Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány még 2016-ban döntött ennek az adóigazgatási törvénynek az újraszabályozásáról, ami a sajtóhírek szerint legalábbis nem haladt annyira gördülékenyen, hiszen a miniszterelnök úr több alkalommal is visszadobta átdolgozásra ezt a javaslatot, sajtóhírek szerint azért, mert elégedetlen volt az NGM munkájával.

Én azt sajnálom, hogy a miniszterelnök korábban más adóügyi szabályozások kapcsán nem volt ennyire finnyás, hiszen kicsit érdemes visszaemlékezni arra, hogy önök már 2010-ben azt ígérték, hogy egyszerűsítik az adórendszert, adókat szüntetnek meg, a miniszterelnök majdnem azt mondta, hogy olyan adórendszert fognak létrehozni, ami nem­csak teljesen átlátható, egyszerű, hanem tulajdonképpen mindenki boldogsággal fog adózni Magyarországon, és ezáltal nagymértékben nőni fog az adóbevétel Magyarországon. Ezért érdemes talán meg­nézni, hogy mi sikerült ebben az elmúlt, most már lassan nyolc évben, hiszen talán ennek fényében is értelmes és érdemes megvizsgálni azt, hogy hogyan kell hozzáállni ehhez a mostani elképzelésükhöz.

Kezdték azzal, és csak egy-két dolgot szeretnék kiemelni, ami talán legjobban fémjelzi az önök adóügyi változtatásait, kezdeném azzal, hogy megszüntették a minimálbér adómentességét, így ma, 2017‑ben valamennyi OECD-tagállam között Magyarország adóztatja legnagyobb mértékben, legkeményebben a minimálbért, és ezzel bizony milliós nagyságrendű foglalkoztatottat hoznak nehezebb helyzetbe, hiszen ez a minimálbéresek szempontjából egészen biztosan nem kedvező fejlemény.

Aztán kell hogy említsem az egykulcsos adórendszert. Mi mindig azt mondtuk, most is azt mondjuk, hogy ez az egykulcsos adórendszer egyik részről igazságtalan, hiszen azoknak kedvez, akiknek amúgy is magasabb a jövedelme, magasabb a fizetése, és azokat bünteti, akik kisebb keresetből kell hogy éljenek, miközben én értem, hogy önök nem tekintenek az adórendszerre bizonyos szempontból szociálpolitikai eszközként, de mégiscsak lehetne az adórendszernek és kellene hogy legyen az igazságosság okán egy ilyen kiegyenlítő szerepe. Tehát magyarul, a progresszív adórendszer az, amely az igazságosság és a társadalmi célok szempontjából megfelelőbb.

Arról nem is beszélve, hogy a költségvetés is hatalmas összegű bevételről mondott le ezáltal, hiszen egy komoly lyukat ütöttek ezzel a költségvetésen. Körülbelül 400-500 milliárdos költségvetési bevételtől esett el a magyar költségvetés e miatt az egykulcsos adó miatt. Teljesen természetes, hogy ezt a bevételkiesést a kiadási oldalon is sokan megszenvedték, így leginkább látható módon az oktatás, az egészségügy vagy éppen a szociálpolitika, hiszen csak úgy lehetett egyensúlyban vagy közeli egyensúlyban, korábbi egyensúlyban tartani a kiadásokat, az adósságot és a bevételeket, hogyha a kiadásokat csökkentették.

Ezért beszéltünk nagyon sokszor mi is arról, hogy önök tulajdonképpen nagyon komoly megszorításokat hajtottak végre az elmúlt nyolc évben, és ezeknek a megszorításoknak a legfőbb területe az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, és bizonyos tekintetben a nyugdíjasok is voltak. De említhetném azt is, hogy nem emelték hét éve a köztisztviselői illetményalapot. Tehát magyarul, még a bérrendezés tekintetében is komoly károkat okoztak ezzel az adópolitikával.

Aztán a harmadik, amit szeretnék említeni, hogy önök úgy aposztrofálták magukat 2010-ben, hogy önök lesznek az adócsökkentések kormánya, tehát kivezetnek nagyon sok adófajtát, csökkentik ezeknek az adóknak a mértékét Magyarországon. Ehhez képest az áfa Európában a legmagasabb áfakulcsot jelenti, 27 százalék, és ezt a kulcsot is sokan a szegények adójaként is szokták emlegetni, hiszen ezt mindenkinek ugyanúgy meg kell fizetnie.

De nem fukarkodtak az új adók bevezetése szempontjából sem. Néhányat hadd említsek: a végkielégítések különadója, a tranzakciós illeték, távközlési különadó, közműadó, biztosítási adó, baleseti adó, reklámadó, turizmusfejlesztési hozzájárulás, és még lehetne egyébként folytatni a sort azokkal az új adónemekkel, amiket önök hoztak be az elmúlt hét-nyolc évben.

Hiába ígérgették természetesen azt, hogy ezeknek az adóknak az egyik részét nem az adózók, az emberek fogják megfizetni, főleg azokat, amiket különböző különadókként aposztrofáltak, de hát természetes és világosan látható, hogy ezeknek az adóknak a mértékét egyszerűen a cégek, a szolgáltatók áthárították a lakosságra, és a sárga csekkekben megjelenik ez a különadó.

Igaz, hogy egy trükkös formában, hiszen közvetlenül nem érinti az embereket, de közvetve egészen biztosan ők azok, akik elszenvedik a különböző szolgáltatások árában az emelkedést, és ezáltal többet kell hogy fizessenek ezekért.

(10.40)

Az is világos, arról is beszélt a miniszterelnök valamikor korábban, hogy 2010-ben majd valamilyen söralátéten el fog férni az adóbevallás. Nemhogy söralátéten nem fér el, hanem még csak bonyolultabbá vált minden ezzel kapcsolatban. (Derültség a kormánypárti sorokban.) Az iménti példámat ideidézve ez az egyszerűsítés egyáltalán nem sikerült, hiszen a központi adók száma majdnem megduplázódott, 34-ről 60-ra emelkedett. Ahol pedig csökkentettek, ahogy már imént említettem, az szja-nál az egykulcsos adórendszerrel, de ha a cégekről beszélünk, akkor a társasági adó tekintetében, ott azt kell mondjam mind a kettőre, hogy igazságtalan módon tették ezt, ahogy az imént is említettem, illetőleg a saját kommunikációjukkal teljesen ellentétes módon.

Önök szeretik magukat úgy hívni, hogy önök a multinacionális cégekkel szemben, a bankokkal szem­ben politizálnak, és a magyar kis- és középvállalkozóknak segítenek. Ehhez képest ezek a tár­saságiadó-módosítások bizony pont a multiknak és a bankoknak kedveztek, hiszen ezek a változások közel 150 milliárd forintot hagytak a legnagyobb multinacionális vállalatoknál. Tehát azt lehet látni, vagy úgy lehet összegezni az önök adópolitikáját, hogy adócsökkentés a gazdagoknak, a multiknak, és adóemelés a minimálbéreseknek.

Egy ilyen folyamat után nagyon óvatosan nyúl az ellenzéki képviselő egy ilyen javaslathoz, és nagy odafigyeléssel olvassa el annak minden részét, hiszen a kommunikációval mindig ellentétesen cselekedtek, amikor adóegyszerűsítésről vagy éppen az adóigazgatás olyan típusú átalakításáról beszéltek, ami egyszerűsíti a hétköznapi adózók életét. Magyarul, nagyon nehezen lehet elhinni azt a szlogent, amit az in­doklásba is beírtak, hogy a kormány egyszerű rendszert és szolgáltató adóhatóságot akart létrehozni. Egészen biztosan a magyar vállalkozóknak más a véleménye erről a szolgáltató jellegéről az adóhatóságnak.

Ami látható magában a tervezetben, az, hogy a jogorvoslati rendszert szűkítik, az ellenőrzési részletszabályok egyszerű kormányrendeletekre hagyása önmagában sem nagyon támogatható, és most már azt sem lehet kizárni, hogy a korábbi taós ügyhöz hasonlóan egyébként további elrejtett módosítások is vannak ezekben a javaslatokban. Úgyhogy most szá­munkra ez úgy tűnik a korábbi előzmények egyértelmű folytatásaként, hogy olyan adóigazgatást akarnak létrehozni, amilyen adórendszert alkottak, azaz a saját érdekeik szerint valót, tehát a saját pártérdekeik szerint valót, illetőleg a saját haverjaiknak kedv­ező adóigazgatást. Hiszen az is látszik világosan, hogy az adórendszer átalakítása során azért mindig van­nak kivételek, és ezek a kivételek általában mindig fideszes vállalkozókhoz kötődnek vagy külön­böző haverokhoz, akár Andy Vajnához, akár bárki máshoz, aki az önök környezetében van.

Éppen ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója, ahogy az adótörvényeiket sem támogattuk, mert igazságtalan, átláthatatlan, szakmailag nem meg­ala­pozott, és csak a saját pártérdekeiket szolgálja, így ezt a törvénytervezetet sem fogjuk támogatni. Kö­szönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)