Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezt a vitát a részletes vita során egyszer már lefolytattuk, és nagyon hasonló kérdések merültek fel akkor is az MSZP külpolitikával foglalkozó szakpolitikusai részéről. Ezért nem szeretném megismételni az akkori érveinket, de néhány vonatkozásban mégiscsak kitérnék a felvetettekre, hogy senkiben ne maradjanak kérdőjelek vagy elvarratlan szálak.

Először is szeretném azt hangsúlyozni, hogy ennek a törvénynek talán a legfőbb erénye az, hogy egyáltalán létezik, illetve várhatóan hatályba fog lépni, ugyanis soha korábban az elmúlt 26 év során a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem fogott neki egy ilyen átfogó külügyi törvény megalkotásának. Ez egy komoly hiátus volt, amit a jelenlegi kormány igyekezett legjobb tudása szerint pótolni.

Én azt elfogadom, hogy lehetnek olyan szakvélemények, amelyek azt mondják, hogy ennél messzebb is lehetett volna menni, ennél részletesebben is lehetett volna bizonyos aspektusokat szabályozni, viszont szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy ez egy kerettörvény, egyfajta alapja lehet egy hosszabb távon megalkotandó külügyi életpályának és egyéb vonatkozó alkérdéseknek, amelyeket valószínűleg nem is lehet ilyen gyorsasággal néhány hét alatt szabályozni.

Ettől függetlenül szeretném azt a vádat visszautasítani tisztelettel, hogy kapkodás jellemezte volna a törvény előkészítését. Hosszú hetek álltak mindenki rendelkezésére, hogy a véleményeit, illetve javaslatait, előterjesztéseit, módosító indítványait megfogalmazza, és ahogyan Mesterházy Attila képviselő úr utalt is rá, ezek közül néhány beépítésre is került a végső törvénytervezetbe.

Demeter képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy kárt nem okoz a törvény, ezt talán, ha az MSZP padsoraiból hangzik el, akkor ezt egyfajta dicséretnek is vehetjük. Engedjék meg, hogy annak vegyem, tehát olyan rossz nem is lehet, ha az MSZP így fogalmaz. És igenis, képviselő asszony, van néhány olyan nagyon fontos gyakorlati kérdés, amit a törvényjavaslat meggyőződésem szerint érdemben adresszál, érdemben szabályoz, ahogyan többen is említették például a javadalmazás kérdését, amit egyszerűen átláthatatlan káosz jellemzett korábban, és általában a Külügyminisztérium, a külügyi igazgatás működését jellemezte egyfajta rögtönzés, egyfajta ad hoc jelleggel való, napról napra való, egyik napról a másikra való döntéshozatal.

Ebben a két kérdésben mindenképpen azt gondolom, hogy objektíve bizonyítható, hogy előrelépést hoz a jelenlegi szabályozás, és amennyiben a korábban átláthatatlan szabályrendszert a legkisebb mértékben is egyszerűsíteni tudja, akkor már nem nevezhető hiábavalónak ennek a törvénynek a beterjesztése.

(19.00)

Még egyszer: egy külképviseleti életpályamodell megalkotását az egyéb hivatásrendek, egyéb szakágak mintájára mi is megfontolandónak és talán ildomosnak is tartjuk, és biztosíthatom arról a képviselő asszonyt, hogy erre még ebben a kormányzati ciklusban rá fogunk térni, amint lesz arra mozgástér, és lesz lehetőség.

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Néhány konkrétumra még kitérnék, amelyet felvetettek. Az, hogy a brüsszeli állandó képviseletnek az operatív fenntartása, működtetése kikerül a Külügyminisztérium, a Külgazdasági és Külügyminisztérium hatásköréből, azt gondolom, egy logikus lépés, ami abból következik, hogy 2014 nyarán szétválasztásra került a külügyi diplomácia, illetve az európai uniós ügyekkel való foglalkozás. Ez egy megalapozott lépés volt, azon véleményünkből ered, hogy az EU-s kérdések általában inkább tartoznak a belpolitika hatáskörébe, a belpolitikai vonatkozásuk erősebb, mint a klasszikus diplomáciai, ezt követte ez a szabályozás. Így helyreáll az az egység, helyreáll, letisztul az a rendszer, amely korábban még tartalmazott egy ilyen elemet, hogy az operatív működtetés nálunk volt, a Miniszterelnökségen pedig a politikaalkotás volt, ez most végérvényesen rendezésre kerül.

A vagyongazdálkodás kérdéskörében szintén egy külön előterjesztésben kívánjuk ezt a kérdést rendezni.

Ami pedig a diplomáciai karunk megfizetettségét illeti, teljesen jogos az az észrevétel, hogy Magyarország jelenleg a 28 európai tagország közül a 27. helyen áll ebben a vonatkozásban, ez, azt gondolom, az ország teljesítőképességétől elmaradó mutató, nyilvánvaló, hogy ennél Magyarország többre képes. Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 2017-es költségvetés hatalmas mértékű jövedelememelést tartalmaz egyéb vonatkozásokban, egyéb közszolgák és köztisztviselők vonatkozásában, nyilván priorizálni kell, és annak a követelésnek a kapcsán, amit az MSZP több ízben is megfogalmazott, a közelmúltban is, hogy a tanárokat, az orvosokat, az egészségügyben, az oktatásban dolgozókat jobban meg kell fizetni, azt gondolom, önöknek is el kell dönteniük, hogy mi a fontos. Mi meghoztuk azt a határozott döntést, hogy a diplomatáink fizetésének a rendezése ‑ kivéve a legkirívóbb egyenetlenségeket ‑ még várhat magára, bár megteszünk mindent, hogy ez is minél hamarabb megnyugtatóan rendezésre kerüljön.

Azt szeretném tehát hangsúlyozni, hogy azokat a kirívó egyenetlenségeket, amelyek valóban fennállnak a rendszerben a korábbi átláthatatlan vagy nehezen átlátható szabályozás miatt, azokat már a 2017. évben a költségvetési törvény előirányzása szerint rendezni fogjuk, és erre meg is van a költségvetési fedezet.

Mesterházy képviselő úrnak annyit mondanék még, hogy legutóbb a kiküldöttekkel kapcsolatban még talán az volt a legmarkánsabb észrevétele, az volt a probléma, hogy külföldi állampolgár ne lehessen diplomata, örömmel konstatálom, hogy a képviselő úrnak azóta volt alkalma részleteiben is átolvasni a törvényjavaslatot, mert abból kitűnik, hogy ebből természetesen semmi nem igaz. Soha nem javasoltuk tehát azt, hogy akár külföldi állampolgár is lehessen magyar diplomata, nagykövet, misszióvezető vagy akár beosztott diplomata. A Kttv. törvény szabályai vonatkoznak azokra a tisztviselőkre, akik diplomáciai pályát vállalnak, az pedig, hogy éppen valaki nem rendelkezik vagy rendelkezik magyarországi állandó lakcímmel, azt gondolom, nem egy releváns aspektus, amikor kiválasztásra kerülnek olyan személyek, akik adott esetben a legalkalmasabbak vagy a legalkalmasabbnak tűnnek az adott feladatra, de éppenséggel, mondjuk, életük egy jelentős részét külföldön töltötték, és napi szinten nem volt akár éveken keresztül kapcsolatuk Magyarországgal, ettől még lehetnek kitűnő nagykövetek vagy főkonzulok.

Összességében szeretném megköszönni a támogatást, amit az elmúlt hetekben kaptunk a törvényjavaslat tárgyalásának a különböző fázisaiban. Szeretném megköszönni az alelnök úrnak a méltatását. Azt gondolom, hogy mindenképpen előrelépés, egy 25 éves restancia rendezését jelenti ez a törvényjavaslat, és szeretném továbbra is az MSZP és a többi párt támogatását kérni abban, hogy miután leraktuk ezeket az alapokat, tovább tudjuk építeni a külgazdasági igazgatást, a külügyi igazgatást továbbfejlesztő és annak a részleteit kidolgozó szabályozást, beleértve a javadalmazás és az életpályamodell, valamint a vagyongazdálkodás szintén kiemelten fontos kérdéseit is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)