Felszólalás adatai

DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a múltat tudnám végképp elfeledni, azt az eltelt néhány hónapot, amikor önök minden olyan törvényt itt a parlamentben megszavaztak, kormánypárti képviselő hölgyek és urak, amelyeknek a következtében eljutottunk oda, hogy ma az egészségügyben egy eltorzult struktúrát és ehhez torzult finanszírozást kell megélnünk, és így kell a rendszert működtetnünk. Eltorzult a struktúra, mert körzővel és vonalzóval határozták meg az egyes súlyponti kórházakat és azok ellátási területeit. Eltorzult azért, mert bezártak kulcsfontosságú intézményeket, szétvertek orvoscsoportokat, orvosok keresik a helyüket, bizonyos területek, régiók, térségek bizonyos szakmák vonatkozásában ellátás nélkül maradtak, és folytathatom tovább.

Az a saláta, amire itt a miniszter úr utalt, salátatörvénynek nevezvén az előttünk lévő tervezetet, szétesett elemeire, ezt valahol össze kellene rakni. Kökény úr azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság egy olyan helyzetet teremtett, hogy a struktúrát finomra hangolni vagy módosítani kell. Egyetértünk ezzel, valóban, az Alkotmánybíróság kényszerhelyzetet teremtett, csak ne felejtsük el, hogy az alkotmánybírósági beadványokat mi készítettük. Akkor készítettük, és akkor tettük szóvá itt a parlamentben, amikor az egészségügy úgynevezett reformja körül óriási csaták voltak, mi ámokfutásnak minősítettük ezt, önök meg bennünket kútmérgezéssel és hisztériakeltéssel vádoltak.

Alkotmánybírósági beadványt készítettünk, és az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek tartotta a kapacitáskiosztás szabályait, hiszen annak sem a normatív alapjai nem voltak meg, és mindennemű szakszerűséget - gondolok itt elsősorban a térségi népegészségügyi adatokra történő kapacitásalapozásra - nélkülözött.

Valóban, ez a saláta vagy káposzta szétesett, és ha most könnyed szeretnék lenni, ami nehezemre esik, akkor kedvenc versemet idézném, ami arról szól, hogy össze kellene rakni ezt a szétesett rendszert. Romhányi versére gondolok. Azt mondja Romhányi, hogy "Az egymást támasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelei között tapasztalt képletet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most erre a torzsára sorjában visszatapasztjuk a letépett táposztó káposztaleveleket, akkor szakasztott helyesen fejesen szerkesztett káposztát képeztünk. Ez a lecke. Megértettétek?" - teszi hozzá.

Kérem szépen, ez a lecke. Szétesett az egészségügy, össze kellene rakni. Egy dolgot nem értek ebben a káposzta-, salátatörvénytervezet-csomagban, hogy ha már ez a kényszerhelyzet adódott, és azt mondják a tisztelt kormánypárti képviselők, hogy számukra jól jött ez a helyzet, akkor miért nem gondoljuk a nemzetközi gyakorlatnak, szakmai gyakorlatnak megfelelően újra át ez az egész egészségügyi struktúrát, ami ismétlem, torz, alkalmatlan a további működtetésre.

Mire gondolok? Arra gondolok, és itt a parlament soraiban beszéltünk már erről, magam is többször szóvá tettem, hogy a világ ma a kötelező általános egészségügyi, egészségbiztosítási ellátási rendszereit úgy tervezi, hogy egy adott populáción, egy adott országon belül térségi, epidemiológiai, népegészségügyi adatokat, trendeket vesz alapul. Valid megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam és egyéb, csecsemőhalandósági trendeket vizsgál - az országon belül, ha Magyarországra gondolok, óriási különbségek vannak ebben a tekintetben -, és megállapítja azt térségenként, ha tetszik, régiónként, hogy mik azok a prioritások, amelyeknek a figyelembevételével valamiféle esélyegyenlőséget lehetne teremteni, a nagyon egyenlőtlen népegészségügyi helyzetet - a leszakadókat a fent lévőkhöz közelítve - valahol rendezni lehetne. Prioritásokat, regionális prioritásokat kell a népegészségügyi trendek alapján fölállítani, és ezek mentén kell a forrásallokációt, a pénzelosztást megtervezni azért, hogy ebből a pénzfelhasználásból a rendszer a maximális, az optimális egészségnyereséget, populációs egészséghozadékot tudja produkálni.

Ez egy elismert rendszer, tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika, "evidence-based health policy", ahogy a nemzetközi irodalom taglalja. Szerintem itt lett volna a lehetőség, de talán még mindig itt lenne, hiszen ez a törvény még nincs elfogadva, hogy egy ilyen építkezésbe kezdjen Magyarország. Térségi, népegészségügyi adatok, trendek alapján történjenek meg a prioritások kijelölései, az ennek mentén történő forrásallokáció pedig a rendszernek az úgynevezett allokációs hatékonyságát biztosíthatná, és ezzel a populációs egészségnyereség optimális lehetne.

Ennek a megközelítésnek itt a törvényben semmiféle jelét nem találjuk. Felvetettem az egészségügyi bizottság ülésén kérdést intézve a miniszter úrhoz, hogy ha már ő a szakmaiságot akarja visszaadni ebben az egészségpolitikában - idézem szavait, amit most is elmondott: "az egészségügyet visszavezetem a szakma területére"; ez önkritika is egyébként a kormánypárti oldal felé -, akkor mi ezzel mélyen egyetértünk, de akkor tényleg történjék meg az úgynevezett finomra hangolás helyett a szakmai alapokon történő, epidemiológiai, népegészségügyi alapokon történő építkezést jelentő kapacitásmeghatározás és finanszírozási változások megtétele.

(9.20)

Azt is szeretném elmondani, hogy a kötelező általános egészségbiztosításban szükségletalapú ellátás folyik, a szükségletek pedig megint csak az előbb elmondott elvek alapján határozhatók meg. A szükségletek valójában redukált igényeket jelentenek, mert az egészségügyi szolgáltatásokkal szemben is, mint minden szolgáltatással szemben, differenciáltak az igények. De egy kötelező általános egészségbiztosítási rendszerben ezeket az igényeket társadalmi közmegegyezésben redukálják szükségletté. Hangsúlyozom, hogy társadalmi közmegegyezésben, konszenzusban redukálják szükségletté.

Ez a módosítás, ez a saláta- vagy káposztatörvény, módosító csomag nem is beszél szükségletről, nem beszél szükségletkommunikációról, nem beszél arról, hogy valahol az embereknek egyet kellene értenie abban - és ez most a gazdasági-pénzügyi világválság közepette még inkább izgalmas -, hogy a forrásokat figyelembe véve kellene az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség konfliktusában, ismétlem, valamiféle társadalmi közmegegyezésben meghatározni a szükségleteket, és ilyen értelemben szükségletalapúvá, másik oldalról finanszírozhatóbbá tenni az egészségügyi ellátórendszert.

Szeretnék néhány konkrétabb dolgot kiemelni ebből a törvénytervezetből, nem ismételve azt, amit képviselőtársam az előbb elmondott, inkább néhány dolgot egy kicsit jobban hangsúlyozva. Gondjaink vannak a régiókkal általában. Magyarországon nem volt közigazgatási reform, ilyen értelemben nincsenek közigazgatási régiók, legfeljebb európai tervezési statisztikai régiók analógiájára beszélhetünk régiókról. Tehát továbbra is a RET-ek szerepét még ebben a formában is kérdésesnek látjuk. A részletekbe majd a részletes vitában szeretnék belemenni.

Irányított betegellátás. Az irányított betegellátás kiértékelését meg kell tenni. Voltak kísérletek a szakmai értékelésre, ezeket soha nem vitte senki végig, és ki kell értékelni pénzügyileg, gazdaságilag is, hiszen az IBR-vállalkozásoknak nem volt szerződése az Egészségbiztosítási Pénztárral, nem álltak jogviszonyban az Egészségbiztosítási Pénztárral, ugyanakkor a pénztár milliárdokat utalt ki az irányított betegellátási rendszerben érdekelt vállalkozásoknak. Ezt meg kell vizsgálni, el kell számoltatni ezeket a vállalkozásokat, hiszen ezek közpénzek, ezek járulékokból befolyt közpénzek, amelyekkel a mindenkori hatalom köteles elszámolni, és ilyen értelemben elszámoltatni az ezeket a pénzeket elköltő vállalkozásokat.

Néhány dolgot a gyógyszer-kiskereskedelemről. Szeretném hangsúlyozni, hogy az igazán jó megoldás a patikák rendszerében továbbra is az lenne - és én nem látom ennek semmiféle alternatíváját -, ha a betéti társasági gazdasági konstrukcióban működő gyógyszertárakban a beltagi pozíciót bíró, személyi jogot bíró gyógyszerész a tulajdoni hányadát 50 százalék fölé vihetné - mi erre annak idején törvényt alkottunk, önök ezt megszüntették, amikor az újat életbe léptették, néhány nappal korábban, ez egy igen nagy baj volt -, hiszen egyébként a szakmaiság a gyógyszertárakban nem biztosítható.

Tehát ismétlem: a személyi jogú gyógyszerésznek, aki a betéti társaság beltagja, a tulajdoni hányadát 50 százalék fölé kellene emelni. Ha ez megtörténhetne, akkor nem kellene aggódni a gyógyszer-kiskereskedelem szakmaiságáért, akkor működhetne a gondoskodó gyógyszerészet, és egyáltalán az Európában elfogadott etikus gyógyszerészet a gyógyszer-kiskereskedelemben tovább működhetne.

A részletes vitában még fogunk foglalkozni a többi témával is, most egyelőre ennyit szerettem volna elmondani.

Köszönöm a szót, és köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)