Felszólalás adatai

Az egyik az, hogy most már ne gondolkodjanak, már cselekedni meg nagyon nem tudnak, de azért tartsák szem előtt, hogy az átmenet időszakára olyan helyzetet teremtsenek, ahol munkahelyteremtések születhetnek, és nem úgy, mint ahogy eddig, hogy inkább csak a csökkenések valósultak meg.

Törekedjenek arra is, hogy azoknak az embereknek, akik elesetté váltak az önök jóvoltából fakadóan, legalább segítő kezet nyújtsanak annak érdekében, hogy újra pozicionálni lehessen majd őket egy működő világ keretei között a munkaerőpiac irányába. Ne akadályozzák azt, hogy azok az emberek, akik viszonylag alacsony, átlag- vagy átlag alatti jövedelemmel bírnak, még kevesebbet keressenek (sic!) az elkövetkezendő időszakban, úgy, ahogy azt három és fél éven keresztül meg kellett hogy tapasztalják. A rendeleti kormányzást pontosan ebből kifolyólag kerüljék, és ne akarják érvényesíteni, mint ahogy ennek a törvénynek a keretei között is megjelennek ennek a jegyei, valamint legalább a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben azoknak a rétegeknek, legyenek ezek a fiatalok, legyenek ezek a 45 év felettiek, akiket most likvidálnak a támogatotti körből, vagy épp a frekventált támogatotti körből, a kezét ne engedjék el, mert másképp, segítség nélkül nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. A munkaerőpiachoz illeszkedő munkavédelem, munkabiztonság tekintetében pedig lépjék túl önmagukat, valami mást csináljanak, mint amit három és fél éven keresztül tettek, és ehhez a Nemzeti Foglalkoztatási Alapban meglévő pénzforrásaikat pedig úgy használják fel, hogy abban egyrészt a decentralizáció is érvényesüljön, a helybeli döntések is, másrészt az aktív foglalkoztatáspolitikára sokkal több forrás jusson, mint ahogy jutott eddig részarányában.

Ha csak ezeket számításba veszi és megfogadja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nagyon sokat segít az elkövetkezendő kormányzás időszakához.

Elnök úr, köszönöm szépen.

(15.40)