Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Most, tisztelt Országgyűlés, soron következik a Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának megkezdése. (Az MSZP-frakció képviselői elhagyják az üléstermet. - Szórványos taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Egy perc technikai szünetet tartunk, hogy mindazon képviselőtársaink, akik halaszthatatlan közfeladataik ellátása érdekében elhagyják az ülésteremet, zavartalanul tudjanak távozni. (Rövid szünet.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk az ülésünket. Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság önálló indítványát H/2057. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Mielőtt megadnám a szót Salamon László bizottsági elnök úrnak, a napirendi pont előadójának, ülésvezetési kérdésben kell határoznia az Országgyűlésnek. Balczó Zoltán alelnök úr jelezte, hogy fel kíván szólalni a Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája során, ugyanakkor az Országgyűlés elnökének felkérése alapján ma az ülést is vezeti. Ezt azonban a Házszabály rendelkezései alapján csak akkor teheti meg, ha az Országgyűlés ehhez hozzájárul. Ezért tisztelettel kérdezem az Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Balczó Zoltán alelnök úr az előterjesztés vitája során vezesse az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége hozzájárult ahhoz, hogy az alelnök úr vezesse az Országgyűlés ülését a vita során.

Miután ülésvezetési kérdésben döntés született, most megadom a szót Salamon László bizottsági elnök úrnak, a napirendi pont előadójának, 60 perces időkeretben. Kérem, képviselő úr, fáradjon az előadói emelvényre. (Dr. Salamon László a szónoki emelvényre lép.) Képviselő úr, öné a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság feladatát elvégezte, Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló javaslatát múlt év december 20-án az Országgyűlés elé terjesztette. Ezzel a tavaly nyáron útjára indult alkotmányozási folyamat új, magasabb szintű szakaszába lépett.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt alkotta pártszövetség kezdettől fogva arra törekedett, hogy Magyarország új alkotmányának megalkotását a lehető legszélesebb alapokra helyezzük, a lehető legteljesebb egyetértésre alapozzuk. Ennek a célnak az érdekében szorgalmazta az alkotmányozással kapcsolatos közös gondolkodásnak a magyar jogalkotás során eddig még példa nélküli társadalmi dimenzióit, amelyekről részletesen is szólni fogok, és ennek érdekében nem lép át könnyedén azon, hogy az ellenzéki pártok a múlt év ősze óta távol maradnak az alkotmányozástól. Az elmúlt héten az ellenzéki pártok közös munkánkba történő visszatérésének elősegítése érdekében a Fidesz-KDNP frakciószövetsége azt a döntést hozta, hogy lemond az új alkotmány alapelveiről szóló javaslatnak kötelező jogi érvényre emeléséről. Így megteremti annak lehetőségét, hogy ne csak az alkotmány-előkészítő eseti bizottság javaslatában foglalt alkotmánykoncepció szolgáljon egyedüli tárgyalási alapként, hanem legyen módjuk az ellenzéki pártok képviselőcsoportjainak arra, hogy az alkotmányozás folyamatában saját elképzeléseiken alapuló törvényjavaslataikat mint lehetséges alternatívákat a tárgyalás és vita részévé tegyék.

(9.50)

Ennek érdekében Lázár János és Harrach Péter frakcióvezető urak módosító javaslatukat már előterjesztették, és ennek, illetve az említett politikai szándéknak ismeretében a bizottság javaslatának a természete óhatatlanul megváltozik - a továbbiakban azt nem szavazásra bocsátandó alkotmánykoncepciónak, hanem vitaanyagnak tekintjük, olyan, az Országgyűlés alkotmányozó tevékenységét szolgáló támogatásnak, amely az új alkotmány egyik lehetséges alapelvi rendszerét képezi. Mindez nem változtat azon a Házszabályon alapuló kötelezettségemen, hogy az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnökeként a bizottság javaslatában testet öltő elveket kifejtsem, az azok alapjául szolgáló argumentumokat előadjam, és egészében az alkotmánykoncepció ügyét a bizottság képviseletében védelmezzem. Ezt annál inkább is örömmel teszem, mivel a bizottság javaslatában megfogalmazott alapértékekkel, a koncepció alapirányaival és az abban szabályozott legtöbb részletkérdéssel magam is egyetértek és azonosulok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország történelmének alkotmányozó korszakaiban még soha nem nyitották olyan szélesre a kapukat a társadalom előtt, mint ahogy azt mi most megtettük. Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság kerülni kívánta azt a helyzetet, hogy saját elképzeléseinek mintegy foglyává válva ne legyen kellően fogadókész a társadalom és a közvélemény javaslataira, véleményére, ezért mielőtt a koncepció kimunkálásához fogott volna, igyekezett előzetesen ezeket a véleményeket, javaslatokat, észrevételeket megismerni. Bizottságunk felkérte az alapvető államhatalmi ágak, a jelenlegi alkotmányban nevesített állami szervek képviselőit és vezetőit, a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatokat, a helyi önkormányzati szövetségeket véleményeik, javaslataik közlésére. Bizottságunk hasonlóképpen felvette a kapcsolatot az egyetemek alkotmányjogi műhelyeivel, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetével annak érdekében, hogy az alkotmányozással kapcsolatos nézeteiket megismerhessük. Külön véleményt kértünk a képviselőcsoportok által megnevezett 5-5, azaz összesen 25 társadalmi szervezettől, köztük a legjelentősebb egyházaktól. Ezen túlmenően a bizottság lehetővé tette azt is, hogy a testület címére bárki, legyen az magánszemély vagy más további társadalmi szervezet, szintén elküldhesse észrevételeit, és azok - hasonlóképpen a véleményadásra felkért szervezetek javaslataihoz - felkerüljenek a testület honlapjára.

Az alkotmánykoncepció bizottsági elfogadásáig, azaz 2010. december 20-áig összesen 247 beadvány érkezett bizottságunkhoz. Véleményt nyilvánított többek között tíz egyetemünk közül nyolc egyetem jogtudományi karának vagy alkotmányjogi tanszékének oktatói közössége, és a megküldött tanszéki, kari álláspontok mellett vagy helyett 15 neves egyetemi professzor, illetőleg oktató juttatta el hozzánk véleményét, javaslatát, korábbi cikkeit, tanulmányait. Szükségesnek tartom megemlíteni az Akadémia Jogtudományi Intézetének véleményét is. Felkérésünket mindösszesen három társadalmi szervezet utasította el. Az alkotmányozás néhány zsigeri ellenzője által meghirdetett társadalmi bojkott tehát csúfos kudarcot vallott. Mint arra már utaltam, egy ideig a három ellenzéki párt is részt vett a bizottság munkájában, a részkoncepciókat kidolgozó munkacsoportok tevékenységében, és közülük kettő távozását nem az alkotmány-előkészítő bizottság tevékenységével vagy döntéseivel indokolta.

Az alkotmánykoncepció kidolgozásával párhuzamosan számos konferenciára, kerekasztal-beszélgetésre, szimpóziumra is sor került. Különösen az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem jeleskedett az alkotmányozással kapcsolatos kérdések megvitatását szolgáló rendezvények terén. Bizottságunk az elmúlt hetekben három közmeghallgatást is tartott, amelyek során a munkavállalói és munkaadói érdek-képviseleti szervek, az egyházak, valamint a karitatív szervezetek képviselői nyilvánították ki a már benyújtott koncepcióval kapcsolatos véleményüket. A nemzeti konzultáció, mint tudjuk, a közeljövőben is folytatódni fog. A nagyszámú beérkezett észrevétel és javaslat nem kis mértékben segítette az alkotmány-előkészítő eseti bizottság munkáját az új alkotmány koncepciójának kidolgozásában.

Itt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki szívén viselve Magyarország új alkotmányának ügyét, megtisztelte bizottságunkat véleményével és észrevételeivel. Külön köszönetet kell mondanom felkért szakértőinknek, akik a bizottság mellett nagy szerepet játszottak a koncepcióformálásban: Patyi András egyetemi docens úrnak, a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kara közigazgatási tudományok tanszéke vezetőjének, Varga Zs. András egyetemi docens úrnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara közigazgatási jogi tanszéke vezetőjének, Szalay Péter ügyvéd úrnak, illetve Seereiner Imre egyetemi adjunktus úrnak, aki szintén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Kara közigazgatási jogi tanszékének oktatója.

Tisztelt Országgyűlés! Áttérve az alkotmányozás érdemi témáira, az első kérdés, hogy miért van szükség új alkotmányra. Egy esztendeje folyik erről a diskurzus, mégsem fölösleges az alkotmányozás indokainak rövid összegzése. Alkotmányozási kényszerről valóban nem beszélhetünk abban az értelemben, ahogy az 1848-ban, 1920-ban, 1945-ben vagy 1989-ben fennállott. Alkotmányozási kényszer valóban nincs; de alkotmányozási kötelezettségünk igenis van. Ez világosan következik a jelenlegi alkotmányunk átmeneti korszakra szóló, ideiglenes jellegéből. Mostani alkotmányunk preambuluma maga utal az új alkotmány megalkotásának szükségességére és ebből következően jelenlegi alkotmányunk provizórikus természetére. Az ebből fakadó kötelességre figyelemmel a rendszerváltás óta valamennyi Országgyűlés mulasztásban van. Nem véletlen, hogy az alkotmányozás szükségessége az elmúlt húsz évben rendre felmerült, sőt az 1994-98-as ciklusban az új alkotmány megalkotása előrehaladott állapotba került. Ennek kapcsán utalok arra, hogy akik ma arról beszélnek, hogy nincs szükség új alkotmányra, korábban egészen más véleményen voltak, így jellemzően az említett Horn-kormányzathoz köthető időszakban.

A '89-es alkotmányozók megfelelő alkotmányos érzülettel rendelkeztek, amikor a rendszerváltó alkotmány provizórikusságát kimondták. Ez ugyanis abból következett, hogy a jelenlegi alkotmány rendelkezései többségének és egyben lényegi részeinek a kialakítására és elfogadására nem szabadon választott országgyűlés, hanem az utolsó pártállami parlament útján került sor. De nem volt legitimitása annak a Nemzeti Kerekasztalnak sem, amelynek résztvevői a rendszerváltozás alkotmányos feltételeit és szabályait kialkudták. Ezen a legitimitási deficiten az sem változtat, hogy 1989-ben egy demokratikus jogállam követelményeinek megfelelő alkotmány született. Mint ahogy az sem tette teljessé a jelenlegi alkotmány legitimitását, hogy azt a nemzet az elmúlt két évtizedben elfogadta, és intézményeit igénybe vette. Abból adódóan, hogy a jelenlegi alkotmány formai értelemben a régi, sztálinista alkotmány módosításaként jött létre, alkotmányunknak a legsötétebb Rákosi-korszakot idéző, 1949-es évszám csúfságát is viselnie kell.

(10.00)

Ettől a bélyegtől sem lehet másképp megszabadulni, mint az új alkotmány megalkotásával.

Jelenlegi alkotmányunk egyébként is több fogyatékosságban szenved. Szerkezete elavult alkotmányjogi szemléletet tükröz, egyes részei, rendelkezései egyenetlenek, értelmezési nehézségeket is felvetnek. Erre utal, hogy megfelelő alkotmány alkalmazásához az Alkotmánybíróság gyakori értelmezésére volt szükség. És bizonyos mértékben ezeket a problémákat tükrözi módosításainak - mármint az alkotmány módosításainak - egy része is. A rendszerváltozás kezdetétől eltelt húsz esztendő során továbbá számos olyan tapasztalatot szereztünk, amelynek hasznosítása alkotmányos rendszerünk működésének javítására szolgálhat.

Mindezek együttvéve vitathatatlan kötelességünkké és feladatunkká teszi új alkotmány megalkotását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság kardinális kérdésnek tartotta, hogy egy olyan alkotmány megalkotására tegyen javaslatot, amely a nemzet önazonosságát, érzéseit, vágyait megfelelően tükrözve, emelkedett hangvételével az alkotmányos rendszerrel való azonosulást minden magyar számára biztosítani tudja. Nem szabad elfelejtkeznünk ugyanis arról, hogy miközben az alkotmány Magyarország legfontosabb jogforrása és a jogrend alapja, voltaképpen nemcsak jogszabály, hanem olyan élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát és azt a formát, amelyben élni szeretnénk. Ebből fakadóan szükségképpeni követelmény, hogy az alkotmány szövege lehetőség szerint nem legyen terjengős, technikai részleteket fölöslegesen szabályozó, hanem szorítkozzék az alapvető alkotmányos elvek és a leglényegesebb, kiemelkedő jelentőségű rendelkezések megfogalmazására.

E követelménnyel összefüggésben kell utalnunk arra, hogy az alkotmányos rendszer nem szűkíthető le a jogrendszer csúcsán álló kartális alkotmányra, hanem annak részeit alkotják az egyéb, alkotmányjogi tárgyú szabályok is, amelyeket javarészt alkotmányos rendszerünk mai struktúrájában a kétharmados törvények képezik.

A bizottság javaslata voltaképpen ebben a struktúrában nem irányoz elő túlzottan nagy változtatásokat, az arányokat azonban a szabályozási funkciókat illetően tovább módosítja a kétharmados törvények javára. Az alkotmányos biztosítékokat tekintve csak a legfontosabb garanciális szabályokat tartjuk szükségesnek az alkotmányban elhelyezni, míg a további garanciális jellegű részletszabályoknak a kétharmados törvények megfelelő keretül szolgálhatnak.

A javaslat a kétharmados törvények elnevezését - visszanyúlva a hagyományos magyar közjogi szóhasználathoz - sarkalatos törvényekre javasolja változtatni. A továbbiakban magam is ezt az elnevezést használom.

Végül, az alkotmányos rendszer egészének szabályozásához egyszerű többséggel elfogadandó törvények is hozzátartozhatnak, olyanok, amelyek nem garanciális jellegű rendelkezéseket tartalmaznak, vagy amelyek tekintetében az alkotmánybírósági jogvédelem önmagában is megfelelő biztosítékot képezhet. Mint az a javaslat egészében látható, a bizottság a sarkalatos törvények körét bizonyos mértékig szűkebben kívánja megvonni a jelenlegi kétharmados szabályozási körben.

Az imént részletezett szempontoknak megfelelő alkotmány kevésbé lesz kitéve az életviszonyok és egyéb körülmények változásaiból adódó módosítások kényszereinek. Ez múlhatatlanul fontos az alkotmányos rendszer és különösen az alkotmány tekintélyének, kiváltképpen stabilitásának biztosítása érdekében, amely utóbbi megint csak alapvető alkotmányos követelmény. Az alkotmány ugyanis fundamentális értékek rögzítésére szolgál, és ezért fontos az állandóságának biztosítása. De csak az az alkotmány méltó és alkalmas a stabilitásra, amely valóban csak fundamentális értékeket tartalmaz.

Ezzel a gondolattal függ össze az alkotmány módosításának szabályaival kapcsolatos javaslatunk is, amelynek értelmében az alkotmány módosításához két egymást követő Országgyűlés kétharmados többségére legyen szükség. Ez a megoldás több európai országban, így Svédországban, Dániában, Spanyolországban és Görögországban is alkalmazott. Azzal az előnnyel is járna továbbá, hogy a szükségképpen eltérő politikai erőviszonyokat tükröző parlamentek általi együttes alkotmányformálás az alkotmányozás ügyét a napi politikai viszonyok fölé emelné, és egyszerre váltaná ki az alkotmányozó nemzetgyűlés intézményét, illetve az alkotmány megváltoztatásának népszavazás útján történő megerősítését is.

Visszatérve az alaptörvény szabályozási körének csökkentésére, megemlítem, hogy a koncepció több olyan területet is sarkalatos törvényekben javasol szabályozni, amelyek jelenleg az alkotmányban találhatók. Ilyen például a népszavazásra vonatkozó rendelkezések kibontása, a rendkívüli helyzetekre és jogrendre vonatkozó szabályok részletei vagy a választójog kérdéseinek szabályozása, de csökkenteni szükséges a kormányzat és a közigazgatás működése egyes kérdéseinek alkotmányi szintű szabályozását egyszerű feles törvényekben való elhelyezés mellett, és feltétlenül indokolt mellőzni olyan, a mai alkotmányban megtalálható szabályokat, amelyek nem rendelkeznek valóságos normatartalommal.

Ez az alkotmányozási módszer egyben kellő időt biztosít az Országgyűlés számára az alkotmányos rendszer egészét képező intézményrendszer gondos és megfontolt kiépítésére.

Ezzel összefüggésben térek ki a mostani alkotmányozást támadó azon alaptalan bírálatokra, miszerint az alkotmányozásra nem hagynánk elegendő időt. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az alkotmányozás folyamata az elmúlt év nyarán kezdődött, és hogy az alkotmányos rendszer egészének kiépítése terveink szerint az év végéig tart, könnyen belátható, hogy a mintegy másfél évig tartó folyamat bőven meghaladja újkori történelmünk valamennyi korábbi alkotmányozási folyamatának idejét.

Tisztelt Országgyűlés! Minden alkotmány ethoszát az határozza meg, hogy milyen alapértékeket tartalmaz, illetve hogy mely alapértékekre helyez kiemelt hangsúlyt. Az alkotmányos alapértékek kifejezésére egy alkotmányban többféle eszköz is szolgál. Ilyen eszköz az alkotmány preambuluma, szerkezeti felépítése, az alkotmány elején elhelyezett, legfontosabb értéküzeneteket tartalmazó rendelkezései, de természetesen összességében az alkotmány valamennyi rendelkezése és szabálya alkalmas arra, hogy a fundamentális értékeket kifejezésre juttassa.

Az alkotmány-előkészítő bizottság koncepciója mindenekelőtt tartalmazza azokat az egyetemes alkotmányos értékeket, amelyek minden, az alkotmányossági követelményeknek megfelelni kívánó alkotmány nélkülözhetetlen értékkészletéhez tartoznak. Ezek: a népszuverenitás és a demokrácia eszméje, a hatalommegosztás elve, a jogállamiság, a jogegyenlőség követelménye, illetve az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen szabadságának és alapvető jogainak tiszteletben tartása és védelme.

A bizottság alkotmánykoncepciója ezeknek az alapértékeknek a kifejezésre juttatásában két tekintetben is előrelépést mutat jelenlegi alkotmányunkhoz képest.

(10.10)

Az egyik változás abban áll, hogy míg a jelenlegi alkotmányunk a hatalommegosztás elvét tételesen nem tartalmazza, és arra csak az alkotmány egyéb rendelkezéseiből következtethetünk, a bizottságunk arra tesz javaslatot, hogy ez az elv - hasonlóan a többi, már említett alkotmányossági követelményhez - kifejezett megfogalmazásra kerüljön.

A másik változtatás az alkotmány szerkezetével kapcsolatos. A jelenlegi alkotmányunk ugyanis méltatlanul hátrasorolja az alapvető jogokra vonatkozó szabályokat, amelyek elhelyezésére csak az államszervezetre vonatkozó részeket követően, az alkotmány XII. fejezetében került sor. A tárgyalt kérdések sorrendjének megválasztása, az alkotmány erre épülő szerkezeti felépítése önmagában is fontos üzenetet tükröz. Mai modern értékfelfogásunknak nem felel meg az alapvető jogok katalógusának jelenlegi elhelyezése. Az nem jó üzenetet közvetít, ezért az alkotmány-előkészítő eseti bizottság arra tesz javaslatot, hogy az alapvető jogokat és kötelezettségeket tartalmazó rendelkezéseket az államszervezetre vonatkozó szabályozást megelőzően, a legfontosabb alapértékeket összefoglaló alapvető rendelkezéseket követően, vagyis lényegében az alkotmány első felében helyezzük el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyetemes alkotmányos alapértékek mellett a bizottságunk kiemelkedően fontos kérdésnek tekintette azt, hogy Magyarország alkotmánya a nemzeti összetartozás eszméjét minden tekintetben magán viselje, vagyis hogy alaptörvényünk nemzeti alkotmány legyen. Kiindulva abból az igazságból, hogy csak annak a nemzetnek lehet jövője, amely büszke múltjára, megőrzi és ápolja hagyományait, külön hangsúlyt fektettünk történelmi múltunk vállalásának alkotmányos megjelenítésére. A bizottságnak nem képezte feladatát a preambulum szövegszerű megfogalmazása, azonban a koncepcióban igyekeztünk az előbbi követelmények tekintetében megfelelő iránymutatást adni.

Ennek értelmében a koncepció az új alkotmánnyal szembeni elvárásként fogalmazza meg több mint ezeréves történelmi múltunknak, a kereszténység történelmünkben betöltött szerepének, valamint történeti alkotmányunk értékeinek megfelelő méltatását. A bizottság elengedhetetlennek tartja az utalást a Szent Koronára mint a magyar államiság és egyben az alkotmányos állami folytonosság kifejezőjére. Emellett az új alkotmány preambulumának feltétlenül szólnia kell az önkényuralom ellen szabadságküzdelmeinkről, és tartalmaznia kell a szabadság és a társadalmi szolidaritás eszméjének méltatását is.

A legfontosabb alapértékeink megfogalmazására azonban nemcsak a preambulum szolgál. A bizottságunk javaslata értelmében a preambulumot az alapvető rendelkezések címszó követi, amely szintén a legfontosabb alapértékek kifejezésének a foglalata. E címszó alatt javasoljuk az államforma rögzítését, az erőszakos és monolitikus hatalomgyakorlás tilalmának kimondását, illetve az ilyen törekvésekkel szembeni, az 1222-es Aranybullában rögzített ellenállási jog szellemiségére emlékeztető, törvényes úton történő fellépés jogának a rögzítését. Itt tartjuk helyesnek szabályozni a nemzeti összetartozás eszméjének megfogalmazását annak hangsúlyozásával, hogy Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. A javaslatunk szerint itt kerülnének szabályozásra, illetve rögzítésre a nemzeti jelképek és a nemzeti összetartozás egyéb szimbóluma és rekvizituma, himnuszunk, illetve nemzeti ünnepeink, köztük az állami ünnep is.

Ennek kapcsán egy tartalmi kérdésre is kitérek, jelesül arra a javaslatra, hogy a hagyományos három színű nemzeti zászló mellett intézményesítsük az állami lobogó fogalmát is, amely a címerrel egyesített nemzeti színek használatát jelentené. A bizottságunk magáévá tette ezt a javaslatot. Jeleznem kell azonban, hogy a közvélemény köréből több, fenntartásokat hangsúlyozó vélemény is beérkezett ezzel kapcsolatban.

A bizottság az alapvető rendelkezések körében fontosnak tartja hangsúlyozni Magyarországnak az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesítésében, valamint az európai egység megteremtésében betöltendő szerepét, kifejezetten utalva Magyarország európai uniós tagságára. Átvenni javasoljuk a hatályos alkotmánynak azokat a rendelkezéseit is, amelyek a világ valamennyi népével és nemzetével való együttműködés fontosságát és az ebből fakadó nemzetközi jogi konzekvenciákat hangsúlyozza, illetve részletezi.

Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság arra tesz javaslatot, hogy a jogegyenlőség alkotmányos elvét az új alkotmány ne az alapvető jogok fogalmi körében tárgyalja, hanem azt onnan kiemelve ugyancsak az alapvető rendelkezések címszó alatt helyezze el. Ezt nemcsak az adott jogelv fontossága indokolja, hanem az is, hogy a jogegyenlőség követelménye a jogrend egészét átható princípium.

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányos alapértékek tekintetében utalnom kell új hangsúlyok megjelenésére is. Tudjuk jól, hogy minden alkotmány bizonyos fokig korának lenyomata és többé-kevésbé válasz a közvetlen megelőző korszak problémáira. Az 1989-es alkotmánymódosítás, amelynek feladatát a négy évtizedes kommunista diktatúra lebontása képezte, ugyancsak magán viseli ezeket a jellegzetességeket. A 40 éves önkényuralmi rendszer az individuum és az egyéni autonómia megtörésére és felszámolására törekedett, és egyben egy hamis kollektivista szemléletet kultivált. Ennek visszahatásaként 1989-ben elsősorban az individuum jogaira, az ember, a polgár autonómiájának a megteremtésére koncentráltunk. Ezt helyesen tettük, és ennek következtében a rendszerváltozás olyan történelmi értékeit teremtettük meg, amelyeket az önök elé terjesztett mostani alkotmánykoncepció is átvesz és megőriz. Ugyanakkor nem fektettünk kellő hangsúlyt a közösségi értékek és érdekek szükséges mértékben történő megfogalmazására és megvédelmezésére. Ezt a hiányt most pótolnunk kell.

A nemzeti közösség ügyéről már említést tettem. Hasonlóan fontos a társadalom és a nemzet legkisebb építőkövének, a családnak és ezzel összefüggésben a házasság intézményének a mostaninál hangsúlyosabb, kiemelt védelme. A bizottságunk javasolja az Alkotmánybíróság több határozatában is megtestesült értelmezésének és gyakorlatának magába az alkotmányba történő átültetését, annak kimondását, hogy a házasság a férfi és a nő legalapvetőbb, legtermészetesebb közössége. Hasonlóan fontosnak tartjuk a gyermek megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelem és gondoskodás alkotmányos tételének megerősítését.

Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság kiemelkedően fontos követelménynek tekinti a nemzeti közvagyon megőrzését, továbbá azt, hogy a közvagyon és a közpénzek rendeltetését a közérdek szolgálata és a közszükségletek kielégítése képezze, oly módon azonban, hogy az nem csökkentheti a nemzet jövendő generációinak lehetőségét majdani szükségletei kielégítésében.

Fontos kimondani a közvagyonnal történő hatékony gazdálkodás követelményét és az ehhez kapcsolható elszámolási felelősséget.

(10.20)

A közösségi érdekek felértékelődése tulajdonképpen a jövő kihívásai felé fordítja figyelmünket. Alkotmányunknak egyszersmind a XXI. század kérdéseire is választ kell adnia.

Az alkotmány koncepciója nem tér ki részletesebben természeti erőforrásaink megőrzésére, az azokkal való, a jövő nemzedékek érdekeit szem előtt tartó gazdálkodásra, a fenntartható fejlődés problémáira. Ezeknek a kérdéseknek a részletesebb érintését bizottságunk több tagja is hiányosságnak tekinti, és ebben a bizottság elnöke is osztozik. Úgy gondoljuk azonban, a vita alkalmas lesz arra, hogy e kérdésekre az alkotmányozók figyelmét felhívjuk, és a megalkotandó alkotmányt e tekintetben is teljessé tegyük. A nemzeti értékek jegyében ugyanez vonatkozik az egyetemes és a nemzeti kulturális örökség megőrzésére, illetőleg a nyelv védelmére vonatkozó javaslatokra is.

Tisztelt Országgyűlés! A következő témakört az alapvető jogok és kötelességek kérdésköre alkotja. Felszólalásom előbbi részleteiben az alkotmányos alapértékek elemzése kapcsán ezt a területet részben már érintettem. Ezekre nem visszatérve a következőket kívánom kiemelni.

Az alkotmány koncepciója arra tesz javaslatot, hogy az új alkotmány a jelenlegi alkotmányban foglalt szabályozásnak megfelelően biztosítsa valamennyi alapvető emberi és állampolgári jogot. Az alapvető jogok katalógusát illetően a nemzetközi egyezmények és ezen belül is alapvetően az európai nemzetközi gyakorlat az irányadó, ami lényegében azt jelenti, hogy az alapvető jogok európai chartájában szereplő valamennyi alapjog alkotmányos védelme biztosításra kerül. A bizottság az alapvető jogok biztosítását és érvényesülését természetjogi alapokra javasolja helyezni. Ez világosan kitűnik a koncepció szövegének az alapvető rendelkezések 7. pontjában foglalt megfogalmazásából.

Az alapvető jogok korlátozásával kapcsolatosan a bizottság a nemzetközi jogi és a hazai alkotmánybírósági gyakorlat ötvözésére tesz javaslatot. A javasolt szabályozás nemzetközi jogi pillérét az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény képezi, amelynek hazánkon kívül szinte valamennyi európai ország is részese. A koncepció lényegében ennek az egyezménynek a megoldását alkalmazza akkor, amikor a korlátozási okok között számba veszi az erkölcsi tényezőt is.

A szabályozás másik pillére pedig a lényeges tartalomkorlátozások tilalmával kapcsolatosan kialakított alkotmánybírósági gyakorlat, a szükségességi-arányossági teszt alkalmazása. A bizottság ennek az alkotmánybírósági gyakorlatnak az új alkotmányba történő beemelésére is javaslatot tesz. A két pillérre épített korlátozási szabályozás az alapvető jogok gyakorlásának, más jogokkal való ütközésének és a közérdek védelmének a kérdéseit a legkényesebb igényeket kielégítően rendezi.

Az egyes alapvető jogokat illetően részletekbe nem bocsátkozom, csupán három alapvető joggal kapcsolatban szeretnék megjegyzést tenni. Az egyik az emberi élet védelmének a kérdése. Ennek kapcsán az alkotmány-előkészítő eseti bizottság vállalta annak kimondását, hogy alapvető emberi jogként minden ember életét fogantatásától kezdve védelem illeti meg; az emberi élet és méltóság sérthetetlen.

A másik kérdés a lelkiismereti és vallásszabadsággal összefüggésben az állam és az egyház szétválasztásának kérdése. Ezt a koncepciót az egyházak és vallási közösségek önállóságának a kimondásával javasolja megfogalmazni. Az alkotmány közhatalom gyakorlásával egyetlen nem állami szervet sem hatalmaz fel, így az egyházakat sem. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy még a pártok számára sem teszi lehetővé a közvetlen hatalomgyakorlást. Vagyis természetesen az egyházak a jövőben sem gyakorolhatnak semmiféle közhatalmi hatáskört.

Harmadikként a munka és foglalkozás szabad megválasztásával kapcsolatosan fontosnak tartom kiemelni, hogy a koncepció államcélként fogalmazza meg a magyar állampolgárok mind teljesebb foglalkoztatásának biztosítását. Itt jegyzem meg, hogy a gazdasági, szociális és kulturális jogok biztosítását illetően a koncepció hasonló megoldást javasol a jelenlegi alkotmányéhoz, jelesül ahol az adott jog természeténél fogva nem mindenkihez külön feltétel nélkül automatikusan kapcsolódó jog - mint például az alapfokú oktatásban történő részvétel, ami mellesleg kötelezettség is -, ott az adott jog biztosítását az alkotmány állami kötelezettségvállalások előírásával biztosítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államszervezet alkotmányos berendezkedésének ismertetésére áttérve általánosságban le kell szögeznem, hogy az alkotmány-előkészítő eseti bizottság az államszervezetet illetően lényegesnek tekinthető változást az alkotmányos szabályozás szintjén nem javasol. Így a koncepció érintetlenül hagyja az alapjaiban 1848-as törvényekben megteremtett parlamentáris kormányforma intézményét. Ennek megfelelően a koncepció érvényesülése esetén változatlan marad az, hogy a végrehajtó hatalom élén álló kormány megbízatása a törvényhozó hatalmat gyakorló Országgyűlés bizalmától függ, valamint hogy a kormány az Országgyűlésnek a működéséért felelősséggel tartozik. A parlamentáris kormányforma konstrukciójának megfelelően a köztársasági elnököt továbbra sem terhelné politikai felelősség, és intézkedéseihez az alkotmányban meghatározott körben az új alkotmány is az illetékes miniszter, illetve a miniszterelnök ellenjegyzését írná elő.

Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság vizsgálta a kétkamarás parlament visszaállításának kérdését, végül csaknem egyhangú szavazással ezt a megoldást elvetette.

Az államszervezet működése tekintetében csupán néhány változtatásra tesz javaslatot a bizottság, amelyet az elmúlt néhány év politikai tapasztalatainak tanulságaként ajánl az Országgyűlés figyelmébe. Az egyik javaslat az Országgyűlés feloszlatásának lehetőségét tenné könnyebbé. Az alkotmánykoncepció e tekintetben azt tartalmazza, hogy az Országgyűlés a jelenlegi szabályozáshoz képest már akkor is feloszlatható legyen, ha tizenkét hónapon belül legalább három esetben vonja meg a kormánytól a bizalmat, illetve ha a költségvetést nem fogadja el. Feloszlatható lenne az Országgyűlés a javaslat szerint kivételesen akkor is, ha az súlyos bizalomvesztés okából előállott alkotmányossági-politikai válság feloldását szolgálná.

A másik javaslat a konstruktív bizalmatlansági indítvány átalakítására irányul. A változás abban állna, hogy az országgyűlési képviselők által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány előterjesztéséhez az alkotmány nem írná elő új miniszterelnök jelölését. Ez a javaslat a kormány parlament előtti felelősségének érvényesítését tenné hatékonyabbá, leválthatóságának könnyebbé tétele útján.

Az alkotmánykoncepció az előbbieken kívül két további változtatást tartalmaz, mégpedig a köztársasági elnökkel kapcsolatban. Olyan helyzetekről van szó, amelyekre eddig szerencsére még nem volt példa. Az egyik javaslat a köztársasági elnök helyettesítése kapcsán az elnöki hivatalt átvevő házelnök államfői joggyakorlását mentesítené minden, ma meglévő alkotmányos korlátozástól. A másik javaslat a köztársasági elnök esetleges büntetőjogi felelősségre vonásának szabályozási hiányosságait igyekszik pótoltatni.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság az elmúlt két évtizedben mind az államszervezet működésével kapcsolatban, de ezen túlmenően is több nagyon fontos alkotmányértelmező döntést hozott.

(10.30)

Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság javasolja ezek közül a legfontosabbakat magába az új alkotmányba is beépíteni. Az alapvető jogok korlátozásával kapcsolatban már említettem egy ilyen, a határozatok sokaságával kialakított és állandóvá vált gyakorlatot, a szükségességi-arányossági teszt alkalmazását. Ilyen nagy jelentőségű alkotmánybírósági döntés továbbá az az országos népszavazással kapcsolatos alkotmányértelmező határozat, amelynek értelmében alkotmány módosítását eredményező ügydöntő népszavazásra nincs lehetőség. Mivel a koncepció az országos népszavazásra bocsátható tárgyak körének meghatározását alkotmányban szabályozandó kérdésként kezeli, a bizottság arra is javaslatot tesz, hogy az említett alkotmánybírósági alkotmányértelmezést az új alkotmány szabályaiba iktassuk be.

Közvetlenül az államszervezet működésével kapcsolatosan két alkotmánybírósági döntést tart a bizottság szükségesnek az új alkotmányba beépíteni. Mind a kettő a köztársasági elnök és a kormány viszonyával kapcsolatos az államfői hatalomgyakorlás összefüggésében. A bizottság javasolja, hogy az új alkotmány közvetlenül is tartalmazza azt a szabályt, hogy a köztársasági elnök a kormány, a miniszterelnök, illetve a miniszter előterjesztésének teljesítését csak akkor tagadhatja meg, ha az jogszabályba ütközik, illetve az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná. A másik beépítendő alkotmánybírósági határozat értelmében a kitüntetésekre vonatkozó javaslat csak akkor lenne megtagadható, ha az az alkotmány által védett értékeket sértene.

Tisztelt Képviselőtársaim! Komoly fogyatékossága jelenlegi alkotmányunknak, hogy szinte semmit sem tartalmaz a közpénzügyekről. A mai kor igényeinek megfelelő alkotmányokban ezeknek a kérdéseknek legalapvetőbb szintű szabályozása elengedhetetlen. Az alkotmánykoncepció javaslatot tesz ennek a hiányosságnak a pótlására, az új alkotmányban a közpénzügyek legalábbis elemi szintű szabályozására. Részletekbe e tekintetben sem kívánok bocsátkozni, csupán arra utalok, hogy a koncepció közzététele óta közéletünkben elhangzott felvetések szükségesnek ítélik a felelőtlen költségvetési gazdálkodás alkotmányos korlátainak megteremtését. Úgy gondolom, ezek is olyan jogos felvetések, amelyek a vita eredményeként megfelelő szabályozás kialakítását fogják eredményezni új alkotmányunkban.

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak az igazságszolgáltatást érintő leglényegesebb javaslatát a közigazgatási bíróság felállítása képezi. Számos, ezt szorgalmazó jelzést mérlegelve jutott bizottságunk arra a meggyőződésre, hogy a közigazgatás törvény alá rendelésének fenntartása érdekében szükség van működése és cselekménye törvényességének és célszerűségének önálló közigazgatási bíróságok útján történő felülvizsgálatára. Az alkotmánynak azt is szabályoznia kell, hogy a közigazgatási bíróság hogyan illeszkedik az igazságszolgáltatás rendszerébe. Ennek konkrét módjára a koncepció nem tett javaslatot.

A bírói függetlenség garanciáit a mostani alkotmányos szabályozáshoz hasonlóan a koncepció sarkalatos törvényre bízza. Egy kardinális követelményt azonban, jelesül a bírák elmozdíthatatlanságának és áthelyezésének az alapelvét - amely alól, megjegyzem, sarkalatos törvény kivételt tehet, hiszen létezik alkalmatlanság és fegyelmi elmozdítási ok is -, tehát ezt az alapelvet bizottságunk az új alkotmányban fontosnak tartja kimondani. A bizottság az igazságszolgáltatási tradíciók nyomán javasolja az igazságszolgáltatás legmagasabb szintjén álló bíróság elnevezését a nyelvtanilag is hibás Legfelsőbb Bíróságról a hagyományos Kúria elnevezésre változtatni. A bizottsági vitában más hagyományos bírói fórum megnevezések használatát is szükségesnek tartották a bizottság tagjai, így például a törvényszék elnevezésének a használatát. Erre a javaslat kizárólag azért nem tér ki, mert az igazságszolgáltatási fórumrendszer szabályozását a koncepció értelmében sarkalatos törvény valósítaná meg.

Lényeges változás továbbá, hogy miközben a koncepció változatlanul a Kúria feladatának tekinti a jogegység biztosítását, a mindenkire kötelező jogegységi határozat eszközét alkotmányi szinten nem írná elő. Ez azt jelentené, hogy a Kúria számára jogilag kötelezően követendő határozati formák nem állnának rendelkezésre. Az igazságszolgáltatás régi és újabb tapasztalatai azt mutatják, hogy a jogegység biztosítására az erre hivatott legmagasabb szintű bíróság kötelező érvényű eszközök nélkül is képes.

Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság a bíróságok igazgatását illetően nem tesz változtatásra javaslatot. Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az alkotmányos rendelkezések keretein belül sarkalatos törvényben a bírósági reform tapasztalatai hasznosításra kerüljenek.

Az új alkotmány koncepciója az ügyészséget az igazságszolgáltatás közreműködőjének tekinti, és ezt minősíti alapvető feladatának. Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság irányadónak fogadta el az ügyészség nemrégiben történt alkotmánymódosítással megerősített államszervezeti helyét, így a koncepció az ügyészséget illetően semmilyen érdemi változtatásra nem tesz javaslatot.

Az új alkotmány koncepciója említést tesz a közjegyzőkről, akikre törvény igazságszolgáltatási feladatokat ruházhat, illetve az igazságszolgáltatásban közreműködő ügyvédekről.

Végül szólnunk kell, tisztelt képviselőtársam, az Alkotmánybíróság intézményéről. Az alkotmánykoncepció az Európában többségében uralkodó modellt követve az alkotmánybíráskodás funkciójának ellátására változatlanul az Alkotmánybíróságot intézményesíti. A bizottság javaslata az alkotmányvédelem pontos eszközrendszerének részletezésére nem vállalkozik. Ebben a jelenlegi alkotmányos megoldást követi. Ebből következően a hatáskör és az eszközrendszer pontos meghatározása, hasonlóan a jelenlegi szabályozáshoz, sarkalatos törvény tárgyát fogja képezni.

Tisztelt Országgyűlés! Jó néhány állami szervről, köztük magáról az önkormányzati szervek rendszeréről nem tettem említést. Ennek az a magyarázata, hogy ezeket a szerveket illetően vagy egyáltalán nem beszélhetünk változásról, vagy azok olyan speciális jellegű módosulások, amelyeknek az alkotmányos rendszer egészét illetően nincsen nagyobb jelentőségük. Ez nem jelenti azt, hogy a vita során az államszervezet egészének részletkérdéseként ne kerülhetnének szóba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alkotmány megalkotása hatalmas, megtisztelő és különösen felelősségteljes feladat. Úgy gondolom, hogy abban részt venni, tudásunkat, javaslatainkat közkinccsé tenni az egész nemzettel szembeni kötelességünk, és ezen nemcsak a mai generációt, hanem a jövendő nemzedékeket is értem. Az alkotmányozás egyben jó alkalom a megosztó árkok feletti hídverésre. Választóink azt várják tőlünk, hogy kezdjük el ennek a hídnak a megépítését. Ennek jegyében bocsátom vitára az alkotmány-előkészítő eseti bizottság javaslatát. Alkossuk meg közösen a nemzeti megújulás és az összefogás magyar alkotmányát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsági álláspont és a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlásnak megfelelően 30-30 perces időkeretben. Először megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

(10.40)

DR. HORVÁTH ZSOLT (Veszprém), az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2011. február 14-ei ülésén nagy többséggel az Országgyűlés számára elfogadásra javasolta a határozati javaslatban foglaltakat. A bizottsági vitában számos érv fogalmazódott meg, és ismertetésre került az alkotmány-előkészítő eseti bizottság több hónapos tevékenysége is. Elhangzott az is, hogy ez a koncepció, amely most előttünk fekszik, tulajdonképpen egy vitairatnak tekinthető.

Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság nem akart a társadalmi körökből megfogalmazható vélemények elébe vágni egy koncepció eleve elkészítésével, ezért úgy indította munkáját, hogy az alapvető államhatalmi ágak képviselőihez, az alkotmányban megnevezett egyéb állami szervek képviselőihez és vezetőihez fordult, nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatokat, helyi önkormányzati szövetségeket keresett meg, továbbá megkereste a tudomány műhelyeit, mind a tíz egyetemet, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetét, és megállapodás született abban is, hogy a frakciók öt-öt társadalmi szervet felkérnek véleménynyilvánításra; ez meg is történt. De ezen túlmenően mindenki számára, magánszemélyek és társadalmi szervezetek számára is lehetővé vált a véleménynyilvánítás. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy ennek eredményeként 2010. december 20-áig 247 vélemény vagy észrevétel érkezett. Ezzel párhuzamosan számos konferenciára, szimpóziumra, kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyek szervezésében az egyetemek részt vettek, kiemelten az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Ez a koncepció így készült el munkacsoportokban, a munkacsoportok dolgozták ki a különböző alkotmányos területekre a javaslataikat. A munkacsoportok munkájának befejezéséig még valamennyi frakció részt vett ebben a munkában.

Tisztelt Ház! A bizottsági vitában a többség véleményeként elhangzott, hogy az egyik alapvető megközelítése volt az eseti bizottságnak, hogy egy emelkedett hangvételű és ebből következően kisebb terjedelmű alkotmányra, alkotmány kialakítására tesz javaslatot, amelyben a leglényegesebb alkotmányos alapelvek, illetve alapintézményeket illetően a legfontosabb és garanciális szempontból is a különös jelentőségű védelmet illető szabályok jelennek meg, azzal, hogy a további részletek - ideértve a garanciális részleteket is - kétharmados törvényekben, úgynevezett sarkalatos törvényekben kerülnek elhelyezésre, a garanciális szempontokra igényt már nem tartó további rendelkezések pedig akár egyszerű törvényekben is.

Ahogy a bizottsági többségi véleményben is elhangzott, ami az alkotmányos értékeket jelenti, léteznek az alkotmányosságnak egyetemes értékei a XVIII. század végétől. Ilyen a népszuverenitás, az államhatalmi ágak szétválasztása, a jogegyenlőség, a jogállamiság, illetőleg az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogainak biztosítása. Ezen alkotmányossági követelmények nélkül alkotmányos állam nem létezik. Ezeket az elveket, értékeket megőrzi és átvenni javasolja a koncepció az új alkotmányba is. Ezen kívül azonban a jelenleg hatályos alkotmány hiányosságot szenved abból a szempontból, hogy a nemzeti összetartozás kérdéseit, a köz javainak megőrzését, a természeti erőforrások védelmét, a kulturális örökség megtartását és egyáltalán a magyar történetiség vállalását nem fejezi ki kellőképpen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mások mellett még egy fontos érv hangzott el a többség részéről, mégpedig az, hogy minden alkotmány a maga korának a kihívásaira akar választ adni. 1989-ben egy négy évtizedes diktatúra után olyan korszakban történt az alkotmányozás, amely diktatúrában az alapvető emberi jogokat semmibe vették, az individuumot, autonómiát eltiporták vagy legalábbis meg akarták törni, és egy hamis kollektivista tudatot teremtettek. Ennek az ellensúlyozására helyezett az alkotmány rendkívül erőteljes hangsúlyt az egyén védelmére és az egyén jogaira - de éppen emiatt szem elől tévesztette a közösségi értékek védelmét. Ezt kell pótolni részben a preambulum, de különösen az alapvető rendelkezések címszó alatti új szabályok révén.

Az alkotmány szerkezete is üzenetértékű, nem mindegy, hogy milyen kérdéseket milyen sorrendben szabályoz a jövőben. Kifejezetten helytelen és rossz megoldás - ahogy a bizottság többségi véleményeként is elhangzott -, hogy az alapvető jogok az alkotmány XII. fejezetében, az alkotmány végén helyezkednek el, méltatlanul vannak hátrasorolva. Ezen változtatni kell, és a koncepció erre javaslatot tesz akkor, amikor az alapvető rendelkezéseket követően nyomban az alapvető jogokra kíván kitérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A legfontosabb elemeit tekintve ennyi hangzott el a bizottság ülésén az alkotmány-előkészítő eseti bizottság által az Országgyűlés elé terjesztett alkotmánykoncepcióról, amelyet - ahogy elhangzott - nem kíván jogi érvényre emelni, hanem vitairatnak tekinti.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szó Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt vagyunk ebben a vitában, a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója részt vesz a parlament ezen vitájában, hiszen nem kevesebbről van szó és nem kevesebb követelményről, mintsem történeti jogfolytonosságunk helyreállításáról és a történeti alkotmányunkban foglalt értékek érvényre juttatásáról. Ez a megkerülhetetlen feladatunk és kötelességünk, és bár a többségi véleményt ismertető képviselőtársam és Salamon képviselőtársam előadásában hallhattuk, összeállt egy koncepció, amely nem juttatja érvényre ezeket az érveket, mi úgy gondoljuk, hogy mégis, függetlenül attól, hogy mi zajlott az eseti bizottságban, milyen sorsra jutottak javaslataink, mégis megpróbáljuk most, minden érvet és lehetőséget kihasználva rádöbbenteni a kormányzó többséget arra, hogy nem lehet megtagadni a jogfolytonosságot, nem lehet eltaszítani magunktól ezeréves alkotmányunkat.

Röviden tekintsük át azt a folyamatot, ahogyan egyáltalán eljutottunk ehhez a mai tárgyalási naphoz. "Nem egyszerűen a hatodik magyar parlament, hanem a választók akaratából mi alkotmányozó nemzetgyűlés és rendszeralapító parlament is vagyunk" - jelentette ki a kormányprogram vitájában Orbán Viktor miniszterelnök tavaly május 25-én. Egy átmeneti korszak végének nevezte az új kormány megalakulását, és azt mondta, a választók azzal bízták meg a törvényhozást, hogy a következő négy évben alkossa meg az új társadalmi szerződés alapján az ország új alkotmányát. Mindjárt az első probléma számunkra az, hogy alkotmányról, új alkotmányról nem lehet és nem szabad beszélni. A helyes kifejezés szerint alkotmány alatt értenünk kell az 1944-ben megszakadt jogfolytonosságú magyar állam összes sarkalatos törvényét, az összes kialakult alapelvünket, és az alkotmány részének kell tekinteni mindazokat az értékeinket, amelyeket az utóbbi évek fejlesztettek ki, de amelyeket szintén a történeti alkotmány részeként lehet bizonyos szempontból értékelni. Tehát nem lehet most, a törvényhozás nem veheti magának a felelősséget és bátorságot, hogy alkotmánynak nevezett jogszabályt alkosson, ez csupán egy alaptörvény lehet.

A Jobbik tehát kezdettől fogva ellenezte ezt a fajta alkotmányozást, amely ráadásul egy pártokrata alkotmányozás, és amely nincs figyelemmel arra, hogy a magyar társadalomban már nagyon sok éve megfogalmazódtak azok a követelmények, amelyek a történeti jogfolytonosság helyreállítását és a történeti alkotmányosságunk medrébe való visszatérést szorgalmazzák. A Jobbik programja is ezt tartalmazta, egyedüliként egyébként a 2010-es országgyűlési választásokon részt vett parlamenti erők közül, és nyíltan és egyértelműen állást foglalt amellett, hogy itt kompromisszumoktól mentesen, kompromisszumok nélkül érvényre kell juttatni ezeket a követelményeket. Mindennek széles társadalmi közmegegyezésen kellett volna alapulnia, és népszavazási megerősítés is szükséges álláspontunk szerint. Természetesen ez a megoldás nem annak az embernek az agyszüleménye, aki az utóbbi időben blogján osztja az észt alkotmányozásból, hanem ez felel meg legjobban annak a követelményrendszernek, amit most teljesítenünk kell.

(10.50)

Az elfuserált rendszerváltás idejétől már két évtizede napirenden van egy új alaptörvény megalkotása a sztálini alapokon nyugvó 1949. évi XX. törvény helyett. De a parlamenti szembenállás és megfelelő társadalmi felhatalmazás hiánya miatt eddig azonban nem mutatkozott esély arra, hogy konszenzussal, széles körű társadalmi vita, majd kialakuló közmegegyezés alapján elkészülhessen a nemzeti hagyományokon nyugvó, nemzeti értékeket megjelenítő, nemzeti érdekeket védő, generációkon átívelő alaptörvény, amely a történeti alkotmányosságunk és a Szent Korona-tan legmagasztosabb elvén alapul.

A Fidesz az alkotmányozásról a programjában egy szót sem ejtett, sőt etalonként hivatkozta a jelen alaptörvényt. Egy mondatot idézek: "Az alkotmányunk a rendszerváltoztatás céljaként fogalmazza meg a szociális piacgazdaság megvalósítását." Ehhez képest kilenc alkotmánymódosítás történt, és most egy teljesen új alaptörvényt - alkotmánynak nevezve - kívánnak alkotni, csak utalva a Szent Koronára, de még nem vállalták fel a Szent Korona-tanon alapuló történeti alkotmány ismételt érvényre juttatását.

Közjogi szemfényvesztés veszélye áll fenn, amelyben saját nemzeti együttműködési rendszerük szabályait semmibe véve is kívánnak egy olyan alkotmányt a nemzetre oktrojálni, amely nem felel meg a történeti alkotmányosság követelményének. Az ilyen alkotmányozás nem vezet jóra, és nemzeti szempontból nem legitim.

A bizalom már akkor megcsappant, amikor az első időszakban a többség kiemelte a mostani alkotmányból azt a kétharmados többséggel bíró, a pufajkás Horn-kormány idején 1995-ben beemelt rendelkezést, miszerint a jelenlegi ideiglenes alkotmány helyébe lépő új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges.

Már az alkotmányt előkészítő eseti bizottság felállítására irányuló parlamenti vitában éles kritikával illettük ezt az ügy súlyához méltatlan eljárást. Teljesen kézenfekvő lett volna, hogy ezen szabály megtartása mellett a Jobbikot mint nemzeti pártot érdemben vonják be az előkészítésbe.

Az alkotmány-előkészítő bizottság létrehozatalával kapcsolatban benyújtott módosító javaslattal pedig szerettük volna kifejezetten is rögzíteni, hogy az alkotmánykoncepció megalkotása során történeti alkotmányosságunk értékeit hangsúlyosan kell kifejezésre juttatni. Leszavazták, és a munka végén - most látszódik is - nem történt áttörés. A preambulumban és az alapvető rendelkezések közötti említés nem elégséges.

Az eseti bizottságban hat képviselővel vettünk részt, de már az első ülésen nyilvánvalóvá vált, hogy csak díszletnek tekintik az ellenzéket. Mondvacsinált okokból a Jobbik által javasolt HVM-et kizárták a véleménynyilvánításra jogosult szervezetek köréből, és elutasították javaslatunkat, hogy az államunknak az egyes nemzetközi szerződésekhez való viszonyát külön munkacsoport vizsgálja fölül. Az alkotmányozásnak ezen dokumentumok, a nemzetközi egyezmények szabnak igazából külső korlátot. Ez lehetett volna a biztosítéka annak, hogy az alaptörvény ne a nemzeti szuverenitást semmibe vevő nemzetközi egyezményekhez igazodó legyen, hanem a nemzeti érdekeket tartsa szem előtt, és ha valamely ránk vonatkozó nemzetközi egyezmény nem egyeztethető össze az új alaptörvénybe emelni kívánt jogelvvel vagy szabállyal, akkor az adott egyezményt akár fel kell mondani vagy ahhoz fenntartást kell fűzni.

Az elszakított területeken élő magyar közösségek álláspontját csak fokozott nyomásunkra kérte be a bizottság.

Az eseti bizottságban mégis mi, nemzeti radikális képviselők maradtunk a legtovább. A bizottság november 16-ai ülésén végül a munkacsoportok anyagairól és a jobbikos javaslatokról döntött. A jobbikos önálló munkaanyagok elutasításra kerültek, így például nem kellett az a megfogalmazás sem, hogy az ember nem a hatalomnak, az önkénynek kiszolgáltatott alattvaló, hanem küldetéssel, méltósággal rendelkező, öntudatos és cselekvő egyén, elidegeníthetetlen jogokkal rendelkezik a közügyekben való részvételhez, a közösségi önrendelkezéshez, de ezen túlmenően egyéni és közösségi életminőségét meghatározó gazdasági, szociális, kulturális jogai vannak.

27, tételesen szavazásra feltett, az alaptörvény tartalmára vonatkozó jobbikos javaslatból mindössze csak hármat támogatott a kormánypárti többség. A Fidesz-KDNP-többség a javaslatok közül mindössze a magzati élet védelmét, a határon túli magyarság szavazati jogának megadását és a mindenkori kormányfő egyszerű bizalmatlansági indítvánnyal történő leválthatóságát hagyta meg, a többit lesöpörték.

Olyan kulcsfontosságú javaslatok nem kaptak támogatást, mint a magyar katonák hadüzenet nélküli külföldi bevetésének tilalma, Magyarország Szent Korona országaként történő megjelenítése, államfő nép általi megválasztása, termőföld védelmének alaptörvénybeli megjelenítése, politikai álláshalmozás korlátozása, Magyarország keresztény államként történő megjelölése, mentelmi jog eltörlése, képviselők visszahívhatósága, volt kommunisták államéletből való végleges kizárása, vagy pedig az, hogy az államadósság, a költségvetési hiány járjon a végrehajtó hatalom képviselőinek büntetőjogi felelősségével is. Szomorú, hogy elvetették a Jobbik által szorgalmazott, párturalmi rendszer helyett sokkal kiegyensúlyozottabb nemzeti működést szolgáló kétkamarás modell bevezetését. Indítványaink többsége nem került az összegző bizottság elé, ezért utána aztán nem vettünk részt a bizottság munkájában.

Bár a nemzeti önrendelkezés garanciális szabálya és a történeti alkotmányosság helyreállításának jelentős, sarkalatos elemei nem kerültek be a koncepcióba, a felelősség most teljeskörűen így a kétharmados többségé, amely ha felelőtlenül dönt, eljátszhatja a sors kegyéből megkapott történelmi esélyt. De nyitott a kérdés, és azért vagyunk most itt ebben a vitában, hogy megpróbáljuk megértetni önökkel, rádöbbenteni önöket arra, hogy történeti alkotmányunk nem tiporható sárba, és újra kell éleszteni a megfelelő jogi lépések megtételével, amelyet majd később fogunk részletesen kifejteni. Bízunk benne, hogy képesek az önvizsgálatra és a változtatásra, a nemzet sorsa és a történeti alkotmánya nem játékszer, és nem lehet pártpolitikai megfontolások martaléka.

A bizottság tegnapi ülésén kellett szembesülnünk azzal, hogy ez a koncepció, ahogy most elhangzott, végül is már csak egy vitaanyaggá szelídült, és nem tükrözi igazából a kormánytöbbség álláspontját. Így azt is el kellett mondanunk tegnap, hogy igazából ez a mostani vita is lényegében érdemi talaját vesztette, és csak egyedül arra látjuk alkalmasnak, hogy ezeket az alapvető kérdéseket tisztázzuk, amelyekről az imént beszéltem, tehát a történeti alkotmányosság helyreállítása, illetve a történeti jogfolytonosság helyreállítása. Utána majd, amikor már ismét látunk magunk előtt egy olyan koncepciót, amellyel érdemben lehet majd részletekbe menően foglalkozni, akkor lesz érdemben vitatható minden olyan államberendezkedési kérdés vagy alapvető jogokkal kapcsolatos kérdés, amelyet ilyenkor helyesen és valóban a nemzetért érzett felelősséggel meg kell tárgyalni.

Mindezért úgy gondoljuk, hogy a koncepció nem teljesítette a hozzáfűzött elvárásokat, és éppen ezért ez a vita csupán arra szolgálhat, hogy érveinket önökkel megosszuk, és a nemzetért érzett felelősségünkből fakadóan szorgalmazzuk a történeti alkotmányosság helyreállítását.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Emlékeztetem önöket, hogy az előterjesztés időkeretben történő tárgyalásáról a tegnapi ülésnapon döntöttünk. A napirendi ajánlás tartalmazza az időkeret felosztását. Most felkérem Erdős Norbert jegyző urat, hogy ismertesse a mai napi időkeretet.

ERDŐS NORBERT jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon rendelkezésre álló 5 órás időkeret megoszlása a következő. A Fidesz képviselőcsoportjának 102 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 60 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 53 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 48 perc, az LMP képviselőcsoportjának 34 perc, a független képviselőknek pedig 10 perc áll rendelkezésre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 30-30 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy hallhattuk, a vezérszónoki felszólalások időkerete 30-30 perc. Eközben kétperces felszólalásra a szokásos gyakorlatunknak megfelelően nincs lehetőség.

Most elsőnek megadom a szót Gulyás Gergely úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Kérem, képviselő úr, akkor fáradjon ki az előadói emelvényre. Köszönöm szépen. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon!

GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy állam alaptörvényéről szóló vita ünnepi esemény minden országgyűlés életében. Ez nem csupán azért van így, mert egy ország alkotmánya a jogszabályi hierarchia csúcsán álló legfontosabb törvény, hanem azért is, mert a jó alkotmány több ennél. Egy jó alkotmánynak ki kell fejeznie a nemzet összetartozását, tükröznie kell a nemzet múltjának örökségét és legfontosabb pillanatait, a jelen célkitűzéseit és az állam jövőbeni tevékenységének alapjául szolgáló értékeket.

Az alkotmánykoncepció vitájának célja, hogy megkíséreljünk egyetértésre jutni az új alkotmány alapjául szolgáló szabályozási elvekről, vagy ha ez nem sikerül, legalább legyen mindenki számára egyértelmű, hogy mi az, amiben egyetértünk, és mi az, amiben nem.

(11.00)

A két ellenzéki párt távolmaradása részben segíti, részben pedig hátráltatja ezt a folyamatot. Ezek a lényegi kérdések tartalmi kérdések. Bizonyos, hogy lesznek viták az eljárásról is, de engedjék meg, hogy a Fidesz képviselőcsoportja nevében előre jelezzem: miközben fontosnak tartjuk az eljárással kapcsolatos észrevételeket is, úgy gondoljuk, hogy ha valaki kizárólag az alkotmány elfogadásának módjával kapcsolatosan képes kritikát megfogalmazni, annak csak az lehet az oka, hogy tartalmi kifogásokat nem tud említeni. Mivel azonban a jogállam gyakran inkább eljárási, mint tartalmi kategória, nem vitatjuk, hogy az eljárásnak is van jelentősége.

Két feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy ne lehessen kétségeket megfogalmazni az eljárással kapcsolatosan: jogilag aggálytalan legyen, tehát törvényes, és a felhatalmazás tekintetében legitim. A jogi szabályozás Magyarországon világos. Mind az alkotmány koncepciójának, mind az alkotmány szövegének elfogadásához valamennyi országgyűlési képviselő legalább kétharmadának igen szavazata szükséges. Az alkotmányt az Országgyűlésnek kell elfogadni, népszavazáson nem szükséges megerősíteni.

E világos eljárási szabályokért mindenekelőtt köszönetet mondok a Magyar Szocialista Pártnak és az azóta már jobblétre szenderült Szabad Demokraták Szövetségének, hogy 1994 és '98 között a hatályos szabályrendszert kialakították. Akkor konszenzusra jutottunk abban - és a többes szám azért is indokolt, mert a Kisgazdapárt kivételével ebben valamennyi párt egyetértett -, hogy az alkotmány megerősítéséhez nincs szükség népszavazásra. Tegyük hozzá, ez a szabályozás, amelyet a Magyar Országgyűlés az MSZP-SZDSZ kétharmados többségének időszakában kialakított, megfelel az európai gyakorlatnak is, hiszen a rendszerváltozás óta, 1990 óta Európában 23 új alkotmányt fogadtak el a törvényhozó testületek, és mindössze tíz alkalommal erősítette meg népszavazás az alkotmány elfogadását. Akkor tehát, amikor azt mondjuk, hogy az alkotmányozás folyamatában a lehető legszélesebb társadalmi párbeszéd indokolt, azonban nincs szükség népszavazásra, az európai országok többségi gyakorlatát követjük, s egyben megerősítjük elkötelezettségünket azon kompromisszum fenntartása mellett, amely 1994 és '98 között valamennyi politikai erő részvételével létrejött.

Az elmúlt hónapokban, hetekben és napokban azonban újból kénytelenek vagyunk szembesülni valótlan állításokkal is. Ilyen valótlan állítás, hogy a jelenlegi kormánytöbbség csökkentette az alkotmánykoncepció elfogadásához szükséges szavazatarányt. Szeretném hinni, hogy a tévedés oka a tudatlanság, nem pedig a hazugság, bár figyelemmel arra is, hogy ki az, akitől ezt az állítást a legtöbbször hallottuk, túlzott jóindulatnak tűnik azt feltételezni, hogy nem szándékos félrevezetéssel van dolgunk.

Mivel a koncepció elfogadásához szükséges többség az előttünk álló vitában is sokszor felmerül majd, engedjék meg, hogy részletesebben is kitérjek erre a kérdésre. Az ellenzék által unos-untalan hangoztatott állítás szerint a jelenlegi kormánytöbbség hatályon kívül helyezte az Országgyűlés által '95-ben elfogadott szabályt, amely az alaptörvény koncepciójának elfogadásához négyötödös többséget írt elő. Tény, hogy 1994-ben az akkori kormánykoalíció 72 százalékos többsége ellenére a négyötödös szabályt alkotmányba foglalta. Ennek oka nem az említett két párt széles konszenzus kialakítására irányuló vágya volt - bár nem vitatom, hogy a történteket így is lehet értelmezni -, hanem az, hogy az akkori kormánypártoknak az alkotmányozás körében is vitái voltak egymással, sok esetben élesebbek, mint az akkori ellenzékkel.

Az is tény, hogy 1994-ben a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége együttesen nem csupán az alkotmányozásra nem kaptak politikai felhatalmazást, de még közös kormányzásra sem, hiszen az SZDSZ mindvégig cáfolta a szocialistákkal való koalíciókötés később valósnak bizonyult szándékát, az MSZP pedig - bár ez dicséretes önmérsékletre vall - talán maga is úgy érezte, hogy az új alkotmányt a kommunista állampárt jogutódjának nem helyes a rendszerváltókkal szemben elfogadni.

A négyötödös rendelkezés 1998-ban hatályát vesztette. Az e körben elhangzott valótlan állítások tömege miatt szeretném szó szerint idézni az 1995-ös alkotmánymódosítás hatályára irányadó, két szakaszból álló szöveget. Az 1995. évi XLIV. törvény pontosan így hangzik: "1. § Az Alkotmány 24. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki: '(5) Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges.' 2. § E törvény a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba, és az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor hatályát veszti."

Tehát a koncepció elfogadására vonatkozó négyötödös kitétel nem 2010 nyarán, hanem már 1998. június 18-án hatályát vesztette, és a nem létező, a Gyurcsány-kormány által visszacsempészett szabály törlését csupán a jogbiztonság indokolta. Arra pedig már korábban utaltam, hogy sem általánosságban, sem az alkotmányozással összefüggésben nem lehet párhuzamot vonni a jelenlegi, illetve a korábbi, 1994 és '98 között regnáló kétharmados többség politikai felhatalmazása között. Így nincs ok az akkor egy ciklusra kialakított, 13 éve hatályát vesztett szabályt a jelenlegi kormánytöbbségen számon kérni.

Az is legyen mindenki számára világos, hogy az új alkotmány a legitimáció szempontjából összehasonlíthatatlan előnyben lesz a jelenlegi alkotmányszöveggel szemben. Most egy demokratikusan választott Országgyűlés fogadhat el az összes képviselő több mint kétharmadának támogatásával új alaptörvényt, míg a ma hatályos alkotmányunknál ugyanezt 1949-re vonatkozóan vizsgálni sem érdemes, de a '89-es módosításokat is a demokratikus felhatalmazás nélküli Nemzeti Kerekasztalnál létrejött egyezségnek megfelelően fogadta el az utolsó, nem szabadon választott kommunista parlament. A félreértések elkerülése végett: ezzel nem az ott létrejött, kompromisszumos alkotmánymódosítások minőségét szeretném megítélni, arról végtelen hosszúságú történelmi és politikai vitákat lehet folytatni. Ismerve a magyar történelem meg nem kötött kompromisszumok miatt elszenvedett vereségeit, végképp óvatosnak kell lennünk a véleményalkotáskor.

Ettől még egyértelmű tény, hogy az alkotmány '49-es megszületése után '89-es újjászületésére is anélkül került sor, hogy ahhoz a magyar népnek bármi köze lett volna. A keletkezéskori legitimációhiány után 1989-ben a felhatalmazásnélküliség ismételten nyilvánvaló, mivel a kerekasztal-tárgyalás a szabad választás előfeltétele és nem pedig következménye volt. Az '56-os forradalom vérbe fojtása óta a hatalmat gyakorló kommunista állampártnak nem volt, míg az 1987 után különböző formában meg-, illetve újjáalakuló ellenzéki mozgalmaknak és szervezeteknek demokratikus választás hiányában nem is lehetett néptől kapott felhatalmazása az alkotmányozásra.

Végül az alkotmányozás eljárási kérdéseivel kapcsolatos, gyakran visszatérő kritika az idő rövidsége. Tekintsünk el attól, hogy az elmúlt két évtized alkotmányozási próbálkozásainak valamennyi szakértői anyaga rendelkezésre áll, és figyelembe vehető. Hogy az e ciklusban elkezdődött, összességében tíz hónapos alkotmányozási folyamat - és ez csak az alkotmány elfogadásáig tartó alkotmányozási folyamat - gyorsnak vagy lassúnak, soknak vagy kevésnek tekinthető-e, azt nehéz eldönteni, de a fő kérdés talán az, hogy ez elegendő vagy elégtelen. Erre csak az új alkotmány elfogadottsága, minősége és különösen jövőbeni sorsa fog választ adni. Tény, hogy az 1994 és '98 közötti törvényhozási időszak alkotmányozó munkája két és fél évig tartott anélkül, hogy egy rég elfelejtett koncepción kívül bármilyen kézzelfogható eredménye lett volna.

Nemzetközi összehasonlításban az idő kevésnek egyáltalán nem minősíthető. A sok tekintetben a hatályos és véleményem szerint jövőbeni magyar alkotmányos berendezkedés mintájául szolgáló német alaptörvényt kidolgozó parlamenti tanács 8 hónap alatt alkotta meg a mai napig hatályos német alaptörvényt, Franciaországban De Gaulle-nak hat hónap állt rendelkezésére az azóta, több mint fél évszázada jól működő V. köztársaság alkotmányának kidolgozására.

A jelenleg hatályos magyar alaptörvényt gyökeresen újraíró Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások '89 nyarán összesen három hónapig tartottak, tehát nehéz az új alkotmány előkészítésének rövid időtartamával érvelni a rendszerváltozáskor újraírt magyar alkotmány mellett. A jelenlegi parlament egyértelmű eljárási szabályok szerint valamennyi alkotmányos feltételnek és a nemzetközi gyakorlatnak eleget téve fogja az ország új alkotmányát elfogadni.

Most pedig, hogy túlestünk az ellenzék eljárási kérdések iránt érzett, kivételes vonzalmának a Fidesz által teljesíthető, maximális kielégítésén, engedjék meg, hogy röviden a baloldali ellenzéki képviselőtársaimat kevésbé foglalkoztató, tartalmi kérdéseket is érintsem, de távollétükben talán megbocsátanak nekem.

(11.10)

Az alkotmányozással szemben az elmúlt hónapokban legtöbbet hangoztatott ellenérv szerint Magyarországon nincs alkotmányozási kényszer. Ez az állítás igaz, de lényegtelen, nem érv az új alkotmány elfogadásával szemben. Egy demokratikus országban egy törvény elfogadásának indoka soha nem a kényszer. Egy jogállamban az alkotmányozási kényszer nem létező, értelmezhetetlen fogalom. Nem érdemel választ, mert nem jelent semmit. Magyarországon alkotmányozási kényszer 1949-ben volt, amikor a megszálló szovjet csapatok a hazánkra erőszakolt kommunista rendszer eszmei alapjait akarták megszilárdítani.

A törvények elfogadásának mércéje soha nem a kényszer, hanem a szükség. Az új alkotmány sem lehet kényszer, hiszen csak az országgyűlési képviselők több mint kétharmadának szabad akaratából születhet. Amikor az új alaptörvény elfogadásának szükségességéről beszélünk, akkor elsősorban arra gondolunk, hogy az ideiglenesnek szánt alkotmány a működőképes államszervezet ellenére nem volt alkalmas arra, hogy minden tekintetben betöltse alaptörvényi rendeltetését. A kádári diktatúrának a kommunista rezsimek között is egyedülálló nemzetietlensége után a nemzet alapértékeivel kapcsolatos felesleges vitákhoz vezetett a világos államcélt és értéktartalmat tükröző preambulum hiánya. Az Országgyűlés adós maradt annak meghatározásával, hogy egy, a szabadságáért oly sokat küzdő ország szuverenitását visszanyerve mit gondol múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Hiányzott az is, hogy a nemzet nem élhette át az új alkotmány elfogadásának a megújulást jelentő jelképes aktusát. Jó lenne, ha most mind az Országgyűlés, mind a nemzet valamennyi tagja átélhetné ezt.

Ennek ellenére szeretném megnyugtatni az alkotmányozás ideje alatt extra fizetett szabadságra készülő szocialista és LMP-s képviselőtársaimat, nevesítve Schiffer frakcióvezető urat, aki egyedül tiszteli meg a felszólalást, hogy alkotmányozási kényszerrel nem kell számoljanak; szabadon, bármilyen kormánypárti befolyástól függetlenül határozathatnak arról, hogy megtisztelik-e az Országgyűlés a képviselői tisztségükből eredő feladataik ellátásával, vagy a választóik képviselete helyett munkaidőben nyaralni mennek. Ez az önök frakcióinak szabad, minden kényszertől mentes döntése.

Ez azonban rossz hír is a távolmaradóknak: ha létezne kényszer, az felmentené őket döntésük következményei alól, hiszen tudjuk, a kényszer - különösen, ha akaratbénító - egyike a büntethetőséget kizáró okoknak. Mivel azonban sem akarathajlító, sem akaratbénító kényszerről nem beszélhetünk, így a képviselőknek a jelenlegi és a jövőbeni távolmaradásukért felelniük kell a választópolgárok előtt. Minden irónia nélkül rögzítsük egyértelműen: nincs annál antidemokratikusabb álláspont, mint hogy egy parlamenti frakció azért nem képviselteti magát egy vitában, mert előzetesen nem kap garanciát arra, hogy a kisebbségi véleményt a vita végén a többség sajátjaként fogadja el. Ez a felfogás általánosságban a demokratikus parlamenti vita értelmét vonja kétségbe, a parlamentáris demokrácia alapértékeit rombolja. Akik ilyen szélsőséges magatartásra hajlamosak, azoktól teljesen hiteltelen más pártok hasonló jelzővel ellátott megbélyegzése. Szeretném emlékeztetni a közvetítést esetleg a televízión keresztül követő szocialista és - Schiffer képviselő úr kivételével - LMP-s képviselőtársaimat, hogy amikor a szocialisták hazugsággal nyertek választást, majd utána egy hazug miniszterelnököt lelepleződése után hatalomban tartottak, és eközben az alkotmányos alapjogukat gyakorló tiltakozó polgárokkal szemben állami erőszakot alkalmaztak, a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója még ezt követően is képviseltette magát valamennyi vitában; képviseltettük magunkat még akkor is, amikor napirend előtt a volt miniszterelnök naponta változó, éppen ezért teljesen felesleges bejelentéseiről kényszerültünk meddő vitát folytatni.

A szocialisták és a hozzájuk csatlakozók politikája egyetlen célt szolgál: az alaptalan, a nemzet érdekeivel ellentétes és legfeljebb az ellenzék vélt érdekében álló hisztériakeltést, annak elfedését, hogy valójában az új alkotmány elfogadásának szükségességéről és az alaptörvény legfontosabb kérdéseiről két évtizeden át egyetértés volt mindaddig, amíg egy pártszövetség a választók akaratából, demokratikus felhatalmazással nem került abba a helyzetbe, hogy az eddigi közös célnak egyedül is érvényt tudjon szerezni. A távol maradó ellenzéki pártok nem attól tartanak valójában, hogy egy pártalkotmány készül, ezt már a koncepció is ékesen cáfolta. Őket az bántja, hogy a két évtizede közösen kitűzött, de eddig el nem ért célt a Fidesz és a kereszténydemokraták közös kormányzása alatt valósíthatjuk meg.

A hisztériakeltésre jó példa a koncepció néhány vitatható és általam is vitatott pontjának aljasságként, közjogi puccsként való minősítése - hogy utaljak Schiffer frakcióvezető úr méltányos és baráti felajánlására, amellyel az adventi Magyar Narancsban ugyan címoldalra küzdötte magát, de amely minősítések ékes cáfolatát jelentik az LMP nevében is hordozott legfőbb üzenetének, annak, hogy lehet más a politika.

Az alkotmánykoncepció fogadtatása is rávilágított arra a tényre, hogy az MSZP, illetve az LMP a tervezet fő irányaival kapcsolatosan nem képes érdemi alternatívát megfogalmazni, ezért egyes, a koncepció egészét tekintve csekély jelentőségű elemeket igyekszik a vita középpontjába állítani. Így amíg a nyilvánosság előtt folyó vitákat néhány önkényesen kiragadott részlet határozza meg, addig a koncepció fő irányairól, a kormányzati rendszer típusáról, az alkotmányos intézmények lényegi hatásköréről a közvélemény előtt nem hangoztatott, de mégis fennálló politikai kompromisszum jött létre, amellyel szemben különvéleményt kizárólag a Jobbik fogalmazott meg. Lehet, hogy ők ezért érzik szükségesnek a vitában való részvételt.

Az a politikai döntés, hogy nem ragaszkodunk a koncepció parlamenti elfogadásához, sőt igény esetén lehetővé tesszük az ellenzéki frakcióknak alternatív törvénytervezetek benyújtását és ezek egyidejű megtárgyalását, nem azt jelenti, hogy a koncepciót ne tartanánk jónak vagy méltónak arra, hogy Magyarország új alkotmányának alapjául szolgáljon. Döntésünk az ellenzéki pártoknak tett politikai gesztus, amely két célt szolgál: egyfelől bizonyítani kívánjuk, hogy az ellenzék által vitássá tett részletkérdésekben nem ragaszkodunk az eseti bizottság távollétükben született döntéséhez, másfelől bizonyítani kívánjuk, hogy a részletkérdésektől eltekintve nincs éles ellentét a parlamenti pártok alkotmányos elképzelései között, ide nem értve a Jobbik valóban koncepcionálisan eltérő véleményét.

Az ellenzék hosszú ideje vitatja a koncepciónak az új alkotmány módosíthatóságával kapcsolatos rendelkezését, amely a jövőben csak két egymást követő országgyűlés jóváhagyása esetén tenné lehetővé az alaptörvény megváltoztatását. E kérdésben a kormánypártokon belül is voltak viták. Személyes meggyőződésem, hogy e megoldás az új alaptörvény túlzott és felesleges bebetonozását eredményezné. A magyar választójogi rendszer mellett a kétharmados többség elérése csak Gyurcsány Ferenc megelőző kormányzása esetén lehetséges, a minősített többséget igénylő módosítások csak a legritkább esetben, valóban rendkívül erős demokratikus felhatalmazás esetén nem kívánnak meg széles körű politikai konszenzust. Így az eddigi szabály fenntartása elégséges garanciának tűnik.

Ugyancsak szeretném világossá tenni, hogy nem áll szándékunkban az államfői feloszlatási jogosultságok bővítése és ezáltal az alkotmányos rendszeren belüli hangsúlyok módosítása. Ettől legfeljebb a költségvetés el nem fogadása esetén bevezetendő feloszlatás során lehetne eltérni, de e tekintetben viszont éppen Schiffer frakcióvezető úr javaslatát foglaltuk a koncepcióba.

Ugyancsak szeretném világossá tenni, hogy az alkotmány legitimációját két tényező határozza meg: az alaptörvény elfogadásának módja és az alkotmány gyakorlati érvényesülése. Előbbi tekintetében az új alkotmány népszavazás nélkül is összehasonlíthatatlan előnyben lesz a jelenlegi alkotmányszöveggel szemben. Az utóbbi, nem kevésbé fontos kérdésre csak a történelem adhat választ.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország megújulásának feltétele a régi adósságok törlesztése. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy a rendszerváltozás óta a Magyar Országgyűlés nem tudott új alaptörvényt elfogadni. A kormánypártok szándéka és ajánlata egyaránt világos: az a szándékunk, hogy eleget téve a jelenlegi alkotmány parancsának, az ideiglenes alaptörvény helyett új alkotmányt fogadjunk el. Tesszük ezt annak tudatában, hogy szándékunk e tekintetben nem különbözik az elmúlt két évtized valamennyi kormányának és miniszterelnökének saját hivatali ideje alatt megfogalmazott céljától: az a szándékunk, hogy megerősítsük elkötelezettségünket a jogállam és a demokrácia értékei iránt, megőrizzük a köztársasági államformát, megóvjuk a magyar parlamentarizmus nemes hagyományait, fenntartsuk a jelenlegi államszervezet bevált intézményeit.

(11.20)

Az a szándékunk, hogy tegyük mindezt úgy, hogy pótoljuk az alaptörvény hiányzó értéktartalmát, amely összeköti a nemzet valamennyi polgárát, tegyük ezt úgy, hogy az alaptörvényben méltó helyen jelenítjük meg az alapvető szabadságjogokat, végül a hibákat kijavítva levonjuk a szükséges következtetéseket az elmúlt húsz év jogállami működésének fogyatékosságaiból. Ajánlatunk pedig az, hogy javaslataikkal, érveikkel és kritikáikkal önök is és Magyarország valamennyi polgára vegyen részt Magyarország végleges alkotmányának megalkotásában.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a Jobbik képviselőcsoportja következik. A képviselőcsoport jelezte, hogy a vezérszónoklatot három képviselője ismerteti.

Elsőként megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak. A képviselő úr is kifárad a szónoki emelvényre, megvárjuk. Köszönöm szépen, képviselő úr. Öné a szó, parancsoljon!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Honfitársaim, elcsatolt területeken innen és túl! Hungaria semper libera: Magyarország örökké szabad. Történeti alkotmányunk jogrendszere a biztosítéka a nemzet szabadságának, önrendelkezési jogának, ezt senkinek sincs joga feladni, sem csorbítani. Milliónyi szív, lélek és szempár követi a magyar alkotmányosságról szóló vitát, Isten és a nemzet szigorú mércéjének való megfelelés a tét. Harminchárom nemzedék által írt történelem ítélőszéke előtt állunk mindannyian, ezért nyíltan, egyértelműen, megalkuvás nélkül és nagyjaink szelleméhez méltóan kell fogalmaznunk.

A 2010. május 14-én megalakult Országgyűlés történelmi felelőssége és kötelessége, hogy helyreállítsa végre az 1944. március 19-én megszakadt jogfolytonosságot a magyar nemzet érdekeit óvó Szent Korona-tan elvein működő állammal, és újraélessze a történeti alkotmányosságunk elveit, értékeit Magyarország megmentése és emelkedő pályára emelése érdekében. Deák Ferenc szavaival szólok: "Mi visszaköveteljük ősi alkotmányunkat, melynek alapelveit századok szentesítették. Mellettünk jog és törvények állanak." Kötelességünk, hogy a nemzet lezárt kincsesládájából kiemeljük az ott szunnyadó közjogi értékeinket, és azokra is támaszkodva szívós küzdelemben visszaszerezzük a nemzet önrendelkezési jogát, amelyet még nem szereztünk vissza, a jelenlegi félgyarmati függő állapotból kitörjünk. Meg kell vonni végre az önkényuralom és az elmaradt rendszerváltoztatás időszakának mérlegét.

A "törvénysértés jogot nem alapít" elv alapján a nemzet ellen elkövetett bűnök nem maradhatnak büntetlenül. A nemzeti érdekek csorbításával ebül szerzett előjogok és vagyonszerzések felszámolandók, a kisemmizetteknek pedig arányos jóvátétel jár, és végre a magyarság életesélyeit feltétlenül biztosító garanciák be kell hogy épüljenek a jogrendszerbe. A közjó, a társadalmi igazságosság, a nemzet egészének szolgálata és a nemzeti önrendelkezés biztosítása kell hogy legyen a legfőbb államcél, azon nemzetrészeink tekintetében is, amelyeket igazságtalan diktátumokkal szakítottak el. Ezek az elvárások több mint két évtizede már megkerülhetetlen követelmények a mindenkori kormányzó pártokkal szemben. Mindezeket a programjában is rögzíti a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amely éppen azért került be tavaly a nemzet Házába, hogy a nemzet lelkiismereteként kikövetelje a valódi rendszerváltozást.

A joghelyreállítás és a valódi rendszerváltás követelményének a most előttünk fekvő alkotmánykoncepció nem felel meg. Időközben egyértelművé vált, hogy lemondtak kötelező érvényéről, csak vitaanyaggá vált. Tehát úgy tűnik, hogy eszmélés zajlik a kormányoldalon, mégsem lehet történetietlen alkotmányt oktrojálni a nemzetre. Ezért töretlen hittel és optimizmussal veszünk részt a vitában, bízva abban és küzdve azért, hogy egy olyan alaptörvény kerüljön elfogadásra, amely helyreállítja a történelmi jogfolytonosságot, és modern keretek között ezeréves történeti alkotmányunk elveit, rendelkezéseit juttatja érvényre. Mi a sarkalatos törvények sorozatát, a Corpus Juris Hungarici, a magyar jog testének legértékesebb részeit, többek között az Aranybulla, a Hármaskönyv egyes részeit tekintjük alkotmánynak, ezért az alkotmány kifejezést kerüljük, következetesen az alaptörvény megjelölést használjuk.

Ma nincs ugyan alkotmányozási kényszer, viszont a történeti alkotmány helyreállításának kényszere áll fenn. Emellett nemcsak a Jobbik és a rá szavazó közel 900 ezer ember tett hitet, de az elmúlt években növekvő számú civil szervezet is, köztük többek között a Magyarok Világszövetsége és a Magyarok Szövetsége is. Múltbeli klasszikusok nyomán a jelenkor kiváló közjogászai évek óta megalapozott szakmai alátámasztását adják történeti alkotmányunk helyreállításának, utalok itt Zétényi Zsolt munkásságára, akinek a történeti alkotmányról szóló, örök érvényű művét a kezemben tartom (Felmutatja.), és amely foglalata mindannak a tudásnak és tapasztalatnak, ami ezen a téren felhasználható.

Miért kell történeti alkotmányunknak érvényesülni? Mert az elmúlt, zivataros évszázadokban bebizonyosodott, hogy történelmi alkotmányosságunk olyan közjogi környezetet teremt, amely a hódító, gyarmatosító törekvéseket gátolni képes; mert helyre kell állítanunk nemzetünk szétvert szakrális alapjait, visszaszorítva az egyéni önzést és gátlástalanságot; mert a Szent Koronán keresztül szerves fejlődés révén kialakult, a világon egyedülálló, több mint ezeréves alapokra lehet visszavezetni államiságunkat és jogrendünket; mert elvei által korlátozhatjuk a politikai elit uralmát; mert minden szempontból modern és rugalmas kereteket ad a jogrend kialakítására, az állam szervezésére, mint azt Nagy-Britannia példája is mutatja; mert a jelenlegi alkotmány nem ad garanciákat a nemzet gazdasági önvédelmére, saját érdekei kifejezésére, a nemzet tagjainak egymás iránti szolidaritására; mert a parlamentáris demokrácia az egész világon kiüresedett hatalomgyakorlási technikává vált, a szereteten és szolidaritáson alapuló eszmék szükségesek, amelyhez kiváló mintát ad a történeti alkotmány; mert korlátozni kell a nemzeti erőforrásokat elszivattyúzó, nemzetek feletti pénztőke uralmát; mert biztos szellemi alapok, önazonosság, értékalapú újjászületés nélkül nemzetünk nem emelkedhet; és - végül, de nem utolsósorban - mert a jelenlegi alaptörvény is ideiglenesnek minősíti saját magát.

Tehát egy olyan alaptörvény kell, amely az alkotmányosságot helyreállító, 1920. évi I. törvény mintájára a jelenlegi kommunista gyökerű és liberális szellemű alaptörvényt hatályon kívül helyezve megnyitja a valódi alkotmányosság régi-új útját, a történeti jogfolytonosság helyreállításának hosszú, tartós és következetes folyamatát.

Ez a vita nem öncélú jogászkodás, különböző, homályosnak tűnő jogi fogalmak mentén vívott politikai csetepaté, hanem az utóbbi évtizedek legfontosabb alapkérdéseiről szól: kíván-e a nemzet a szabadság, az önrendelkezés és a kiteljesedett minőségi emberi lét feltételeit biztosító, életet adó alkotmányos gyökereihez visszanyúlni, vagy hagyja magát sodortatni, kiszolgáltatni a globalizáció béklyójában vergődő világ nagy részét ördögien irányító erőknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a kérdés, ahol az utókor név szerint fogja számon tartani azokat a képviselőket, akik kiálltak a jogfolytonosság helyreállításáért, és név szerint fogja számon tartani azokat, akik megtagadták ezeréves alkotmányunkat. A kérdés most elsődlegesen nem is az, hogy hogyan foglalunk állást alkotmányozás ürügyén állami berendezkedés és alapvető jogok, intézmények kérdéseiben, az első legfontosabb kérdés az, hogy megtagadjuk-e saját múltunkat, vagy - vállalva Árpád, Szent István, Mátyás, Bocskai, '48 és '56 örökségét - visszatérünk-e történeti alkotmányunkhoz, meghatározva ezzel az elkövetkező emberöltők magyar politikájának stratégiáját.

Ez a fontossági sorrend határozza meg felszólalásomat: először a jogfolytonosság helyreállításának kérdését tárgyalom a továbbiakban, utána pedig értékelem a koncepciót, a Jobbik álláspontját pedig később vezérszónoki keretben két felszólaló képviselőtársam, az általános vita keretében pedig a felszólaló képviselőtársammal együtt tesszük meg. Arról pedig már beszéltem a kisebbségi álláspont előadása körében, hogy a Jobbik milyen küzdelmet folytatott eddig az alkotmányozás folyamatában - reméljük, hogy nem eredménytelenül.

A magyar állam létezésének kezdetétől 1944. március 19-éig jogfolytonos alkotmánnyal rendelkezett. A jogfolytonosságot 46 év fél- és illegitim, 21 év átmeneti időszak szakította meg. Tehát történelmi kötelessége az Országgyűlésnek, hogy ezt a jogfolytonosságot helyreállítsa. Ez az alaptörvény, amellett, hogy helyreállítja a jogfolytonosságot, az ősi alkotmány hatályát nem érintve modern keretek között kell hogy újrafogalmazza a társadalom és közhatalom viszonyát, az állampolgárok szabadságjogait, az állam szervezeti és intézményrendszerét. A jelenlegi Magyarország ugyanis nem jogfolytonos sem Szent István, sem Szent László, sem Hunyadi Mátyás Magyarországával, az utóbbi húsz év kormányzatai pedig a súlyos bűnökkel és mulasztásokkal terhelt 1946. évi köztársasággal vállaltak jogfolytonosságot.

A magyar államiság alkotmányos alapja a Szent Korona által megtestesített törvényesség. A Szent Korona és a magyar állam, valamint a Szent Korona és a nemzet azonos. A Szent Koronához kötődő közjogi rendszerünk alapja, a Szent Korona-tan a magyar történeti alkotmány alapelveinek közös elnevezése. A történeti alkotmányunk egyébként eleget tesz az eszményi alkotmányossági követelményeknek, úgymint népszuverenitás, népképviselet, hatalmi ágak szétválasztása és egyensúlya, törvények uralma és törvény előtti egyenlőség. Az alaptörvénynek ezeket a jogelveket kell kifejezésre juttatnia és érvényesítenie.

(11.30)

A korlátozott és osztott, ellenőrzött hatalomgyakorlás elve - ezért nem tudott a magyar történelemben meggyökeresedni egyetlenegy abszolút monarchia, abszolút hatalom sem. Szabadságharcaink mindenkor alkotmány-helyreállító szabadságharcok voltak, amelyek bukásuk ellenére is a kivívott közjogi kiegyezésekkel elérték a történelmi magyar alkotmány helyreállítását, elhárították az abszolutista törekvéseket.

Hatalomátruházás elve, ahol a nemzet és a nemzet nevében hatalmat gyakorlók elismerik a Szent Korona néptől származó szuverenitását, és azt a hatalom forrásának tekintik.

Állam- és nemzeti függetlenség elve - ez Magyarország örök célja és szellemisége. Népcsoportok egyenjogúságának elve. Önkormányzatiság elve, amely megfelelő ellensúlyt jelent a központosítással szemben. "Törvénysértés jogot nem alapít" elve. A szerves jogfejlődés, alkotmányos hatalom jogfolytonosságának elve. Önkényuralmi időszakok után ugyanis törvénnyel nyilvánítottuk érvénytelenné az önkény jogalkotását. Több példa van ilyenre, 1867, 1791, 1687 és 1920.

Közjó és igazságosság mint államcél meghatározása. Minden állami intézkedés a nemzetet megtestesítő Szent Korona érdekében kell hogy történjen.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ősiség elve. A nemzet fennmaradásához szükséges föld, természeti kincsek, víz, ásványi anyagok, energiahordozók felett a tulajdonjog korlátozott, ezek a Szent Korona védelme alá tartoznak, a nemzet hosszú távú céljait szolgálják.

És végül az alkotmányellenes hatalomnak való ellenállás elve, az ehhez való jog. A nemzetnek nemcsak joga, hanem kötelessége is az alkotmányellenes hatalommal szembeszállni, az alaptörvénynek ezért biztosítani kell ezt az egyéni és kollektív jogot az Aranybulla szellemében.

Az alkotmányos ellenállás elvét a népszavazás azon formája is biztosíthatja, hogy a nemzetközi szerződések által előírt érdekek és a nemzeti érdek ütközése esetén jogosult legyen a nép saját sorsáról dönteni. Ezt, az ellenállás jogát érvényesítették azok is, akik szembeszálltak 1956-ban a kommunista diktatúrával, majd a 2002-től folytatott szabadságjogi küzdelem résztvevői is a nemzeti ellenállás jogát gyakorolták. Sokukat elítélték, szemüket kilőtték, megkínozták, megalázták őket, és még ma is eljárás alatt állnak közülük néhányan. Ezt az évszázadokig hatályos szabadságjogot taposta sárba a bukott rezsim, amely az ellenállókkal szemben a legbrutálisabb karhatalmi módszerekkel lépett fel. Büszke vagyok rá, hogy nemzeti jogvédőként - számos bajtárssal együtt - ebben az ellenállók melletti küzdelemben részt vehettem. Az ellenállás joga tehát kitörölhetetlen része történelmi alkotmányosságunknak, és bármikor joggal alkalmazható, amikor az osztott, ellenőrzött, korlátozott hatalom történeti alkotmányos elvét megsértik.

És mennyire hiteles és mértékadó a mostani vitában részt sem vevő, a nemzet gyarmatosítását elősegítő, ez ellen küzdő magyarok szabadságjogait megsértő, ellenük erőszakot és megtorlást alkalmazó és most a magát az alkotmányosság védőbástyájának minősítő globalista, kommunista utódpárt véleménye? Körülbelül annyira, mintha egy hóhér a kivégzésre szánt jogaikért emel szót. Lábbal tiporták a nemzetet, de még most is, az általuk olyannyira védett illegitim alkotmányt is az idejük alatt. Keserűen nyugtázhatjuk, nagy szerencséjük van, hogy még egyáltalán van köztük olyan, aki szabadlábon van. Éppen ezért sokkal emelkedettebb a vita nélkülük.

Tisztelt Képviselőtársak! A nemzeti érdekek megtartása és szolgálata szempontjából az alaptörvény a Szent Korona-tanra és a történeti jogfolytonosságra tekintettel az alábbi tételeket kell deklarálja:

Egyértelmű kimondása annak, hogy Magyarország állama folyamatos a történetileg létezett alkotmányos államrendszerekkel, kimondva, hogy a jelen alkotmányos állam elutasítja és elítéli az önkényuralom minden formáját.

Másodszor: a történetileg elítélt alaptörvények sorába illeszthető alaptörvényt ilyen néven kell megjelölni, alkotmányként való nevesítését mellőzni kell. És a jelenkor alkotmányossága és a történeti alkotmány közötti jogfolytonosságot deklarálni kell.

Harmadszor pedig: a közjót és igazságosságot mint államcélt meg kell határozni.

A 67 év óta fennálló illegitim alapú jogrendszerünk legitim, történelmi alkotmányunk sarkalatos törvények közé méltó módon illeszkedő jogrendszerré átalakítására van modell. Az alkotmányosságot 1920-ban úgy állították helyre, hogy a dicstelen 1919-es patkánylázadás által hozott törvényeket érvénytelenítették, de rendelkezéseiket ideiglenesen hatályban tartották, miközben a jogrend helyreállítására vonatkozó szabályok érdekében haladéktalanul intézkedtek.

Ez a törvény tehát az alkotmányos jogfolytonosság zsinórmértéke lehet. Az illegitim időszak jogfosztó törvényeit keletkezésükre visszamenő hatállyal hatályon kívül kell helyezni azzal, hogy az jóhiszeműen, ellenérték fejében szerzett jogokat nem sérthet, ugyanakkor megalapozza az állam kötelezettségét az eredeti állapot helyreállítására, vagy ha az nem lehetséges, akkor reális kártérítésére. Több mint 60 év jogának módszeres és rendszeres felülvizsgálatát úgy kell elvégezni, hogy a jogbiztonság ne rendüljön meg. Ez az igazi kihívás.

Az előttünk fekvő koncepció sem eljárásjogi, sem anyagi jogi szempontból nem alkalmas arra, hogy helyreállítsa a jogfolytonosságot. Eljárásjogi szempontból azért nem, mert a magyar nemzet egészének képviselete jelenleg az elszakítottság miatt akadályoztatva van. Mi vagyunk az egyetlen nemzet, amely önmagával határos, ezért alkotmányozási folyamatban új alkotmány elfogadását ezért is elvi szinten ellenezzük.

A legalapvetőbb tisztázandó kérdés: ki tartozik a nemzethez? Az egész nemzet megadta az alaptörvény meghozatalának jogát. Ennek, a nemzet fogalmának tisztázása elengedhetetlen. A Német Szövetségi Köztársaság országgyűlése 1949-ben is csak alaptörvényt fogadott el, érzékeltetve, hogy alkotmányozni nincs joga egy olyan népnek, amelynek közel fele egy másik államban él.

Szükséges arra is rávilágítani, hogy a jelenlegi államformát egy megszállás alatt álló országban megválasztott Országgyűlés oktrojálta ránk. Az utolsó legitim államforma 1944. március 19-éig az alkotmányos monarchia volt, és a diktatúrák által illegitim módon ránk oktrojált államformát ugyancsak egy diktatúra állampártja éltette tovább 1989-ben. Ez a legitimitás nélküli, a történeti magyar közjogban gyökerekkel nem rendelkező államforma mind a mai napig fennáll. De ez nem marad nyilvánvalóan örökre így.

A koncepció néhány alapvető hibája tehát: nem vállal jogfolytonosságot az évszázados sarkalatos törvényben kimondott alapelvekkel, Magyarországot nem definiálja keresztény államnak, nem rögzíti a szociális jogállam megnevezésével a közjó és igazságosság mint államcél meghatározását, nem garantálja az országnak mint Szent Korona testének szuverenitását, nem biztosítja a Szent Korona őrzését, elidegeníthetetlenségét és megterhelhetetlenségét, nem rögzíti a független monetáris politikát és a nemzetközi politikai befolyástól mentes, kizárólag a nemzeti érdekek védelmének alárendelt Magyar Honvédség státusát. Nem biztosítja az Országgyűlés második kamarájának működését, a bírói hatalomnak a Szent Korona nevében történő gyakorlását és a nép jogát arra, hogy népszavazással kilépjen olyan nemzetközi szerződéses jogviszonyból, amelybe népszavazás útján lépett. Nem védi meg a magyar termőföldet, természeti kincseket és vízkincset. Megengedhetetlen módon korlátozza a nemzeti szuverenitást, az Európai Unió és szervei számára átengedve egyes jogköröket.

A koncepció alapvető rendelkezésének azon kitétele, miszerint Magyarország alkotmányos folytonosságát a Szent Korona fejezi ki, értelmezhetetlen jogi ködösítés, hiszen nem államfolytonosságot kell hogy kifejezzen a Szent Korona, hanem ő maga a jogfolytonosság biztosítéka. Ezért a Jobbik ragaszkodik ahhoz, hogy az alaptörvényben kerüljön megjelenésre, hogy Magyarország szuverenitását és a nemzet egységét a Szent Korona fejezi ki. 2000-ben méltó helyre került a Szent Korona, és most közjogi helyét is el kell nyerje.

Fentiekre tekintettel tehát kérem önöket, kormánypárti képviselőtársaimat és minden képviselőtársamat, hogy ne tagadják meg ezeréves történelmünket, ne rántsák porba a Szent Koronát, ne adjanak okot egy újabb tetemrehívásra. Mindaddig, amíg ezeréves történeti alkotmányunkat vissza nem kapjuk, Thökölyhez, Rákóczihoz, Kossuthhoz és az '56-os Pongrátz Gergelyhez, Wittner Máriához és Murányi Leventéhez hasonlóan szabadságharcosok leszünk. Mert míg a forradalom a jogot zúzza szét, a szabadságharc az elorzott jogot kívánja visszaszerezni. Ha kell, alkotmány-helyreállító szabadságharcát a nemzet ismét meg fogja vívni, mert az igazság szabaddá tesz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, aki folytatja a Jobbik vezérszónoklatát. Öné a szó, képviselő úr.

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Először talán választ kellene adni arra a kérdésre, hogy egy vitaanyag, egy szellemi segédanyag, ami ezek szerint ez a jelenleg tárgyalandó, benyújtott indítvány, az hogyan kerül ilyen nagy súllyal a parlament asztalára, miért tárgyaljuk ezt így. Azért, mert eredeti formájában nem erről volt szó. Ez egy határozati javaslat a magyar alkotmány szabályozásának elveiről, és - olvasom most a 2. pontot -: "az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy az új alkotmányról szóló törvényjavaslatot az elfogadott szabályozási elveknek megfelelő tartalommal készítse elő". Igen, ez volt az eredeti cél, és Salamon László, az eseti bizottság elnöke nem véletlenül sorolta fel mindazokat a nagy tekintélyű jogászokat, tudósokat, megköszönve, hogy ebben a munkában részt vettek, hiszen ez ennek készült.

Akkor mért degradálódott egy szakmai segédanyaggá? Azért, mert párhuzamos előkészítés is folyt egyrészt, másrészt, amikor egy döntéshozatalnak egy koalíciós párti egyeztetésére sor került, akkor kiderült, hogy a benne foglalt egyes alapelvek kiemelten családvédelemmel kapcsolatos kérdések, részben a Jobbik javaslatai, magzatvédelem, ami a KDNP-hez közel áll, programjában szerepel, mégsem emelkedhetnek majd az alkotmány szintjére.

(11.40)

Ilyenkor a koalíciós társ mit tett? Lemondott róla, és Salamon László, az eseti bizottság elnöke is elfogadta, hogy ez az édesgyermeke egy mostohagyermekké váljon, ezért amikor olyan erős szavakat használunk, hogy egypárti alkotmány készül, ezt pontosan erre alapozzuk, hogy tartalmát tekintve a Fidesz elképzeléseit fogja megvalósítani.

Egyébként nagy erőfeszítés történik a széles körű együttműködés kommunikációjára. A nemzeti konzultáció elindult. Mindenkit megkérdeznek. Még nem küldték ki a kérdőíveket. Tizenkét kérdésről kell választ adni, két hét alatt visszaérkezik, feldolgozzák, de hát március 15-én már normaszöveget kell tárgyalnunk. Hát akkor hogy veszik figyelembe ezt az úgynevezett népóhajt? Sehogy! Ez megint nem más, mint ennek a nemzeti együttműködésnek a valamifajta imitálása. Ugyanez a lehetőség, amit a pártok, a frakciók megkaptak. Március 15-én mindenki benyújthatja a maga saját alkotmány-normaszövegét, és elindul egy párhuzamos tárgyalás, de természetesen az első szavazási döntésnél már csak egy változat megy tovább. Tehát azzal, hogy normaszöveget nyújthatunk be, semmivel nem növekedett meg az a lehetőségünk, amivel most is élünk. Elmondjuk a saját magunk felfogását, hogy mi lett volna a helyes eljárás, és mivel hozott anyagból kell dolgozni, nyilván módosító indítványokkal majd igyekszünk valamilyen módon ezen javítani és változtatni.

Salamon képviselő úr azt mondta, hogy az alkotmány az ország legfontosabb jogforrása és a jogrend alapja. Sajnos azt kell mondanom, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően ez az állítás legfeljebb félig-meddig igaz, hiszen a csatlakozással együtt elfogadtuk azt a jogi hierarchiát, amely alapján az Európai Unió kötelező jogi részei, rendeletei anélkül válnak Magyarországon kötelezővé, behatolnak a magyar jogrendbe, hogy azt akár jogharmonizációs aktussal külön be kellene iktatni a magyar törvények közé. A megfelelő mondat szerepel a koncepcióban. Az alkotmányból eredő hatáskör megvalósulhat önállóan az Európai Unió intézményei által is. Ez teszi tehát világossá, hogy a magyar alkotmány nem az elsődleges és mindenekfelett álló jogforrás, hanem másodlagos efölött.

Talán egy kicsit szimbolikus nekem az is, hogy amikor ennek a koncepciónak és határozati javaslatnak a degradálását a sajtóban bejelentették a koalíciós pártértekezleten, ki mondta el, melyik két képviselő: két brüsszeli képviselő állt a sajtó elé, és ők mondták el, Szájer József, Surján László ezt, ha tetszik, jogfosztását ennek a beterjesztett anyagnak.

Tegyük hozzá, hogy a lisszaboni szerződés ratifikálásával Magyarország alávetette magát egy újabb jogforrásnak kötelező jelleggel, az Unió alapjogi chartájának, amelyről felmerült, hogy csatoljuk hozzá az alkotmányhoz. Hozzá lehet csatolni, de ez teljes jogérvénnyel ma Magyarországon működik. Egyébként nagyon sok fontos és hasznos dolog van benne, de mégis a jogszabályi, jogalkotási autonómia korlátozása; nem véletlenül az Egyesült Királyság és Lengyelország, a lisszaboni szerződés aláírásakor jegyzőkönyvben garantálta magának, hogy számára csak az válik jogforrássá, amit ő maga átvesz, vagy nagyon furcsa módon Václav Klaus államelnök zsarolással elérte, hogy rá se legyen érvényes a Beneš-dekrétumok életben tartása miatt. Bizony a mi esetünkben ez is érvényes.

Egy alkotmánynak nemcsak jogforrás feladata van, hanem spirituális jellege is. Orbán Viktor országértékelő beszédében a következőket mondta: a megújulás azt jelenti, hogy a magyar szellem felszabadított erejével a nemzet újjászülethet. Itt érkeztünk el az alkotmányhoz. Ezt a szellemet, a magyar szellemet nem találjuk meg ebben a jogi dokumentumban. Magyarországnak olyan új alkotmányra van szüksége, amely a magyar szellem megnyilatkozása - a magyar szellem ebben a mostani hatályos alkotmányban bizony azóta sem vert tanyát.

(A jegyzői székben Erdős Norbertet Földesi Gyula váltja fel.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell mondanom, hogy ez a készülő alkotmány, sajnos ki kell mondjam, egy birodalmon belül egy tartomány korlátozott jogi önrendelkezése, efölött Brüsszel szelleme van egy szinttel magasabban. Ha megkérdezzük, hogy hol van az a bizonyos magyar szellem, hol ver tanyát, teljesen világos, Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam elmondta, hogy megvan ennek a helye: a magyar szellem, a magyar történelmi alkotmányban, alkotmányosságban ver tanyát. Úgyhogy én arra kérem önöket, hogy ha még mindig szándékukban áll valamilyen ünnepi aktussal majd mindezt elfogadni, kihirdetni Ópusztaszeren, ne tegyék, mert nem felel meg ennek a szellemnek.

Még hadd tegyem hozzá, a Jobbik úgy véli, hogy nem az a legitimációja egy majdani alkotmánynak, hogy valaki részt vesz-e annak a tárgyalásán. Ez a kötelességünk, elmondjuk az eltérő koncepciónkat, módosító indítványokkal is igyekszünk majd élni, mert ez a mi országgyűlési képviselői feladatunk, de tisztában vagyunk azzal, hogy e súlyos hiányosságok miatt számunkra elfogadható végeredmény nem születhet.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak, a Jobbik vezérszónoklatát ismertető képviselőtársunknak. Öné a szó, képviselő úr.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik vezérszónoki idejéből megmaradt néhány percben szeretnék azokból az értékekből egy kis csokrot bemutatni itt, az ország nyilvánossága előtt, amely csokorban olyan fontos kérdések megoldása szerepel, amelyeknek megítélésünk szerint az alkotmányban, az új alaptörvényben is helyet kell kapnia. Remélem, lesz még módom a vita további szakaszában majd ezekről többet is mondani, most inkább csak felvillantásszerűen. Elsőként szeretném hangsúlyozni azt, hogy megítélésünk szerint az új alkotmányba bele kell fogalmazni expressis verbis azt az államcélt, hogy a magyar állam felelős a magyar nemzet megmaradásáért. Az országhatáron, a trianoni országhatáron belüli népességszám két évtizedes folyamatos csökkenés után néhány hete érte el a drámai pontot, 10 millió alá csökkent a határon belül élő magyarok száma.

Ismerjük a veszedelmes demográfiai trendeket és azoknak a megállítását, megfordítását a törvényi szabályozás eszközeivel, család- és szociálpolitikával, adópolitikával és adminisztratív eszközökkel is meg kell változtatni. Ezzel a problémával, fontos kérdéssel függ össze a magyar föld védelme. Ki kell mondania az alkotmánynak, hogy a magyar föld a nemzeti vagyon része, amely idegen államnak, külföldi állampolgárnak, szervezetnek vagy vállalkozásnak nem adható el, csak kivételes esetekben, amelyeket szigorú törvényi szabályozással kell korlátozni. "Ez a föld, melyen annyiszor / Apáid vére folyt; / Ez, melyhez minden szent nevet / Egy ezredév csatolt." - énekelhetnénk a Szózat harmadik versszakát is, amikor emelkedett pillanatokban énekeljük a Szózatot. Az évszázad második feléig a Föld, mármint a glóbusz népessége mintegy másfélszeresére fog növekedni, és ez a hatalmas népességszám már ma is érezhető módon növeli az élelmiszereknek, az ivóvíznek, az édesvíznek az értékét.

(11.50)

A magyar föld adottságai olyanok, hogy azok a komparatív előnyök, amelyek ebből származnak, a magyarság számára a nemzet megmaradása érdekében jól kamatoztathatók. S talán nem túlzás az a vízió, amely azt mondatja velem, hogy egy jól gazdálkodó, felelős magyar állam egyfajta Kánaánt teremthet a Kárpát-medencében azokkal az objektív adottságokkal, amelyekkel Magyarország még mindig rendelkezik.

Ebbe a gondolatkörbe tartozik a magyar állam felelőssége az állam vagyonának a megőrzéséért és gyarapításáért. Abban az alkotmányos szövegben, aminek most a módosítására, illetve kicserélésére készülünk, még olyan megfogalmazás szerepel, hogy az állam vagyonának a gyarapítása, az állam vagyonának a megőrzése, miközben mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt húsz esztendőben a magyar állam vagyonának a 80 százaléka privatizációval, kárpótlással, spontán privatizációval, egyebekkel eltűnt. Ezt a maradékot őrizni kell, és nagyon fontos nemcsak ennek a stratégiai jelentőségű vállalkozáscsoportnak, hanem az állam ingó és ingatlan vagyonának a megőrzése is.

Tisztelt Országgyűlés! Lejárt a vezérszónoki időkeretből rám jutott idő. Ezeknek az értékeknek a fontosságát szeretném a figyelmükbe ajánlani, és majd folytatni fogom a vita következő szakaszában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportja jelezte, hogy a vezérszónoklatot két képviselő ismerteti. Elsőként megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Én engedélyt kérek, hogy a helyemről mondhassam el a felszólalásomat.

Tisztelt Országgyűlés! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy parlamenti képviselői pályafutásom során második ízben lehetek tagja alkotmány-előkészítő bizottságnak. Az elsőnek 1994 és 1998 között voltam a tagja, s azért, mert a teremben elég kevés képviselő van, aki annak idején ennek a bizottságnak a tagja lehetett, egy-két dolgot szeretnék elmondani a tisztelt Ház előtt. Az egyik leglényegesebb talán az, hogy emlékezetem szerint ugyan egy paritásos bizottság volt az akkori alkotmány-előkészítő bizottság, de a képviselőcsoportok delegáltjait annyi szavazati jog illette meg, ahány tagú frakció állt a hátuk mögött. Ez egy nagyon lényeges kérdés.

Az alkotmány-előkészítésnél volt egy olyan szabály, hogy egyáltalán, a bizottság csak olyan indítványról szavazott, amelynek a támogatása az országgyűlési képviselők legalább kétharmadát kitette. Ebből nem nagy munka kiszámolni, s egyetlen képviselő előtt sem volt vitás, hogy érdemben csak olyan kérdés kerülhetett az akkori alkotmány-előkészítő bizottság elé, amelyet akkor a Szocialista Párt támogatott, merthogy a Szocialista Párt képviselőcsoportja a Ház tagjainak az 50 százalékát meghaladta, tehát ehhez a minősített többséghez nem volt más lehetőség. Ez egy nagyon fontos kérdés akkor, amikor itt az alkotmány-előkészítéssel kapcsolatban különböző elfogadási és különböző egyéb szavazati arányokat mondunk, hogy ilyen körülmények között kezdtük el a munkát. S hadd mondjam el, hogy annak ellenére, hogy a négy ellenzéki párt akkor gyakorlatilag 27 százalékkal rendelkezett az Országgyűlésben, ez a 27 százalékot kitevő ellenzék teljes munkabírásával végig részt vett az alkotmányozásban. Részt vettünk az alkotmányozásban akkor is, amikor a számunkra sarkalatos kérdések a hatalmi túlsúly folytán nem érvényesülhettek. Akkor erősebb volt a képviselői eskünk, mint a hiúság, és nem dobtuk vissza a gyeplőt egyszerűen azzal, hogy ha a 27 indítványunkból csak hármat fogadnak el, akkor nem veszünk részt a munkában. Mi úgy vettünk részt a munkában, hogy emlékeim szerint egyetlen indítványunkat sem fogadták el.

Ebből természetesen következik az is, hogy nem az ellenzéki magatartás hiúsította meg azt, hogy 1994 és 1998 között a Magyar Országgyűlés nem alkothatta meg az alkotmányát, hanem az hiúsította meg, hogy a szocialista képviselőcsoport két táborra oszlott, s így annak ellenére nem született meg a magyar alkotmány, hogy a kormánykoalíciónak 72 százalékos többsége volt.

Akkor természetesen egyáltalán nem volt vitás az a kérdés, hogy időszerű-e alkotmányt elfogadni vagy nem időszerű, van-e alkotmányozási kényszer vagy nincs, mert az 1989-es legutóbbi preambulum - amit egyszer már szeretnék a jegyzőkönyv kedvéért szó szerint ismertetni - úgy szól, hogy "A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új alkotmányának elfogadásáig - Magyarország alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg". Tehát maga a hatályos alkotmányunk preambuluma kötelezi arra az első és lehetséges alkotmányhozó erővel rendelkező parlamentet, hogy az új alaptörvényt megalkossa. Ezt akkor a szocialisták is el tudták olvasni, mert ők erre kísérletet is tettek. Az az ő politikai belső problémájuk volt, hogy az akkori kísérlet nem vezetett eredményre.

Tisztelt Országgyűlés! Ennyit szeretnék elmondani az előzményekről, de ennek van egy átmeneti része a jelen alkotmányozással kapcsolatban is. Minden előzmény, írott szabály és minden nélkül a Szocialista Párt is odaült 2010 nyarán, és az alkotmány-előkészítésben részt vett, olyannyira, hogy amikor a bizottság felállította a hat szakmai és a hetedik összegző munkacsoportot, akkor szocialista képviselők a bizottsági munkákban tisztséget is vállaltak. Én például személy szerint a negyedik munkacsoportba - amely az igazságszolgáltatás, alkotmány- és jogvédelem nevet viselte - kerültem, és ennek a munkacsoportnak a felelőse dr. Bárándy Gergely szocialista képviselőtársunk volt. Hozzá kell tennem, hogy a munkacsoport tevékenységét hosszú ideig Bárándy Gergely képviselő úr kézben tartotta, és korrektül vezette is, egészen addig, amíg a munkacsoport a saját koncepciótervezetét - amely a mi munkacsoportunk alkotmányozási területéhez tartozott - el nem készítette, Bárándy Gergely képviselő úr részt is vett a munkában, úgyhogy ez a munkacsoport tulajdonképpen az ő vezetésével alakította ki az álláspontját.

A kereszténydemokrata képviselőcsoport arra az álláspontra helyezkedett, hogy már a vezérszónoklati részben is a különböző munkacsoportok adott képviselői fogják elmondani a képviselőcsoport álláspontját. Ezzel szeretném magyarázni azt, hogy én most át fogok állni a negyedik munkacsoportban az igazságszolgáltatás, az alkotmány- és a jogvédelem terén kialakított álláspontunkra.

Általánosságban szeretném leszögezni, arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy lényeges és különösen koncepcionális változtatást a hatályos alkotmánnyal szemben nem kívánunk érvényesíteni. Elismerve azt, hogy minden körülmények között egy egységes, jól szerkesztett alkotmányra van szüksége az országnak, jelen pillanatban, annak ellenére, hogy ennek a foltozgatott, összevissza bekezdésekkel és rendszertelenül megszövegezett, közel harmincvalahány esztendő viharán keresztülesett alkotmánynak egységes szerkezetbe foglalása indokolt, a lényeges kérdésekben változtatni nem akarunk.

(12.00)

Nem akarunk módosítani az Alkotmánybírósággal kapcsolatos fejezeten sem, tehát a ma hatályos alkotmánynak az Alkotmánybíróságra vonatkozó részét minden további nélkül készek vagyunk átemelni az alkotmányba, természetesen egy egységes, jól szövegezett példányban.

Az Alkotmánybíróságnak és az igazságszolgáltatásnak a bírósági szakasza bizonyos szempontból összetartozik, és én azt hiszem, hogy ez nagyon lényeges. Az a lényeges kérdés, ami az igazságszolgáltatási fejezetnél része a koncepciónak is, ez a közigazgatási bíráskodás létrehozása. Azért mondom, hogy összefügg az Alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróság, mert az az elképzelésünk, és a koncepció ezt is rögzíti, hogy ma az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik még az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatának a kérdése, és ettől szeretnénk mindenképpen mentesíteni az Alkotmánybíróságot, tehát hogy az önkormányzati rendeletek és egyéb normák törvényességét illetően eljárjanak. Ezt viszont valakinek el kell végezni, és ennek a munkának az elvégzése lenne az egyik fő feladata a közigazgatási bíráskodásnak.

Tisztelt Országgyűlés! Az igazságszolgáltatással kapcsolatban szeretnék még egy lényeges kérdésre kitérni. A mai alkotmányunk a bírósági fejezetben tételesen felsorolja a bíróságokat. Ezt ugyan a koncepció csak érinti, de én azt helyesnek tartanám, hogyha ez a jövőben is így történne, hogy a normaszöveg tartalmazza pontosan a különböző szintű bíróságokat, de ebben a pillanatban szóba kell hoznom azt a kérdést, amit mi a koncepcióba is szerettünk volna belefoglaltatni. Nevesül, amiről Salamon László bizottsági elnök úr az expozéja során is beszélt, hogy nem Legfelsőbb Bíróság lenne a legmagasabb bírói szint Magyarországon, hanem visszakapná történelmi nevét a Kúria névvel. Mi azt támogatnánk, hogy a megyei bíróságokat az új alkotmány már törvényszéknek hívja. Tekintettel arra, hogy tudomással bírunk arról, hogy a kormány is hasonló államigazgatási szerkezetet készül felállítani, itt megpendíteném a járásbíróság név használatát is.

Ezek olyan kérdések, amelyek csupán elnevezések, de számomra fontos elnevezésbeli differenciák, én ezt minden körülmények között támogatnám. Ettől függetlenül megmaradnának az alkotmánynak a bírósági szervezettel kapcsolatos egyéb rendelkezései, természetesen az alkotmányba szövegezve foglalnánk a bírói függetlenséget mint alapvető jogelvet. Természetesen abban is egységes volt az alkotmány-előkészítő bizottság, hogy a bírói igazgatás változatlanul az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hatáskörében maradjon. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak és a bíróságnak az egyéb kérdéseit pedig ennek megfelelően sarkalatos törvényekben, az új alkotmány alapján, az alkotmány hatálybalépéséig sarkalatos törvények megalkotásával kellene a részszabályokat rendezni.

Az ügyészséggel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a 2010. őszi ülésszak alatti, ügyészségi törvényen történt módosításnak megfelelő ügyészségi rendszert szeretnénk az alkotmánytervezetbe beemelni, a koncepció is tulajdonképpen a hatályos szabályokat tartalmazza.

Még az ombudsmanok kérdésével kapcsolatban szeretnék annyit mondani, hogy ott sem lenne változás, a ma hatályos szöveget el tudnánk fogadni, a koncepció eszerint jár el. Azt megfontolnánk, hogy az új alkotmányunk tételesen sorolja fel az országgyűlési biztosokat, mert a ma hatályos alkotmányunk nevesít két országgyűlési biztost, és azt mondja, hogy külön törvény egyéb biztosokat is létrehozhat. Mi ezt nem támogatnánk szívünk szerint. A jelenlegi négy biztossal és ezek nevesített felsorolásával ezt a területet lezártnak tekintenénk.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, és kérem az elnök urat, hogy a vezérszónoklat második felére szíveskedjen megadni a szót dr. Tarnai Richárd képviselőtársamnak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most következik a Kereszténydemokrata Néppárt következő vezérszónoka, dr. Tarnai Richárd képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TARNAI RICHÁRD, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Amikor alkotmányozáshoz fogunk, és egy új alkotmányt szeretnénk alkotni, akkor véleményünk szerint két fontos kérdésre kell választ adni. Hogyha távolabbról közelítjük, akkor először arra a kérdésre érdemes választ adnunk, hogy miért van egyáltalán szükség alkotmányra mint olyanra. A magyar nyelv nagyon szépen fejezi ki, hogy alaptörvényről van szó. Szükség van tehát egy fundamentumra, szükség van tehát egy alapra, amire fölépíthetjük a magyar nemzet törvényeit, rendeleteit, amire fölépíthetjük a teljes kormányzati rendszert, és amely az idő próbáját is kiállja; tehát valóban jó jogi alapnak bizonyul, amelyre, még egyszer mondom, akár évtizedek múlva is építkezhetünk, az aktuális viszonyokhoz igazítva a jogalkotásunkat.

A másik kérdés viszont gyakrabban fölmerül e Ház falai között, és itt is sokszor elhangzott ez a kérdés, hogy miért van szükség egyáltalán új alkotmányra, hiszen van egy hatályos alkotmányunk, ez úgy-ahogy rendezi a viszonyokat, mindig hozzáigazítottuk az idők szavához, miért kell tehát új alkotmányt alkotni. Én azt gondolom, hogy erre a rövid válasz az, hogy azért, mert az idő időközben elhaladt mellettünk, mert miközben az elmúlt húsz évben törvényeket hoztunk itt az Országgyűlésben, az államigazgatásban újabb és újabb reformok láttak napvilágot, igazítottuk a jogszabályainkat az élethez, aközben például szép csendben tízmillió alá csökkent Magyarország lélekszáma.

Tehát az a probléma, amely a Kereszténydemokrata Néppárt szerint az ország legnagyobb problémája és minden probléma gyökere, a demográfiai probléma, az közben akuttá vált. Az élet, a gyermekek és a család védelme nem jelenik meg kellő súllyal a jelenleg hatályos alkotmányban, márpedig hogyha az általunk legfontosabbnak tartott értékek... - és szerintem ebben minden képviselőtársam, függetlenül attól, hogy mely párt frakciójának padsoraiban ül, egyetért, hogy az életnél előbbre való érték nincsen, amit védeni kell és aminek az alkotmányban meg kell jelennie, az különböző hatással rendelkezik a gazdasági életre, a nyugdíjtörvény vitájánál hallhattuk, hogy a nyugdíjrendszerre is, és sok-sok problémának az okozója. Vagy ha a demográfiai folyamatokat meg tudjuk fékezni és esetleg megfordítani, akkor pedig sok-sok problémának a megoldását jelentheti egyből, és ez mindenféle ideológiától, mindenféle egyéb lelki megközelítéstől független, ez normális, racionális gazdasági érvekkel is belátható.

Itt különböző kicsinyes vitákat hallhattunk a sajtóban elsősorban arról, hogy az élet mikortól élet. Én azt gondolom, hogy bárki, akinek ezzel kapcsolatban kérdései vannak, kérdezzen meg egy várandós édesanyát, ő pontosan meg fogja mondani, hogy az élet mikortól élet. Nem kell nekünk ezt az íróasztal mellett, különböző tudományos előadásokon meghallgatni, ők pontos választ fognak adni erre a kérdésre. Tehát az élet elhaladt mellettünk, a mindennapok elhaladtak mellettünk, csak közben egy demográfiai katasztrófa felé haladunk, mindenképpen az ebből való kilábalás útját az új alkotmánynak rögzíteni kell. De ugyanígy vagyunk a környezetünkkel is, mert miközben egyre több gépjármű jön ki a gyárak futószalagjairól, és egyre inkább használjuk a technika vívmányait, közben a környezetünkkel az utóbbi évtizedekben nem túl sokat törődtünk, az alkotmányban nem jelent meg az a szempont, hogy egyébként nemcsak magunkért, hanem az utánunk jövő nemzedékekért is felelősséggel tartozunk.

(12.10)

Hogyha csak arra gondolunk, hogy az utóbbi években milyen árvizek, rendkívüli, eddig soha nem látott mértékű árvizek, aszályok és egyéb környezeti események történtek, akkor azt láthatjuk, hogy valami nincs rendben a környezetünkkel sem. Az idő elhaladt mellettünk, miközben a ma hatályos alkotmány gyakorlatilag egyetlenegy szót sem szól a környezet védelméről, egyetlenegy szót sem szól a fenntartható fejlődésről, egyetlenegy szót sem szól arról, hogy felelősséggel tartozunk nemcsak az utódaink, az élet, a gyermekek és a család iránt, hanem a környezetünkért is. A felelősség jelenik meg tehát a környezet kapcsán is, aminek az új alkotmányban szerepelnie kell.

És hát a tulajdon. A 90-es években létrejött és már sokszor citált, jelenleg hatályos alkotmány a magántulajdon szentségét hirdette. És valóban, az akkori körülmények között ez nagyon fontos volt, egy diktatúra után, amikor a köztulajdonra hivatkozva mégiscsak magánzsebekbe került sok minden - gondoljunk csak a spontán privatizáció máig ható utóéletére -, nos, ekkor valóban fontos volt, hogy a magántulajdont hangsúlyozzuk négy évtizednyi szocialista diktatúra után. Azonban mintha egy kicsit átestünk volna a ló túloldalára: a köztulajdon, a közösségi tulajdon feledésbe merült, és az alkotmányban, az új alkotmányban ezt a szempontot mindenképpen érvényesíteni kellene - természetesen itt is a felelősséggel együtt. Tehát a tulajdonosnak felelőssége is van, a tulajdonos felelősséggel tartozik nemcsak a saját tulajdona, hanem a köztulajdon iránt is. Fontosnak tartjuk tehát, hogy harmadsorban, az élet, a gyermekek, illetőleg a család, valamint a környezet védelme, illetőleg a környezettudatosság mellett bekerüljön az új alkotmányba a köztulajdon védelme is mint alapvető érték és felelősséggel párosult érték.

Egyébként meg kívánom jegyezni, hogy ezek, amikről most beszélünk, mind benne szerepelnek az európai alapjogi chartában, és ezek kerülnének bele az új alkotmányba is, ha a miáltalunk jónak tartott változatot támogatja majd az Országgyűlés is, hiszen ezek olyan értékek, amelyek európai értékek, és azt gondolom, hogy ezek is azok az értékek, amelyek kapcsán nincs vita köztünk.

Az államcélokról talán Nyikos képviselőtársam szólt itt, hogy mi lenne jó, ha esetleg államcélként bekerülne. Felhívnám képviselőtársaim figyelmét, hogy két fontos államcélra javaslatot tesz ez a koncepció is. A rászorultakról való gondoskodás az egyik. Szerintünk alapvető erkölcsi kötelessége a társadalomnak, hogy azok, akik lehetőséggel rendelkeznek, akik olyan jövedelmi viszonyokkal, gazdasági körülményekkel rendelkeznek, amelyek felelősséget - és itt is a felelősség szót szeretném hangsúlyozni - rónak rájuk, igenis segítsék a rászorulókat, ez ne csupán egy erkölcsi indíttatás legyen, hanem legyen egy alkotmányos, alkotmányban megfogalmazott államcél is, az államnak is legyen egy ilyenfajta kötelezettsége. Hisz amellett, hogy próbáljuk helyzetbe hozni a munkával rendelkező, dolgozó családokat, amellett természetesen a magyar államnak az is kötelessége, hogy gondoskodjon a rászorulókról, és ennek a kettőnek az egysége kell hogy államcélként meghatározza a magyar nemzet alkotmányát.

A másik pedig az ifjúság védelme. Az elmúlt hetekben sokat hallhattunk a médiatörvényről; egyetlenegy dolog nem hangzott el: hogy a médiatörvénynek az a lényege, hogy a gyermekeket és a kiskorúakat védelmezze, merthogy egyébként erről szól a médiatörvény. Sajnos nincsenek itt szocialista képviselőtársaim, ők ebből egy ingyencirkuszt csináltak az elmúlt hetekben, de ők is nagyon jól tudják, hogy az egész médiatörvény erről szól: az ifjúság és a gyermekek védelméről. Most a javaslat szerint, az általunk beterjesztett javaslat szerint az alkotmányba államcélként is bekerülne az ifjúság védelme, és azt gondolom, hogy pontosan a legkiszolgáltatottabb réteg, a gyerekek, fiatalok köré vonnánk egy védőkört. Azt gondolom, ebben sem lehet különbség köztünk, hiszen felelősséggel tartozunk a jövő nemzedék iránt nemcsak környezeti értelemben, hanem az eléjük tálalt média terén és egyéb területen is.

Azt lehet tehát mondani, hogy van egy jelenleg hatályos alkotmány, ebben a jelenleg hatályos alkotmányban szerepelnek alapvető jogok, amelyek egy az egyben természetesen szerepelni fognak a leendő, új alkotmányban is, ha úgy dönt az Országgyűlés. Nem akarom az összes ilyen alapvető jogot felsorolni itt, de a parlamentáris kormányforma, köztársasági államforma, piacgazdaság és egyebek szerepelnek benne, amik jók, és ezen nem kívánunk változtatni, ezeket be kívánjuk emelni az új alkotmányba is. Az előbb említett módon azonban eddig az alkotmányban nem lévő, általunk és szerintem valamennyi képviselőtársam által rendkívül fontosnak tartott értékek bekerülnének, mint a család, a gyermek védelme és a házasság sokkal fokozottabb védelme.

Itt egy kis mellékzöngét vagy egy megjegyzést engedjenek meg. Felmerült, hogy most akkor, ha a házasság tekintetében egy férfi és egy nő tartós kapcsolataként kívánjuk minősíteni a házasságot, márpedig nagyon határozott véleményünk szerint ez a házasság jelenleg, akkor miért ragaszkodunk ehhez, hisz ez egy ideológiai megközelítés. Nem. Én azt gondolom, hogy ha az állam oldaláról tekintjük ezt a kérdést, akkor azt látjuk, hogy demográfiai válsághelyzetben vagyunk - ebben mindenki egyetért. Ha demográfiai válsághelyzetben vagyunk, akkor logikus, hogy ebből úgy tudunk kitörni, hogyha gyermekek születnek, ha minél több olyan gyermek születik, aki később majd adófizetőként fenntartja a Magyar Köztársaságot, fenntartja a gazdaságot, járulékot fizet, nyugdíjjárulékot fizet, és egyáltalán a gazdaságot működőképessé teszi. Sok jó intézkedés született véleményünk szerint az elmúlt hónapokban, gondolok csak a gazdasági és adójogszabályokra, amelyek során a gyermekek most már nem teherként jelennek meg, hanem kikerülnek az adózás köréből, ez egy jó út, de szerintünk az alkotmányban is szükséges rögzíteni ezeket a jogokat, és szükséges az, hogy ha a demográfiai csapdából megpróbálunk kijutni, akkor logikus, hogy egy férfi és egy nő tartós kapcsolatából fognak gyermekek születni. Tehát nem valamiféle ideológiai, nemcsak lelki, szellemi megközelítésből - bár mi, kereszténydemokraták természetesen ezzel is közelítjük meg az ilyen kérdéseket -, hanem abszolút normális, racionális, gazdasági szempontból is érdeke az államnak, hogy a házasság mint egy férfi, egy nő tartós kapcsolata az alkotmányban rögzítésre kerüljön; abszolút egyszerű, gazdasági, a jövő nemzedéket és a jövő fenntarthatóságot szem előtt tartó érdek is ez.

No, tehát ezek az új, felelősséggel párosult vagy párosulandó javaslatok, amelyek az új alkotmánykoncepcióban szerepelnek, az előzőben viszont nem szerepeltek.

Engedjenek meg még egy rövid megjegyzést. Az alkotmányos alapérték munkacsoport, amelynek a vezetője lettem - és még abban az időben valamennyi parlamenti párt részt vett ennek a munkájában -, az itt vázolt és a koncepcióban megjelenő értékeket ellenszavazat nélkül fogadta el. Ezt azért nagyon fontos hangsúlyoznom, mert hiszen mindannyian behoztunk a munkacsoport asztalára olyan értékeket, amelyeket mindenki, minden frakció a maga szempontjából a legfontosabbnak tart, ezeket sikerült összehangolnunk, és így sikerült - még egyszer mondom - az alapértékek tekintetében ellenszavazat nélkül döntést hoznunk. Fáj, hogy ezek után az ellenzéki pártok kivonultak ebből a munkából. Én azt gondolom, hogy mivel az alapértékek tekintetében meg tudtunk egyezni, hiszen valamennyien fontosnak tartjuk az előbb említett alapértékeket - persze hangsúlybeli különbség lehet köztünk -, ezért én reménykedem abban, hogy ők is vissza fognak térni, és örülök annak, hogy két ellenzéki frakció, a Jobbik és az LMP képviselői jelenleg itt ülnek; reményeim szerint a szocialisták is jobb belátásra fognak térni. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez az alkotmány, a leendő alkotmány nem egy kormány, nem egy Országgyűlés és nem a pártok alkotmánya lesz. Ezért indítottuk el a nemzeti konzultációt, ezért vagyunk kíváncsiak arra, hogy mit gondolnak az emberek erről a tervezetről, mert mi nem ebben a keretben, nemcsak a parlament, nemcsak a pártok véleményére vagyunk kíváncsiak, természetesen arra is, hanem arra is, hogy maguk az érintettek, a magyar nemzet tagjai mit gondolnak a leendő alkotmányról.

Az élet tehát húsz év alatt sok tekintetben elhaladt mellettünk. 1990-ben készült egy pillanatkép, ez volt az akkori alkotmány, amely kisebb-nagyobb módosításokkal mind a mai napig hatályban van. Én azt gondolom, hogy olyan egyetemes értékeket sikerült ebben a javaslatban a tisztelt Ház asztalára tenni, amelyekben egyetértés mutatkozott mind a bizottsági szakaszban, mind pedig az itt elhangzott felszólalások tekintetében is valamennyi párt között.

(12.20)

Meg fogjuk látni a következő hetekben, hogy a magyar nemzet tagjai mit gondolnak erről, hiszen mindenkinek lehetősége lesz véleményt nyilvánítani róla, és majd ezek után egy olyan alkotmány elfogadására nyit lehetőséget ez a javaslat, amely valóban az egész magyar nemzet alkotmánya lehet, és nemcsak egy pillanatképet készíthetünk róla, hanem hosszú évtizedekre alapját képezheti a reményeink szerint gyarapodó Magyarországnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP vezérszónokának. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban szeretném rögzíteni, hogy a Lehet Más a Politika parlamenti képviselőcsoportja még 2010. október 26-án az alkotmány-előkészítő eljárásból kivonult. Ugyanakkor szeretnénk komolyan venni a parlamentarizmus és az alkotmányosság eszményét, és éppen ezért azt, hogy egyébként magával az alkotmányozási eljárással kapcsolatban milyen súlyos kifogásaink vannak, nem a sajtón keresztül, hanem itt, a Parlament falai között kell önök elé tárni abban a reményben, hogy adott esetben ezek az akadályok elháríthatók.

Szeretnék még bevezetőmben reagálni arra, amit itt kormánypárti képviselőtársaim elmondtak. Először is szeretném azt tisztázni, hogy az LMP-nek nem a leendő alkotmány várható tartalmával van problémája. Annál kevésbé sem, minthogy jelenleg a helyzet az, és ez visszavezet az egyik fundamentális problémánkra, hogy nem is igazán tudjuk, hogy a Fidesznek, illetve a KDNP-nek pontosan mi az alkotmánykoncepciója. Gulyás Gergely képviselőtársamnak üzenném, hogy az LMP-nek, szemben a többi parlamenti párttal, van érdemi alternatívája, ezt önök mulasztották el közölni többek között a választópolgárokkal az elmúlt években. Tehát a Lehet Más a Politikának nincs semmi olyan feltétele az alkotmányozásban való részvétellel kapcsolatban, ami az alkotmány tételes tartalmára vonatkozna. Szeretném ezért visszautasítani nemcsak azt, amit Gulyás képviselőtársam elmondott, hanem azt is, amit itt most jelen nem lévő blogíró képviselőtársak üzengettek az elmúlt hónapokban, hogy az LMP nem különböző alkukat szeretne kicsikarni a Fidesz-KDNP-pártszövetségtől, a feltételeit szeretnénk megteremteni a demokratikus alkotmányozásnak. (Babák Mihály: Ez megvan.)

És igen, igaza van Tarnai képviselőtársamnak abban, hogy valóban, az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában sok esetben mutatkozott arra lehetőség, hogy a parlamenti pártok között vagy a parlamenti pártok nagy része között alapvető alkotmányos célok, intézményi megoldások tekintetében konszenzus jöjjön létre. Értékeltük önmagában az alkotmány-előkészítő bizottságon belüli konstruktív hozzáállást, és természetesen értékeltük a kormányzó többségnek az elmúlt héten az alkotmányozó, alkotmány-előkészítő folyamattal kapcsolatos gesztusait is.

Ugyanakkor nem erről van szó. És nem is arról van szó, nem is az az alapvető vita közöttünk, hogy van-e ma Magyarországon alkotmányozási kényszer vagy sem. Igen, szerintünk nincs alkotmányozási kényszer Magyarországon, ugyanakkor ezzel a véleményünkkel együtt ültünk be az alkotmány-előkészítő bizottság munkájába múlt nyáron. Úgyhogy nagyon kérném kormánypárti képviselőtársaimat, hogy most ne azt a vitát folytassuk le, hogy van-e Magyarországon alkotmányozási kényszer vagy sem, mert szerintem ami itt alapvető probléma van az alkotmányozási eljárással kapcsolatban, az nem ezzel összefüggő.

És még valamit bevezetésként szeretnék jelezni az önök számára. Függetlenül attól, hogy a Lehet Más a Politika parlamenti képviselőcsoportja részt vesz-e a parlamenti alkotmányozási eljárásban vagy sem, amennyiben részt vesz, akkor melyik gombot nyomja meg, számunkra az alkotmányosság eszméje az elsődleges. Tehát amennyiben - hiszen erre önöknek legális eszközük van, lehetőségük van - önök itt alkotmányt alkotnak idén áprilisban, ahogyan ezt közölték, természetesen mi a mindenkor hatályos alkotmányt és annak szellemét kívánjuk tiszteletben tartani, és erre fogunk inteni minden választópolgárt is, ugyanúgy, ahogyan ezt az elmúlt hónapokban önökön is számon kértük, amikor álláspontunk szerint nem tisztelték a hatályos alkotmány betűjét és szellemét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért állítom, hogy nem különösebben érdekes ez a vita közöttünk, bár létező vita, hogy van-e Magyarországon ma alkotmányozási kényszer vagy sem, hiszen a helyzetértékelés tekintetében, azt gondolom, több ponton egyetértünk. Való igaz, hogy a magyar demokrácia, a Harmadik Köztársaság nagyon hamar komoly legitimációs kihívásokkal kellett hogy szembenézzen. A '89-90-es alkotmányozás eredménye nagyon hamar súlyos legitimációs kihívásokkal kellett hogy szembenézzen, és ez független volt attól, hogy egyébként akár a Nemzeti Kerekasztal, akár a '90-es alkotmányozás, amelyben az önök képviselőcsoportjaiban ülők közül számosan, Orbán Viktor miniszterelnök úr, Kövér házelnök úr vagy éppen Salamon képviselőtársam, részt vettek, milyen minőségű alkotmányt adtak ennek a nemzetnek. Hiszen ez egy új alkotmány volt, számozásában tükrözte a múltat, preambulumában tükrözte az ideiglenességet, de a hatályos alkotmány egy jogállami alkotmány. Mégis súlyos legitimációs kihívásokkal kellett szembenézni, hiszen a magyar választópolgárok 1990 után okkal tekintették úgy, hogy a '89-90-es alkotmányozás nem más, mint az elitek paktuma. Ez ugyanakkor pontosan akkor, ha önök úgy gondolják, hogy ma Magyarországon alkotmányos szükségesség vagy alkotmányozási kényszer van, egy intő jel azok számára, akik ma alkotmányt kívánnak alkotni.

Szeretném önök elé idézni John Rawlsnak a gondolatait az alkotmány legitimációjáról. Rawls azt írja: "Az egyenlő szabadság elve az alkotmány meghatározásának politikai eljárására alkalmazva az egyenlő részvétel elveként azonosítható. Ezen elv megköveteli, hogy valamennyi állampolgár egyenlő joggal vehessen részt a törvények alapjául szolgáló alkotmányozási eljárásban, s formálhassa annak végeredményét." Éppen ezért szeretném jelezni, hogy ma sem az az igazi kérdés, hogy az LMP részt vesz-e az alkotmányozási eljárásban. Az az igazi kérdés, és ez volt az igazi kérdés, amiért itt ülünk, 1989-90-ben is, hogy az emberek részt vehetnek-e az alkotmányozásban. Pontosan ez a tanulsága 1989-90-nek, hogy időtálló alaptörvényt, olyan alaptörvényt, amellyel kapcsolatban a politikai széljárást követve nem merülnek föl újabb és újabb legitimációs kihívások, akkor lehet alkotni, ha amögött nem pusztán egy matematikai többség, akár kétharmados, akár más minőségű matematikai többség van, hanem egy sokkal szélesebb nemzeti konszenzus.

Fontos szerintem ebben a pillanatban azért azt is rögzíteni, hogy függetlenül attól, hogy mit gondolunk a '89-90-es alkotmányozás legitimációs hátteréről, függetlenül attól, hogy mit gondolunk az elmúlt 20 év eredményeiről és tehertételeiről, a '89-90-es alkotmányozásnak fontos, időtálló és megőrzésre való produktumai vannak. Köszönet azoknak, akik ebben egyébként részt vettek. A '89-es jogállami fordulat teremtette meg Magyarországon a hatalommegosztáson és a versengő többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokráciát. A '89-es jogállami berendezkedés vezette be a magyar közjogi szerkezetbe a fékek és ellensúlyok rendszerét. '89-90-ben létrejött egy olyan jogállami berendezkedés, amely, csatlakozva ahhoz, amit imént Tarnai képviselőtársam is elmondott, az emberi élet és az emberi méltóság védelmét tekinti az egész alkotmányos berendezkedés erkölcsi fundamentumának.

Ezek olyan alapok, amiket meg kell őriznünk, olyan keretek, amelyek közül kilépni nem szabad. És nem szabad olyan látszatokat sem tenni, hogy egy új választás, egy új, demokratikus választás, egy olyan demokratikus választás folytán, amely egyébként ezen az alkotmányos rendszeren mehetett egyáltalán végbe, most valami új rendszer épül ki, most mintha kilépnénk a '89-90-es jogállami keretek közül.

(12.30)

A '89-90-es jogállami kereteket meg kell őriznünk. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a '89-90-es jogállami keretek minden tekintetben elégségesek, nem szorulnak kiegészítésre, hogy a '89-90-ben létrejött alkotmányozási rendszernek nincsenek hiányosságai. Ezt nem állítjuk. Az egyik legfőbb hiányosság pontosan az, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét nem lehet karbantartás nélkül hagyni.

1990 után a politikai elit, a parlamenti elit karbantartás nélkül hagyta a fékek és ellensúlyok rendszerét, süket volt arra, hogy egy parlamentáris demokráciában újra és újra felül kell vizsgálni azt, hogy éppen hol jönnek létre a közjogi szerkezetben hatalmi túlsúlyok. Ezért szenved például a magyar demokrácia a mindenkori kancellár, a mindenkori miniszterelnöki hatalom túlsúlyától. Ezért érik, ezért is érik folyamatos legitimációs kihívások a magyar parlamentáris demokráciát, hiszen a fékek és ellensúlyok rendszerének az újragondolása nem állhat meg a közjogi rendszer felhőrégióiban, reagálnunk kell arra is, hogy egyébként az állampolgári részvételnek az érdemi formáit hogyan tudjuk megteremteni.

Komoly probléma az is, hogy az elmúlt húsz évben számos fontos alkotmányos elvi tételt az Alkotmánybíróság fejtett ki az úgynevezett láthatatlan alkotmányban. Ha valaki egy átfogó alkotmánymódosításon vagy egy új alkotmányon gondolkodik, álláspontunk szerint a kiindulópont az, hogy az Alkotmánybíróság legfontosabb elvi tételeit láthatóvá kell tenni. Ilyen elvi tételek voltak az elmúlt húsz évben például az állam világnézeti semlegessége, vagy például azok az elvek, amik az első és második alapjogvédelmi tesztben megmutatkoztak, a szükségesség és arányosság tesztjében. Ilyen elv például az, amit 1994-ben az Alkotmánybíróság kimondott azzal kapcsolatban, hogy a természetvédelem egyszer már jogszabályokkal elért védett szintjéből visszalépni nem lehet.

De hát vannak sokkal materiálisabb hiányosságok is. Nagyon sok ember az elmúlt években egyrészt azért fordult sajnálatos módon a jogállam, illetve az alkotmányosság ellen, sok indulat azért keletkezett a '89-90-es szerkezettel szemben, hiszen százezrek és milliók érzik úgy ebben az országban, hogy a '89-90-ben kialakult alkotmányos szerkezet nem adott védelmet a stratégiai közszolgáltatások, a közvagyon védelmére, hogy szabadon lehetett eltékozolni azokat az erőforrásokat, amikkel egyébként a társadalmi összetartást, a társadalmi megmaradást biztosítani lehet. Nagyon sok ember azért érez csalódottságot a rendszerváltást követő húsz év után, mert ez a közjogi szerkezet süket volt arra, hogy másfélmillió ember tartósan kiszakadt ebből a társadalomból, tartósan elszegényedett.

Ez az alkotmány megelégedett azzal, hogy egy jelző nélküli piacgazdaságot deklarált, megelégedett azzal, hogy deklarálta a verseny szabadságát, de például süket volt arra, a jelenleg hatályos szöveg süket arra, hogy az államnak például van felelőssége a hazai vállalkozások, a hazai termékek védelmével kapcsolatban, hogy nem tartható az, hogy egy kormány szándékosan külföldi vállalkozásokat hoz versenyelőnybe a hazai vállalkozásokkal szemben, mint amit egyébként láthattunk az elmúlt években.

Okkal vetődnek fel kétségek a tulajdon védelmével kapcsolatos deklaráció szűkszavúsága miatt is, hiszen a tulajdon nem pusztán jog, a tulajdon felelősség is, és a Magyar Köztársaságban a vállalkozásoknak létezik társadalmi és ökológiai felelőssége.

Továbbmegyek. Az elmúlt évek, főként a 2007-es viták rámutatnak arra, hogy az alkotmányban rögzíteni kell a stratégiai nemzeti vagyon státusát, védeni kell az egyetemes közszolgáltatásokat. Nem következhet be többé olyan, hogy egy parlamenti többség kísérletet tesz a társadalmi szolidaritás megbontására, a társadalombiztosítási vagyon eltékozolására.

Természetesen azzal is számot kell vetni, hogy egy 1989-90-es szöveg, ami azóta nagyon szűkkeblű módosításokon ment át, kevéssé tudja a tekintetét a XXI. század felé fordítani. Nem pusztán a környezet védelméről van szó. Arról van szó, hogy egy alapvető paradigmaváltásra van szükség az egész világban, hogy az egész gazdasági és társadalmi berendezkedést kell fenntarthatóvá tenni annak érdekében, hogy az életvilágot, a természeti és kulturális örökségünket épségben tudjuk utódainknak átadni, hogy a természeti erőforrások élvezetéből, használatából ne lehessen senkit kizárni.

Még valamiről szükséges beszélni, ami okkal és érthető módon keltett indulatokat az elmúlt években, és ezért is vallja az LMP, vallotta az LMP a választási kampányban azt, hogy a magyar demokrácia megújítására szükség van. Arról van szó, hogy nagyon súlyos morális tehertételek is keletkeztek az elmúlt években, hiszen okkal kérdezték azt emberek 2006 őszén, hogy ha egyszer a morális legitimáció teljes egészében elfogy egy kormány mögül, akkor hogyan lehetséges az, hogy ennek nincsenek közjogi következményei. Ezekre a kérdésekre válaszokat kell adnunk akkor, hogyha egy időtálló alaptörvényt, egy időtálló alkotmányos szerkezetet szeretnénk látni Magyarországon.

Ugyanakkor azzal is számot kell vetni, hogy túl azon, amit az imént elmondottam John Rawls segítségével, hogy milyen morális megalapozással kell rendelkezni egy alaptörvénynek, nem árt visszaidézni, hogy egyáltalán az alkotmánynak miért van egy különleges helyzete az egész közjogi berendezkedésben, a jogrendszerben.

Hans Kelsen azt írta: "A normák sokasága akkor alkot egységet, rendszert, ha érvényessége egyetlen normára mint az érvényesség végső alapjára visszavezethető. Egy meghatározott jogrend érvényessége az alkotmány felhatalmazásán alapul."

Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke így írt: "Ez a norma tehát minden más intézmény és minden más jogi norma felett áll. Különösen fontos, hogy a törvényhozót is köti. Következésképpen minden más törvénynek, jogszabálynak összhangban kell állni az alkotmánnyal, arra visszavezethetőnek kell lenni."

Az alkotmány nem más, mint morális elvek gyűjteménye. Olyan morális elveket rendez egységbe, amelyek mögött okkal feltételezhetünk egy széles megegyezést a politikai közösségen belül.

Van egy alapvető felfogásbeli különbség közöttünk. Önök itt több ízben az elmúlt hónapok vitáiban azt az álláspontunk szerint téves álláspontot fejtették ki, hogy az elmúlt húsz évben Magyarországon egy konszenzusos demokráciamodell érvényesült. Ez tévedés. A magyar demokratikus berendezkedés pontosan azért van olyan állapotban, amilyenben, mert itt önöket - a hiányzókat és önöket, akik itt vannak most a parlamentben - a betartás politikája vezérelte. Senki nem kereste a megegyezést és a konszenzust, mindenkinek az éppen aktuális üléspontja határozta meg az álláspontját. Senkinek nem volt érdeke, hogy olyan változásokat kezdeményezzen a közjogi rendszerben, ami túlmutat a pillanatnyi ellenzéki vagy kormánypárti érdeken. Éppen a konszenzuskeresés hiányzott, ezért elhanyagolt a demokratikus szerkezet ma Magyarországon.

Önök egy olyan modellt hirdettek meg, ami a többségi elv korlátlanságára épül, egy centralizált demokrácia modelljét festették fel. Egy olyan többségi elvről szónokolt itt több ízben Lázár János, illetve Navracsics miniszter úr, amely nem tűr korlátokat, amely akadály nélkül egy fiktív választói felhatalmazást kíván érvényesíteni. Egy alkotmányos demokrácia viszont nem fér össze a többség korlátlan uralmával. Az alkotmányosság pontosan azt jelenti, hogy vannak olyan intézmények, vannak olyan elvek, amelyek az akármilyen nagy többség elé is korlátokat állítanak. Amikor az alkotmányosság tiszteletét kérjük számon, ennek az elvnek a tiszteletét hiányoljuk önöktől.

Elmondtam percekkel korábban, hogy nem az a kérdés, hogy az LMP részt vesz-e ebben a folyamatban. Az a kérdés, hogy az állampolgárok egy ilyen alkotmányozási folyamatban részt tudnak-e venni.

Nekünk két nagy problémánk van magával a folyamattal kapcsolatban. Szeretném hangsúlyozni még egyszer, hogy amennyiben az alkotmány várható és általunk egyelőre ismeretlen minőségével kapcsolatban vannak vagy lennének problémáink, azt itt mondanánk el, és adott esetben nem szavazatunkkal jeleznénk az egyet nem értésünket, még akkor is, ha radikális egyet nem értés lenne közöttünk. Miután a folyamattal van problémánk, ezért nem tudunk egyelőre visszatérni magába az alkotmányozási folyamatba.

(12.40)

Ez a probléma kétágú. Az egyik ennek az alkotmányozási folyamatnak a morális legitimációjával van összefüggésben, a másik pedig a kormányzó többségnek az alkotmányossághoz fűződő viszonyával. A 2006-os választási kampányt követően nem véletlenül robbant ki Magyarországon, illetve vált nyilvánvalóvá egy morális válság. 2006-ban az akkor regnáló miniszterelnök azzal nyerte meg a választást, hogy nem is feltétlenül hazudott, sokkal inkább elhallgatott tényeket, meghamisított adatokat, megvezette a választópolgárokat a gazdaság valós helyzetét illetően, és főként azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen milyen konkrét gazdaságpolitikai lépésekre készül. Tette ezt azért Gyurcsány Ferenc, hogy megszerezze a kormányzáshoz szükséges 50 százalék plusz egy többségét.

A 2010-es választási kampányban a választópolgárok, ha az LMP-re szavaztak, ezt tehették úgy, hogy az LMP föltárta a közjogi elképzeléseit. Ha valaki az LMP-re húzta be az ikszet, tudhatta, hogy ha rajta kívül még 66 százalék így tesz, akkor Magyarországnak nem lesz új alkotmánya, ellenben milyen alapvető közjogi változtatásokat tervez az LMP.

Ha valaki a 2010-es választások során a szocialistákra húzta be az ikszet, ezt abban a hiszemben tehette, hogy ha rajta kívül 66 százalék így cselekszik, akkor a szocialisták bizony fognak új alkotmányt adni ennek az országnak, hiszen ott lapult Petrétei József fiókjában, ki se tudtuk tőle perelni. Tehát aki a szocialistákra szavazott, tudta azt, hogy új alkotmánya lesz az országnak.

Aki a Jobbikra szavazott, ezt abban a hiszemben tette, hogy ha rajta kívül 66 százalék a Jobbikra szavaz, akkor helyreáll a történeti jogfolytonosság, és lesz új alkotmánya ennek az országnak.

Egyedül azok a választópolgárok, akik a Fidesz-KDNP pártszövetségre voksoltak, nem tudták azt, hogy pontosan az a párt, amelyiknek a legnagyobb esélye volt a kétharmados többség megszerzésére, pontosan mit gondol a közjogi szerkezetről, pontosan mit gondol arról, hogy akar-e új alkotmányt adni ennek az országnak vagy nem. Lehet szemezgetni a nyilatkozatokból, ugyanúgy, ahogy 2006 őszén is a szocialisták megmondó emberei szemezgettek a nyilatkozatokból, hogy miért tetszenek csodálkozni, hiszen mi megmondtuk, hogy reformokat akarunk. Ha ezt lefordítjuk magyar nyelvre, a reformok, pontosan tudjuk, hogy megszorításokat jelentenek. Ők is ezt csinálták. Lehet szemezgetni Orbán Viktor beszédeinek kötött-fűzött kiadásából. Egy dolog biztos: én találtam olyan Orbán-idézetet is a választási kampányból, amikor a későbbi miniszterelnök azt mondta, hogy nem kívánjuk az alkotmányos berendezkedést fenekestül felfordítani. (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Így van. - Ez igaz. - Ezt most is így gondoljuk.)

Én magam nyilvános kampányvitán a későbbi miniszterelnök-helyettesnek nekiszegeztem a kérdést, hogy kétharmados többség esetén milyen közjogi változásokra készülnek. Nem árulta el. Lehet, hogy azért nem árulta el, amiért most is az a helyzet áll, hogy önöknek még mindig nincsen koncepciójuk, és az elmúlt hónapokban is hetente tolták be összefüggéstelenül az alkotmánymódosításokat.

Álláspontunk szerint ez minőségileg nem más történet, mint ami 2006-ban történt. Egy mennyiségi különbség van önök és a szocialisták között. A szocialisták azért sumákoltak 2006 tavaszán, hogy megszerezzék az 50 százalék plusz egyes többséget. Önök pontosan tudták, hogy ha előjönnek azzal a tervvel, hogy új alkotmányt akarnak, és milyen alapvető közjogi változásokat kívánnak tenni, meg fogják nyerni a választásokat - megnyerték volna nagy többséggel így is a választásokat -, de kockára tették volna azt az így kialakult, ötfős kétharmados többséget, amellyel ezeket a terveket valóra lehet váltani. Önök ezért hallgattak a választási kampányban, ezért sumákoltak. Ez ugyanúgy a választópolgárok megvezetése, mint amit Gyurcsány Ferenc és társasága tett 2006-ban. Ez a morális legitimáció problémája.

A másik kérdés pedig az önök viszonya az alkotmányossághoz. Alkalmasint lehet vitatkozni arról is, hogy például az Alkotmánybíróság jogállásáról mit gondolunk, lehet ellentétes vélemény. Ha önöknek van többségük, nyilván az lesz, ahogyan önök gondolják, ahogyan önök voksolnak. Lehet személyi kérdéseken is vitatkozni, lehet eljárási szabályokon is vitatkozni. Egy dolgot nem lehet megtenni, amit önök megtettek október 26-án: hogy ha egy végrehajtó hatalom, egy törvényhozói hatalom valamilyen más alkotmányos normába vagy alkotmányos intézménybe mint korlátba beleütközik, önök ezeket az alkotmányos korlátokat gondolkodás nélkül elkezdik lebontani. Ezt az egyet nem lehet csinálni.

Az október-novemberi alkotmánybírósági hatásköri kasztrációnak nem az a legfőbb problémája, hogy itt mást gondolunk adott esetben az Alkotmánybíróság jogállásáról. A legnagyobb probléma az, hogy ez egy nyílt és világos üzenet volt a többség részéről, hogy a többségi uralom nem tűr korlátokat. (A páholyban álló Karácsony Gergely tapsol.) Bármilyen más hatalmi ág számára ez az önök részéről egy világos üzenet volt. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Ez egy világos üzenet volt, hogy amennyiben az önök politikája beleütközik akár eljárási normába, akár intézményi normába, önök ezeket az akadályokat gondolkodás nélkül le fogják bontani. Ez az alkotmányosság eszméjének a megcsúfolása.

Az alkotmányosságból az is következik, hogy az alkotmányt tiszteljük, akármit is gondolunk arról, hogy kell-e új alkotmány vagy sem, és nem nyújtunk be hetente új alkotmánymódosításokat. Az is következik, hogy vannak olyan területei az alkotmányosságnak, ahol talán a kétharmadosnál nagyobb konszenzus szükséges. Önöknek az első dolguk volt szinte júniusban, hogy a maradék négyötödös szabályt kiszedjék a hatályos alkotmányból.

Tehát a Lehet Más a Politikának a másik nagy aggálya ezzel a folyamattal kapcsolatban a Fidesz viszonya az alkotmányossághoz, hiszen nem tudhatjuk azt, hogy ha bármilyen minőségű alaptörvény születik ennek a folyamatnak a végén, az fogja-e önöket valaha bármire is kötelezni, van-e biztosíték arra, hogy amennyiben önök itt elfogadnak egy új alkotmányt, és közben kiderül, hogy az önök gazdaságpolitikájának még ez is korlátot szab - hiszen ezt láthattuk októberben, egy júliusi alkotmányos rendelkezésbe ütköztek bele -, akkor nem nyúlnak-e újra az alkotmánymódosítás eszközéhez.

Éppen ezért az LMP három dolgot kér önöktől. Egyrészt szeretnénk azt, hogy a kormányzó többség térjen vissza Orbán Viktor eredeti javaslatához, és az alkotmánykoncepció elkészülésére adjunk határidőt június 30-áig, és az új alkotmány elfogadására év végéig kerüljön sor. Nem lehet új alaptörvényt kodifikálni öt hét alatt, és főként nem lehet az állampolgárokat érdemben tájékoztatni pár hét alatt kormányzati propagandaanyagokon.

Kettő: a Lehet Más a Politika azt kéri, hogy az új alkotmány hatálybalépéséhez vagy egy megerősítő népszavazásra kerüljön sor úgy, hogy mellette az Országgyűlés rendezi a népszavazási kampányokra vonatkozó szabályokat - ez egy húszéves adósság -, vagy az új alkotmány hatálybalépéséhez a következő parlamenti ciklus jóváhagyó szavazata kell. Ebben az esetben pótoljuk azt a hiányt, ami az önök sumákolása miatt keletkezett 2010 tavaszán. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.)

Harmadrészt: a Lehet Más a Politika azt kéri, hogy az Országgyűlés haladéktalanul állítsa helyre az Alkotmánybíróság 2010. októberi helyzetét, és az Alkotmánybíróság jogkörére, illetve indítványozási jogosultságára vonatkozó szabályai köszönjenek vissza az új alkotmányban úgy, hogy közben az Alkotmánybíróságot mint az alkotmányvédelem legfőbb intézményét ebben a tekintetben csak négyötödös többség tudja megváltoztatni. Azt kérnénk, hogy az alkotmányvédelem legfőbb szabályaihoz a jövőben csak négyötödös többség nyúljon.

Ezek nem a Lehet Más a Politika feltételei. Ezek a demokratikus alkotmányozás feltételei. Mi ezeket a feltételeket szeretnénk megteremteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végéhez értünk.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a rendelkezésre álló időkeretben. Felszólalásra következik Varga István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

(12.50)

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Valóban történelmi pillanatban vagyunk itt az ország Házában, a zászló és a történelmi címerek között, és mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi nemzeti kormánynak törvényes felhatalmazása van arra, hogy a XXI. századi magyar alkotmányt megalkossa. Minden feltétel adott, ezt várják tőlünk a választópolgárok, és ezt várja tőlünk a magyar közvélemény, ezt várják tőlünk a határon túl élő magyar honfitársaink, ezt várják tőlünk azok a magyarok, akik New Yorkban, Kanadában, Jeruzsálemben vagy Dél-Afrikában élnek. Ezt a feladatot kell az elkövetkezendő napokban teljesíteni.

A mi 1100 esztendős, sokszor tragikus, de mindenképpen hősi történelmünknek páratlan gazdag tára van. És mielőtt mondandómat elkezdeném, szeretném önöket emlékeztetni - bizonyára mindenki tudja -, hogy 1833-ban ezen a napon Márai Sándor szülővárosában, Kassán bemutatták először a Bánk bánt. Ehhez kapcsolódik természetesen a már korábban elmondott és talán egy kicsit a történeti alkotmányra is utaló eszmefuttatásom, hogy amikor a harmadik nemzeti kormány miniszterelnöke, Orbán Viktor letette az esküt, ez az Aranybulla 1222-es kihirdetésének napja volt. A Bánk bán és az Aranybulla - mindenki tudja - valami módon kapcsolódik egymáshoz.

De ez az alkotmányozás nemcsak a mai napról szól, hanem a következő napról is. És engedjék meg nekem, hogy ebben a Házban emlékeztessem önöket arra, hogy 1867. február 17-én a következő hangzott el: "A magyar országgyűlésnek komoly, higgadt és ünnepélyes kijelentéseivel szemközt, kell hogy aggodalmaink megszűnjenek, minélfogva örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Magyarország alkotmányát helyreállítsuk, s e czélból a magyar felelős miniszteri kormányt megalakítsuk. E szilárd eltökélésünk zálogáúl kedvelt hívünket nagyságos és tekintetes Csikszentkirályi és Krasznahorkai gr. Andrássy Gyulát egyúttal miniszterelnökül kinevezzük." Nyilvánvaló, hogy Ferenc József volt. És Andrássy Gyula, azt hiszem, emlékeztethet bennünket, képviselőtársaim, arra, hogy kik ültek ebben a Házban az elmúlt száz esztendőben: gróf széki Teleki Pál, Imrédy Béla, Bárdossy László, Antall József. És milyen külügyminisztereink voltak!

Engedjék, hogy a történelmi okfejtést egy keserű dologgal is hadd egészítsem ki, nevezetesen, hogy volt az utolsó magyar király koronázásának egy híres külügyminisztere, Bánffy gróf, akinek a híres trilógiája is eszembe jut és zakatol bennem: Megszámláltattál..., És híjjával találtattál, Darabokra szaggattatol. Ez is tanulsága ennek a napnak és ennek az alkotmányozásnak.

Kedves Képviselőtársaim! Mindössze három dologgal szeretnék foglalkozni felszólalásom keretében. Egyrészt arról szeretnék beszélni, amiről Schiffer képviselő úr is beszélt, illetve minden, a joghoz, az alkotmányhoz értő vagy nem értő jogtudós és guru, szakember és nem szakember, nevezetesen: kell-e Magyarországnak alkotmány vagy nem, van-e alkotmányozási kényszer, vagy ahogy egy professzor sokkal szebben fogalmazott, van-e alkotmányozási szükséghelyzet Magyarországon?

Azt gondolom, hogy nem csak arról kellene szónokolni és beszélni, hogy az a mostani toldozgatott-foltozgatott alkotmányunk, amely az 1949-es számot viseli, az valóban egy rossz és eltűnőfélben lévő kommunista diktatúrára emlékeztet, és nyilvánvaló, hogy tartozunk annyival az utókornak és magunknak is, hogy ezt a gyalázatos számot végre eltöröljük. De nem csak arról van szó, hogy milyen számot visel ez az alkotmány, mert hosszú polémiákat folytattak vagy folytatnak alkotmányjogászok, beleértve az általam egyébként nagyon tisztelt Sólyom Lászlót is, hogy kell-e, lehet-e, szükséges-e új alkotmány. Azt gondolom, hogy a vitában eddig elhangzottak és az érvek egyértelműen mindannyiunkat arról győznek meg, hogy a XXI. század kihívásainak ez a toldozgatott-foltozgatott alkotmány nem felel meg, és nem felelt meg az elmúlt húsz esztendőben sem.

Engedjék meg, hogy én ne elméleti jogászként vagy gyakorlati jogászként világítsam meg önöknek a problémámat, hanem elsősorban arról beszéljek, hogy mit jelent Magyarországon és a világon mindenütt az alaptörvény, az alkotmány. Az alkotmány véleményem szerint egy iránytű, egy tájékozódási pont, egy világítótorony. Aki azt be tudja nekem bizonyítani, hogy az 1949-es toldozgatott-foltozgatott alkotmány a következő, a XXI. század magyarságának, az egységes magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek iránytű, azt gondolom, az rosszul olvasta ezt az alkotmányt. Ez az alkotmány igazán semmilyen kihívásnak nem felel meg, és semmilyen indok nincs az ellen, hogy ezt az alkotmányt egyszer és végérvényesen egy új alkotmánnyal cseréljük fel akkor, amikor erre minden politikai és jogi felhatalmazásunk megvan és megvolt. Én azt gondolom tehát, hogy ez az álságos vita, amely az alkotmányozási szükséghelyzetről, illetve arról szól, hogy talán mégis jobb lenne, ha népszavazással vagy más formában megerősítenénk, ez egyetlenegy következményhez vezet, hogy nem lesz Magyarországnak új alkotmánya.

Én azt gondolom, hogy a nemzeti egyetértés kormánya mindent megtett és mindent megtesz a nemzeti konzultáció keretében azért, hogy a magyar társadalom legszélesebb rétegei bevonásra kerüljenek az alkotmányozásba, minden feltétel adott ahhoz, hogy bárki beleszóljon. És nagy örömmel állapítottam meg, hogy visszatért az eltévedt bárányka, a Lehet Más a Politika nevezetű új pártunk is visszatért az alkotmányozáshoz vagy kvázi visszatért. Ebből következik álláspontom szerint, hogy igenis nemzeti konszenzussal el lehet fogadni az alkotmányt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos és nagyon lényeges kérdés véleményem szerint a preambulumról beszélni, nevezetesen arról, hogy a magyar Szent Korona szerepeljen-e az alkotmányban vagy sem - erre már Salamon elnök úr utalt, hogy természetesen mi azt akarjuk, hogy szerepeljen -, szerepeljen-e a Szent Korona-tan, és egyáltalán mi legyen a Szent Koronával. Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni mindenekelőtt arra, hogy a mögöttem lévő nagy címer elfogadása körül is elképesztő viták zajlottak le. Bizonyára mindenki emlékszik a koronás címerrel kapcsolatos nemtelen támadásokra, beleértve egy SZDSZ nevű párt pártkorifeusának a smicisapkára emlékeztető jelzőjére, amely hosszú évek során szinte meggyökeresedett a liberális magyar sajtóban. Zárójelben szeretném megjegyezni: ha az angol királynő nem egy, hanem sok koronáját ilyen szavakkal illetnék, akkor mit gondolnak, kedves képviselőtársaim, mi történne az angol parlamentben? Vagy mi történne, mondjuk, Franciaországban, ha úgy becsülnék meg az ismeretlen katona sírját, ahogy itt gördeszkával megbecsülik a Hősök terén? Azt gondolom, hogy ezen mindenképpen változtatni kell.

Mi a legfontosabb? Az ország területe kisebbedett, a 325 411 négyzetkilométerből egy töredék maradt. Az ország lakossága, a 20 milliós, Európa hatodik legnagyobb állama és népessége már 10 millió alá csökkent és zsugorodott. De, kedves képviselőtársaim, a csoda mégis megvan, mert itt, szemben velünk, itt van a Szent Korona. Itt van István koronája, az első magyar király koronája. Én hiszem, hogy István fején is volt. Tudom, hogy Szent István is viselte ezt a koronát. Minden magyar viselte, és bár próbálták tőlünk elorozni, de ez alatt az 1100 esztendő alatt legalább a koronára és legalább a Szent Jobbra vigyáztunk, és itt van. És hála a második magyar nemzeti kormány miniszterelnökének és az akkori Fidesznek, hogy ide hozta az ország Házába, és olyan erővel és tökéllyel helyezte el ide a kupolacsarnokba, hogy még Gyurcsányéknak sem sikerült innen elvinni, és a következő ötszáz évben nem is fogja senki elvinni.

(13.00)

Feltételezem, hogy ennek az alkotmányos védelmét mindenképpen tudjuk biztosítani. Ebből az következik, ahogyan 1198-ban III. Ince pápa írta, hogy Szent István koronája a haza becsülete. Gondolom, hogy a haza becsületét mindannyian pártállástól függetlenül meg fogjuk őrizni.

Kedves jobbikos Képviselőtársaim! Ismerem magam is a Szent Korona-tant és a történeti alkotmányt, én is idehozhattam volna ezt a híres-nevezetes könyvet, de nem hoztam ide. Megmondom önöknek őszintén, hogy ha a Szent Korona méltó helyen szerepel a magyar alkotmányban, és az elmúlt 1100 esztendő harminchárom nemzedékének emléket állít, akkor a mai időkben, a XXI. században, még ha kedvenc olvasmányom is az Erhardt-féle Szent Korona-tan, nem hiszem, hogy ez megfelelne, hanem - és itt csatlakozni tudok egy kiváló jogtudós tanulmányához a Jogtudományi Közlöny 1. számában, ajánlom mindenkinek, Vörös professzor úrhoz, aki azt mondta, hogy - a Szent Koronát és a Szent Korona-tant legfeljebb deklaratív szinten a preambulumban kell megjelölni, de nem a normaszövegben. Ugyanez a véleményem a történeti alkotmányról is, persze most én is sorolhatnám, hogy kevés nemzet büszkélkedhet a magyaron kívül azzal, hogy ilyen jogszabály és az Aranybullától kezdve a vallási türelmen át a tordai országgyűlésen Európában először megfogalmazott vallási egyenlőség hol van, melyik nemzet Corpus Jurisában van ez, de én azt gondolom, hogy a Szent Koronára való utalás és a Szent Korona-tan kiemelése elegendő, hogy emléket állítsunk a következő nemzedéknek. A mondandóm harmadik része, amellyel már sokan foglalkoztak, és amely a mostani alkotmányban is szerepel, az, hogy Magyarország felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért.

Kedves Képviselőtársaim! Én ott lehettem 1990-ben azon a nagyszerű gyűlésen, ahol az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József kijelentette, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát, és bizonyára tudják, hogy szegény Sütő Andrást, aki azóta meghalt - a tankhadosztályaival tévesztették össze a lélek fogalmát sokan - micsoda támadás érte. Ez volt az az első és sorsdöntő lépés, amely megváltoztatta a mi nemzetpolitikánkat, és most itt a történelmi lehetősége a harmadik magyar nemzeti kormánynak, hogy végre végérvényesen, fizikálisan és ténylegesen is egyesítse az igazságtalan békeszerződéssel szétszakított nemzetrészeinket. Nyilvánvaló, hogy ezt nem az alkotmányban kell deklarálni, hanem lesznek sarkalatos törvények, és a sarkalatos törvények során az állampolgárság intézményét is rendezni kell, hiszen nem tehet az a Csíkszeredában született és élő, Burgenlandban született és élő vagy Késmárkon született és élő magyar arról, hogy egy igazságtalan békeszerződéssel szétszakították Magyarországot.

És még annyit a nemzeti büszkeségről és a XXI. századdal kapcsolatosan hadd mondjak, hogy azért is nemtelen támadások érik a magyarságot, a magyar miniszterelnököt és a magyar kormányt az Európai Unióban, hogy miért és hogyan tartjuk mi a nemzeti büszkeségünket, miért hangsúlyozzuk a nemzeti büszkeségünket. Van mire büszkének lennünk, hölgyeim és uraim, és azt gondolom, hogy az Európai Uniót kitaláló államférfiaknak be kellene végre látni, hogy az a magyar királyság és az az Osztrák-Magyar Monarchia, amely megvolt hosszú évszázadokon keresztül, előképe volt a mostani Uniónak, és ennek az Uniónak az előképét verték szét két békeszerződéssel. Ebből legalább az elvi tanulságot le kellene végre vonni, és tudomásul kellene venni, hogy őrültség volt, mondjuk, a Balkánt bevezetni a keresztény kultúrába. Legalább ezt be kellene végre látni, és vissza kellene pergetni, de nem lehet, tudom, a történelmet, és meg kellene nézni, hogy hogyan néztek ki a felvidéki városaink, mondjuk, száz évvel ezelőtt, és hogyan néznek ki most, mert, kérem szépen, egy várost, egy országot és egy országrészt nem a szép épületek, a templomok tesznek naggyá, hanem az emberek és azoknak az embereknek a lelke, akik ott vannak, és sajnos kiűzettek az elmúlt 90-100 esztendőben.

Én azt hiszem, hogy mindannyian tartoztunk a határon kívül rekedt honfitársainknak azzal, különösen az után a gyalázatos népszavazás után, amit a szocialisták megtettek, hogy ez a Ház, ez az Országgyűlés és ez a nemzeti kormány befogadta a családtagokat, hiszen akármi is történt Trianonban, akármi történt Párizsban, mi egyek vagyunk, a magyar nemzet tagjai vagyunk vallástól és faji hovatartozástól függetlenül.

Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy egy híres és régi történész szavaival fejezzem be a mondandómat: "A magyarság a szerencse kerekének forgásával csak akkor tud élni, ha eszményeiben és céljaiban tisztába jön önmagával, ha nem fognak szakadékok tátongani a magyar lelkiségben ama kötelezettség homálytalan felismerésében, mellyel múltja és jövője iránt tartozik."

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Géza képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem tudom magamban tartani azt az emelkedett érzést, amit ma itt érzek a Ház falai között, miközben az alkotmányról cserélünk eszmét - ez már minden előttem felszólaló szavaiból tükröződött, a napirend előtti felszólalásokat is beleértve akár, egy kivétel volt: Schiffer András felszólalása, amit szívesen feledtem volna, hiszen ő volt az egyetlen, aki belepiszkított ebbe a hangulatba, ebbe az atmoszférába, ami itt ma van, és biztos vagyok benne, hogy az LMP-re szavazó fiatal választók is csalódtak, és nem így képzelik a Lehet Más a Politikát. De nem ez a dolgom.

Mivel a többi felszólaló nagyon sok fontos pontját érintette annak, hogy az alkotmány szabályozásában minek kellene szerepelnie, én egy gondolkodó vidéki ember szempontjait szeretném behozni ebbe a beszélgetésbe, ebbe az eszmecserébe. Alkotmányozni vagyunk itt ma, és a kontinuitás egy nagyon fontos kérdés. Ugyanúgy, ahogy az előterjesztés és a hozzászólók is említették a történelmi múltunkat, büszkeséggel, ez a történelmi múltunk kötelez mindenképpen, még akkor is, ha ennek voltak bizonyos homályos időszakai is - a '49 utánira gondolok. A történelmi múltból táplálkoznunk kell, és ma egy alkotó jelenben kell hogy érezzük magunkat, ebben az alkotó jelenben azonban egy innovatív alkotmányt kell létrehoznunk, amely szó talán nem illik a történelmi jelzők felsorolásába, de mégis erről van szó. A gyorsuló világunkban csak így biztosíthatjuk a jövő nemzedékek fenntarthatóságát, a jövő nemzedékek reménybeli jövőjét.

Az, hogy a Szent Korona belekerüljön az alkotmányba, mint tudják, a Jobbiknak nagyon fontos, de mint látható volt, a kereszténydemokratáknak sem idegen. Azt, hogy a Szent Korona-tan bekerül-e az alkotmányba, nem tudom, ezt a vita végén fogjuk meglátni, de én biztos vagyok benne, hogy ha ezt a vitát, ezt az eszmecserét így folytatjuk, akkor a Szent Korona-tan szellemisége mindenképpen bekerülhet a születendő alkotmányba, és így egy fenntartható és reményteli jövőt tudunk megfogalmazni, és a kontinuitás a múlt és a jövő között így biztosítható. Azt hiszem, hogy amikor büszkék vagyunk elődeinkre, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon az utódaink is büszkék lesznek-e ránk; hogy az, amit ma itt alkotni terveztünk, büszkeségre ad-e okot. Én azt szeretném, ha ebben a szellemben folytatódna az eszmecsere is, és a végeredmény is ezt tükrözné.

Ez a születendő alkotmány két paradigma változásának erőterében akar megszületni. Ezt a kopernikuszi világkép vajúdásához hasonlítanám, amikor is a jövőbe akkor sem tudott senki látni, de voltak olyan új eszmék, olyan új gondolatok, amelyek akkor forradalmiak voltak, és mindenképpen megrengették a régi paradigmát.

(13.10)

Azt hiszem, nekünk ilyen alkotmányt kellene alkotnunk a magyar nemzet jövője számára, ami megrengeti azt a paradigmát, ami jelenleg is uralkodik.

Ez a paradigma, amelyet ma uralkodónak neveztem, az elnevezés talán a pénzuralmi rendszerrel jellemezhető leginkább, de ha az egyéb jellemzőit nézzük, akkor ilyeneket találunk, mint az exponenciális növekedés, amely exponenciális növekedés gyökeres ellentéte a fenntarthatóságnak. És itt a fenntarthatóság mellett sokan szót emeltek, de hála istennek, az exponenciális növekedés, a gyorsuló változás, a természeti és emberi erőforrások fokozott kihasználása és kiaknázása mellett senki nem emelt szót. Ezért reménykedem, bizakodó vagyok.

Erre a jelenleg uralkodó paradigmára jellemző a fogyasztói kábulat. És én tudom azt, hogy egy adott kormánynak a társadalom ezen kábulatát figyelembe kell vennie. A kábítószerrel befolyásoltakéhoz tudnám ezt hasonlítani, és a mi feladatunk az, hogy olyan alkotmányt fogalmazzunk meg, amelyik ezt a kábítószeres, a fogyasztás által kábítószeres társadalmat igyekszik a leszokás útjára vinni. Ez egy nagyon felelősségteljes átmenet, hiszen ma nem maradhatna kormányon az az erő, amelyik nem igyekezne ezt a kábítószert tovább adagolni, ugyanakkor viszont, ha ennek a kormánynak felelőssége az, hogy a társadalom jövőjére is gondoljon, akkor ezzel egyszerre kell a kábítószer-megvonás stratégiáját kialakítani.

Jellemző erre a jelenlegi paradigmára a globalizált világ, ennek az előnyeivel és hátrányaival. Most nem kelek ki a globalizmus ellen, bár nagyon a lokális gazdaság és a lokalitás mellett vagyok. Jellemző erre az energiafüggőség. Ma hallottuk, mai hír, idefelé jövet hallottuk, hogy a szaúd-arábiai olajkészletek 40 százalékkal túl lettek értékelve, és a 40 százalékos túlértékelés, miután Szaúd-Arábia az OPEC legnagyobb beszállítója és tagja, bizony komoly problémákat okozhat. Nem vészmadár akarok lenni, csupán azt akarom hangsúlyozni, hogy ezeket a jeleket mindenképpen meg kell hogy halljuk, és az alkotmánynak, amit remélhetőleg több száz évre alkotunk, de legalábbis több évtizedre, ezeket figyelembe kell venni.

Ennek a jelenlegi paradigmának szimbólumai lehetnek akár a génmódosított növények; ahogy mondtam, vidéki szemével fogom elemezni. A génmódosítás kérdésében azon vitatkoznak azok, akik ezt felületesen szemlélik, hogy árt vagy nem árt, árt a környezetnek, árt az embernek vagy nem árt; és miután erre nincsenek megbízható és hosszú távú vizsgálataink, kísérleteink, ezért azt hiszik, hogy ez a vita helyénvaló.

A GMO kérdése a központosítás, a hatalom központosítása szempontjából volna értékelhető, és ebből a szempontból kellene ezt elvetni, mondja ezt egy vidéki ember. Itt a gazdasági függőségünk a tét, nem kevesebb. A zöldforradalom, ami több kárt okozott a világban, akár a világélelmezésben, mint amennyi haszna volt, engedné nekünk, hogy arra következtessünk, hogy ez a GMO-kkal sem lesz másként.

Nos, mi a másik paradigma, amelyik küzd ezzel az előzővel? Ez a társadalmi jólét paradigmája. Nekünk az alkotmányban a társadalmi jólét megteremtését kell biztosítanunk és egy fokozatos átmenetet. Tehát ahogy említettem, egy felelős kormánynak, egy felelős parlamentnek az a dolga, hogy tudomásul vegye, hogy igen, ma egy fogyasztói társadalomban élünk, de annak is tudatában kell lennünk, hiszen azért küldtek ide a választópolgárok, annak is tudatában kell lennünk, hogy ez így nem tartható fenn, és ez is a mi feladatunk, hogy az átmenetet megtervezzük, megszervezzük, és ahhoz alkossuk a törvényeket, amelyek alapja az alkotmány.

Idéznék az egyik módosítónkból, hogy pontosítsam önöknek, hogy én mit is értek a társadalmi jólét elemei alatt. Az idézet így szól a módosítóból: az alkotmány kimondja és nemzeti szuverenitásunk részeként védi a jóléti értékeket, mint a lokális gazdaság lehetőségeihez való hozzáférés, a tiszta élelmiszer, ivóvíz és levegő, az esélyegyenlőség, az egészség, a harmonikus családi élet, a jó környezeti állapot, a tudás, a biztonság, a megélhetést biztosító értelmes tevékenység, a jó erkölcs, a szolidaritás és hasonlók. Ezek mind a közjót szolgálják. A magán-, illetve csoportérdekek csak ezek mindenki számára biztosított lehetőségeinek a sérelme nélkül érvényesíthetők. Természetesen ez egy sűrítmény, egy sűrített mondat, talán majd a módosítókban megtisztelnek azzal képviselőtársaim, hogy tanulmányozzák a részleteit, csak azt akartam felsorolni, hogy én mit értek a társadalmi jólét elemei alatt.

Azt gondolom, hogy amikor ezt az átmenetet fogalmazzuk meg, akkor az alkotmánynak biztosítani kell azt, hogy ezeket az elemeket, ezeknek az elemeknek az indikátorait, a mérőszámait, a mutatóit kidolgozzuk, és ezeket a mutatókat közbeszéd tárgyává tegyük. És ha ezeket közbeszéd tárgyává tesszük, ezzel tudunk hozzájárulni egy új értékrend kialakításához, amely tehát a pénzuralmú világ helyett a társadalmi jólétre helyezi a hangsúlyt.

A természeti kincseink feletti önrendelkezésünk rendkívül fontos; az önrendelkezés az élelmiszer felett, a föld, a vízkészleteink és természeti kincseink felett. Az alkotmánynak biztosítania kell a társadalom alapszükségleteit mint alapvető emberi jogokat. Minden sarkalatos törvénynek és abból lebontott más törvénynek ezt kell tükröznie. Ezek az élelem, a víz, a hajlék és az energia. Ezeket alapvető emberi szükségletként, alapvető emberi jogként kell hogy definiálja az új alkotmány. A mezőgazdaság és mindaz, ami ezt magába foglalja; el kell gondolkodnunk azon, hogy a közös agrárpolitika által vezérelt mezőgazdasági keretek, amelyek ma adottak számunkra, alkalmasak-e a magyar nemzet társadalmi jólétének a megfogalmazására, és azok elegendő keretet biztosítanak-e arra.

És én azt gondolom, hogy az alkotmánynak egy magasabb rendű jogszabálynak kell lennie, mint akár a csatlakozási szerződésünknek. Pontosan tudom, hogy a csatlakozási szerződést egy az után születendő alkotmány nem írhatja felül, elvben és a papíron. Én azt gondolom azonban, hogy itt a felelősségünket, az innovativitásunkat és a bátorságunkat is latba kell vetni azért, hogy egy olyan alkotmányt hozzunk létre, amelyik tudomásul veszi azt, hogy az alkotmányunk ezer éve volt és remélhetőleg ezer évig lesz még, az Európai Uniónak viszont tagjai vagyunk 5 éve, 8 éve, de nem biztos, hogy 10 év múlva is tagjai leszünk, vagy akár 50 év múlva, egyszerűen a történelmi változások miatt.

Ezzel szerettem volna hozzájárulni az alkotmány szabályozási elveiről folyó eszmecseréhez, és biztosíthatom önöket az együttműködésemről, mint amit önöktől is kérnék a módosító javaslataink érdemi tanulmányozása során.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének. Öné a szó, képviselő úr.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vétkes mulasztás nem alkotni törvényt - Deák Ferenc sokszor hallott mondata erkölcsi parancsként áll előttünk, és ez a parancs igaz az alkotmányozásra is. Kétségtelen tény: nincs alkotmányozási kényszer, van azonban alkotmányozási szükség. Engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést. Azon nemzedékhez tartozom, amely a rendszerváltás nemzedéke. Azon pártnak vagyok tagja, a Kereszténydemokrata Néppártnak, amely ma az egyetlen történelmi párt a parlamentben. És azon pártszövetség, a Fidesz-KDNP tagja vagyok, amely ma történelmi értelemben egyedül képviseli a rendszerváltás eszméjét.

Ezért az alkotmányozás kérdése egyben a rendszerváltás értékei megőrzésének kérdése is, amely értékek csak részben manifesztálódtak a hatályos alkotmányban, ezért az értékvitát itt és most kell lefolytatnunk. Ezért kérek mindenkit, akinek fontos Magyarország jövője, hogy ennek tudatában vegyen részt ebben a vitában, és ez a részvétel egyben hozzájárulás ahhoz is, hogy hogyan viszonyulunk a rendszerváltás örökségéhez és 1956 örökségéhez.

(13.20)

Aki ebben a vitában nem vesz részt, az nemet mond 1956 értékeire és nemet mond a rendszerváltás értékeire.

Fel kell tennem tehát önöknek a kérdést: tudnak-e Európában olyan alkotmányt mutatni, amelynek eredete a kommunizmus bűnében fogant, és ezen megállapítás akkor is igaz, ha 1989-ben és 1990-ben az alkotmány normája alapvetően megváltozott. Ehhez azonban engedjék meg, hogy megjegyezzem és észrevételt tegyek, hogy a társadalmi legitimációja az alkotmánynak ekkor sem volt meg, hiszen az Ellenzéki Kerekasztal 1989. szeptember 18-ai dokumentuma igazolja, hogy nem volt teljes körű a megállapodás, a felek az alkotmányozást ideiglenesnek tekintették. A részvevők legitimitása - különösképpen a harmadik oldalra gondolva - megkérdőjelezhető, és az egész értelme a békés átmenet biztosítása, ami gyakorlatilag az előző nómenklatúra hatalmának megtartását jelentette. Ezért váltunk egy következmények nélküli országgá. A titokban, egy éjszaka megkötött MDF-SZDSZ-paktum pedig még ennyi legitimációval sem rendelkezik.

Kétségtelen tény, hogy technikai értelemben, Kulcsár Kálmán professzornak köszönhetően, jó alkotmánynorma született. A reformokban élenjárók az akkori kormányoldal közül már rég nincsenek az MSZP tagjai között. Nincs ott Németh Miklós, nincs ott Pozsgay Imre. Ezért a mi kötelezettségünk a rendszerváltás gondolatának és értékeinek megmentése, és erre hívok minden parlamenti pártot, kirekesztés nélkül.

Szemben azokkal a véleményekkel, amelyek azt állítják, hogy az alkotmány biztosította az ország alkotmányos működését, a következő kérdéseket kell feltennem. Amikor az első szabadon választott kormány öt hónapja után a taxisblokád egyértelműen a kormány buktatását célozta, vajon működött-e az alkotmányosság, helyes volt-e az akkori köztársasági elnök részéről a közkegyelem gyakorlása, s különösképpen az akkori dokumentumok titkosítása? Megvédte-e az alkotmány a nemzet tagjait, hogy átéljük a rendszerváltás értékével szemben a népszavazás gyászos napját? Megvédte-e az alkotmány polgárait az őszödi beszédtől és következményeitől? Megvédte-e az alkotmány a nemzetére támadó miniszterelnöktől és a rendőrök brutalitásától? Működött-e az alkotmányos rend, amikor az Európai Unió és a magyar nemzet felé adatokat lehetett letagadni, meghamisítani a választási nyereség érdekében? Működésképes-e az az alkotmány, ahol a kormány a jövőt élhette fel, és nyolc év alatt GDP-arányosan 52 százalékról 80 százalékra - jobban, mint az egész kommunista érában - eladósíthatta az országot?

Ezt nevezem alkotmányos szükséghelyzetnek. Mi, akik elkötelezettjei vagyunk a rendszerváltás értékeinek, erkölcsi kötelezettségünknek tekintjük egy olyan alkotmány megalkotását, amely megvédi a nemzetet és megvédi polgárait mindenfajta külső és belső, erkölcsileg vállalhatatlan támadásokkal szemben. Erre a párbeszédre hívok minden pártot, minden jóakaratú embert, minden egyházat és civil szervezetet, társadalmi műhelyeket határon innen és túl. A fenti történet ugyanis igazolja, hogy nem a pártok paktumain kell alapulnia az új magyar alkotmánynak, hanem a húsz év tapasztalatain, a korábbi ciklus alkotmánytervezetein és azon a nyolc hónapos párbeszéden, amely munkát eddig elvégeztünk.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2004-ben egy érdekes, Európa többi országában a közérdeklődés középpontjába helyezett párbeszéd jött létre Habermas és Joseph Ratzinger között. A téma pedig a szabadelvű állam morális alapjairól szólt. Ebben a párbeszédben az önmagát vallási botfülűnek aposztrofáló Habermas kijelenti: a liberális állam rá van utalva polgárainak puszta modus vivendin túlmutató politikai integrációjára, ezért szükséges, hogy egyetemes jogrend és egalitárius társadalmi morál belülről úgy kapcsolódik a közösségi ethoszhoz, hogy az egyik konzisztensen következzék a másikból. Ratzinger válaszában kifejti: az emberi jogok csak azon előfeltevés alapján értékelhetők, hogy az ember mint ember, tehát tisztán az emberi nemhez tartozása révén alanya a jognak, hogy tehát léte önmagában értéket és normákat hordoz, amelyeket nem kitalálni kell, hanem megtalálni. A két szellemóriás párbeszéde rámutat az alapvető igényre, hogy a jogi normativitás előtt szükséges erkölcsi kérdésekben a társadalmi közmegegyezés, és az alkotmány csak akkor töltheti be rendeltetését, ha ez a közmegegyezés létrejött.

Témánk szempontjából ez a közmegegyezés a rendszerváltás időszakában tetten érhető volt, azonban jogos a csalódottság, mert azóta valóságos társadalmi párbeszédet alig folytattunk. Ezért válaszunk, de egyben kérdésünk is, hogy olyan alapértékekkel kell rendelkeznie az új alkotmánynak, ami hordozza a rendszerváltás alapértékeit, és olyan értékekkel rendelkezni, ami az útkeresés jegyében választ ad azokra a kérdésekre, amelyek az elmúlt húsz év gyakorlatában felvetődtek. Csak ilyen közmegegyezés biztosítja a történetiség megtartása mellett a jövőre vonatkozó elképzelések tartalmasságát és tarthatóságát.

Arno Anzenbacher a következőkben fogalmazza meg ezt a kívánalmat: a társadalmi megegyezésen alapuló ethosz minimális értéke nélkül egyetlen társadalmi intézmény sem tölti be funkcióját, sem önmagában, sem a társadalom egészében. A pluralista társadalom, mint amilyen a mienk is, csak olyan mértékig nevezhető társadalomnak, amilyen mértékig közösen elismert erkölcsi normarendszer minimális mértéke nélkül nem érthető emberi módon a házasság és a család.

Tisztelt Ház! Ha a rendszerváltás értékeiből indulunk ki, gondolván itt az 1989. június 16-ai Hősök terei tüntetésre, a román forradalom idején tanúsított magatartásunkra, nem tagadhatjuk meg az új alkotmány nemzeti és történelmi jellegét. A történelmi jelleg azonban nem azonos a történelmi alkotmánnyal, hiszen hazánk történetéből nem lehet a zivataros évszázadot, a kilencven évet, a negyven évet és a húsz évet kitörölni. A történetiség alatt Barankovics 1943-ban írt Magunk útján című tanulmányával azonosulva kijelenthetjük: egyetlen nemzedék sem tagadhatja meg múltját anélkül, hogy önmagát a nemzetből ki ne zárná, önmagát mint magyart meg ne semmisítené. Tehát történetiség alatt azt a felfogást értem, ami a Magnificat legszebb mondata: "Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad", vagy a József Attila-i kifejezést: "Az őssejtig vagyok minden ős". Nem értem azonban alatta a történelmi alkotmányt, mert ha ebben a kérdésben következetesek lennénk, úgy nem volna szükség írott alkotmányra. Hangsúlyozom, az elmúlt zivataros évszázadot nem lehet Magyarország történetéből kitörölni.

Mi akkor a kiindulópont, mi az az axióma, amire építhetjük értékeinket, amiben közmegegyezést lehet létrehozni? A rendszerváltás folyamatában 1956 örökségéhez tértünk vissza, ebből következik, hogy itt és most nem nyitunk vitát azon, hogy köztársasági államformát választunk, és nem nyitunk vitát arról, hogy parlamenti demokráciát kívánunk építeni. Nem mintha minőségileg a királyság rosszabb forma volna - gondoljanak Spanyolország, Dánia, Hollandia, Anglia, Svédország gyakorlatára -, vagy a prezidenciális rendszer nem volna működésképes, ezért közös kiindulópontként, axiómaként fogadjuk el, mint ahogy azt tette az első szabadon választott parlament, amely első teendőjeként 1956 mint közös kiindulópont törvénybe iktatását tartotta fontosnak. Ebből következik, hogy ezt a két kérdést axiómaként kell kezelnünk: köztársaságot és parlamenti demokráciát kívánunk építeni.

(13.30)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A lényegi kérdés, hogy megtaláljuk azt a közös pontot, amely parlamentáris köztársaságokban a közjót tartalmazza, beleértve nemcsak a jó értelemben vett hagyományt, hanem a jövő nemzedék szolgálatát is. Kötelességem kijelenteni, hogy nem vagyunk alábbvalók egyetlen nemzetnél sem, és legyünk büszkék azokra az alkotmányos értékekre, amelyekkel egész Európát gazdagítottuk, amelyeket István király intelmeiben az idegenek befogadásáról írt.

Legyünk büszkék arra, hogy az Aranybulla fogalmazza meg elsőként a ius resistendit, az ellenállás jogát, de szükségesnek tartom rögzíteni azt a történelmi tényt is, hogy a vallásszabadságot először a tordai országgyűlés fogalmazta meg. Ezért a magyar jogfejlődés európai viszonylatban is jelentős értékeket tudhat magának. Másrészt felelősséggel tartozunk a jövendő nemzedékekért, ezért az alkotmány középpontjába kell állítani, hogy soha senki ezt az országot el ne adósíthassa, és soha ne teremthessen olyan helyzetet, amely a jövő nemzedéket lehetetleníti el. A fenntartható fejlődés záloga ez, ha biztosítjuk, hogy születhetnek gyermekek, és a megszületett gyermekek nem csak fizikai értelemben egészséges környezetben nőhetnek fel. Tisztelt Ház! Az egészséges környezet alatt értenünk kell az egészséges szellemi és lelki környezetet is. Ha az alkotmányozásnál ezt a két szempontot nem vesszük figyelembe - hiszen mindkét szempont társadalmi egyeztetéseken felmerült -, biztos, hogy utat tévesztünk.

A Gaudium et Spes zsinati okmány a közjó fogalmát a következőképp definiálja: "A politikai közösség tehát a közjó végett létezik, belőle meríti teljes igazolását és értelmét, benne gyökerezik veleszületett és saját joga." A közjó pedig magában foglalja mindazokat a társadalmi életfeltételeket, amelyek között az emberek, családok és társulások teljesebben és könnyebben érhetik el végső céljukat. Ha tehát az alkotmányozás során alapvetően és elsősorban nem pártpolitikai érdekeket tartunk szem előtt, hanem nemzetpolitikai és társadalompolitikai értékeket, akkor olyan alapot teremtünk az új magyar alkotmánynak, ami méltó ezer évünkhöz, de biztosítja a jelenben és a jövőben élő minden ember teljesebb jogát.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általam most felvetett kérdés egyben egy fontos tartalmi megközelítést is jelent. Az alkotmányban a normativitás olyan szintjét kell elérnünk, amely biztosítja, hogy mindenkinek, tehát a jogalkotóra nézve is kötelező szabályokat tartalmaz. Ha viszont korszerű és a jövőbe mutató alkotmányt kívánunk alkotni - és meggyőződésem, hogy mindenkit ez a jó szándék vezet -, úgy figyelembe kell vennünk a második és harmadik generációs alapjogokat, amelyeket azonban a normativitás szintjén csak az igényjogosultság módján lehet meghatározni. Tehát kétféle normativitás kell, világosan elkülönülő kétféle normativitást kell megfogalmazni az alkotmányban. Egyrészt az államnak az alapvető jogokat biztosítani kell, hogy egyetlen ember méltósága sem sérülhet. Biztosítani kell, hogy a hatalommal ne lehessen visszaélni, ugyanakkor igényjogosultságként meg kell tudni fogalmazni az állam viselkedését, normáit a jövő generáció érdekében. Ezt szolgálja majd a közpénzügyi fejezet és reményeim szerint azok az igényjogosultságként megfogalmazott harmadik generációs jogok, amelyek a jövőt szolgálják.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint már korábban említettem, a közös kiindulópontunk - ahogy ezt az első szabadon választott Országgyűlés is rögzítette - 1956 öröksége. Bizonyos értelemben ma is vívja szabadságharcát a nemzet. 1956-ban Kodály Zoltán volt az, aki Zrínyi szózatával a kossuthi értelemben megfújta a tárogatót. Ezért ehhez az örökséghez híven legyen vezérlő eszménk az a mondat: ne bántsd a magyart! Ezt üzenjük a világon bárhol élő magyaroknak, Európának és minden nemzetnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Rozgonyi Ernő képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen egy szeletet kaptam feladatul, hogy képviseljek, és ezt is fogom elmondani, de nem tudom megállni azt, hogy ne reagáljak némiképpen mindarra, ami itt elhangzott, illetőleg arra, amit a benyújtott vitairat alapján láthatunk és végiggondolhatunk. Bizonyára lesz módom rá, hogy részletekbe menően kifejtsem majd az erre vonatkozó nézeteimet. Mint mondtam, most csak egy részterületről fogok beszélni, de azt mindenképpen el kell mondanom, hogy ugyebár, amikor az a kritika érte a Gyurcsány-kormány idején a parlamentben ülő igen tisztelt képviselőket, hogy hogyan lehetett olvasatlanul és vakon szentesíteni a lisszaboni egyezményt mint a brüsszeli alkotmányt, akkor az volt a válasz, hogy miért, ez egy természetes dolog, egyébként is ismerték már, mert az Európai Unióban dolgozó kollégák már elmondták, hogy miről van szó, illetőleg a valóság az, hogy a megfelelési kényszer, amely itt húsz éve dolgozik, arra ösztönözte az akkor jelenlévőket, hogy elsőként lihegve aláírni, nem gondolkozni, hogy ennek mi a következménye, aláírni.

Miért mondom én ezt? Azért mondom én ezt, kérem szépen, mert most erre hivatkozva mondják önök azt, hogy a magyar alkotmány nem írhatja felül a lisszaboni alkotmányt. Kérem szépen, elhangzott ma már itt, de ezt önöknek is tudniuk kell, hogy nem mindenki gondolkodott így. Az Európai Unió alapító tagjai közé tartozó országok vezetői közt is voltak olyanok, akik nem így gondolkoztak, aztán a később csatlakozó országok vezetői és parlamentjei között is voltak olyanok, amelyek nem így gondolkodtak. A britek ragaszkodtak a régi alkotmányosságukhoz, és el is tudták érni, hogy megmaradjon a brit alkotmányosság minden egyes pontja és minden egyes darabja. Ezt kérték és megkapták a lengyelek is. Ez volt a csatlakozás, a lisszaboni szerződés aláírásának az egyik feltétele, és folytathatnám a sort, hiszen a csehek is ezt csinálták, igaz, hogy egy más ügyből kifolyólag.

Mi aláírtuk simán, minden gondolkodás nélkül. Na, ez az a helyzet, kérem szépen, amit - elnézést a kifejezésért - úgy tudnék aposztrofálni, hogy a vak asszony visszanéz. Most akkor valóban ezt alá lehetett írni olvasatlanul? Gondolkozzanak el ezen, hiszen még fogunk vitatkozni arról, hogy hogyan is néz ki ez az alkotmány, amit a többség rá akar erőszakolni erre az országra.

De akkor visszatérek arra, amiért tulajdonképpen a felhatalmazást kaptam a frakciómtól. Fontos dolognak tekintem, hogy az alkotmány, az alaptörvény, ha úgy tetszik, tartalmazzon egyértelmű előírásokat a Magyar Nemzeti Bank működésével és tevékenységével, valamint kötelezettségeivel kapcsolatban. Ilyennek tekintem a következőket. A jegybank alapvető feladata, hogy a gazdaság pénzellátását és a pénz vásárlóerejének a stabilitását biztosítsa. Ezt rögzíteni kell egyszer valahol egyértelműen. A legbiztosabb helye ennek az alkotmányban van. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jegybank a valóságban tulajdonképpen nem banki funkciókat lát el, és ezt nem én mondom, hanem a szakirodalom is így ismeri, hanem tulajdonképpen közjogi feladatokat teljesít akkor, amikor a gazdaság pénzellátásáról kell gondoskodnia.

(13.40)

Ha ez egy közjogi feladat, akkor ez egy alapfeladat, ennek az alkotmányban mindenképpen helyet kellene találni.

Rögzíteni kellene azt is, hogy a Magyar Nemzeti Bank a fizetőeszköz-politika, vagy ha úgy tetszik, a monetáris politikai jogkör segítségével szabályozza a gazdaság hitelellátását és pénzforgását, azzal a céllal, hogy biztosítsa a mindenkori feladatok számára a fizetőeszközt. És emellett feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a legmagasabb szintű törvény mondja ki a következőket: a Magyar Nemzeti Bank köteles - természetesen egyéb feladatai figyelembevételével - a kormány általános gazdaságpolitikai célkitűzéseit támogatni. Ha ezt nem mondjuk ki, akkor a Nemzeti Bank a jelenlegi meg az elmúlt húszévi helyzetnek megfelelően egy olyan látszatfüggetlenségi dogma mögé fog bújni, amelyik mindenre lehetőséget ad. Ameddig Magyarországon a forint a fizetőeszköz, vagyis önálló valutával rendelkezünk, addig ezektől a követelményektől, higgyék el, nem lehet eltekinteni. Ez akkor is igaz, ha mindenáron a jegybank függetlenségét kívánja kihangsúlyozni a nemzeti érdekeket egyébként összemosó és lábbal tipró liberális gazdaságpolitika, ez mindenképpen egy olyan alapigazság, amelyre feltétlenül oda kell figyelni.

Ugyan a Magyar Nemzeti Bank - és ezt már tegnap is említettem - gyakorlatilag legalább húsz éve, ha Fekete Jánosra gondolok, akkor sokkal régebben, de legalább húsz éve valóban független mindentől, ami magyar nemzeti érdek, ez egy abszurdum, kérem szépen, mert ugyanakkor, bár a függetlenség ki van írva a cégtáblára, érdekes módon nem független sok egyéb szervezettől. Példát mondok, kérem szépen: végrehajt olyan sugallatokat, amelyek a Világbanktól jönnek az IMF-en keresztül, végrehajtja azokat az utasításokat, amelyek az Európai Banktól jönnek, holott nálunk nincs még euró, saját fizetőeszközzel rendelkezünk, és végrehajt ki tudja, még milyen sugallatoknak megfelelő intézkedéseket, szemben a nemzet érdekével, adott esetben még egy netántán jó szándékú kormány törekvéseivel is szemben, ami megengedhetetlen; legalábbis addig megengedhetetlen, amíg saját fizetőeszközzel rendelkezünk.

Mindenképpen szükséges megfelelő megoldást találni arra is, hogy az Országgyűlés érdemében és folyamatában ellenőrizhesse a Magyar Nemzeti Bank tevékenységét. Ennek érdekében mindenképpen elő kell írni azt, hogy a jegybank elnöke köteles időnként - évente, félévente - a tevékenységéről az Országgyűlésnek beszámolni, azt az Országgyűlés köteles megvitatni, és még azt is megfontolandónak találom, de ez talán nem alkotmányos kérdés, ez egy részletkérdés, hogy a Nemzeti Bank elnöke interpellálható legyen, ne bújjon a függetlenség, az álfüggetlenség látszata mögé.

Amennyiben a függetlenséget úgy akarjuk kezelni, mint eddig, úgy vegyék kérem tudomásul: bármely kormány tevékenységét képes a Magyar Nemzeti Bank megakadályozni, bármely kormányét, és ez megengedhetetlen. Ez következik egyébként annak a nép- és nemzetszuverenitásnak az elvéből, amely szerint minden hatalom eredője a magyar nemzet; akkor a magyar nemzet rendelkezik a saját bankja fölött, és ellenőrzést is gyakorolhat a saját bankja fölött. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kormánynak alá lehet vetni a Nemzeti Bankot, a Nemzeti Bankkal kapcsolatban a Nemzeti Bankról szóló törvényben sok mindent elő lehet írni, elő lehet írni azt, hogy a kormány nem utasíthatja például kölcsönfolyósításra, erre-arra-amarra. Ez egy részletkérdés.

Az előzőekben elmondottakból következik, hogy a jegybanknak kötelessége az ország területén működő pénzintézetek pénzkihelyezési ügyleteit ellenőrizni, kézben tartani, sőt mi több, irányítani is, hiszen ha ezt elmulasztja, akkor nem tehet eleget az alapvető kötelezettségének, ami az ország pénzellátása és a pénz vásárlóerejének a stabilitása. Mindezeknek egyébként megvan, jelenleg is megvan a monetáris eszköztára, amelynek segítségével a jegybank el tudja látni ezeket a feladatokat, úgy, hogy ez a nemzet érdekeit szolgálja.

Köszönöm szépen szíves türelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most felszólalásra következik Hörcsik Richárd képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényhozói munka legmagasztosabb feladata a nemzet alkotmányának a megalkotása. Az alkotmány több, mint a legmagasabb szintű jogszabály, amely meghatározza az állam és az állampolgárok között fennálló viszony alapvető tartalmát. Igen, mert az alkotmány határozza meg, hogy melyek azok az értékek, amelyek összekötik a nemzet minden polgárát, azokat az értékeket, amelyeket mindenki a sajátjának érezhet. Egy jó alaptörvény garantálja, hogy az állam és polgárainak viszonya kiegyensúlyozott legyen, a megfelelő jogok mellé megfelelő kötelezettségek társuljanak.

Tudjuk, hogy a hatályos alkotmányunk - ahogy elhangzott - Magyarország egyik legvészterhesebb korszakában született, akkor, amikor igenis az állam és a polgárai közötti egyensúly leginkább megbomlott, a hatalom túlterjeszkedett a demokratikus határokon, a polgárok legalapvetőbb szabadságjogait sem garantálta. Ugye, emlékszünk még az '50-es évekre? És nagyon érdekes, hogy bár Magyarországnak formálisan volt alkotmánya, mégsem mondja senki manapság, hogy a rendszerváltás előtt hazánk eleget tett volna az alkotmányos követelményeknek.

A rendszerváltoztatáskor az alaptörvény szövege javarészt lecserélődött, megjelenítésre kerültek a modern demokráciákat meghatározó értékek, átalakult az intézményi struktúra, ám az alkotmány - saját szövege szerint - továbbra is ideiglenes maradt, nem került sor a véglegesnek tekinthető alaptörvény elfogadására. Igen, ahogy Varga képviselőtársamtól is elhangzott, ez a rendszerváltás legnagyobb adóssága. A nemzet együvé tartozását ma egy olyan alaptörvény testesíti meg, amelyet alkotói is csak ideiglenesnek szántak, és amely formailag abból a rendszerből származik, amelyet igenis 1990 óta igyekszünk magunk mögött hagyni - több-kevesebb sikerrel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmi lehetőség előtt állunk, és valóban emelkedett hangvétel uralkodik az Országgyűlésben egy nyugodt légkörben, magam is örülök, hogy ebben a vitában részt vehetek, mert lehetőségünk van rá, hogy végleg hátat fordítsunk a szocializmus idejétmúlt világának, és megtegyük végre az utolsó lépések egyikét a demokratizálódás rögös útján.

Engedjék meg, hogy az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnökeként az előttünk fekvő koncepció alapvető rendelkezéseihez fűzzek néhány megjegyzést, különös tekintettel Magyarország európai uniós csatlakozásának alkotmányjogi összefüggéseire.

(13.50)

Tisztelt Elnök Úr! A nemzeti parlamentek feladatai kettősek Európában. Tudniillik egyszerre látnak el belső, nemzeti feladatokat és ezekkel párhuzamosan európai szintű feladatokat is. Ez igaz a Magyar Országgyűlésre, ahol most vagyunk, és ez igaz az alkotmányozás folyamatára egyaránt. Az Európai Unióban a nemzeti parlamentek egyébként egyre fontosabb szerepet töltenek be, amely folyamat párhuzamba állítható az Európai Parlament szerepének növekedésével, azt is mondhatnám, egyenrangú jogalkotóvá emelésével. És a lisszaboni szerződés jelentősen megnövelte a tagállami parlamentek ellenőrző szerepét, a döntések előkészítésében történő részvételüket.

A lisszaboni szerződéshez számos jegyzőkönyvet csatoltak létrehozásakor, de ezek közül most számunkra, tehát az Országgyűlés számára mindenképpen kiemelendő két jegyzőkönyv, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről, illetve a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló. És itt hadd ajánljak képviselőtársaim figyelmébe egy remek munkát, az Országgyűlés két volt munkatársának kiváló munkáját, "Az Európai Unió szerződéses reformja - Az Unió Lisszabon után". Bizonyára a mostani alapszerződés megalkotóinak jó olvasmánya lesz. (Felmutatja.)

Ezek a jegyzőkönyvek, amelyekre utaltam, lehetővé teszik a nemzeti parlamentek számára, hogy aktívabban vegyenek részt az európai integráció alakításában, és amennyiben úgy vélik, hogy az európai szintű jogalkotás során nem vagy nem megfelelően érvényesül a szubszidiaritás és az arányosság elve, akkor igenis megakaszthatják a jogalkotási eljárást. Úgy vélem, hogy ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az uniós jogalkotási folyamatokban tehát lehetőségük nyílik a tagállami jogalkotóknak, hogy közvetlenül szerezzenek érvényt a választóik akaratának, és képviseljék az őket megválasztókat és érdekeiket. Egyébként ez az egyetlen lehetősége az úgynevezett európai demokratikus deficit csökkentésének.

Tisztelt Ház! Hazánk lassan hét éve tagja az Európai Uniónak, a csatlakozásra felkészülés eredményességéhez azonban sokkal több idő kellett, mint hét esztendő, hiszen a rendszerváltoztatás utáni négy kormány e tekintetben egymásnak adta a stafétát. És a parlamenti előkészületek éppen lassan húsz éve kezdődtek, amikor kezdeményezésemre '92-ben megalakult az európai ügyek bizottsága. A mai vitánk szempontjából a 2002. decemberi alkotmánymódosítás egyik elemére, mégpedig az alkotmány 2/A. §-ára, az úgynevezett csatlakozási vagy európai klauzulára és annak gyakorlati alkalmazására szeretnék rátérni.

Tehát a jelenleg hatályos alkotmány 2/A. §-a kimondja: "A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - egyes, alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is."

A 2002. évi LXI. törvény tartalmazza tehát az úgynevezett csatlakozási klauzulát, amely az alkotmány szintjén adja meg a felhatalmazást olyan nemzetközi szerződés, jelen esetben a csatlakozási szerződés megkötésére, amely a jogalkotó joghatóság-korlátozásával is jár. Tehát a nevezett törvény kifejezetten nevesíti, hogy ilyen hatáskör átruházásra csakis az Európai Unió tagjaként és csakis az Európai Unió javára kerülhet sor. Pont. A hatáskör-átruházás két esetét nevesítette tehát az említett törvény, amikor a hatáskörök Európai Uniónak való átengedéséről, illetve az Európai Unió többi tagállamával való közös gyakorlásáról beszél. Az Európai Unió egyes intézményeinek kapcsolódása a tagállamokhoz egyébként közvetlenebb, másoké áttételesebb. Például a Tanács által gyakorolt hatáskörök esetében indokolt azok közös gyakorlásáról beszélni, míg a Bizottság vagy éppen a Bíróság esetében ezen intézmények tagállamokkal való kapcsolata gyengébb, ezért helyesebb, ha a hatáskörök átengedéséről beszélünk.

Tehát a 2002. évi LXI. törvény két korlátot fogalmazott meg a hatáskör-átruházás tekintetében. Egyrészt kimondja, hogy a hatáskörök átruházására az Európai Unió alapító szerződéseiből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig kerülhet sor. Másrészt a törvény egyes, az alkotmányból eredő hatáskörök átruházására adott felhatalmazást. A hatáskör-átruházás tehát egyes konkrét hatáskörökre terjed ki, vagyis az átruházott hatáskörök terjedelme korlátozott. Amikor az Európai Unió alapító szerződéseinek módosításával újabb hatáskörök átruházása vált szükségessé, például a lisszaboni szerződés megerősítésekor, az erről szóló nemzetközi szerződés megerősítésére és kihirdetésére a képviselők kétharmadának igen szavazata volt szükséges.

Tisztelt Ház! Emlékezzünk csak! Az alkotmány 2/A. §-ának elfogadását hosszas viták előzték meg, hiszen nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megteremtse annak feltételeit, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió teljes jogú tagjává válhasson. És éppen ez a klauzula az, ami biztosítja azt is, hogy egyes alkotmányból eredő hatáskörök gyakorlására a többi tagállammal közösen kerüljön sor, amely az Európai Unió intézményei útján is megvalósulhat. Talán sokan képviselőtársaim közül is megkérdezik, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban. Hogyan is néz ez ki? Pontosabban azt jelenti, hogy az egyes törvényhozási hatáskörök gyakorlására az Európai Unió intézményeiben nem itt Budapesten, hanem Brüsszelben kerül sor. Azaz, vegyük sorra, az Európai Unió Tanácsában a magyar kormány képviselője olyan kérdésekben szavaz, amelyről itthon az Országgyűlésnek kellene a végső döntést meghoznia.

Az Európai Unióban tehát a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos alaptétele bizonyos fokig, valljuk be őszintén, sérülni látszik. Ezzel a kihívással minden egyes tagállam szembekerült, a kérdés az, hogy a tagállamok milyen megoldást találnak arra, hogy a nemzeti parlamentek kormányaikat megfelelően tudják ellenőrizni európai uniós feladataik gyakorlása során.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar parlament ezt megoldotta. Magyarország 2004. május 1-jei uniós csatlakozása után az alkotmány csatlakozási klauzulája alapján létrejött a kormányzat európai uniós tevékenysége parlamenti ellenőrzésének törvényes feltételrendszere. Az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvény a szükséges házszabály-módosítással együtt igenis biztosítja annak feltételeit, hogy az Országgyűlés az Európai Unió intézményeiben napirenden lévő kérdésekben a kormánytól folyamatosan tudjon tájékoztatást kapni. De a tájékoztatáson túl az említett törvény megteremtette a kormányzat európai uniós tevékenysége feletti parlamenti ellenőrzés lehetőségét. E folyamatban az európai ügyek bizottságára tehát döntő szerep hárul az úgynevezett egyeztetési eljáráson keresztül. Ebben az eljárásban az egyeztetési eljárás alá vont európai uniós irányelv és rendelettervezetek kapcsán az európai ügyek bizottsága által meghozott állásfoglalást az Országgyűlés plenáris ülése állásfoglalásának kell tekinteni.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Az egyeztetési eljárás eredményeképpen a kormány által egy-egy uniós tervezet kapcsán képviselt álláspont parlamenti támogatást kaphat, amely révén két hatalmi ág együttesen alakítja ki a magyar álláspontot. A 2004. évi LIII. törvény megfogalmazása szerint a kormány az álláspontját az Országgyűlés állásfoglalásának alapulvételével alakíthatja ki. Tehát az egyeztetési eljárásnak az alkotmányos hátterét a csatlakozási klauzula, amit az előbb említettem, valamint az alkotmány 35/A. §-a jelentette. Így biztosítható, hogy a kormány európai uniós feladatait a lehető legszélesebb parlamenti ellenőrzés mellett végezhesse el.

(14.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzmények áttekintése után az alkotmánykoncepció alapvető rendelkezései közül engedjék meg végül, hogy megemlítsem az 5. pontot, és erről néhány gondolatot elmondjak.

Az alkotmánykoncepció ezen a ponton a hatályos alkotmány három bekezdését egy bekezdésbe tömöríti, azonban tartalmát tekintve lényeges változást nem tartalmaz. Mi is ez az 5. pont? Idézem: "Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében, ezért az Európai Unió szuverén tagjaként az ebből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben megerősített és kihirdetett nemzetközi szerződés alapján egyes, az alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatják. E hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan vagy az Európai Unió intézményei útján is."

Tehát az alkotmánykoncepciónak a kormányra vonatkozó rendelkezései alapján az alkotmány szabályozza az Országgyűlés és a kormány viszonyát az európai uniós tagsággal összefüggő döntéshozatalok kapcsán. E rendelkezések alapján tehát egyértelművé tehető, hogy az új alkotmány is majd tartalmazza a szükséges felhatalmazandó rendelkezéseket, amelyek végrehajtására a most hatályos 2004. évi LIII. törvény rendelkezéseinek alapulvételével kerülhet sor.

Az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy az alkotmány 2/A. §-ának, az úgynevezett csatlakozási klauzulának az érdemi módosítása nem indokolt, és ezt az alkotmánykoncepció is egyértelműen igazolja.

Amennyiben az európai integráció lassan 60 éves történetére visszatekintünk, tisztelt képviselőtársaim, látnunk kell, hogy a folyamatot végigkísérte az úgynevezett demokratikus deficit kérdése. A nemzeti parlamentek, így a Magyar Országgyűlés fokozatosan növelték jogosítványaikat az európai uniós ügyekben, például a legutóbb a lisszaboni szerződés hatálybalépésével kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az általam elmondottakból látható, az Országgyűlés a jelenlegi alkotmányos rendszerünkben erős jogosítványokkal rendelkezik - ami nagyon nagy kincs - a kormány, illetve az európai integráció ellenőrzésére. Ez minden szereplőnek előnyös. Előnyös az Országgyűlésnek, mert így hozzájut azokhoz az információkhoz, amelyek birtokában el tudja látni a választók által rábízott feladatát. Előnyös a kormánynak, mert így erős mandátum birtokában tudja képviselni az ország érdekeit az Unióban. És végül jó az Európai Uniónak, mert a nemzeti parlamentek bekapcsolódásán keresztül saját legitimációját és nem egy esetben hatékonyságát növeli.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. A következő felszólaló Balsai István, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Innen szeretném elmondani a helyemről a felszólalást. Köszönöm szépen.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a pillanatban, ha körülnézek a teremben, egyedül vagyok az a képviselő, aki a nagyon sokat emlegetett 1989-es és '90-es alkotmányozási folyamatban részt vettem, mint az Ellenzéki Kerekasztal akkori legerősebb politikai szervezetének delegáltja.

Szándékosan mondom az 1989-90-es évszámot, ezt nagyon sokan nem tudják, hogy ez így korrekt, ugyanis 1989-ben született az a megállapodás, amelyet az egyeztető, az úgynevezett Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások megállapodásaként az akkori Országgyűlés többé-kevésbé elfogadott, de nem teljes mértékben. Ezért aztán 1990-ben, az új kormány hivatalba lépése után egy politikai megállapodással visszamódosítottuk - ha szabad ezt mondani - az 1989-es állapotokat, vagyis a köztársasági elnök megválasztásának módjától kezdve számtalan, itt most nem akarom részletezni, milyen torzulások vagy hangsúlyeltolódások voltak az utolsó pártállami országgyűlés akkori döntésében. Tény az is, hogy 1989-et, mint a köztársaság kikiáltásának időpontját szokták az akkori újnak mondott alkotmány megszületéseként megjelölni, de a kép - még egyszer mondom - egy folyamat, amiből az 1990-es MDF-SZDSZ-paktumnak nevezett, de egyébként politikai megállapodásnak tekinthető és más pártok által is aláírt és elfogadott, máig nagyjából hatályos alkotmány megszületett.

Ezt azért mondom, mert érdeklődéssel hallgattam Schiffer András frakcióvezető úr, pártelnök úr felszólalását, aki az egész ügyet, tehát a ma hatályos - az 1949-es címet viselő, de végül is, mint tudjuk, nem arról van szó - alkotmányt pártok paktumának nevezte, majd utána körülbelül húsz percen keresztül dicsérte ezt az alkotmányt, ha jól emlékszem. Természetesen én tudom, hogy milyen megfontolásokból tette ezt, és azt is tudom, hogy ebben nagyon sok ambivalencia van, ennek a jelenleg hatályos alkotmánynak az értékelése nyilvánvalóan nem intézhető el egy "jó" vagy "rossz" kifejezéssel. Én is így vagyok ezzel természetesen, ezzel nem a gyökerekre akarok megint utalni, hanem arra, hogy ez az alkotmány úgy, ahogy van, megfelel egy európai uniós államtól elvárható alkotmányos intézményrendszert tartalmazó, a szabadságjogokat, s a többi, mindent tartalmazó, a szimbólumokat tartalmazó elvárásnak, amely ha nem így lenne, akkor nem lehetnénk tagjai sem a NATO-nak, sem az akkor még Európai Közösségeknek, azután az Uniónak. Tehát önmagában el lehetne természetesen ezzel az alkotmánnyal boldogulni, különös tekintettel arra, hogy most már nem annyira, de az eltelt húsz évben az Alkotmánybíróság rendkívül széles alkotmánymagyarázó munkája, amelyet szintén közismert, közkeletű szóval láthatatlan alkotmányozásnak neveznek, kitöltötte azt a rendeltetését, amely egy alkotmánytól elvárható.

Hogy mégis egy új alkotmány szükségessége természetesen megvan, azt nemcsak az indokolja, hogy maga a szóban forgó alkotmány saját magát ideiglenesnek tekinti, hanem azért van, mert annak idején az ellenzéki erők úgy politizáltak - Nyikos úr akkor az Állami Számvevőszék hivatalban lévő alelnöke volt -, hogy meg kell teremteni a szabad választásokhoz utat vezető, most úgy mondjuk, hogy sarkalatos törvényeket. Ennek egy széles körű alkotmánymódosítás is nyilvánvalóan részét képezte. Nyilván nem lehetett tovább népköztársaságnak hívni az országot, nyilván az 1946. évi I. törvény volt a zsinórmérték az államformát illetően - az államforma bevezetésének módját illetően akkor sem volt népszavazás, tisztelt képviselőtársaim, 1946-ban sem volt népszavazás, ezzel csak a jogtörténetre szeretnék utalni -, és természetesen meg kellett teremteni a köztársasági elnöki intézmény legfontosabb szabályait. De hangsúlyozom: mindenki, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői között mindenki, azok is, akik velünk egy táborban voltak, aztán szétváltak, jól tudják a történetet, nem sorolom fel, hogy kinek mi volt a későbbi politikai érdeke, és aláírta vagy megjegyzésekkel ellátva nem írta alá, vagy kiegészítéseket javasolt szeptember 18-án 1989-ben, végeredményben szabad utat engedett a továbbiakban a többpártrendszerre történő áttérésnek és az úgynevezett plurális demokráciának a legfontosabb következményeit illetően.

Ennek ellenére természetesen soha senki nem vitatta azt el, és én is így vagyok, hiszen ennek az alkotmányozást előkészítő bizottságnak alelnökeként is ezt kell mondanom természetesen meggyőződésből, hogy el kellett jönnie annak az időnek, amikor az ideiglenes alkotmány helyébe végleges, remélem, hogy időtálló alkotmány teremtődik meg.

Nagyon gyakorlati és prózai okai vannak az eddigi késedelemnek, a 21 éves késedelemnek: nem volt olyan többség, tisztelt képviselőtársaim. Itt lehet mindenféle magasztos és hangzatos érvekkel az alkotmányozással kapcsolatos mulasztásokat és szemrehányásokat megtenni, egy apróság hiányzott: a választók akarata hiányzott.

(14.10)

Amikor itt arról beszélünk, és beszéltek ma sokan, hogy nincsen alkotmányozási kényszer, és van itt egy üres sarka a képviselőháznak, akik váltig ezt hangoztatják, olyan értelemben, hogy nem tudom, hogyan fogják megmagyarázni a választóiknak, hogy még csak a jelenlétükkel sem kívánják ezt a folyamatot a saját szempontjukból legalizálni vagy legitimizálni, alkotmányozási kényszer természetesen nincsen. Alkotmányozási kényszer akkor van, amikor felbomlik egy birodalom, mondjuk, a balti országokban, 1990-et követően nyilván kellett csinálni alkotmányt. Egyébként ők azt a megoldást választották, hogy a szovjet és a német megszállás időszakát törvényen kívülinek tekintették, és a függetlenné váló három balti ország visszatért az akkori, 1920 körüli alkotmányához, amit nagyon régi történetének nem lehet nevezni; de most ne menjünk ebbe bele, hogy hogyan alakult a balti országok sorsa. Alkotmányozási kényszer valójában akkor van, amikor egy rendszerváltozás is kíséri a társadalmi változások tekintetében, a társadalom igénye erre megvan.

Ilyen értelemben tehát persze nincsen alkotmányozási kényszer, de az a kényszer - a kényszer szót most idézőjelbe teszem -, amelyet a választók a vállunkra nehezítettek, természetesen fennáll. Nem lehet tudni, hogy a választók döntése a következő parlamenti választásokon kitart-e, és lehetőségük lesz-e a politikai szövetségeseknek - mert politikai szövetségről van szó, ez a bizonyos kétharmados többség nem egy párt támogatóiból tevődik össze -, tehát erről nem lehet semmi biztosat tudni. Nyilvánvaló, hogy a választók arculcsapása lenne, tisztelt képviselőtársaim - most így a saját választóimat is magam elé képzelem -, hogyha nem élnénk azzal a lehetőséggel, amelynek a tárgyalását az imént megkezdtük.

Kétségtelen tény, hogy egy 8 hónapos munka eredményeként megszületett egy nem túl részletező, de alapjában véve zárt és egységes koncepció, amellyel kapcsolatban az eredeti elképzelés az volt, hogy ebben a parlament pártjai részt vesznek, és majd a végén megfelelő viták, megfelelő, kölcsönös kompromisszumok árán döntést hoznak. Ezt megint csak Schiffer képviselő úrnak mondanám, nyilván majd megtekinti a felszólalásokat.

Szó sincsen arról, hogy ez a folyamat nem konszenzuson alapult volna, hiszen azért került sor azoknak a munkacsoportoknak a megalakítására, nyilván Salamon képviselő úr említette, amelyek vezetésével - többek között Rubovszky képviselő úr is mondta ezt - ellenzéki szakemberek, szakpolitikusok fogták össze a munkát. Szó nem volt arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány hónap múlva különböző, hajánál fogva előráncigált, egyáltalán nem alkotmányos folyamatot érintő okokból kivonulnak. Először egy, azután kettő, azután három ellenzéki párt vonult ebből ki. Természetesen meg kellett változtatni a műfaját, és ebből a szempontból a saját magunk által kitűzött célt nyilvánvalóan nem lehetett tartani, mert ennek a koncepciónak az ilyetén történő elfogadása valóban csak két párt munkáját ölelné fel, ezért helyeselni kell azt az elképzelést, amelyet sokan bíráltak, különösen a Jobbik a felszólalásaiban, hogy most ezt, amit vitatunk, nem emeljük országgyűlési határozati erőre, és nem adunk ebből folyó feladatokat akár a kormánynak, akár egy másik grémiumnak. Tehát szövegezéssel és végleges szöveggel nem bízunk meg senkit, hanem bízunk abban, nem tudom, mennyi alappal, hogy végül is a parlamenti erők az eddigi merev, elutasító álláspontjukat legalábbis módosítják. Azt, hogy feladják, nem látom biztosítottnak. Még egyszer nézem itt az üresen maradt legerősebb ellenzéki pártnak nevezett politikai alakulat üresen tátongó széksorait, ilyen értelemben már biztos, hogy nem remélt elvárás.

Az azonban, hogy az alkotmányozási folyamatba nagyon helyesen egy viszonylag gyorsan lebonyolítható és a népszavazás minden terhét, költségét, nehézségét, kockázatát nem felölelő magatartást szeretnénk elvárni a választóktól, azt hiszem, helyeselni lehet.

Az a megfogalmazott kérdéscsoport, amelynek a legminimálisabb választópolgári aktivitást kell követnie, és ezután ide, a parlament színe elé megérkeznek az észrevételek, a válaszok, és ebből nyilvánvalóan le lehet szűrni a következő szakaszra vonatkozóan a végleges alkotmány megszövegezésének az iránymutatását, azt hiszem, ez egy nagyon helyes és nagyon demokratikus eljárás.

Az imént azt mondtam, kockázatai vannak a népszavazásnak. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy amikor a NATO-belépéssel kapcsolatban népszavazást tartottunk, csak nagy erőfeszítéssel, kegyes csalással sikerült a népszavazást eredményesnek és sikeresnek minősíteni. De legyünk őszinték, nem volt sokkal jobb a helyzet az uniós népszavazással kapcsolatban sem. Úgy általában, amikor népszavazás volt, hacsak nem a sikeres szociális népszavazásra gondolok, és akkor itt nem említettem a kettős állampolgárságra vonatkozó kudarcot, hogy mást ne mondjak, más szóval ne illessem, akkor azt kell mondanom, hogy a Magyar Köztársaság választópolgárai elsősorban az általuk választott népképviseleti szervre, az Országgyűlésre és az ott helyet foglaló emberekre bízzák az alkotmányos kérdések eldöntését, hisz ezt tették egyébként 1990 nyarán is, amikor Király Zoltán akkori képviselőtársunk, aki nagyon szeretett volna köztársasági elnök lenni, nem nyugodott bele abba, hogy a módosított, visszamódosított alkotmányos szabályozás a köztársasági elnök megválasztását ránk, képviselőkre bízta, kezdeményezett egy népszavazást, az akkori szabályok lehetővé tették ezt. Ki is írták a népszavazást, és nem tudom, a tizenvalahány százalékos részvétel abszolút kudarcot vallott egy olyan jelentős kérdésben, a mi felfogásunk szerint egy olyan jelentős kérdésben vallott kudarcot, hogy a köztársasági elnök mégis hogyan legyen, mint legyen megválasztva.

Egyébként ez volt az egyik sarkalatos konfliktus a Horn-Kuncze-kormány fennállása alatt... - ahogyan mások már utaltak rá, szintén az alkotmányozásban történő kísérlet kudarcának. A két koalíciós párt, azt kell mondanom, szerencsénkre, az akkori csekély létszámú ellenzék szerencséjére nem tudott megállapodni többek között a köztársasági elnök státusáról, illetőleg pozíciójáról. Ennek köszönhetően egy nagyon jelentős munka, rengeteg anyag elkészült ugyan, de végső soron a kormány saját maga leszavazta az alkotmány akkori koncepcióját.

Végső soron tehát, tisztelt képviselőtársaim, még egyszer megismételve azt, hogy nem lehet a jelenleg hatályos alkotmányt jó, rossz vagy kidobni való jelzővel illetni, itt egy folyamatról van szó. Én úgy gondolom, hogy az az 1989-ben elkezdődött folyamat majd most véget fog érni, de ennek részét képezi az a 20 vagy 21 év is, amelyet ebben a környezetben éltünk meg, azért vagyunk itt, azért érvényesülnek az alapvető szabadságjogok, sőt azon túlmenően is azért foghattunk hozzá számos egyéb és fontos teendő mellett egy új alkotmány kidolgozásába.

Ennek a sikere érdekében valamennyiünknek, a jelenlévőknek meg a jelenleg még távol lévőknek is sikert kívánok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Mátrai Márta, a Fidesz képviselője. Képviselő asszony, öné a szó.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2010 áprilisában megválasztott Országgyűlés a kétharmados felhatalmazás birtokában egy, a rendszerváltást lezáró s egyúttal a jövendő évtizedeket megalapozó új alkotmány megalkotását tűzte ki célul.

(14.20)

Kérem, engedjék meg, hogy néhány gondolatban ismertessem a munka megkezdésének az előzményeit. A parlament a 47/2010. (VI.29.) országgyűlési határozatával létrehozta az alkotmány-előkészítő eseti bizottságot. A bizottságnak az volt a feladata, hogy az új alkotmány alapvető elveire vonatkozó országgyűlési határozati javaslatot 2010. december 31. napjáig terjessze az Országgyűlés elé.

A kezdetben 45 fős testület döntött egyrészt arról, hogy mi legyen a bizottság munkamódszere, másrészt arról, hogy írásbeli felkérést kell küldeni az új alaptörvény koncepciójának elkészítéséhez a kompetensnek ítélt állami és érdek-képviseleti szerveknek, a történelmi egyházaknak, a tudományos műhelyeknek, valamint a képviselőcsoportok által megnevezett 5-5 társadalmi szervezetnek. A felkért szervezeteken, tudományos műhelyeken túl mintegy 140 magánszemély is kifejtette az alkotmányozással kapcsolatos részletes véleményét. A bizottság tagjai ezt követően munkacsoportokban folytatták a munkájukat, és az elkészített részkoncepciókat az összegző munkacsoport szakértők bevonásával tervezetbe szerkesztette, megvitatta, majd a 2010. december 20-ai ülésén elfogadta, és az Országgyűlésnek beterjesztette.

Néhány gondolatot szeretnék mondani az alkotmány fejlődéséről. Az ezeréves alkotmány mítosza az alkotmány fogalmát egészen a vérszerződésig vetíti vissza. A magyar alkotmányfejlődés azt igazolja, hogy a magyar történeti alkotmány nagyon jelentős jogintézményeket foglal magában. A II. András király által kiadott Aranybulla 1222-ben fundamentális alaptörvény volt, amely a nemesség XIII. századra kialakult jogállását rögzítette. Az Aranybulla megszületését követő századokban hivatkozási alap volt a rendi szabadság védelmében. A XVI. századtól egészen a XX. század közepéig az írott törvénycikkelyekben a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvénye, királyi dekrétuma volt. A nemzeti alkotmány a jogrendszerben különleges, központi státusú törvény, alaptörvény. Ez az általános megállapítás azonban csak a modern, kontinentális alkotmányokra igaz, vagyis az írott chartális alkotmányra.

A jogfejlődés korábbi szakaszában, például az Egyesült Királyságban ma is, jellemzőek voltak a szokásjogi úton kialakult történeti alkotmányok, ezeket nevezzük íratlan alkotmánynak. Hazánkban is történeti alkotmány volt egészen a II. világháború végéig, a Tanácsköztársaság próbálkozását nem számítva, ugyanis a Tanácsköztársaság idején született a magyar történelem első chartális alkotmánya, amely az ideiglenes alkotmány nevet viselte. Ezt a folytonosságot az Ideiglenes Nemzetgyűlés törte meg.

A II. világháború utáni demokratikus berendezkedés alapjait a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvénycikk határozta meg. A demokratikus és parlamentáris államberendezkedés alapszabályainak megállapítása mellett röviden utalt a preambulumában - első ízben a magyar alkotmány történetében - az emberi jogok büntetőjogi és alkotmányos védelmére. Alig telt el néhány év, és 1949-ben a totális kommunista diktatúra végleg megszüntette az 1945-46-ban még elképzelhető demokratikus fejlődés illúzióját.

Magyarország második chartális alkotmánya az 1949-es alkotmány, az 1949. évi XX. törvény. A szocializmus magyarországi történetének sztálinista idejéből származik, és mintául az 1936-os buharini alkotmány szolgált. A ma hatályos alkotmányunk is az 1949. évi XX. törvény nevet viseli. A hatályos alkotmányunk kidolgozásában főszerepet játszott a Nemzeti Kerekasztal, amely ugyan nem volt felhatalmazva alkotmányozásra, formálisan nem gyakorolt közjogi funkciót, de mégis egy új hatalmi tényezővé vált. A tárgyalások eredményeként született javaslatot, a megállapodás szerint, az Országgyűlés befogadta, és törvényeket alkotott belőle, ezzel letéve az úgynevezett békés politikai átmenet alapkövét.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien említettük már a felszólalásunk során, és én is kiemelném, hogy kevés olyan kérdés van az alkotmányjog-tudományban, ami olyan mértékben foglalkoztatná az alkotmányjogászokat, mint az új alkotmány szükségességének a kérdése. Vitathatatlan, hogy a rendszerváltástól napjainkig a politika folyamatosan napirenden tartotta az új alkotmány megalkotását. Bizonyára sokakban visszatetszést kelt, hogy a jogállami alkotmányról beszélve az 1949. évet kell emlegetnünk. Elmondhatjuk, hogy egyedül maradtunk olyan országként a volt szovjet tömbből, amelyeknek az alkotmánya a diktatúra éveiben sorszámozódott, és a Szovjetunió alkotmányának szervilis másolatára emlékeztet.

A magyar emberek 2010 tavaszán felruházták a Fidesz-KDNP frakciószövetséget a kétharmados többség nyújtotta jogokkal, majd mindezt az önkormányzati választásokon megerősítették. Az alkotmányozás jogát, tisztelt képviselőtársaim, éles politikai harcban szereztük meg, és élni is kívánunk vele. Rendkívül nagy a várakozás az új alaptörvényt illetően. Kérem, engedjék meg, képviselőtársaim, hogy néhány gondolatot idézzek Balás Béla Somogy megyei megyés püspök: "Az alkotmány környékén" írt leveléből. A következőt írja: "Készül Magyarország új alkotmánya. Ennek a bevezetője, mint egy 'hangvilla', segíteni akarja a már Szent Gellérttől megcsodált 'magyarok szimfóniájának' mai intonálását. Ha sikerül, jelképesen megadja a 'normál a'-t, az eligazító hangot, megteremti a közös értelmezés alapját. Megjelöli mindennek, ami kötelező, a 'hangnemét.' Napjainkban új 'sarkcsillag' születik, szellemi 'talajcsere' történik. Igen ám - teszi fel a kérdést -, de a normaszöveg hogyan illeszkedjék ezeréves írott történelmünkhöz, és a jog mit kezdjen azokkal a társainkkal, akiknek hiányzik mindaz, ami nekünk szent? Lehet-e papírral pótolni a megértést? Szólhat-e fényes múltunk kiégett jelenünkhöz? Kötelezhetjük-e Isten nevében a köztünk élő másként gondolkodókat, a lelki nincsteleneket, nemzetünk tönkretett tömegeit? Az új magyar alkotmány előkészítésekor politikai, vallási feszültséget gerjesztenénk, továbbá időt, erőt veszítenénk, ha nem vennénk figyelembe az elmúlt évszázadok változásait. Európában megosztott az egykor egységes egyház, megszakadt a magától értetődő istenhit, majd új gondolkodásmód, új életérzés jelent meg. Ez utóbbi az egzisztencializmus. Ebben a felgyorsult életvitelű és információözönnek kiszolgáltatott ember már nem tud figyelni az addig kikezdhetetlen 'essenciára', a lényegre. Csak azzal törődik, amiről úgy véli, hogy őt, az 'egzisztenciáját' érinti. Ez a fordulat nem okvetlen tragédia, inkább kihívás. Ma a szeretet azt diktálja, hogy értékeinket, hagyományainkat fordítsuk le a világ által beszélt új nyelvre" - mondta a püspök atya.

Tisztelt Országgyűlés! Az új alkotmány szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat az általános megfontolások között emeli ki, hogy az alkotmányozó hatalom az Országgyűlés; az alkotmány Magyarország legfontosabb jogforrása; olyan élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk. A koncepció a jelenlegi alkotmányhoz képest kisebb terjedelmű alkotmányra tesz javaslatot, hiszen a részletkérdések a sarkalatos törvényekben megfelelően rendezhetőek.

Néhány gondolatot szólnék a preambulumok történetéről is, hazánkban ugyanis a preambulumoknak évezredes hagyományuk van. Szent István király I. törvénykönyve is előszóval kezdődik. A jelenleg hatályos alkotmányunk preambuluma egy kivételes elemmel büszkélkedhet, mégpedig: az ideiglenesség deklarálásával, bár a preambulum több fogalmat is említ, amelyek a jogállam alappillérei, és amelyek 1989-ben kiemelt jelentőségűek voltak.

(14.30)

Ilyenek a parlamenti demokrácia, a többpártrendszer, a szociális piacgazdaság. Ha elfogadjuk, hogy a jogállamba való békés átmenet a rendszerváltás utáni első kormányra, de legalábbis a rendszerváltás utáni szűk néhány évre vonatkozik, akkor ebből adódóan az a gondolat jön elő, hogy a rendszerváltás befejeződött. De mindjárt itt adódik egy második kérdés, amit ezt követően joggal feltehetünk: elfogadásra került-e az új alkotmány? Természetesen a kérdésre a válasz egyértelműen nem. Ha pedig nem, akkor még azt is mondhatjuk és megkérdezhetjük: mégis tart még az átmenet?

Én azt gondolom, hogy különösebb magyarázatra nem szorul, hogy az ilyen belső ellentmondásokat fel kell oldani. A hatályos magyar alkotmányból teljesen hiányzik a történelmi narratíva, amely arra hivatott, hogy bemutassa a nép történetének alapvető fordulópontjait, dicsőséges eseményeit. A történelmi narratíva teszi igazán ünnepélyessé és méltóságteljessé a preambulumot. Hatályos alkotmányunk preambuluma mellőzi az ünnepélyességet, az egész alkotmányos szabályozás ideiglenességét fejezi ki. A szabályozási elvekben megfogalmazott preambulum alkalmas arra, hogy betöltse az ünnepélyes bevezető funkcióját, hiszen kiemeli, hogy utalni kell a legfontosabb alapértékeinkre, a demokrácia, a jogállamiság és az alkotmányosság értékeire, méltassa ezeréves történelmi múltunkat, a kereszténység szerepét történelmünkben, utaljon a Szent Koronára mint a magyar államiság kifejezőjére.

Az országgyűlési határozati javaslat az alapvető rendelkezéseket 11 pontban foglalja össze. A teljesség igénye nélkül kiemelném, hogy Magyarország felelősséget visel a határon túl élő magyarok sorsáért. Itt kerülnek még felsorolásra nemzeti ünnepeink. Kiemelt védelemben részesíti a házasság és a család intézményét mint a férfi és a nő legalapvetőbb és legtermészetesebb közösségét és az ezen alapuló családot.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt kívánom megemlíteni, hogy XVI. Benedek pápa is figyelemmel kíséri a magyar alkotmány előkészületeit, és támogatja azt az elképzelést, hogy előszavában utaljon a keresztény örökségre. "Kívánatos, hogy az új alkotmány a keresztény értékekből merítsen ihletet, különösen, ami a házasság és a család társadalomban elfoglalt helyzetét és az élet védelmét illeti. A házasság egy férfi és egy nő közötti alapvető rend formája, az állami közösség alapsejtje" - fogalmazott a szentatya.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek után bátran kijelenthetjük, hogy hazánknak, Magyarországnak, a magyar nemzetnek szüksége van egy új alkotmányra, nemcsak azért, mert erre utal a hatályos alkotmányunk bűvös fél mondata is, és nemcsak azért, mert a világ alkotmányfejlődése megállíthatatlanul halad tovább, és ezt figyelemmel kell kísérnünk, hanem azért is, mert elemi igényességünk megkívánja, hogy az ezeréves magyar állam jogrendszerének csúcsán egy méltóbb alaptörvény helyezkedjen el, kihatva a jogforrási hierarchia további szintjeire is. Az új alkotmány hozzájárulhat nemzeti identitásunk jobb megőrzéséhez, kiérleltebb lehet a mostani alkotmánynál, pótolhatja annak hiányosságait, az eltelt két évtized megváltozott igényei szerint.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony felszólalását. Felszólalásra következik Mengyi Roland, a Fidesz képviselője. Képviselő úr, öné a szó.

DR. MENGYI ROLAND (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen ritkán jut osztályrészül egy képviselőnek, hogy részt vehet hazája alkotmányának megalkotásában. Rendkívüli alkalom ez. Bízom benne, hogy minden képviselőtársam átérzi ennek a kérdésnek a jelentőségét.

Miként az európai ügyek bizottságának elnöke, Hörcsik képviselőtársam is felhívta rá a figyelmet: a nemzet egy értékközösség, amelynek közösen meghatározott értékeit az alkotmány hivatott számba venni, és zsinórmértékként megjeleníteni számunkra a mindennapokban. A hatályos alkotmányunk maga is leszögezi, hogy csupán ideiglenes alaptörvénye Magyarországnak. Véleményem szerint ezért nem lehet kérdéses, hogy szükség van egy állandónak, időtállónak szánt alkotmányra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A lehetőség történelmi, különös tekintettel arra, hogy az 1989-90-es időszakkal ellentétben hazánk mostanra tagjává vált az euroatlanti integráció szervezeteinek, a NATO-nak és az Európai Uniónak. Most lehetőség van arra, hogy nem csupán módosításokon keresztül, hanem a kezdetektől fogja kifejezetten ezekre a tényekre koncentrálva tudjuk kialakítani annak alkotmányos közjogi kereteit, hogy Magyarország és az Európai Unió együttműködése megfelelő legyen, különös tekintettel a lisszaboni szerződés által hozott változásokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti parlamentek - közöttük az Országgyűlésünk - feladatai egyre fontosabbak és szerteágazóbbak az Európai Unióban. A lisszaboni szerződés jelentősen megnövelte a tagállami parlamentek ellenőrző szerepét, hiszen a szerződéshez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről, illetve a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvek megkerülhetetlenné tették az európai polgárok legközvetlenebb képviseletét biztosító parlamenteket az uniós jogalkotás során.

Tekintve, hogy az Országgyűlés alkotja az új alkotmányt, én csak arra szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, hogy az új alkotmány kidolgozása során olyan szabályokat fektessenek le, amelyek lehetővé teszik a mindenkori Országgyűlés számára, hogy a lehető legteljesebb mértékben éljen az uniós alapszerződések adta jogaival a nemzetünk és az országunk érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még felszólalni valaki azok közül, akiknek időkeret rendelkezésre áll, amit a kijelzőn láthatnak. (Nincs jelzés.)

Miután jelentkezőt nem látok, az általános vitát elnapolom. Folytatására holnap 9 órakor kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Balsai István képviselő úr, Fidesz, önálló indítványát T/2227. számon megismerhették.

Megadom a szót Balsai István képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Képviselő úr, öné a szó.