Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Többször szó esett az antidiszkriminációs törvényről, ennek szükségességéről, mi több: hivatkozás is elhangzott.

Kurucsai képviselő úr felszólalásával egyébként nagymértékben egyetértve, egy mondata azért megragadt a fülemben, hogy európai direktíva előírja az önálló törvény alkotását egy önálló antidiszkriminációs törvényre. Nincs ilyen előírás. Az Európa Tanácsnak van egy irányelve, ez az irányelv azonban nem teszi azt szükségessé, hogy ez milyen formában történjék meg. Vizsgálják meg a tagállamok azt, hogy a nemzeti jogukban milyen diszkriminációs problémák vannak, de az említett uniós irányelv abban nem foglalt állást, hogy ez milyen szabályozási technikával történjen: egy egységes diszkriminációellenes törvénnyel vagy pedig ágazati törvényekkel.

(15.30)

Egyébként egész Európában összesen két olyan ország van, ahol ilyen általános diszkriminációs törvény van.

Ugyanerre az antidiszkriminációs törvényre hivatkozott Fodor Gábor képviselő úr, amikor Kaltenbach biztos úr javaslatát támogatta. Abban a vitában egyszer már elhangzott, hogy miért nem támogatjuk ezt a javaslatot: azért, mert ez csak a romakérdéssel foglalkozott. (Bauer Tamás: És?) Ez egyébként egyéb problémákat is felvetett volna, ha egy ilyen diszkriminációs csomag csak a romákkal foglalkozik.

A másik, amit ön is említett, Kósáné Kovács Magda elnök asszonynak a javaslata. Ez ettől már szélesebb volt, de amire az Igazságügyi Minisztériumban egy bizottságnak megbízást adtunk, az egy teljes körű joganyagnak az áttekintését jelenti, pontosan ennek az európai irányelvnek az alapján, és a gyakorlati érvényesülésnek az áttekintését is jelenti. A kormány egyébként nyitott szakmai kérdésnek tekinti ezt az ügyet, és ennek a szakmai munkának a befejeztével tesz majd javaslatot a szabályozási technikára. Ebben a bizottságban Kaltenbach Jenő biztos úr is és Kósáné Kovács Magda elnök asszony is meghívottként vesz részt, és szívesen várjuk az észrevételeiket.

Még két dologra szeretnék reagálni.

Lezsák Sándor felszólalása közben bekiabálás volt, hogy nem vettek fel a zámolyi romák ilyen támogatást. Vettek föl. Többen, személyesen vagy a képviselőik útján vettek fel segélyeket, ezt az önkormányzati felvételi ívekkel egyébként bizonyítani lehet, és erről a polgármester úr közvetlenül tájékoztatott engem mint a kisebbségekért felelős minisztert.

Amit Fodor képviselő úr elmondott, abban mi egyetértünk; mind a három kormánynak, de nem csak mind a három kormánynak, ötszáz évre visszamenőleg adósságunk van romakérdésben; mind a három kormánynak megvolt és megvan a maga lehetősége arra, hogy valamit tegyen. Ami nem szép dolog, az az egymásra mutogatás, hogy kinek a gondja-baja nagyobb. Én emlékszem a Rádió utcára. Senkinek nem hiányzott az a probléma sem, amikor 1996-97-ben egy lerombolt ház kapcsán, egy pattanásig feszült romakérdés kapcsán igen nehéz helyzetbe került nemcsak az önkormányzat, hanem az akkor kisebbségekkel foglalkozó kormányzat is, hogy milyen jó megoldást tud vállalni. Nyilvánvalóan nem ildomos ilyenkor egymásra mutatni; közös a felelősségünk abban, hogy a roma felzárkózás érdekében - nem azért, mert az Unió elvárja tőlünk, hanem azért, mert a nemzeti felzárkózásunknak is ez az egyik sarkalatos pontja - minél több roma vegyen részt az oktatásban, minél több roma vegyen részt képzésben, mert az egész problémának a gyökere abban rejlik, hogy alulképzettek, és hogy az alulképzettségük következtében igen nehéz a munkahelyhez jutásuk.

Még egy dologra szeretnék kitérni, ez a harmadik, ami egyébként igen nagy kihívást jelent: a Magyar Köztársaság csatlakozása az Európai Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményéhez, valamint a regionális vagy a kisebbségi nyelvek európai chartájához. Mindkét nemzetközi dokumentum előírja a részes államok számára, hogy a kisebbséghez tartozók, illetőleg a kisebbségi nyelveket beszélők jogainak érvényesülését elő kell segítenünk - ezzel egyetértünk. Ez a két dokumentum azonban arról is rendelkezik, hogy a kisebbségeket megillető jogok igénybevétele nem lehetséges a kisebbséghez tartozás vállalása és kinyilvánítása nélkül. A hazai kisebbségpolitikai gyakorlat és a nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumok rendelkezései között van bizony egy komoly ellentmondás, ennek az ellentmondásnak a feloldására nézve az elkövetkező hosszabb években közösen kell gondolkodnunk arról, milyen megoldásokat tudunk tenni. Ahogy azt Kurucsai úr mondta, reményeink szerint a mostani felmérésben már nem lesznek benne azok a félelmek, hogy a kisebbségek nem merik vállalni a kisebbséghez való tartozásukat. Talán már most el kellene kezdeni - és ez szintén közös felelősségünk - pontosan megismertetni a kisebbségi önkormányzatokkal és a kisebbségekkel a keretegyezmény és a nyelvi charta teljes szövegét ahhoz, hogy néhány év múlva, amikor regisztrációra kerül sor, akkor ne újként álljunk ez előtt a probléma előtt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)