Felszólalás adatai

Felszólalások:   287-296   297-322   323-332      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény és a közfoglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A T/4451. számú előterjesztés és az ahhoz érkezett nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők. Bejelentem, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Ezekre összesen 15 perc áll rendelkezésre. Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Maximum 8 perc áll rendelkezésére.

Parancsoljon!

DR. VAS IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság 2015. június 25-ei ülésén megtárgyalta az anyakönyvi eljárásról és a közfoglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/4451. számú törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 20 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 5 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést fogadott el. A bizottsági ülés során a tagok megtárgyalták az Igazságügyi bizottságnak a háttéranyagban található 13 pontos módosító javaslatát, illetve a Törvényalkotási bizottság 1. hivatkozási számú kormánypárti javaslatát.

A törvényjavaslat célja az elektronikus anyakönyvezés bevezetése óta szükségessé vált módosítások átvezetése, illetve az apai elismerő nyilatkozat nyilvántartásának beépítése az anyakönyvi rendszerbe. Az elektronikus anyakönyv bevezetése óta eltelt időszakban keletkezett tapasztalatok alapján bővíti az anyakönyvi igazgatásban használt fogalmak körét. A működésre, a törvényességre tekintettel részletesen megfogalmazza a törvény az eljárás rendjét, és az anyakönyvből törlés kérésére jogosultak köréről is rendelkezik. Tovább pontosítja az anyakönyvi igazgatásban közreműködő szervek, személyek hatáskörét, és az illetékességre vonatkozó szabályokat. A közfoglalkoztatással kapcsolatos módosítás kibővíti a közfoglalkoztatási feladatellátás területét, és kiterjeszti a közfoglalkoztatás keretében szervezett munkaerő-piaci szolgáltatásban való részvételt. A módosítással rendezni kívánjuk a szabadság kiadásának feltételeit. A fizetés nélküli szabadság maximális időtartamát 120 napra növeli a törvényjavaslat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, maximum hétperces időkeretben. Kiss László képviselő úr, MSZP, tessék!

KISS LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Több dolog miatt nem tudtuk támogatni az előttünk fekvő javaslatot. Az első a dolog tartalmi része, de van egy formai része is. Kezdeném a tartalmi résszel.

(21.00)

Az elektronikus anyakönyvezésre vonatkozó szabályokat még az előző kormányzat, szocialista kormányzat alkotta meg, így értelemszerűen tehát azokat a javaslatokat, amelyek ezeknek a felülvizsgálatára irányulnak, mi pozitívan vesszük, tekintve, hogy az idő eljárt minden fölött, és helyes dolog javítani dolgokat. Elég, ha csak az általános vita kezdetére gondolunk, nem akarom elvenni Ritter nemzetiségi szószóló úr kenyerét, ő eléggé plasztikusan és ‑ ha tetszik, elfogadja ezt tőlem ‑ szellemesen érvelt amellett, hogy itt bizony vannak még javítandó irányok. Azt gondolom tehát, hogy helyes, hogyha a parlament foglalkozik ezzel a dologgal.

Ám mondjuk úgy, hogy nem alakult ki bennünk az a meggyőződés a vita során, hogy ez a javaslat minden olyan kaput bezár, amelynek zárva kell lennie és valójában megoldja az elektronikus anyakönyvezés problematikáját is, ami pusztán csak azért probléma, mert bár ezt a rendszert még annak idején a szocialista kormányzat alkotta, de azóta többször átírták, és nagyon sok esetben azok, akiknek alkalmaznia kellene ezt a jogszabályt, vegzálásnak veszik gyakorlatilag ezeket az újabb és újabb átírásokat.

A másik kérdés, amivel foglalkozik a törvényjavaslat, a közfoglalkoztatással összefüggő egyes kérdések. Itt több problémánk van. Az egyik, amit régóta mond a Szocialista Párt, hogy mi azt szeretnénk, hogy a közfoglalkoztatottak ne páriák legyenek, ne kitaszítottjai legyenek a munka világának, hanem kapják meg azokat a jogosítványokat, még ha egyébként azok nem is túl nagy jogosítványok, amelyeket a munka törvénykönyve egyébként minden munkavállaló számára biztosít. Nos, ebben a dologban, ha tetszik, mindenképpen előrelépés ez a javaslat, ami előttünk van, de hát attól még rendkívül távol van, hogy azt tudjuk mondani, hogy bizony egy közfoglalkoztatottnak is ugyanolyan jogosítványai vannak, mint a munka törvénykönyve által biztosított más foglalkoztatottnak, még akkor is, hogyha ezek a jogok sem túl jelentős jogok.

Itt érünk el a dolog formai részéhez. Rejtő könyvében a kazánkovács és balerinára mindenki emlékszik, itt is azt láthatjuk, hogy előttünk van egy anyakönyvi eljárásról és egy közfoglalkoztatásról szóló törvény salátája, ami annak fényében egyébként különösen jó, hogy néhány napirendi pont múlva egy újabb közfoglalkoztatási törvényt van szerencséje megvitatni a Háznak. Tehát arról van szó, hogy most van egy salátánk, amely két egymással messze nem összetartozó területről fog beszélni, és ehhez képest néhány perc múlva fogunk vitatkozni egy másik törvényről, amely beletartozik egyébként abba az egyik törvénybe, amiről most szó van.

Ha valaki nem érti, hogy ez miért van itt, akkor nem a készülékben van a hiba, hanem az előterjesztésben. A Törvényalkotási bizottság ülésén az előterjesztő arról beszélt, hogy valóban így alakult, hogy nem egyszerre terjesztették be ezt a két törvényjavaslatot. Szerintünk ez mindenképpen hiba. Azért is hiba, mert valóban azt lehet mondani, hogy a jogalkotásról szóló törvény valamennyi kritériumának ellentmond és a józan észnek is ellentmond az, hogy két olyan törvényről beszélünk, ami semmilyen módon nem kapcsolható össze.

Amikor tehát én magam is egyszerre két típusú kritikát fogalmazok meg, a felületes szemlélő azt hiheti, hogy hát valóban elment a józan eszem, hiszen mi köze van az anyakönyvi eljárásnak a közfoglalkoztatottakhoz. Kicsit olyan a helyzet, ha emlékeznek vissza, elnézést kérek, hogy megint Rejtőt citálom ide, amikor arról van szó, hogy kapnak egy gemkapcsot, egy darab kesztyűt és egy teniszütőt a legionáriusok, és mire lehet ezeket alkalmazni. Hát a gemkapoccsal a teniszütőre lehet rögzíteni az egy darab kesztyűt. Most is hasonló vitáknak lehetünk részesei, azt gondolom.

Helyesebb lenne tehát az, hogyha a kormányzat egy kiszámítható jogalkotást kezdene el végre a harmadik ciklusuk második évét kezdve. Azért is fontosnak tartjuk ezt, mert egész egyszerűen ez így nevetséges. Tehát nevetséges az, amikor össze nem illeszthető dolgokat citálnak össze. Kérem, önök is vegyék komolyabban a jogalkotást! Önök programozzák ezt a tevékenységet előre, készítenek egy jogalkotási programot. Elvárhatja a parlament szerintem joggal azt, hogy azokat a törvényeket kapcsolják össze, amelyek valóban össze is tartoznak. A Törvényalkotási bizottságon is elmondtuk ezt a kritikánkat, és továbbra is fenntartjuk azt, hogy egy szerencsétlen megoldás volt.

Kérem önöket, hogy igyekezzenek azon, hogy ez ne történjen meg, mert méltatlan a Ház jogalkotásához ez a gyakorlat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Heringes Anita tapsol.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Nem módosítva a képviselő úr felszólalásának tartalmát, az idézett szerzőnél kőfaragók és balett-táncosok szerepelnek, csak a történelmi hűség kedvéért. (Kiss László: Elnézést.) Így aztán most továbblépünk, és megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e most felszólalni. (Pogácsás Tibor nemet jelez.) Államtitkár úr jelzi, hogy most nem.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ritter Imre német nemzetiségi szószóló úrnak, a vitához kapcsolódó Magyarországi nemzetiségek bizottsága előadójának, aki anyanyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja. Tessék!

RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Köszönöm szépen. Sehr geehrter Vorsitzende, sehr geehrtes Parlament! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény és a közfoglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 4451. számú törvényjavaslat első részével, az első negyven paragrafusával, az anyakönyvezési eljárással foglalkozott. Erről szeretném a bizottságunk véleményét ismertetni.

A Magyarországon élő nemzetiségeket nevesí­tetten, direkt módon a törvényjavaslat 15. §-a említi, mely szerint az Atv. 46. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „Nemzetiségi családi név, valamint a nemzetiségi utónévjegyzékben nem szereplő nemzetiségi utónév anyakönyvezhetőségéről az érintett országos nemzetiségi önkormányzat állásfoglalása az irányadó. Az érintett országos nemzetiségi önkormányzat állásfoglalását a megkereséstől számított 30 napon belül adja meg. Azt az utónevet, melynek bejegyzését az érintett országos nemzetiségi önkormányzat jóváhagyta, a nemzetiségi utónévjegyzékbe fel kell venni.”

Ez a módosítás egyrészt a nemzetiségi utónevek vonatkozásában folyamatos aktualizálási lehetőséget biztosít, másrészt a módosítás kiterjeszti az országos nemzetiségi önkormányzatok hatáskörét a nemzetiségi utónevek mellett a nemzetiségi családi név anyakönyvezhetőségével kapcsolatos állásfoglalásra is, mellyel bizottságunk egyetért és támogatja. Reméljük, hogy ezzel a lehetőséggel szaporodni és egyszerűsödni fognak azok a névváltoztatási kérelmek is, amelyekben a korábbi évtizedekben törvényi, fizikai vagy lelki nyomásra nevüket magyarosító nemzetiségi lakosok vagy leszármazottaik visszaveszik eredeti nemzetiségi nevüket.

Ezen 15. §-on kívül természetesen a törvénymódosítás minden pontja érinti, érintheti a Magyarországon élő nemzetiségeket, ezért általánosságban is szeretném kijelenteni, hogy a törvénymódosítás alapvető céljaival, azok megoldási javaslataival a Magyarországi nemzetiségek bizottsága egyetért, azokat támogatja.

Kiemelném ezek közül a törvényjavaslat 12. § (1) bekezdését, mely rendezi a kéttagú családi nevek kötőjellel vagy kötőjel nélküli egységes kezelését, nyilvántartását, hiszen nemzetiségi körben ‑ többek között a már említett névvisszavételek miatt ‑ a kettős családi név használata az átlagnál gyakoribb. Úgyszintén egyetértünk a 12. § 2. pontjával, mely szerint, ha valamelyik szülő nem magyar állampolgár, az anyakönyvvezető a szülők kérelmére a gyermek utónevét az anyakönyvbe az érintett nem magyar állampolgárra irányadó szabályok szerint is bejegyezheti, mivel a magyarországi nemzetiségeknél ez is az átlagnál gyakrabban fordul elő.

Az anyakönyvezés az ember életét végigkövető, annak legszebb, legcsodálatosabb mérföldköveit ‑ születést, házasságot ‑ és a végén a halálát, földi elmúlását is rögzíti. Pontosan két hónappal ezelőtt, az általános vita során, ahogy Kiss László említette, részletesen elmondtam és a házszabályt kicsit megfricskázva szemléltettem is önöknek ezzel kapcsolatban egy abszolút bensőséges, személyes nemzetiségi történetet, melynek az volt a lényege, hogy a 2005. február 24-én született fiam, Ritter Gergely anyakönyvezésénél négyéves kálváriát kellett végigjárjak ahhoz, hogy a fiam, aki tíz generáció óta német nemzetiségű szülők német nemzetiségű gyermeke, német nemzetiségi anyakönyvi kivonatot kapjon. Más kérdés, hogy ma valószínűleg a fiam az egyetlen Magyarországon, akinek egyidejűleg három különböző eredeti, hiteles anyakönyvi kivonata van: egy magyar nyelvű, egy háromnyelvű, úgynevezett idegen és egy német nemzetiségi.

Mindezt azért mondtam el akkor önöknek, mert egy olyan törvény és törvénymódosítás van előttünk, mely szerint a Magyarországon élő nemzetiségeknek alanyi jogon, automatikusan jár a nemzetiségi anyakönyvezés. Papíron, törvényi szinten látszólag minden rendben van.

(21.10)

A gyakorlatban mégis négy év harc kellett hozzá, hogy ezzel élni tudjunk, és ha nekem, aki a törvényi háttérrel tisztában voltam, aki az országos nemzetiségi önkormányzat elnökhelyettese voltam, aki az akkor még önálló nemzetiségi ombudsmantól kezdve minden létező erőt mozgósítottam, négy év kellett, hogy ezt elérjem, akkor azt kell mondani, hogy Magyarországon a törvénynek ezen része nem működik.

Az elmúlt két hónapban szószóló kollégáimmal utánanéztünk és ellenőriztük, ma már az anyakönyv-kiállító központi elektronikus rendszer érdemi többletmunka nélkül alkalmas mind a 13 Magyarországon élő nemzetiség részére a nemzetiségi anyakönyvi kivonat magyar és nemzetiségi nyelven történő kiállítására. Ennek ellenére az elmúlt két hónap konkrét gyakorlati tapasztalatai még mindig azt mutatják, hogy az érintett köztisztviselők többsége nincsen tudatában ennek, elzárkóznak a nemzetiségi anyakönyvek kiadásától, így a törvény végrehajtása során továbbra is jelentősen sérülnek a Magyarországon élő nemzetiségek érdekei. Kérjük ezért ezúton is a törvény végrehajtásáért felelős szaktárca sürgős intézkedését a törvény betartásának, végrehajtásának biztosítására. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für ihre Aufmerksamkeit. (Taps.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az Országgyűlés jegyzőjének, MSZP, aki írásban előre jelezte felszólalási szándékát. Tessék!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az első pillanatoktól kezdve, amikor beterjesztésre került ez a törvénytervezet, az ember azon gondolkodott, hogy ugyan, mi kapcsolja össze az anyakönyvi eljárás és a közfoglalkoztatás dolgait. Kerestem-kutattam, nem találtam akkor sem, most itt erre az időszakra sem érett meg a történet. Egyszerűen arról van szó, hogy logikai kötelék nélküli, össze nem tartozó dolgok jelennek meg egy adott törvénytervezet keretei között. Nem mondom, hogy ez alkotmányellenes, a törvényalkotás rendszerében gyakorlatilag példa nélküli, de nyugodt lelkülettel mondhatom, hogy ez egy lusta magatartásforma, mondhatom, egy pofátlan magatartásforma. Sok mindent mondhatnék az önök szavajárásával, mert hiszen a törvényalkotási program keretei között is, amikor nekiindultak, akkor, ha jól emlékszem, az egyik a 42., a másik a 43. szám alatt önállóan beterjesztendő törvényjavaslatként volt megjelölve. No de hát az élet már csak ilyen, önök így mosták össze ezt a két történetet, az anyakönyvi eljárás és a közfoglalkoztatás rendszeréről szóló történetet.

2014 júliusától, ha emlékképeim nem csalnak meg, az elektronikus anyakönyvi nyilvántartási rendszer adott. Mint ahogy Kiss László képviselőtársam is szólt róla, gyakorlatilag itt a formai és a tartalmi dolgok tekintetében voltak kifogások a TAB keretei között is. Én inkább a tartalmi részéről beszélnék, a formairól már nem sokat. Ott talán még annyi megjegyzést tennék hozzá, hogy egy dolgot tudtam felfedezni, hogy mi az, ami összekapcsolja egyébként ezt a két történetet, az magában a Belügyminisztérium, vagy azt mondom, Pintér Sándor, vagy teljesen mindegy, hogy mit mondok, tehát ezen kötelékek közé sorolható ez a törvénytervezet, ennyi a kötőkapocs, de ez önmagában nekem túl kevésnek tűnt.

Én a közfoglalkoztatási részét bontanám egy kicsit ki, az anyakönyvi eljárás tekintetében azokat az adminisztratív változtatási dolgokat nem, amelyekről már itt részben szó is esett, meg egyébként is az általános vita kapcsán kibontásra került. A közfoglalkoztatás tekintetében pedig legkiváltképp azt a részét szeretném újra felidézni önökben ‑ Kósa képviselőtársamban is ‑, ami az elmúlt öt esztendőben történt. Tudja, képviselőtársam, mert olyan szépen használja a számokat, csak hibásakat, hogy a közfoglalkoztatottak 2010-ben, a kormányváltást megelőzően 60 200 forintot vettek a kezükbe havonta; azt is tudja, hogy önök egy csodálatos, 47 ezer forintos pénzeszközt adtak, juttattak a számukra. Zsiga Marcell szavait ismeri ön is, ott volt tőle nem messze, amikor ezek elhangzásra kerültek.

Szóval, azt szeretném mondani, hogy az a pénz ma sem sokkal több 51-52 ezer forintos nagyságrendű kézbe vett pénzként, de vásárlóerő-értékben, ön is tudja, hogy 40-42 ezer forintot ér, magyarul, a dicső kétharmados kormányuk ezeknek az embereknek a bérének a vásárlóerő-értékének az egyharmadát elvette. Csak akkor, amikor munkaerőpiacról beszél és büszkélkedik, akkor a közfoglalkoztatottak jelenjenek meg mindig úgy a fejében, a gondolkodásában, az agyában, hogy ezek az emberek, ezek az emberek bizony a bérük vásárlóerő-értékének az egyharmadát elvesztették az önök jóvoltából.

A másik része, ami jelenjen meg, hogy mivel önök alapvetően sajnos nem tudják biztosítani azt, hogy ez a nagyságrend, mármint egy 200 ezres nagyságrendű embercsoport értékteremtő közfoglalkoztatási tevékenységet végezzen, ebből kifolyólag sajnos sok embernek az ellenszenvét váltja ki, és ez nem jó. Nem jó, mert az, aki a gépek mellett monoton munkatevékenységet végez 8 órán keresztül, az nem jó, hogyha a közfoglalkoztatott emberekre úgy néz rá, hogy az nem értékteremtéssel párosuló munkát végez, és ezért nemhogy azt a pénzt, hanem még annak a felét se érdemelné meg. Ezek a köznyelv szintjén megfogalmazódó gondolatok, csak sokkal finomabbak, mint ahogy ezek megtörténnek.

Önök gyakorlatilag a közfoglalkoztatottakból sajnos általában vetten a munka világának másik szegmentumában lévő emberek részéről bizonyos értelemben ellenségképet is festettek. Ez nem jó, ki kellene egyenesíteni ezt a pályát. Sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy aki közfoglalkoztatásban van, az értékteremtő tevékenységet tudjon folytatni, és hogyha ezt tudja tenni, akkor kapja meg érte azt a pénzt, ami ma Magyarországon, mondjuk, minimálbérként megfogalmazódik. Arról már nem is akarok beszélni, hogy a minimálbér meg érje el azt a létminimum összegét legalább, amit önök most már a szóhasználatból is töröltetni kívánnak, már azt sem szeretnék, hogy világos és tiszta legyen, hogy hogyan válik el a minimálbér a létminimumtól, hogyan nyílik az olló e tekintetben.

A közfoglalkoztatottak tekintetében, itt, ennek a törvénytervezet kapcsán, amikor bevezetik azt, hogy egy háromnapos futamidőre történő - idéző­jel -„képzésre” elmehetnek, és közfoglalkoztatott státusban maradnak és bért is kapnak, akkor nem csodát csinálnak, hanem mondhatom azt is, hogy még veszteséget is termelnek, mert egy közfoglalkoztatott számára ahhoz, hogy az elsődleges munkaerőpiacon el tudjon helyezkedni, ahhoz nem háromnapos ilyen típusú képzésekre, hanem sokkal hosszabb futamidejű képzések sokaságára van szükség, ezt önök is tudják.

Akkor, amikor a 90 napról megemelik 120 napra azt a futamidőt, ami az idénymunka tekintetében a közfoglalkoztatott áthelyezési lehetőségét teremti meg, akkor meg azt a fajta ‑ idézőjelbe tett - rab­szolgatartó, „adom-veszem a közmunkást” tevékenységet alapozzák meg, ami egy másik törvény keretei között szégyenletes módon a polgármesterek bérének az összekötésével párosulna, hogyha a józan eszük nem jön meg addigra, mire a döntést meg kell hozni ezekben a törvényekben.

Szóval, azt akarom mondani mindezzel, hogy önök eddig a közfoglalkoztatottakért nem túl sok jót tettek. Elvenni már elvettek tőlük azzal, hogy a közfoglalkoztatásban részesülők számát megnövelték ‑ most, hogy elmondjam a mesét önök helyett, amit szoktak mondani, hogy segély helyett munkát adtak, nem, segély helyett egy másik formátum keretei közé helyeztek sajnos nagyon sok embert, és nem munkát adtak ‑, azzal, hogy kirugdostak rengeteg embert a közszférából, majd visszafoglalkoztatták a közfoglalkoztatás keretei között, és a különféle állami fenntartású intézmények keretei között foglalkoztatták, azzal megint pénzeket vettek el ezektől az emberektől, és morálisan olyan válságos helyzetbe hozták őket, amilyet önök el sem tudnak képzelni.

Szóval, azt szeretném mondani, hogy megint csak ki kellene egyenesíteni ezt a történetet. Egy szó, mint száz, a közfoglalkoztatottaknak tisztes munkát, olyan tisztes munkát, amelyik értékteremtéssel párosul és mások becsületét élvezi, a közfoglalkoztatottaknak tisztes bért, legalább a minimálbért, nem pedig külön kitalált közfoglalkoztatotti bért. Ha tisztes munkát végez, akkor tisztes bért mellette, és biztonságot, olyat, amelyet önök nem adtak meg, 2012-ben a munka törvénykönyvén keresztül még azt is elvették, ami volt. Megkülönböztetett a közfoglalkoztatott még a vonatkozásban is, hogy a szabadságok tekintetében pótszabadság a közfoglalkoztatottnak nem jár, nem úgy jár, mint az Mt. keretei között, hiába nevel három gyermeket, hiába van 30 év szolgálati ideje, ezeket nem vehetik figyelembe és nem érvényesíthetik.

(21.20)

Egy szó, mint száz: nem statisztikai alanyoknak kell tekinteni ezeket az embereket. Nem olyanoknak, akik tekintetében Kósa képviselőtársam ki tud állni és arról beszél, hogy 4 millió 100 ezer ember. Igaz, ő nem ezt a számot használja, hanem 4 millió 200 ezret, ami soha nem volt Magyarországon a rendszerváltás óta foglalkoztatottként. Segítek neki: 4 millió 100 ezer ember, amiből persze 200 ezernél több a közfoglalkoztatott, akik közül, mint mondottam, sajnos sokan nem értékteremtő munkatevékenységet folytatnak csökkentett bérekért.

Azt szeretném kérni önöktől tehát, hogy ne statisztikai alanyként tekintsenek ezekre az emberekre, hanem tisztes, dolgozó emberekként. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a frakciók részére fennmaradt időkeretben kíván-e még valaki szólni. (Kósa Lajos jelentkezik.) Normál szót kérőként Kósa Lajos képviselő úr, Fidesz, tessék!

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gúr Nándor képviselőtársam hozzászólása inspirált arra, hogy néhány gondolatot elmondjak ebben a vitában.

Gúr Nándor a számokat emlegette. Tudjuk, hogy a számok emlegetése az összefüggések nélkül önmagában nem sokat árul el. Ha például azt mondom, hogy a nyolcvanas évek közepén volt utoljára ilyen magas Magyarországon a munkában lévők száma, akkor 4 millió 100 ezer volt, most pedig 4 millió 200 ezer van munkában, ez azért nem mond önmagában túl sokat, mert a nyolcvanas évek közepén a nyugdíjkorhatár sokkal alacsonyabb volt. Tehát effektíve nem volt lehetőség arra, hogy az emberek tovább foglalkoztatásban legyenek. Ezért helyes, ha egymással összehasonlítható számokat mondunk az érveink alátámasztására, nem pedig olyanokat, amelyek nem függenek össze egymással.

Másrészt szeretném Gúr Nándor képviselő úr figyelmét felhívni arra (Gúr Nándor, elfoglalva a jegyzői székét: Figyelek!), hogy a közfoglalkoztatottak és a nehezen élő emberek elleni legnagyobb arcátlanság mégiscsak az volt, amikor a Szocialista Párt azzal a Simon Gáborral szervezte az éhség menetét, aki egyébként több száz millió forintot parkoltatott éppen különböző külföldi bankszámlákon. Volt mersze az éhezők menete élén hülyét csinálni az emberekből, meg az MSZP-ből is, meg egyébként Gúr Nándorból is. És nem kérték ki maguknak azóta sem, sőt megpróbáltak úgy tenni, mintha Simon Gábort nem is ismerték volna.

Az az összehasonlítás is helytelen volt a képviselőtársam részéről, amikor az általunk szervezett közfoglalkoztatást a szocialisták által szervezett közfoglalkoztatással és bérekkel hasonlította össze. Az lett volna a helyes, hogy az egyébként valóban minimálisan elérhető szociális segélyt veti össze a közmunkával. Mi ugyanis valójában egy olyan rendszert szerveztünk, amikor nem a korábbi közmunkát váltottuk ki, hanem azt mondtuk, hogy aki segélyt szeretne kapni… ‑ 27 ezer forint volt egyébként akkor, amikor a szocialisták ezt megvalósították. Próbáljon meg ebből Gúr Nándor is megélni, ha tud, mert előszeretettel mondták, hogy hogy lehet megélni 47 ezer meg 62 ezer forintból. Ők 27 ezret adtak, abból biztos sokkal jobban meg lehetett élni, mint az általunk adott jóval magasabb összegekből. Mindenesetre ezt a rendszert kell összehasonlítani azzal, amit a szocialisták megvalósítottak.

A szocialisták mindig is az elosztásban voltak érdekeltek, ebben nincs vita. Ők azt szerették volna, ha minél több olyan ember van, aki egyedül az állami transzferekre tudja alapozni az egzisztenciáját. Mi a munka pártján vagyunk, sokszor elmondtuk ezt, és most is ezt állítjuk.

A közfoglalkoztatással kapcsolatban igyekszünk olyan rendszert megvalósítani, amely nemcsak hogy emberi méltóságot ad annak, aki ebben a rendszerben részt vesz, mert a munka nem szégyen, hanem értelmessé is teszi ezeknek az embereknek a kétkezi munkáját. Nagyon sok helyen az országban ez így is valósul meg. Tekintettel arra, hogy alapvetően önkormányzatok és polgármesterek szervezik a közmunkaprogramokat, az ország 3200 önkormányzata között természetesen van egészen biztosan akár több tucatnyi olyan önkormányzat is, ahol nem jól nyúlnak hozzá, nem jól szervezik meg.

Valóban kelthet az emberekben rossz érzést, mondjuk, a közmunka szervezésének a metódusa. De azért többségében az önkormányzatok kifejezetten értelmes munkát adnak ezeknek az embereknek. Ilyen, amikor a korábban, a szocialista kormányzatok által előszeretettel elhanyagolt felszíni vízelvezetési rendszernek a rendszeres karbantartása van, amikor az utakat, a közterületeket tartják karban ‑ szükség is van erre ‑ olyan jól, hogy érezhető azon az adott falun, hogy emberek dolgoznak a közterületért, azért, hogy a környezet normálisabb legyen. Vagy például amikor ‑ és ez is nagyon fontos ‑ olyan általános szemétszedési programot csinálnak, ami utána adott esetben a másodlagos nyersanyagok értékesítésében még a közfoglalkoztatást szervező vállalatnak vagy szervezetnek bevételt jelent. Ez igenis értékteremtő, képzelje el, Gúr Nándor úr, bár tudom, hogy nehezen képzeli el ezt, mert előszeretettel szervez politikai éhségmeneteket krőzus szocialista képviselőkkel az oldalán, mint hogy inkább az emberek közé menjen.

Én igenis találkoztam azzal Jándon, hogy a közmunkaprogram keretében megszervezett eperértékesítés kapcsán azok az emberek, akik nem kerestek nagyon sokat ezzel meg a közmunkaprogrammal, még az eper értékesítéséből származó bevételt megkaphatták, és igenis büszkék voltak a munkájukra. Nem azt érezték, hogy segélyen vannak és majd a nagyságos szocialista vagy nem tudom, milyen urak pénzt adnak a zsebükbe, ha éppen jó helyre teszik az x-et, hanem azt érezték, hogy értéket állítanak elő. Ezt szerte az országban nagyon sok helyen lehet megtapasztalni, ha az ember kicsit figyel arra, hogy mi történik. Mint amikor ‑ tudom, meghökkentő ‑ Tiszalökön a közmunka-átalakításról volt a szó, pedig igazán nem a legjobban menő települések közé tartozik, akkor a közmunkában foglalkoztatott emberek tüntettek azért, hogy az önkormányzat tartsa fenn a közmunkaprogramot. Értik! Az emberek, a Gúr Nándor szerint halálra megalázott, kisemmizett, jövedelmüktől megfosztott emberek tüntettek azért, hogy egyébként ebben a programban részt vehessenek mindenki legnagyobb meglepetésére.

Egyáltalán nem mondható tehát az, hogy azok az állítások kiállnák a valósággal való összevetést, amelyeket Gúr Nándor képviselőtársam elmond. Azt tudjuk és nyilvánvalóan meg is kell mondani mindenkinek, ebből a szempontból örülök is Gúr Nándor felszólalásának, hogy ha a szocialisták kormányoznak, egy pillanat alatt fogják megszüntetni a közfoglalkoztatási rendszert, mert ők segélyben érdekeltek. Nem baj, legalább tudják a választók, hogy mikor majd odakerül a sor, akkor mi lesz, kitől mire számíthatnak. Ezért azt gondolom, hogy az emberek méltóságát, az emberek értékteremtő képességét kiaknázó közfoglalkoztatási rendszer és az ezzel a rendszerrel összefüggő javító módosító javaslatok feltétlenül támogatandók. Persze, a folyamatosan csak az újraelosztásban érdekeltek oldaláról ez nyilvánvalóan nem így van.

Mindenesetre kérem a tisztelt Házat, hogy a javaslatot, vagyis a javaslatnak ezt a részét, hiszen a felszólalásomban csak a közfoglalkoztatás egyes kérdéseire tértem ki, támogassák. Az anyakönyvi eljárásról szóló rész pedig, ahogy a német kisebbségi szószóló is elmondta, egy igen fontos, szimbolikusan is igen fontos módosítás, amely feltétlenül szükséges és támogatandó. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a frakciók részére fenntartott időkeret terhére kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem.

Most megadom a szót Koranisz Laokratisz úrnak, a nemzetiségi bizottság által felkért görög szószólónak, a házszabály szerinti ötperces időkeretben. Szószóló úr, parancsoljon!

KORANISZ LAOKRATISZ nemzetiségi szószóló: Aξιότιμε Πρόεδρε, Κυρίες και κύριοι Βουλευτές Σας ευχαριστώ πολύ που δώσατε τον λόγο!

Tisztelt Elnök Úr!Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Csatlakozva az előttem felszólaló német nemzetiségi szószóló által elmondottakhoz, szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy már az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény, illetve annak a most eljárásra kerülő módosításai biztosítják a lehetőséget a Magyarországon élő nemzetiségek tagjai részére, hogy a születendő gyermek családi nevében nemzetiségi nyelv szabályainak megfelelő anyakönyvezését kérjék és gyermeküknek…

(21.30)

ELNÖK: Bocsánat, hogy közbeszólok! Legyen szíves a mikrofonját egy kicsit följebb tenni, mert nem hallatszik jól mindaz, amit mond. (Koranisz Laokratisz: Jó.) Próbálja meg még egyszer!

KORANISZ LAOKRATISZ nemzetiségi szószóló: Így rendben van?

ELNÖK: Nem a saját mikrofonját használja a szószóló úr…

KORANISZ LAOKRATISZ nemzetiségi szószóló: Lehetséges?

ELNÖK: Igen, innen azt tartom a legvalószínűbbnek. Ezt majd beszámítjuk, hogy rendesen el tudja mondani a véleményét.

KORANISZ LAOKRATISZ nemzetiségi szószóló: Van itt még egy…

ELNÖK: A saját mikrofonjába…

KORANISZ LAOKRATISZ nemzetiségi szószóló: Igen, ez már jó lesz.

ELNÖK: Igen, van több is (Derültség.), de érdemes a sajátot használni.

KORANISZ LAOKRATISZ nemzetiségi szószóló: Ez már jobb lesz, igen.

ELNÖK: Parancsoljon!

KORANISZ LAOKRATISZ nemzetiségi szószóló: Akkor újrakezdeném.

Aξιότιμε Πρόεδρε, Κυρίες και κύριοι Βουλευτές Σας ευχαριστώ πολύ που δώσατε τον λόγο!

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Csatlakozva az előttem felszólaló német nemzetiségi szószóló által elmondottakhoz, szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy bár az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény, illetve annak a most tárgyalásra kerülő módosításai biztosítják a lehetőséget a Magyarországon élő nemzetiségek tagjai részére, hogy a születendő gyermek családi nevének a nemzetiségi nyelv szabályainak megfelelő anyakönyvezését kérjék, és gyermeküknek az adott nemzetiségnek megfelelő utónevet adhassanak, és ennek keretében szabályozva van az is, hogy a nemzetiségi családi név, valamint nemzetiségi utónév anyakönyvezhetőségének kérdésében adott esetben az érintett országos nemzetiségi önkormányzat állásfoglalását kérjék az anyakönyvvezetők. A gyakorlatban azonban ezen jogok biztosításával adódnak problémák, amelyekre a törvény, illetve a jelenlegi módosítás ugyan tartalmaz egyértelmű rendelkezést, de az eljáró anyakönyvvezetők nem mindig találják meg a megoldást.

Kérjük a kormány és az illetékes minisztérium segítségét abban, hogy az anyakönyvvezetőket megfelelő jogszabályi rendelkezések útján utasítsák arra, hogy kérdések felmerülése esetén forduljanak az érintett országos nemzetiségi önkormányzatokhoz, és a jogok alkalmazásának elutasítása helyett vegyék fel a kapcsolatot az országos nemzetiségi önkormányzat hivatalával, és működjenek együtt az anyakönyvi iratok elkészítésében.

Mivel a német szószóló úr elmondta a saját példáját, elmondom én is. Hasonlóképpen jártunk mi is, amikor a harmadik unokám is megszületett, és kértük a nemzetiségi nyelven kiállított anyakönyvet, meg is érkezett ‑ angol nyelven. Újra kértem, most már harmadik hónapja, újra kaptam egy olyan írást, hogy közöljem az anyakönyvi hivatallal, hogy melyik görög betű melyik, a klaviatúrán szereplő latin betűnek felel meg. Ezért kérem még egyszer, és még egyszer felolvasom, hogy az anyakönyvvezetők vegyék fel a kapcsolatot a hivatalokkal, a magyarországi nemzetiségi önkormányzatok hivatalaival, és együttesen töltsék ki, illetve segítsenek ennek a problémának a megoldásában.

Ευχαριστώ την προσοχή σας.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Az államtitkár urat megkérdezem. (Pogácsás Tibor jelzésére:) Jelzi, hogy kíván reagálni. Parancsoljon!

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat vitája mind a plenáris ülésen, mind a bizottságban nagyon sok általános vagy inkább általános kérdéseket fogalmazott meg, és inkább általános érvek vagy ellenérvek fogalmazódtak meg a törvényjavaslattal kapcsolatban. Különösen igaz ez az anyakönyvi eljárásról szóló törvényi részre, amelynek módosítása vitathatatlanul azért is szükséges, mert a bevezetésre került eljárás használata során láthatóvá vált, hogy a rendszer korrekcióra szorul. Én azt gondolom, hogy a javaslatnak ez az egyik érdeme, hogy a szükséges korrekciókat a kormányzat elvégzi.

A nemzetiségi szószólók az általános vita alkalmával is elmondták, megfogalmazták azt az igényüket, azt a teljesen jogos és természetes igényüket, hogy a dokumentumokban az anyanyelven történő névfeltüntetés, ennek a felvezetése, a megfelelő betűkészletek használata szükséges. Tulajdonképpen az általános vita után is egyeztettek a Belügyminisztérium munkatársaival is, és végül is az legalább megnyugtatóvá vált mindenki számára, hogy maga a jogszabály egyértelműen biztosítja azt, hogy az anyanyelven a szükséges anyakönyvezés megtörténjen. Én bízom abban, sőt én azt mondom, azt állítom, hogy a közigazgatás átalakítása, az ehhez kapcsolódó képzés, a végrehajtási rendeletek és ezeknek az ellenőrzése biztosítani, sőt garantálni fogja azt, hogy nemcsak a törvény adja meg ezt a lehetőséget, hanem ezzel a valóságban is, illetve a mindennapi életben is élhetnek a nemzetiségek.

A közfoglalkoztatással kapcsolatos vita a közfoglalkoztatással kapcsolatos általános érveket, ellenérveket hozta ismételten elő. Én azt gondolom, hogy a törvény közfoglalkoztatással kapcsolatos rendelkezései előremutatóak, és segítik azt a célt, amelyet maga a közfoglalkoztatás is szolgál, mely szerint az álláskeresők megfelelő munkatapasztalatokat szerezhetnek, és a munkatapasztalat megszerzése, illetve szinten tartása mellett olyan ismereteket is elsajátíthatnak, amelyek aztán a munkaerőpiacon való elhelyezkedést is segítik, segítik azt, hogy mielőbb visszatérjenek a piaci munkába.

Az átalakítással lehetővé válik az, hogy a közfoglalkoztatás időszaka megszakításra kerüljön akár rövid tartamú képzésre, akár hosszabb időtartamra, 90 nap helyett 120 napos fizetés nélküli szabadsággal akár az idénymunkában foglalkoztathassák a közfoglalkoztatottakat, illetve ők itt találjanak maguknak munkát.

Úgyhogy úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat mindkét szakasza előremutató, az anyakönyvi eljárással kapcsolatban a szükséges módosításokat, korrekciókat végrehajtjuk, a közfoglalkoztatottak esetében pedig tovább segítjük a munkaerőpiacra való visszatérésüket.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   287-296   297-322   323-332      Ülésnap adatai