Felszólalás adatai

Arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy akkor, amikor ez a Horváth-jelentés napvilágot látott, az LMP számára az igazán megrázó nem is az volt, hogy történnek egy közigazgatási szervnél vagy történhetnek visszaélések, akár korrupciógyanús ügyek. Mondhatnám némi iróniával, hogy ezt már tulajdonképpen meg is szoktuk. Ami igazán brutális ebben a Horváth-jelentésben, az az, hogy meglehetősen szakszerű és logikus okfejtéssel arról szól, hogy a magyar nemzetgazdaságból éves szinten legalább 1000 milliárd forint ki lehet szivattyúzni, hiszen az az összeg, amelyről a Horváth-jelentés szól, jórészt egyébként multinacionális cégeken keresztül kimegy Magyarországról. Innentől kezdve ez a kérdés nem pusztán a szokásos párbaj a kormány és ellenzék vagy különböző parlamenti pártok között, hogy milyen korrupciós jelenségek vannak Magyarországon.

Ez a kérdés egy alapvető gazdaságstratégiai kérdés, ami tulajdonképpen a rendszerváltás óta lóg a levegőben. Mit kezd Magyarország azzal a helyzettel, illetve a magyar gazdaságpolitika mit kezd azzal a helyzettel, hogy az elmúlt 25 év másról sem szólt, mint hogy a siker kritériuma annyi, hogy hogyan alakul az ország külföldi tőkevonzó képessége, és ennek érdekében tulajdonképpen a mindenkori magyar hatalom bármire hajlandó a különböző betelepülő multinacionális cégek érdekében. Ez a Horváth-jelentés arról látlelet, hogy adott esetben még az is elképzelhető, hogy a magyar hatalom elnézőbb különböző külföldi nagybefektetőkkel szemben, és nem érdekli az, hogy emiatt egyébként olyan mennyiségű pénz áramlik ki a magyar nemzetgazdaságból, ami, ha itt lenne, termelne, a helyi gazdaságot erősítené, és nem utolsósorban - 2007-tel datálódik a Horváth-jelentés által vizsgált időszak -, nem utolsósorban a Gyurcsány-, Bajnai- és Orbán-csomagokra nem, vagy semmiképpen sem ebben a mértékben lenne szükség, ha ezek a pénzek meglennének az államkasszában.

Szeretném azt is elmondani, hogy akkor, amikor Ángyán képviselőtársammal ezt a vizsgálóbizottsági indítványt előterjesztettük, mi nem azt mondtuk, és nem is mondhatjuk azt, hogy amit Horváth András leírt, az az utolsó betűig úgy igaz, ahogy leírta. Egy nagyon érdekes etikai, logikai helyzetben vagyunk, tudniillik jelen tudásunk alapján nincs, illetve nem lehet egyetlen képviselő sem a Magyar Országgyűlésben, aki azt kijelenthetné, hogy ami ebben a jelentésben van, az úgy, ahogy van, igaz, de éppúgy nem lehet egyetlenegy olyan képviselő vagy államtitkár a Magyar Országgyűlésben, aki bátran - és úgy, hogy utána vállalja azt is, hogy tükörbe néz - kijelenthetné azt, hogy az, ami a Horváth-jelentésben van, az úgy, ahogy van, hazugság.

Éppen ezért egy felelős kormánynak az lett volna a dolga, hogy a jelentés napvilágra kerülése után maga kezdeményez egy tisztességes vizsgálatot, és a kormánypárti frakció maga áll elő egy vizsgálóbizottsági javaslattal. Hiszen, amikor Ángyán Józseffel ezt a vizsgálóbizottsági indítványt megfogalmaztuk, pontosan tisztában voltunk nemcsak azzal a meglehetősen szerencsétlen országgyűlési törvényi rendelkezéssel, amelyik expressis verbis kizárja azt, hogy a vizsgálóbizottsági munka folyamatban lévő büntetőügyekre irányulhat, nemcsak ezzel voltunk tisztában, hanem azzal is, hogy mielőtt ez a passzus életbe lépett volna, akkor is elképzelhetetlen volt, és a parlament alkotmányos szerepével összeférhetetlen, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság átvegye egy nyomozó hatóság szerepét. Egy vizsgálóbizottságnak és konkrétan a NAV-ügyben kezdeményezett vizsgálóbizottságnak minden tévedés és Habony-művekben kitalált félremagyarázás ellenére nem az a célja, hogy föltárja az adócsalásokat, a parlamenti vizsgálóbizottság nem erre van. Önök, fideszes képviselők annak idején kezdeményeztek ilyen vizsgálóbizottságokat, amelyik szocialista vagy exszocialista politikusok adócsalásait lett volna hivatott föltárni.

(22.30)

Kezdeményeztek, ugye, a Tocsik-ügyben is vizsgálóbizottságot, ami konkrét bűncselekmények föltárására van. Ez a mi felfogásunkkal egyébként ellentétes. Nekünk eszünk ágában nem volt olyan vizsgálóbizottsági indítványt előterjeszteni, amely konkrét bűncselekmények feltárására szolgál. Mi azt mondjuk, a parlamentnek az a feladata, hogy ellenőrizze a kormányt, ennek egy elég hatékony eszköze, ha adott ügyek megvizsgálására vizsgálóbizottságot küld ki.

Az indítványunk szerint három pontot fogalmaztunk meg. Nézze meg, hogy a NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságánál, illetve ennek jogelődjénél milyen törvénysértéseket tártak fel az elmúlt években. Nyilvánvaló, hogy ott, ahol feltártak törvénysértéseket, most nincs folyamatban büntetőeljárás, mert egyébként ezek már lezárt ügyek lettek volna. Mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy egyébként milyen típusú törvénysértéseket tártak föl a NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságánál. Másodsorban, tulajdonképpen egy elemzésre vagyunk kíváncsiak, hogy a kiemelt adózók által befizetett adó, feltárt adóhiány, a velük szemben alkalmazott szankció, valamint a kisebb cégekre vonatkozó hasonló adatok hogyan aránylanak egymáshoz képest. Miről beszélünk?

A szabadságharcos kormány az álarc mögött folyamatosan köti a stratégiai partnerségi megállapodásokat úgynevezett kiemelt adózókkal. Szeretnénk kapni egy képet arról, hogy a velük szemben alkalmazott módszerek, szankciós eszközök, illetve a náluk feltárt adóhiány, illetve amit a kisvállalkozóknál feltárnak adóhiányt és az ott alkalmazott eszközök mit mutatnak. Ez nem büntetőeljárásban tisztázható kérdés. Az ilyen gyakorlatot, ha maga a kormányzat nem tisztázza, a parlamentnek kell tisztáznia.

Harmadrészt pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy a vizsgált időszakban történt-e beavatkozás kormánytagok, képviselők, magyarul, a politikai elit részéről egyedi ügyekben. Ez valóban fölvethet büntetőjogi vonatkozásokat, viszont nem tudunk arról, hogy egyetlen politikus ellen, a politikai elit egyetlen tagja ellen ilyen büntetőeljárást valaha kezdeményeztek volna ebben az országban. Mi kíváncsiak vagyunk arra, hogy ilyen intervenció a vizsgált időszakban történt-e. És nem utolsósorban kíváncsiak vagyunk arra, Cséfalvay államtitkár úr, hogy amikor önök multikkal tárgyalgatnak, stratégiai partnerségi megállapodásokat készítenek elő, megnézik-e azt, hogy ezek a stratégiai partnerek egyébként a tőlük elvárt adómennyiséget befizetik-e a magyar államkasszába. Megnézik-e azt, hogy ezek a cégek, például transzferárazással, mit szivattyúztak ki ebből az országból az elmúlt 10-15-20 évben? Erre vagyunk kíváncsiak.

És a vizsgálóbizottsági indítvány természetesen nem pusztán a jelenlegi kormányzati ciklust vizsgálja. Horváth András jelentésében, ugye, 2007-tel datálja a visszásságokat, 2007-ben történtek olyan szervezeti átalakítások, amelyek állítása szerint előidézhetnek vagy legalábbis megteremtették a lehetőségét ilyen visszaéléseknek. Mi azt mondjuk, hogy számoljunk vissza még egy ciklust, 2002-vel indul el ez a vizsgálat reményeink szerint. Nézzük meg, hogy 2002 óta történtek-e olyan szervezeti, személyzeti átalakítások az adóhatóságnál, amelyek egyáltalán lehetővé teszik azt, hogy ilyen visszaélésekre sor kerülhet. Az, hogy egy központi államigazgatási szervnél történtek-e olyan szervezeti változások, amik egyébként előidézhetnek ilyen volumenű csalásokat, ez megint csak a parlament dolga.

Ami a kormányzat dolga lenne, hogy tisztességes vizsgálatot folytasson le a Kehi, ne egy hétvégén, tessék-lássék módon, és a vizsgálat eredményét haladéktalanul hozzák nyilvánosságra. Addig is a parlamentnél van a labda. És én nagyon inteném a kormánypárti többséget, hogy megpróbálja elgáncsolni egy alamuszi módosító indítvánnyal ennek a vizsgálóbizottságnak a munkáját, amellyel egyébként a gyanút teljes egészében a Fidesz-KDNP magára fogja húzni.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)