvédelemnek elengedhetetlen eszköze a lakosság pénzügyi ismereteinek bővítése, amelyhez a felügyelet rendszeres kiadványokkal, illetőleg az ismeretterjesztés egyéb eszközeivel járul hozzá. Fontos lépés lenne ebben a sorban a pénzügyi tárgyú oktatás iskolarendszerű megteremtése.

Tisztelt Országgyűlés! Napjainkban a pénzügyi szabályozás - összhangban a felügyelt pénzügyi piacok, intézmények nemzetközileg érvényesülő sajátosságaival - olyan keretjellegű formát ölt, amelyen belül a különböző felügyeleti hatóságok kapnak felhatalmazást a konkrét tartalmi feltételek meghatározására. Ez teremti meg a hatékony és a gyors reagálás képességét a piaci folyamatokat és viszonyokat legjobban ismerő felügyeleti hatóságok számára. Másképp megfogalmazva: egyértelműen látszó tendencia, hogy a stratégiai irányok a törvényekben kerülnek rögzítésre, a stratégiai kérdéseket nem érintő végrehajtási, illetve technikai jellegű részletszabályozás viszont a rendeleti jogkörrel felruházott felügyeleti szabályozó hatóságok kompetenciája, mindig az adott törvényi felhatalmazások alapján.

Ez a nemzetközi tendencia figyelhető meg az Európai Unió szabályozási rendszerében is. A Bizottság javaslatára a Tanács és a Parlament által együtt jóváhagyandó pénzügyi szabályozási keretjogszabályok hatalmazzák fel a 2011 óta hatóságként működő Európai Bankfelügyeleti Hatóságot, az Európai Biztosítófelügyeleti Hatóságot és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságot arra, hogy rendeletalkotási jogával kitöltse a jogszabály biztosította keretet. Az élet arra szolgáltat egyre több és több bizonyítékot, hogy a gyorsan változó piaci környezetben a piaccal kapcsolatban álló, róla információval rendelkező, tapasztalattal bíró és egyben elsődleges felelősséget viselő felügyeletek rugalmasabban és hatékonyabban képesek a stratégiai irányok mentén a részletkérdések technikai szintű szabályozását elvégezni.

Mi is ebbe az irányba indultunk, amikor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény olyan új feladatokat határozott meg és olyan eszközöket biztosított ennek érdekében a felügyelet számára, amelyek az intézmény alkotmányos szintre emelésével, a rendeletalkotási jog megadásával összhangba hozta a hazai felügyeleti rendszert az európai irányokkal. E felhatalmazás mentén szeretnénk a jövőben is tovább dolgozni, s a változó szabályozási feltételrendszerhez igazodva a felügyelet rendeletalkotási jogkörét további tartalmi elemekkel bővíteni, ezáltal gyorsabb, hatékonyabb, rugalmasabb és preventívebb fellépési lehetőséget biztosítva számára. A lényeg tehát, hogy a felügyelet megkapta a rendeletalkotási lehetőséget, de ezt tartalommal szeretnénk kitölteni. Talán az előadásom vége felé könnyedebb megfogalmazással is élnék: vannak fogaink, de igazából rágni szeretnénk.

Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyi válságból való kilábalás, a szektor stabilitásának és biztonságának megőrzése alapvető stratégiai kérdés. A gazdaság fellendülése, a vállalkozások finanszírozása csak egy egészséges, kevéssé sérülékeny, tőkeerős, egyben általános bizalmat élvező pénzügyi szektorral elképzelhető, ezért kell mindent megtennünk. A felügyelet saját felelősségi körében, megerősített eszközrendszerrel kész mindent elkövetni e célok megvalósítása érdekében. Kérem ehhez a tisztelt Országgyűlés támogatását, egyben éves jelentésem elfogadását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a gazdasági és informatikai bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat előadója, Herman István úr egyben a gazdasági bizottság előadója is, és felszólalásában összevontan fogja ismertetni a határozati javaslat expozéját és a bizottság álláspontját a beszámolóról.

E gondolatok előrebocsátása után adom meg a szót Herman István képviselő úrnak, 15 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

HERMAN ISTVÁN ERVIN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének éves jelentését tartjuk a kezünkben, amely a J/3302. számon van előterjesztve. Ezen előterjesztés eleget tesz a 2010. évi CLVIII. törvény 2. § (2) bekezdésének.

Ez az előterjesztés alapvetően hat témakörre osztható föl, ami egyben a pénzügyi felügyeleteknek a kötelezettsége is: a pénzügyi követelményrendszer szilárd, átlátható és hatékony működésének biztosítása; rendeleteivel, egyéb szabályozási javaslataival a pénzügyi piacok stabilitásának megteremtése; az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve szektorokat veszélyeztető kockázatok feltárása, felszámolása; a fogyasztók jogainak és érdekeinek következetes védelme; a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom megerősítése; és végezetül, de nem utoljára az európai pénzügyi felügyeleti rendszer tagjaként a magyar érdekek képviselete.

(10.20)

A közel 99 oldalas előterjesztés ezen törvényi kötelezettségeknek tesz eleget. Nyugodtan nevezhetjük ezt az előterjesztést történelminek, az intézmény újjászületésének, hiszen új struktúrával, törvényi megerősítéssel végezheti munkáját a pénzügyi felügyelet. A jelentés bája az, hogy noha a törvény azt írja elő, hogy egyéves működésről kell ennek szólnia, annak a tapasztalatait kell összegezni és arról kell beszámolnia, ugyanakkor meg kell említenünk, hogy 2010. július 1-jével nevezték ki a pénzügyi felügyeletek elnökét, Szász Károly urat, ami azt jelenti, hogy az egyéves beszámolóban tulajdonképpen csak féléves tevékenységéről adhat teljes körű körképet.

E gondolatok és ismeretek jegyében a gazdasági és informatikai bizottság megtárgyalta a jelentést, és 18 igen szavazattal, 3 tartózkodás, valamint 5 ellenszavazat mellett elfogadta azt, egyben általános vitára alkalmasnak tartotta, és kéri tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal támogassák ezt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy észrevételeikkel, bíráló javaslataikkal egészítsék ki a jelentést, s egyben gazdagítsák is azt, majd segítő, támogató szavazataikkal fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, hogy kíván-e a kormány nevében reagálni. (Dr. Cséfalvay Zoltán: Köszönöm, nem.) Nem kíván.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jelentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat a kezünkbe került. Tisztelt elnök úrnak szeretném megköszönni azt a metódust és formát, amellyel a bizottságunkat is tájékoztatta, sőt a tisztelt Házat is, ugyanis rendhagyó volt az ön tájékoztatása, hiszen nem a múlttal foglalkozott - amivel lehetett volna foglalatoskodni -, inkább afféle diagnózist adott a pénzügyi szektor jelenlegi állapotáról, amely helyes diagnózis után az önök hétköznapi munkája is meghatározható, és ön is hasznosan tudja ezt az intézmény irányításánál alkalmazni.

Déjŕ vu érzése van az embernek, mert a pénzügyi szektorban lévő elmúlt évekbéli gondok egy progresszív pénzügyi felügyeletet igényeltek volna, és most nem bírálva a szervezetet, mert jó szakemberekkel van ellátva, de csak fogatlan oroszlán volt. Az elmúlt nyolc évben a szocialista-liberális kormány nem vette észre, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hatáskörét, jogosítványait, EU-konformitását biztosítani kellett volna. Bízvást állítom, valószínűleg nem jelentkezett volna a pénzpiacon annyi anomália, ha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete többlet- és helyes, okos jogosítványokkal rendelkezett volna. Mondhatnám azt is, hogy az alkalmazkodás hiánya a törvényhozás oldaláról, a kormány oldaláról komoly károkat okozott az állampolgároknak.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért merészeltem azt mondani, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az elmúlt időszakban fogatlan oroszlán volt, mert a problémákat észlelte, ugyanakkor nem voltak meg azok a lehetőségei, amelyeket az új kormány, a tisztelt Ház akár az alkotmány, akár a törvénymódosítás, akár a pénzügyi szabályok módosítása kapcsán lehetőségként megfogalmazott önöknek. Elnök úr nagyon intelligensen tette, hogy nem foglalkozott a múlttal, hanem a változásokkal, és azok közül is inkább azokat a fontos információkat osztotta meg velünk a jelen expozéjában is és a bizottság ülésén is, amelyeket fontosnak tartott.

Szeretném elmondani, hogy a reakcióidő a tisztelt Ház részéről - s megint az elmúlt nyolc év kormányára térek vissza - túlságosan hosszú volt, sőt inkább nem is volt reakciója a pénzügyi folyamatokra, ezért nagyon sok kárt szenvedett a magyar fogyasztói társadalom a pénzpiacon szolgáltatásokat és termékeket vásárló állampolgárok, cégek, önkormányzatok részéről. Ezek a károk az előző törvényhozás hibáinak tudhatók be.

Sommás véleményem - igaz, ezzel lehet vitatkozni, de a bizottsági ülésen is elmondtam -, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a múlt évben az átalakulás évét élte meg, a változások évét. Változott az intézmény státusa, jogszabályok kerültek módosításra, változtak a munkájukat befolyásoló feltételek, hatáskörök és a felelősségük is. Volt olyan képviselőtársam, aki azt mondta, hogy újjászületett, azaz megszületett a magyar Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az elmúlt évi törvényhozás munkája kapcsán. Ebből kiemelném az alkotmányos elismertséget - ezt tárgyaltuk a bizottsági ülésen is - és a különböző törvénymódosításokat. Az alkotmánymódosításnál nagyon fontos kiemelni, hogy alkotmányos szervként határozta meg az alkotmánymódosítás és erősítette a szervezet függetlenségét.

Kiemelendő még az is, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével kapcsolatosan a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a felügyelet által létrejött a Pénzügyi Stabilitási Tanács, ami eddig nem volt, tisztelt hölgyeim és uraim, pedig nagyon fontos lett volna, hogy összehangolt munka folyjék ezen a területen.

Sok mindent szeretnék még kiemelni a bizottsági ülésen elhangzottakból, de az időm kevés, ezért már csak egy dolgot szeretnék megemlíteni, a békéltető tanács szerepét, amit a bizottsági ülésen szintén kiemeltünk, valamint az ügyfélszolgálatot, amellyel közvetlenül az állampolgárokkal igyekeztek kapcsolatot teremteni, és mint ahogy elnök úr is említette, nyolc városban telepítettek ilyen lehetőséget, ami nagy szükség.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Urak! A J/3302. és a H/4413. számú határozati javaslatot a számvevőszéki és költségvetési bizottság 20 igen szavazattal és a szocialisták 4 tartózkodása mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Elnök úr, köszönöm a türelmét és az önök figyelmét is. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Tukacs István képviselő úr következik, aki a bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményt ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én valóban a kisebbségi véleményt szeretném elmondani, tartalmilag is ragaszkodva ahhoz - Babák úrral ellentétben -, ami a bizottsági ülésen elhangzott.

A kisebbségi véleményünket két dologra fűztük fel, részben egy tájékozódásra a bizottság ülésén, ami arra irányult, hogy vajon a pénzügyi közvetítőrendszer milyen állapotban van, különös tekintettel a banki stressztesztre, részben pedig arról tájékozódtunk, hogy a jogszabályi változás a felügyelet életében milyen eredményekkel járt, hogyan változott meg a szervezet munkája. A kisebbségi véleményt tehát két irányban fogalmaztuk meg. Egyfelől minősíteni kell azt a tájékoztatást, amit a szervezet a parlamentnek ad a szervezet munkájáról, másfelől pedig beszélni kell a tartalmi megállapításokról is, különös tekintettel arra, hogy elnök úr szóbeli expozéjában súlyt adott most ezeknek a megállapításoknak tartalmi kérdésekben.

Szervezeti ügyekben a megállapításunk az volt, hogy bár tagadhatatlanul nem néztük jó szemmel ennek a jogszabálynak egyes részleteit, mégis inkább várakozó állásponton vagyunk. A beszámoló részben egy régi szabályozással, a tavalyi év közepétől részben új szabályozással működő felügyelet munkáját írja körbe.

(10.30)

Ezért tehát azt gondoljuk, hogy teljes értékű megállapításokat tenni arról, hogy hogyan működik az új szabályozás, nem tudunk. Akkor igaz az, képviselőtársaim, ha a szabályozás említett új elemeit próbáljuk meg tartalmi értelemben minősíteni, tehát hogy milyen segítséget adott a Stabilitási Tanács hazánknak, hogyan működött, melyek voltak a megállapításai, hogyan működnek ezek az ügyfélszolgálatok, milyen hathatós segítséget adnak a hozzájuk fordulóknak, mi a békéltető testület funkciója igazán, beteljesül-e ez. Ezek a tapasztalatok, azt hiszem, elnök úrnak sem lesz ebben vitája, még nem teljes körűek. Ezért tehát az új szabályozással működő szervezet munkájáról azt mondtuk, hogy ha majd látunk egy teljes évet, akkor nagyon szívesen vállalkozunk arra, hogy minősítsük ennek az új jogszabálynak a működését vagy a jogszabály alapján működő szervezet működését.

A tartalmi megállapítások már érdekesek. Miután szeretnék ragaszkodni a bizottsági ülésen elhangzottakhoz, és kizárólag a kisebbségi véleményeket akarom önöknek itt interpretálni, ezért inkább hozzászólásban térnék ki arra a néhány tartalmilag is nagyon fontos megállapításra, amelyek a beszámolóban, illetve az elnök úr által most elmondottakban rejlenek. Különösen igaz ez azokra a veszélyekre, amelyeket jelzett a banki, a biztosítói, a közvetői és más szervezeti hálózatokkal kapcsolatban. Azért fontosak ezek, mert azt hiszem, egy szakmai szervezet minősítése alkalmat adhat arra, hogy néhány, itt a patkóban előszeretettel alkalmazott és nagyon-nagyon leegyszerűsítő megfogalmazást elkerüljünk ezeknek a szervezeteknek az esetében. Azért nagyon fontos ez, mert míg a politikai mérkőzéseknek jó fegyvere a demagógia, addig szakmai értelemben minősíteni ezeknek a szervezeteknek a működését sokkal fontosabb, és azt hiszem, hogy a képviselők szempontjából hasznosabb is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy beszámoló fekszik előttünk és egy határozati javaslat. A beszámolóról már kifejtettem, hogy tartózkodó álláspontunk annak szólt, hogy nem látszik az új szabályozás működése teljeskörűen, ezért tehát egy következő évi, teljes évet felölelő beszámolónál fogjuk majd tartalmilag is minősíteni a szervezet új működését. A megállapításokat pedig azért ajánljuk a Ház figyelmébe, mert nagyon fontos információkat tartalmaznak mindazokról a szervezetekről, amelyek működése a következő időszakban, egy pénzügyi válság időszakában elengedhetetlenek, ezeket hasznosítani elengedhetetlen.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, a fogyasztóvédelmi bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztóvédelmi bizottság is megtárgyalta az előttünk fekvő javaslatot. Előre kell vetnem, hogy egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta, de ez nem azt jelenti, hogy nem fogalmazott meg kérdéseket és nem fogalmazott meg kéréseket. Így viszont az én tisztem lesz ellenzéki képviselőtársaim véleményét is tolmácsolni egyetlen előadóként.

Jobbikos képviselőtársunk egy régebbi föltett kérdéscsokrát megismételte, és újfent kérte a felügyelettől, hogy az ebben foglalt kérdéseire válaszoljanak. Gondolom, ez majd meg fog történni, és azt hiszem, képviselő úr ki is fogja fejteni itt a vitában ismételten a kérdéseit. Ezek a kérdések még a levegőben lógnak, tehát a válaszokkal, legalábbis a bizottság ülésén nem találkoztunk. Egy kérdés volt, ami külön kiemelésre került részéről, ez pedig a bírság meghatározásának módszere, és az, hogy milyen alapon mekkora bírságot szabnak ki a vétőkre. Erre viszonylag részletes választ is kaptunk.

Kormányzati oldalról fogalmazódott meg, hogy a PSZÁF fogyasztóvédelmi funkciója és szerepköre viszonylag új, nem túl régi feladat. A kapott jogosítványok is viszonylag újak, ennek függvényében inkább türelmes sürgetésként fogalmaztam meg kérdéseimet. Nyilván a megbeszélés gerincét a devizahitelezés kapcsán kialakult helyzet és annak megoldása, illetve a megoldás hatékonysága adta. Ugyanakkor fölhívtam a figyelmet arra, hogy nemcsak a devizahitelesek kerültek nehéz helyzetbe, hanem a forinthitelesek is, és a forint alapú hitelezés kapcsán is felvetődött bennünk a fogyasztók kiszolgáltatott helyzete. Úgy tűnik, hogy talán a devizahitelesek nagy tömege miatt, a nagy probléma miatt mintha az ő védelmük, az ő érdekükben tett lépések háttérbe szorultak volna. Ezt a bizottság mindenképpen megfogalmazta.

A nem konkrétan a hitelezéssel kapcsolatos, de a pénzügyi szektorból a bankszektorra vonatkozó és talán a lakosság számára leggyakrabban találkozási pontot jelentő lakossági ügyfélszámlákkal, lakossági számlákkal kapcsolatos kéréseket fogalmaztunk meg. Így például a lakossági számla hordozhatóságának megvalósítását, amely jelenleg rendkívül nehézkes, és inkább csak akciószerűen, ügyfélszerzés miatt egy-egy bank időnként vállalja magára ennek áttételezését. Megfogalmaztuk a belföldi forintutalások időtartamának hosszúságát, ami, azt gondolom, a jelenlegi informatikai háttér mellett elfogadhatatlan. Nem ritka az, hogy a lakosság a fizetését 48 órás késéssel kapja meg a számlájára, ami szerintem a szabályok szerint sem tartható, de informatikai értelemben egész egyszerűen értelmezhetetlen jelen korban. Ennek a felgyorsítását is kértük.

Összegészében a bizottság, mint mondtam, egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, ugyanakkor el kell mondjam önöknek, hogy ez véleményem szerint nem azt jelenti, hogy maradéktalanul elégedettek voltak a bizottság tagjai az elmúlt egy év munkájával, teljesítményével és az elért eredményekkel. Sokkal inkább tudható be annak, hogy a fogyasztóvédelemben tett erőfeszítéseket azért a bizottságunk tagjai elismerték a PSZÁF részéről.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások következnek, 20-20 perces időkeretben. Tájékoztatom önöket, hogy a Házszabályunk vonatkozó előírása értelmében ezek között kétperces felszólalásra nincs lehetőség.

Elsőnek megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, aki felszólalását a helyéről mondja el.

Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Urak! Engedjék meg, hogy megköszönjem önöknek, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének azt a jelentést, amelyben mintegy száz oldalon demonstrálták a munkájukat, és megpróbáltak minket, törvényhozókat, parlamenti képviselőket képbe helyezni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elmúlt évi munkájáról.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebből a százoldalas anyagból, bárhol felüti az ember, nagyon fontos információkat kap. El kell mondanom azt, hogy nem voltunk információk hiányában az elmúlt években sem, csak azt a rugalmas alkalmazkodást, amit a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől elvárt volna a tisztelt Ház és a Magyar Köztársaság polgárai is, sajnos nem kaphatták meg az elmúlt években, hiszen a pénzügyi-gazdasági válság vagy gazdasági-pénzügyi válság olyan anomáliákat és olyan hibás termékeket szült a piacon, amivel nagyon sok állampolgárnak gondja és baja volt.

Bizottsági előadóként elmondott összegzésemben említést tettem a déj vu érzésről, mert ezekre a fontos információkra korábban lett volna szükség, és a konkrét intézkedésekre is. De mint mondtam, nem volt meg a lehetősége a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének arra, hogy konkrétan, akár rendeletalkotással is, beavatkozzon a pénzügyi folyamatokba.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, nagyon fontos szektorról beszélünk akkor, amikor a pénzügyi szektorról tárgyalunk, hiszen mindenhez a világon pénzre van szükség, ez a szektor forrásokat gyűjt, finanszíroz, hitelez, szolgáltat és pénzpiaci tranzakciókat folytat.

(10.40)

Tehát az életünket mindenhol átszövi, ezért a gazdaság, a reálszféra, az állampolgárok találkoznak azokkal a pénzügyi közvetítőkkel, intézményekkel, szervezetekkel, amelyek a pénzügyeiket bonyolítják. Tehát nem mindegy, hogy milyen rend van ezekben a szervezetekben, és hogyha valamit észlel a felügyelet, akkor potens módon, időben intézkedni tud, vagy felhívja a törvényhozás figyelmét.

A kedves képviselő asszony el fogja majd mondani azt, hogy igen, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a bizottsági ülésen is jó párszor figyelmeztette az aktuális kormányt az elmúlt 8 évben, hogy komoly pénzpiaci anomáliák vannak. Csak az a baj, hogy amikor nem hallgatnak, nem figyelnek, csak beszélnek, akkor nem veszik észre a fontos információkat. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem vette észre az aktuális kormány, az elmúlt 8 év szociális-liberális kormánya azt, hogy milyen kedvezőtlen folyamatok kezdenek eluralkodni a pénzpiacon, és nem vette figyelembe azokat a jelzéseket sem, amelyeket a szervezet, a felügyelet adott a különböző bizottsági üléseken. Ez nagy baj, mert ebből komoly károk származtak, ugyanis ha valakinek nincs potenciálja, nincs alkalma intézkedni, akkor félkarú óriás, teszi a dolgát, felügyel, de nem tud intézkedni, és akinek kell intézkedni, jelen esetben a kormánynak és a törvényhozásnak, az pedig ezekkel adós maradt. Komoly károk keletkeztek az elmúlt 8 évben.

Hölgyek, Urak! Nem sokat szeretnék beszélni az elmúlt időszakról, de azt hiszem, azt nyilvánvalóvá kell tenni, hogy azok a közállapotok, amelyek a pénzpiacon eluralkodtak, az előző 8 év hibái és bűnei. Kérem, a nem tevés, a nem cselekvés is bűn, ugyanis a világ olyan, hogy alkalmazkodni kell a változó folyamatokhoz, és ha az ember nem alkalmazkodik, akkor baja, problémája és gondja lehet. Ha meg lehet előzni egy problémát, vagy időben észreveszi, akkor lehet tompítani ezeket a pénzpiaci hatásokat. A lakosság sem lehetett a helyzet magaslatán, hisz maga a felügyelet tájékoztatta a lakosságot, csak éppen nem volt hozzá médiafelülete kellő mértékben, és nem tudta a felügyelet pótolni azt az alapvető informáltságot és ismeretet, amellyel a magyar állampolgárok nem rendelkeznek. Ezt nem tudta pótolni, magyarul, olyan terméket vásárolt a piacon, és olyan hiteleket vett föl, amelyekre nem volt fölkészülve. Nem beszélve arról, hogy nem is volt megfelelő ez a tájékoztatás. Olvasom a jelentésben, hogy sok esetben a pénzügyi közvetítőrendszer alkalmazottai sem tudtak megfelelő információt biztosítani, és ezért került nagyon sok magyar család csődbe, és komoly gondok elé nézett a pénzügyeit illetően.

Hogy rátérjek egy kicsit konkrétabban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jelentésére, azért van déj vu érzésünk, mert a múltról is kell beszélni, de elnök úr - nagyon intelligensen - nem bírálta a múltat, hanem az átalakulásról, a jövő képéről és a jelenlegi helyzetről beszélt. Intelligensnek tartom ezt, és hadd legyek hálás azért, amiket elmondott itt az emelvényen is, mert nem a jelentésről tárgyalt és beszélt bevezetőjében, hanem hosszasan taglalta a jelenlegi állapotokat. Ez számunkra sem jelentéktelen információ, és aki megtisztelt minket azzal, hogy nézte a televíziós közvetítést, akkor az is nagyon fontos és hasznos információkhoz juthatott, megelőzendő a hibás lépéseit alkalmasint. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontos az informáltság, és erre van egy kitűnő szervezetünk, amelyik önhibáján kívül diszfunkciósan működött, bár még ez a kifejezés sem igaz, inkább maradok annál, amit már megpróbáltam a bizottsági ülésen is elmondani, hogy fogatlan oroszlánként próbált küzdeni a pénzpiac anomáliáival szemben.

És most következik a változás: megalakult az új parlament, és hozzálátott nagyon fontos feltételek módosításához. Kezdem azzal, hogy az év második felében három jelentős törvényt alkotott a tisztelt Ház, és e törvények előkészítésében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének új vezetése és menedzsmentje is tevékenyen részt vett. Hisz nem a farok csóválja a kutyát, és nem ők mondták meg, hogy milyen törvényt szeretnének, de az biztos, hogy fontos szakmai fogalmakban, feltételekben segítették a törvényhozás munkáját, amiért őszintén hálás vagyok. Úgy gondolom, hogy ezt a változást... - Tukacs képviselő úr kiment a teremből, de ők ellenezték. Most gondolják végig! Miért ellenezték, hogy potensebb legyen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, nagyobb hatáskörrel, kvázi jogalkotással bírhasson? Miért ellenezték, milyen érdeket szolgált az ő ellenkezésük? Nem tudom, de a választ önök adják meg, képviselőtársaim, hogy milyen érdeket szolgált ez az ellenkezés. Talán azért telt el 8 év alkalmazkodás, kompatibilitás nélkül, mert valami érdek fűződött hozzá? Fölvetem csak a kérdést, nem válaszolok rá, mert nem hiszem, hogy megfelelőképpen informált vagyok, és vádaskodni pedig nem szeretnék. (Tukacs István közbeszól.)

Tehát az alkotmánymódosítás volt az első, amelyben alkotmányos szervvé minősítettük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, rendeletalkotási jogkört is kapott, és a függetlenségét megerősítette az alkotmánymódosítás. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezeket mind meg kellett volna lépni az uniós csatlakozást követően, ugyanis így működik az uniós tagállamokban a pénzügyi szervezetek állami felügyelete, és a mi pénzügyi szervezeteink állami felügyelete le volt maradva a jogi hátteret illetően, nem volt kompatibilis, és diszharmóniás volt emiatt. Én úgy gondolom, hogy nagyon fontos volt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény elfogadása is, amelynél, mint mondtam, ódzkodás volt a parlament egyik részében, nyilvánvalóan valamilyen érdek kapcsán. Ezután következett az a módosulás a törvények tájékán és a tisztelt Házban, amellyel igyekeztünk egyes törvényeket törvénycsomagban módosítani ahhoz, hogy az ágazati törvények megfeleljenek az új Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvénynek, amely a magyar pénzügyek érdekeit szolgálta, és persze voltak jogharmonizációs célú módosítások is.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az alkotmánymódosításról még annyit hadd emeljek ki - és ez elég komoly vitát váltott ki a tisztelt Házban -, hogy a felügyelet elnökének olyan rendeletalkotási joga van, amely a miniszteri rendelettel egyenlő, egyenértékű, és ebben a hierarchiában ott helyezkedik el.

Szeretném megemlíteni azt is, amit az előző megjegyzésemből kifelejtettem, hogy munkamódszerében is nagyon sok változást eszközöltek elnök úrék, amelyek kedvező, jó és dicséretes hatását valószínűleg ez évi munkájuk beszámolása kapcsán tudunk majd értékelni, most ilyenre nem volt lehetőségünk, mert ön és az ön szervezete gyakorlatilag az átalakulás után végzett munkákról igyekezett számot adni. Nem volt kevés, mert olyan feladatokat szabtunk önöknek, amelyekben át kellett alakítani a szervezetet, a szervezeti struktúrát, át kellett alakítani sok kérdéskört és feladatot az önök szervezetében.

Szeretnék felolvasni azokból a szempontokból, amelyeket önök nagyon komolyan vettek. (Iratai közt lapoz.) Hová tettem hirtelen azt az oldalamat? Nem találom, de mindegy, majd még csak a kezembe kerül. Egy kicsit zavarba kerültem, kérem, bocsássák meg.

Akkor most a felhalmozott ügymennyiségről hadd ejtsek pár szót! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete pontosan a jogosítványok hiánya miatt hatalmas ügymennyiséggel találkozott, ezek nem voltak előkészítve és megoldva sem. A felügyelet, mint mondtam, funkcionális jellegű szervezeti átalakításokat hajtott végre, fogyasztói beadványok szigorú szűrését oldották meg, és további jogérvényesítési lehetőségeket fogalmaztak meg, törvénymódosítást kezdeményeztek. Megkezdte a civil pénzügyi tanácsadói hálózat országos szintű kiemelését - erről már a bizottsági ülésen történt beszámolóban említést tettem -, mégpedig 8 településen pénzügyi tanácsadó hálózatot alakítottak ki. Itt szeretném felhívni a minket figyelő, pénzpiacon munkálkodó, vagy éppen a szolgáltatásokat igénybe vevők figyelmét a tekintetben, hogy ezekhez a pénzügyi tanácsadó hálózatokhoz lehet fordulni.

(10.50)

Ehhez hozzásegíti még őket a felügyelet fogyasztóvédelmi honlapja is, amely korábban nem működött így. Világos kommunikációt folytat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, ez a beszámolókból is megállapítható. Minden pénzügyi szervezetnél fogyasztóvédelmi felelőst állítottak fel, és bevezették az elektronikus ügyintézést.

Ezeket szerettem volna elmondani. Hadd folytassam még azzal, hogy a felügyelet az elmúlt év őszén milyen feladatokat hajtott végre az ellenőrzés tekintetében. Leggyakrabban az engedély nélküli betétgyűjtést vették számba és ellenőrizték, engedély nélküli kölcsönnyújtást és az internetes devizakereskedelmet. A felügyeleti vizsgálatokat próbavásárlásokkal, tehát pénzügyi termék vásárlásával folytatták le. 133 vizsgálatot zártak le az elmúlt évben, és 359 millió forint pénzügyi bírságot szabtak ki. Büntetőeljárásokat kezdeményeztek, és a kamarák fegyelmi eljárását is kezdeményezték, és szerepet vállalt az ügyvédekkel, könyvvizsgálókkal és közjegyzőkkel szembeni eljárásokban is a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete.

Hadd emeljem ki, hogy az elmúlt évben felfigyelt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, hogy elszaporodott az internetes szolgáltatás, mármint a termékek értékesítése, és erre külön figyelmet fordít, hiszen egy igen nagy tankcsapdája, egy pénzügyi fogalmakkal és pénzügyi praxissal kevésbé rendelkező ország állampolgárait gyorsan tévútra vezethetnék.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Parlament! Szeretnék beszélni - miután a számvevőszéki bizottság tagja vagyok - a felügyelet pénzügyi helyzetéről, tehát a működésre fordított összegekről is, ezt sem szabad elhallgatnunk. Az Országgyűlés a felügyelet bevételi és kiadási főösszegét 10 milliárd 255 millió forintban fogadta el. Ezek a bevételek felügyeleti díjból, kiszabott bírságokból és egyéb bevételekből jönnek létre. 2010-ben 10 milliárd 255 millió forint tervezett bevétel volt, 4,3 százalékkal túlteljesített a felügyelet. A bírságbevételük 400 millió forint volt. A felügyeleti díjbevétel pedig 9 milliárd 887 millió forint.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A felügyelet díjbevételeinek döntő többségét, 67,7 százalékát a pénzpiaci szektorból befolyó bevételek jelentették, továbbá 11 százalék pedig a biztosítási piacról, 10,9 százalék pedig a pénztári területről és 10,4 százalék pedig a tőkepiaci szereplőktől érkezett. Hozzá kell tennem azt is, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének pénzmaradványa is keletkezett az elmúlt évben, 2010-ben, ez 9 milliárd 336 millió forint volt.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán még a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének éves jelentésénél szeretném kiemelni azt, hogy pénzügyi rendszer iránti bizalom. Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! A pénzügyi informáltság, a tudás állapota a Magyar Köztársaság polgárai közt - valószínűleg azért, mert korábban egyszintű bankrendszer volt, a pénzpiaci szereplők csekélyebb számban voltak a piacon, most viszont sokan vannak - lényegesen nagyobb bizalommal bírt, és nem is indukálta azt, hogy valaki pénzpiaci ismereteket szerezzen magának. A lakosság képzettsége is e tekintetben csekélyebb volt, mert nem volt rá szükség, a bizalom minden kérdést megoldott, és nem is voltak ebből túl nagy viták. Viszont változott a világ, és a képzettség, a képzés elmaradt.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A következő évek anomáliáit megelőzendő nagyon fontosnak tartom a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részéről is és mindenki más részéről a pénzpiaci műveltség, ismeret bővítését, ugyanis sok mindent tudunk, hogy lehet jó kenyeret vásárolni, hogy lehet jó autót vásárolni, de hogy hogyan lehet a pénzpiacon pénzügyi terméket vásárolni, kevésbé értünk hozzá. És ennek nagyon súlyos ára van, ha nem értünk hozzá. Éppen ezért úgy gondolom, a tisztelt Háznak is, a felügyeletnek is és még az oktatási rendszerünknek is gondot kell fordítani arra, hogy a gyermekeinket, ezenkívül az állampolgárokat megtanítsuk pénzpiaci fogalmakra, metódusokra és lehetőségekre. Viszont addig is nagyon fontos, amit önök elkezdtek, tisztelt elnök úr, mégpedig az, hogy a lakossági kommunikációt és a panaszirodákat, illetve a panaszügyeket külön elnökhelyettes beiktatásával és felügyeletével biztosították a fogyasztóknak. Ezt én nagyra értékelem. Szóval, megkapta a fogyasztóvédelem a megfelelő rangját azzal, hogy elnök úr elnökhelyettest nevezett ki ennek felügyeletére. Nagyon dicséretesnek tartom, és köszönöm, mert nagy szükség van rá. Szóval, ha megteszünk mindent, és időben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete reakcióképes lesz, mert megkapott minden törvényi feltételt, jogosítványt ahhoz, hogy a folyamatok ellenőrzése kapcsán megtegye a szükséges intézkedéseket, úgy gondolom, hogy nem leszünk a pénzügyi szektor kiszolgáltatottjai. Nagyon sok vita, bírósági per, amely hosszan elhúzódik, likvidálható és szükségtelen lesz.

Szeretném még azt is kiemelni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével kapcsolatban, hogy van egy békéltető, egyeztető fóruma is, ezzel pontosan a bírósági ügyek hosszadalmasságát kívánták csökkenteni, hogy a pénzpiacon lévő szereplők megegyezésre törekednek és ebben mediálnak, ahogy mondani szokták. Hozzáteszem azt is, hogy a magyar igazságszolgáltatásban jelenleg - valószínűleg ismeretek hiánya miatt is - eléggé furcsa és ellentmondó döntések születnek, hosszú évek után legfelsőbb jogorvoslati lehetőségről kerülnek ezek az ügyek vissza az első fokra eljárási hibák miatt. Szóval, a pénzpiac ennél nagyobb rugalmasságot igényel. Ehhez szükség van az önök segítségére is és a mi törvényhozó munkánkra is.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Urak! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Tukacs István képviselő úr következik, aki az MSZP képviselőcsoportjának véleményét tolmácsolja vezérszónoki mivoltában. Parancsoljon, képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom hosszan igénybe venni a türelmüket ennek a napirendnek a tárgyalásánál, már csak azért sem, mert a bizottság kisebbségi véleményének ismertetésénél kifejtettem azt, hogy mi a szocialisták véleménye a beszámolóról magáról, arról, hogyan teljesült egy új szervezeti rendben, új jogszabályi keretek között a felügyelet által kitűzött célok sokasága.

Azért sem akarom ezt megismételni, mert úgy gondolom, hogy Szász Károly elnök úr expozéja egy más megvilágításba helyezte ezt a beszámolót, nemcsak az történt, hogy bővebben beszélt a beszámoló tartalmi megállapításairól, hanem másról is beszélt, mint ami a beszámolóban foglaltatik. És ez nem hiba. Elnök úr, hadd szögezzem le, hogy a magam részéről ezt feltétlenül értékelendőnek tartom.

Két olyan dolgot szeretnék elmondani, amit egy parlamenti vitában minimum polémiára lehet ajánlani.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Elnök úr határozott szakmai véleményt fogalmazott meg a pénzügyi szervezetek rendszeréről, azt mondta - különös tekintettel a bankrendszer esetében -, hogy az a terhelhetőségének a határára ért. Ezt a megállapítást egy másik megállapítással kapcsolta össze, mégpedig, hogy mennyire fontos a vállalkozásoknak - kis-, középvállalkozásoknak különösen - egy normális, kiszámítható és biztonságos hitelrendszer működése. Ennél a két megállapításnál szeretnék elidőzni egy darabig. Egyrészt azért, mert ha elnök úr megtette ezt a szakmai megállapítást, amit szó szerint idézek, tehát hogy ez a rendszer a terhelhetőségének a határára ért, akkor számomra nagyon kérdéses, hogy a jelenlegi kormányzati politika vajon figyelembe veszi-e ezt a szakmai megállapítást.

(11.00)

Én persze természetesen tudom, hogy sokkal népszerűbb lenne ezekből a padokból arról értekezni, hogy hogyan kell a jelenlegi bankrendszerrel szemben szigorú, gátló és más intézkedéseket tenni, különösen az ügyfeleik érdekében, vegyék úgy, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt az észrevételt megtettem; de mégiscsak fontosabbnak tartom azt, hogy arról beszéljünk, vajon mindent megtesz-e a jelenlegi többségi politika azért, hogy figyelembe vegye ezt a megállapítást, hogy a rendszer nem terhelhető tovább.

Két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik, hogy a kormány benyújtotta a 2012-es költségvetés tervezetét. Figyelmesen tanulmányozva ezt a tervezetet, nem található meg benne az a kitekintés, amelyet általában a költségvetések tervezetei tartalmazni szoktak; kitekintés a 2013-2014. évekre, mondjuk. Államtitkár úr biztosan megcáfol, ha most nem állítok igazat, vagy én kerestem figyelmetlenül ezt a kitekintést, de valamilyen úton-módon ez nincs a jelenlegi költségvetésben. Ebből az következik, hogy nem állapítható meg az, hogy a 2013., 2014. években a kormány hogyan képzeli el az adóztatást, különösen a bankrendszer esetében. Magyarul, a válságadók, a különadók kivezetésének időpontja nem fellelhető, nem nyomon követhető. Nekünk ezekkel a válságadókkal az volt a problémánk, hogy természetesen azon nyomban át fogják hárítani az összes létező adóval sújtottak az ügyfeleikre és fogyasztóikra, de most inkább arról szeretnék beszélni, hogy ez - mármint hogy nem létezik ilyenfajta kitekintés - mindenképpen bizonytalanságokat okoz. És ha összevetjük Szász Károly elnök úrnak azzal a megállapításával, hogy a rendszer a továbbiakban már nem terhelhető, akkor bizony ez megfontolást igényel, hogy vajon ebben a helyzetben nem számít-e terhelési tényezőnek az instabilitás, a kiszámíthatatlanság az adóztatás esetében.

A másik, amit fel szeretnék említeni, az, hogy hirtelen jött ötletekkel is próbára lehet tenni ennek a rendszernek a szilárdságát. Ha a továbbiakban nem terhelhető, akkor nem kellene kísérletezni, nem kellene ugrálni rajta, hogy vajon beszakad-e vagy nem. Én ilyen kísérletnek tekintem a devizahitelesek ügyében ad hoc meghozott egységes végtörlesztési javaslatot - és nagyon veszélyes kísérletnek tekintem abból a szempontból, hogy vajon terhelhető-e ez a rendszer tovább vagy sem. Ebben a tekintetben az ilyen ad hoc javaslatokat én a magam részéről ugyancsak megfontolásra javasolnám a továbbiakban a kormánytöbbség részére.

Amiért elmondom ezt, az az, hogy látnivaló, hogy egy kiszáradó hitelezéssel szembesülnek a vállalkozások, egy olyan hitelezéssel, amikor beruházások már nem nagyon jutnak ugyan eszükbe, de azt mérlegelik, hogy a megnövekedő járulékteherrel, a bérkötelezettség és az ehhez kapcsolódó szankciók rémével szembesülve, egy szerintem átgondolatlan minimálbér-emelés következményeit mérlegelve még azzal kell számolniuk, hogy vajon nemhogy beruházáshoz, hanem egyáltalán a működésükhöz van-e folyóhitelezésük, és a számlavezető bankjuk vagy más bank segíti-e őket ebben. Anélkül, hogy adatokat sorolnék, inkább a saját tapasztalataimra hagyatkozom, de ilyen tapasztalatai, gondolom, mindenkinek vannak. Ezek a tapasztalatok arról szólnak, hogy a vállalkozók iszonyú nehézségeket szenvednek el akkor, amikor hitelhez kell jutniuk, és ez nyilvánvalóan összefügg azzal a megállapítással, amit Szász Károly elnök úr megtett erről az intézményrendszerről. Ezért tehát azt gondolom, hogy ez a megállapítás számunkra azért fontos, mert meg kell találni a nagyon egészséges egyensúlyt egy szigorú, fogyasztót és ügyfelet védő szabályozás és egyébként az olyan működés beszabályozása között, amely lehetőséget ad arra a hitelezésre, amely gazdaságot élénkíthet. Amennyiben ez nem történik meg, a gazdaságélénkítésnek az a hármasa, amelyben beruházás-, vállalkozásélénkítés, hitelezés és megfelelő adó- és járulékpolitika összessége adja azt, hogy serkenthető a vállalkozások világa, akkor bizony ez a számítható hitelezés ebből hiányozni fog. Ez lett volna a mondandóm egyik része.

A másik rövidebb lesz, mert ebben az elnök úrhoz a bizottsági ülésen kérdést intéztem, és el is fogadtam a válaszát tartalmi értelemben is, mégis fontosnak tartom, hogy felhívjuk erre a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim. A kérdés arról szólt, hogy vajon a fogyasztói csoportok, a különféle MLM-szervezetek és az interneten egyre inkább beinduló, játéknak álcázott gazdasági tranzakciók vajon hogyan kezelhetők a felügyelet részéről.

Az elnök úr világossá tette a bizottság tagjai számára és számomra is, hogy a felügyelet feladata másrétű, a felügyelet feladata a szabályozott piac mechanizmusainak részben szabályozása, részben pedig most már nyomon követése, szankcionálása, figyelése, ugyanakkor az, amiket felsoroltam, azért veszélyes kör, mert összefügg az emberek nehéz helyzetének egyre szembeötlőbb voltával. Arra gondolok ugyanis, hogy sokan a munkahelyük elvesztése vagy bérük, fizetésük egy részének, nagy részének elvesztése miatt gyakorta kerülnek részben a fogyasztói csoportok körébe, részben a különféle MLM- vagy vállalkozásnak álcázott piramisjátékok körébe, olyan internetes értékesítési körökbe, amelyeknek a kockázatait nem képesek felmérni, de azért vállalják, mert erre vannak kényszerülve. Mindannyian találkozunk azokkal az ügynökökkel, akik valamilyen ál-pénzügyi szolgáltatást vagy mást akarnak nekünk eladni, vagy bennünket akarnak arra bírni, hogy lépjünk be abba a körbe, amely szintén majd eladja ezeket. A veszélyei azért nagyok, mert a bukás mindenütt ott van ezeknek az ügyeknek a végén, egyes embereknek a pénzügyi buktája, amit nagyon nehéz kikerülni ezeknek az esetében. Elfogadva egyébként az elnök úr szakmai válaszát, változatlanul ezt mondom, ennek ellenére is fontos, hogy felelevenítsük ezeket az ügyeket, mert a következő időszakban éppen azért fogunk ezekkel találkozni, mert rá lesznek kényszerítve az emberek arra, hogy ezekbe belépjenek, ezekkel foglalkozzanak, és vagy maguk, vagy mások szenvedjenek el veszteségeket.

Tisztelt Ház! Azzal szeretném a mondandómat zárni, hogy Szász Károly elnök úr azt mondta a banki stresszteszt értékelésekor, hogy a stresszteszt egy olyan állapotra készült, amely akkor extrémnek tűnt, és kiderült, hogy ez az extrém a valóság. A következő időszakban tehát én azt javaslom a tisztelt Háznak, hogy bízza meg a felügyeletet a beszámoló tárgyalása után azzal, hogy egyre inkább az ilyen extrémebb helyzetekre készülve végezze eredményesen a munkáját, amit én egyébként kívánok az elnök úrnak és a szervezetnek is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Seszták Miklósnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó.

DR. SESZTÁK MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A PSZÁF 2010. évi jelentését tárgyalja most a tisztelt Ház - ezt érdemes a szocialista padsorokban ülőknek is figyelembe venni. Annyi megjegyzést hadd mondjak, hogy mindent hallottunk az elmúlt 5-10 percben, adó- és járulékpolitikát, hitelezési gyakorlatot, mindenről volt szó, csak és kizárólag a jelentésről nem, és azért az fontos ténykérdés, hogy most erről tárgyalunk.

Mit is lehet és mit is kell elmondani erről a jelentésről, és ezzel együtt mit is lehet és mit kell elmondani a PSZÁF 2010. évi működéséről? A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének törvényi kötelezettsége, hogy évente beszámoljon az Országgyűlésnek - ezen kötelezettségének tesz eleget a felügyelet a jelentés benyújtásával. A 2010. évi jelentés a felügyelet múlt évi tevékenységét, a szervezeti, működési feltételeiben bekövetkezett változásokat, valamint a nemzetközi kapcsolatok fejleményeit mutatja be, továbbá összegzi az év során szerzett felügyeleti tapasztalatokat, közel száz oldalon. Miért is kell különösen kiemelten kezelni ezen jelentési, beszámolási kötelezettséget? Azért, mert a felügyelet nagyfokú függetlenséggel rendelkező, alkotmányos intézmény lett. Egy bizonyítványt állítanak ki ezen beszámoló alapján az erre hivatottak, így az Országgyűlés is arról, hogy a szervezet hogyan látta el a törvényekben meghatározott feladatait, hogyan végezte el a munkáját, és hogyan gazdálkodott a részére biztosított forrásokkal.

(11.10)

Ha egy mondatban akarnám megfogalmazni a 2010. évet, akkor azt mondanám - mint ahogy az elnöki bevezető is tartalmazza -, hogy a beszámolóval érintett év történelmi jelentőségű volt a hivatal életében. Hiszen az intézmény státusára vonatkozó jogszabály-módosítás jelentősen átformálta a felügyelet munkáját, s ezzel együtt - tudjuk - a hatáskörét és így a felelősségét is. Ezek a lépések az intézmény újjászületését jelentették az elnöki beszámoló szerint, s így gondolom, így gondoljuk magunk is. Úgy fogalmaznék, ez az újjászületés lehetőségét biztosítja a felügyelet számára. Kívánom, hogy tudjanak élni ezzel a lehetőséggel. Az irányt a magunk részéről jónak tartjuk.

A mostani beszámoló sajátossága, hogy a jelentést készítő felügyeletvezetés csak 2010 júliusában lépett hivatalba, de ki kell emelni pont ezért, hogy a beszámolóból maga a jelentés is, a jelenlegi vezetés is hangsúlyozta, hogy a munkájukat nagymértékben megalapozta az a tény, hogy a korábbi elnök, dr. Farkas Ádám már az év elején számos célirányos változást hajtott végre a szervezeti struktúrában.

Látjuk a médiában, érezzük a véleményeket, sokat hallunk manapság a PSZÁF-ről. Definiáljuk egy kicsit őket! Ebben segít ez a jelentés. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a Magyar Köztársaság pénzügyi közvetítő rendszerét felügyelő, ellenőrző és szabályozó, független alkotmányos szerv. A felügyelet alapvető küldetését is jól és egyértelműen fogalmazza meg a beszámoló. Az Országgyűlés önálló alkotmányos szervként határozta meg, s ezáltal tovább erősítette a felügyelet függetlenségét. A hatóság ezenkívül közvetlen szabályozó jogkört kapott, ennek azért van jelentősége, mert az tud beavatkozni a folyamatokba, aki legközelebb van a szektorhoz, elsőként érzékeli azt, és ezeket a változásokat rögtön kezelni tudja. A jelentés kiemeli azt is, hogy az elvárások megfelelőségéhez szükséges még a felügyelet szabályozási, beavatkozási lehetőségeinek bővülése.

Az átalakult piaci helyzet, az átalakult felügyeleti státus szükségessé tette a szervezeti és vezetői változásokat. Látjuk a jelentésből, tudjuk a hírekből: ezt a hivatal elvégezte. A teljesség igénye nélkül hogyan is fogalmaz e kérdéskörben a beszámoló? Az új kihívásokra adott egyik lényeges válasza volt a prudenciális felügyelés helyszíni és nem helyszíni ágait ellátó elkülönült szervezeti egység kialakítása, elsősorban a helyszíni szakaszt is magában foglaló rendszeres, átfogó ellenőrzések érdemi erősítése érdekében.

Külön szervezeti egység jött létre a kibocsátó tevékenység felügyeletére is, amelynek fontosságát a már eddig kiadott határozataik is bizonyítják. Ezenkívül a 2010. évben kialakult a hivatalnál az egységes eljárási rend: szabályozási, jogalkotási kezdeményezést is végzett a felügyelet a 2010. évben. A felügyelet javaslatait fogadta el az Országgyűlés, amikor a hitelintézeti törvény módosításával a deviza alapú lakáshitel- és pénzügyi lízingszerződések esetében a deviza-középárfolyam vagy az MNB hivatalos devizaárfolyam alapján történt átváltást írta elő a hitelező intézmények számára. Ennek a fontosságát mindannyian érezzük.

De említhetném azt is, hogy csökkentette az előtörlesztés költségbevezetését a parlament; az egyoldalú és a fogyasztó számára hátrányos szerződésmódosítás tilalmát is bevezettük; a kamatváltozásból eredő szerződésmódosítási lehetőségek biztosításával is éltünk, és a szerződésfelmondást követő 90 nap utáni további költségek felszámítási tilalmával is élünk ma már, s ennek előkészítésében a PSZÁF közreműködött.

Többen hangsúlyozták az előttem felszólalók közül - így a fogyasztóvédelmi bizottság is -, hogy talán az egyik legjelentősebb feladat mégis a 2010. évben, és ezt fontos elemként kell kiemelni, a felügyelet fogyasztóvédelmi szerepének erősítése.

Egypár mondatot mondanék a jelentésből arról, hogy mire gondolok itt. Bevezették az új pénzügyi fogyasztóvédelmi koncepciót. A felügyelet történetében először jelent meg a fogyasztóvédelmi funkció, közvetve szerepet vállalt a pénzügyi békéltetés előmozdításában, a pénzügyi békéltető testület létrehozásában. Ilyen a felügyelet közérdekűigény-érvényesítési joga, amely révén a jövőben akár egyetlen fogyasztó követelése alapján is elrendelhető az érintett teljes fogyasztói kör számára a jogosnak ítélt követelés megtérítése. Ez az egy mondat önmagában talán alapjaiban változtathatja meg az eddigi hitelezési gyakorlatot.

Ezenkívül az elektronikus ügyintézés mind szélesebb körű alkalmazását is bevezette a hatóság, erről a Fidesz vezérszónoka részletesen kifejtette az álláspontját. Ezt mind csak támogatni és üdvözölni tudjuk.

Tehát látjuk és érezzük, hogy a felügyelet teszi a dolgát. Elmondhatjuk azt is, hogy az elmúlt 5-6 vagy akár 8 év helyzetértékelésének, elemzésének kizárólagosságán túl a munka érdemben elkezdődött. Mindezek alapján a magunk részéről ajánljuk a beszámoló elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Volner János, a Jobbi képviselőcsoportjának vezérszónoka. Képviselő úr, öné a szó.

VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan beszámoló van előttünk, amelynek a megalapozását biztosító törvény elfogadásával kapcsolatban tavaly folytattunk egy meglehetősen részletes és mindenre kiterjedő vitát itt az Országgyűlésben. Nekem magamnak is 24-25 módosító javaslatom volt; a törvényhez számos ponton nyúltunk volna hozzá. Sajnos azonban az eddigi kormányzati logikához hasonlóan egyetlen módosító javaslatunk nem érdemelt megfontolást a kormány részéről. Egyet sem fogadtak el, és úgy ment át a törvény, hogy jelentős hiányosságok maradtak benne.

Amire egyébként elnök úr maga is utalt a tegnapi gazdasági bizottsági ülésen a meghallgatásán: a rendeletalkotási joggal és egyebekkel kapcsolatban maradtak olyan hiányosságok, kidolgozatlan részletek a törvény szövegében, amelyeknek későbbi orvoslására még sort kell kerítenie az Országgyűlésnek.

Egyébként nagyon hasonló volt ez a kör, ez a feleslegesen lefutott kör ahhoz, mint amit a brüsszeli áfatörvénnyel kapcsolatban elszenvedett Magyarország. Ott is az történt, hogy benyújtottunk egy törvényjavaslatot arra, hogy a magyar áfaszabályozást az EU hozzáadottérték-adó irányelvével miképpen lehetne összhangba hozni, ezt részletesen meg is indokoltuk, szakmai érvekkel alátámasztottuk, a kormány ezt lesöpörte, később pedig elszenvedte Magyarország azt a kudarcot - épp a kormányzati arrogancia miatt -, amire eddig még nem volt példa, hogy Magyarországot az Európai Unió egy kötelességszegési eljárásban az EU-csatlakozásunk óta először marasztalta el.

Akkor, amikor ebben a különösen súlyos helyzetben, különösen a devizahitelezés válsághelyzetével kapcsolatban megfogalmaztuk annak idején a javaslatainkat - a tavalyi évben már országgyűlési pártként -, akkor nem akartunk mi egyebet, csak azt, hogy a helyzetet normalizáljuk, és megteremtsük a szükséges törvényi feltételeket ahhoz, hogy a felügyelet megfelelő módon működjön és működhessen. Nagyon sajnáljuk, hogy erre nem került sor, és nagyon sajnáljuk azt, hogy a kormányzati logika - miszerint lesöprik az összes ellenzéki módosító javaslatot - ebben az esetben is érvényesül.

Nézzük át, hogy milyen alapvető feladatai vannak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, mi az alapvető célja, küldetése, aztán vegyük ezeket a kérdéseket sorra, nézzük át, hogy milyen módon tett eleget törvényes feladatának a felügyelet.

Először is: biztosítania kell a felügyeletnek a pénzügyi közvetítőrendszer szilárd, átlátható és hatékony működését; rendeleteivel és szabályozási javaslataival a pénzügyi piacok stabilitásának, zavartalan működésének az európai uniós joggal összhangban történő felügyeletét kell biztosítania a felügyeletnek; az egyes pénzügyi szektorokat veszélyeztető kockázatok feltárását, azonosítását, a kockázatok preventív módon történő kezelését kell biztosítania a felügyeletnek; a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felel azért is, hogy a fogyasztók jogainak megfelelő védelme a pénzügyi piacok tekintetében érvényesülhessen; erősítenie kell a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalmat; az Európai Unió tagjaként a felügyeleti hatóságokkal együttműködve meg kell oldania azt, hogy a magyar jog, a magyar szabályozás a PSZÁF által kidolgozott és az Országgyűlés felé továbbított javaslatok által összhangba kerüljön az európai uniós joggal, és ilyen módon biztosítsuk azt, hogy az európai felügyeleti rendszerbe Magyarország is beilleszkedhessen.

Új változás volt az előbb említett törvénymódosítás nyomán az, hogy most már önálló rendeletalkotási joggal rendelkezik a PSZÁF. Önállóan alkothat rendeletet egy bizonyos körben, és ezt aztán a pénzügyi közvetítőrendszer átláthatóbbá tételének, szabályozásának érdekében felhasználhatja.

(11.20)

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az európai hatóságokkal történő együttműködést az úgynevezett Lámfalussy-eljárás keretén belül, az EU többszintű bizottsági rendszerén belül kell a PSZÁF-nak elvégeznie, hatékonyabbá kell tennie az ezen a területen folyó jogszabályalkotást, a vitarendezési folyamatokat, a fogyasztóvédelmi eljárások folyamatát egyaránt.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy felállításra került 2010 januárjától az úgynevezett Pénzügyi Stabilitási Tanács. Ennek tagjai a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének első számú vezetője. Ez a tanács háromhavonta ülésezik, és nagyon fontos szerepet tölt be, ugyanis lehetőség van arra, hogy a kormányzati politikát, a monetáris politikát és a prudenciális felügyeleti hatóság tetteit egy tanácson belül összehangolják, és olyan intézkedések szülessenek, amelyek hatékony nemzetgazdasági választ képesek adni a világ változásaira, és az újabb és újabb, hol Magyarországról, hol pedig a nemzetközi világból származó kihívásokra képes legyen reagálni ez a szervezet.

Új elem volt, hogy elkülönültek az úgynevezett helyszíni onsite és a nem helyszíni offsite ágai a felügyeletnek, ezt most már elkülönült szervezeti egységek formájában látják el. Megjegyzem egyébként, hogy erre vonatkozóan is voltak javaslataink, amelyek a helyszíni eljárás szabályait igyekeztek volna hatékonyabbá tenni az európai uniós gyakorlattal összhangban, a józan ész szavának engedve. Nagyon sajnáljuk, hogy ezt sem fontolta meg a kormány, és ezt a javaslatunkat is leszavazta. Látható is ennek egyébként a hátrányos következménye.

Megújultak az úgynevezett vizsgálati kézikönyvek, amelyeket alkalmazott a felügyelet, korszerűsítették a monitoringmutatókat - a későbbiek folyamán majd ezt meg fogjuk nézni, hogy mit is jelent a gyakorlatban, és mennyit ér ez tulajdonképpen -, illetve a felügyeleti vizsgálatra vonatkozó módszertani útmutatók is frissítésre kerültek. A felügyelet javaslatait több ízben is elfogadta az Országgyűlés, a hitelintézeti törvény módosításánál például, ahol a deviza-középárfolyam került bevezetésre, és ezt írták elő kötelező érvénnyel a hitelintézetek számára alkalmazásra, illetve fontos volt a felügyelet tevékenységénél az is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítások tilalmát legalább részlegesen vagy részben a felügyelet javaslatára szüntette meg a kormány. Ezt olyan módon tette gyakorlatilag, hogy a társadalom részéről, az Országgyűlés ellenzéki pártjai, elsősorban a Jobbik részéről felé egy nagyon erős nyomás érkezett, és gyakorlatilag a népakaratnak, a jól megnyilvánuló népakaratnak engedve hajlott aztán a kormány ebbe az irányba.

Az elnöki bevezetőben volt egy érdekes mondat, idézem önöknek szó szerint: "A pénzügyi válság erősen kikezdte a fogyasztóknak a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmát." Itt kérdésem, képviselőtársaim, hogy mi az ok és mi az okozat. Nincs-e esetleg összekeverve itt a beszámolóban a kettő? Én ugyanis azt látom alapvetően, hogy nem a válság ténye volt az, ami kikezdte a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni bizalmat, hanem a bankoknak a nagyon sokszor etikátlan magatartása, ami nemcsak Magyarországon verte ki a biztosítékot, nemcsak itt volt probléma, hanem az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában, számos más területén a földnek, látható volt az, hogy a bankok nagyon sokszor visszaélnek a pozíciójukkal. Hogy mi módon teszik ezt, a későbbiek folyamán meg fogjuk még nézni.

Fontosnak tartom azt, hogy a felügyelet fogyasztóvédelmi szerepe csekély mértékben bár, de mégiscsak erősödött az elmúlt időszakban, az elnök úr hivatalba lépése óta létrejött a Pénzügyi Békéltető Testület, amely egy szakmailag független, eljárásjogilag nem utasítható szervezetet jelent. Ennek a feladata az, hogy fölfogja azt az óriási ügyfélrohamot, azt az információáradatot, amely egyébként a felügyeletet érné. Majd látni fogjuk a későbbiek folyamán, hogy milyen nagy számú panasz érkezik manapság. Ennek aztán egyelőre elég komoly hátulütői vannak még mindig. A felkészült szakemberek hiányoznak, nagyon sokszor egyébként annyira alacsonyak lettek az államigazgatáson belül a bérek, illetve ezeknél a szervezeteknél is annyira alacsonyak lettek a bérek, hogy a felkészült szakember sokkal jobban jár, ha elmegy a céges világba valahova dolgozni, vagy elhelyezkedik a bankszférán belül, mint ha a felügyelet szolgálatába állna, mondjuk, harmadakkora pénzért. Érdemes lenne ezen is elgondolkodni. Illetve a rendszer megosztottságában keresendő a problémák másik gyökere. Ez egyébként jelenleg is fönnálló dolog, ezzel kapcsolatban is fogalmaztunk meg annak idején módosító javaslatot, amely a felügyeleti hatóság, a kormány a Magyar Nemzeti Bank munkájának jobb összehangolását eredményezte volna. Ezt a javaslatunkat sem fogadta el a kormány, most a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy igazunk volt.

El szeretném mondani azt is, képviselőtársaim, hogy amikor kitérünk arra, hogy ki a hibás a jelenlegi devizahitel-válságért, amely Magyarországon és szerte a világon keresztülsöpört, ez egy speciális probléma, ami Magyarországon van, akkor párhuzamot kell vonnunk az amerikai hitelválság tapasztalataival s azzal a gyakorlattal, amivel ott voltak kénytelenek szembesülni a felügyeleti hatóságok. Az Egyesült Államokban hasonló tőről fakadt a hitelválság, mint Magyarországon részben, nagyon sokszor olyan embereket hitelezni kezdtek a bankok, akik egyébként nem voltak hitelképesek. Nemzetközi terminológiában ismert az úgynevezett ninja kifejezés, egy mozaikszóból van összerakva, az azt jelenti, hogy nincs munkája, nincs jövedelme, nincs semmilyen számottevő vagyona az illetőnek, és mégis ninjaként, ahogy mondják, mégiscsak hitelhez tudott jutni, bízván abban, hogy az ingatlanok értéknövekedése majd a hitel megfelelő fedezetét lesz képes nyújtani, és a bankok erre a kockázatra apellálva kihelyeztek hiteleket az adósok felé.

Magyarországon nagyon sokszor hasonló esetnek lehetünk a szemtanúi. Nagyon sokszor azt láthatjuk, hogy a bankok maguk is nagyon felelőtlenül jártak el a hitelezési gyakorlatban. Fölvetődik itt a kérdés, ha már a PSZÁF-nál tartunk, hogy a Jobbik miért indított aláírásgyűjtést annak érdekében, hogy a hitelezési gyakorlatot számoljuk föl, ami Magyarországon jellemző, és a hitelek felvételkori árfolyamán történjen meg a hitelállomány forintra váltása. Ez egy radikális nagy eltérést jelent a Fidesz elképzeléseihez képest, amely megfelelő rögzítés mellett megpróbálná legalább a leggazdagabb emberek számára, azok számára, akik képesek egy összegben kifizetni a tartozásaikat, lehetővé tenni azt, hogy megszabaduljanak a devizahitelektől, azonban nem segít azon a széles társadalmi csoporton, amely egyre inkább nagyobb bajban van, azon a lecsúszó középosztályon, amely már csak kínnal-keservvel képes a devizahiteleit fedezni.

Fontos annak elmagyarázása és megértetése, hogy miért is várjuk el a bankoktól, hogy a hitelek felvételkori árfolyamán történjen meg a forintosítás, és mi az, amit ezen a téren vártunk volna a PSZÁF-től, mi az, amit kellett volna tennie a Magyar Nemzeti Banknak és a kormánynak azért, hogy ezen a területen segíteni legyen képes.

Először is: az összehangolt cselekvésre lett volna szükség. Lehetősége lett volna a Magyar Nemzeti Banknak arra, hogy a monetáris eszközökkel beavatkozzon ebbe a folyamatba, és maga is csökkentse az ország kockázati kitettségét. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy a magyar jegybank jelenleg nem független, és nem tett meg semmit azért, hogy a devizahitel-válság következményeit enyhítse. Megtehette volna azt, hogy látva a lakosság eladósodását svájci frankban, maga is a jegybanki tartalékállományt svájci frankban kezdi el felhalmozni, és ilyen módon a lakosság, az önkormányzati szektor, a cégek kitettségét - hiszen ne felejtsük el, nem csak a lakosság van bajban Magyarországon ezen a területen - csökkenteni lett volna képes. Nem történt meg.

Nem történt meg az egyeztetés sem a kormány és a Magyar Nemzeti Bank, valamint a PSZÁF között kellő hatékonysággal ezeken a területeken, nem tette a kormány sem a dolgát, hiszen érdemben a folyamatokba nem avatkozott be, azoknak a társadalmi csoportoknak nyújtott csupán segítő kezet, akik maguk egyébként erre a segítségre egyáltalán nem is voltak rászorulva.

Nagyon fontosnak tartjuk azt elmondani, hogy amikor a felügyelet rendelkezésére álló prudenciális mozgástérről beszélünk, akkor bizony nem lehetünk elégedettek azzal, ami jelenleg történt, és nem lehetünk elégedettek azzal, hogy Szász Károly úr, amikor megjelenik a Fogyasztóvédelmi Hatóság ülésén, akkor maga is úgy foglal állást, hogy a bankok hitelállományának jogbiztonsága kikezdhetetlen, mert ezekhez a szerződésekhez nem lehet hozzányúlni. Azért nagyon sokan vagyunk úgy, hogy ezt bizony nem látjuk annyire bebetonozottnak, sőt most már több bírói ítélet is alátámasztja azt, hogy bizony van mit keresgélni a bankok ellen, és bizony az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmát ki kell hogy mondja előbb-utóbb a magyar Országgyűlés is, és bizony már el is ítélték a bankokat ezekben a bizonyos bírósági perekben, elmarasztaló ítéletet hozott a bíróság.

(11.30)

Nagyon fontos kimondani azt, hogy amikor a devizahitelekről beszélünk, akkor tulajdonképpen egy olyan hitelformáról beszélünk, ahol devizában van nyilvántartva az adósok tartozása, de devizát ebben az ügyletben ténylegesen senki nem látott.

Ugyanis mi történt? Akkor, amikor a hitelt folyósította a bank az ügyfelek részére, forintban történt meg a folyósítás. Akkor, amikor az ügyfelek fizetik a havi, negyedéves és a többi törlesztőrészleteiket, akkor forintban egyenlítik ki a számlát. Nem történik tehát egyéb, minthogy a bank az ügyfél tartozását ebben az esetben devizában tartja nyilván, és átterheli az ügyfélre számos kockázatát ennek a bizonyos devizaügyletnek.

A bankok saját szakmai álláspontja szerint az úgynevezett carry trade hitel... - mit is jelent ez? Van egy alacsony kamatozású forrásország, ebben az esetben jellemzően Svájc, ahol svájcifrank-hitelhez jut elvileg a bank - gyakorlatban azután korántsem ez történt, majd ki is térünk erre -, azután egy magas kamatozású célországban, Magyarországon helyezi ki ezt a hitelt, és a hitelek kamata, a hitel beszerzése és kihelyezése közötti kamatkülönbség adja a bank marzsát, a bank hasznát, ez az, amit megkeresne ebben az esetben a bank.

Ténylegesen azonban azt láthatjuk, épp a PSZÁF részletes adataiból, hogy a magyar hitelintézeti szektornak van 33 000 milliárdos eszközállománya, ezen belül az úgynevezett egyéb deviza aránya, amelybe minden be van sorolva, de az euró nincs, tehát az euró kivételével az összes deviza be van ebbe a kategóriába téve, az 7600 milliárdnyi kihelyezett hitelt jelent, és mindössze 1600 milliárdnyi az a hitel, amit a bankok saját maguk felvettek. A kérdés az, hogy ez az 1600 milliárd hová tűnt, és pontosan milyen célokra fordították, ugyanis korántsem biztos, hogy ezt azután a bankok a hitelállományuk forrásainak biztosítására használták fel, számos egyéb módon elkölthették ezt a pénzt.

A lényege ennek a kérdésnek az, hogy az az árfolyamnyereség, amit képesek voltak realizálni a bankok, hiszen ki kell mondanunk, hogy ha ténylegesen nem vettek fel devizát a bankok a devizahitel nyújtásakor, akkor ez az árfolyamnyereség náluk csapódott le. A kérdés az, hogy ehhez mi hozzá szeretnénk-e nyúlni, mi ezt úgy gondoljuk-e, hogy jogosan teszik el, jogosan verik le az ügyfeleken. Én úgy gondolom, hogy ehhez a kérdésnek hozzá kell nyúlnia a magyar kormánynak, és el kell járnia a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének annak érdekében, hogy ez az igazságtalan helyzet, ami jelenleg a Magyar Köztársaságot jellemzi, megszűnjön.

Nagyon sokszor ugyanis azt láthatjuk, hogy a bankok ellentétes devizapozícióban ülnek jelenleg, mint a saját ügyfeleik, ellenérdekeltek abban, hogy az ügyfelek jól járjanak az árfolyammozgásokkal, hiszen ha az ügyfél jól jár, akkor a bank kevesebbet keres, ha a svájci frank árfolyama szélsőségesen kileng, és tartósan magasan marad, akkor a bankok ezzel a jelenlegi konstrukcióval sokat fognak keresni, hiszen az árfolyamnyereség alapvetően náluk csapódik le.

Ki kell hogy térjek még egy problémára, ami rendszeresen elő szokott fordulni és fel szokott merülni, a tegnapi gazdasági bizottsági ülésen is előtérbe került ez a téma, az, hogy a hitelintézeti szektornál az elnök úr elmondása szerint nem látszik ez a bizonyos nagy jövedelem, és nem látszik az a luxusprofit, amit a bankok ténylegesen megkerestek.

Kérdezem én, képviselőtársaim: ha annyira egyszerű lenne ezeknél a mai összetett pénzügyi termékeknél a derivatív piacokon például kimutatni a bankok nyereségét, akkor miért nem próbálta meg a nyereséget megadóztatni az újonnan hivatalba lépő második Orbán-kormány, és miért a bankok mérlegfőösszegére vetette ki azt az ágazati adót, ami a bankszektort terheli? Nyilvánvalóan azért, mert a bankok nyereségét a pénzügyi folyamatok összetettsége, az anyabankokkal folytatott folyamatos ügyfélkapcsolat mellett gyakorlatilag nem képes feltárni, nem képes megadóztatni, éppen ezért ezt ilyen módon kimutathatóan itt, a magyar bankrendszeren belül nem lehet megfogni, az új kormány sem tett kísérletet erre, ezért történt úgy, hogy a bankok mérlegfőösszegére gyakorlatilag árbevételalapon vetették ki a bankadót. Tehát ennek gyakorlatilag ez a magyarázata.

Elmondható az, hogy Magyarországon egyetlen hatóság, a Jobbikon kívül pedig egyetlen országgyűlési párt nem tett annak érdekében, hogy a devizahitelezésen besöpört óriási árfolyamnyereséget valamilyen módon visszategyük az emberek zsebébe, ne hagyjuk a bankokat luxusprofithoz jutni, és ne hagyjuk azt, hogy gátlástalanul, az erőfölényükkel visszaélve olyan profitra tegyenek szert, amely nem illeti meg őket.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Scheiring Gábornak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében az elején szeretném leszögezni, úgy látjuk mi is, hogy komoly előrelépések történtek a pénzügyi rendszer felügyelete terén, az elmúlt 20 évhez képest mindenképpen, ám sajnos azt látjuk, hogy a felügyelet továbbra is inkább az események után kullog, a szabályozási környezet pedig továbbra sem védi kellőképpen a hiteleseket, úgyhogy az egész képet nézve azt látjuk, továbbra sem sikerült lépéseket tenni a spekulatív gazdasági rendszer leváltása érdekében. Mindez különösképpen aktuális annak a fényében, hogy Magyarországon milyen katasztrofális a hitelesek helyzete, milyen állapotban van a bankrendszer és a pénzügyi rendszer maga, de hogy egy tegnapi eseményre utaljak, a spekulánsok magyar származású atyamestere is most már egyértelműen kiállt a spekulatív gazdasági rendszer megdöntése mellett, amikor is felszólalt a Wall Street-i tüntetők támogatása mellett, ami egyértelműen jelzi, hogy komoly változásokra lehet számítani a globális gazdasági rendszer újraszabályozása érdekében, irányában. Mi javasoljuk mindenképpen, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is ebben az irányban tájékozódjék, mert ami eddig történt, sajnos nem elégséges.

Szeretném leszögezni azt, hogy egyetértünk abban a felügyelet elnökével, hogy a pénzügyi rendszer elsődleges célja a gazdaság szolgálata, a vállalkozások működéséhez szükséges pénzügyi struktúra biztosítása kell hogy legyen, mint ahogyan abban is egyetértünk, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a kiemelt célja a fogyasztók, azaz a hitelesek védelme kell hogy legyen. Szeretném azt is hozzátenni, hogy még abban is egyetértünk, hogy a hitelszövetkezeteknek egy határozottabb szerepet kellene biztosítani a pénzügyi rendszer működésében, elnézve azonban az elmúlt hetek nyilatkozatait, hangot kell adnom abbéli félelmemnek, hogy sajnos tartunk attól, hogy a hitelszövetkezetek támogatása örvén Fidesz közeli vállalkozók térnyerése, állami pénzen támogatott piacvásárlása zajlik majd.

Üdvözöljük azt, hogy az alkotmányban rögzített kiterjesztett jogkörökkel rendelkező pénzügyi felügyelet jött létre, mint ahogyan azt is üdvözöljük, hogy a pénzügyi felügyelet és maga a kormány is az LMP hitelvédő, hitelesvédő csomagjából néhány elemet átvett. Idézve a jelentésből: a felügyelet javaslatait fogadta el az Országgyűlés, amikor például az MNB hivatalos devizaárfolyama alapján történő átváltást írt elő a hitelező intézmények számára. Ez egy olyan intézkedés, amelyet az LMP is javasolt itt az Országgyűlésben.

Üdvözlendőnek tartjuk a pozitív adóslista intézményét, a közjegyzői ellenjegyzés költségeinek a lefaragása irányába tett lépéseket, mint ahogy a végrehajtási rendszer újraszabályozása érdekében tett lépéseket is fontos lépéseknek tartjuk. Kiemelnénk az online brókercégek elleni határozott fellépést, nézve azonban az e területen elérhető hirdetések számát, egyelőre az látszik, hogy ennél sokkal többre van szükség ezen a területen is. Összességében tehát történtek előrelépések, ám a felügyelet így sem tudta ellentételezni a kormány ámokfutását a spekulatív gazdasági rendszer felé.

Lássuk akkor a részleteket! Sajnos, a 2011-es fejlemények azt jelzik, hogy a felügyelet továbbra is reaktív szerepben kullog az események után. Ha 2011-re az új alkotmány révén kiszélesedik a felügyelet jogköre, és így megerősödik a felügyelet pozíciója, akkor lehetőség lenne arra, hogy a felügyelet az események előtt járjon. Minderre már csak azért is nagyon nagy szükség van, mert komoly kockázatok vannak a bankrendszerben, a pénzügyi rendszerben, ezért szükség lenne egy nagyon is aktív hozzáállásra a felügyelet részéről.

(11.40)

Engedjék meg, hogy a helyzet és a jelentés értékelése alapján néhány javaslatot tegyek a felügyelet működésére és a szabályozási környezet átalakítására vonatkozóan. Le kell szögeznünk, hogy sajnos 2011-ben a kormányzati intézkedések jelentik a legnagyobb kockázatot a pénzügyi rendszerben. Kíváncsian várjuk majd, hogy a 2011-es jelentés milyen mértékben foglalkozik ezzel a veszélyforrással, ugyanis a kormány kiszámíthatatlan intézkedései a pénzügyi rendszer és a pénzügyi rendszer szereplőire, a hitelesekre is nagyon negatív hatást gyakorolnak. Egyrészt a hitelintézetek markában maradó, szorult helyzetű hitelesek kilátásai romolhatnak azáltal, hogy fokozódnak a kockázatok, mint ahogy a kis- és közepes vállalkozások finanszírozási helyzete is romolhat azáltal, hogy drágul a hitelekhez való hozzáférés.

Lássuk akkor részletesebben, hogy milyen kockázatokat, milyen időzített bombákat rejtett el a kormányzat a bankrendszerben, amelyekre a felügyeletnek mindenképpen oda kell figyelnie. Először is azt látjuk, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás sajnos továbbra is napi gyakorlat maradt. Az eddig megtett lépések sajnos nem elégségesek, és itt hivatkoznék a Legfelsőbb Bíróság egyik friss ítéletére a Partiscum Takarékszövetkezettel kapcsolatban, amely azt mutatja, hogy a bankoknak sajnos továbbra is lehetősége van az egyoldalú szerződésmódosításokra. Az LMP véleménye szerint ez katasztrofális hatású lehet, és mindenképpen szükségesnek tartjuk azokat a kamatplafonra vonatkozó javaslatokat, illetve azokat a pénzügyi rendszer átalakítására vonatkozó javaslatokat, amelyek jobban védenék a kiszolgáltatott ügyfeleket ebben a környezetben.

A végtörlesztés egy következő fontos kockázati tényező, amellyel egyrészt csak azok járhatnak jól, akik képesek most a párna alól hirtelen előrántani több millió forintot, ráadásul azt látjuk, hogy a bankok olyan kamatokkal olyan forinthitel-konstrukciókat kreálnak, ami által még azok a hitelesek is, akik egyébként képesek élni a végtörlesztés lehetőségével, gyakorlatilag a cseberből vederbe esnek. Így azt látjuk, hogy a PSZÁF aktív szerepvállalására lesz szükség ebben a tekintetben is.

De hogyha a bankadó eszközét nézzük, akkor szintén komoly kockázatokat látunk. Maga a bankadó egyrészt előzetes egyeztetés nélkül, sarcjelleggel lett kivetve, és ez jelentősen rontotta magának az adónak a hatékonyságát, és fokozta az áthárítás lehetőségét. Szeretném újra leszögezni, hogy nekünk nem azzal van problémánk, hogy a pénzügyi rendszer határozottabban vállaljon részt a közteherviselésben, főleg akkor, amikor a pénzügyek komoly segítséget kapnak az államtól a hitelválság túlélése érdekében, hanem inkább azzal van bajunk egyrészt, hogy kicsit koncepciótlan volt ennek a bankadónak a bevezetése, de még inkább azzal van problémánk, hogy ez a bankadó nem alkalmas arra, hogy magának a pénzügyi rendszernek a logikáját átalakítsa. Ezért mi mindenképpen azt támogatjuk, hogy a bankadó helyett egy spekulációs adó irányában lépjünk előre. Azt gondolom, a felügyeletnek ezen a téren is bőven lenne mozgástere, főleg, ha a nemzetközi helyzetet nézzük, akkor azt látjuk, hogy most már egyre több vezető, intézmény, kormány áll ki egyértelműen a spekulációs adó mellett, és most már a Bizottság is arról beszél, hogy európai szinten lesz spekulációs adó, ami gyökeresen eltér a bankadótól, és ami mellett az LMP is már gyakorlatilag másfél éve érvel.

Egy következő komoly kockázati tényező a kormányzati eszközkezelő terve. Egyrészt Orbán Viktor miniszterelnök úr szerint a kormány senkit nem hagy az út szélén, ehhez képest Varga Mihály nemrég azt nyilatkozta, hogy nem lesz újabb hitelesmentő csomag. Márpedig a jelenlegi helyzet szerint - elnézve a kormánynak ezen a területen tett lépéseit - azt látjuk, hogy a hitelesek döntő többsége sajnos az út szélén marad. Most ez a felügyelet és a pénzügyi rendszer szempontjából többek között azt is jelenti, hogy azok a rossz hitelek, amelyek jelenleg is részét képezik a bankrendszernek, továbbra is a bankrendszeren belül maradnak. Azaz nem lesz egy elvezető csatornája ezeknek a mérgező hiteleknek, ami komoly kockázati tényező a bankrendszeren belül.

Ezért mi mindenképpen azt javasoljuk, hogy az eszközkezelő helyett egy ingatlanalapot hozzunk létre, amely döntő részben a bankok terhére nyújtana érdemi segítséget a bajba jutott hiteleseknek, és így többek között a bankrendszer egyik legsúlyosabb időzített bombáját is hatástalanítani tudnánk. Végignézve a pénzügyi rendszer állapotán, azt látjuk, hogy a helyzet kritikus, és várhatóan tovább fog romlani, tehát fel kell készülni a válság elhárítására.

Összefoglalva az előttünk álló és a felügyelet előtt álló rendszerkockázatokat, azt látjuk, hogy - ahogy maga a jelentés is fogalmazott - a pénzügyi szektor szereplőinek kockázati besorolása kritikus. A jelentés 23. oldalán találkozhatunk azzal a helyzetfelméréssel, amely szerint a bankok fele jelentős kockázatokkal terhelt, jelentős kockázati besorolási státust kapott, míg az üzleti biztosítók kétharmada található a jelentős kockázatokkal rendelkező besorolási kategóriában.

Ha továbbmegyünk, akkor a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban láttuk, hogy komolyabb vizsgálatok nélkül, hirtelen bukkanhatnak elő csontvázak a szekrényből. Könnyen lehet, hogy további csontvázak vannak a pénzügyi rendszer szekrényeiben elrejtve, mint ahogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban láttuk a negatív reálhozamokat, vagy azt, hogy a beszedett tagdíjakat működési célokra fordították döntő részben. Harmadrészt pedig újfent utalnék a kormányzati intézkedésekre, amelyek komoly időzített bombákat rejtettek el a pénzügyi rendszeren belül, aminek a hatására a forintárfolyam is hullámvasúton közlekedett az elmúlt időszakban.

Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből? Először is fontosnak tartom azt, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kiálljon amellett, hogy szülessék egy új stresszteszt, egy új válságteszt a pénzügyi rendszerre vonatkozóan. Jelenleg ugyanis nem lehet tudni, hogy hol húzódik az a határ, ami után a hitelesek tömeges bedőlésével komoly bankcsődökre lehet számítani. A forintárfolyam gyakorlatilag föld körüli pályára állt az elmúlt hetekben, nem lehet tudni, hogy az így elszabaduló forintárfolyam pontosan milyen hatást gyakorol a hitelesekre és ezen keresztül a bankrendszerre, ezért mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egyértelműen álljon ki egy újabb válságteszt, egy újabb stresszteszt mellett. Mint ahogy azt is kiemelten szükségesnek tartjuk, hogy a felügyelet sokkal aktívabban vegye ki a részét a pénzügyek újraszabályozásában, sokkal aktívabb szerepet vállaljon, mint az elmúlt 20 évben.

Ezért javasoljuk konkrétan, hogy bátrabban szemezgessen a PSZÁF az LMP pénzügyi javaslataiból. Még időben meg kell lépni ezeket a lépéseket - nem eső után köpönyeg jelleggel -, mint amilyen például a védett számlára vonatkozó javaslat, amivel meg tudnánk védeni a családoknak a fűtésre, illetve élelemre szükséges pénzét a bankoktól. Vagy ilyen a végrehajtási törvény szigorítása, a kamatplafon bevezetése, egy referenciaszinthez kötött kamatrendszer bevezetése, amit egyébként maga Szász Károly is támogatott nyilatkozataiban, vagy ilyen a spekulációs adó melletti kiállás vagy akár az ellenzéki pártok által egyöntetűen támogatott magáncsőd intézményének a bevezetése. Tehát ezek mind olyan intézkedések, amelyek mellett a PSZÁF is leteheti a garast, jogalkotási javaslatokkal bombázhatja a PSZÁF is az Országgyűlést, illetve saját rendeletalkotási jogkörében bizonyos lépéseket megléphet e javaslatok közül.

Az LMP szerint tehát rendszerváltás kell a pénzügyekben, az irracionális, válságok által megvert, virtuális pénzekkel kaszinózó és a tömegek elszegényedéséhez és a munkavállalók kiszolgáltatottságához vezető gazdasági rendszer megérett a leváltásra. Elnézve azonban a kormány teljesítményét ezen a területen és a kormány által lesöpört LMP-s javaslatok számát, világos, hogy a kormánytöbbségre nem lehet számítani ebben a munkában. Az LMP továbbra is kiáll a pénzügyek újraszabályozása mellett az emberek érdekében, és bízom benne, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére lehet majd számítani ebben a munkában.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását, ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Mágori Józsefnének, a Fidesz képviselőjének. Öné a szó.

(11.50)

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szász Károly elnök úr a beszámolójában nagyon udvariasan nem foglalkozott a múlttal. Én viszont mint a fogyasztóvédelmi bizottság tagja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének egyik fő feladata a fogyasztók jogainak következetes védelme okán megnéztem, hogy mi történt a múltban.

Az elmúlt szocialista kormány időszakában két alkalommal foglalkozott a fogyasztóvédelmi eseti bizottság a pénzügyi adósság helyzetével, különösen a lakosság tekintetében. Onnan szeretnék néhány idézetet mondani. A következő megállapítást tette a PSZÁF: "Drámaian növekvő az a szám, ahogyan az ügyfelek panaszkodnak a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban. A fogyasztók kezdik belátni és kezdenek rájönni arra, hogy azoknak a feltételeknek, amelyeket aláírnak, azoknak a szolgáltatásoknak, amelyeket megkapnak vagy időnként elviselnek, nem biztos, nem természetes, hogy úgy kell megtörténni. Ez a dolog egyik oldala. A dolog másik oldala, hogy azok, akik eladják a termékeket a lakosságnak, nagyon gyakran az értékesítők sem tudnak többet vagy sokkal többet, mint az, aki megveszi."

Más megállapítás: "Kötelezővé kellene tenni, hogy a banki termékeket értékesítők megfelelő felkészültséggel, valamilyen szakmai képesítéssel rendelkezzenek." A következő megállapítás a hitelközvetítő intézményekről: "Nem tudjuk felügyelni őket - mondja a PSZÁF képviselője -, mert nem a szolgáltató megbízásából, hanem a lakosság megbízásából járnak el valamilyen hiteltermék felhajtására." Mit mondanak a THM-ről? "Ez egy szabályozatlan terület, a felügyeletnek nincs hatásköre, ugyanakkor az ügyfélpanaszokban ez is megjelenik." Ez mind 2008-ban történt.

2009-ben is volt egy ülés, ahol a következőt mondták: "Ugyan a mostani törvénykezési periódusban - tehát 2009-ben - sem került napirendre egy évek óta, nagyon hosszú évek óta húzódó kérdés, hogyan tudja a bank pontosan meghatározni az ügyfél hitelképességét." Tehát megállapíthatjuk, hogy a szocialista és SZDSZ-es kormánynak nem állt érdekében, hogy komoly hatáskört adjon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének. A következményei mindannyiunk előtt ismertek.

2010 második felében három jelentős törvény változtatott a felügyelet működésén, közülük a legjelentősebb az alkotmány módosítása volt, amelynek révén a felügyelet független alkotmányos szerv lett, és mint ilyen rendeletalkotási jogkört is kapott. A második a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény, vagyis a felügyeleti státustörvény módosítása, amelynek révén a felügyelet korszerűbb, hatékonyabb, az egységesülő európai felügyeleti hatóságok munkájába aktívan bekapcsolódni képes szervezetté vált. A harmadik törvényi módosítás valójában egy törvénycsomag volt, amely a felügyelet által alkalmazott úgynevezett ágazati törvényeket fejlesztette tovább, elsősorban jogharmonizációs céllal.

Az alkotmánymódosítást követően a felügyelet elnökének rendelete a miniszteri rendelettel áll azonos szinten a jogszabályi hierarchiában. A rendeletalkotási jog lehetővé teszi a felügyelet elnöke számára, hogy meghatározott körben kötelező jogi normát adjon ki. E jogkör egyben megteremti az alapját annak is, hogy az új európai felügyeleti hatóságok által elkészítendő kötelező technikai standardokat, útmutatókat és ajánlásokat is gyorsan, hatékonyan átültesse a hazai felügyeleti munkába.

Nézzük, mi történt! A felügyelet 2010 augusztusában elkészítette stratégiai jellegű fogyasztóvédelmi koncepcióját, amely a Psztv.-ben megfogalmazott fogyasztóvédelmi célok elérésére irányul. A Psztv.-ben és a felügyelet küldetésében megfogalmazott fogyasztóvédelmi cél elérésének legfontosabb pillérei a következők: hatékony fogyasztóvédelmi szabályozás; fogyasztóvédelmi célú felügyelési funkció, amely egyrészt a fogyasztóvédelmi hatósági eljárások, másrészt pedig a fogyasztóvédelmi monitoringtevékenység által valósul meg; rendszeres és proaktív felügyeleti kommunikáció; az ügyfelek tájékoztatása és a lakosság pénzügyi kultúrájának fejlesztése.

2010-ben jelentősen felértékelődött a pénzügyi fogyasztóvédelem és a felügyelet ebben betöltött szerepe. A fogyasztóvédelem a természetes személyként megjelenő ügyfél és a szolgáltatók közötti információs és érdekérvényesítési aszimmetria, vagyis a két fél egyenlőtlen helyzete miatt kap külön jelentőséget.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! Elnézését kérem, hogy félbeszakítom, az udvariatlanságomat... (Mágori Józsefné: Egy mondatot szeretnék még mondani.) Nem azért, hanem vendégeket szeretnék üdvözölni, de ha már a mondandója végén jár, akkor elnézését kérem, csak nem tudtam, hogy meddig beszél még. Akkor folytassa! (Mágori Józsefné: Akkor üdvözölje a vendégeket.) Igen, mert nem akarok egy másik udvariatlanságot elkövetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem őexcellenciája Liselott Hagberg asszonyt, a svéd parlament alelnökét (Taps.) és delegációját a Magyar Köztársaság Országgyűlésének plenáris ülésén. A delegáció ma kezdte meg első megbeszéléseit a magyar törvényhozás épületében, és remélem, hogy az itt töltendő két nap intenzív parlamenti programja jó alkalmat biztosít az együttműködés elmélyítésére. A delegáció találkozik Magyarországon tanuló svéd diákokkal, és a 2012-es Wallenberg-év iránti tisztelet jeleként a Raoul Wallenberg-emlékmű megtekintése mellett ellátogat a Holokauszt Emlékközpontba is. További sok sikert kívánok látogatásához, és felhasználom az alkalmat, hogy az Országgyűlés elnöke, tagjai és a magyar nép szívélyes üdvözletét tolmácsoljam a svéd parlamentnek és Svédország népének. Köszönöm szépen. (Taps.)

Köszönöm képviselő asszony megértését, és kérem, hogy folytassa felszólalását.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót. 2010-ben a gazdasági, pénzügyi válság, az általános hitelszűke és a befektetési hozamok csökkenésének hatására gyakoribbá váltak a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatói kezdeményezések, és nőtt az ezekkel kapcsolatos társadalmi kárérték. A piac-ellenőrzési tevékenység során ennek megfelelően a következő ügytípusokat vizsgálta a felügyelet a leggyakrabban: engedély nélküli betétgyűjtés, engedély nélküli kölcsönnyújtás, internetes devizakereskedelem.

Kiemelt kockázatot azonosított a felügyelet az internetes devizakereskedelem lehetőségét nyújtó szolgáltatókkal kapcsolatban is. Közös jellemzője e szolgáltatóknak és tevékenységüknek, hogy agresszív online marketing eredményeként külföldi irányadó jog kikötése mellett szerződnek az ügyfelekkel, és az ügyféleszközök kezelését a felügyelet által közvetlenül nem ellenőrzött módon bonyolítják. A felügyelet ezekben az esetekben a folyamatos piacmonitoring-tevékenysége során látókörébe kerülő szolgáltatók módszeres ellenőrzésével és a legális tevékenységeken túlterjeszkedő magatartások szankcionálásával tisztítja a piacot.

A fentieken túl 2010 folyamán a felügyelet szükségesnek látta több, javarészt az interneten terjesztett külföldi eredetű, befektetési jelleget hordozó értékesítési rendszer vizsgálatát is.

Ezek után el kell mondani, hogy végre olyan felhatalmazása van, sőt olyan hasznos munka folyik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél, amelyre nagyon régen szükség lett volna. Ezért kérem, hogy a beszámolót fogadják el, ezzel is támogatva a szervezet munkáját.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő asszony felszólalását. A következő felszólaló Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője. Öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mind az előttünk fekvő jelentés, mind pedig az elnöki expozé felhatalmaz bennünket arra, hogy egy kicsit tágabb, szélesebb kitekintésben beszéljünk azokról a kérdéskörökről, amelyeket egyrészt a jelentés is érint, de nagyon sok olyan kérdést is elő kell hoznunk, amelyeket a tavalyi évben hasonló esetben feltettünk, de sajnálatos módon vagy a válaszok nem érkeztek meg kellőképpen elégséges mennyiségben vagy mivoltukban, vagy pedig olyan folyamatok indultak el azóta, amelyekről elmondható, hogy megállíthatók lettek volna, mégsem sikerült valamilyen okból ennek a követelésnek eleget tenni. Ennek az okát kívánom most megtalálni-megfejteni, hogy mi lehet a hiányosságok és késlekedések oka, elismervén azt, hogy természetesen nagyon jó kezdeményezések és nagyon jó irányba történő elindulások is fellelhetők.

(12.00)

Látható, és szerintem mindenki elismeri, aki ebben vitában részt vesz, hogy változatlanul a legsúlyosabb pénzügyi és egyben fogyasztóvédelmi kérdés a lakossági devizahitelezés problémája. A számok, tények gyakorlatilag mindenki előtt ismeretesek, a felelősségi kör is. Tehát lényegében egy 2001-es akkori kormányhatározat tette lehetővé példának okáért az egyoldalú szerződésmódosításokat, a hitelállomány felszaporodása és annak hagyása egyértelműen a kommunista, MSZP-s kormányzatok bűne. Tehát kimondható az, hogy súlyos hanyagságok történtek, mind a GVH, adott esetben a PSZÁF - bár halk hangú, de mégis - figyelmeztetése ellenére is bekövetkezett sajnos ez a jelenség.

Amit megállapíthatunk a PSZÁF szerepéről, az az, hogy bár nem kapta meg azt a nehézfegyverzetet minden esetben, amire szüksége lett volna, hogy sikeresen fellépjen ezen gazdasági területeken, mégis mintha egy kicsit kívülállóként állt volna a devizahitelezés problémájához. Nagyon sokszor pedig egyfajta utólagos, lekövető magatartást tanúsított, még akkor is, amikor talán, érzésem szerint, lett volna lehetősége keményebben odacsapni, keményebben fellépni. Az is látható, hogy azok a kiemelések, amelyek a jelentésben is szerepelnek, mint hogy például az ügyfelek nem ismerik rendesen a rendelkezésükre álló fizetéskönnyítő konstrukciókat, vagy nem kellő mélységű információkon alapuló döntéseket hoznak adósságuk rendezése érdekében, elmondható, hogy itt azért többirányú felelősség kérdését kell hogy felvessük.

Tehát egy ilyen figyelmeztetésszerű kitétel nyilvánvalóan nem fogja megoldani a problémát, hiszen Magyarországon a pénzügyi kultúra fejlesztésében keresendő az a kulcs, ami elvezethet oda, hogy akár az általános vagy középiskolai matematikaoktatás során is felmerüljenek azok a kérdések, hogy milyen hitelt veszek fel, mire hagyom magam rábeszélni vagy mire nem. Magyarországon mégsem csak ez az alapprobléma. Itt nem az emberek butasága miatt alakult ki példának okáért a devizahitelezés válsága, hanem azért, mert egy hamis, csaló, spekulatív terméket hoztak a magyar piacra, amelynek felelőssége egyértelműen a nemzetközi hátterű kereskedelmi bankrendszer tisztességtelenül eljáró tagjait illeti. Hiszen vannak tisztességes bankok, pénzintézetek, szükség is van rájuk, ahogy tisztességes gazdálkodásra és tisztességes profitra is. De Magyarországon jobbára, az esetek 90 százalékában nem ez történt.

Kérdezem én, és meg kell kérdezzem még egyszer, hogy hol volt a PSZÁF erős hangja, beavatkozása, a vészharang kongatása akkor, amikor például ezen kereskedelmi bankok az ingatlanok értékének 110-115 százalékának megfelelő hitelösszegeket helyeztek ki a hitelesek számára. Olyan összegeket, amelyeket nem lett volna szabad. Hol volt akkor a vészharang kongatása, amikor adott esetben a késedelmi díjak már-már büntetőkamat jellegű, éves szinten 30 százalékig eljutó tételeket érintettek. Az egyoldalú szerződésmódosításokról nem is beszélve, hiszen az egyoldalú módosítások lehetősége a mai napig nincs kivezetve, hiszen kamatszinten lényegében bárki manipulálhat, spekulálhat. Most, a végtörlesztéssel kapcsolatos, legújabban felmerülő forinthitel-konstrukciók pontosan arról szólnak, hogy bújtatott, rejtett költségekkel megint csak a hitelkárosultakat akarják a bankok megterhelni, és bár figyelmeztetés ezzel kapcsolatban is született, de pontosan azért kapott szélesebb jogköröket mind a PSZÁF, mind a fogyasztóvédelem egésze, hogy ilyen esetben hatékony beavatkozás is bekövetkezzen, bekövetkezhessen, és valódi, mérhető eredmények szülessenek.

Tehát látható az, hogy a szabályozó hatáskört mind a széles értelemben vett fogyasztóvédelem területén, de mind a PSZÁF esetében azonnal komolyabban kellene venni, hiszen lehetne eredményeket elérni. A legjobb példa erre, hogy kiemeli a jelentés az úgynevezett adósságmentő vállalkozások működését, vagy akár a fogyasztói csoportok szerepéről is beszélhetünk. Ezek mindenki által elítélt cégformák, mindenki által elítélt jelenségek, mégis, elmondtam bizottsági ülésen is többször, Budapest egyik kerületére összpontosul nagyon sok ilyen bejegyzett cég. Én oda elmentem, egy reklámújságot kinyitottam, és 12 vagy 13 fogyasztói csoport vagy fogyasztói csoport jellegű hirdetéssel szembesültem a mai napig, amelyek büntetlenül megjelenthetnek, büntetlenül működhetnek ezek a cégek, és büntetlenül hálózhatják be a magyar állampolgárok tízezreit. Hasonló ez, mint az uzsorázás esete, még szélesebb kitekintésben, szintén 200 ezerre tehető az áldozatainak száma Magyarországon. Mégsem tesz senki semmit a szép szavakon túl. Pedig hát ez most a cselekvés ideje. Mikor cselekedjen egy kormányzat, ha nem kétharmaddal? Mikor cselekedjen egy felügyelet, ha nem kiszélesített jogkörrel? Nyilvánvalóan nincs felső határa a jogkörök, hatáskörök szélesítésének.

Szintén látható az is, hogy a behajtási, végrehajtási esetek esetén a felügyelet részéről felmerült az, hogy elvileg az adós érdeke a gyors és alacsony költségű behajtás lenne. Vannak ezzel kapcsolatban is kétségeink, hiszen nem történt beavatkozás azon esetekben, amikor a hitelkárosultaktól úgy vették el, úgy árvereztették el az ingatlant, a lakást, hogy az értékének csak töredékét kaphatták meg, adott esetben 30-40 százalékát, azt elvitte a bank, viszont az eredeti tartozás teljes összegét követeli a továbbiakban is, az ingatlan elvesztése után is. Tehát megint csak olyan beavatkozási formák maradtak el, amelyek megmenthettek volna magyar embereket a szinte szó szerinti adósrabszolgaságtól. Ezzel szemben jómagamnak is azzal kellett bizottsági ülésen szembesülnöm, hogy míg a kormánypártok képviselői nem voltak ott, de a PSZÁF és a Bankszövetség képviselői igen, és egymás mellett ülve hangoztatták a szerződések biztonságának fontosságát, miszerint visszamenőleg nem szabad vagy nem lehetne beavatkozni ebbe a rendszerbe, mert mi lesz szegény bankrendszerrel, ha itt bármiféle visszamenőleges hatás éri.

A szerződések biztonsága tekintetében ki kell jelentsem, hogy eddig csak és kizárólag a magyar állampolgárok retteghettek, hiszen őket sújtották az egyoldalú szerződésmódosítások, őket sújtották a brutális, már-már büntetőadó jellegű késedelmi tételek, és ők voltak kitéve mindazon spekulatív áthárításoknak, amelyek árából a bankok lényegében egy fillért, egy centet, egy eurócentet sem fizettek meg. Még egyszer mondom, a legnagyobb hibának azt érezzük és azt tartjuk, hogy egyfajta utólagos reagálású hadtestként próbál működni a felügyelet is, miközben az előzetes beavatkozás lehetőségei nagyon széles körűek lennének. Mondok egy példát. A legalizált uzsorával foglalkozó intézmények, tehát a kimondottan gyorskölcsönöket nyújtó cégek esetében egy nagyon egyszerű, nagyon világos törvényi szabályozás elérhetné azt, hogy ezeket a pénzügyi manipulátorokat kitakarítsuk a magyar piacról, adott esetben kitiltva őket a magyar piacról. Ha ehhez nincs jogkör, akkor a törvényhozás feladata ehhez jogkört alkotni, viszont ehhez impulzusra, figyelmeztetésre van szüksége. Ezt a kétirányú kommunikációt egyáltalán nem érezzük elégségesnek, hiszen látható, a gyakorlati, mindennapi élet bizonyítja, hogy ha az ember bekapcsolja a televíziót, ezek a pénzügyi hiénák bizony még mindig ott vannak, bizony még mindig terjesztik a pénzügyi szemetet, és bizony még mindig nem sikerült őket kitakarítani Magyarország piacáról. Ez óriási probléma.

Ugyanakkor a felügyelet jogkörébe véleményem szerint nem csak az tartozna, tartozhatna, ami a jelentésben szerepel. Ha a devizahitel-válság megoldásáról beszélünk, álláspontunk szerint egy ilyen megoldás van, a hitelek forintosítása a felvételkori árfolyamon, mentesítve a hiteleseket minden olyan büntető tétel alól, amiket a kereskedelmi bankok miatt kellett elszenvedniük, tehát az egyoldalú szerződésmódosításokból eredő károktól kell mentesíteni őket, az árfolyam-ingadozásból eredő károktól is. Tehát ha ezt a megoldást végiggondolnánk, és én vallom, hogy végig kell gondolni, egy tisztességes törvényhozás feladata, hogy minden forgatókönyvet megvizsgál, elemez, akkor a felügyelet igenis kidolgozhatna akár még egy forintosítási szcenárióanalízist is, tehát hogy milyen következményekkel járna egy hasonló eseménysorozat.

Megint csak nem látható kellő súllyal, kellő hangsúllyal az, hogy végiggondolnánk a lehetőségeinket, mielőtt a törvényhozás döntéseket hozna. Az látható, hogy a kormány kapkod, hetente újabb és újabb ötletekkel áll elő. Ennél nagyobb bizonytalanságot és kárt pedig nem lehet okozni, mint hogy a piac kiszámíthatatlanságát idézi elő pont az a kormányzat, amely meg kéne hogy regulázza ezt az egész szférát, ezt az egész piacot. Látható az, hogy nem arra mennek feltétlenül a dolgok, mint kellene.

De hogy beszéljünk még egyszer és egy kicsit pontosabban is az előterjesztés tartalmáról, látható az, hogy a felügyelet immáron másfél éve rendelkezik olyan fogyasztóvédelmi jogkörökkel, ami kincsesbányát jelenthetne. Akkora tartalékok vannak ebben, hogy elképzelhetetlen; ha rendes, tisztességes munkával alátámasztva és a szükséges forrásokkal, jogkörökkel alátámasztva sikerül a fogyasztóvédelmi feladatokat is ellátni, akkor bizony hatalmas eredmények érhetők el. Én viszont meglepve hallgattam bizottsági ülésen azokat a felvetéseket a felügyelet részéről, milyen jó dolog az, hogy a bankok már napirenden tartják a fogyasztóvédelmi panaszokat, belső motivációs ösztönzési rendszert dolgoznak ki, amely egyre inkább függ a fogyasztói elégedettségtől.

Ez így nagyon szépen hangzik, és el tudom képzelni azt, ahogy a felügyelet és a bankok képviselői ezt üléseken megtárgyalják, hogy így van vagy így kéne hogy legyen, csak hát a mindennapi élet nem ezt bizonyítja. Ugyanúgy nem nyugtat meg engem az sem, hogy csökkenő tendenciát érez a felügyelet a tekintetben, hogy egyre kevesebb panasz jut el hozzá, hiszen vannak olyan panaszterületek és csoportok, ahol ezek 98 százaléka elrendezésre kerül, még a felügyelethez való eljutás előtt. Ez nyilván hatékonysági szempontból nagyon jó, ugyanakkor egy erős felügyelet beavatkozása nagyon is fontos és nagyon is jó lehetne. Főleg annak ismeretében, hogy az ilyen panaszok esetében több mint 50 százalékban a fogyasztók nyernek. Ami nagyon ritka, hiszen ha megnézünk egy bírósági átlagot, egyáltalán nem mondható el, hogy ilyen arányokat tapasztalhatunk.

Bírálhatjuk még a bírság kivetésének alapját is, hiszen a felügyelet egy nagyon fontos eszköze lehetne az, hogy a bírságokat ne feltétlenül csak az előző évi nettó árbevétel alapján és ne feltétlenül csak olyan kritériumok alapján határozza meg, mint amelyek bizottsági szinten is elhangzottak, hanem valóban súlyozottan kerüljön bele ebbe a mátrixba az, hogy milyen vagyoni érdeksérelmet követtek el azok a cégek, amelyek elkövették ezeket a jogsértéseket.

(12.10)

Egyáltalán csak a tájékoztatás hiánya történt, vagy valódi vagyoni károk okozása, ezt látszólag ez a rendszer kezeli, és látszólag benne van, mégsem érezhető a tételek súlyán, és azok összehasonlíthatósága sem érzékelhető. Nyilván nem mindegy, hogy egy magyar tulajdonú kis- vagy közepes méretű céget ugyanolyan bírsággal sújtunk-e, mint egy multit. Ez nem egyszerű lokálpatrióta és nemzeti érdek, hanem az egyik cég működése ellehetetlenülhet ennek következtében, a másiké, amelyik nemzetközi pénzügyi háttérrel is rendelkezik, pedig nem. Nyilvánvaló, a felügyelet részéről retorikai szinten ez egy figyelembe vett tényező, ez bizottsági szinten is elhangzott, és nagyon örültünk ennek, hiszen ez ellentmond Cséfalvay államtitkár úr azon kijelentésének, hogy nem lehet differenciálni a vállalkozóegységek között azon az alapon, hogy van-e nemzetközi pénzügyi háttere vagy sem. Szerencsére a felügyelet képviselője kijelentette, bár átvitt értelemben, hogy igenis lehet, hiszen a kis-, közepes méretű cégek működését nem akarja a felügyelet sem ellehetetleníteni - mi ezt nagyon nagy örömmel fogadjuk -, de mégsem láthatók azok az elrettentő méretű, erejű bírságok, amelyek valóban elérhetnék azt, hogy a pénzügyi hiénák Magyarországról eltűnjenek.

Sokadszor fogom feltenni azt a kérdéscsokrot, amire még mindig nem kaptam választ, és az utóbbi fél évben nem kaptam választ - szintén a devizahitelezés ügyére kell hogy visszatérjek -, nem lehet elég kérdést feltenni e tárgykörben. A PSZÁF esetében felmerülnek azok a kérdések, hogy miért nem követelték meg a bankoktól, pénzintézetektől, hogy úgynevezett stresszteszteket végezzenek, szcenárióanalíziseket már a korábbiakban, tehát megvizsgálják azokat a forgatókönyveket, hogy mi történik, ha az árfolyam-ingadozások miatt a hitelesek rosszabb vagy fizetőképtelen helyzetbe kerülnek. Ez nemcsak a hitelesek érdeke lett volna, hanem a bankoké is.

Miért nem vizsgálták meg azt, hogy az úgynevezett hitelközvetítő cégek - amelyek között szintén nagyon sok a hiéna - munkatársainak megvan-e a szükséges képesítése ahhoz, hogy egyáltalán közvetítsenek devizaalapú termékeket, miközben ezért ők pluszjutalékot kaptak, tehát tömegeket próbáltak rábeszélni arra, hogy a pénzügyi szemetet írják alá a tisztességes szerződések helyett. Végül pedig az is adódik kérdésként, hogy a bankok elvégezték-e az ügyfelek jövedelemvizsgálatát, szintén a negatív forgatókönyvek tekintetében.

Ki kell hogy jelentsem, ha a bankok a rájuk szánt adófizetői pénzeknek csak az 1 százalékát arra fordították volna, hogy erősítsék az ügyfelek elégedettségét, a fogyasztóvédelmi kritériumokat, akkor most valószínűleg nem beszélnénk ilyen problémahalmazról, sokkal könnyebb helyzetben lennénk. Tudjuk, hogy 2008-ban is mintegy 600 milliárd környékű csomagot kapott - bankmentő csomag címszó alatt - ez a rendszer, amely nem kívánta a szerződéses ügyfelek elégedettségét ebből javítani, hanem kizárólag a saját pozícióit kívánta erősíteni.

El kell hogy mondjuk azt is, vannak olyan jelenségek, amelyekkel szemben fel kell lépni. Az egyik legnagyobb magyarországi bank például a Romániának nevezett országban lehetővé tette, hogy devizahitelesek csak kamatokat fizessenek, Magyarországon ilyen konstrukció fel se merült. Milyen különbségtétel ez magyar és külföldi állampolgár között egy itt működő nagybank részéről? Tökéletesen elfogadhatatlan. A számlahordozhatóság kérdésköre szintén nem könnyebbedett meg, pedig egy mobiltelefon-szerződésnél ez egy nap alatt vagy tíz nap alatt kivitelezhető folyamat, itt nem. Adódik a kérdés, hogy továbbra is az elektronikus korban, a harmadik évezredben mi tart két-három napig azon, hogy egy banki átutalás odaérjen a címzetthez. Hol parkol időközben ez a pénz, kinek kamatozik? Szintén száz- és ezermilliárdokról beszélünk.

Csupa-csupa olyan kérdéskör, amelyre egy tisztességes felügyelet kell hogy válaszoljon. Én érzem, hogy nagyon sokszor válaszol rá, nagyon sokszor törekszik a válaszadásra, nagyon sokszor pedig nincsen hatásköre, jogköre válaszolni. Mégis úgy érezzük, összességében ez a kép nem elégséges, azt mutatja, hogy lehetett volna, és kell is többet tenni, főleg, ha másfél éve van egy olyan fogyasztóvédelmi jogkör, amelynek értelmében a fegyverzet is szélesedett. Látható az, hogy Magyarországon a gazdasági szabadságharcról nem beszélni kéne, el kellene kezdeni, nemcsak kormányzati szinten, hanem bizony felügyeleti szinten is. A Jobbik bízik abban, hogy javaslatait végre megfogadja mind a kormányzat, mind a felügyelet, és Magyarországról ki tudjuk takarítani a pénzügyi hiénákat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Ertsey Katalin, az LMP képviselője.

Képviselő asszony, öné a szó.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sok minden elhangzott abból, amit el akartam mondani a PSZÁF-jelentés kapcsán elsősorban fogyasztóvédelmi szempontból, és nyilván már a sok ismétlésből talán unalmas lehet, de nem tekinthetünk el attól, hogy milyen helyzetben vagyunk ma. Nyilván mindegyik megszólaló elsősorban a devizahitelesek helyzetét érintő kérdésekről beszél és arról, hogy mit tett, mit tehetett, vagy mit tehetett volna a PSZÁF ebben a helyzetben.

Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban valóban sok minden történt a pénzügyi fogyasztóvédelem területén, ezeket is említették a felszólalásaikban. Azt gondolom, hogy a pénzügyi békéltető testületek és a pénzügyi civil tanácsadói hálózat felállítása egy jelentős lépés előre, de azt kell látnunk, hogy miközben - hogy is mondjam - a fogyasztók tájékozottsága abban az értelemben, az awareness értelmében, tehát tisztában vannak azzal, hogy ez egy nagy téma, folyamatosan odafigyelnek, ez nem áll egyenes arányosságban az informáltságukkal, a pénzügyi kultúrájuk nem növekedett azzal, hogy most minden erről szól. Ezért a jelentés egyik részében említést tesz arról, hogy a pénzügyi kultúra fejlesztésével igyekszik ezt a hiátust betölteni. Próbáltam tájékozódni arról, hogy ez milyen formában történik, és látom, a honlapot valóban dicséret illeti, de nem látom igazán ennek a konkrét megjelenési formáit, és hogy milyen hatást ér el, tudják-e mérni azt, hogy hogyan nő az ügyfelek tudatossága, illetve tájékozottsága.

Azt láttuk az elmúlt időben, és hosszú évekkel ezelőtt már, még a civil társadalom részéről próbáltunk a PSZÁF-nál egy olyanfajta kezdeményezést elérni, hogy a bankokat közösen vegye rá ilyenfajta pénzügyi fogyasztóvédelmi, tájékoztató képzési programokra. Akkor még sehol nem volt a válság, különösen nem a devizahiteles válság, azt tapasztaltuk azonban, hogy amikor erre az ötletre ugrottak a bankok, akkor azok a programok, amelyek ott megszülettek, ügyfélképzőkké váltak; akkoriban ez még csak uzsorástéma kapcsán merült fel. Azt gondolom, hogy az uzsora sem és a devizahiteles kérdés sem javult olyan irányban, ami a fogyasztók pénzügyi kultúráját, tudatosságát, ismereteit illeti, hogy megnyugodhatnánk.

Tehát én azt szeretném jelezni, hogy az információs aszimmetria különösen fennáll a mai napig, és ebben amilyen eszközt lehet, meg kell ragadjon a felügyelet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem csak a PSZÁF-nak van ebben teendője, én hallottam jeleket arra, hogy valamiféle szinten a pénzügyi ismeretek a közoktatásban is megjelenik. Azt kérem önöktől, bár látom, hogy nem túl sikeresen tudnak a kormányra hatni néha, ez ügyben is tegyék meg a javaslataikat.

Amit a jelentés is kiemel, hogy ez az információs aszimmetria bizalomhiányt okoz. Ez a bizalomhiány olyan szintű lehet, ami a pénzügyi stabilitását veszélyezteti, és egyszerre kell a pénzügyi rendszer újraszabályozását... - amit Scheiring Gábor képviselőtársam már kifejtett, hogy milyen irányba kéne elindulni, azt egyszerre kell tenni azzal, hogy viszont a rendszer stabilitását megőrző, a bizalmat erősítő lépéseket meg kell tenni. Ez nem könnyű akkor, amikor a kormány szóban egy folyamatos hergelését - méghozzá meglehetősen populista módon, az ellenzéki pártokat a bankok oldalára állító retorikával folyamatos hergelését - végzi az amúgy is eléggé és joggal felháborodottabb fogyasztóknak, miközben a tetteiben egészen az utolsó pillanatig rendkívüli módon óvta a bankok érdekeit, és közben egy olyanfajta retorikát folytatott, ami, gondolom, népszerű volt, de nem túl hatásos. Utána pedig megfordult ezen a lovon, és folytatta - bokszolásnak szoktam ezt hívni, már lassan másfél éve beszélünk erről itt a Házban - azt a fajta adok-kapok politikát, ami ahelyett, hogy az újraszabályozást és a stabilitás fenntartását folyamatos, párbeszédben megvalósuló, higgadt, nyugodt és felelős módon tenné, ehelyett egy folyamatos adok-kapok.

Az az adok-kapok, ami egy állandó erőfitogtatásból áll mindkét fél részéről, odavezet, hogy a hergeléstől - hogy is mondjam - feldühödött bankok vagy idegessé vált piacok a saját tevékenységüket olyan irányba tolják el, hogy a hitelezési hajlandóságuk csökken, ez rosszul hat a gazdaságra.

(12.20)

Ezek mind közhelyek, tehát mindannyian tudjuk azt, hogy ez folyik, mégis valahogy nem látom azt az irányt, ahogy a kormány - hallgatván a szakemberekre - elindulna egy másfajta olyan egyezkedés irányába, ami megteremti a pénzügyi szektor hosszú távú, fenntartható, de felelős profittermelési, működési módját. Amikor arról beszéltem, hogy a bankoknak profitot kell termelni, olyan SMS-eket kaptam barátaimtól, hogy miért kellene a bankoknak nyereségesnek lenni, ha mindenki más veszteséges, akkor miért lennének a bankok nyereségesek. Hát azért, mert ők működtetik a gazdaságot. Azt gondolom, hogy mindannyiunk érdeke az, hogy egy szolid, felelős, de a közterhekben arányos terhet vállaló banki működésre teret adjunk.

Amikor azt mondtuk, hogy az államnak mi a dolga ebben az egész devizahiteles-válság ügyében, akkor számítottunk arra, hogy a PSZÁF is megteszi ezeket a javaslatokat; meg is teszi, sajnos többnyire post factum, tehát egy olyan állapotban, amikor már bekövetkezett a probléma, ugyanakkor meg kell mondani, hogy még mindig a legéberebb, ilyen értelemben a legstabilabb és legmegbízhatóbb ügyfélbarát vagy szolgáltatásorientált intézménynek látjuk a PSZÁF-et. Arra nincs igazán érzékelésünk, hogy milyen módon zajlanak az egyeztetések a kormányzattal, nem látszik az, hogy a PSZÁF orientációra való tanácsadásai valahogy nagyon meglátszanának a kormány intézkedésein.

Ezért arra kérjük önöket, hogy hangosabban, erőteljesebben, adott esetben gyorsabban, bár nyilván nem láttunk bele a háttéregyezkedésekbe, de olyan módon próbálják meg megértetni a kormánnyal, hogy mi az a finom balansz, amit tartani kell a stabilitás megőrzése és a felelős közteherviselés között, ami végre előrelépést jelent, és nem újabb és újabb ötletekkel, esetleg túlzásokba esésekkel jár. Most láttuk azt, hogy épp tegnap már a miniszterelnök úr úgy látta, hogy a banki szektor elérkezett a terhelhetőségének a határára. Pontosan ezért mondtuk azt, hogy ebben a hármas játékban, az állam, a hiteles és a bankszektor között olyan arányban kell megosztani a terheket és a megoldáshoz való hozzájárulást, amilyen arányban a helyzet létrehozásában való felelősségük megáll, illetve a teherbíró képességük amekkora. Nem lehet aránytalanul terhelni egyik szereplőt sem, mert az a rendszer - egy háromlábú szék mintájára - borulását okozza.

Még egy dologra szeretnék kitérni. Ugye itt rendszeresen elhangzik az, hogy az elmúlt nyolc év, valakinek nagyjából csak erről szól a hozzászólása a kormányoldalról, és nincs sok értelme, mert ahogy elnézem, a szocialista frakcióban elég kevesen ülnek. Mi ugye azt javasoltuk már egy évvel ezelőtt, több mint egy évvel ezelőtt, hogy álljon fel egy olyan vizsgálóbizottság, amelyik nemcsak az "elmúltnyolcévezést", tehát a felelősök megtalálását végzi el, hanem szakértői segítséggel - és itt nagyon számítottunk volna a PSZÁF szakértőinek segítségére - kidolgozza a megoldásokat. Ha ez a folyamat akkor elindul, akkor most nem itt tartanánk, nem ez a kapkodás lenne. Azt gondolom, hogy az elmúlt kilenc évet kell most már vizsgálnunk abban a tekintetben, hogy mi történt vagy mi nem történt.

Egy pillanatra visszatérve arra, hogy miféle konzultáció zajlik a kormányzat és a pénzügyi felügyelet között, szeretnénk látni azt, hogy a végtörlesztések ügyében milyen módon keresik meg önöket; a mi értesülésünk szerint ez teljesen informális és meglehetősen felszínes. Milyen módon tudják önök azt befolyásolni, hogy a kormányzat a maga politikusi vehemenciájával ne kövessen el olyan lépéseket, amelyek komolyan veszélyeztethetik a pénzügyi rendszer biztonságát? Ugyanakkor ha önökkel konzultáltak volna, gyanúnk szerint el lehetett volna kerülni az olyan eseteket, amelyek pontosan láthatóak voltak előre. Talán a tegnapi hírre, a Volksbank ügyére példásan jól és gyorsan reagált a felügyelet; ezeket a fajta várható trükközéseket előre le lehet kottázni.

Azt gondolom, hogy az önök szakértelme tökéletesen megvan arra, hogy ezekre a fajta részletekre felhívják előre a figyelmét a kormánynak, és elmondják azt, hogy hogyan lehet megakadályozni, hogy a bankszektor újabb és újabb módját találja meg annak, hogy áthárítsa a fogyasztókra a terheket. Megtörtént ez a bankadó ügyében, önök figyelmeztettek, a kormány nem fogadta meg, és ez be is következett. Gyakorlatilag azzal kell számolni, hogy a bankszektor olyan, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak, és mindent elfelejtettek.

Tehát azt reméljük, hogy a jövőben azok a fajta szakmai javaslatok, amik most némi késéssel érkeznek meg, időben, előre, gyorsan megérkezzenek a kormányzathoz, és csak kérhetjük azt, hogy bár a kormányzat most az előterjesztői expozé után nem óhajtott reagálni, azért valamilyen formában megteszi a reakcióit, és hallgat azokra a szakemberekre, akik ezt a kényes egyensúlyt, a fogyasztók védelmét és a pénzügyi rendszer stabilitását, működési lehetőségeit egyaránt óvják.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik-frakció képviseletében felszólalásra következik Lenhardt Balázs képviselő úr.

Öné a szó.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen. Szász Károly elnök úr, a felügyelet részéről, nagyjából annak a víziónak adott teret itt és a gazdasági bizottság megelőző ülésén, hogy ugyan számos probléma van és fenyegető veszély a pénzügyi rendszer horizontján, de ennek ellenére a kormány a helyén van, végre teszik a megfelelő lépéseket, és végre a megfelelő irányba fordították a magyar pénzügyi-pénzintézeti rendszer vitorlását. Mi ehhez a képest a Jobbik részéről úgy látjuk, hogy nagyon sok a probléma, és nagyon sok a feltáratlan és tisztázatlan helyzet és az a viszony, amiben szükség lenne egy aktív és közreműködő beavatkozásra.

Önök hivatkoznak arra, hogy 2010-ben történt meg az a törvényi változás, aminek következtében végre a PSZÁF-nek is van olyan jogszabály-alkotási joga, ami a miniszteri rendelettel egyenértékű, de hogy igazán el tudja látni ezt a funkcióját, ezt a jogalkotási jogkört szélesíteni kellene. A kormányon, önökön a felelősség és a lehetőség, hogy tegyenek is, és ne csak egy ilyen jelentésben legyen ez írott malaszt.

De nézzük meg, hogy milyen ez a pénzügyi helyzet! Mert egy kicsit úgy érezzük, hogy ezt a megközelítést, amit most a PSZÁF részéről hallottunk, a bankrendszer stabilitása iránti kizárólagos aggodalom vezéreli, ami olyan szempontból érthető, hogy felelnek ezért a rendszerért, és önöknek pontosan az a törvényi felelőssége, hogy ez megfelelő viszonyok és körülmények között működjön, de mi sokkal nagyobb gondokat érzünk a másik oldalon, ami pontosan a nem megfelelő működéséből adódott az egész elmúlt évtizedben ennek a pénzintézeti rendszernek.

Azt mondja az elnök úr, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer stabil, a prudens működésnek megfelelően működik, miközben aggódik, nehogy a szerződések biztonságát bármilyen hatalom vagy utólagos változás, bírói döntés merészelje kétségbe vonni. Ugye, a bankoknak a likviditási mutatója rendben van, a tőkemegfelelési mutatója rendben van, még külön ki is emeli, hogy ezek olyan azonnal hozzáférhető források, amelyek utána könnyen mozgósíthatóak. Csak hát az a baj, hogy mi pontosan azt látjuk, hogy ezek a kiválóan likvid források áramlanak ki az országból nagyon könnyedén, úgynevezett forró tőkeként viselkedve csak a könnyű és biztos profitot akarják bezsebelni, és utána a kockázatviselésben minimálisan sem vesznek részt.

Miközben romlik a vállalati és lakossági portfólió az elnök úr jelzése szerint, mi azt érzékeljük, hogy különösen és egyértelműen a vállalati piacon 2008 őszétől az összes bank behúzta a féket, és gyakorlatilag nem történik vállalatok hitelezése, és ez egy óriási probléma. Olyan hitelválság alakult ki Magyarországon, aminek következtében ugye kiszárad a gazdaság, egyszerűen nincs valóságos forrás, nem tudnak miből beruházni az emberek.

(12.30)

Utána ezáltal az egész folyamat lebénul, és Széchenyi István óta tudjuk, hogy a hitel mennyire fontos a gazdasági fejlődés és növekedés érdekében. Ez az egyetlen olaj, amitől a szerkezet működne.

És nálunk a kereskedelmi bankok, jól láthatóan összehangolt stratégia alapján, behúzták a féket, és 2008-tól leállították gyakorlatilag a hitelezési tevékenységüket. Sorra mennek csődbe a vállalkozások, és olyan hatalmas a gond, ami előrevetíti egy esetleges teljes gazdasági recesszió rémét is, ami egyébként a világgazdaságban várható. Ezek a bankok 83 százalékban külföldi tulajdonosi háttérrel működnek - ez óriási szám. Ezért módosítani kellene ezen, létre kellene hozni és támogatni olyan tőkeerős magyar vállalkozásokat, amik fel tudnák váltani a sajnos a Magyarországot és a magyar lakosságot kiszipolyozó, kizsákmányoló, profitéhes külföldi tulajdonosi hálózatot.

Szükség lenne arra, hogy magyar bank jöjjön létre, és a takarékszövetkezeti hálózat, amiről az elnök úr is beszélt és tényleg rendkívül fontos, helyben hitelezhetné a magyar vállalkozásokat, magyar tőkével, látva, hogy hova kerül a pénze, ami biztonságban térülhetne meg az ügyfelek közvetlen ismerete által. Ezt kellene a kormánynak támogatnia, és önök is tehetnének aktívan a jogszabály-előkészítő, -kezdeményező szerepükön keresztül azért, hogy ebben valami változás következzen be a kormány politikájában, mert egyelőre semmi nem látszik abból, hogy ezt az írott malaszton kívül komolyan is gondolná a kormány.

A jogszabály-alkotási hatáskört említettük. Önöknél van a lehetőség, hogy kezdeményezzék. A kormánypárti képviselők úgy fogalmaztak, nagyon elegánsan ez volt a szóhasználat, nem tértek ki arra, hogy mi történt a korábbi években - ne elegánskodjunk, éppen elég nagy a baj itt az országban, hogy senki ne elegánsan mossa a kezeit Pilátusként, hanem nevezzük meg a felelősöket, amit önök is megpróbálnak, mármint a kormánypártok részéről, néha mondjuk, a devizahitelezés problémáinak kialakulásakor vagy pedig az államadósság megnövekedésekor, helyesen. De most már ne csak mutogassunk, hanem legyenek is tettek, legyenek változások. És ugyanígy a PSZÁF felelősségét is fel kell tárni, hogy hogyan alakulhatott ki ez a devizahitelezési rendszer, amiben a jelek szerint a fél ország tönkremegy. Az az irtózatos szám, hogy másfél millió deviza-hitelszerződés van érvényben, az kőkeményen mutatja, hogy mekkora jelentőségű itt ez a kérdéskör. És ebben 150 ezer, 90 napon túli, lejárt tartozás van benne, és mégsem történik semmi érdemi lépés a kormány részéről.

És közben azt is tudjuk, képviselőtársaim itt elmondták, hogy ez az egész devizahitelezés egy gigantikus átverés volt. Lakossági alapon nem történt devizakihelyezés, forinthitelezés történt, forintot kell visszafizetniük az embereknek, és mégis eljátszották, hogy árfolyam-ingadozásra meg mindenre hivatkozással mennyi pluszköltség merült fel. Lakossági alapon szinte nem volt devizahitelezés.

Miért nem képes arra a PSZÁF, hogy erre rámutasson? Az ő könyveiben benne vannak a számok, utána lehet nézni, hogy milyen forrásbevonások történtek az elmúlt években, hogy ezek a bankok valóban bevontak-e devizát, és azt helyezték ki, vagy pedig csak a forintbetéteket, amiket az MNB-től - amelyik szintén egy külön témát érdemelne, hogy mennyire nem a magyar érdekeknek megfelelően működik - kapott pénzt helyezték ki forintalapon, és csak az árfolyam-hivatkozás volt az az indok, amivel megfejhették újra és többszörösen a magyar állampolgárokat. Ez lenne a kötelességük és a feladatuk, ezzel foglalkozzanak, és ne úgy mutassák, hogy eddig elegánsan nem beszélünk arról, hogy mi volt, de most már minden rendben van, mert mi a helyünkön vagyunk, és csináljuk a dolgunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abba a sajátságos helyzetbe kerültünk, hogy a teremben helyet foglaló mintegy tíz kormánypárti képviselő nem nagyon kíván vitát folytatni erről a témakörről, tisztelet a kivételnek természetesen. De adódik az a kérdés az előzőekre reagálva, hogy tudjuk, a PSZÁF-nél szeptember 1-jével indult egy nagy tematikus, devizahitelezést érintő vizsgálat, amely öt nagy bankot érint. Fontos és azonnal megválaszolandó kérdés, hogy miért szeptember 1-jével, miért csak most indult el ez a vizsgálat, mi történt a korábbi években, mivel magyarázható az a jelenség, hogy csak most indították el ezt a vizsgálatot. És egyáltalán a laikus feltehetné a kérdést, hogy milyen következmények várhatók ebből kifolyólag, milyen hatásokkal számolhat az a hitelkárosult, aki nyilván nagyon vár minden pozitív jelzést, minden pozitív fejleményt ez ügyben.

Végül pedig szóba kerültek a hitelközvetítők is, akik a PSZÁF bevallása szerint a látókörében vannak. Mi ennek nagyon örülünk, csak bizottsági szinten is elhangzott az, hogy míg a korábbi években, mondjuk, a 2000-es évek elején viszonylag egyszerűbb volt a helyzet, hiszen A- és B-típusú ügynökökről lehetett beszélni, és nagyjából be lehetett határolni azt, hogy ki milyen szerződési forma aláírására jogosult, milyen termék továbbítására jogosult, addig ma körülbelül 6 jogcímen lehet valaki közvetítő, hitelközvetítő, és az EU-jogszabályok részleges vagy teljes átvételét követően pedig még több ilyen kategória lesz.

Tehát egy bozótvágó kést kellene ragadni, és a dzsungelben bizony rendet vágni. Enélkül Magyarország pénzügyi piacán nem lesz átlátható gazdálkodás, és még egyszer mondom: a pénzügyi hiénákat ki kell takarítani az ország életéből.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr vitát igénylő felszólalása azonnal meghallgatásra talált. Kétperces reagálásra megadom a szót Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Elnök Úr! Z. Kárpát Dániel képviselőtársam azt mondja, nem vagyunk hajlandók vitatkozni. Szeretném elmondani azt, hogy napirenden most a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének beszámolója, az elmúlt évi munkájáról szóló jelentés van - és ez a helyesebb definíció. Jelentést hallgattunk meg és kaptunk kézhez, és erről próbáltunk beszélni.

Én azért szeretném elmondani azt, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer a magyar gazdaság jövője érdekében egy nagyon fontos szervezet. Tehát a bankok az ország, az állam, a gazdaság, a kis- és középvállalkozások és a lakosság életének fontos szereplője.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem állhatunk háborúban, de az biztos, és ebben önnek teljesen igaza van, hogy pallérozott és a parlament által hozott törvények mentén működjön. És a PSZÁF nem kezdeményez jogszabályt, hanem maga szabályoz, hiszen a tavalyi évben lehetőséget adtunk arra, hogy közvetlenül, proaktívan az elnök úr rendeletet alkosson, ami a miniszteri rendelettel egyenrangú. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát nem ellenségképet kell a pénzügyi közvetítőrendszerben keresni, hanem pallérozottan, szabályozottan, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös kockázatok kapcsán egy jól működő pénzügyi rendszerre van szükségünk.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Pénzből és a gazdaságból élünk. A gazdaságból, a munkából és a pénzből élünk. Nem szabad elfelejteni azt, hogy kiutálni valamit csak azért, mert korábban nem nyúltak hozzá és nem tették a dolgukat azok, akiknek kötelességük lett volna, azért ezt így nem lehet megfogalmazni. Cselekedni kell, okosan, bölcsen, és pallérozottá tenni a pénzügyi közvetítőrendszert, átláthatóvá a bankrendszert, és a szabályainkat meg kell követelni.

Erre van egy nagyon fontos, alkotmányban elismert szervezetünk, a PSZÁF. Hölgyeim és Uraim! Alkotmányos intézménnyé tettük az elmúlt évben, önökkel együtt. Volt, akinek ez nem tetszett, jó, ha tudják, biztos emlékeznek is rá. Szóval, azt mondom, hogy nem hagyni kell elszemtelenedni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) A gyereknevelésnél is az van, hogy folyamatosan nevelni kell, és nem néha felpofozni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést, hogy jeleztem Babák Mihály úrnak, de a következő képviselő úr várja már a felszólalás lehetőségét. Felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője, 15 perces időkeretben. (Derültség.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! A humorérzéke határtalan, nagyon értékelem, köszönöm a kedvességét, mindig figyelmes. Gondolom, hogy a kondorosi születése is, amely Békés megyei, determinálja, hogy azért mi szót tudunk érteni.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Én úgy gondolom, hogy sokszor lányos zavarunkban a vezérszónoklatoknál nem hangsúlyoztuk ki, vagy pedig éppen elnagyoltuk ebbéli vélekedésünket. Én egyetértek azzal a kritikával, amiben azt fogalmazzák meg képviselőtársaim, hogy foglalkozni kell a múlttal is, ez teljesen így igaz. Ebben a parlament döntött. Én úgy gondolom, hogy fontos folyamatok indulnak el a dolgok történetének tisztázása érdekében, és nagyon fontos kérdésekről beszéltek, mert mindennek kell felelősének lenni. És a felelősöket meg kell találni, sőt mi több, ha szándékosan követték ezt el, meg kell büntetni.

De most azért úgy gondolom, a PSZÁF-nál nagyon fontos az, hogy van egy ellenőrző szervünk, amelyiknek adjuk meg azt az entrée-t, hogy jól végezhesse a szabályozó és ellenőrző funkcióját, tehát hatékony legyen, amihez korábban nem voltak meg kellőképpen az eszközei.

(12.40)

Ezt már korábban kifejtettem, nem szeretném magamat ismételni.

De úgy gondolom, nagyon fontos a jövőről is szót ejteni, és azt hiszem, bizonyos axiómákat kell a tisztelt Háznak megfogalmazni, mert azzal vitatkoznom kell, amit Ertsey Katalin mondott, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer és a kormány viszonya. Nem a kormány felügyeli a pénzügyi szervezeteket, azt jó tudni mindenkinek, nem a kormány ellenőrzi, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét a parlament a törvényeivel pallérozza, ezt követően van egy alkotmány által elismert szervezetünk, a PSZÁF, amely ellenőrzi őket, és van, amiről Ertsey Katalin, úgy látszik, elfeledkezik, ahol a fontos szervezetek állnak össze, mégpedig a Pénzügyi Stabilitási Tanács. Ez is most alakult meg, amelynek tagja a Magyar Nemzeti Bank, a felügyelet, mármint a PSZÁF és a kormány, azaz a Nemzetgazdasági Minisztérium. Tehát én úgy gondolom, hogy a Nemzeti Bank, az ellenőrző szervezet és a Nemzetgazdasági Minisztérium összhangjának e tanácsban meg kell valósulnia, és helyes és jó döntéseket kell indukálniuk a pénzügypolitikának. Szerettem volna tehát elmondani azt, hogy ne követeljünk olyat a kormánytól, kedves Ertsey Katalin, aki elmondta a magáét és elment, ugyanis nem érdekli mások véleménye, mert van azért egy olyan szervezet, amely a pénzügyi stabilitás kérdéskörével foglalkozik, és meghatározza a stratégiai kérdéseket is.

Szeretném elmondani azt, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a PSZÁF, azaz a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az Országgyűlés szerve. És elmondom azt is, hogy nagyon fontos szervről van szó, hiszen ebben az évben megalkottuk a számvevőszéki törvényt, és a múlt évben megalkottuk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényt, és alkotmányt is módosítottunk. A két szervezet a pénzzel foglalkozik. Ez nem volt megfelelőképpen pallérozva, és jogosítványokat sem kaptak. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Emlékeznek rá, hogy a Számvevőszéknél is az elnök úr mindig arról panaszkodott, hogy potenciát kér, azaz olyan lehetőségeket kér tőlünk, amelyeket most a törvényalkotás kapcsán többséggel meg tudtunk szavazni. Ugyanez történt a pénzügyi szervezetek kérdéskörében is: hosszú évek óta váratott magára, hogy potens szervezete legyen a közpénzek felügyeletének - ez nem volt meg így -, és a pénzügyi közvetítőrendszer ellenőrzésének is potens szerve legyen. Ezt a munkát elvégeztük. Lehet, kérem, itt tüsténkedni, meg lehet türelmetlenkedni - egyszer azt mondják, hogy túl kapkodók, máskor meg azt mondják, hogy túl lassúak vagyunk; lehet ezt a kritikát folytatni, csak éppen igazságtalan, hiszen azt a kérdést kell ilyenkor mindig feltennem, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, képviselőtársaim, hogy tessenek mondani, ebben az országban mi van rendben, a törvényalkotás oldaláról is. Rengeteg munkánk van, és úgy gondolom, kis hibával mindig jobb, ha sürgősen változtatunk és alkalmazkodunk a törvényeinkkel a megváltozott körülmények miatt, mint hogy nem cselekszünk. Mint ahogy történt nyolc éven keresztül, az előző kormány tevékenykedése kapcsán, pusztán csak ötletekig jutottak el.

Kedves Elnök Úr, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének Elnöke! Önök nagyon jól tudják, mik azok az axiómák, amit a munkakörükben el kell látni. Ne vegye tiszteletlenségnek, csak próbálok egy-két axiómát részemről is megfogalmazni, pusztán csak azért, hogy akik minket figyelemmel kísérnek és megtisztelnek, pontosan tudják azt, hogy mit szeretnénk, és önök pedig pontosan tudják, hogy mit várunk el önöktől, és mit kell tenniük, hiszen ebben önök kiváló szakemberek. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy az axiómák közé tartozik a prevenció, mert ha a mostani anomáliák kapcsán meg lett volna a prevenció, akkor nem következtek volna be olyan traumák, amelyek bekövetkeztek a pénzvilágban. De nemcsak Magyarországon volt ezzel gond, jó, ha tudják - ez persze nem mutogatás megint a világra -, hanem az egész világon, ahogy a gyerek példáját is hoztam: hirtelen felnőtt, és senki nem nevelte. Mondhatnám azt is, hogy a pénzügyi szektort nem regulázták folyamatosan, és nem próbálták a figyelmükkel kísérni valamilyen érdek kapcsán.

Ugyanez történt a világban, hiszen a pénzügyi válság nem Magyarországon robbant ki, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, azért legyünk már igazságosak, hanem a világban robbant ki. Nagy bajok következtek be ebből, és nagyon sok ember vált földönfutóvá, és komoly gondokat okozott a pénzügyi rendszer válsága az országoknak is. Ezt nem akarom sorolni, mindenki tudja a híradásokból. Nos tehát, fontosnak tartom a prevenciót és a gyors reagálást, elnök úr és tisztelt itt lévő elnökhelyettes urak, a proaktivitást. Ez a beszámolójukban is benne van, pusztán onnan vettem, hogy mit tartanak önök fontosnak, és magam is mellé tenném a véleményemet, hogy igenis hasonló módon vélekedik a törvényhozás egyik képviselője, sőt a többsége.

Nagyon fontos számunkra a fogyasztóvédelem, amely nem akció, hanem állandó feladat. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elmondom önöknek, a beszámoló, a jelentés 45. oldalán megtapasztalhatják, hogy 2010-ben mintegy 40 ezer panaszos volt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél. Tudják, mennyi ügy ez? Rengeteg. És a változást is szeretném jelezni. Nem telefonon érdeklődtek már olyan sokan, hanem többen személyesen és írásban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél. Tehát a közbizalom a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével kapcsolatban az elmúlt évben nőtt. Ezt elfelejtettem az imént mondani, és, elnök úr, ehhez gratulálok önöknek, és tegyenek meg mindent, hogy továbbra is meglegyen a tekintélyük és a bizalom önökkel szemben, és a munkájukat értékelje a lakosság és a pénzpiacon mozgó gazdasági társaságok.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A többségnek, nekünk, az Országgyűlésnek nem az az érdekünk, hogy gyenge üzemmenetű pénzügyi szervezeteink legyenek, hanem jó, erős, törvényesen működő pénzügyi szektorra van szükségünk. Az más kérdés, hogy jó lenne, ha hazai lenne. Ezek már csak ilyen vágyálmok, de ehhez rengeteg pénz kell. Tehát erős pénzügyi szervezetekre van szükség, mert a gazdaság állapota a pénzügyi közvetítőrendszeren is múlik többek között, aztán a gazdaságon is és a gazdaság állapotán is. És az is érdekünk, tisztelt elnök úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy nem gyenge PSZÁF-ra van szükségünk, hanem erős PSZÁF-ra van szükségünk, tehát komoly és erős ellenőrző szervezetre, amely szabályozott és ellenőrzött pénzügyi piacokat próbál fenntartani és ehhez hozzásegíteni az országot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a pénzügyi szektor bizalma megroppant, de egy országban, egy gazdaságban fontos a pénzügyi szektorral kapcsolatos bizalom helyreállítása, megkopott az elmúlt évek vadhajtásai miatt, ami nincsen így jól. Így tehát a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől azt is kérjük, hogy a vizsgálataik kapcsán erősítsék a bizalmat, ott, ahol és akik érdemesek lettek rá. Igaz, hogy ez nem a reklám helye, de ugyanakkor úgy gondolom, hogy a bizalom helyreállítása nemcsak a vevők oldaláról, hanem a szolgáltatók oldaláról vagy azokat érintő bizalmat is helyre kell állítani, és, kérem, segítsenek ebben. Tudniillik a bizalom minden tekintetben fontos, a piaci világban is nagyon fontos, mégpedig a pénzpiaci világban nagyon-nagyon fontos. És segítsenek a károk felszámolásában, mert a kár érinti az országot, a Magyar Köztársaságot, a magyar gazdaságot, a cégeinket és az állampolgárokat egyaránt. Az elmúlt évek kárai súlyosan érintették az országot, a cégeinket. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy vissza kell állítani tehát a közbizalmat a pénzügyi szektor vonatkozásában, de nem érdemtelenül, hanem érdemek mentén.

Az országban a pénzügyi szektorral szemben kellőképpen ellenszenv mutatkozik. Van is oka, hiszen azért magas jövedelmek mellett elegük van az állampolgároknak, hogy közpénzből, az adójukból konszolidálnak pénzügyi szervezeteket szerte a világban. Nehezen viselik a magyarok is - bár erről nem a PSZÁF tehet, hanem egyáltalán úgy általában -, nagyon unják az állampolgárok Békés megyében is, hogy magas vezetői jövedelmek mellett konszolidálásokra került sor szerte az országban és a világban; nálunk kevésbé, de a világban jelentős összegekkel, ezzel csökkentve az állampolgárok lehetőségeit.

Tisztelt Elnök Úr! Én úgy gondolom, hogy kérjenek és javasoljanak törvénymódosítást, amikor önök ezt fontosnak vélik. Úgy gondolom, hogy a parlament úgy tud önökkel korrekten és az ország érdekében együttműködni, ha önök is kezdeményezik a szakmai oldalról megalapozottan azokat a törvénymódosításokat, amelyek a mi figyelmünket esetleg elkerülik.

(12.50)

Egyet ne kérjenek: pénzt, mert abból nekünk is kevés van. És ha már itt tartunk, akkor szeretném egy hibámat korrigálni, ugyanis elmondtam azt, hogy az elmúlt évet 9 milliárd 366 millió forint maradvánnyal zárták, és elfelejtettem megemlíteni, hogy a kormányunk elvont 5,5 milliárdot. (Szász Károly jelzésére:) Igen? Hetet? Nekem a feljegyzéseim közt egyszer 500 millió, egyszer pedig 5 milliárd van fölírva, úgyhogy, azt hiszem, ezt a számot is illik majd pontosítani egyszer, hogy mindenki pontosan tudja.

Külön üdvözlöm magam is azt a minapi figyelmességüket, ahogy a kötelességüket tették, hogy a kérelmeknél ezt az apró betűs valamit, hogy majd ha az Alkotmánybíróság így meg amúgy dönt, már sarokba szorították a végelszámolásra érdeklődő banki ügyfeleket, ilyenekre vagyunk fogadókészek, és nagyon jó néven vette az egész ország az önök munkálkodásának hírét. Gratulálok és köszönöm, így kell tenniük, ahogy teszik a dolgukat, és felhívni a lakosság figyelmét is, hogy nem írunk alá semmit, amit nem olvastunk el és nem értelmeztünk. Ha gondunk van, a bankban sem kell mindent azonnal aláírni, tessék kérni a PSZÁF segítségét a nyolc iroda valamelyikében vagy az interneten, vagy levél formájában, ha úgy érzik, hogy kihasználják önöket. Tehát nincs teljes kiszolgáltatottság, egy pénzpiaci vevőnek sem, a pénzpiaci viszony csak kölcsönös előnyökön és kölcsönös kockázatvállaláson alapulhat, tehát nem hatalmi viszony a bankba bemenni és a bank diktátumát elfogadni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete éves jelentésének borítólapja mögött a következőt olvasom: "A felügyelet küldetése." Azért említem meg ezt önöknek, mert szívemből szól minden mondat, és eszem szerint is teljesen el tudom fogadni azokat a gondolatokat és feladatokat, amelyek a felügyelet alapvető küldetését rögzítik. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a Magyar Köztársaság pénzügyi közvetítőrendszert felügyelő, ellenőrző és szabályozó független, alkotmányos szerve. A felügyelet alapvető küldetése: a pénzügyi közvetítőrendszer szilárd, átlátható és hatékony működésének, az abban közreműködő személyek és szervezetek prudens tevékenységének biztosítása, szükség esetén kikényszerítése; rendeleteivel, valamint egyéb szabályozási javaslataival a pénzügyi piacok stabilitásának, zavartalan működésének és az Európai Unió joganyagával összhangban álló, biztonságos és versenyképes fejlődési kereteinek a megteremtése; az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve pénzügyi szektorokat veszélyeztető kockázatok feltárása, preventív intézkedéseivel azok hatékony megelőzése, a már kialakult kockázatok csökkentése, illetve felszámolása; a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók jogainak és érdekeinek következetes és proaktív védelme, fórum biztosítása a felmerülő fogyasztói jogviták rendezéséhez és a fogyasztók pénzügyi tudatosságának a növelése; a pénzügyi tudatosságának és ismereteinek bővítése - ez fontos dolog, higgyék el nekem. A pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése; az európai szintű pénzügyi felügyelés előmozdítása érdekében - az európai pénzügyi felügyeleti rendszer tagjaként... (Az elnök a csengő megkocogatásával jelzi az időkeret leteltét.)

ELNÖK: Képviselő úr, van lehetőség, hogy egy perccel meghosszabbítsam a hozzászólását, ha igényli.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Igen, kérem, köszönöm - ... a magyar érdekek képviselete mellett együttműködés az európai és más felügyeleti hatóságokkal.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a PSZÁF alapvető küldetése. Elnök Úr! Köszönöm a munkájukat, és tegyék így a dolgukat.

Elnök Úr! Köszönöm a megértését. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását.

Tisztelt Országgyűlés! A levezető elnöknek személytelenül kell ellátni a feladatát, mégis engedjék meg, hogy miután a képviselő úr személyesen pozitívan utalt mint szarvasi polgármester is békési gyökereimre, hadd mondjam el, a családomra igaz, én azonban változatlanul nyíregyházi születésemet és identitásomat vállalom; köszönöm szépen, minden szimpátiával együtt. (Derültség. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

A következő felszólaló Volner János, a Jobbik képviselője.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Több képviselőtársam is a vita során szóba hozta a pénzügyi kultúra magyarországi kérdését és azt, hogy vajon a hitelfelvevők szükséges szintű tájékoztatása megtörtént-e, illetve ez a bizonyos tájékoztatás mire volt elég és mire nem.

Először is, látnunk kell azt - ezt most már egyre többen el is mondják, és feltárják a devizahitelezés hazai gyakorlatának hátterét -, hogy nagyon sok ember egyszerűen nem is volt azzal tisztában, hogy nem csupán az árfolyamváltozásoknak van kitéve a devizahitelezés esetén, hanem annak is, hogy a hitelek kockázati árazásában milyen változások következnek be, a bankközi piacok hogyan változnak, az ügyfelek részére ezek a kockázatok általában nem voltak ismertek.

Kérdés az, hogy a felügyelet mit tett, illetve tett-e valami érdemi intézkedést annak érdekében, hogy ezek a kockázatok feltárásra kerüljenek az ügyfelek előtt, ezekkel megismerkedjenek az ügyfelek, és ne csak akkor érje őket az első hideg zuhany, amikor - élve az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével - a bankok módosítják a szerződést, emelik a kamatokat, és nemcsak annyival emelkedik a törlesztőrészlet, amennyivel a devizaárfolyamok változnak, hanem rápakolják a forrásköltség változásait is, és gyakorlatilag minden kockázatot áthárítanak az ügyfelekre. Meggyőződésünk szerint ilyen szempontból súlyos kifogás emelhető a hazai bankrendszerrel kapcsolatban.

Egyébként én magam is a beszámolóból hiányolom azt, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete miért nem tárta föl ezeket az összefüggéseket, és miért nem bontotta ki ezt a témát jobban. Én ugyanis arra lettem volna kíváncsi, hogy a hitelfelvevők között akár egy reprezentatív felméréssel állapítsa meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete azt, hogy hány ember volt tudatában annak, hogy nemcsak az árfolyamváltozás kockázatát viseli, hanem számos egyéb olyan tényező is őt terheli, hogy ha negatív következményekkel jár a hitelezés során valami az illető életében, vagy a nemzetközi folyamatok, amelyekre aztán az adósnak semmilyen ráhatása nincs, rossz irányba indulnak el, ez is az adóst terheli. A bankszektor profitja abban a pillanatban, ahogy aláírta a bank a szerződést, gyakorlatilag biztosított. Túlnyomórészt jelzálogalapú hiteleket nyújtottak ezekben a kifogásolt esetekben, ezekből a bank követelése gyakorlatilag mindenképpen megtérül, a kockázatot átterhelik az ügyfelekre, maximum az az országkockázat marad, amellyel a bankok számolnak az állam felé, hogy ha az állam radikálisan beavatkozik a pénzügyi folyamatokba - nem úgy, mint most -, akkor nyilván valamekkora kockázat érné a bank portfólióját, hiszen akkor az a luxusprofit valamekkora hányaddal csökkenthető lenne.

Kérdés az, hogy mi az, amit megtehettek a bankok, illetve mi az, amire figyelniük kellett volna akkor, amikor folyósították a hiteleket. Melyik hányada terhelhető az adós jövedelmének, mi az, amire apellálhatnak a bankok, ha a hitelképességet vizsgálják? Van egy úgynevezett diszkrecionális jövedelem, amely a megélhetési költségeken felül képződik - ideális esetben képződik - az embereknél, ez sajnos már egyre inkább elhalványul; ez az a költség, amely nem a szoros értelemben vett lakhatás és megélhetés költségeit jelenti, hanem azon felüli jövedelemhányaddal rendelkezik az adós, feltéve, ha rendelkezik vele. Kérdés az, hogy a bankok készítettek-e szcenáriókat arra vonatkozóan, hogy ha az adós diszkrecionális jövedelme valamilyen oknál fogva - akár a saját hibájából, akár azért, mert egyszerűen elvesztette a munkahelyét a válság következtében - változik, vagy elmozdulnak a devizaárfolyamok, és emiatt romlik az adós pozíciója, akkor képes lesz-e a hiteleit törleszteni. Erre ugyanis a válasz: nem. A bankok ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkoztak, ők azt mondták, hogy van egy jelzálogfedezet, és ha az ügyfél nem képes a fizetésre, akkor elvesszük a tulajdonát, hiszen a jelzálogjog minket illet, ezt tartja nyilván a földhivatal, és mi semmi egyebet nem teszünk, csak élünk a jogrendszer nyújtotta lehetőségekkel, és ráterheljük az ügyfélre azt a kockázatot, amelyet ő maga bevállalt, amikor aláírt egy számára teljesen áttekinthetetlen, 12 oldalas szerződést.

Kérdezem én, képviselőtársaim, hogy egy olyan pénzügyi termék egy átlagos felkészültségű ember számára érthető-e, a kockázatait átlátja-e, amit 10-12 oldalon képesek megfogalmazni a bankok. Meggyőződésem szerint nem. Maga a bankrendszer is a saját szakmai szabályait felrúgva hajtotta végre a magyarországi hitelezést - gondoljunk csak arra, hogy a hitelintézeti törvény értelmében élt a kiszervezés lehetőségével.

(13.00)

Számos hitelközvetítő rendelődött alá a bankoknak, olyan emberek kezdtek el hitelt közvetíteni, akiknek ezzel kapcsolatos szakmai előképzettségük, tudásuk, gyakorlatuk egyáltalán nem volt meg ezen a téren. Nagyon sokszor kisebb hitelcégeknél a hitelezőnek maguk az alkalmazottak nyújtottak tevékenyen segítséget abban, hogyan tudjon még több devizahitelt felvenni.

És miért tették ezt? Azért, mert egész egyszerűen anyagilag érdekeltek voltak abban, hogy minél nagyobb devizahitel-állományt mutassanak fel. Maguk a bankok is a saját szakmai szabályaikat rúgták fel, amikor erre nem voltak tekintettel, és nem akadályozták meg azt, hogy a devizahitelek után magasabb jutalékot kapjanak ezek a bizonyos hitelközvetítőknél dolgozó alkalmazottak, mint mondjuk, a forinthitelek után. Hiszen teljesen nyilvánvaló volt, hogy abban a pillanatban előáll egy aszimmetrikus információáramlás a fogyasztó felé: a forinthitelek előnyeiről nem tájékoztatják, a hátrányait azonban odatolják az orra alá, és azt mondják, ebben a pillanatban ennyivel fizetnél többet, ha forinthitelt veszel fel, ellenben a devizahitelt ezek az emberek gyakorlatilag megszépítették a hitelt felvenni szándékozó emberek előtt, és ennek az volt az oka, hogy ők maguk, azok az alkalmazottak, akik kiközvetítették a hiteleket, anyagilag érdekeltek voltak abban, hogy ezek a hitelállományok lehetőség szerint devizában álljanak rendelkezésre.

A kérdés az, hogy a hitelintézeti törvénynek nem sértette-e meg a bank a rendelkezéseit. A saját, a hitelintézeti törvény alapján kötelezően megalkotott szabályait nem sértette-e meg a bankrendszer azzal, amikor ilyen irányba vitte el a hitelezést?

Emlékeztetnem kell még valamire: amikor a kockázatvállalás hiányát felrovom a bankszektor részére, és azt mondom, abban a pillanatban, ahogy aláírta a bank a hitelszerződést az ügyfeleivel, gyakorlatilag ebben a környezetben ő már a saját luxusprofitját hosszú-hosszú időre, adott esetben akár évtizedekre bebiztosította. Ez pedig az, amikor a kedvezőtlen ingatlanpiaci folyamatoknak, a gazdasági válság beköszöntének köszönhetően csökkent a jelzálogfedezet értéke, magyarul a jelzálog alapjául szolgáló ingatlan elértéktelenedett - ezt jól láthatjuk például Budapesten, ahol 8 százalék körüli volt az ingatlanok átlagos értékvesztése, egyes övezetekben a 30 százalékot is meghaladta -, akkor a bankok nem vállaltak semmilyen kockázatot, meg sem próbáltak valamilyen szcenáriót, valamilyen forgatókönyvet felvázolni arra vonatkozóan, hogy egy ilyen negatív tendencia esetén mi következik be. Semmi egyéb nem történik, mint hogy felszólíthatják a törvények értelmében az adóst, hogy tekintettel arra, hogy a jelzálog alapjául szolgáló ingatlan értéke csökkent, ezért az adós hajtson végre előtörlesztést. Az már nem a bank feladata, őt nem is érdekli, hogy honnan lesz egyáltalán annyi pénze, hogy előtörlesztést tudjon végrehajtani. Vagy felszólíthatják arra, hogy újabb jelzálogfedezetül szolgáló ingatlant vonjon be a hitelezésbe, és egy újabb ingatlant terheljen meg hitellel, hogy a fedezet nagysága a bank részére elegendő legyen. Ez azt jelenti, hogy a bank a saját szakmai szabályait durván felrúgva, az összes kockázatot áthárítja az ügyfelekre.

Európában a mezőgazdaság kivételével érvényes a szektorsemlegesség elve. Ez azt jelenti, hogy egyetlen szektornak sincsenek kiváltságai a többivel szemben, így a pénzintézeti szektornak sincs meg, elvileg legalábbis, az Európai Unión belül annak a lehetősége, hogy teljesen egyoldalúan bebetonozza a saját pozícióját, és a törvények számára már a hitelfelvételkor garantálják hosszú-hosszú évekre a bebetonozott luxusprofitot. Ennek a gyakorlatnak a felszámolása lenne egyebek mellett a kormány és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a feladata.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Beszélnem kell arról is, hogy amikor a felügyelet monitoringtevékenységéről tárgyalunk - ezt meg is világítottam néhány szóban az első felszólalásomban -, akkor bizony nagyon komoly hibákra bukkanhatunk. A felügyeletnek ugyanis akkor, amikor a hazai hitelintézeti szektor működését vizsgálja, már eleve a kimutatásokban rendelkezésre kellene hogy álljon az összes részletes adat, és ahogyan már oly sok parlamenti vitában ezt önöknek szorgalmaztam, tisztelt fideszes képviselőtársaim, lehetőség szerint ezek az adatok nemzetközi összehasonlításban váljanak elérhetővé, mert akkor derülhet ki mindenki számára, számunkra is országgyűlési képviselőként, meg a választópolgáraink számára is, akik idejuttattak minket a bizalmukkal az Országgyűlésbe, hogy a hitelintézeti szektor mitől produkált kimagasló jövedelmezőséget az elmúlt években. Ennek ugyanis nem biztos, hogy az az oka, hogy Magyarországra különösen tehetséges bankárok jöttek, vagy hogy a magyar emberek ostobák lennének. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a törvényi környezet számukra hosszú-hosszú időn keresztül lehetővé tette, és sajnos még most is lehetővé teszi azt, hogy egyoldalúan érvényesítsék a bankok az ügyfeleik rovására az anyagi érdekeiket.

Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a Magyar Nemzeti Bank végzett el egy olyan nemzetközi adatokon alapuló összehasonlító vizsgálatot - sajnos nem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, amelynek egyébként dolga lett volna -, ahol összevethették azt, hogy mennyit fizetnek Lengyelországban a devizában eladósodott emberek az ugyanabban az időpontban történő svájcifrank-hitel felvétele esetén, és mennyit Magyarországon. Azt tapasztalták, hogy Lengyelországban 2 százalékkal alacsonyabb kamatszinttel vannak megterhelve az adósok, ezért lényegesen alacsonyabb a törlesztőrészletük havi összege. Természetesen ennek a következménye az, hogy Magyarországon nemegyszer összeomlik a bankrendszer. Most már 806 ezer ember van fent a központi hitelinformációs listán, azaz a rossz adósok listáján, és ennek a következménye az, hogy egyre súlyosabb az a válság, amellyel Magyarországon szembe kell néznünk.

A kérdés az, hogy mire szolgál ez a bizonyos 2 százalékos többlet. Ha megnézik a tisztelt képviselőtársak a tavaly ősszel elfogadott változásokat, akkor azt láthatjuk, hogy az ágazati adó kivetésének az egyik jelentős szelete Magyarországon a bankadó bevezetése volt. Mit tett a kormány? Látványosan megadóztatta a bankokat, Orbán Viktor szónoki képességeivel, remek retorikai érzékkel azt mondta, hogy végre bevonjuk a közteherviselésbe Magyarországon a bankszektort is; de tulajdonképpen nem történt egyéb, mint hogy a bankoktól szedik be azt az adót, amit a bankok részére engednek, hogy áthárítsák az ügyfelekre. A bankok éltek ezzel a joggal, 2 százalékkal magasabb kamatot érvényesítenek a meglévő hitelállományon. Ez óriási profitot eredményez számukra, és ebből a többletprofitból fizetik azután a bankadót. A kormány tehát gyakorlatilag nem tett egyebet ennél a lépésnél, mint hogy áthárította azt az adót a lakosságra a bankszektor közbeiktatásával, amit a költségvetés kiegyensúlyozására maga is megpróbált beszedni. Ez a profit nem került levonásra, a bankok részére a hitelezés jelenlegi gyakorlata a nemzetközi példák alapján lengyelországi összehasonlításban 2 százalékkal nagyobb profitot engedélyez, 2 százalékkal magasabb kamatot engedélyez, mint amit egyébként külföldön elérhetnek. Ez tehát semmi egyéb, mint hogy a terhek áthárítása megtörtént a lakosság rovására.

Én ennek a kifejtését, ennek a részletesebb megvilágítását hiányoltam. Megmondom őszintén, szívesebben néztem volna meg most egy olyan beszámolót a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől, ami nemzetközi példák segítségével mutatja be, akár egy régiós összehasonlításban, hogy egy adott hitelfelvétel egy adott devizában milyen törlesztőrészletek fizetésével jár együtt Magyarországon, milyennel Szlovákiában, Lengyelországban, s akkor lett volna alkalmunk arra, hogy megítéljük a hazai pénzintézeti szektor működését, és legalább a hitelállomány nagyságának, összetételének ismeretében meg tudtuk volna akár azt is tippelni, meg tudtuk volna azt is becsülni, számításokat tudtunk volna arra vonatkozóan végezni, hogy az a luxusprofit, amit Magyarországon a hitelintézeti szektor bezsebel, körülbelül mekkora összegű.

Nagyon sajnálom, hogy erre nem került sor, és nagyon sajnálom azt, hogy jelenleg a Jobbik az egyetlen olyan párt az Országgyűlésben, amelyik állhatatosan az emberek oldalára állt és nem a bankokéra, hiszen látható, hogy az igazi törésvonal a bankok és a kizsákmányolt magyar emberek között húzódik.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Scheiring Gábor képviselő úrnak adok szót, az LMP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Volner János többek között beszélt a lakosság rendelkezésére álló jövedelem csökkenéséről, s ezzel kapcsolatban csak néhány konkrét kérdést szeretnék feltenni Szász Károly elnök úrnak, hogy kicsit itt a magas absztrakciós szintet csökkentsük, és olyan konkrét dolgokról beszéljünk, ami az embereket érdekli.

(13.10)

Valóban egy alapvető probléma, hogy az elmúlt években többek között a megnövekedett hitel-törlesztőrészletek, többek között a rezsiköltségek növekedése vagy általában a reáljövedelmek stagnálása miatt a rendelkezésre álló, elkölthető jövedelmen belül egyre kisebb arány fordítható alapvető szükségletek kielégítésére.

Az LMP-nek volt két olyan közvetlen javaslata, ami megoldást nyújthat erre a problémára, az egyik a védett számla intézményének a bevezetése. Ez a védett számla azt jelentené, hogy a jövedelem egy alapvető hányadát lehessen élelmiszerre, fűtésre, rezsire költeni anélkül, hogy attól kelljen tartani, hogy a bank erre a pénzre ráteszi a kezét. Számos olyan eset, példa van, hogy megérkezik a nyugdíj, és gyakorlatilag egy az egyben az egész nyugdíjat hiteltörlesztés címén elviszi a bank. Az első kérdésem az lenne, hogy ezzel a javaslattal tud-e szimpatizálni a felügyelet.

A másik pedig a kamatplafon intézményére vonatkozik, különös tekintettel a Heti Válaszban adott interjújára, illetve a Matolcsy Györggyel lezajlott kis csörtéjére, hogy lát-e lehetőséget arra, hogy esetleg a PSZÁF javaslata mentén haladjon tovább a jogalkotás. Az LMP is javasolta azt, hogy a kamatokat korlátozni kell, ezzel kell kordában tartani az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét. Lát-e elnök úr, lát-e a PSZÁF lehetőséget arra, hogy valóban ebbe az irányba mozduljunk el?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra Volner János képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. LMP-s képviselőtársam szavai arra ihlettek, hogy fölvessem azt, vajon miért utasították el olyan tartósan a szociális kártya bevezetését. Ez ugyanis egy olyan elektronikus fizetési eszköz lett volna, amely biztosította volna azt, hogy azok a segélypénzek, azok a százmilliárdok, amelyeket kifizet a magyar szociális rendszer éves szinten, azok ne italra, kábítószerre, félkarú rablóra, dohányárura, számos egyéb élvezeti cikkre legyenek elköltve, vagy ne éppen az uzsorásoknál kössenek ki, hanem ezek a pénzek alkalmasak lettek volna a képviselő úr által fölvázolt célok elérésére, legalább a szociális segélyezettek körében. Ezt ugyanis nem lehetett volna másra költeni, csak alapvető létszükségleti cikkekre.

Nemzetközi példát is fölhoztunk annak idején, sajnos bizottsági szinten lesöpörték a javaslatunkat, el sem jutott a parlament elé. Hetven éve működik az Amerikai Egyesült Államokban a food stamp néven közismert program, ez aztán számos rendelkezést tartalmaz erre vonatkozóan. Úgy gondolom, megoldást nyújthatott volna a nemzetközi tapasztalatok átvétele arra, hogy ezt a problémát hatékonyan rendezni legyünk képesek, és ezt a szociális segélyezési rendszert gyakorlatorientáltan alakítsuk át, ne engedélyezzük azt a segélyezettek részére, hogy élvezeti cikkekre költsék a szociális kiadásokat. Ezeket a pénzeket ugyanis az adófizetők nem arra szánták, hanem arra, hogy a legnagyobb szükséghelyzetben képesek legyünk segíteni.

Azt gondolom, ez egy előremutató kezdeményezés lett volna, a visszaélések számát csökkentette volna, és mivel elektronikus fizetőeszközként került volna bevezetésre, ezért természetes módon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének is lett volna hatósági jogköre, feladata ezzel kapcsolatban. Azt, hogy miért lett elutasítva, és miért maradt egyedül a Jobbik ebben a kérdésben, a mai napig nem tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Scheiring Gábor képviselő úr következik újabb kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm. Röviden megpróbálnék válaszolni, aztán talán még másra is maradna időm ebben a két percben.

Egyetértek Volner képviselőtársammal abban, hogy az alkoholizmus, a különböző szenvedélybetegségek nagyon komoly problémát jelentenek, és egyetértünk abban is, hogy erre a kormánynak komolyan oda kell figyelnie. Abban már nem értünk egyet, hogy erre az önök által javasolt intézkedés megoldás lenne. Ez konkrétan a segélyezettek döntéseibe lenne egyfajta olyan beavatkozás, ami nem a problémát orvosolja, nem azt a problémát orvosolja, hogy kevesebb ember legyen szenvedélybeteg, hanem csak egy látszatmegoldást kínál.

Ez valójában - visszaterelve a beszélgetést a vitára - nem magára a hitelválságra, arra a problémára pedig egyáltalán nem jelent megoldást, hogy mi van akkor, hogyha egy nem segélyezett számlájára megérkezik - teszem azt - a nyugdíj, aminek mondjuk, az egészét gyakorlatilag alapvető élelmiszerekre és gyógyszerekre fordítaná, ugyanakkor a bank ezt törlesztőrészlet címén egy az egyben leemeli. Én személyesen több olyan emberrel beszélgettem, akinek ilyen alapvető problémája van, és mi erre az esetre javasolnánk a védett számla intézményének a bevezetését.

Visszatérve, még a kamatplafon intézményét is szeretném hangsúlyozni. A másik probléma az, és említettem a vezérszónoki felszólalásomban is azt a pert, aminek nagyon nagy volt a jelentősége, és amiben végül is a Legfelsőbb Bíróság azt hozta ki, hogy az egyoldalú szerződésmódosításokra a bankoknak lehetősége van. Mi azt gondoljuk, hogy ennek a korlátozásának az egyik eszköze lehetne az, hogyha egy kiemelt referenciakamathoz kötnénk a kamatozást, és csak és kizárólag ennek a referenciakamatnak a figyelembevételével lehessen megállapítani a költségeket, és csak és kizárólag ezt számolhassák el a bankok. Imígyen nem nyílna a bankoknak lehetősége arra, hogy teljesen egyoldalúan módosítgassák a szerződéseket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel fölhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy ámbár az általános vita mégis egy szabadabb műfaj, de azért soha ne tessenek elfeledkezni arról, hogy miről folyik a vita, mert pillanatnyilag a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 2010. évről szóló jelentéséről folyik a vita, és azt hiszem, ettől már egy kicsit elkanyarodtunk.

Most rendes fölszólalásra Göndör István képviselő úrnak adok szót, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Külön köszönöm azt, hogy egy nagyon jó végszót adott nekem, mert azzal akartam és változatlanul ezzel kezdem, hogy számomra nagyon szimpatikus volt Szász Károly elnök úr expozéja, amiben egyrészt bemutatta és kellően súlyozott a magyar pénzügyi rendszerben, és próbálta felhívni a figyelmünket arra, hogy mi az, amivel játszunk tulajdonképpen, ha itt bárminemű politikai beavatkozást teszünk, és mekkora károkat is okozhatunk.

Még az elején annyit hadd tegyek hozzá, elnök úr, hogy a jogszabály-alkotási kérdéssel nem foglalkozom, ezt Tukacs képviselőtársam elmondta, hogy erről majd egy év múlva kiderül, hogy ezzel hogyan éltek és milyen a gyakorlat. Amitől mi tartunk, és amiért egyfolytában megfogalmaztuk korábban is és ma is az aggályunkat, hogy sajnos a mögöttünk lévő időszakban lehet látni azt, hogy a fülkeforradalom hevületében azért történtek furcsa dolgok, és csak reménykedem abban, és engem ebben erősít elnök úr expozéja, hogy a PSZÁF esetében ettől nem kell tartanunk.

Szeretnék néhány dologra visszatérni, és nem kértem kétpercest egyetlen alkalommal sem, majd a szavaimból észreveszik, hogy ki az, akivel vitatkozom, esetleg ott néven is nevezem. Tehát azt, hogy a pénzügyi piacnak milyen nagy szerepe van, ez rendkívül fontos, mindannyian tudjuk. A tanulmányaink során vagy bármilyen tanulmány olvasása közben tudjuk, hogy milyen jelentős szerepe van annak, hogy a megtakarításokat begyűjti, a hiteleket kihelyezi, tehát mozgatja, forgatja, finanszírozza a gazdaság működését, és itt örülök, hogy Babák Mihály kimondta kormánypárti képviselőként végre, hogy 2008-ban kirobbant egy hitelválság, amely nem Magyarországról indult ki.

Mindazoknak, akik azt mondják, hogy kutatni kell a múltat meg a felelősöket, szeretnék néhány dolgot mondani. Talán emlékeznek rá, hogy 2008 őszén hol történtek a legnagyobb elbocsátások: az exportra termelő nagyvállalatoknál. Nem a kis- és közepes vállalatoknál, hanem a nagyvállalatoknál. Tehát 2008 egy különleges helyzet, ami tényleg megéri, hogy gondoljuk végig az egész folyamatot, és ha a vizsgálóbizottság, amit Ertsey Katalin említ, a tapasztalatok leszűrésére, nem pedig politikai kérdésekre vonatkozik, akkor azt gondolom, van értelme, hogy ezt megtegyük.

(13.20)

De nagyon érdekes, mert amikor a múltról beszél, már Babák Mihály is csak felelős kérdést tett fel. Én viszont azt gondolom, hogy van értelme foglalkozni azzal a tapasztalattal, ami mögöttünk van. Engedjenek meg nekem néhány gondolatot ezen a téren.

Talán önök is emlékeznek arra, vagy önök közül sokan, hogy a magyar emberek egy részére mindig is jellemző volt a devizában való tartalékolás, legyen az márka, svájci frank vagy dollár. Otthon a szalmazsákban nem forintot, hanem valamilyen más ország fizetőeszközét tartották. Amikor a hitelezés elindult, akkor igazán nagy reklám nem kellett. A szűk környezetemben is tapasztaltam, hogy amikor az egyes ember elmondta a szomszédnak és a jó barátnak, hogy ő mennyit nyer hónapról hónapra az árfolyamán, ennél nagyobb reklám nem kellett. Hogy az árfolyam óriási kockázatot jelent - és ebben Volner képviselő úrnak igaza van -, ezzel kapcsolatban szeretnék odahivatkozni, hogy már Bokros Lajos pénzügyminisztersége idején erről szólt a csúszó árfolyam intézménye, nevezetesen, hogy azt a szűk kört, amely az árfolyamból hatalmas nyereséget profitált, megpróbálja regulázni. Amikor az állampolgárok felvették ezeket a hiteleket, akkor nyilván azt feltételezték, hogy az árfolyam stabil lesz, de inkább arra spekuláltak, hogy a forint erősödik, ők ezáltal nyereségre tesznek szert, csökken a törlesztőrészletük, és kedvezőbb lesz a kamat.

Itt közbekiabálásban szóba jött, hogy jön ide a Nemzeti Bank. Hát úgy, hogy a Nemzeti Banknak a kamatkérdésben szerepe van. Ha a pénzügyi rendszerről beszélünk, akkor a Nemzeti Bankot ebből a folyamatból semmiképpen nem lehet kihagyni. De amikor devizáról beszélek, arra is emlékeztetnem kell önöket, hogy a kilencvenes évek elején még büntetőügyek is voltak abból, hogy egyes közvetítők osztrák bankokba közvetítettek magyar pénzt, hogy ott schillingben takarékoskodjanak, mert kedvezőbb kamatot érhetnek el, mint itthon.

A gondot abban látom - s ebben egyetértek Volner képviselő úrral -, hogy miközben van egy szűk réteg, aki már eligazodik ebben a rendszerben, a nagy széles bizony nem. Nem is tud mit kezdeni árfolyammal, THM-mel, neki tehát hiába mondjuk, hogy megvéd titeket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, nem fogja tudni megtenni. Ezért valami olyasmit kell tenni - remélem, hogy az oktatási tárca előbb-utóbb lépni fog -, hogy középiskolai szinten meg kell tanítanunk minden állampolgárt arra, hogy alapvetően eligazodjon a pénzügyi dolgokban, legalábbis a saját dolgaiban, s már csak azt emelem ki, a jövőben számol azzal, hogy a döntésének lehetnek negatív kockázatai is.

Itt térnék vissza a sokat ostorozott devizahiteles problémára. Valójában mi történt? Az, hogy sok ember munkanélküli lett, de a hitel felvételekor arra nem is gondolt, hogy elveszítheti a munkáját. Másrészt pedig a forintárfolyam folyamatosan gyengült, és elérte azt a kritikus határt, ami már azok számára is, akiknek jövedelmük van, elviselhetetlen terhet jelentett.

Szeretnék még egy dolgot előrevetíteni. Azt mondtam, hogy a szervezet szabályozó szerepét én magam is nagyon várom, és szeretném, ha erről egy év múlva pozitívan tudnék beszélni. 1989-90-ben mi, magyarok döntöttünk a rendszerváltozásról, amit piacgazdaságnak neveznek, de a jogszabályaink nem piacgazdasági jogszabályok voltak, és minden, amiről elképzelhető, hogy torzulás, nálunk megjelent. Kell, hogy foglalkozzunk ezzel is, mert a körülmények folyamatosan változnak. Mondok egy példát. Azt reméltem, hogy ha sok bank megjelenik Magyarországon, akkor kialakul egy egészséges verseny, és a fogyasztók nyertesei lesznek ennek a versenynek. Azt hiszem, ha magunkba nézünk vagy szétnézünk a környezetünkben, akkor egyértelműen világossá válik, hogy a monopolhelyzettel hogy éltek vissza. Nem akarok olyan példákat mondani, amilyenekkel a választók fordulnak hozzám. Említette néhány képviselőtársam, hogy csak egy jelzálog áttétele egyik ingatlanról a másikra százezres nagyságrendű költséget jelent, miközben kamatot, kezelési költséget és minden más egyebet fizet. Vagy ha valaki azt kéri, hogy a fizetését abba a bankba utalják, ahonnan a hitelét törlesztik, akkor százezres nagyságrendű kezelési költséget számítanak fel.

Ezért mondtam azt, a múlt az én szempontomból az lenne, hogy a szervezet értékelje a tapasztalatokat, és így próbáljunk meg valahol egy zsinórmértéket meghúzni, ami szabályokat jelent a pénzügyi szektor számára. Azért merem ezt mondani, mert az energiaszektor területén ez többé-kevésbé működik. Ott az államnak vagy az Energia Hivatalnak megvan az a lehetősége, hogy be kell mutatni a költségek alakulását, és ő eldöntheti, hogy ezt mennyiben fogadja el vagy sem. Azért mondtam azt, hogy számomra szimpatikus volt elnök úr expozéja, amelyben a haszonról is beszélt, mert aki befektet, az hasznot is vár, és a haszon függvényében dönti el, hogy eszközöl-e további befektetéseket vagy sem. S mivel a bizalom 2008 után nemcsak kívülről, az állampolgár részéről, hanem bent, egymás között, a bankszektoron belül, országok közötti viszonylatban is megsérült, vagy legalábbis mérhetetlenül nagy lett a bizalmatlanság, ennek a helyreállítása tényleg fontos.

Nem akarom azt vizionálni, hogy mi történne velünk, ha egyik napról a másikra összeomlana a bankrendszer, és a néhány ezer forinttól kezdődő befektetések teljesen elértéktelenednének, vagy az emberek nem tudnának azokhoz hozzányúlni. Ilyet még csak feltételezni sem jó. Tehát a bankszektornak működni kell, ezért egyetértek Babák Mihállyal, amikor azt mondja, hogy nem állhatunk háborúban a bankszektorral. Tehát miközben kritikát fogalmazunk meg a működésükkel kapcsolatban, el kell ismernünk - és itt erősítem elnök urat -, hogy a működésüknek költségei és kockázatai vannak, haszon kell, de továbbra is erősítem azt, hogy ezzel nagyon-nagyon óvatosan kell bánni. Lehet hangzatosan azt mondani, hogy aki így fogalmaz, az a bankok oldalán áll. Ha abban, hogy a bankokra szükség van, akkor én vállalom, hogy a bankok oldalán állok.

Lenhardt Balázs a hitelt említette, szándékaim szerint én is szerettem volna erről beszélni. Én tehát inkább így tenném fel a kérdést, ezért érzem az egészet Janus-arcúnak. Hadd hivatkozzam Babák képviselő úrra, aki a bankszektorban dolgozók jövedelméről beszélt. Miközben az elmúlt alkalommal is többször azzal vádoltak bennünket, hogy mi a bankok oldalán állunk, akkor én azt a pikírt kérdést tenném fel, hogy a 16 százalékos egykulcsos szja bevezetésével vajon nem ezt a réteget tetszettek-e még jobb helyzetbe hozni. Képviselő úr szó szerint azt mondta, hogy az ottaniak jövedelme csípi az emberek szemét. Tessék elgondolkodni ezen! Elnök úrnak igaza van, elkalandoztam, de mivel ez a bankszektor jövedelméhez mindenképpen hozzátartozik, kell beszélnünk róla.

Szeretném felhívni a figyelmet - s ebben megint csak egyetértek Volner képviselő úrral - a bankadó áthárítására. Ez már 2010 őszén is tapasztalható volt, 2011 tavaszán még inkább. Biztos vagyok abban - bízva elnök úr és munkatársai munkájában -, egy év múlva fogunk kapni arról információt, hogy milyen mértékben hárították át ezt az ügyfelekre.

(13.30)

És ami engem kifejezetten érdekelne, hogy amikor állami kamattámogatás van, az állami kamattámogatás hogyan befolyásolja a bankok magatartását. És nem rébuszokban beszélek. Nekem van egy olyan félelmem, hogy amikor állami kamattámogatást adunk valamilyen hitelrendszerhez, azon is a bankok külön nyereséghez vagy extraprofithoz jutottak.

Tehát még egyszer, azt pártolnám, hogy a tapasztalatokat összegezzük, és ha tényleg vannak személyi felelősök, akkor igen, de igazságtalanul ne vádoljunk olyanokat, akiket ez nem illet.

Köszönöm szépen a munkájukat, és további sok sikert kívánok.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Scheiring Gábor képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót. Röviden szeretnék reagálni. Előttem többen felhívták a figyelmet a pénzügyi kultúra fontosságára. Nem is lenne ezzel semmi baj. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a lakosság tájékozatlan, és ezért megy bele túlzottan kockázatos hitelekbe. Itt szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy a pénzügyi kultúra terén aligha van fejlettebb ország a világban, mint az Egyesült Államok, ahol a felelőtlen hitelezés banki gyakorlata alighanem az egyik legkiterjedtebb volt az egész világon. Ennek nem az volt az oka elsősorban, hogy felkészületlenek voltak a hitelfelvevők, hanem az, hogy a reálbérek stagnáltak a '70-es évek óta. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb szeletet hasítottak ki a megtermelt nemzeti jövedelemből a bankok, óriásvállalatok, és egyre kevesebb jutott a bérből és fizetésből élőknek, és ezt a különbözetet ellentételezték az emberek felvett hitelekből. Tehát amíg a gazdaság szerkezete nem alakul át, addig a pénzügyi kultúra fejlesztése nem igazán ér sokat.

A másik, amire még szerettem volna reagálni, Szász Károly elnök úrnak egy újabb kérdést feltéve. A jelentés 23. oldalán szerepel, hogy a bankoknak nagyjából a fele jelentős kockázati besorolást kapott. Ehhez képest az elnök úr a Reutersnek adott nyilatkozatában azt mondja, hogy pozitív folyamatokat indíthat el a végtörlesztés. Na most, a végtörlesztésről tudjuk, hogy egyrészt csak a kiválasztott tehetőseknek adhat megoldást, de ami ennél nagyobb probléma, hogy azoknak a terhe, akik bennmaradnak, nőni fog. Ugyanis látjuk, hogy a bejelentés hatására romlott a forint árfolyama, ami azt jelenti, hogy tovább emelkedik a hitelesek meglévő törlesztési terhe. Ez viszont azt jelenti, hogy tovább fokozódik a nemfizetés kockázata, ami viszont ronthatja a bankrendszer stabilitását. Nem is beszélve arról, hogy komoly szegmense a lakosságnak pórul járhat ezzel. Tehát hogyan érti elnök úr pontosan azt, hogy pozitív folyamatokat indíthat el a végtörlesztés?

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Most akkor megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Elsőnek elnök urat kérdezem, hogy kíván-e válaszolni. (Jelzésre:) Igen. Elnök úr a helyéről fogja elmondani? (Jelzésre:) Igen, köszönöm szépen, akkor elnök úré a szó.

Parancsoljon!

SZÁSZ KÁROLY, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném még egyszer megköszönni, hogy meghallgattak és elmondhattam a felügyelet 2010. éves beszámolóját itt önöknek. Bevallom, életem első alkalma volt, hogy itt a pódiumról beszélhettem, és az első ilyen vita is, amit végighallgattam. Kicsit hosszú volt, igyekeztem szorgalmasan jegyzetelni. Most nem tudok, egyszerűen képtelen vagyok itt minden megszólalásra vagy véleményre reagálni. Annyit tudok mondani összességében, hogy nagyon köszönöm ezeket a véleményeket, igyekszem belőlük tanulni. Amit pozitív megjegyzést mondtak, természetesen a felügyelet munkájában szeretném megerősíteni, ami negatív, azon pedig elgondolkodni, és ha szükséges és mi is úgy látjuk, akkor természetesen javítani.

Ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy én nyitott vagyok, és minden országgyűlési képviselőt, minden parlamenti párt vezetőjét nagyon szívesen fogadok, és kollégáimmal együtt készek vagyunk arra, hogy végigbeszéljünk szakmai kérdéseket, olyan szakmai kérdéseket, amelyekről persze itt is lehet szólni az Országgyűlésben, de nagyon óvatosan és a szakmaiság figyelembevétele mellett kell szólnunk, mert szavainknak és mondatainknak következménye és felelőssége van.

Éppen ezért óva intenék mindenkit attól, hogy a rendszerrel kapcsolatos alapvető bizalmi viszonyrendszert feszegesse. Az egész közvetítőrendszer bizalomra épül, és ez a bizalom abból táplálkozik, hogy a rendszer szereplőinek be kell tartani szerződéses kötelezettségeiket. És én minden megszólalásomban, még akkor is, ha ez kritikaként hangzott el itt egyesek részéről, arra törekedtem, hogy hangsúlyozzam, ez kettős feladatot jelent. Egyik oldalon a szolgáltatók részéről azt jelenti, hogy valóban ne éljenek vissza azzal az erőfölénnyel, amellyel ők rendelkeznek a szerződéses jogviszonyban. De ez a másik oldal felé is ugyanilyen hangsúlyosan kell hogy megfogalmazódjon, vagyis a fogyasztók számára is alapvető üzenet, hogy igenis a szerződéses kötelezettségeiknek eleget kell tenniük.

Ha mi nem ezt mondjuk, vagy annak látszatát keltjük, hogy ez nem biztos, hogy így van, meg hogy ezeket a viszonyokat meg lehet bontani, akkor hihetetlen mértékű rombolást végzünk a rendszerben. És ezt egyszerűen megengedhetetlennek tartom. Ez az egész bizalmat aláássa, tönkreteszi a működést, és végül is, ha belegondolunk, akkor mind a két fél számára csak károkat okozunk. Amikor az egyoldalú szerződésmódosításról beszélünk, akkor tehát ennek tudatában kell erről beszélnünk. Először is az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége a magyar jogrendben biztosítva van. De úgy tudom, hogy nemcsak a magyar jogrendben, hanem más nemzetközi gyakorlat is azt bizonyítja, hogy lehet egyoldalúan szerződést módosítani. Már csak azért is, mert alapvetően, amikor hosszú lejáratú, tartós jogviszonyok születnek a szerződés megkötésekor, akkor eleve adódhatnak olyan esetek, amelyek a szerződő felek akkori ismerete és tudása nélkül, attól függetlenül bekövetkeznek. Ezekre, az alkalmazkodásra és a beavatkozásra, a jogviszony megváltoztatására a lehetőséget mind a két fél számára meg kell adni.

Az más kérdés, hogy valóban, azon lehet vitatkozni, és arról lehet beszélni, hogy az elmúlt időkben melyik fél élt gyakrabban ezzel a joggal és egyáltalán milyen gyakorisággal. De azt is látni kell, hogy maga az egyoldalú szerződésmódosítás jogszerű eset volt, és amikor azt mondom, hogy a bankrendszer betartotta a szerződéses kötelezettségeit, azt ennek tudatában állítom. Na most, az is látszik, hogy az elmúlt időszakban ennek a szerződésmódosításnak a körét és lehetőségét igyekeztünk, elődeim is igyekeztek korlátozni. Gondoljunk csak a magatartási kódexre, az ok-okozati összefüggések bizonyítására, és ennek alapján eleve a szerződési feltételek korlátozott változtatására, vagy arra, hogy a lakáscélú hitelek esetében a kamat kivételével a különböző jutalékokat, költségeket már nem lehet változtatni. És valóban, ma már ezeknél a lakáshiteleknél csak a kamat az az egyetlen elem, amit még egyoldalúan módosítani lehet.

Az a jogeset is, amiről itt beszéltünk, a Partiscum takarékpénztár esete is azt mutatja, hogy bár a Szegedi Ítélőtábla úgy ítélte meg tudomásom szerint a takarékszövetkezet gyakorlatát, hogy az a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmába ütközik, a Legfelsőbb Bíróság visszaadta az ügyet első fokra, és a tárgyalás újra fog indulni. Azt akarom ezzel hangsúlyozni, hogy nagyon fontos, hogy ne egy bankellenes hangulat alakuljon ki - itt különösen egynéhány képviselő hozzászólására gondolok -, hanem valamennyien ennek a bizalmi légkörnek az építésén munkálkodjunk együtt.

(13.40)

Másrészt azzal is egyetértek, hogy valóban nem foglalkoztam a múlttal nagyon részletesen, de azért nem foglalkoztam, mert a felügyelet a 2010. évről számolt be, és ott is hangsúlyoztam, hogy én a második félévben kerültem a felügyelet élére, ennek ellenére az egész évvel, sőt az azóta eltelt időszak eseményeivel is foglalkoztam, és a beszámolóm, majd itt a szóbeli kiegészítésem is ezt tartalmazta.

Természetesen utólag mindannyian okosabbak vagyunk, amikor persze a folyamatokban benne élünk, akkor nehezebb előre látni az eseményeket, ezért is szeretnék külön kitérni arra, hogy mennyire lehetünk proaktívak vagy reaktívak; ez tulajdonképpen nagyon sokféleképpen és nagyon sok oldalról elhangzó megjegyzés volt. Én elvben egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy legyünk proaktívak. Természetes, és akik velem együtt dolgoznak, azok nagyon jól tudják, hogy ez a szemléletmód egyáltalán nem áll távol tőlem, csak mutassanak nekem olyan államigazgatási szervet, amelyik igazából proaktívan tud működni. Ilyen nincsen.

A rendőrség nem vonható azért felelősségre, mert bűnesemények történnek. A rendőrségtől azt várhatjuk el, hogy minél gyorsabban derítse föl, tárja föl a bűneseményeket, és találja meg a tetteseket. A felügyelet hasonló helyzetben van. Még akkor is, ha előre látjuk az eseményeket, nem tudunk beavatkozni, különböző jogszabályok alapján kell dolgoznunk. Én nem tudok olyat elképzelni, hogy mi az eseményeket előre látva tudnánk jogszabályi kezdeményezésekkel élni és bizonyos eseményeket kizárni; ilyen elképzelhetetlen.

Azt lehet tőlünk elvárni, és természetesen ez a mi feladatunk, hogy az a reakcióidő, ami az események bekövetkezése és a felügyelet általi észrevétele és mondjuk, a felügyelet intézkedése között eltelik, ez a lehető legrövidebb időtartamra korlátozódjon. Ezért felelősséget lehet vállalni, de nem az események előrelátásáért és megakadályozásáért. Ha ez így történt volna, akkor nem lett volna válság. A világon nincs ilyen felügyelet, nincs ilyen jegybank, amelyik ezeket a kérdéseket előre látta volna.

Szintén elhangzott megjegyzésként itt a stresszteszt, hogy miért nem indítunk, és miért nem gyakrabban indítunk, egyáltalán most miért nem indítunk. Szeretném megjegyezni, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanács múlt heti ülésén döntöttük el, hogy éppen most indítunk el egy stressztesztet, amely majd decemberre fog lezárulni, de nem biztos, hogy a stressztesztet a széles közvélemény előtt ismertetnünk kell. Szakmai körökben egészen más jellegű beszélgetések zajlanak, más jellegű vizsgálatokat végeznek, amelyeket nem biztos, hogy a dolog tartalmánál vagy érzékenységénél fogva célszerű a nagy nyilvánossággal megosztani, de higgyék el, hogy mi ezekkel a dolgokkal foglalkozunk, és ezeket alapvetően szakmai szempontból nagyon komolyan kezeljük. Tehát a stresszteszt, noha volt az első félévben, most a második félévben is megismétlésre kerül.

Az olyan megjegyzésekkel, hogy nem volt devizahitelezés, meg hogy a bankrendszer profitja a szerződés megkötésekor biztosított, én ezekkel nem tudok mit kezdeni. Különben ez is zavart egy kicsit, hogy jegyzeteltem, de amikor olyan gondolatokkal találkoztam, amelyeket én szakmailag nem tudok értékelni, akkor hirtelen leblokkolok, mert keresem a választ, hogy hogyan tudom önöknek megmagyarázni, hogy ez miért nincs így. Hogyha a bankrendszer profitja például a szerződés megkötésekor eleve biztosítva lenne, akkor nem lenne semmi probléma, uraim. Akkor egy szerződés megkötésekor kezet ráznak az ügyfelek a bankkal, és a profit biztosítva van, és főleg a hosszú lejáratú szerződéseknél abszolút biztos lenne a bankrendszer nyeresége, de nem ez a helyzet. Nézzünk körül: éppen ezeknél a hiteleknél van komoly vesztesége a bankrendszernek, mert pontosan nem úgy van, ahogyan önök mondják. A bankrendszer vállalja azt a kockázatot, ami a partnernek, az ügyfélnek a nemfizetésével kapcsolatban fölmerül, és ezek a kockázatok ma nagyon súlyos veszteségbe sodorták a bankrendszert.

Vagy elhangzott, hogy a devizahitelezés nem is volt devizahitelezés. Ez sem így van, hiszen a devizahitelek a bankrendszer mérlegében az eszközoldalon ott találhatók, és ehhez a források szintén devizában állnak a bankrendszer rendelkezésére vagy úgy, hogy devizában fölvette a szükséges forrást, amit a hitelhez föl kellett mutatnia, vagy úgy, hogy különböző forint elleni swap-műveletekkel biztosítja a szükséges fedezetet. De hogyha nem lett volna devizahitelezés, akkor nem lenne most semmilyen probléma, és akkor a végtörlesztés miatt sem kellene aggódnunk, mert akkor ez igazából nem jelentene veszteséget a bankrendszernek. Tehát ezekkel a kérdésekkel én nagyon szívesen foglalkozom, és hogyha önök megkeresnek bennünket, akkor akár én, akár a kollégáim rendelkezésükre állnak, és ezekről tudunk részletesebben beszélni.

Amit a képviselő úr fölvetett itt néhány kérdéssel kapcsolatban, ami a kamatplafont illeti, véleményem szerint valóban lehet korlátozni, és inkább azt mondanám, hogy a kamattranszparenciának lennénk a hívei. Tavaly a felügyelet kezdeményezte, hogy a referencia-kamatlábhoz kötött hitelezés valósuljon meg, vagy pedig egy fix kamatlábhoz legyen rögzítve a hitel a szerződés minél hosszabb futamideje alatt. Én úgy tudom, hogy ez a javaslat most az otthonvédelmi monitoringbizottság által is támogatva van, tehát ebből hamarosan jogszabály lesz.

Ami a kamatplafont illeti, ez is elképzelhető, van nekünk arról tudomásunk, hogy számos olyan európai ország létezik, ahol a THM-mutatót maximálják, tehát ebben nem lennénk egyedüliek. Én úgy tudom, hogy a 27 európai országból 17-nél van valamilyen kamatplafon, és az más kérdés, hogy ez van, ahol fix kamatláb, van, ahol a jegybanki kamatláb valahányszorosa, és van, ahol van olyan korlátozás, ahol bizonyos termékek ebből a korlátozásból ki vannak vonva, tehát ennek nagyon sok változata létezik. Én célszerűbbnek tartanám azt, hogyha a magyarországi gyakorlatnak megfelelően mondjuk, a hitelkártya-szolgáltatások, a hitelkártyahitelek, valamint a fogyasztási kölcsönök megtartása érdekében ezek a termékek ki lennének ebből vonva, de természetesen ez majd a további megbeszélések és tárgyalások kérdése lehet.

Ami a védett számlát illeti, nekem szimpatikus az ön gondolata, de természetesen ezt is alaposan végig kell gondolni, hiszen maga a jövedelem a bank részére egyfajta biztosíték. Ha tehát a bank a hitelezés során a jövedelem meghatározott részéről le kell hogy mondjon annak érdekében, mert ahhoz nem tud hozzányúlni, akkor ez alapvetően befolyásolja az ügyfelek hitelképességét. Ez tükröződhet a hitelköltségek alakulásában, tehát ezt nagyon alaposan végig kell gondolni.

Ami pedig a végtörlesztéssel kapcsolatos pozitív folyamatokat illeti, én mind a pozitív, mind a negatív folyamatokat fontosnak tartom, de az interjúban valóban a pozitív folyamatokra gondoltam. Ha a rendszer átrendeződik, és a jelenlegi devizahitelek helyett egy sokkal markánsabb forinthitelezés fog elindulni, úgy gondolom, ez olyan átrendeződéshez vezethet a hazai hitelintézeti piacban, amely valószínűleg valamennyiünk, a fogyasztók érdekében történő pozitív változásokat tudnak elindítani. Természetesen nemcsak a hitelezés terén indíthat el ez pozitív vonásokat, hanem egyáltalán az ország sebezhetőségét, a devizahitelekben rejlő kockázatokat is csökkentve javíthatja esetleg az ország minősítését és besorolását, arról nem is beszélve, hogy a monetáris politika alakítására is nagyobb eszközrendszert fog biztosítani, hiszen az árfolyam alakulása már nem egy olyan kemény korlátnak lenne kitéve, mint az eddigiekben megvolt.

Ami a felügyelet munkájának a megítélését illeti, és hogy kevés idő állt eddig rendelkezésre, én ezt is tiszteletben tartom. Nagyon bízom abban, hogy a mi munkánk eredménye, azok a tények, amelyek a mi munkánk alapján megszületnek, önmagukban elegendő alapot jelentenek arra, hogy azok a képviselők, akik ma fenntartással élnek, vagy az idő rövidsége miatt nem tudnak értékítéletet alkotni a tevékenységünkről, azok majd a későbbiekben remélhetőleg megváltoztatják ezt a véleményüket.

A rendeletalkotással kapcsolatban: valóban kevés időnk volt, ez nem is a 2010. évhez kapcsolódik, hiszen ezzel a jogosítványunkkal idéntől élünk, de 16 rendeletet alkottam ebben az évben. Megjegyzem, hogy ez a 16 esetleg soknak tűnhet, másrészt meg azért, hogy az egyensúlyt helyreállítsam, szeretném elmondani, hogy ez alapvetően adatszolgáltatási kérdésekre koncentrál.

(13.50)

Tehát az a jogszabály-módosítási javaslat, amely a sarkalatos törvények sorában a felügyelet helyzetét rendezi vagy rendezné, és az Országgyűlés őszi ülésszaka elé beterjesztésre fog kerülni, pontosan ennek a rendeletalkotási jogkörnek a nemzetközi tapasztalatok és gyakorlat alapján való tartalmi bővítését foglalná magában, hiszen ahogyan a beszámolómban is említettem, a fogatlan felügyelet - ahogy a képviselő úr mondta - nagyon nagy baj. Ha foggal rendelkezik a felügyelet - engedjék meg, hogy játsszak ezzel -, az természetesen már sokkal jobb, de még ez is kevés, hiszen pontosan - ahogyan ott fogalmaztam - rágni is szeretnénk, tehát a tartalom is hiányzik. Ezt a tartalmat kívánjuk a jövőben alapvetően bővíteni.

Még egyszer köszönöm, hogy itt lehettem, és köszönöm, hogy meghallgatták a beszámolónkat, és majd kérem, hogy a szavazás során támogassák a beszámolót.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Kérdezem Herman István képviselő urat, hogy kíván-e az elnök úr által elmondottakhoz hozzáfűzni valamit. Igen, parancsoljon, képviselő úr!

HERMAN ISTVÁN ERVIN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel kísértem a felügyelet beszámolóját és a vita körül, illetőleg az előterjesztés vitája körül kialakult véleményeket. Köszönöm képviselőtársaimnak, hogy ajánlásomat megfogadták, miszerint alkotó-cselekvő gondolataikkal erősítették ezt a beszámolót. Ezzel a pénzügyi kultúránk fundamentumát erősítették.

Gróf Széchenyi István, a reformkori Magyarország kiváló gondolkodója fogalmazott úgy, hogy erős gazdaságot csak kiművelt emberfők sokaságával lehet megteremteni. Azt hiszem, abban is egyetértünk képviselőtársaimmal, hogy erős pénzügyi fegyelmet PSZÁF nélkül megteremteni nem lehet. Rendnek kell lenni a pénzpiacon, mert rendben lehet biztonságot teremteni, és biztonságban lehet gyarapodni.

Úgy gondolom, hogy ennek az országnak, Mária országának, az itt élő embereknek erre igen nagy szükségük van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Megköszönöm elnök úrnak a személyes részvételt, felszólalását és a zárszót; köszönöm munkatársainak, hogy megtisztelték jelenlétükkel az ülésüket.

Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, ezért részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Most soron következik a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Font Sándor képviselőtársunk önálló indítványát T/4402. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/4402/1. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik, 20 perces időkeretben. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

Felszólalások:   15-18   19-73   73-105      Ülésnap adatai