Felszólalás adatai

Felszólalások:   31   31-50   51      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Kérdezem tehát a tisztelt Házat, egyetért-e azzal, hogy az előterjesztést a jegyző által ismertetett és valamennyi képviselőcsoport kérése alapján módosított időkeretben tárgyaljuk. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

A javaslatot a Ház 138 igen szavazattal, 27 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

(14.10)

Tisztelt Ház! Most házszabálytól eltérésről döntünk. A Házbizottság a házszabálytól való eltérésben azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés „A 2016-os év magyar-lengyel szolidaritás évének nyilvánításáról” szóló H/9366. számú előterjesztés tárgyalása során úgy térjen el a házszabálytól, hogy a mai napon már a zárószavazásra is sor kerülhessen. A házszabálytól eltérésre tett javaslatot H/9366/1. számon a honlapon megismerhetik. Tisztelt Országgyűlés! Felhívom figyelmüket, hogy a házszabálytól való eltéréshez a jelen lévő képviselők négyötödének igen szavazatára van szükség.

Kérdezem tehát a tisztelt képviselőtársaimat, hozzájárulnak-e a házszabálytól való eltéréshez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház 170 igen szavazattal, egyhangúlag a házszabálytól való eltéréshez hozzájárult. (Taps.)

Tisztelt Országgyűlés! A Házbizottság mai ülésén a házszabálytól való eltérésben azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény módosításáról szóló T/9379. számú előterjesztés tárgyalása során úgy térjen el a házszabálytól, hogy a holnapi napon már a zárószavazásra is sor kerülhessen. A házszabálytól eltérésre tett javaslatot T/9379/2. számon ismerhetik meg a honlapon.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e a házszabálytól való eltéréshez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a házszabálytól való eltéréshez 170 igen szavazattal, 1 ellenszavazattal hozzájárult.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportja azt javasolta, hogy a T/9379. számú előterjesztés összevont vitájára a mai ülésnapon utolsó napirendi pontként kerüljön sor. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy a Ház látható többsége a javaslatot elfogadta.

Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a T/9279. számú előterjesztést benyújtóik az előző döntésünkre figyelemmel visszavonták.

Tisztelt Országgyűlés! Bánki Erik fideszes képviselő - a szükséges számú támogató aláírás benyújtásával - kezdeményezte, hogy az Országgyűlés kivételes eljárásban tárgyalja meg a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló T/9380. számú előterjesztést. A képviselő azt kezdeményezte, hogy a módosító javaslatok benyújtására a mai napon, a kivételes eljárást elrendelő döntés meghozatalát követő harmadik óráig legyen lehetőség, az összevont vitára, valamint az összegző módosító javaslatról történő határozathozatalra és a zárószavazásra a holnapi ülésnapon kerüljön sor.

A házszabályi rendelkezések 62. § (1) bekezdése alapján a kivételes eljárásban történő tárgyalásról az Országgyűlés vita nélkül határoz. Felhívom figyelmüket, hogy a kivételes eljárás elrendeléséhez a képviselők több mint felének, azaz 100 képviselőnek az igen szavazatára van szükség.

Most a döntéshozatal következik. Kérdezem önöket, elfogadják-e a T/9380. számú előterjesztés kivételes eljárásban történő tárgyalását az előterjesztői indítvány szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház az előterjesztés kivételes eljárásban történő tárgyalását 118 igen szavazattal, 56 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta. (Dr. Schiffer András: Szégyen, gyalázat!)

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportja azt javasolta, hogy a T/9380. számú előterjesztés összevont vitájára a holnapi napon első napirendi pontként kerüljön sor, a határozathozatalok pedig legkorábban 12 óra 30 perckor kezdődjenek. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy a Ház látható többsége a javaslatot elfogadta.

Most az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi javaslatról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a napirendi ajánlást az előbbiekben elfogadott módosításokkal. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendet elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik „A 2016-os év magyar-lengyel szolidaritás évének nyilvánításáról” szóló előterjesztés általános vitája. A Csúcs Lászlóné lengyel nemzetiségi szószóló, Kövér László, Kósa Lajos fideszes, Tóbiás József MSZP-s, Vona Gábor jobbikos, Harrach Péter KDNP-s, Schiffer András LMP-s képviselők által benyújtott előterjesztés H/9366. számon a parlament informatikai hálózatán elérhető.

Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott házszabálytól eltérés szerint a nyitóbeszéd és a zárszó elhangzására összesen 10 perc, a kormány képviselőjének nyilatkozatára 10 perc, a képviselőcsoportok felszólalására összesen - már úgy értem, hogy egyenként képviselőcsoportonként - 10-10 perc áll rendelkezésre. Az előterjesztéshez módosító javaslat és bizottsági jelentés benyújtására nincs lehetőség. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Csúcs Lászlóné lengyel nemzetiségi szószóló asszonynak, a napirendi pont előterjesztőjének. Felhívom a figyelmét, hogy a vitában történő felszólalására és az esetleges zárszó ismertetésére összesen 10 perc időkeret áll rendelkezésre.

DR. CSÚCS LÁSZLÓNÉ nemzetiségi szószóló, a napirendi pont előadója: Wysoka Izbo, Szanowni Państwo, Panie Posłanki i Panowie Posłowie! Szanowni Polscy Przyjaciele!

Kilka dni temu byliśmy w Warszawie, w Sejmie i w Senacie. I - chociaż nie ma w tym nic zaskakującego - przeżyliśmy nadzwyczaj podniosłe chwile - Panie Posłanki i Panowie Posłowie, nie zważając na przy­należność do różnych ugrupowań politycznych, jednogłośnie przegłosowali uchwałę o ustanowieniu roku 2016 Rokiem Solidarności Polsko - Węgierskiej. A uczynili to powstając z miejsc - czym podkreślili ważność i szczególność tego uroczystego aktu.

Było to bardzo podniosłe, dziękujemy!

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Kedves lengyel Barátaink! Néhány napja jártunk Varsóban, a szejmben és a szenátusban, és bár nem meglepő, mégis felemelő élményben részesültünk. Történt, hogy a képviselő hölgyek és urak - felülemelkedve napi gondjaikon és pártállásukat félretéve – egyhan­gúlag szavazták meg a lengyel-magyar szolidaritási évről szóló határozatot. Mi több, a határozat súlyát és az aktus ünnepélyességét kiemelendő, tették mindezt méltósággal felállva. Szép volt, köszönjük!

Indokolás. Az évszázados magyar-lengyel sorsközösség és barátság XX. századi megnyilvánulása volt a két nemzet közös küzdelme a kommunista diktatúrák ellen. A második világháború után kialakuló nemzetközi világrend által a Szovjetuniónak kiszolgáltatott, nemzeti érzéseikben megalázott, gazdaságilag kifosztott és politikailag elnyomott magyarok és lengyelek 1956-ban tetteikkel és áldozataikkal megnyitották az utat, amely 1989-90-re a kommunista rendszer bukásához vezetett Közép-Kelet-Európában, és megerősítette ezen térség nemzeteinek egy igazságosabb nemzetközi rendbe vetett hitét.

A kommunizmus elleni harcukban a magyarok és lengyelek csak önerejükre és egymás támogatására számíthattak. Az 1956. június 28-án kitört poznańimunkásfelkelést élénk figyelemmel követte a reformokat követelő magyar értelmiség, egyetemi ifjúság és a magyar munkásság. 1956. október 23-án Budapesten a lengyelek melletti szolidaritási tüntetésre vonultak ki a magyar egyetemi hallgatók, amely a kommunista hatalom népellensége miatt forradalommá, majd a szovjet megszállók elleni szabadságharccá alakult.

(14.20)

A fegyveres népi ellenállás ereje az egész világon leleplezte a magát felszabadítónak tituláló hazug és elnyomó kommunista rendszert.

A magyar forradalom eseményeiről a lengyel sajtó 1956. október 24-étől folyamatosan tájékoztatott. Lengyelországban több tízezer ember jelentkezett vért adni a magyar sebesülteknek, majd gyógyszert és építőanyagot szállítottak Budapestre. A nehéz helyzetben Lengyelország nyújtotta a legnagyobb értékű segítséget a harcban álló Magyarországnak.

1956 új fejezetet nyitott a magyar-lengyel barátság történetében. A két nemzet egymás iránti szolidaritása kivételes és jövőbe mutató érték, ezért indokolt a 60. évforduló évét, 2016-ot a magyar-lengyel szolidaritás évének nyilvánítani.

Úgy vélem, hogy az elhangzott indoklás a történelmi tények felsorakoztatásával meggyőző erejű. Talán azt is mondhatnánk, hogy évezredes örökségünk, többek által sokszor megirigyelt barátságunk újbóli megerősítése történik csupán. Ha azonban körültekintünk, látjuk, mert miért ne látnánk, hogy mi történik térségünkben és a nagyvilágban. Úgy gondolom, hogy ez az együvé tartozásról szóló szándéknyilatkozat ígéret vagy inkább garancia arra, hogy az idők próbáját kiállt értékeinket fel nem adjuk; ha kell, közös erővel is megvédjük.

És ha ezt tesszük, gazdag, megőrzésre valóban érdemes barátságot ápolunk és reményem szerint hagyományozunk utódainkra. Ezek bizodalmával kérem és indítványozom, hogy második hazám parlamentje is szavazzon egyhangúlag igennel a beterjesztett határozat elfogadásáról. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tájékoztatom a szószóló asszonyt, hogy az esetleges zárszavára 4 perc áll majd rendelkezésére; az időkeretből 6 percet használt el.

Tisztelt Ház! Most megadom a szót Szijjártó Péter külügyminiszter úrnak, aki a kormány nevében kíván felszólalni, szintén 10 perces maximális időkeretben. Parancsoljon!

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Kormánya üdvözli a 2016-os esztendőt a magyar-lengyel szolidaritás évének deklaráló országgyűlési határozati javaslat benyújtását, és természetesen támogatja, sőt, kéri annak elfogadását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország és Lengyelország, a magyar és a lengyel nép több történelmi korszakon átívelő barátsága egy egyedülálló szilárdságú barátság európai összevetésben. A két nép már kölcsönös támogatást nyújtott egymásnak a XVIII. és a XIX. század szabadságharcai és forradalmai során, majd kölcsönösen befogadták és menedéket nyújtottak egymás felkelőinek, amikor a nagyhatalmi túlerő felülkerekedett a szabadságvágyon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az évszázados magyar-lengyel sorsközösség és barátság igazi XX. századi megnyilvánulása volt a két nép hősies és közös küzdelme a kommunista diktatúrával, a kommunista diktatúrákkal szemben. Magyarország és Lengyelország népei hősies küzdelmükkel 1956-ban megnyitották azt az utat, amely végül Közép-Európában a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a kommunista rendszerek, a kommunista diktatúrák bukásához vezetett.

Mi, magyarok soha nem fogjuk elfelejteni, hogy 1956 őszén több tízezer lengyel ember adott vért annak érdekében, hogy segítse a forradalom magyar sebesültjeit, és soha nem fogjuk elfelejteni, hogy gyógyszer- és építőanyag-szállítmányokkal járultak hozzá, a magyarok harcát segítendő, az elnyomó diktatúrával szembeni harc sikeréhez. A több tízezer lengyel véradónak, a gyógyszerszállítmányoknak, az építőanyag-szállítmányoknak köszönhetően ebben a nehéz helyzetben Lengyelország nyújtotta a legnagyobb értékű segítséget a harcban álló Magyar­országnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1956 új fejezetet nyitott Magyarország és Lengyelország, a magyar és a lengyel nép barátságában. És ez a barátság nemcsak politikai szinten erős, nemcsak a politikusok között létezik, hanem erős a társadalom széles rétegei, a magyar és a lengyel emberek között is.

Az idei esztendőnek pedig különös jelentőséget ad az, hogy idén ünnepeljük az 1956. júniusi poznańi kommunistaellenes felkelés és a mi 1956-os forradalmunk 60. évfordulóját. A poznańi események egyértelműen inspirációt jelentettek a magyar szabadságharcosoknak; Lengyelországban pedig széles társadalmi összefogást és széles társadalmi mozgalmat hoztak létre, illetve indítottak Magyarország megsegítése érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, 60 esztendővel később, a magyar-lengyel barátság és a magyar-len­gyel szolidaritás pontosan ugyanolyan aktuális, mint bármikor közös történelmünk során. Ma ugyanis Európa, az Európai Unió és azon belül a magyar és a lengyel nép az Európai Unió történelmének legsúlyosabb kihívásával áll szemben. És ezért, mint annyiszor közös történelmünk legnehezebb időszakaiban, most is alapvető jelentőségű, hogy meg tudjuk erősíteni összefogásunkat és szövetségünket.

A magyar és a lengyel két olyan nép, amelyben határozottan erős a hagyományos európai értékek megőrzése iránti igény, így a keresztény hagyományok, a nemzeti identitás, az anyanyelv, illetve a családi értékek védelme. Éppen ezért nyilvánvalóan nem véletlen, hogy Magyarország és Lengyelország kormányai hasonlóképpen ítélik meg a helyzetet, amikor az Európai Unió történelmének legjelentősebb és legsúlyosabb kihívására adandó válaszok kerülnek terítékre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a ponton ismételten a köszönetnyilvánítás kell hogy eljöjjön, hiszen Lengyelország segítsége nélkül Magyarország nem lett volna képes a déli határainál megállítani a modern kori népvándorlás áradatát. Köszönettel tartozunk Lengyelországnak, és Lengyelország mellett persze Csehországnak és Szlovákiának, hogy segítséget nyújtottak nekünk. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján természetesen nem véletlen, sőt nem­hogy nem véletlen, hanem egyenesen indokolt is, hogy a jelenlegi magyar külpolitika fókuszában fo­lya­­matosan ott legyen a Lengyelországgal való együtt­működésünk és a visegrádi együttműködés folyamatos erősítése. Mert mi, közép-európaiak így vagyunk erősek, illetve még pontosabban: így, együtt sokkal erősebbek vagyunk, mint hogyha külön-külön vennénk fel a küzdelmet a mai kihívásokkal szemben.

Ennek jegyében fejlesztjük folyamatosan gazdasági együttműködésünket, amelynek következtében kereskedelmi forgalmunk már a 7 milliárd eurót is meghaladta. Ennek jegyében készítjük elő a lengyelországi magyar kulturális évadot. És ennek jegyében minden esztendőben, az elnökök jelenlétében emlékezünk meg a magyar-lengyel barátság napjáról.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért dolgozunk, hogy Magyarország és Lengyelország kétoldalú, térségi és európai politikai együttműködése még dinamikusabb és még eredményesebb legyen.

(14.30)

Lengyelországban a szenátus és a szejm egyhangú szavazással hozott határozatot arról, hogy 2016-ot a magyar-lengyel szolidaritás évének deklarálják. Ezért azt javaslom, tisztelt elnök úr, tisztelt képvi­selőtársaim, a kormány nevében, hogy az Országgyűlés fogadja el azt a határozatot, amely megerősíti a történelmi korokon és politikai irányzatokon átívelő magyar-lengyel szolidaritást. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm miniszter úr felszólalását. Most pedig a képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Németh Szilárd képviselő úrnak, a Fidesz-frakció tagjának.

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Ryszard Terlecki Alelnök Úr! Tisztelt Piotr Naimski Államtitkár Úr! Tisztelt, kedves lengyel Vendégeink! Tisztelt Képviselőtársaim! A kommunizmus elnyomásra és szenvedésre épített erődítményét végül porrá zúzó repedés 1956-ban keletkezett. A magyar forradalom tette nyilvánvalóvá, hogy a kommunizmus előbb vagy utóbb vereségre van ítélve, még ha sokáig úgy tűnt, hogy ez a nap sohasem jön el. A lengyelek azonban ‑ mint oly sokszor azóta - ekkor is megelőzték a magyarokat. A júniusi poznańi kommunistaellenes felkelésre a bolsevik elnyomó gépezet ugyanolyan embertelen brutalitással válaszolt, mint alig néhány hónappal később a magyar forradalomra. A kommunisták még a hősök emlékezetét is ki akarták irtani, a 13 évesen meggyilkolt, az ellenállás szimbólumává vált Romek Strzałkowski nevét Lengyelországban éppúgy nem volt szabad kimondani, mint Magyar­országon Mansfeld Péterét.

Az 1956-os forradalom világtörténelmi esemény volt, amely kivívta a nemzetközi közvélemény elismerését, de megalapozta a kommunista elnyomók rettegését is. A magyar szabadságharc ügyéért legtöbbet a lengyelek tették, akik elsőként küldték segélyszállítmányaikat Magyarországra. Szolidaritásuk jeléül élelmiszert, ruhát, gyógyszert szállítottak a magyar földre. Szczecin lakói különösen szép példával jártak elöl, vért adtak, segélyeket juttattak a magyar hazafiaknak. Amikor hírül vették a megtorlásokat 1956. december 10-én, szolidaritási tüntetést tartottak a magyar forradalom mellett, és még aznap szétverték a helyi szovjet konzulátus épületét. Ez volt az egyetlen szovjet külképviselet az egész keleti tömbben, amelyet akkor megostromoltak és elfoglaltak. Akkor, 1956-ban Szczecin és Csepel testvérvárosok voltak, a lengyel városban még bélyeget is adtak ki, amelyen két egymásba fonódó kéz és a „Szczecin‒Csepel” felirat volt látható.

Később azonban mindez feledésbe merült, mert az ostromlók közül sokakat kirakatperekben elítéltek, bebörtönöztek, megfigyeltek, zaklattak, megfélemlítettek. A lengyel és a magyar elvtársak agyonhallgatták, meghamisították közös történelmünket, kiiktatták a történelemkönyvből a két nép, a két város egymás iránti szolidaritását, testvéri összefogását. Nem volt ez véletlen, hiszen december 10-e az első mérföldkő volt azon az úton, amelyet a harcoló Szolidaritás a független Lengyelország kivívásáért folytatott a hetvenes-nyolcvanas években. Ezért amikor idén ősszel, az ’56-os forradalom 60. évfordulóján a hősökre emlékezünk, a Poznańban meggyilkoltakra, a Szczecinben elítéltekre is gondolunk majd.

Kedves lengyel Vendégeink! Tisztelt Országgyűlés! A magyar és a lengyel nép sohasem tűrte a rabigát. Ha történelmünket kissé sötéten nézzük, akkor az a megszállások története. A XVIII. század végén a nagyhatalmak előbb Lengyelország harmadát, majd kétharmadát kebelezték be, míg végül arra a következtetésre jutottak, hogy az egész Lengyelországot el kell törölni a térképről. Magyarországot előbb a törökök, majd a Habsburgok, később a nácik és végül a szovjetek szállták meg. A magyarok és a lengyelek legnagyobb történelmi bűne az volt, hogy országaink rossz helyen voltak. Ha egy kicsit optimistábban tekintünk vissza az elmúlt ezer esztendőre, és én magam éppen ezt javasolnám, akkor az nem más, mint népeink szabadságvágyának története. A lengyel állam másfél hónap múlva lesz éppen 1050 éves, és ami minket, magyarokat illet, mi is itt vagyunk már jó ideje, a legóvatosabb számítások szerint is idén lesz éppen 1120 éve, és hiába szálltak meg minket számtalanszor, végül mindig mi győztünk.

1991-ben, 25 évvel ezelőtt, mintegy történelmi rímként az 1335-ös visegrádi királytalálkozóra Magyarország és Lengyelország Csehországgal és Szlovákiával együtt arra szövetkezett, hogy vállvetve halad az európai uniós tagság felé. Azóta a NATO és az EU tagjai lettünk, és ma ez a térség, a visegrádi négyek térsége az európai gazdasági növekedés motorja. Ha nálunk nincs gazdasági növekedés, akkor sehol máshol Európában nincs. Ezért sem túlzás azt állítani, hogy a következő években az egész Európai Unió sikere Közép-Európa sikerén múlik. A lengyel-magyar kapcsolatokat mi történelmi szövetségnek tekintjük, ami ritka kincs, ezért nagy becsben tartjuk. Barátságunk több évszázadra tekint vissza, és nemcsak bajtársaknak, de testvéreknek is tekintjük egymást. „Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak, és láthatatlanul egybefonódtak, ezért egyiknek a léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”, fogalmazott Stanisław Worcell, Kossuth Lajos sorstársa és barátja 1849-ben. Így azt is értjük, hogy egymásra vagyunk utalva.

Nekünk, magyaroknak létkérdés, hogy a közép-európai együttműködés minél erősebb legyen, és ez az együttműködés sikeres. Lengyelország ma segít nekünk megvédeni a schengeni határt, mi pedig osztozunk Lengyelországgal, bár ez Lengyelország számára egy nagyságrenddel nagyobb teher, mint számunkra az Ukrajnából menekülők befogadásában. Lengyelország számíthat ránk, és tudjuk, hogy mi is számíthatunk a lengyelekre. Két hete sincs annak, hogy a visegrádi négyek közös fellépésének köszönhetően sikerült megvédeni azt az elvet, hogy a szabad munkavállalás továbbra is az egész Európai Unió területén annak minden polgárára kiterjedjen. Ezt is Lengyelországgal közösen értük el. Egymás iránti kiállásunk azonban nemcsak barátságunkból, de legalább ennyire népeink mélyen gyökerező szabadságvágyából, Európa jövőjéért érzett felelősségünkből is táplálkozik.

Mindketten a nemzetek Európájában hiszünk, abban, hogy Európa csak akkor lehet erős, ha erős nemzetállamok alkotják. Ebben nem mindenki ért velünk egyet, különösen azok nem, akiknek az érdekeit ez sérti. Négy évvel ezelőtt a lengyelek hitet tettek amellett, hogy a magyar nép megválasztott képviselőin keresztül maga döntheti el, hogy milyen értékek fontosak számára. Ahogyan a történelem során már oly sokszor, a lengyel nép akkor is kifejezte szolidaritását a magyarral, és kiállt a magyarok önrendelkezése mellett, ezért most ismételten kifejezzük köszönetünket. Azok, akik akkor Magyar­országot támadták, akik akkor minket támadtak, most Lengyelországot helyezték a célkeresztbe. Fontos leszögeznünk, hogy ugyanúgy, ahogy mi számíthattunk a lengyelekre négy éve, most a lengyelek is számíthatnak ránk. Akkor ők álltak ki mellettünk, most pedig mi állunk ki mellettük. Lengyelország minden kettős mérce alkalmazásával szemben, minden méltánytalansággal szemben számíthat Magyarország szolidaritására.

A kezdetektől fennálló ezeréves lengyel-magyar barátság mindig is a két nemzet egymás iránti szolidaritására épült. Nemcsak a hagyományokra épül, nemcsak a dicső múltnak szól, hanem mindig aktuális tartalommal kell megtöltenünk, s közös céljainkat mindig a jövőnek kell megfogalmaznunk. Együttműködésünk mindig is túlmutatott önmagán, mindig egész Európa számára hozott létre nagy teljesítményeket. Az európaiság barátságokból, regionális identitásokból, nemzetekből, az ő együttműködésükből épül fel. A közép-európai népeknek közösen kell fellépniük Európa jövőképének kialakításakor, s ennek a regionális összefogásnak, szolidaritásnak a legerősebb pillére a lengyel-magyar együttműködés.

Tisztelt Ryszard Terlecki Alelnök Úr! Tisztelt Piotr Naimski Államtitkár Úr! A lengyeleknek a magyarokkal vállalt történelmi sorsközösségét mi sem fejezhetné ki jobban, mint hogy a szejm pénteken közfelkiáltással fogadta el az előttünk fekvő határozatot. A mi szabályaink ezt nem teszik lehetővé, de higgyék el, ha tehetnénk, mi magunk is így tennénk.

Végül engedjék meg, hogy a magyar-lengyel barátságot transzcendens keretben is értelmezzem.

(14.40)

A két nép, a két nemzet egyedüli a világon abban a tekintetben, hogy hazájukat Szűz Mária országának tartják. Még államalapító Szent István királyunk ajánlotta fel országát Máriának, míg a lengyelek hite szerint országukat a Szűzanya kormányozza. Összetartozásunk tehát nemcsak a földön, de az égben is köttetett. Isten óvja nemzeteink hitét, barátságát, Isten áldja meg a lengyel és magyar népet! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most pedig az MSZP képviselőjének, Kiss László úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt lengyel Vendégeink, lengyel Barátaink! A nemzetpolitikai előterjesztések kapcsán megszokhattuk, hogy a leggyakrabban olyan előterjesztések vannak előttünk, ahol csak valamely párt véleményét láthatjuk. Nagyon ritka az a pillanat, amikor valamennyi itt helyet foglaló párt közös előterjesztést tesz a Háznak. Ez egy ilyen pillanat. Ezért a pillanatért mindenképpen jó képviselőnek lenni. Azt kell mondanom, hogy valamennyi itt helyet foglaló képviselő és itt helyet foglaló politikai erő egyetért azzal a tartalommal, azokkal a célokkal, amelyek a határozati javaslatban benne vannak, és valóban ezek azok a konszenzuális pillanatai a magyar demokráciának, amikor el lehet mondani, hogy jó dolog magyar országgyűlési képviselőnek lenni. Kár, hogy nincs több ilyen pillanat!

Nagyon jó, hogy olyan előterjesztések vannak előttünk, amelyek révén a Magyarországon élő nemzetiségiek is a jogalkotási tevékenységünkben hangsúlyosan helyet kapva növelik ennek az országnak a politikai súlyát, hiszen ez az előterjesztés is úgy született, hogy a magyarországi lengyelek közössége is mögötte áll. Ki kell mondani, hogy nagy szó, hogy a magyar parlamentben nemcsak a magyar-lengyel kapcsolatok, hanem az itt élő lengyelség is hallathatja a szavát! Nagyon köszönöm a szószóló asszonynak, hogy a tevékenységével ezt kiválóan szolgálja és lehetővé teszi.

A lengyel és a magyar nép barátsága, ahogy többen elmondták már, nem száz-, ezeréves: amióta van ez a két ország, amióta ez a két nép államalkotó a történelemben, azóta ez a barátság létezik. Már az Árpádok és a Piastok barátsága is legendás volt, és ha a történelemben végigmennénk az elmúlt ezer éven, láthatnánk, hogy szinte minden pillanatban találhatunk olyan momentumot, amikor valamely magyar politikus vagy magyar király menedéket kap Lengyelországban, lengyel területeken, vagy amikor a magyarok számíthattak arra, hogy tömegével fogadják be őket a lengyelek. A történelem során számos alkalom van arra is, amikor lengyel barátaink, lengyel testvéreink jöttek ide segíteni, láthatjuk, hogy lengyel karok növelték seregeink erejét a ’48-49-es forradalom és szabadságharcban. E két nép összefonódik sorsában, örömeiben, bánataiban, mindennapjaiban.

Én egy olyan kerületben életek - azt nem mondom, hogy olyan választókörzetem van, mert körülbelül ötven méter a híja ennek -, ahol található a katyńi mártírok emlékparkja is, ahol rendszeresen megemlékezik a kerület arról, hogy mi is történt Katyńban. Azt gondolom, helyes, hogy vannak ilyen helyek Magyarországon, helyes az, hogy a történelmünk összefonódásaival és egymás tragédiájával ilyen módon szembesülünk.

Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, azt láthatjuk, hogy a lengyel népnek kulcsszerepe van a legfontosabb magyar történelmi események során is. 1956. október 23-a a lengyel nép iránti szolidaritással kezdődött. Azzal kezdődött, hogy a magyar nép nem tűrte tovább azt, hogy lengyel testvéreinkkel hogy bánnak, milyen válasz érkezik az ’56-os lengyel erjedésre, lengyel politikai folyamatokra. Ez volt az apropója annak, hogy Magyarországon is tüntetések kezdődtek, és végül maga a forradalom és szabadságharc is elkezdődött. Ez is jól mutatja a két nép összefonódását. Nem lehetünk eléggé hálásak lengyel barátainknak, lengyel testvéreinknek, a lengyel népnek azért a segítségért, amivel a forradalom és szabadságharc idején támogattak bennünket.

Pozsgay Imre azt írta 1956-ot követően, hogy lopva, alattomosan közelített 1956. Én nem értek egyet Pozsgay Imrével; én azt állítom, hogy 1956 alapja többek között a magyar-lengyel nép összeborulása és együttes működése, együttdobbanása volt. A lengyel nép ugyanis mindig tudta, hogy Kelet és Nyugat között a Nyugatot kell választani. Mindig is tudta, hogy szabadság és szolgaság között a szabadságot kell választani. Mindig is tudta, hogy az elnyomás lehet fájó, tarthat sokáig, de sosem lesz örök, ezért egyenes derékkal, bátorsággal és hittel kell viselni. A lengyel néptől mindig erőt, hitet és bátorságot tanulhattunk. Éppen ezért támogatjuk az előterjesztést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most pedig a Jobbik képviselőinek fogom átadni a szót azzal a megjegyzéssel, hogy az előzetes jelentkezés szerint hárman fogják az időkeretet felhasználni. Mirkóczki Ádámé először a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt lengyel Vendégeink! Nagyon sokan, nagyon sokat és nagyon sokféleképp beszéltek már, és megemlékeztünk a lengyel-magyar kapcsolatok nagyszerűségéről, mélységéről. Éppen ezért most ebben a néhány percben sokkal inkább az aktualitásokra szeretnék kitérni. Hogy mit és miként kellene talán megtennünk így 2016-ban, a mai kihívásoknak megfelelően a szolidaritás évében.

Nagyon örülök annak, hogy külügyminiszter úr főként beszédének második felében azokat a problémákat és lehetőségeket érintette, amelyek mindkét nép, mindkét ország és egyáltalán régiónk számára is egyaránt fontosak, és amelyek igen, sajnos az elképesztő bevándorlási hullámmal szoros összefüggésben állnak. Kiváló példát erre talán a bevándorlás adta meg, illetve a bevándorlás következtében most először mondhatjuk a V4-ek valódi célját és valódi lehetőségeit, hogy hogyan és miként tudott összekovácsolni minket egy ilyen kihívás, egy ilyen problematika. A V4-eken belül a magyar és a lengyel fél talán a zászlóshajója mindannak az értékrendszernek, mindannak a jövőképnek, amit szeretnénk megóvni, amelyet szeretnék úgy biztosítani a jövő generációinak, amelyek minimum a mai napon még adottak.

Viszont látható az is és talán felelősségünk, a jelenlegi kormány, illetve kormányok - ha a lengyel felet is természetesen idesorolom - felelőssége, hogy ezt a kapcsolatot ne engedje megbontani. Az ugyanis jól látható, hogy Nyugat-Európa egyes vezetői, legyenek azok Brüsszelben vagy éppen Berlinben, kifejezetten azon munkálkodnak, hogy a V4-es együttműködésből elsőként Lengyelországot vegyék ki, elsőként megbontsák azt a lengyel-magyar tengelyt, amelynek mentén ezt a védekezést és ezt az összezárást, ami szerintem Európa utolsó immunrendszereként jelen van térségünkben, ezt mindenképpen gyengítsék. Én a magyar és a lengyel felet is arra kérem itt és ezúton is, hogy semmilyen ármánykodásnak ne engedjen, amely Nyugat-Európa felől jön, hiszen ez potenciális veszély. Ha mi nem tudunk együttműködni a jövőben, akkor, azt hiszem, ez a küldetésünk és az a minimumcélunk, amit arra áldozunk, hogy ezt a térséget megóvjuk, el fog bukni.

Éppen ezért arra kérem a magyar kormányt, vagy inkább lehetőségként felvetem, hogy ahogy a közelmúltban Szlovéniában közös kormányülést tartott a magyar és a szlovén kormány, úgy próbáljunk meg akár Budapesten, akár Varsóban egy lengyel-magyar közös kormányülést tartani. Ezt javaslom a külügyminiszter úrnak és a kormány jelen lévő tagjainak is, itt ugyanis kifejezetten ennek az együttműködésnek a jövőbeni megbonthatatlan alap­jait le lehet tenni, és természetesen nem utolsósorban akár gazdasági, akár kereskedelmi, akár kulturális és egyéb további együttműködéseket lehet lefektetni.

De ami potenciális veszély, és azt gondolom, ebben mindannyian egyetértünk, hogy sajnos Nyugat-Európa azon hatalmai, azon vezetői, akik másképp tekintenek a bevándorlásra, akik másként tekintenek Európa sorsára, akik - hogy is mondjam, ha viccelni szeretnék - egy nőnek öltözött szakállas férfiben látják a jövőt, ezek ármánykodásainak semmiképpen ne engedjünk, és készüljünk fel jó előre arra, hogy mi várható ebben a régióban, ha nem sikerül ezt a tartós együttműködést átmenteni a jövőre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(14.50)

ELNÖK: Most pedig Farkas Gergelyé a szó. Parancsoljon!

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves lengyel Barátaink! Engedjék meg, hogy Hóman Bálint idézetével kezdjem a felszólalásomat: „A magyar és a lengyel nemzet életsorsának, földrajzi helyzetének és sorsdöntő politikai problémáinak közössége szükségszerűen vezetett a két nemzet baráti érintkezésére, történetük analóg kifejlődésére.”

Ez a barátság, amit Hóman Bálint is említ, mutatkozik meg a most elfogadni készülő határozati javaslatban, amit értelemszerűen mi is nagy örömmel támogatunk, és nagyon örülünk annak, hogy a kezdeti tervekkel ellentétben ez egy összpárti, minden frakcióvezető által aláírt kezdeményezésként került ide a Ház elé, ezáltal is elejét véve különböző pártpolitikai csatározásoknak, és kifejezve azt, hogy valóban a magyar nemzet egységét, a parlamenti pártok, frakciók egységét és a magyar nemzet akaratát tükrözi ez a nyilatkozat.

Azért is tartottam fontosnak a mai felszólalásomat, mert mindazt a barátságot, ami megmutatkozik a magyar és a lengyel nép között, nekem néhány hónappal ezelőtt immár sokadszorra volt szerencsém személyesen is átélni, és tényleg felemelő érzés az, amikor az ember nemcsak szavak szintjén tudja, nemcsak a gondolatokban tudja, hogy van egy ilyenfaj­ta összekötöttség a két nemzet között, hanem mind­ezt személyesen is át tudja élni. Én kívánom min­denkinek, hogy legyen ebben része, mert valóban, én magam is ennek hatása alatt vagyok, ha bele­gon­dolok abba, hogy néhány hónappal ezelőtt milyen felejthetetlen néhány napot töltöttem el Varsóban.

Amit fontosnak tartok még kihangsúlyozni a két nemzet kapcsolata kapcsán, hogy ez nem pusztán egy gazdasági-politikai szövetség a magyar és a lengyel nép között, sok más ilyen szövetségesünkre te­kint­hetünk, itt azonban egy lelki-érzelmi kötelék is összekapcsolja a két nemzetet, és ez emeli egy magasabb szintre a lengyel és a magyar nép közötti kapcsolatot. Két olyan népről beszélünk, amelynek a szabadság és a függetlenség igenis egy fontos viszonyítási pont, fontos fogalmat jelent, a két nemzet tör­ténetét megnézve számos példát láthatunk erre, és pont ebből adódóan a szolidaritás érzése is megnyilvánul mindakkor, amikor a baráti lengyel vagy épp a magyar nemzet kerül hasonló helyzetbe, amikor a szabadságáért, a függetlenségéért harcolnia kell.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy itt a szolidaritás nem egy passzív, szentimentalista együttérzést, ha­nem egy cselekvő együttérzést mutat. Csak a XX. szá­zadból többen említették már itt a második világhá­borúban megmutatkozó, a magyarok által a lengye­lek befogadására mutatkozó nyitottságot, ’56 kap­csán a kölcsönös szolidaritást, tehát számos tény­szerű dologban nyilvánult meg ez a fajta szolidaritás, és az a dolog, amely a két nemzet között fennáll.

Amit én szeretnék még a határozati javaslat kapcsán megemlíteni, hogy én bízom benne, hogy ilyen fontos dokumentumok elfogadása mellett minél több gyakorlati tényező is fogja erősíteni a két nép barátságát, minél több személyes kapcsolat, minél több együttműködés, akár aktuálpolitikai együttműködés, amit most láthatunk Európával kapcsolatban, az Európára leselkedő válság, veszélyek kapcsán.

Én kívánom, hogy ez a barátság erősödjön és minél több gyakorlati tényezőben tudjon megmutatkozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most pedig Bana Tibor úrnak adom meg a szót, akinek 2 perc 50 másodperce maradt. Parancsoljon!

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves lengyel Barátaink! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömteli számomra, hogy én is hozzászólhatok ehhez a határozati javaslathoz, hiszen mindig is szívügyemnek tartottam a lengyel-magyar barátság kérdését, azt pedig az előttem szóló frakciótársaimhoz hasonlóan szintén üdvözlöm, hogy egy összpárti javaslatként került az Országgyűlés elé ez a javaslat. Abban csak bízni tudok, hogy minden egyes képvi­selőcsoport támogatni fogja majd ezt a kezdeményezést, sőt továbbmegyek, nagyon remélem, hogy minden egyes országgyűlési képviselő igennel fog szavazni erre a javaslatra, ahogy ez a szejmben is történt. Fontos megemlékezni azokról az évfordulókról, amelyek egyrészt lengyel oldalról 1956. június 28-át jelentik, a poznańi kommunistaellenes munkásfelkelést, másrészt pedig az ’56. október 23-án kezdődött forradalmat és szabadságharcot. A két nép akkor is kifejezte a szolidaritását egymással, és nagyon fontos az, hogy ezt ma, 2016-ban is minden lehetséges eszközzel megtegyük.

Nemrégiben, január végén, február elején Varsó­ban jártam egy konferencián, V4-es egyeztetésen, az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottságok között zajlott ez, és örömteli volt tapasztalni azt a baráti fogadtatást, ami lengyel oldalról bennünket ott körülölelt. Emellett pedig nagyon jó volt azt is tapasztalni, hogy amikor akár a bevándorlás kérdésében, akár az Európai Unió reformjával kapcsolatban hozzászóltam, akkor nemcsak lengyel oldalról, hanem cseh és szlovák oldalról is olyan hozzáállás volt tapasztalható, ami egyértelműen támogatta az általunk felvázolt törekvéseket.

Fontos tehát erősíteni a visegrádi négyek közötti együttműködést, de én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen további országokkal is ki kell egészíteni, gondolok itt elsősorban Horvátországra, de közép-európai szinten, úgy hiszem, hogy találhatnánk még partnereket akár a migráció kérdésében, akár az Európai Unió megújítása vonatkozásában, a termőföld ügyében, és számtalan más kapcsolódási pontra is lelhetünk akkor, ha tárgyalóasztalhoz ülünk, és számba vesszük azt, hogy mik is a közös érdekeink. Meggyőződésem az, hogy együtt sokkal erősebben tudunk fellépni uniós szinten, és ha ez az együttműködés kiegészül még a balti államokkal, akkor érdemi eredményeket is fel tudunk mutatni.

Fontosnak tartom még megjegyezni a Lengyelország melletti kiállás szükségességét. A Jobbik Ifjúsági Tagozatának volt ez ügyben egy akciója, és pártunk is kifejtette egyértelmű véleményét: nemtelen támadások érik lengyel barátainkat, és azt gondoljuk, hogy ugyanúgy, ahogy 60 esztendővel ezelőtt is kiálltunk egymás mellett, ez ma is erkölcsi kötelességünk. A magunk részéről tehát ez ügyben is minden tőlünk telhetőt megteszünk, és a további érdemi együttműködés vonatkozásában számíthatnak a Jobbik támogatására, ahogy természetesen az előttünk fekvő, a lengyel-magyar szolidaritásról szóló határozati javaslat esetében is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most pedig az LMP képviselőcsoportja részéről felkérem Ikotity István urat, hogy tartsa meg a hozzászólását. Parancsoljon!

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégeink! Ahogy Stanisław Worcell lengyel forradalmár olyan megindítóan és érzékletesen leírta 1849-ben: „Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” Ezt az örök barátságot Európában egyedülálló módon a két ország parlamentje 1997-ben törvényesen is megörökítette, és minden év március 23-án megemlékezünk róla.

A szoros magyar-lengyel kapcsolatok a középkorra nyúlnak vissza, a két uralkodóházat már az Árpád-korban dinasztikus kapcsolat fűzte össze. A XIV. században az Anjou-házi Nagy Lajos király idején perszonálunió fogta össze a két országot, Nagy Lajos király kisebbik lánya, Szent Hedvig pedig Lengyelország védőszentje lett. A lengyelek ma is legnagyobb uralkodóik között tartják számon Báthory István erdélyi fejedelmet, aki 1575 és 1586 között ült a lengyel trónon. II. Rákóczi Ferenc fejedelem lengyel földről hazatérve indította meg szabadságharcát. Az 1848-49-es magyar szabadságharc kiemelkedő tábornoka volt a lengyel szabadsághős, Bem József. Az elmúlt évszázad viharaiban Magyarország 1920-ban a csepeli Weiss Manfréd Művekben gyártott, 22 millió lövedéket tartalmazó szállítmánnyal segítette a lengyeleket a támadó szovjet-orosz Vörös Hadsereggel szemben, és amikor 1939-ben a hitleri Németország megtámadta Lengyelországot, Magyarország lengyel menekültek ezreinek adott otthont.

Az 1956-os lengyelországi poznańi felkelés, a len­gyelek szabadságküzdelme iránti szolidaritás hang­súlyos szerepet játszott a magyar forradalom ér­le­lődésében. 1956. október 23-án Budapesten ugyan­is a Bem-szobornál rendezték a nagygyűlést. A magyarok és lengyelek hősies megmozdulása a szabadság iránti örökös vágyunk és az Európa második világháborút követő erőszakos felosztásával az egész régió rabigában tartása elleni tiltakozásunk tanúbizonysága volt.

A nemzeteink által 1956-ban tanúsított, kölcsönös szolidaritás és segítség egy olyan különleges értéket képez, amelyre kötelességünk közösen emlékezni. A rendszerváltozás idején a lengyel Szolidaritás mozgalom szolgált példaképül a magyar ellenzéki erőknek. A két közép-európai ország egyszerre lett a NATO és az Európai Unió tagja, és 2011-ben Magyarország után az év második felében Varsó vette át az EU soros elnökségét.

(15.00)

De szóljunk pár szót a jelen értékeiről és kihívásairól is. A visegrádi négyek szervezete mint politikai integráció a közép-európai országok számára a legfontosabb XX. századi örökség. Ebben az évtizedben ismét felértékelődött a régiónk, egyrészt mint az EU keleti határa - elég csupán az orosz-ukrán konfliktusra gondolnunk -, másrészt mint az EU déli, keleti határa, amely a balkáni és migrációs turbulenciák során került a figyelem középpontjába. A V4-ek eddigi legfontosabb eredménye az orosz-ukrán háború eszkalálódásának csillapítása volt és maradt.

Nem hunyhatjuk be a szemünket afölött sem, hogy az EU Bizottsága a közelmúltban jogállamisági vizsgálatot indított a lengyel alkotmánybíróság és a közmédia átszabása miatt. Sajnos látjuk, hogy hazánkban a közmédia mára a pártállam hűséges, a Kádár-korszak korai időszakát idéző kiszolgálója lett. Ezért is fontos időben felemelni szavunkat a lengyel barátaink jogállamának védelmében.

Végezetül hadd idézzem báró Eötvös József szavait: „Emlékekből él az ember, s múltból él az emlékezet. Kinek nincs múltja, nem lehet jelene s jövője sem.” Ennek jegyében szeretném köszönteni a magyar-lengyel szolidaritás évét az LMP nevében. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most pedig a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja képviseletében Latorcai János alelnök úrnak adom meg a szót.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ryszard Terlecki Marsall Úr! Tisztelt Piotr Naimski baráti tagozati Elnök Úr! Tisztelt lengyel Vendégeink! Nagykövet Urak! Kedves Képviselőtársaim! Az a történelmi csillagpár Európa egén, amely Szent Adalberttől Szent Kingán, Szent Hedvigen, Báthory Istvánon keresztül napjainkig jellemzi a lengyel és a magyar nép történelmi múltját, barátságát, példa nélküli. A magyar-lengyel perszonálunió, Bem apó, Dembinszky és mások önfeláldozása a magyar szabadságért, az első világháborút követően a lengyeleknek nyújtott magyar segítség, a második világháború során befogadott lengyel, majd az 1956-os forradalmunk elbukása után befogadott magyar menekültek története örök kapocs a két nemzet életében.

Ebben a barátságban úgy tudunk egymásba kapaszkodni a legnehezebb időkben is, mint az a bizonyos két tölgyfa, amely gyökereivel, gyökérzetével és lombkoronájával egymásba fonódott. A talaj, amiből ez a fa kisarjadt, Európa vérrel és verítékkel áztatott szegletének, Közép-Európának a földje. Ebbe a földbe kapaszkodunk közös keresztény értékeinkkel és nemzeti hagyományainkkal. Innen kap erőt és tápanyagot mindennap a történelmi sorsközösségre és kölcsönös megbecsülésre épülő barátságunk, amely így fejlődhetett folytonosan új hajtásokat hozó, az idők és a történelem viharainak is ellenálló erős tölgyfává. Ennek a barátságnak a termése a mai határozati javaslat is, amelyet pénteken a lengyel parlament ünnepélyesen és egyhangúlag fogadott el. Sorsszerűnek látom azt, hogy minderre a kommunizmus áldozatainak magyarországi emléknapja és az elátkozott katonák holnapi lengyelországi ünnepnapja között került, illetve kerül sor.

De mi is az a szolidaritás, tisztelt képviselőtársaim, amelyre a mai határozat hivatkozik? A szociológiai meghatározás szerint a szolidaritás tudatosan vállalt lemondás, az egyéni vagy csoportérdek korlátozása annak érdekében, hogy a közösségen belül vagy más közösségek számára a társadalmi egymásra utaltságból fakadóan együttérzést fejezzen ki, segítséget nyújtson. Ez a szolidaritás több mint ezeréves közös múltunkban gyökerezik, és mind a mai napig formálja országaink sorsát. Közös történelmünk során egymásra utaltságunkat felismerve mind a lengyelek, mind a magyarok számtalanszor helyezték testvérnemzetük érdekeit a sajátjuk elé, nemegyszer vérüket is ontva a másikért.

Ennek egyik legszebb XX. századi példája az 1956. júniusi poznańi kommunistaellenes felkelés és az 1956. október-novemberi magyar forradalom és szabadságharc, amelyet sohasem feledhetünk. A százezres poznańi megmozdulás, az azt vérbe fojtó sortűz - amelynek áldozatait pontosan még ma sem ismerjük, de legalább száz főre teszik - híre felébresztette a lengyelek iránti szolidaritást hazánkban. Az egyetemeken, az ifjúsági szervezetekben, a Petőfi Körben folyó viták során ez a szikra lobbantotta lángra a társadalmi elégedetlenség parazsát, amely az elnyomó kommunista rendszert felperzselve elhozta a szabadság rövid, de felejthetetlen 13 napját.

De szolidaritásunk, tisztelt képviselőtársaim, nem csupán a történelem egy-egy rendkívüli eseményében ragadható meg, hanem a legegyszerűbb hétköznapi valóságban is: a virágzó kulturális és testvérvárosi kapcsolatok, az egyre szorosabbá váló gazdasági együttműködés, a turizmus évről évre közelebb hozzák egymáshoz a lengyel és a magyar embereket, segítenek megélni együvé tartozásunkat.

A lengyel-magyar barátságból és szolidaritásból erőt merítő V4-ek együttműködése már európai szinten is jelentős tényezővé vált. Felismertük, hogy problémáink és törekvéseink nemcsak a múltban, hanem a jelenben is közösek. A közép-európai népek, különösen a magyarok és a lengyelek rengeteg vérrel adóztak a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, azért, hogy saját útjukat járhassák. Ez a régió ma is a saját útját kívánja járni. Európához akarunk tartozni, egy olyan Európához, amely büszke keresztény gyökereire, amely a multikulturalizmus olvasztótégelye helyett hisz a nemzetek sokszínűségében; olyan Európához, amely elég erős ahhoz, hogy ne mástól várjon segítséget saját problémáinak megoldásához, hanem képes legyen azokon maga is felülkerekedni.

Mi, magyarok és lengyelek a történelem folyamán a nagyhatalmak szorításában sem vártuk soha, hogy mások cselekedjenek helyettünk. Ha a hatvan évvel ezelőtti poznańi és budapesti forradalmárok nem így gondolkodtak volna, a demonstráció után otthonaikba térnek, és ma már talán senki sem emlékszik rájuk. De ők mertek bízni, mertek bízni egymásban, mertek egymásból erőt merítve cselekedni. Talán ez a szolidaritás évének legfontosabb üzenete is: egymásban bízva, egymásból erőt merítve merjünk cselekedni!

A pillanatot megragadva innen mondok köszönetet lengyel barátainknak azért a kezdeményezésért és méltóságteljes, egyhangúlag meghozott döntésért, amellyel a 2016-os évet a lengyel-magyar szolidaritás évének nyilvánították, ezzel is kiemelten tisztelegve a hatvan évvel ezelőtti események előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Törekvéseink ugyan hatvan éve elbuktak, de szellemük végül mégis diadalmaskodott: a Szovjetunió felbomlott, a kommunizmus Európában megbukott, de mi, magyarok és lengyelek itt maradtunk, itt maradtunk, itt élünk vérrel áztatott földünkön, és hőseink áldozatvállalásából erőt merítve haladunk nap mint nap együtt a holnap felé. Isten éltesse a lengyel-magyar barátságot, Isten éltesse a lengyel-magyar szolidaritást! (Taps.)

ELNÖK: Most pedig visszaadom a szót Csúcs Lászlónénak, aki az előterjesztők nevében néhány rövid gondolatot kíván még elmondani. Parancsoljon!

(15.10)

DR. CSÚCS LÁSZLÓNÉ nemzetiségi szószóló: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Lengyel Vendégeink! Hálás vagyok mint lengyel és mint a lengyel nemzetiség képviselője ezekért az egységet, barátságot sugárzó felszólalásokért. Kérem, hogy egységünket, közös értékeinket, barátságunkat, vágyainkat ne hagyjuk szétverni, hanem pártpolitikai hovatartozástól függetlenül erősítsük!

Isten minket úgy segéljen, és örökéletű legyen a közmondás: lengyel, magyar két jóbarát, együtt harcol s issza borát. Köszönöm szépen. (Taps.)

Felszólalások:   31   31-50   51      Ülésnap adatai