Felszólalás adatai

Nem is olyan rég, egy évvel ezelőtt egy Pest megyei településen együtt avattunk egy emlékművet annak az ötszáz kitelepített embernek az emlékére, akik a kuláküldözés áldozatai voltak. Az elmúlt egy évben számos településen került sor emléktáblák, szobrok állítására az áldozatok tiszteletére. Együtt emlékeztünk egy évvel ezelőtt a Hortobágyra és a Nagykunságra kitelepített kulákcsaládok ezreire, akik a Rákosi-korszak áldozatai voltak.

Hogyan is indult a kuláküldözés? 1948. augusztus 20-án Kecskeméten Rákosi Mátyás meghirdette a szövetkezetesítést, lényegében meghirdette a kuláküldözést. 1948 és '53 között mintegy 71 ezer kulákcsaládot tartottak nyilván. Kik is voltak ezek a magyar parasztság gerincét, az agrárközéposztályt képviselő magyar kulákcsaládok? Rákosiék szerint a 25 holdon felüli kis- és középbirtokosok számítottak kulákoknak.

Mit jelent ez a szó? A magyar nyelvben nem létezik ehhez hasonló szinonima, ez a szó egy szovjet import volt, a hazai internacionalisták importja a szovjet birodalomból. A kuláküldözés révén elvették a családok földjét, a házaikat, az eszközeiket, megalázták, megnyomorították őket. Minden nyilvántartás mellett - az óvodai nyilvántartástól a halotti bizonyítványig, ahogy képviselőtársam is említette - ott szerepelt a megkülönböztető K betű, ami a kulákságra engedett következtetni.

A kulákság elleni harc kezdetben adminisztratív jellegű volt, majd fokozatosan követte a fizikai megtorlás, a fizikai felszámolás szándéka. Külön büntető tényállás fenyegette őket, az úgynevezett közellátás érdekeit veszélyeztető bűntett fogalmának a meghatározása. Százakat ítéltek halálra, agyonvertek vagy halálra kínoztak. A szocialista rendszer lényegéhez tartozott a társadalom megtörése, a lakosság félelemben tartása. A kulákság üldözésének ez volt a vezérgondolata. Szembeállították a vidék és a város lakosságát, megkezdődött a kulákok kitelepítése és üldözése.

1950 és '53 között 600 ezer termelő hagyta el a mezőgazdaságot, 600 ezer kis és közepes magyar mezőgazdasági vállalkozás szűnt meg. 1953 tavaszán közel 900 ezer holdat tartottak nyilván az elvett földek vonatkozásában mint állami tartalékföldeket, ezt mind a kulákságtól vették el. 1952-ben a rossz termés következtében megkezdődött a padláslesöprés, nemcsak az eszközeit, a földjét, a vagyonát vették el a kulákságnak, hanem elvették az általuk megtermelt terményeket is.

Lényegében 1953-ra eltűnt a magyar vidékről a földet művelő, gazdálkodni tudó földműves réteg. Eltűntek a kulákok, eltűntek a kis és közepes magyar paraszti birtokok. Péter-Pál napján - ahogy képviselőtársam is mondta -, az aratás napján, június 29-én ezekre az áldozatokra emlékezünk, és ezek előtt az áldozatok előtt hajtjuk meg a fejünket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)