Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon elhangzott Babák képviselő úrnak egy megjegyzése, és én ebből szeretnék kiindulni. Babák képviselő úr azt mondta, hogy ne örüljünk annyira annak a konvergenciaprogramnak, mert ez megszorításokkal, elvonásokkal, életszínvonal-csökkentéssel fog járni. Noha én Babák képviselő úrnak ezzel a megjegyzésével, ennek a megjegyzésének a szellemével nem értek ugyan egyet (Babák Mihály: Az a te bajod!), de a dilemmával egyetértek, amit megfogalmazott ebben a mondatában, hogy tudniillik adva van jelen esetben például a konvergenciaprogram, amely Magyarországnak jó, hiszen helyreállítja a pénzügyi bizalmat, helyreállítja a pénzügyi folyamatok egyensúlyát, ugyanakkor kényelmetlen, kellemetlen, sok keserűséget okoz. Olyan, mint a keserű orvosság, amit le kell nyelni annak érdekében, hogy meggyógyuljunk, vagy olyan, mint a gyógyító injekció, ami attól, hogy gyógyít, még fáj, ha belénk szúrják.

Ez a dilemma egyébként az egész zárszámadási vitán végigvonult. Hasonló módon vagy hasonló dilemma előtt állok most, amikor kezdjek-e el örvendezni azon, hogy a 2005-ös zárszámadás tükrében elmondhatjuk, hogy a felsőoktatás 2005-ben az előző évi teljesítéshez képest 35,7 milliárd forinttal költhetett többet, vagyis 10,1 százalékkal növekedett a felsőoktatásra fordított kiadások összege; hogy az egyéb oktatási funkciót ellátó oktatási intézmények az előző évi teljesítéshez képest 2,7 milliárd forinttal, tehát 7,3 százalékkal költhettek többet; hogy az önkormányzatok közoktatási célokra 2005-ben 62,3 milliárddal költhettek többet, azaz 7,7 százalékkal, mint ahogyan az előző évben tették, és a humán szolgáltatásokhoz nyújtott állami támogatások is jelentősen növekedtek.

Ezek önmagukban természetesen örömteli adatok, hiszen azt mutatják, hogy 2005-ben durván 100 milliárd forinttal fordíthattunk többet oktatásra, mint 2004-ben. Ennek én oktatáspolitikusként természetesen örülök. A giddensi harmadik útban hívő politikusként is örülök neki, hiszen valóban az egyetlen korlátlanul hozzáférhető tőke a tudás. Ha tehát 100 milliárd forinttal többet költöttünk arra, hogy több tudást szerezzünk, ez Magyarországnak mindenképpen jó. Ugyanakkor kénytelen vagyok elismerni azt a dilemmát, hogy a másik oldalon viszont ez a 100 milliárd forint éppen 100 milliárd forinttal növelte a magyar államháztartás hiányát 2005-ben, ami a legkevésbé sem mondható örömteli hírnek.

Fideszes képviselőtársaink ezt a dilemmát könnyedén megoldják ilyen munkamegosztásszerűen. Vannak politikusaik, akik a nemzethalálról, a népet megnyomorító megszorításokról, az árvák és özvegyek könnyeiről szónokolnak. Más képviselőtársaink pedig más vitákban a kormány szemére hányják az államháztartási hiányt, az államadósságot, a maastrichti kritériumok nem teljesítését, és természetesen azt sem szokták elmulasztani hozzátenni, hogy éltanulókból sereghajtókká váltunk. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Tények.) Nekem ez sajnos nem áll rendelkezésemre.

Ezt a fajta a hozzászólást ma itt most már jó 8 órával ezelőtt Tállai András képviselőtársunk adta elő, akinek a hozzászólása, meg kell mondjam, hogy a mai napon a számomra legmegdöbbentőbb hozzászólás volt. Tállai képviselő úr ugyanis azt mutatta be, hogy hogyan lehet önmagukban tökéletesen igaz és helytálló mondatokból egy velejéig hazug hozzászólást összeállítani. Ha emlékeznek még képviselőtársunk fölszólalására, ő az őszödi Gyurcsány-beszéd 58 másodpercéből kiragadott mondatok fényébe állította a 2005-ös év pénzügyi eseményeit, és állította be az egészet úgy, mintha ez így retrospektíve egy olyan folyamat volna, amelyet ördögi ármánnyal a kormány tudatosan hazudozva a választópolgároknak előadott. Ez természetesen, tisztelt képviselőtársaim, nincs így.

Természetesen elő lehet adni utólag kiragadva és számítva arra, hogy az ország népességének 90 százaléka nem fogja meghallgatni vagy elolvasni a miniszterelnök teljes őszödi beszédének 30 percét, ezt az 58 másodpercet ki lehet belőle ragadni (Babák Mihály: Az államháztartási törvény van napirenden.), és el lehet mondani, hogy íme, a miniszterelnök azt mondta, hogy hazudott. Érdekes módon azonban senki nem áll elő azzal, egy konkrét példával senki nem áll elő, hogy mit is hazudott a miniszterelnök, mit is hazudott a kormány, mit is hazudott a kormánytöbbség. (Babák Mihály: Mindent. Éjjel, nappal.) Ilyen példát önök nem tudnak, és nem véletlenül nem tudnak mondani, mert hiszen a miniszterelnök a hazugságot egészen másfajta értelemben használta. (Babák Mihály közbeszól.)

ELNÖK: Babák képviselő úr! (Csenget.) Babák képviselő úr, jelezni szíveskedjen, ha szólni kíván!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Hazudott-e tehát, tisztelt Ház, bárki is, és ha igen, akkor ki hazudott?

Tisztelt Képviselőtársaim! 2001 és 2006 között az átlagjövedelmek reálértéke 40 százalékot elérő mértékben növekedett. Eközben az ezt megalapozó GDP alig több mint 20 százalékkal nőtt. Ha van hazugság, amilyen értelemben a miniszterelnök a hazugságot használta, hogy nem néztünk szembe ezzel a ténnyel, nem állt ki egyikünk sem és mondta azt az ország lakóinak, hogy emberek, ez így nem mehet tovább. Nem lehet 20 százalék növekedésre 40 százalék életszínvonal-növekedést alapozni. Igen, ezt a miniszterelnök elismerte, ezt mi nem tettük meg, pedig meg kellett volna tennünk. (Babák Mihály: Na, látod!) És mit tett a Fidesz? A Fidesz azt válaszolta erre, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, ami önmagában is nyilvánvaló hazugság, de ráadásul azt ígéri, hogy tessék a Fideszre szavazni, és akkor még nagyobb jövedelememelkedés fog bekövetkezni, természetesen még kevésbé megalapozva a mintegy 20 százalékos gazdasági növekedéssel.

Megígértük 2002-ben a választási kampányban a 13. havi nyugdíjat. Betartottuk? Betartottuk. Kontur képviselőtársam ugyan majdnem kimondta, hogy önök kormányoztak, módjukban lett volna nem betartani az ígéretet, de aztán ezt gyorsan visszaszívta. Betartottuk az ígéretet. Mi volt ebben a hazugság? A hazugság ebben az volt, hogy miközben kifizettük a 13. havi nyugdíjat, beváltottuk az ígéreteinket, senki nem mondta, hogy bármennyire is megérdemeljék a nyugdíjasok ezt, nemcsak ezt, hanem akár 14. vagy 15. havi nyugdíjat is, az államháztartásnak a 13. havi nyugdíj kifizetése is hihetetlen megterhelést okozott, az eladósodásban, az államháztartás hiányában jelentős szerepet játszott.

Ígértünk adócsökkentést - bocsánat, ez valóban a miniszterelnök által használt értelemben hazugság volt. Kiállt erre a Fidesz azt mondani, hogy jó lenne a 13. havi nyugdíj, de ne tessék megadni, mert tönkretesszük vele az államháztartást? Egy csudát, kérem szépen! 14. havi nyugdíjat ígért ugyanarra a gazdasági növekedésre alapozva. Ígértünk és betartottuk az adócsökkentést. Csökkent az adóterhelés, 39 százalékról 36 százalékra csökkent az előző kormány négyéves ciklusa idején. (Babák Mihály: Hazudik.) Bírta ezt az államháztartás? Nem bírta. Ennyi bevételről az adott szerkezetben nem volt képes az államháztartás lemondani. Mit tett erre a Fidesz? Mondta azt, hogy emberek, jó volna adót csökkenteni, mert az nagyon fölpörgetné a gazdaságot, de nem lehet, mert az államháztartás ezt nem bírja? Nem! Ellenkezőleg, még nagyobb adócsökkentést, pontosabban 30 százalékos járulékcsökkentést ígért még rá az eddigiekre.

Megígértük a választási kampányban az 50 százalékos közalkalmazotti béremelést.

(19.50)

Az önkormányzatoknál dolgozó közalkalmazottak egyhavi keresete a 2001-es 68 383 forintról 2005 végére 149 425 forintra emelkedett. Ez jóval több mint a duplája, az inflációt is beleszámítva 70 százalékos reálbér-emelkedést jelent az önkormányzatoknál dolgozó közalkalmazottak esetében.

Tisztelt Ház! Ez nagyon erőteljesen megterhelte az államháztartást. Ebben az értelemben hazugság volt, ahogyan a miniszterelnök használta, hiszen az államháztartás nem bírta el ezt a hihetetlen növekedést, és egyikünk sem állt ki és mondta azt, hogy ezt így nem lehet csinálni. Kiállt erre a Fidesz mondani ezt? Egy csudát, kérem szépen! Azzal revolverezett minket, hogy nem adunk elég pénzt a közalkalmazottaknak, az orvosoknak, a pedagógusoknak, a búrnak, a búrnak a búrkalappal több pénzt kellene adni.

Hasonlóképpen elhangzott az, kétségtelen, a miniszterelnök a beszéde hevében retorikai túlzásként mondta, hogy nem csináltunk semmit. Tényleg nem csináltunk semmit? Tállai képviselő úr is mondott egy-két dolgot, természetesen csak negatívat, hogy mit csináltunk, de azért azt gondolom, hogy csináltunk. Igenis csináltunk! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vitatkozol a miniszterelnököddel. - Gőgös Zoltán: Ne zavard a hozzászólót. - Babák Mihály: Elszabtátok.) Átszabtuk például a családtámogatási rendszert úgy, hogy az ne kerüljön többe, mint korábban de lényegesen segítse inkább az alacsony jövedelműeket, a legelesettebbeket. Ezt megcsináltuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök mondták azt, hogy ez helyes, végre a kormány csinál valamit? Nem! Álló évben azt hallgattuk, hogy a kormány elveszi a rászorultaktól, vagyis a legmagasabb jövedelműektől az adókedvezményeket.

Megváltoztattuk az otthonteremtési támogatásokat. Tisztelt Ház! Ha volt valaha hazugság, a Fidesz-kormánynak az a hazugsága volt a legnagyobb, hogy azt az otthonteremtési támogatási rendszert hosszú távon lehet bírni egy államháztartásnak. Még megfejelték azzal is, hogy ezzel nagyobb bevételre tett szert az állam, mint amennyi támogatást ad. Ha ez igaz lett volna, akkor a szufficites költségvetés titka az lenne, hogy minél nagyobb arányban kell támogatott lakáshiteleket adni, ez lenne a világ legegyszerűbb dolga, mindenütt minden kormány szufficites költségvetéssel rendelkeznék, és még népszerű is volna. Sajnos, ennyire nem egyszerű a helyzet. Azt az otthonteremtési támogatási rendszert nem lehetett bírni, a költségvetés összerokkant volna bele. Léptünk, átalakítottuk, igazságosabbá tettük, a rászorultabbaknak több pénzt juttattunk, a befektetési célú támogatásokat megvontuk. Mit tettek önök? Azt mondták, hogy azt kell folytatni, amit önök elkezdtek.

Ugyanez a helyzet a gáz és villanyáram esetében. Nem tett eleget az előző kormány a gázárak ügyében, ez kétségtelen. Engedte ugyan emelkedni a gázárakat, de egy olyan kompenzációs rendszert léptetett életbe, ami legalább sávosan kárpótolta azokat, akik kisfogyasztók, ennek megfelelően vélhetőleg az alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartoztak. Ez igazságosabb volt, mint mindenkinek egyformán gázártámogatást adni, de azért nem volt igazán igazságos, hiszen az úszómedence fűtéséhez is csakúgy fel lehetett venni ezt a támogatást, mint a lakás fűtéséhez.

Tisztelt Ház! Önök azt mondták, hogy ez így nem jó, a gázártámogatásba bele fogunk rokkanni, 650 milliárd forintnyi ártámogatást egy évben nem bír el ez a költségvetés, tessék ezen jobban faragni? Nem, önök további 10 százalék gáz- és villanyárcsökkentést ígértek a választási kampányban.

Tisztelt Ház! Ebben a zárszámadási vitában talán a leggyakrabban használt szó a hazugság volt. Azt gondolom, az elhangzott példák is azt mutatják, hogy nem egy-egy politikus, nem egy-egy politikai párt csapta be a választókat, nem egy-egy politikai párt hazudott a magyar választópolgárok szemébe. Az történt, hogy mindannyian egymásra ígértünk, felelőtlenül, úgy, hogy azt az államháztartás nem bírta volna el. A miniszterelnök, tisztelt Ház, ezzel a gyakorlattal akart szakítani. Önök szemlátomást nem akarnak vele szakítani.

Tállai képviselő úr hozzászólásában minden mondatot azzal kezdett, nem fogják elhinni. Hát én tényleg nem hittem el. (Taps az MSZP soraiban.)